Keserű ​mandula

Hollós Korvin Lajos - A ​Vöröstorony kincse
Regényirodalmunkban ​s ezen belül az ifjúsági regényirodalomban az egyik legbőségesebben feldolgozott történelmi időszak a Rákóczi-szabadságharc korszaka. Hollós Korvin Lajos regénye elsősorban a szó legjobb értelmében vett kalandosságával válik ki a hasonló témájú regények közül, s ez a tulajdonsága teszi kitűnő ifjúsági olvasmánnyá. Eddigi kiadásai és a regény nagy keresettsége a könyvtárakban, szemléltetően bizonyítják az ifjú olvasók érdeklődését e kitűnő fantáziával megírt regény iránt. A Vöröstorony kincse II. Rákóczi Ferenc idejében játszódik. Főhőse Eke Miska hegyaljai parasztfiú, akinek családját és barátait kiirtották a labancok, neki magának is el kellett hagynia otthonát. így lett belőle Bujdosó Miska, aki társaival együtt megmenti a fejedelem elrabolt kincsesládikóját, és sok izgalmas esemény után visszajuttatja hozzá. Ugyanakkor élete nagy vágya is teljesül: beállhat a kuruc seregbe katonának.

Fehér Klára - Hová ​álljanak a belgák?
Az ​író könyvéről: A brüsszeli kaszárnyákban az őrmester sorakoztatja az újoncokat. - Flamandok balra, vallonok jobbra - harsogja. Kovács Péter, akinek a szülei ötvenhatban disszidáltak, egy darabig tanácstalanul topog, azután kilép az őrmester elé. - Őrmester úr kérem, hová álljanak a belgák? Ezt a tragikusan komoly és mély viccet választottam regényem címéül és mottójául. A második világháború után és azóta is százerek és milliók futottak szét a világban, családok szakadtak szét, óceánok és kontinensek választják el a szülőtől a gyereket, testvértől a testvért. És ebben az új életet, új hazát, más sorsot keresésben az emberek elkezdik a múltjukat kutatni. A gyökereket. Kunta Kinte mandinka harcos és Mr. Conrad Hilton szállodalánc-tulajdonos, a Buenos Aires-i hentesdinasztia feje és de Gaulle tábornok emlékiratokat ír, családtörténeti monográfiákat ír. Levéltárakban régi papírokat keresnek. Mintha fontos volna, hogy ki honnan jön... Hófehér jacht úszik a Rio Negro fekete vizén, a szélesen hömpölygő folyó két oldalán áthatolhatatlan bozótjával, félelmes üvöltözéseivel és rikoltásaival, a víz fölé lógó liánjaival a dzsungel. A luxusjacht utasai színes nyugágyakon pihennek a fedélzeten, mangót, banánt, ananászt harapdálnak, élvezik a trópus szikrázó napsütését. Martin, a milliomos építész odainti az indián matrózt: José, vedd át a kormányt. Ő maga megragadja a kezemet, és behív a szalonba. Whiskyt tölt és leül mellém a pamlagra. "Kérlek, mondd el, mire emlékszel, mit tudsz a nagyapánkról?" Itt, ahol az égen nem ragyog a Göncölszekér, hanem a Dél Keresztje, ahol nincsenek szúrós egresbokrok savanyú gyümölcsükkel, hanem a trópus mézédes csodái teremnek, innen olyan mérhetetlenül távoli a múlt, a dédapa obsitlevele, a vándor könyvkötő, a fiatal zászlós, aki szuronyrohamra megy a Doberdón, a menekülés, a rémület, az iszonyat, a Kennedy repülőtérre hóviharban érkező, didergő család, a varroda és az el alameini csatatér... Hűség, szerelem, hősiesség, hála és hálátlanság, egy szobor a kotói Ezer Buddha templomában... Úristen, mi minden van egy család történetében... mesélj a családról, mondja, követeli Martin, az unokafivérem, akit nem láttam negyven éve. És mindent el kell mondani... Ez a regény - regény. Alakjait kitaláltam. Ha valakire hasonlítanának: véletlen, nem ő az. Ez a regény -regény. Története is kitalált. De a félelmes benne az, hogy akár szó szerint is megtörténhetett volna.

Szerb Antal - VII. ​Olivér
Egy ​király megunja a magas tábornoki gallért és azt a sok más korlátot, ami őt a közönséges halandóktól elválasztja. Forradalmat szervez maga ellen, és otthagyja ősei trónját. De milyen foglalkozást válasszon, amikor az uralkodáson kívül semmihez sem ért? Természetesen szélhámos lesz. De ehhez sincs semmi tehetsége, a szélhámosságot csak színleli. Szerencsére a véletlen jóvoltából egészen rendkívüli helyzetbe kerül: azt kell szélhámoskodnia, hogy az, ami - VII. Olivér exkirály. Mi ez? A legősibb vígjátéki forrás, a személycsere egy fejtetőre állított változata? Paradoxonok halmozása a kor divatja szerint? Vagy az egzisztencialista filozófia egyik legizgalmasabb problémájának - mi a személyiség? - játékos feldolgozása és persziflázsa egyszerre? Szerb Antal 1942-43-ban A. H. Redcliff angol írói álnév mögé rejtőzve jelentette meg ezt a bűbájos regényt, s nem sokkal ezután Ex címmel vígjáték formájában is feldolgozta a történetet.

Móricz Zsigmond - Betyár
Avar ​Jani, szegény parasztlegény, a századforduló táján betyár-rajtaütéssel ijeszti az urakat. Betör egy grófi házba, kirabolja a jelenlevőket - s közben furcsa, szemérmes szerelem szövődik közte és Dea, a fiatal gróf jegyese között. Avar Jani lázongó nyugtalanságának, a magyar falu döbbenetes nyomorának, az Amerikába kivándorló százezreknek, az arisztokraták üres léha életének és ennek a furcsa szerelemnek regénye a Betyár. "A szegény embernek joga van lopni" - vallotta Móricz, mert a lopásban a társadalmi lázadás kezdetleges és kényszerű formáját látta. A paraszti mélységből szakad ki a regény élő, hús-vér hőse: megint csak a magányos lázadás jelképe, mint a Sárarany vagy a Rózsa Sándor központi alakja. A Betyár Móricz legnépszerűbb könyvei közül való: izgalmas története, a furcsa-romantikus szerelem, a nyomort leíró drámai jelenetek emelik érdekes olvasmánnyá.

Wass Albert - Adjátok ​vissza a hegyeimet!
A ​második világégés poklát követően nem csak mozdítható kincsek, de hazák is gazdát cseréltek. A szerző megkísérli bemutatni, hogyan lehet ezt az elviselhetetlenség kínzó helyzetét emberien, méltósággal megélni, túlélni.

Szilvási Lajos - Egyszer-volt ​szerelem
A ​világ másik végéről ér haza két esztendő után Holló Péter, soproni erdőmérnök-hallgató. Annyi más fiatallal együtt, kalandvágytól űzve vágott neki a világnak 1956 novemberében. Fél Európán át hányódva jutott maroknyi társával Kanadába. Ott azonban nem a tanulás lehetősége várta, hanem valóságos rabszolgamunka egy fakitermelő telepen. Ötödmagával megszökött, de végül csak egymaga vergődött haza, a könnyelműen elhagyott ősi városba. Vissza tud-e illeszkedni az életbe, képes lesz-e meglelni helyét a főiskola közösségében, s visszatalál-e Krisztinához, életének egyszer-volt szerelméhez?

Szabó Magda - Születésnap
Mennyi ​mindent vár Illés Bori attól a májusi vasárnaptól, amelyen betölti tizennegyedik évét! Úgy érzi, ez a nap határkő lesz életében, ettől a naptól fogva nagylánynak tekintheti magát, s nagylánynak tekintik a felnőttek is. De a várva várt tizennegyedik születésnap csak csalódást, keserűséget tartogat Bori számára. Az igazi születésnap, amely véget vet a gyermekkornak, nem esik egybe a naptár szerinti születésnappal. Váratlanul érkezik a kislány életébe az első komoly próbatétel, amely eldönti: nagylány-e már Illés Bori, kiérdemli-e a felnőttek bizalmát. Szabó Magda kitűnő regénye az igazi születésnap történetét meséli el a fiatal lányolvasóknak.

