Bolyai ​János új arca – a hadi mérnök

Adolf Hitler - Harcom
A ​Mein Kampf (Harcom) Adolf Hitler nemzetiszocialista vezető egyetlen, még az életében kiadott könyve, melyet landsbergi fogsága idején kezdett el írni, miután 1923-ban az ún. sörpuccsban való részvételéért börtönbe zárták. A könyvben áttekintette addigi pályafutását és megfogalmazta világnézetét, valamint politikai programját. A mű a nácizmus ideológiai alapvetése lett. Hitler magát a könyvben nem politikusnak, hanem programadónak (Programmatiker) ábrázolta. Eszerint „a programadó feladata nem az, hogy az ügy teljesíthetőségének különböző fokait megállapítsa, hanem, hogy az ügyet mint olyan megvilágítsa: másként szólva: kevésbé kell törődnie az úttal, mint a céllal.” Továbbá: „[a programadó] jelentősége csaknem mindig csupán a jövőben mutatkozik meg, mivel ő nemritkán az, akit „világidegen” szóval illetnek. Mert ha a politikus művészete valóban megfelel a lehetséges művészetének, a programadó azokhoz tartozik, akikre áll, hogy az isteneknek csak úgy tetszenek, ha a lehetetlent követelik és akarják.” Hitler ezzel az írással egy átfogó elméletet kívánt a nép elé állítani a marxizmus ellenében. Emellett úgy kívánta bemutatni addigi pályáját, mint ami pártja és az egész nép ideális vezetőjévé teszi őt a zsidóság, mint közös ellenség elleni összefogásban. Megerősítette az NSDAP 25 pontos programjának érvényességét. Megállapította, hogy a nemzeti szocializmus egyik elődjének számító Völkisch mozgalom sikertelen maradt és ideje lejárt; ezzel szemben az NSDAP modern, céltudatos gyűjtőmozgalommá vált, amely sikerrel tömörítheti a weimari köztársaság nacionalista és antidemokratikus erőit.

Révész Tamás - A ​légjáró
A ​Magyar Légierő 75. évfordulója apropója kapcsán igazi csemege ez a magyar repüléstörténet egyik nagy szervezőjéről, az első magyar katonai pilóta életéről szóló monográfia. Petróczy István életútjáról eddig még nem jelent meg összefoglaló munka, és a szerző közel tízéves kutatómunkájának eredményeképpen eddig publikálatlan, hiánypótló információk is napvilágot láttak ebben a könyvben.

Miloslav Stingl - Indiánok ​hadiösvényen
Indián ​lovasok száguldanak a prérin, fejük fölött tomahawkot forgatnak, arcukat harci színekre festették. Ez a hadiösvényt járó indiánok jellegzetes képe. A legdicsőbb indián harcosok, Pontiac, Ülő Bika, Vakmerő Ló, Vörös Felhő, a nagy Geronimo és sok más híres törzsfőnök sorsával, a legjelentősebb indián háborúk történetével ismertet meg bennünket ez a könyv, dr. Miroslav Stingl, a neves amerikanista tudós műve. Történelmi források alapján számol be mindenről, ami a hadiösvényre lépett indiánok életével, szokásaival, lelkivilágával összefügg. Együtt járjuk hőseinkkel a szakadatlan és nemegyszer könyörtelen harcok tövises útját, elkísérjük őket messzi északra, az áthatolhatatlan erdőrengetegekbe, a végtelen prérikre és a csatatérré vált távol-nyugati aranymezőkre. Megtudjuk, milyen emberek voltak a nyomkeresők, hogyan avatkoztak az indiánok sorsába a hírhedt prémvadászok, a „tüzes vizet” árusító lelketlen kufárok és az aranyláz megszállottjai. Az sem marad titok előttünk, hogy miért skalpoltak az indiánok, és miért gyötörték halálra hadifoglyaikat. Harminc fejezetre tagozódik a könyv – egy jobb sorsot érdemelt, nagyszívű nép történetének tragikus mozaikja –, s izgalmas meseszövés dolgában a winnetoui drámával vetekedik. Dr. Miroslav Stingl több etnográfiai tanulmányúton vett részt Amerikában és a világ egyéb tájain. Legutóbbi nagy „világkörüli útja” alkalmával hónapokat töltött az Egyesült Államok és Kanada indiánlakta körzeteiben, s gyűjtötte könyve anyagát. Így született meg ez a mű, amely méltán megérdemli, hogy igaz ügyért harcoló, bátor és töretlen hitű hőseit őszinte szeretetünkbe fogadjuk.

Ismeretlen szerző - Ego ​sum Gallicus captivus
1940., ​1941., 1942., 1943 ... a második világháború vészterhes, sorsfordító évei. A lengyelországi német büntetőtáborokból, de Ausztriából is százával szöknek át a francia hadifoglyok, vállalva az ismeretlen veszedelmeket, úttalan utakon, kalandos körülmények közepette a szomszédos Magyarországra, amelyről csupán annyit tudnak, hogy bár a németek szövetségese, nem áll hadban Franciaországgal. Némelyek még azt is tudni vélik, hogy ebben a furcsa országban, "Pannóniában", még érvényesek azok az ősi törvények, amelyeket Szent István király hozott valaha, ezer esztendeje. És a szökevények nem csalatkoznak. A magyarok befogadják őket, és az az ezernyi francia, akit a háború vérzivataros esztendeiben erre a földre vezérelt csillaga, személyesen megtapasztalhatta, hogy még nem veszett ki az emberség a világból. Az egykori francia hadifoglyok emlékezései fölelevenítik a viszontagságos szökés izgalmát, az internáltság ezernyi, olykor humoros részletét, az akkori Magyarország munkás hétköznapjait, majd a német megszállás és a nyilas terror emberirtó iszonyatát. gyűjteményünk az emberi helytállásnak és hűségnek, a szolidaritásnak és hazaszeretetnek állít emléket.

Lepold Antal - Csernoch ​János
A ​rövidke könyv Nagymagyarország utolsó hercegprímásáról, Csernoch Jánosról szól, udvari papja, Lepold Antal visszaemlékezéseiben. Az író végigvezet minket az első világháború, a trianoni békediktátum, majd a rákövetkező időszak viharos eseményein, bepillantást kapunk egy pápaválasztásba, és megismerjük a hazájához haláláig hű főpapot. A hercegprímás esztergomi síremlékére a magyar törvényhozás ezt iratta; „Az égben visszakéri, amit a földön megmenteni nem tudott”.

Nagy László - Az ​erős fekete bég - Nádasdy Ferenc
- ​Egy nádorfi a "legmagyarabb század"-ból - Vázlat egy magyar reneszánsz főúr portréjához - Az "erős fekete bég" a végvári harcokban - A tizenötéves háború legendás hírű hadvezére - A gondolkodó katona - Epilógus - Nádasdy Ferenc életének fontosabb eseményei - Források és irodalom

Pokorny Hermann - Emlékeim ​- A láthatatlan hírszerző
A ​morva származású Pokorny Hermann 15 évesen került a K.u.K. hadsereg bécsi hadapród iskolájába; az I. világháború idején Mackensen hadsereg-parancsnokságán volt rádiólehallgató tiszt; 1917-ben tagja volt az oroszokkal Breszt-Litovszkban tárgyaló fegyverszüneti delegációnak; Trianon után hamar a honvéd vezérkarhoz vezényelték, innét ívelt föl katonai pályája egészen 1935-ös, méltatlanul korán történt nyugdíjazásáig. (Maga Gömbös Gyula miniszterelnök közölte vele, azért kell nyugdíjba vonulnia, mert a hadsereg átszervezése után a nem magyar származású tábornok nem maradhat a vezérkarban, Pokorny pedig még a nevét sem volt hajlandó magyarosítani.) Ezután katonapolitikai, hadtörténeti tanulmányokat írt, majd 1944/45 fordulóján „reaktiválta magát”, azaz átállt a szovjetekhez, hogy egy fölállítandó fegyveres alakulat segítségével gyorsítsa Magyarországnak a nyilas uralom alóli fölszabadítását. 1945 és 1949 között, végleges nyugdíjazásáig a Külügyminisztériumban dolgozott. Hosszú katonai pályafutása és hírszerző szolgálata alatt nagy műveltségű, elméletileg igen képzett főtiszt, majd tábornok vált belőle, aki történelmi távlatban tudta szemlélni hazánk és Európa sorsát, 20. századi küzdelmeit – erről tanúskodik pl. a kötet Mellékletei sorában olvasható, az 1930-as években írott Ha 1918-ban győztünk volna című dolgozata. Trianon után Pokorny szervezte meg a honvéd vezérkar „X” jelű (rejtjelező) osztályát, ide vágó emlékei szinte unikumnak számítanak a magyar hadtörténeti irodalomban. Az 1958-ban papírra vetett Emlékeim egy furcsa, derékba tört katonai pályafutás krónikája, részletgazdag rajza, miközben hiteles tükre a 20. század első fele magyar hadtörténetének. A jegyzetekkel, mellékletekkel, dokumentummásolatokkal, archív fényképekkel kiegészített memoár – hadtörténeti gyűjteményekben helyezendő el.

