Ajax-loader

Az ​elmúlt évtizedek politikai torzulásai a neveléstörténet-írás terén is megtették hatásukat. Voltak méltatlanul előtérbe kerülő témák és szerzők (pl. 1919, Földes stb.), voltak tiltott vagy meghamisított témák (pl. Klebelsberg vagy Hóman kultúrpolitikai értékei) és voltak agyonhallgatott témák és személyek. Ilyen elhallgatott személy volt a pedagógus-tudós-politikus Jancsó Benedek is.
Nevével csak az 1930-as években kiadott Pedagógiai Lexikonban találkozhattunk, életétéről, sokoldalú munkásságáról tanulmány az elmúlt fél évszázadban nem készült. Kivétel volt az 1931-ben az Erdélyi Férfiak Egyesület gondozásában megjelent Jancsó Benedek Emlékkönyv, melyben több mint 20 egyetemi oktató, kutató (köztük Teleki Pál) mutatta be Jancsó Benedek tudományos eredményekben gazdag életútját.
Legmarandóbbat talán a középiskola reformja terén alkotott. Az általa szerkesztett Egyetemes Közoktatási Szemlében folytatásokban, majd önálló könyvként is megjelent munkája állást foglalt az egységes, de azon belül differenciált középiskola mellett és számos olyan tantervelméleti problémát is felvetett, melyek napjaink szakembereit is foglalkoztatja. Nem ma, a tudomány és a technika hihetetlen felgyorsulása idején írta, hanem 1891-ben: „A tudományokat nem azért tanítjuk a középiskolában, hogy az ifjúság tudja, hanem, hogy segítségével elméjét fejlesszük”. Ezzel kapcsolatban írta, hogy a latint is azért tanítjuk, hogy elméjüket a „nyelvtani elvonásokkal, osztályzásokkal, összehasonlításokkal gyakorolják, finomítsák, élességét és hajlékonyságot adjanak neki”.
Jancsó pancsovai, aradi és fővárosi iskolai gyakorlatával, pedagógiai gondolataival (életkori sajátosságok fontossága, érdeklődés, kíváncsiság felkeltése, a játék fontossága, humánus pedagógiai gyermekszemlélete) 10-15 évvel megelőzte a hazai gyermektanulmányozás törekvéseit.
Felismerte például a túlterhelés veszélyeit. Szerinte a testi nevelésnek, a játéknak ezt kell ellensúlyozni. Soha „egyetlen időszakban – írja a XIX. század végén! – sem volt az értelmi munka mennyisége iránt támasztott igény akkora, mint most”. Szellemesen idéz egy szerzőt, aki szerint őseink azért nem gyújtották fel a St. Galleni kolostor könyvtárát, mert – mint mondták – a könyvtár a katonák szövetségese, hanem mert aki olvas, annak „elpelyhüdnek izmai, nem fog kardot többet a kezébe”.

Kapcsolódó könyvek

Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

-
átlagos pontszám
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
kívánságlistán
0
folyamatban lévő rukk / happ
0
lezárult rukk / happ

Címkék

Kollekciók