Virginia Woolf - Orlando
Orlando, ​a költői hajlandóságú, gyönyörű nemesifjú az Erzsébet-kori Angliában látta meg a napvilágot. Életében szerepet kap Shakespeare, kalandjai során megismerkedik és kapcsolatba kerül egy szép, de csapodár orosz hercegnővel, magával a királynővel, a nagy Erzsébettel, a londoni alvilág számos tagjával, egy előkelő román hölggyel, a török szultánnal, egy csapat vándorcigánnyal. Törökországban nemet vált, majd Angliába hazatérve átcsöppen a XVIII. századba s a korabeli irodalmi szalonokba. A század nem nyeri el a tetszését, átvált a XIX.-be – mind közül a legálszentebbe, a dagályos építészet, a krinolinok és a jegygyűrűk világába. Férjhez megy, s végre kiadják több száz éven át készült remekművét, egy hosszú költeményt. Utoljára a XX. században látjuk, hever az ősi otthon tölgyfája alatt, próbál rendet tenni sokféle megtestesülése között, s várja haza férjét, a hajóskapitányt – akiről talán csak az utolsó pillanatban derül ki, hogy férfi-e valóban. Különös, szertelen, merész regény – tónusa néha elbűvölő, néha infantilis, aztán maróan szatirikus meg egészen személyes is, s mintha azt üzenné, mindnyájan androgünök vagyunk, s nem mindig tőlünk függ, hogy melyik „nemünk” dominál. Az első angol kiadást az írónő szerelme-barátnője, Vita Sackville-West férfiruhás fotói díszítették. Virginia Woolf (1882–1941) a modern angol próza, a lélektani regény, a tudatfolyam-technika egyik megteremtője és legnagyobb hatású művelője, a Bloomsbury-kör nevű irodalmi csoport alapítója, amelyben a XX. század első felének legjelesebb angol művészei és tudósai (T. S. Eliot, E. M. Forster, Lytton Strachey, J. M. Keynes) tevékenykedtek. Fontosabb regényei: Mrs. Dalloway (1925), A világítótorony (1927), Orlando (1928), Hullámok (1931), Felvonások között (1941). Forrás: http://www.europakiado.hu/index.php?l=h&s=3&n=519

Gárdonyi Géza - Útra-készülés
Ez ​a kötet némi magyarázatot ad arra, miért is tarthatták Gárdonyi Gézát "különösnek és titokzatosnak". A mélyen kereső, a keresést, a tanítást és a nevelést végletekig komolyan vevő emberek ma is különösek és titokzatosak. Ez a kötet végre láttatja Gárdonyi komoly Isten-keresését, aki meg is találja azt, amit keresett, és ezt az élményét osztja meg velünk, talán nem véletlenül, versben. A prózaíróként ismertté vált író mégis többre értékelte a verset, mert magasztos gondolatait így tudta legjobban megfogalmazni. A kötet végén Sík Sándor írását olvashatjuk Gárdonyiról.

Weöres Sándor - Egybegyűjtött ​írások
Weöres ​Sándor verses munkáinak csaknem egészét foglalja magába ez a gyűjtemény: s tartalmazza prózájának egy részét is. Korai verseitől legfrissebb írásaiig rajzolódik ki lírájának vonala. A magyar irodalomban kivételes ennek a műnek sokarcúsága - a természeti erők elevenségével csúszik ki a meghatározások kereteiből. Sokfelé ágazó, autonóm teljességű költészet a Weöres Sándoré, s ezt az autonómiát híven tükrözi kötetünk kompozíciója is: csak laza vezérfonala az időrend, ám nagy, részben tematikus, részben más, rejtettebb azonosságokat, rokonságokat felmutató ciklusai nemegyszer a legkülönbözőbb periódusok írásait szívják magukba. Weöres szuverén biztonsággal mozog a művek benső rétegeiben, s szemünk előtt építi, teljesíti ki köreit, az intimtől a kozmikusig. Weöresnek személyes tulajdona mindaz, amit valaha írtak magyar nyelven - s mindaz, amit írhattak volna. S "nyelvtudása" nem ismer korlátokat, valami módon minden nyelvi tényről tudomása van, arról, ami valóban volt, s arról, ami lehetséges, személyiségének alkotórésze minden mítosz - ami valóban volt, s ami lehetett volna. Olyan ez a költészet, mint egy bolygóközi kaleidoszkóp: keveredik benne az ismerős, a saját tartalmainkkal rokonítható az ismeretlennel. S ez a tökéletes művészet - ha nem is mindig rögtön szembetűnően - mély és igaz emberi tartalmakat hordoz.

Szabó Magda - Freskó ​/ A szemlélők
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Galgóczi Erzsébet - Vidravas
A ​vidravas tányér alakú, nyeles, gyilkos szerszám, az apró háziállatokat pusztító kisvadak ellen használják. Az egyik téli reggel ilyen csapóvas csípi be a regény hősnőjének, Rév Orsolyának a kezét. Orsolya szüleit kuláknak nyilvánították, őt ezért kizárták a Képzőművészeti Főiskoláról. Szülőfalujában várja, hogy folytathassa tanulmányait. Hozzájuk kerül, egy Pestről kitelepített idős asszony, a nemzetközi hírű geológus felesége. A tudóst szabotázs vádjával először halálra, majd életfogytiglani börtönre ítélték... 1952-t írnak. Embertelen rendelkezések nyomorítanak és tesznek próbára öreget és fiatalt, falusit és városlakót egyaránt. Van, aki nem bírja elviselni az új, megváltozott körülményeket, és elpusztul, fizikailag vagy erkölcsileg megsemmisül. És van, aki addig ismeretlen erőforrásokat tud fölfedezni magában. Galgóczi Erzsébet új regényében 1956 nyaráig követhetjük az eseményeket. A szereplők egyéni, mégis általános lélektani és társadalmi törvényeket sűrítő sorsát az írónő gazdag életismerettel, nagy tömörítő erővel, érzékenységgel tárja elénk.

Kodolányi János - Szép ​Zsuzska
Négy ​kisregényt tartalmaz ez a könyv: az 1923-ban megjelent Szép Zsuzská-t, az 1924-es Börtön-t, az 1925-ös Kántor József megdicsőülésé-t és az 1927-es Kékhegy-et. Nemcsak azért tartoznak össze ezek a kis remekek, mert Kodolányi korai korszakából valók, hanem mondandójuk, szemléletük, jellegük miatt is. Hamar fölfedezi a paraszti élet tragikus elmaradottságát, de azt a küzdelmet is meglátja, amit nagyra hivatott, tiszta emberek folytatnak a babonás, gyűlölködő, harácsoló, önmagát pusztító paraszti magatartás, családot bomlasztó indulatok s a kalmár kisszerűség ellen. Művei azért oly drámaiak, mert nem titkolja a falu gyötrő belső küzdelmeit, mert tragikus sorsúnak meri ábrázolni azokat, akik szembefordulnak a középkori szokásokkal, akik őszintébb, emberibb életet akarnak, de elbuknak, elmenekülnek vagy értetlen közönyben csöndes haldoklásba merülnek. Komor színekkel festi meg a vidéki értelmiség kiszolgáltatottságát s azt a maradi erkölcsrendet, amely a legszebben induló szerelmet is megkeseríti, elfojtja. Sötét, baljós, könyörtelen e kisregények légköre, de az író felelősségtudata éppen illúziótlanságában fejeződik ki; jól tudja, csak a goromba szó, az őszinte és pontos kórkép segíthet azon a népen, amely iránt érzett szeretete nemcsak e kisregényeket, hanem egész életművét áthatotta.

Lázár Ervin - A ​fehér tigris / A Franka cirkusz
Lázár ​Ervin mindmáig egyetlen regénye először 1971-ben látott napvilágot. A fehér tigris egy csodás elemre épülve ábrázolja a korunkbéli (és mindenkori) hétköznapi ember erkölcsi próbatételét. Mit kezd az ölébe hullott mesés és korlátlan hatalom birtokában? Sajnos, nem tud úrrá lenni az emberi természet rossz erkölcsi beidegződésein, és jobbik énünk vágyainak valóra váltása helyett nyers erőszakot gyakorolja. A Franka cirkusz tíz hangjátéka a szerző tündéri realizmusára jellemző módon a valóság és a mese összefonódásával jellemzi írói világának groteszk helyzetekbe került szereplőit.

Gelléri Andor Endre - Egy ​önérzet története
"Ha ​van elütő látású szem, a naturalistáé és a meseköltőé bizonyára az. A nyers illúziótlanság világa az egyiké, a csupa-illúziók varázskertje a másiké. De íme, ez a kétfajta szem most egyetlen arcból ragyog elő. Gelléri Andor Endre a jobb szemével egyebet se lát, mint fenekedő mészároslegényeket, durva napszámosokoat, facér munkásokat, nyomort, pincét, műhelyek gőzét - «naturát»; a bal szemével pedig ezt az egész naturalista világot tündéri fátylakba látja, öltözteti, a levegőbe emeli s ott ringatja, mint egy mesét, egy álmot. A legérdekesebb stílusjelenség, stílusbravúr ez. Primitív népek életérzésében, látásában van így együtt az érdes valóság s a képzelet arany játéka." (Kardos László) "Egyszóval költő ez a javából. Nem megfigyelő, hanem álmodó. Álmok a valóságról: így lehetne talán legjobban megközelíteni ezt a folyamatot, amely benne végbemegy. Ő nem ceruzával a kezében jár a kocsmákba, nem valószínű, mert hiába is menne. Mert nem abból áll ő, nem megfigyelésből, ha figyel is. Neki egészen másirányú álomra van szüksége, hogy amit látott, életre keljen benne, minthogy a teremtés nála nem abban a síkban van, mint a világ, mások a pólusai. S bár olykor az álma megtévesztésig közel jár ahhoz, amit valóságnak nevezünk, de aztán el is kanyarodik tőle hirtelen, felcsap valahova, ahol még sohsem járt ember előtte." (Füst Milán)

Moldova György - Magányos ​pavilon
1956.október ​26-án a hűvösvölgyi Christián Pál klinikán a késő esti órákban fegyveres férfi követel elsősegélyt egy sebesült katonának. Nagy Zsófia - a kórház vezető nővére - magához téríti az eszméletlen sebesültet, majd hirtelen támadt elhatározással a kórház kertjében megbúvó "magányos pavilon"-ba saját szobájába rejti el a kimerült férfit a felkelők üldözése elől. Ki az a titokzatos férfi, aki sebesült karral a mások életét menti? Hogyan viselkedik az országos veszély napjaiban a vérbeli forradalmár? Miért támad szerelem a nyugalmas életű ápolónő szívében a megnyugodni nem tudó, másokért lobogó férfi iránt? Ezekre a kérdésekre talál választ az olvasó a Magányos pavilon c. regényben.

Móra Ferenc - Ének ​a búzamezőkről
Otthon, ​az én hazámban, szikkadt és száraz a föld, nem álmodik a paradicsomról, és elérhetetlen magasságban boltozódik fölötte a félénken kékülő ég. Otthon, az én hazámban nem virágzanak kaméliafák, nem nevezik el a tereket a megváltásról, és nincsenek megváltott emberek, akik kacagva csókolódzanak az élettel, csak lehajtott fejű, szomorú és fáradt emberek vannak. Otthon, az én hazámban csak a búzamezők mernek még harsogón zöldülni,a szélesen kiterített bársonyszobrok a teremtő Isten asztalán, betakarói és elsimogatói a sebeknek, amiket ember ekéje vágott a földeken és Isten ekéje az embereken. Otthon, az én hazámban, az alvó akácok, a kipattant szemű jegenyék alatt, az aranyszőke vadvizek mentén ma nagy ünnepük van a lehajtott fejű, szomorú és fáradt embereknek. A pusztai harang szavára előbogárzanak a piros cserepes házakból és nádtetejes viskókból a Ferencek és Mátyások, az Etelek és Rozák, kézen fogják a Péterkéket és Marikákat, és föláradt homokon, tocsogós semlyékeken keresztül lassan topognak a szűzmáriakék és szentjózsefsárga lobogók után a búzamezők koszorújában, lehajtott fejjel, szomorúan és fáradtan. …Otthon, az én hazámban nem terem meg a babér, és nem fonnak belőle koszorút annak a magános énekesnek, aki az útszélén a maga dalát dúdolja maga elé az alkonyatba, amely nemsokára eltakarja. De azért csak végigdúdolom, amit kezdek, nem a babérért, hanem mert jó énekkel végezni a napot, és mert szeretlek benneteket, városok és búzamezők egyformán lehajtott fejű, szomorú és fáradt emberei. Itthon, az én hazámban, az aranyszemű homokon, ahol a végét dúdoltam el az éneknek, amely nem lehet másforma, mint az énekese, fürjröptű és vadgalamb-melódiájú, mi van itt az én hazámban, amiről érdemes éneket mondani? Az aranyszemű homok, amely majd a nyáron beleömleszti aranyát a búzaszembe, az őszön a szőlőszembe? De az énekesnek már most is megtermi a búzavirágot, a pipitért, a pipacsot, a szarkalábat, amik első pajtásai voltak tipegő gyerek korában és amikről ma is azt hiszi, amit akkor gondolt: hogy ezekkel a Ferencek és Etelek szíve küld föl üzeneteket a föld alól. Igen, a föld, bölcsője és koporsója Ferencnek és Etelnek, Rozának és Mátyásnak, a föld megmarad, és őróla dúdolom én ezt az éneket.

Márai Sándor - Judit... ​és az utóhang
"Ez ​az írás folytatása és befejezése Az igazi című regénynek" - vallja Márai -, amikor férj és feleség vallomása után megszólal a szerető, s beszámol arról, hogyan látta ő hármuk sorsdöntő drámáját, milyennek találta a polgári világot kívülről, a szegények, a megalázottak szemszögéből. A Judit... és az utóhang az egykori cselédlányból nagyvilági hölggyé változó, a "mellékutca" helyett a házasság biztonságát kiharcoló asszony története - a háttérben a második világháború után lassan éledező Budapest, majd a New York-i emigrációs lét érdekes tablójával.

Gárdonyi Géza - Ida ​regénye / Szerelmi történetek
Gárdonyi ​szerelem-felfogását kívánja bemutatni a kötet. Tudtuk, hogy a fiatal, a pozitivizmushoz, a naturalizmushoz is vonzódó Gárdonyi valamiféle biológiai végzetnek tekintette a szerelmet, irracionális, megmagyarázhatatlan vágyódásnak, amelyet éppen ezen természete miatt nem lehet véteknek föltüntetni, a bűntudat forrásának és okozójának szuggerálni. Az Ida regénye bevezetése elég egyértelműen eligazít ebben a kérdésben. "Sötétben állunk néha", "Csak tapogatózunk", vakságról és dermedtségről esik szó, szakadékról, kígyóról. "Szívünk remeg, mint a nyárfalevél". A regény a zárdában nevelkedő Ida és a művészetéért, szeretett húgáért érdekházasságra is képes Balogh Csaba összetalálkozását, szerelmük kibontakozását meséli el. E szerelem ábrázolását nem érezzük már igazán időszerűnek, maga Gárdonyi vagy szereplői, hősei is emlegetik a "devalválódás" kifejezést. Rövidmondatos leírásokból, kevés szavú párbeszédekből áll a szöveg. A regény egyik legpontosabban megfogalmazott helyén Ida szavaival Gárdonyi így jellemzi az ambivalenciát, a többértelmű lelki viszonyt (ezúttal Csabáét és Idáét): "Ha nem a férje volna az a Csaba..., senki máshoz nem menne feleségül." Később azt az árulkodó mondatot súgja egy szállodai szobában a már halott édesanyjának: "miért is nem vagyok melletted odalent, az egyetlen szív mellett, amely engem szeretett." Ez a vallomás a regény és koncepciója mély líraiságáról tanúskodik, de a modern kor szkeptikus embereként Gárdonyi hangot vált, elszakadóban lévő hősei újra gyűrűt váltanak, a romantikát ironikus fintor és távolságtartás váltja fel.

Déry Tibor - Felelet ​I-II.
Déry ​Tibor nagysikerű regénye két ember útját követi nyomon. Az egyik Köpe Bálint, egy kistarcsai kastély özvegy házmesternéjának fia, a másik különös, sőt különc férfi: Farkas Zeno professzor, a világhírű tudós. A professzor és a fiatal munkás a társadalom két ellenkező pólusán áll, de a maguk módján mindketten megsínylik a kor nyomorúságát: Bálintot a nyomor, a gazdasági válság, a munkanélküliség sújtja, Farkas Zenót a Horthy-Magyarország, a fasizálódó Európa szellemi közviszonyai nyomasztják. A regény két hőse a magyar irodalom emlékezetes, nagy alakjai közé tartozik. Rendkívüli lélektani tudással, árnyaltan megrajzolt figurájuk köré kristályosodik ki a kor magyar valóságának sok problémája, a pontosan megrajzolt vagy éppen csak jelzett mellékalakok részint társadalmi magatartás-lehetőségeket, részint egyéni, személyes választásokat testesítenek meg. A Felelet, kiváltképp második kötete, megjelenéskor viták kereszttüzében állt. Ma már, új kiadások és fordítások, a mű népszerűsége nyomán - e viták letűntével - bizonyosan tudjuk, hogy újabb irodalmunk maradandó, értékes alkotása.