F. W. Goedesche - Ungarn, ​seine Geschichte, seine Nationalität, seine parlamentarische Entwicklung, sein Kampf um nationale Selbstständigkeit strategisch und politisch nebst biographischen Skizzen ausgezeichneter Männer von einem ungarischen Offizier
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Horváth István - Bűnhődés ​bűntelenül
Horváth ​István, az egykori zászlós 1945-től három évig egy grúziai hadifogolytáborban sínylődött. A negyvenkét hosszabb-rövidebb epizódot tartalmazó és remek karikatúraportrékkal illusztrált napló jól érzékelteti, hogy Horváth István, a Magyar Honvédség katonája, több százezer társával együtt a háború után évekig raboskodott. A huszonhárom éves zászlósnak csupán annyi "bűne" volt, hogy a Kolomeától visszavonuló 1. magyar hadsereg szakaszparancsnokaként, esküje szellemében, igyekezett helytállni, és katonáival együtt bátran nem maradt el, de ő - a könyv tanúsága szerint - mindvégig megtartotta erkölcsi tisztaságát, józanságát és emberségét.

James Reston - Isten ​katonái
James ​Reston könyve a tizenkettedik század keresztény és muzulmán világának összecsapását jeleníti meg. A legendás Oroszlánszívű Richárd és az iszlám eszményi vezérének tartott Szaladin kettős életrajzát olvashatjuk a harmadik keresztes háború és az azzal szemben vívott dzsihád történetén keresztül. Az Isten katonái a két központi alak életét felelevenítve a korszak legszenvedélyesebb indulatait ütközteti. A lovagiasság romantikus eszményét megtestesítő Oroszlánszívű Richárd személyisége a maga teljességében jelenik meg, nem kendőzve el ellentmondásosságát sem. Reston megvizsgálja a vérengző keresztes háborúban betöltött szerepének sötétebbik oldalát, de nyíltan tárgyalja Richárd homoszexualitását is. Másrészt Szaladin lenyűgöző portréja teszi életszerűvé a bölcs, kulturált szultán képét, aki Szíria és Egyiptom egyesítésével megvalósította az arabok régóta dédelgetett álmát, aki Jeruzsálem elfoglalásával nemcsak a harmadik keresztes hadjárat életre hívója volt, hanem dzsihádjával az arab világ epikus hősévé is vált. A könyv méltán tarthat számot a kor szerelmeseinek, a történelmi és kalandregények kedvelőinek egyaránt. Miközben magával ragadja az olvasót az adott történelmi korba, a két kimagasló vezéregyéniség nem mindig nemes célokért folyó küzdelmét mutatja be szinte már provokatív jelleggel. Kelet és Nyugat harca ismét fellángolt - gondoljunk akár a legutóbbi idők eseményeire - pedig mindennél aktuálisabbá teszi a művet, rávilágítva annak gyökerére.

Geoffrey Regan - Oroszlánszívűek
1187. ​október 2-án Szaladin szultán elfoglalta Jeruzsálemet, miután a Tibériás-tó melletti csatában legyőzte Guido jeruzsálemi királyt. A hír nagyon gyorsan elérte Európát. II. Vilmos szicíliai normann király azonnal hajóhadat indított a Szentföldre, és a három leghatalmasabb keresztény uralkodó – I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár, II. Fülöp Ágost francia és I. (Oroszlánszívű) Richárd angol király – összefogva szent háborút indított. Ezzel vette kezdetét a harmadik keresztes hadjárat, amely a 12. század, de talán az egész középkor két legkiemelkedőbb alakjának erőpróbája volt. Az egyik oldalon az iszlám „oroszlánszívű” állt, Szaladin, míg a másikon a nyugati frankok legnagyobbika, Richárd angol király. A 12. század és a keresztes hadjáratok egészének összefüggéseibe helyezve mindkét ember saját kora fölé emelkedett: Richárd katonai zseniként, Szaladin pedig az iszlám nemes, „szent királyaként”. Geoffrey Regan angol hadtörténész munkája amellett, hogy két rendkívüli, de emberi gyengeségektől sem mentes történelmi alakot helyez a középpontba, a 12. század vadregényes történetére nyit ablakot, és megismerteti az olvasóival azt a konfliktust, amely mind a mai napig megosztja a Közel-Keletet.

