Im-ígyen ​szóla Zarathustra

Umberto Eco - A ​Foucault-inga
Három ​kiadói szerkesztő megunja az okkult könyvek „ördöngös" szerzőinek pancserságát, és egy Abulafia nevű számítógép segítségével nekilát, hogy egy tökéletes Tervet kovácsoljon. Az állítólagos Terv értelmében az emberiség sorsa a Világ Urainak kezében van; ez pedig valamiképpen összefügg azzal a gyanúval, hogy Szép Fülöp francia királynak talán mégsem sikerült felszámolnia annak idején a templomos lovagrendet. Hőseink remekül szórakoznak, ám egyszer csak hátborzongató sejtéseik támadnak... Annyi bizonyos, hogy bajba kerültek. A Foucault-inga a második nagy sikerű regénye Eco professzornak, a világhírű olasz szemiotikusnak. Ezúttal már nem egy gyilkosságsorozat tettesét s a tettes indítékait, tervét kutatja a detektív, mint A rózsa nevében, hanem végső soron maga a Terv: az emberi történelem, sőt a Mindenség tervszerűsége válik meghökkentően kérdésessé. Ha van Terv, akkor minden mindennel összefügg. Ha van Terv, akkor nem kétséges, mi közük a templomos lovagoknak a hasszaszínokhoz, az alkimistáknak a párizsi metróhoz, a titokzatos Saint-Germain grófnak Shakespeare-hez,a rózsakereszteseknek Arséne Lupinhez, a druidáknak az Eiffel-toronyhoz, a Föld forgását bizonyító Foucault-ingának... Kihez-mihez is? Ha van Terv, minden kiderül.

Friedrich Nietzsche - Így ​szólott Zarathustra
Friedrich ​Nietzsche 1883 és 1885 között született, költői ihletettségű munkáját már a századelőn megismerhette a magyar olvasó - mi több, szinte egy időben két fordításban is. Bár Wildner Ödön fordítását például Ady Endre is méltatta, mára mindkét fordítás elavult. Kurdi Imre új fordításához a szerkesztők gazdag jegyzetapparátust készítettek, s ezzel a kötet nemzetközi mércével mérve is egyedülálló vállalkozásnak tekinthető.

Lev Tolsztoj - Anna ​Karenina
Anna ​Karenyina bizonyára a legelevenebb a világirodalom valamennyi nőalakja közül: mind újabb filmekben, balettelőadásokban és musicalekben láthatjuk, jöhet bármilyen új hullám az irodalomban, új erkölcsiség a társadalomban, szexuális forradalom és feminizmus, az ő története valamiért nem avul el. Még egy népszerű orosz rapper is kérleli az egyik trackjében, hogy „minden jó lesz, nem kell a vonat alá ugrani”. Alakjának titka sokrétű; bizonyára benne van az is, hogy Tolsztoj, aki elementáris erővel és szexuális étvággyal vonzódott a szép nőkhöz (miközben a női szépséget és a szexualitást idővel egyre inkább bűnös dolognak tartotta), minden ízében elragadó hősnőt teremtett – szépsége, flörtölésének bája, gondolkodása, jelleme, tartása, lázadása korának erkölcsei ellen mind-mind jelentékeny, már-már félelmetesen elbűvölő. Pedig Tolsztoj eredetileg Anna alakján keresztül nevetségessé akarta tenni azokat a „nihilistákat”, akik a családot, a társadalom szilárd erkölcsi alapjait rombolják. Nem így sikerült, mert a Tolsztojban élő nagy művész nem engedte, hogy regénye tanmese legyen. A bűnös lélek a világirodalom legvonzóbb házasságtörő asszonya lett, a könyv pedig – Thomas Mann szavaival – minden idők „legnagyobb társadalmi regénye”.

Pascal Mercier - Éjféli ​gyors Lisszabonba
Az ​élet nem az, amit élünk, hanem az, amiről úgy képzeljük, hogy éljük. Raimund Gregorius berni latintanár egy titokzatos nővel való furcsa találkozástól felzaklatva, önmaga számára is váratlanul elhatározza, hogy kilép addigi életéből. Felül az első Lisszabonba induló vonatra, poggyászában egy könyvvel, amelyre véletlenül akadt rá egy antikváriumban. A könyv Amadeu de Prado portugál orvos és költő-filozófus feljegyzéseit tartalmazza magányról, halálról, szerelemről, hivatásról. Gregorius teljesen a könyv és szerzője hatása alá kerül, és Lisszabonba érve, akár egy detektív, felkutatja Prado családját, szerelmeit, barátait és ellenségeit. S miközben keresztül-kasul bejárja a varázslatos portugál fővárost, egy nagyon tehetséges és érzékeny ember küzdelmes, magányos és boldogtalan élete bontakozik ki előtte, jórészt a Salazar-diktatúra idején. A svájci író különleges hangulatú regénye, amelyet sokan Carlos Ruiz Zafón nagy sikerű könyvéhez, A szél árnyékához hasonlítanak, voltaképpen két férfi, két nem mindennapi egyéniség párhuzamos életrajza. Művében Mercier arra keresi a választ, vajon megérthetjük-e egy másik ember életét, s ha igen, akkor ezáltal közelebb tudunk-e kerülni önmagunkhoz is, vagy végleg elveszítjük addigi énünket. Akár így, akár úgy, a megismerés külső és belső útjai tekervényesek és a nyomozás izgalmas.

Osho - Az ​ego könyve
Az ​ego nem más, mint a valódi éned ellentéte. Az ego nem te vagy. Az egót a társadalom találta ki; ezzel csapnak be, hogy nyugodtan játszadozhass tovább vele, mint valami játékszerrel, és soha ne gondolkozz el azon, hogy mi is a valóság. Ezért mondom folyton, hogy amíg nem szabadulsz meg az egódtól, addig képtelen leszel megismerni önmagad. (...)

Simone Weil - Ami ​személyes, és ami szent
Simone ​Weil (1909-1943) nevét halála után ismerte meg a világ. Ekkor kerültek napvilágra naplói, cikkei, tanulmányai, melyek kiadását közvetlen ismerősein kívül Albert Camus szorgalmazta. Nem sokkal a második világháború után a Nobel-díjas író mondta ki: "Nem tudok elképzelni szellemi újjászületést Európa számára azok nélkül a követelmények nélkül, melyeket Simone Weil meghatározott." Arról a küzdelemről, mely a megvilágosodásért, a hitért folyik minden emberben, Simone Weilnek éppúgy volt mondanivalója, mint a társadalmi bajok okairól és orvoslásáról. A lelkiismereti szabadság, az erkölcsi tisztaság és a föltétlen istenszeretet vágya mindvégig áthatotta gondolkodását, egyéni és társadalmi vetületeiben egyaránt. Egyetemes hatását ennek köszönheti. Fakó stílusán átizzó szenvedélyével költői erejűvé tette műveit, s olyan szellemeket hódított meg velük, mint François Mauriac, Julien Green, Thomas Stearns Eliot, Czeszlaw Milosz, vagy nálunk Németh László és Pilinszky János. Az _Ami személyes, és ami szent_ című magyar válogatás Simone Weil eddig megjelent 16 könyvéből vette anyagát. Első részében a francia gondolkodó nagy tanulmányesszéit (_Szerencsétlenség és istenszeretet, Ami személyes, és ami szent, Ahol elrejlik az Isten_ stb.) második részében önéletrajzi vonatkozású írásait (_Prológus, Lelki önéletrajz_), harmadik részében pedig töredékes gondolatait, műveinek szemelvényeit hozza. A kötet végén 15 kortárs és utód emlékezéseit, értékelő vagy bíráló sorait olvashatjuk Simone Weilről.

