Ajax-loader

Magyarországon ​az alapítványok szerepe a XVIII. századot követően értékelődött fel. Megkülönböztettek köz-, magán- és családi alapítványokat, az alapító okirat szándékától függően. Az alapítványok jogi személynek minősültek és bármely világi vagy egyházi célra létesülhettek.
Az alapítványi jog fejlődése a második világháborút követően megtört, hiszen a mindenről gondoskodó állam illúzióját rombolta volna az alapítványok széles körű szerepvállalása. Csak közvetlenül a rendszerváltást megelőzően kerülhetett sor az alapítvány jogintézményének feltámasztására, hiszen 1987-ig közérdekű célra való kötelezettségvállalásnak minősült az alapítvány-rendelés.
Az ide vonatkozó legfontosabb rendelkezéseket az 1987. évi 11. törvényerejű rendelet a Ptk.-nak a VI. fejezetébe iktatta be, de a bírói gyakorlatban kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy a több alpontból álló egyetlen paragrafus számos lényeges kérdésre nem ad választ. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésekben és kollégiumi állásfoglalásokkal mutatott utat. A bírói gyakorlat rendkívüli jelenetőségét bizonyítja, hogy a kimunkált megoldásokat szinte szó szerint átvette a törvényalkotó a Polgári Törvénykönyv módosításakor, és így megállapítható, hogy erőteljesen érvényesült a bíróságok jogfejlestő szerepe.
A könyv Első része az alapítvány nyilvántartásba vételének kérdéseit tekinti át, a Második részben az alapítványok működésének feltételeit részletezi, a Harmadik rész a közalapítványokat érintő legfontosabb jogszabályi rendelkezések szerepelnek, részben kivonatos közléssel.

Kapcsolódó könyvek

Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

5.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
kívánságlistán
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók