1983 - Rajzolta Csiby Mihály
A könyvben szereplő rovarokat azonos felépítésű, szúró-szívó szájszervük miatt soroljuk egy csoportba: a szipókás rovarok csoportjába. Két rovarrend tartozik ide, mit kerülgessük: a poloskák (ezek második legnagyobb családja a címadó bodobácsok) és a kabócák.
A szipókás rovarokkal úton-útfélen, erdőn-mezőn hamar találkozhatunk. Érdemes jobban megfigyelmi őket szabad szemmel vagy nagyító alatt, s szép színeik, különleges formáik, érdekes életük láttán félredobni az előítéleteket!
Kapcsolódó könyvek
Bába Károly - Medúzák, zsákállatok
Az eddigi Búvár kötetekből a tengeri állatoknak csak kis részét ismerhettük meg. Ebben a könyvben a szerző be szeretné vezetni olvasóit a sós vízben élő szervezetek testfelépítésében, életmódban csodálatosan gazdag világába.
Kósa Géza - Magvak, termések
1991 - Rajzolta Bíró Krisztina
Földünkön egyedül csak a növények ismerik a titkot, hogyan lehet szervetlen anyagból szerves előállítani. Így az állatvilág és az emberiség eltartása közvetlenül vagy közvetve rajtuk múlik. Minden alkalmas helyet igyekeznek elfoglalni és fennmaradásukat, terjedésüket biztosítani a legmostohább körülmények és a legnagyobb konkurencia ellenére is.
Bankovics Attila - Madarak 3.
Madárfaunánk jelenleg 350 fajt számlál - ez a szám nem állandó. A madarak a legmozgékonyabb állatcsoport, így vándorlásaik során vagy a fészkelési terület kiterjesztése következtében új földrajzi tájakat hódítanak meg. Ezzel magyarázható, hogy a Madarak első kötetében még csak 339, ma, 20 évvel később pedig már tizeneggyel több a hazai fajok száma.
A könyvünkben megtalálható madarak nagy többsége nem a fészkelők, hanem a rendszeres átvonulók közé tartozik s ugyancsak nagy hányadot tesz ki a ritka vendégek sora. Az előzőek őszi és tavaszi átvonulásuk során kisebb-nagyobb számban minden évben felkeresik a pihenésre és táplálkozásra alkalmas élőhelyeket.
Lovas Béla - Édesvízi parányok 1.
Ez a kötet néhány lebontó szervezet, baktérium és gomba képein kívül a vizeinkben található leggyakoribb, túlnyomórészben élő moszatokról készült mikroszkopikus felvételeket mutat be.
Lovas Béla - Édesvízi parányok 2.
1991 - Alcím: Állatok
Sokan szeretik a természetet, állat- és botanikuskertekbe is járnak, hogy ott egzotikus állatokat és növényeket lássanak, azok szokatlan alakjában és szépségében gyönyörködhessenek. Kevesen tudják azonban, hogy közvetlen környezetünk is csodálatos állat- és növénykert, csak ezek élőlényei nem láthatók szabad szemmel, nagyító vagy mikroszkóp szükséges hozzájuk. Csodálatos alakú, mintázatú és életmódú élőlények nyüzsögnek a folyókban, mocsarakban, a Balatonban vagy akár egy virágváza állott vizében.
Scholz Gábor - Kövületek
1975 - Rajzolta Breznay Lívia
Egy napsütéses tavaszi napon kövületvadászatra indultam a budai hegyekbe, hogy néhány szép példánnyal gazdagítsam gyűjteményemet. Épp a Mátyás-hegy keleti oldalán lévő nagy kőfejtőben kalapálgattam szorgalmasan a köveket, amikor két kisfiú jött oda hozzám. Egy ideig csak néztek, majd kíváncsian megkérdezték: "Bácsi kérem, miért tetszik tördelni a köveket?" "Várjatok csak gyerekek, egy kis szerencsével mindjárt meglátjátok!" És valóban, ahogy kalapácsommal kettétörtem egy sárgás mészkőtömböt, kis barátaim ámuló szemei előtt egy zsemle nagyságú tengeri sün és néhány szép kagyló tűnt fel. "Jé - kiáltott az egyik srác -, egészen hasonló kagylót találtam én is tavaly a jugoszláv tengerparton, amikor ott nyaraltunk! De hogy kerül ide, a Mátyás-hegy mészkövébe egy tengeri kagyló?" "Látjátok - szóltam -, épp ez a bizonyíték arra, hogy valamikor itt is tenger hullámzott! Ez a sok kő itt körülöttünk mind az egykori tengerfenék megkövesedett anyaga, melyben kövületként hajdani tengeri állatok maradványai találhatók. A táj és az élővilág sem volt mindig ilyen, mint manapság."