Umberto Eco - A ​rózsa neve
Az ​Úr 1327. esztendejében járunk. Melki Adso és mestere, Baskerville-i Vilmos egy császárbarát apátságba érkeznek. (Adso, a történet elbeszélője a később bekövetkezett szörnyűséges események miatt nem ad pontos helymeghatározást az apátságról.) Az apát úr az éles eszű és tapintatos Vilmost – akit viselkedése és előneve alapján Sherlock Holmes középkori elődjének tekinthetünk – kéri fel arra, hogy segítsen felderíteni egy, az apátságban történt különös halálesetet. Otrantói Adelmust, a fiatal kora ellenére is nagy tekintélynek örvendő miniatúrafestőt egyik reggel a kecskepásztor holtan találta az Aedificium keleti őrbástyája alatti meredély tövében. Viharos éjszakán történt a tragédia, meg sem lehetett állapítani, a szerencsétlen vajon melyik ablakból zuhant ki. Gyanúra adott okot viszont az, hogy másnap egyetlen nyitva hagyott ablakot sem találtak, ráadásul az ablakok olyan magasságban vannak, hogy azokon képtelenség véletlenül kiesni. Vilmos a tőle elvárt tapintattal és ravaszsággal lát neki a nyomozáshoz, Adso segédletével. Hamarosan újabb halálesetek történnek. A nyomok az apátság féltve őrzött könyvtárába vezetnek, ahová Vilmos és Adso is csupán titokban tudnak bejutni. A szörnyű bűntények árnyékot vetnek az apátságra, amely pedig nagy horderejű eseménynek ad otthont: itt találkoznak a ferencesek és a pápaság képviselői, hogy teológiai vitát folytassanak Jézus szegénységéről. Ebben a látszólag egyszerűnek tűnő kérdésben támadt nézeteltérések ugyanis már-már az egyházszakadás rémével fenyegetnek. A bűntények miatt az apát úr végül a Szent Inkvizíció beavatkozását kéri. A kor egyik legkönyörtelenebb inkvizítora, Bernardo Gui érkezik az apátságba. Gui alaposabb tájékozódás nélkül eretnek összeesküvésként értékeli az eseményeket, a demokrácia álcája mögött ítélkezik, máglyákat állíttat. A máglyahalálra ítéltek egyike az a fiatal parasztlány, aki a szerelmet jelenti Adso számára…

Szögyal Rinpocse - Tibeti ​könyv életről és halálról
SZÖGYAL ​RINPOCSE Nyugaton élt, nemrég eltávozott tibeti buddhista tanító összefoglaló munkája a haldoklásról és a halálról szóló tradicionális tibeti tanokat veti egybe a modern világ halálkutatásaival. A _Tibeti Halottaskönyv_ tanításait kiegészítve olyan átfogó képet ad életről és halálról, melyet a Nyugat eddig csak homályosan ismert. ___A tibeti hagyomány tanítása szerint a halál nagy lehetőség a megvilágosodásra. A halált követő folyamatban rejtett lényegünkkel találkozunk; ha erre felkészülünk, és végig tudjuk követni a folyamatot, akkor nagy lehetőség nyílik meg előttünk. A legbenső lényegiségünkkel való azonosulás révén tudatosak lehetünk életünkben, halálunkban, halál utáni állapotunkban és az újraszületések során. Ez igazán boldoggá teszi életünket és halálunkat, és így más emberek halálfolyamatában is hasznosak lehetünk. Emellett a különböző _bardó_k megismerése egyszersmind a megvilágosodás felé vezető út is. A megvilágosodás útja és a boldogság nem választható külön, hiszen a végső boldogság maga a megvilágosodás.

Michel Foucault - A ​szexualitás története I-IV.
Minden ​gyönyörök leghevesebbike többet követel tőlünk, mint más testi tevékenység - élet és halál játékát tárja elénk: ezért kiváltságos területe annak, hogy az ember erkölcsi szubjektummá formálja önmagát. Olyan lénnyé, aki képes megfékezni a benne dúló erőket, szabadon rendelkezni energiái fölött és életéből olyan művet alkotni, amely mulandó létén túl is fönnmarad. A könyv Foucault utolsó nagy művének, a Szexualitás történetének második kötete.