Ordas Iván - Hadik ​András - A királynő tábornagya
Gróf ​Futaki Hadik András tábornagyról, a hosszú életű és sikeres hadvezérről nem sok mű szól, pedig ő az a vakmerő lovastiszt, aki példátlan módon megsarcolta Berlint Nagy Frigyes háta mögött. Ő az a magyar hadvezér, aki Mária Terézia és II. József császár idején a legmagasabb katonai rangra jutott a birodalomban. Nyolcvan évet élt, ebből ötvennyolcat töltött egyenruhában. A budai várbeli lovas szobra az ország egyik legszebb katonaemlékműve, de félő, hogy sokan nem tudják, kinek az emlékére emelték. Ezt a hiányt pótolja ez a rendkívül érdekes, izgalmas és tanulságos regényes történelmi életrajz.

Móricz Béla - Stomm ​Marcel altábornagy
A ​Honvédelmi Minisztérium „haditapasztalatokat kiértékelő bizottsága" 1943-ban vitéz técsői Móricz Béla vezérkari őrnagyot (augusztus elsejétől alezredest) bízta meg a doni magyar hadsereg harcainak és összeomlásának kiértékelésével. Móricz Béla teljesítette a parancsot. A hatvanas évek elejétől kezdve a 2. hadsereg doni katasztrófájának okmányanyagát kutattam. Ugyanekkor írta Móricz alezredes Stomm Marcel életrajzát. Arra a rendkívülinek nevezhető és a magyar hadtörténeti irodalomban máig vitatott eseményre is választ keresett, hogy Stomm Marcel miért bocsátotta el a parancsnoksága alá rendelt hadtestet, miközben ő maga szovjet-orosz hadifogságba került. E sorok írója hálás tisztelettel emlékezik Móricz Béla alezredesre. A hatvanas években vele folytatott beszélgetéseink nyomot hagytak Requiem egy hadseregért című könyvemben. Hasonló tisztelettel gondolok Stomm altábornagyra, aki szívén viselte a rábízott honvédek sorsát, és aki hadifogságában igenis hajlandónak mutatkozott egy „magyar légió" felállítására, keményen bírálva az 1943-ban vele ott tárgyaló Rákosi Mátyást, aki bosszúból halálra ítéltette a szovjet fogságból szabadon engedett Stomm Marcelt. Hihetőleg a brit kormány közbenjárása akadályozta meg a halálos ítélet végrehajtását. Stomm Marcel minden tiszteletünket megérdemlő, hazaszerető, nagytudású, bátor katona volt.

Adorján Andor - Nagy ​katonák
Tartalom: Hannibál Hunyadi ​János Wallenstein Albert Nelson Horace Bernadotte János Wellington herceg Hoche Lázár Blücher Gerhard Szuvarov-Vaszilyevics Sándor Klapka György Garibaldi Moltke Helmut Görgey Arthur

Pölöskei Ferenc - A ​rejtélyes Tisza-gyilkosság
Pár ​pillanat még, Tisza a szőnyegre dobta a revolvert, amellyel legalább egy embert megölhetett volna... és azontúl fegyvertelenül állt a három férfival szemben. - Tudja-e, hogy maga miatt nyolc éve szolgálok - kiáltotta az egyik katona. - Maga okozta a háborút, Maga miatt halt meg sok millió ember? - Tudom, hogy sok millió ember pusztult el - felelt Tisza István a halál megdöbbentő pillanataiban -, ezt én is fájlalom, de ennek nem én vagyok az oka... Ez az izgatott beszélgetés Tisza Istvánné grófné és Tisza István második unokahúga: Almássy Denise grófnő jelenlétében folyt le. Tisza a zongorához támaszkodott, tőle jobbra felesége, balra Almássy kontesz állt. A katonák felkiáltottak: - Álljanak félre a nők! - Nem megyek - felelt Tisza felesége. - Én sem - zokogta Almássy Denise, aki ráborult Tisza Istvánra. - Most pedig ütött a leszámolás órája - ordította az egyik katona, és a rákövetkező pillanatban eldördült a három fegyver." A szerző nem csupán az egykori miniszterelnök rejtélyes halálának körülményeire próbál fényt deríteni, de ismerteti az ellene végrehajtott korábbi merényleteket is. Bemutatja ellentmondásos személyiségét, nézeteit, feltárja annak a hosszadalmas bűnpernek az anyagát, melyet az 1918-19. évi forradalmak leverését követően indítottak a "gyilkosok", "felbújtók" ellen. Mindennek fényében kíván válaszolni arra: magányos gyilkosok, vagy összeesküvők végeztek-e gróf Tisza Istvánnal?

Józsa György Gábor - Ferenc ​József zászlai alatt
Ferenc ​József zászlai alatt vonultak a katonák: gyalogosok, dragonyosok, huszárok a dunai monarchia hadjárataiban. Szuronyos rohamaikat eleinte lelkesítő katonamuzsika kísérte, utóbb már csak az első világháború össztüze pergett kíméletlenül a véres anyagcsatákban. Joseph Roth, Roda Roda, Robert Musil vagy Jaroslav Hasek művei alapján úgy érezzük, szerteágazó ismeretekkel rendelkezünk az osztrák–magyar hadsereget illetően. Mivel azonban az irodalom a fegyveres hatalom bemutatása révén a hanyatló társadalmat tárja elénk, az olvasóban joggal merülhet föl a kérdés, vajon hogyan maradhatott egyáltalán fenn ilyen hosszú ideig a cs. és kir. hadsereg. A jelen kötet arra vállalkozik, hogy „elmesélje” a történelmet, ennek révén pedig bemutassa a hadsereg helyét Ausztria–Magyarország társadalmában, részletesen ecsetelje a legfontosabb hadjáratokat, győztes és vesztes csatákat, a kaszárnyaélet mindennapjait, a fegyverzetet, a fölszerelést, a hadtápot. Külön figyelmet szentel a tisztikarnak, amely a dinasztia hű támaszaként, valamint az összbirodalmi érdekek szilárd védelmezőjeként bizton hazára lelhetett ebben a különös, nemzetek fölötti képződményben. A könyv fordulatosan, olvasmányosan, olykor az iróniát sem nélkülözve rajzolja meg egy olyan hadsereg képét, amely minden tekintetben magán viselte egy soknemzetiségű állam valamennyi belső ellentmondását. A szerző, Józsa György Gábor (sz. 1955), a Magyar Nemzet munkatársa, történelem és német irodalom szakot végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Konrad Adenauerről írott értekezésével ugyanitt bölcsészdoktori címet szerzett. Könyve jelent meg az osztrák történelem tárgykörében, jelenleg monográfián dolgozik, melynek témája az 1866. évi porosz–osztrák háború háttere.

Zachar József - Póka-Pivny Aladár - Az ​amerikai függetlenségi háború magyar hőse
1944. ​szeptember 16-án bocsátották vízre a floridai Jacksonville-ben a Kováts Mihály nevű hajót, amely azonnal bekapcsolódott a fasiszták elleni háborúba. 1955. április 15-én az Amerikai Egyesült Államok szenátusa május 11-ét Kováts Mihály-emléknappá nyilvánította. 1978. január 6-án Cyrus Vance külügyminiszter Budapesten, az Országházban így beszélt: ...Fiatal köztársaságunk, amely függetlenségi harcát vívta, hálával fogadta Kováts Mihály ezredest, aki segített George Washington tábornok lovassági alakulatainak megszervezésében és kiképzésében. Kováts ezredes életét áldozta az amerikai függetlenségért Dél-Carolinában, a charlestowni csatában. 1979-ben Karcagon, a Győrffy István Nagykun Múzeumban Kováts Mihály életét bemutató kiállítás nyílt, amelynek rendezésében részt vállalt a Hadtörténelmi Intézet és Múzeum, valamint a Magyarok Világszövetsége is. Talán e néhány mozaik után is kialakult az olvasóban a kérdés: ki ez az ember, akiről hajót neveznek el, akinek halálának napját emléknappá nyilvánítja az amerikai szenátus, akiről megemlékezik az Egyesült Államok szenátusa, akinek életéről kiállítás nyílt. Ezekre a kérdésekre is válaszol az a két kontinensre kiterjedő kutatómunkával összeállított életrajz, melyet Zachar József az 1974-ben elhunyt Póka-Pivny Aladár tudományos hagyatékának felhasználásával, saját magyarországi, ausztriai és németországi kutatásaira támaszkodva írt.

Pusztay László - Trianon ​1920. június 4.
Vitéz ​Pusztay László honv.őrgy. tanár, közlekedési szakemberként ment nyugdíjba. A II. világháború idején bejárta egész Európát, fiatal katonaként, illetve fogolyként, – Bécstől Berlinig, Berlintől Párizsig, Párizstól Ukrajnáig. A magyar nemzetet sokszor kifosztották, a földdel egyenlővé tették, lakóit lemészárolták, elhurcolták, börtönbe vetették. De mindig magára talált, felemelte fejét, megacélozta erejét, mélyebbé és termőbbé vált a nemzeti érzés. A nép ősi tehetségei izmosították a nemzeti kultúrhagyományokkal rendelkező magyar nemzetet, nem tudták népét kiirtani. Sokszor éltek vissza a történelem folyamén a vendégszeretetükkel ugyanannyira, hogy végül kitúrtak minket saját országunkból, okozva ezzel a jelenben is meglévő tragédiák egész sorát. A legsúlyosabb amit tettek nemzetünk ellen az a Trianoni szerződés, melyet a magyar nép soha, de soha nem tud elfelejteni, mert igazságtalan volt. Jó volna, ha Strasburg felfigyelne, hogy ma is embertelen magyarverések vannak szlovákiában, kárpátalján, erdélyben, s délvidéken, (szerbiában) csak azért mert magyarok. A háborús bűnök nem évülnek el.

Vida István Kornél - Világostól ​Appomatoxig
Az ​1848-49-es szabadságharc bukását követően a magyar katonai és politikai vezetés színe-java követte Kossuth Lajost a száműzetésbe, és sokan közülük - bár Kossuth maga nem - az Egyesült Államokba emigráltak. A szakirodalomban eddig szinte semmilyen figyelmet nem szenteltek az Amerikába irányuló kivándorlás ezen első hullámának. Könyvünk azt vizsgálja, miért választotta több mint kétezer magyar politikai menekült éppen az Egyesült Államokat második otthonának, továbbá az első tengerentúli magyar diaszpóra tagjainak életkörülményeit, integrációs lehetőségeit tanulmányozva arra keresi a választ, miért döntött úgy mintegy száz magyar katona, hogy fegyvert ragad Észak és Dél véres polgárháborújában. A kötet részletesen elemzi a magyarok részvételét a konfliktusban mind az Unió, mind a Konföderáció hadseregében, objektíven vizsgálja a legismertebb magyar tisztek amerikai katonai pályafutását, foglalkozik a rabszolga-felszabadításhoz és az afro-amerikaiakhoz fűződő viszonyukkal. Külön fejezet foglalkozik a téma irodalmi, képzőművészeti és filmes feldolgozásaival, illetve azzal, hogyan ápolják a résztvevők emlékét Magyarországon és az Egyesült Államokban. A kötet eddig zömmel ismeretlen források alapján minden magyar résztvevőről pontosan dokumentált részletes életrajzot közöl, illetve a könyvet számos korabeli fénykép illusztrálja. A szerző, Vida István Kornél a Debreceni Egyetem Angol–Amerikai Intézete Észak-amerikai Tanszékének adjunktusa, az észak-amerikai történelem és az amerikai–magyar kapcsolatok avatott ismerője. Főbb kutatási területei a nemzetközi migrációtörténet, az Egyesült Államokba irányuló kivándorlás, a magyar–amerikai kapcsolatok és az Egyesült Államok 19. századi történelme. Számos tudományos cikk szerzője itthon és külföldön egyaránt. 2003–2004-ben a J. William Fulbright Alapítvány támogatásával a University of Maryland kutatói ösztöndíjasa, 2009-től pedig az Alexander von Humboldt Alapítvány posztdoktori ösztöndíjával a berlini Freie Universität John F. Kennedy Intézetében végez migrációtörténeti kutatásokat.

Bárdos László - A ​dzsidás kapitány
"Hajnalban ​orosz őrjárat közelíti meg a magyar arcvonalat. Az őrjáratot lengyel dzsidás tiszt vezeti. Kérem a magyar parancsnokot, hogy honvédei ejtsék foglyul az orosz patrult. Az őrjárat nem fogja védeni magát. Rulikowski kapitány." - Bárdos László regényének főhőse valóságos történelmi alak, a cári hadsereg lengyel származású húszéves dzsidás tisztje, aki át akar állni a magyar szabadságharc oldalára, hogy a lengyel légióhoz csatlakozhassék.Az 1848-49-es szabadságharc sok idegen származású tisztje és katonája között különlegesen rokonszenves ez a fiatal lengyel, aki egy nagyváradi temetőben, egyszerű sírkő alatt nyugszik.