Bakonyi Gábor - Sáskák, szöcskék, tücskök
Az egyenesszárnyúak igen ősi állatok. Már háromszázmillió évvel ezelőtt is számos fajuk népesítette be a Földet. A ma élő fajokhoz megtévesztésig hasonló alakok rágták a pikkelyfák és pecsétfák leveleit, bújtak a mohapárnák alá. Mai utódaik rágó szájszerve, járó vagy ugró lába, első pár bőrszerű és hátsó hártyás szárnya azt a régi kort idézi, amikor a rovarok törzsfáján egyre több új hajtás indult fejlődésnek.
Könyvünkben az egyenesszárnyúakon kívül szerepelnek még a bőrszárnyúak is, a fülbemászók, amelyek nevükkel ellentétben nem másznak senki fülébe; botsáskák, az inszektáriumok kedvelt, érdekes lakói; csótányok, utálatos, hívatlan lakótársaink; fogólábúak, a félelmetes ragadozók. Mind olyan állatok, melyekkel erdőn-mezőn sétálva, sőt otthonunkban is találkozhatunk. A változatos testfelépítésüket, néha szemet gyönyörködtető színezetüket, érdekes életmódjukat mutatjuk be a következő oldalakon.
Kalmár Zoltán - Babos Lórántné - Gombák 1.
1990 - Rajzolta F. Gyurkó Gizella
Ha a május bőséges "aranyesőjével" köszönt ránk, és júniusban jól öntöz Medárd, nemcsak a gombák bújnak elő seregestül, hanem évről évre megjelennek a tragikus gombamérgezésekről szóló újsághírek is. E könyvecske célja nem a gombaevéstől való elriasztás. A gombák finom ízeit kár lenne nélkülöznünk, s nem maradhatnak ki a korszerű táplálkozásból sem. Meg kell ismerkednünk alaposan a legfontosabb ehető és mérges gombákkal és még néhány más, nem ehető fajjal is. Sokan még gyermekkoruk óta azt hiszik, hogy a mesekönyvek, képeslapok, marcipángombák - piros alapon fehéren pettyezett kalapú, légyölő galócája az igazi "mérges gomba". A légyölő galóca valóban mérges, de a halállal végződő mérgezéseket leginkább a sápadtzöld kalapú gyilkos galóca és az ártatlannak tűnő fehér galóca okozza! Sok ostoba babona is fokozza a veszélyt. Nem igaz, hogy a gomba akkor mérges, ha főzőlevében az ezüstkanál vagy a hagyma, a petrezselyem megfeketedik (ez csak kénvegyületet jelez), mint ahogy az sem igaz, hogy minden mérges gomba leforrázva ehetővé válik. Ez az általánosítás tragédiát okozhat, mivel éppen a leggyilkosabb mérgek vészelik át a forrázást, főzést! Inkább azokra az ismertetőjegyekre figyeljünk gondosan, amelyekkel a fajok jól azonosíthatóak - legyenek bár ehető vagy mérges gombák.
Mészáros Zoltán - Trópusi pillangók
A pillangók szívderítő jelenségek. A rét, a liget, az erdei tisztás, a hegyoldal, vagyis a természetes táj nem képzelhető el nélkülük. Sok színpompás pillangó él Európában is, a legszebb, legnagyobb fajok azonban a melegebb vidékek polgárai. A trópusok gyepszintjében általában kevés a virág, több a mézlelő virág a fákon és a cserjékben. Ezért a pillangók is a lombkoronában mozognak, kevesebbet kerülnek a kereső ember szeme elé. A trópusi pillangók fajainak száma több tízezerre tehető, közülük mutatunk be jó néhányat.
Koppány György - Felhők
Elég néhány percig figyelni az égboltot, máris észrevesszük, milyen élénk mozgásban vannak a felhők. Az előbb még hatalmas gomolyfelhők tornyosodott a szemünk előtt, most már csak egy jelentéktelen foszlány van a helyén. Máskor távoli, apró gomolyok tűnnek fel a látóhatár fölött. Egy idő múlva az elszigetelt gomolyok sorba rendeződnek, fokozatosan egyetlen fallá egyesülnek majd ebből a felhőfalból itt-ott hatalmas bástyák, tornyok nőnek egyre magasabbra, végül az egész eget egyetlen sötét felhő borítja, és elered az eső.
A repülőgép ablakából figyelve a felhőket szokatlan, meseszerű világ tárul a szemünk elé. A 8-10 km-es magasságból nézve alattunk hullámzik a réteges gomolyfelhők takarója, mellettünk emelkedik a zivatarfelhők tornya, fejünk felett csak elvétve láthatunk finom rajzolatú cirruszokat. A felhők birodalma a légkör alsó 10-12 km-es rétege: a troposzféra. E fölött kezdődik a sztratoszféra, ahová felhők csak ritkán hatolnak fel.
A felhők szüntelen átalakulásuk miatt a formák végtelen változatosságát mutatják. Osztályozásuk éppen ezért nehéz, bár a múlt század elején már megkísérelték a főbb alakzatok rendszerezését. Legújabban a Meteorológiai Világszervezet (WMO) állított össze rendszert a felhők osztályozására. Ebben tíz fajt, ezeken belül számos fajtát és változatot különböztetnek meg. A címszóban a felhők latin elnevezése szerepel, szöveg közben azonban már a közhasználatba átment magyaros alakot használjuk.
A felhőfajok, -fajták és -változatok nevének megtanulása helyett fontosabb számunkra, hogy a formák átalakulását, fejlődését figyeljük, hiszen ezek a légkörben lejátszódó eseményekről adnak hírt. Kellő gyakorlattal olvasni és következtetni tudunk abból, amit a felhők elárulnak.
Móczár László - Legyek, hangyák, méhek, darazsak
1974 - Rajzolta Csépe Magdolna
A hosszúra nyúlt cím szaknyelven rövidebben is kifejezhető volna: valójában ez a könyv a kétszárnyú (Diptera) és a hártyásszárnyú (Hymenoptera) rovarok legfőbb csoportjait mutatja be. Sokszor egymáshoz meglepően hasonló és mégis sok szempontból más, jól elkülöníthető, közepes és apró, olykor parányi (0,2 mm-es) rovarokat sorol ide a tudomány.
Valóban gyakorlott szem tudja csak a virágokra repülő méhmajmoló legyet a valódi méhecskétől megkülönböztetni. Mindkettőjük 1 cm körüli, barnás testük szőrös, fejükön egyformán hatalmas összetett szemek ülnek, csak alaposabb összehasonlítással fedezhetjük fel a különbségeket. A méhmajmoló légynek csak két fejlett szárnya van, ezért is nevezzük a legyeket szaknyelven kétszárnyúaknak. A második szárny ugyanis nyeles gömböcskévé, az ún. billérré alakult. Ezzel szemben a háziméh torán négy hártyás szárny ered (innen a hártyásszárnyú elnevezés is), jóllehet csak kettőnek látszik, mert a hátulsó pár szárny az elülsőnél jóval kisebb, és parányi, csak mikroszkóp alatt látható horgocskákkal kapcsolódik hozzá az elülsőhöz. A két pár szárny a hártyásszárnyúak egyéb csoportjaira is jellemző, bár néhány darázs és a hangyák munkásnői szárnyatlanok. Ismerünk szárny nélküli legyeket is, ezek vagy élősködők, vagy talajlakók.
A kétszárnyúak a táplálékot vagy a szúró-szívó berendezéssé alakult, megnyúlt szájszervükkel, vagy tapadókorongban végződő nyelvükkel szívják fel. A darazsak, a hangyák és a méhek viszont erős rágóikkal darabolják fel a táplálékot, a nedveket pedig megnyúlt nyelvükkel nyalogatják fel.
A világon eddig ismert 85 ezer kétszárnyú és legalább 300 ezer hártyásszárnyú közül Magyarországon és a környező országokban mintegy hatezer, illetve tízezer faj él.
Isépy István - Gyógynövények
"Fűben, fában orvosság van" - mondták a régiek. Gyógyfüvekkel a betegségek ellen? Vajon mit mond erről a XX. század embere? Sok évszázados tapasztalaton alapuló gyógyításról van szó vagy csak babonás kurzslásról? Némely növény gyógyító vagy éppen mérgező hatását az ősember is hamar felismerte. Az ókori kultúrákban (Mezopotámia, Kína, India, Egyiptom, görög-római) az i. e. VI. évezredtől kezdve már több száz gyógynövényt tartottak számon. A gyógynövények ismerete egyben hatalmat is jelentett. A gyógyítást misztikus, vallási szertartások kíséretében varázslók, papok, sámánok, a honfoglaló magyarság körében táltosok végezték. Késői követőik voltak szinte napjainkig a füves- vagy más néven javasasszonyok. Reméljük haszonnal forgatjátok majd e kis könyvet, amikor nyitott szemmel járjátok az erdők, mezők, a természet nagy \"patikáját\". Ha meg éppen a gyógynövény-szaküzletekben, gyógyszertárakban beszerzett gyógyteák, növényi eredetű gyógyszerek hatására épültetek fel betegségetekből, még inkább véditek majd kincset érő, gyógyító vadvirágainkat!
Szidnainé dr. Csete Ágnes - Lovak
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Horánszky András - Vadvirágok 1.
1972 - Rajzolta Csapody Vera
Meg akarod a világot ismerni nélkülük? Képzelj el egy világot virágok, fák nélkül, s a kép, ami felrémlik előtted, az üresség, a halál képe. A földnek csillagai a virágok - tartja a latin közmondás, egy régi kínai mondás meg éppen megfordítja: a csillagok az ég virágai. Virágnéven hívja kedvesét a költő, virágénekek születtek a nép ajkán, a paradicsom virágoskertjébe teremti a régiek képzelete a mondabeli első emberpárt.
Valami ősi vággyal keresi az ember azokat a csodálatos kerteket, az igaziakat, amit még az érintetlen természet természet tartogat számára: a rétek margarétás, harangvirágos, szegfüves tengerét, a kopár dolomitsziklák parányi sziklakertjeit. A patakok várják, amelynek nefelejcses kék partján mintha az ég kékje tükröződne vissza, és havasok, a föld legpazarabb vadvirágos kertjeivel, óriás virágaival. Még itt van ez a paradicsom a küszöbünk előtt - még tömegesen virít a lila kökörcsin néhol a budai hegyekben, az őszi kikerics a lekaszált rétek smaragdjában, s a külvárosi gyepes útszéleken különös-kedves hírmondói élnek még a régi növényvilágnak.
Azokat a fajokat válogattuk inkább ki a közép-európai növényvilág (flóra) mintegy ezer fajából, amelyek még valóban feltűnnek erdőn-mezőn, csavargásaink közben. Könyvünk kora tavasztól késő őszig követi ezeknek a "virágoskerteknek" változásait, s hogy megkönnyítse a keresést, a virágok felismerését, színek szerint csoportosítja őket fehér, sárga, lila, kék, rózsás, bíbor és cinóberpiros táblákba. A táblák összeállításakor szinte csokrokat kötöttünk, élveztük annak az örömét, hogy tudjuk: melyik virág nőhet egymás közelében hasonló igényei miatt; melyik virág hűséges kísérője egy-egy erdőtípusnak, vagy melyik csak ritka vendége a növénytársulásnak.
Fehér László - Különös növények
Sok érdekes növény akad a változatosan gazdag növényvilágban, amely különös alkalmazkodóképességével bámulatba ejti az embert. Sokszor hallottuk már: a természetben a jobb életkörülményekért, a létért folyó harcban a vesztesek vagy kipusztulnak, vagy pedig kiszorulnak a jobb termőhelyekről. A mostoha körülmények - emitt például a sivatag éles fényei, szárazsága, amott meg éppen a trópusi őserdők sötétje, dús páratartalma - igen nagyfokú alkalmazkodásra kényszeríti őket. A földtörténeti korok nagymértékű éghajlatváltozásai is okozhatták, hogy ugyanazon a földrajzi helyen élő növények időközben szervezetük teljes átalakítására kényszerültek, hogy továbbra is megmaradhassanak őshazájukban.
A szélsőséges termőhelyeken általában a szélsőségesen furcsa növények tudták csak lábukat megvetni: szinte minden szervük, egész fölépítésük a túlélést, az egyedfönnmaradást szolgálja. Némelyikük annyira eltér a köztudatban élő "fű-fa-virág" képtől, hogy első pillantásra még afelől sem biztos az ember, élőlények-e egyáltalán.
Az egyed puszta léte azonban még nem biztosítja a faj fönnmaradását. A helyhez kötött növények a szél vagy az állatok - főleg a rovarok - közvetítésével juttathatják csak el egymáshoz a megtermékenyítő virágport. A rovarcsalogatásnak egészen fantasztikus módjait látjuk majd a sorra kerülő virágoknál. Ezeket a jobbára messzi földrészeken élő, egzotikus növényeket általában csak hallomásból ismerjük, csodálatos tulajdonságaikról talán csak mendemondákból értesültünk. Most e könyvben valódi arcukat szeretnénk bemutatni, mert gyakran nem létező legendás képességekkel is felruházták őket. S lehet, hogy a valóság izgalmasabbnak bizonyul majd a különös növényekről költött legendáknál!
Pénzes Bethen - Tengeri állatok 2.
1979 - Rajzolta: Gémes Péter
Földünk felületének több mint kétharmadát óceánok és tengerek borítják. És ez a nagy tömegű víz nemcsak az élet kialakulását tette annak idején lehetővé: ma is nagy kincse az emberiségnek.
A legtöbb tengervíz 2, 7-3, 3%-nyi mennyiségben sót, főleg konyhasót tartalmaz. Ez annyit jelent, hogy 1-1 liter tengervízben átlagosan 3 dkg sókeverék található. Egyes, édesvízben szegény országokban, például Izraelben, Kuvaitban, Szaúd-Arábiában a tengervízből ivóvizet nyernek. Másutt a tengeri sóból konyhasót, gyógyszer-, műtrágya-, és mosószer-alapanyagot készítenek.
Az átlagosan 3800 m mélységű óceánok sokkal nagyobb területet nyújtanak az élővilágnak, mint a szárazulatok, a kontinensek - lényegesen több növény és állat található is bennük, mint valamennyi szárazföldön együttvéve. A Földünkön ma élő 25 000 féle halfajból például több mint 20 000 az óceánok és tengerek lakója. Nem közömbös az sem, hogy az óceánokban találjuk az állatvilág óriásait, a bálnákat is. Vajon miért? Azért, mert az 50-100 tonnányi test a vízben veszít a súlyából, így mozgatásához lényegesen kevesebb energiára van szükség, mint a szárazföldön, másrészt a táplálék is könnyebben beszerezhető.
A tudósok kiszámították, hogy évente hozzávetőlegesen 400 milliárd tonna tengeri növény és állat születik. Vajon ebből az óriási tömegből mi jut nekünk, embereknek? Egyelőre csak a morzsák. Vagy más szóval, amit az 5 millió halász hálóval, horoggal, szigonnyal, csapdával kifog. A legújabb kimutatások szerint ez a mennyiség évente 65-70 millió tonnára tehető.
Könyvünkben főleg azokat az állatokat ismertetjük, amelyek a leggyakrabban kerülnek "emberközelbe", a tengeri halászok hálójába, illetve azokat, melyekről oly szívesen olvasunk kalandos útleírások lapjain.
Dr. Krolopp Endre - Csigák, kagylók
A Búvár Zsebkönyvek kalauzok az erdőt-mezőt járó kisdiák kezében. A sorozat eddig megjelent, nagy sikerű kötetei madarak, vadvirágok, gombák, halak, lepkék, dísznövények pontos ábrázolását és leírását hozták. Újabb kötetünk 29 tábláján 105 hazai csiga- és kagylófajt mutat be kedvet csinálva a csiga- és kagylógyűjtéshez.
