További értékelések

Eddig ​engem ez a kötet döbbentett meg a legjobban. Nem semmi egy rész volt. a vége pedig mindent vitt. Kell a folytatás!!!!

Hát ​ez totál berántott! Eddig úgy érzem, hogy minden rész jobb, mint az előző volt!

még ​mindig gyors, de jön egyre több zombiiii:D Furcsa lehet így pár hónap kóma után arra ébredni,hogy a világ megváltozott körülötted, eltűnt mindenki akit szerettél.. és küzdened kell a túlélésért

Ez ​már egy jó kötet volt, minden helyrerázódott, ami a másodikban nem volt jó. Egyenletes lett a tempó, kellően csavaros a történet. Így kell ezt! Remélem, a folytatás is ilyen lesz. És az a csók! Érdekes volt :)

A ​bevezetés újrahasznosított refrén,
de közvetlenül utána ott lesz a harmadik rész vesézése.

Kezdjük a legalapoknál: nem szeretem a horrort. Egyfelől, mert nem látom találtam még (?) meg az értelmét, hogy miért jó félni és ezáltal lelkileg fosni, másrészt talán mert nem láttam, olvastam igazi, minőségi horrort eddig. Talán a Ragyogás az egyetlen kivétel, ami olvasva, nézve is tetszett, de a pontos okot a mai napig nem tudom, az miért kivétel. (Nem mellesleg, amikor olvastam, szállodában dolgoztam, és az adott, már nem emlékszem hanyadik, problémás emeleten, egy karácsony-szilveszter közötti időszakban tök egyedül flangáltam, se vendégek, se személyzet, amikor az adott, már nem emlékszem hányas szobából valami zaj hallatszott ki. Mondom, a vendégek elől az emelet akkor, nagytakarítás miatt le volt zárva, ha szobalány lett volna ott, akkor meg a szoba előtt állt volna a takarítókocsi. Egyből dolgom lett a büfében!)
Emiatt az ugye már nyolc évesa Walking Dead iránt se támadott bennem semmiféle érdeklődés.

A jómúltkor aztán Ofi barátom, évente csak kétszer ha hazajön Külföldországból, mondta, hogy néznem kell a Walking Dead-et. Mondtam: nem. Zombis. Fúj, zombik! Büdösek és érdektelenek, francot sem érdeklik. Minek akkor? Mert nagyon jó, és a egyáltalán nem a trancsír a lényeg, sőt, az valóban tök érdektelen, válaszolta Ofi, hanem a kapcsolatok, ahogy a normálisok kibaxkurálnak egymással, ki tud és ki képtelen a saját önző érdekei fölé kerülni, no, az marha érdekes! Annyira nem győzött meg Ofi barátom, pedig szoktam hallgatni a véleményére és nagyjából bízom az ízlésében (bár Crichton-ra még nem tudtam rávenni magamat, de Vonnegut-ot úgy uszkve tőle tanultam), s így nem vetődtem rá ezekre a mászkáló hullákra. Aztán december elején a könytárban jártam, és álldigáltam a képregényes polc előtt. Nem először vettem le a WD valamelyik kötetét a polcról, de most az elsővel tettem, és bele is olvastam. Majd nyúltam a másodikért, és jöttek velem. Az első részt hamarosan elolvastam, végignéztem. És szűntek az előítéleteim. Aztán a másodikat is, amiben a szerző rajzolót váltott, ami nagyon jót tett a történetnek.

A téli szünetben a proramok és a meleg szoba keltette lustasá végett nem jutottam el a könyvtárba, de a kiváncsiság türelmetlenséget szült, alig vártam a lehetőséget. Most négy kötet jött velem.

A harmadik rész
Alakul, amiről Ofi barátom mesélt. A harmadik kötet történetének a lényege, hogy a zombi hordák elől menekülő kis csapat egy elhagyott börtönben talál menedéket. Persze nem csak így ukmukfuk, van meló rendesen, mire kitakarítanak, mert rumli van, koszos, szemetes, zombis a komplexum. De találnak négy élő, volt-rabot is. És akkor meg is van a konflktus forrás: bízzanak-e vagy ne bízzanak bennük. Az egyiküket gyilkosság miatt csukták le: fekete fickó, aki megölte a feleségét és annak szeretőjét. „Azóta nem öltem meg senkit” – mondja, amikor gyilkosságok történnek a börtön zombimentes részén. Nem hisznek neki, mert valaki mégis gyilkolt, és az előélet miatt ő a legesélyesebb elkövető.

A háttérben tehát összecsap Rick bizalma az emberekben, és Lori terhességéből is fakadó, hormonális bizalmatlasága. S mkor kinek van igaza. A végredmény aztán megerősít Ofi barátom egyik alapéletelvét: a paranoiások élnek túl. Meg Virág elvtárs szintén örökbecsű megállapítását: „Az a gyanús, aki nem gyanús.”

De itt még nincsen vége, klattyints csak ide:
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2019/01/05/robert_kirkman_charlie_adlard_elohalottak_3_menedek

Fúú, ​ez nagyon állat volt! :D Hullanak, mint a legyek…És végre megérkeztek a börtönbe, imádtam ezeket a részeket a sorozatban, kedvem támadt újra nézni őket #inkább az egész sorozatot :D# Majdnem összecsináltam magam, mikor {{Thomas megtámadta Andreát. “-Ha nem segíteni jöttél, akkor minek? – Hogy levágjam a fejed.”}} Ááá nagyon beteg :D
Kicsit még mindig nehéz megszokni a képregény-dolgot, személy szerint életemben nem olvastam képregényt ezelőtt…na meg a rengeteg eltérés…sajnos nehéz elvonatkoztatni a sorozattól. Viszont hála az égnek Tyreese 1000x jobb arc itt, mint a filmben :D

Hm. ​
Érdekes rész volt. Anno a sorozatban nagy kedvencem volt a börtönös vonal.
Azért megnyugtató, hogy Lori a képregényben is tök idegesítő. xDDD
Nem bánom azokat a változtatásokat, amiket a sorozatkészítők beiktattak, mert nekem sok dolog jobba tetszik úgy. Bár vannak dolgok, amikre azt mondom, hogy kár volt kihagyni. :D
Rick kicsit ledöbbent… Mármint; A sorozatban sokkal jobban kidolgozták a karakterét. Sokkal jobban átérzem, hogy mit miért tesz és hogyan jutott el arra a pontra, ahova. (Igeeen, mindig a sorozattal dobálózok. xD)

Eddig ​ez volt a legjobb, Tyreese sokkal jobb fej, mint a sorozatban, viszont Lori még rosszabb.

… ​jöhet a negyedik rész.

A ​remény megcsillan, hogy van esély egy “nyugodtabb” életre. Kicsit elment a zombi ‘takarítás’ a hihetetlen felé, ez kicsit zavart, eddig ezt nem éreztem. Az új emberek akikkel meg találkoztak, érdekes irányba vitték el a cselekményt, nem tudom, hogy ez pluszt adott-e hozzá, nekem nem tetszett, bár tény ilyenek, vagyunk emberek.