Osho - Zarathustra
"Bonyolult ​egy kicsit az ügy. Nem közvetlenül Zarathustráról beszélek ugyanis, hanem arról a Zarathustráról, akit Friedrich Nietzsche talált ki. Az összes igazán mély gondolatot Nietzsche adja Zarathustra szájába. Úgy használta Zarathustrát, mint valami szimbolikus figurát. Pont úgy, ahogy Khalil Gibran használja Almustafát, aki teljesen a képzelet szüleménye. Nietzsche ugyan egy történelmi figurát választott, de a mód, ahogy használja őt, mégis kitalált. Tehát egyrészt ne feledd, ez itt most Nietzsche Zarathustrája - semmi köze az eredeti Zarathustrához. Másrészt pedig engem nem érdekel, hogy Nietzsche mit gondolt. Éppen úgy használom őt, mint ahogy ő használta Zarathustrát. Ezért tehát nem egyszerű a helyzet. Ez itt az én Nietzschém: Nietzsche az én Zarathustrám."

Baktay Ervin - India ​bölcsessége
"A ​legletisztultabb hindu felfogás is azt vallja, hogy leghelyesebb, ha mindenki a maga mivoltának megfelelő úton jár és törekszik, s a hinduk legértékesebbjei ma is, mint régen, minden vallást, minden hitet nagyrabecsülnek. A jó keresztényt sokkal többre tartják, mint az olyan hindut, aki a maga vallását nem követi, vagy képmutatással szennyezi be. A Szanátana Dharma megértői nem lehetnek türelmetlenek más vallások iránt és nem táplálhatnak előítéleteket. Bármelyik vallást követi is tehát az olvasó, igyekezzék legalább ebben az egy pontban magáévá tenni a hindu elvet: legyen türelmes és méltányos, ne ítéljen, amig bele nem mélyedt magába a tárgyba, amíg át nem tekintette az ind szemlélet Örökérvényű Törvényének egész rendszerét. Ez csak addig tetszik bonyolultnak míg részleteit külön-külön kiszakítva nézzük, de egyetemes és egységes értelmet kap, mihelyt az egészet felfogtuk." Baktay Ervin

Milan Kundera - Lassúság
Miért ​tűnt el életünkből a "lassan járj" öröme, és miért nem fogadjuk meg a "tovább érsz" jó tanácsát? Hová lettek a népdalok sehová sem siető vándor-legényei, akik a szabad ég alatt háltak, s egy cseh közmondás szerint "a Jóisten ablakait nézegették"? - teszi fel a kérdést legújabb regénye elején a cseh származású, de immár franciául író Milan Kundera, és két vidéki utazás - egy XX. századi rohanó és egy XVIII. századi ráérős - valamint két szerelmi kaland elbeszélésével adja meg a választ. Az író és felesége egy szállodává alakított Párizs környéki kastélyban tölti a hétvégét. A kastély, ahol a környékbeliek szerint a hajdani lakók kísértenek, a XVIII. században különös, libertinus szerelmi románc színhelye volt. E kaland nem mindennapi tapasztalatokat szerzett hőse találkozik össze a kastély parkjában XX. századi hasonmásával, egy, a kastélyban zajló nemzetközi konferencia résztvevőjével, aki éppoly különös szerelmes éjszakát élt át. A két hős próbálná megosztani egymással érzéseit, élményeit, gondolatait, ám próbálkozásuk kudarcra van ítélve. Mintha nem is egy nyelven beszélnének. A világhírű szerző korunk két nagy egzisztenciális témáját vizsgálja-elemzi ebben a szellemes, vidáman ironikus, remekül megszerkesztett, igazi intellektuális élvezetet nyújtó, szórakoztató regényben: a rohanást (a történelemét és az egyénét), valamint az exhibicionizmust (az intellektuellek és a politikusok erkölcsi exhibiciozizmusát, féktelen vágyát, hogy indiszkrét módon közszemlére tegyék magánéletüket.)

Roland Barthes - S/Z
Milyen ​szövegekre vágynék, milyen szövegeket írnék meg (írnék újra), fogadnék el érvényes erőnek világomban? Az értékfelmérés során mindenekelőtt éppen erre az értékre akadunk: arra, amit ma is lehetséges megírni (újraírni) - ezt nevezzük `írhatónak`. Miért az írhatót tekintjük értéknek? Azért, mert az irodalmi munka (az irodalom, mint munka) tétje, hogy az olvasót immár ne a szöveg fogyasztójává, hanem létrehozójává tegye. Irodalmunkat a szöveg előállítója és felhasználója, tulajdonosa és vásárlója, írója és olvasója közötti könyörtelen szakadás jellemzi, s ezt az állapotot az irodalom, mint intézmény tartja fenn. A mai olvasó egyfajta dologtalanságra, intranzitivitásra, egyszóval `komolyságra` kárhoztatott. Ahelyett, hogy maga játszana, ahelyett, hogy a jelentő varázsa megigézhetné, hogy az írás kéjéből részesedne, nem marad számára más, mint soványka szabadsága arra, hogy elfogadja vagy elutasítsa a szöveget: az olvasás nem több mint `népszavazás`.

Osho - Mindennapra
Osho ​felismerései több mint harminc éve jelentenek nagy örömet és kihívást a spirituális keresőknek. Az Osho mindennapra e felismerések esszenciája. Összhangot teremt a spirituális és filozófiai tradíciók, valamint a modern tudomány és pszichológia vívmányai között. Ez az inspiráló könyv mindennapra kínál egy meditációt, melyek segítségével teljesebben élhetünk a jelenben, és átléphetünk egy újfajta létezésbe, ahol szerves egységet alkot a test, a lélek és a szellem.

Rama Dr. Friderick Lenz - Szörföltem ​a Himaláján
Az ​itt következő beszámoló himalájai kalandjaimról saját tapasztalataimra épül, amelyeket évekkel ezelőtt Nepálban éltem át. Bár valóságos eseményeken alapulnak, átalakítottam és kiszíneztem azokat. Remélem, hogy a következő oldalakon bemutatott belső és külső élmények elszórakoztatják Önt, Kedves Olvasó, és segítik a megvilágosodáshoz vezető úton.

Friedrich Nietzsche - Az ​Antikrisztus
Nietzsche ​egyik legnagyobb vihart kavaró és megjelenése óta folyamatosan elemzett, támadott és védelmezett munkája, melyben a filozófus nem sokkal elméje elborulása előtt összefoglalta a kereszténységhez való ambivalens viszonyulását. A kötetet a fordító részletes tanulmánya kíséri és bőséges jegyzetapparátus segíti az olvasót.

Osho - Tantra
A ​nemi vágyat csak akkor fogod megérteni, ha majd úgy mozogsz az érzéseid között, mint költő a virágok között - csak akkor. Ha bűnösnek érzed magad, ha sietsz, a nemi aktus az marad, ami most: egy őrült rohanás. (...) A tantra azt mondja: csinálhatsz, amit akarsz, csak közben figyeld magad! A tantra nincs semmi ellen, de nem akarja, hogy alvajáró módjára cselekedj, tudatosság nélkül, gépiesen. Ez a módszer titka: ha tudatosan cselekszel, az energia átalakul. Fogadd el, légy hálás, hogy van szexualitásod, haragod, kapzsiságod...Légy hálás mert ezek azok a rejtett források, amiket aztán át lehet alakítani, amik elvezetnek a rejtélyhez. Ha a szex átalakul, szeretetté válik...a salak leválik a tiszta szerelemről.