Keve András - Madarak
Könyvünk tábláin 117 madárfajt mutatunk be, melyekkel a leggyakrabban találkozunk a városi parkokban, kertekben vagy az erdőt-mezőt járva. A rajzok a hím madarakat ábrázolják, ezek tollazata ugyanis általában jellegzetes, míg a tojóké egyszerűbb. Változik a toll színe az állat életének különböző szakaszaiban is - a legpompásabb a nászruha. Könyvünkben igyekeztünk kitérni ezekre a különbségekre, s megemlítjük azokat az állatokat is, melyek egy-egy madár rokonsági körébe tartoznak, s könnyen összetéveszthetők vele. Így az olvasó tulajdonképpen nem 117, hanem jóval több madárral ismerkedik meg e lapokon.
Patay László - Háziállatok
Azokat az állatfajokat és -fajtákat ismertetjük ebben a könyvben, melyek az ember szolgálatában állnak. Ezek egyike-másika, mint a kutya - mellyel önálló kötetben foglalkoztunk -, a ló, a kecske, a juh stb. már évezredek óta háziállat, sőt jelentős szerepe volt az emberi kultúra és civilizáció történetében. Hol kultikus célokat szolgáltak, mint a macska az ősi Egyiptomban vagy a bika Kréta szigetén, hol meg éppen történelmi események részesei voltak, mint a capitoliumi ludak, melyek gágogásukkal felébresztették a barbárok által megtámadott Róma őrségét. A nomád hódítók haditechnikája szélsebes, kitartó és igénytelen lovaikra épült. Más állatfajokat azonban csak néhány évszázada vagy éppen évtizede tenyésztünk. A nem is olyan régen még kizárólag csapdával fogott vagy vadászott prémes állatokat ma óriási farmokon százezerszámra nevelik fel, biológiai kutatás céljára pedig kísérleti patkányok és egerek millióit állítják elő a laboratóriumi állatházak. S még mindig egyre növekszik a háziasításba fogott állatfajok száma! Például a delfin akár a tenger mélyét hódítgató ember "vízi" kutyájává is válhat idővel. A városlakó mai ember egyre ritkábban találkozik az élelmiszert, ipari terméket adó háziállatokkal, ha mestersége nem kapcsolódik valamilyen módon a mezőgazdasághoz. Márpedig a vadon élő állatok mellett velük is illik megismerkednünk.
Janisch Miklós - Kígyók, békák
1976 - Rajzolta Breznay Lívia
1983 - Rajzolta Zsámboki Orsolya
"Kígyót-békát kiált rája" - mondjuk arról az emberről, aki minden rosszat ráfog a másikra. Könyvünk címében meghagytuk e szólásmondásban meggyökeresedett sorrendet, noha a szakember, a herpetológus a fejlődéstörténeti rendhez igazodik. Mi is ezt a módszertani sorrendet követjük könyvünkben. Röviden ismertetünk valamennyi hazai kétéltűt és hüllőt, hiszen e két osztályból mindössze harminc faj, alfaj és néhány színvariációs alak él nálunk. A hazaiakon kívül bemutatjuk a környező országokból azokat a legismertebb fajokat is, amelyekkel a turista a leghamarabb összetalálkozhat, vagy amelyeket hazahozva a terráriumában tarthat. A hazai fajok között sok színpompás is akad, mint a nászruhás tarajos gőte vagy a nefelejcskék torkú zöld gyík. Legtöbbjk a káros rovarok és rágcsálók fogyasztásával nagy hasznot hajt. Ezért az ingyenes és hasznos tevékenységükért természetvédelmünk valamennyiüket felvette a védett fajok listájára. Még a két mérges - de rágcsálókat pusztító - viperafajunk számára is jelöltek ki védelmi területeket: a Bugci és a Baláta-tavi Tájvédelmi Körzeteket, ahol még ezek sem gyűjthetők. A kecske- és tavi békák is csak különféle intézetek számára és nagykereskedelmi exportunk céljaira foghatók a halastavaknál.