Friedrich Nietzsche - Ecce ​homo
Friedrich ​Nietzsche (1844-1900) filozófus, költő, esszéista, klasszika filológus, a német kultúra óriása szakít a német - és egyáltalán - a filozófia hagyományaival. A modernség előfutáraként lázadó lángelméjével lerombol minden korábbi értéket, és Zarathustra költői látomásában egy új, eszményi embertípus eljövetelét hirdeti. Halála óta mindmáig világszerte talányt és kihívást jelent minden jelentős gondolkodónak, filozófusnak, teológusnak és művésznek egyaránt. Alakját s életművét mítosz lengi körül. Nevével éltek és visszaéltek politikai irányzatok és politikai demagógok. Vajon miként látja önmagát a "minden érték átértékelője"? Negyvennégy évesen megírja az Ecce homo című önéletrajzi esszét, életének és munkásságának páratlan értékű, végső számadását. Ebben a kis írásban elsősorban önmagát vizsgálja és értékeli: az embert és a gondolkodót, méltatja életművének minden fontos állomását és darabját, tükröt tart nem csupán önmaga, hanem az egész emberiség elé: ecce homo - íme, az ember, az emberré vált istenség, a Megfeszítettel dacoló Dionüszosz, aki kétségbeesve igyekszik felhívni a figyelmet a világot felforgató, romboló-újító tanítások jelentőségére és veszélyeire. Nietzsche a mű nyomdai korrektúrájának javítása közben, 1889. január első napjaiban súlyosan megbetegszik. Tíz esztendeig él még elborult elmével - kivárja annak a századnak az eljövetelét, amely majd az istenek közé emeli és porig alázza.

Eric-Emmanuel Schmitt - Ibrahim ​úr és a Korán virágai
Az ​Ibrahim úr és a Korán virágai Éric-Emmanuel Schmitt 1997-ben útjára bocsátott nyolcrészes kisregénysorozatának, A láthatatlan ciklusának a második darabja. Mint a sorozatbeli történetek többségében, az Ibrahim úrban is egy kisgyerek és egy felnőtt érdekesen alakuló kapcsolatát követhetjük nyomon. Moisét, az elárvult zsidó fiúcskát a mohamedán vallású Ibrahim úr, a környékbeli boltos veszi a szárnyai alá, majd magával viszi egy hosszú utazásra... A kisregény alapján készült, 2003-ban bemutatott nagy sikerű filmben Omar Sharif játszotta Ibrahim urat.

C. S. Lewis - Csűrcsavar ​levelei
A ​cambridge-i irodalomprofesszor, író és kritikus leghíresebb könyvében „alulnézetből” láttatja a világot. Az ember ősi ellenségével szemben a szatíra fegyverét alkalmazza, jelezve, hogy félelmesen komoly mégsem rémületes valósággal van dolgunk. A tapasztalt főördög leveleiben időszerű, huszadik századi tanácsokkal látja el a kezdő kísértőt: hogyan térítse le a jó útról a gondjaira bízott fiatalembert. „Tudom, hogy élvezetek segítségével már sok lelket nyertünk meg magunknak. De maga az öröm mégis az Ellenség találmánya, nem a miénk. Ő csinálta a gyönyöröket, nekünk szerteágazó kutatásaink ellenére sem sikerült egyetlenegyet sem előállítanunk. Csupán annyit tehetünk, hogy az embereket arra ösztökéljük, hogy az Ellenség alkotta örömöket általa tiltott időpontban, módon vagy mértékben élvezzük. Arra törekszünk, hogy minden örömöt kiszakítsunk természetes feltételeinek talajáról, és ott gerjesszük fel, ahol legtávolabb esik a természetestől. Legkevésbé emlékeztet a Teremtőre, s a legkevesebb örömet okozza. Aranyszabály: a vágy mind gyötrőbb legyen, a gyönyör mind csekélyebb. Így biztosabb – és stílusosabb.”