A huszadik század elejének barbár mohósággal terjeszkedő ipari civilizációjára riadtan tekintettek az érzékeny lelkek, s a kultúra és a művészetek továbbélését féltették az egészséget és a nyers erőt fennen hangoztató műveletlen tömegektől. Nem véletlen, hogy Csontváry a beteglelkű lángelmék menhelyén gondolkodott, hogy ott – mániáiknak élve – szabadon alkothassanak a kiválasztottak. De nemcsak ő tartott ettől a mindent befolyó lármás középszertől. Századunk egyik legnagyobb költője, a ma már Ezra Pounddal és T. S. Eliottal egy sorban számon tartott portugál Fernando Pessoa (1888-1935) művét is át meg átjárja a görögségben gyökerező európai kultúrát félte, a demokráciával manipulált és a hatalomfia beszabadított tömegektől való arisztokratikus elzárkózás gondolata, a kiválasztottaknak járó szellemi szabadság.
Talán azért is tartott ilyen hosszú ideig, míg e jutott hozzánk, s érteni kezdtük költői- gondolkodói mondandójának lényegét. A költészetében és prózájában sorjázó alteregók, vagy másképpen heteronímek látszólagos misztifikációja mögé rejtőző Pessoa egész munkássága tudatos távolodás volt a mindennapitól, a vulgáris értelemben vett emberi problémáktól. Pályája elején, 1912-ben a portói Águra c. folyóiratban megjelent, a korabeli portugál költészetet elemző írásában megjósolja egy szupra-Camőes, egy új költő fejedelem e jövetelét. Az Indiákat meghódító portugálokról éneklő XVI. századi költő alakja Pessoa írásaiban összefonódik a világot megváltó szellemi birodalom próféciáival. A Dániel könyvében megjósolt Ötödik Birodalom képe lebeg a XX. századi művész szeme előtt: nemcsak nemzetét érzi kiválasztottnak, hanem saját magát is. Ettől fogva lesz munkássága fokozatos készülődés a beavattatásra, valamiféle magasabb dimenzióba történő átlépésre. Egész életét és költői művét ennek az egy célnak áldozza, már-már riasztó és kegyetlen művészi tudatossággal mond le minden érzékileg megragadható – s a tükröző művészetet tápláló – benyomásról, tapasztalatról, hogy ezen a mind anyagibbá váló és csak önmagára figyelő világon túlra transzponálhassa művét.
Kapcsolódó könyvek
Fernando Pessoa - Arc többes számban
A 20. századi líra talán legizgalmasabb alakjainak egyike a portugál Fernando Pessoa. Megjelenő verseskötetének külön időszerűséget ad, hogy 1988-ban ünneplik születésének 100. évfordulóját. A „többarcú” költő, a portugál avantgard költészet megteremtője még napjainkban is kibogozásra váró rejtvény a kutatóknak és a töprengésre kész olvasóknak. Költészete magában foglalja a múltba kívánkozó nosztalgiát és egyúttal a modern emberiség válságát, a valóság kritikai vizsgálatát és tagadását, saját darabokra szakadó énje elemzését, az őszinteség és a tettetés kérdését. Pessoánál csírájában már megvannak ugyanazok a problémák, amelyek később Borges és Cortázar művészetében is kitapinthatók lesznek: a túlracionalizált, mégis sebezhető lény törekvése, hogy megfejtse a lét misztériumát a hamisan csillogó, egymást visszaverve megsokszorozó tükörképek labirintusában.
___Saját néven kiadott (ortonim) verseinek határain formailag és tartalmilag túllépve önálló költői életművel bíró figurák sorát teremtette meg: a pásztori egyszerűségű Alberto Caeirót, az ókori hedonista bölcselet modern változatát adó Ricardo Reist és a futurista szabadverseket író, a gépeket és a száguldást dicsőítő Álvaro de Campost.
___A megjelenő verseskötet a három heteronim és a költő „saját maga” versein kívül az „angol versekből” is tartalmaz egy csokorra valót; ezekben a szexualitás különböző aspektusainak nyers, kendőzetlen megjelenítésével Pessoa szinte kiírta magából azokat az érzelmeket, amelyeket szükségtelennek vélt költői munkásságához.
Fernando Pessoa (Alberto Caeiro) - A nyájak őrizője és más versek
Fernando Pessoa Adolfo Casais Monteiro-hoz 1935. január 13- án írt levelében részletesen beszámol költői munkásságának legsajátosabb vonásáról, a heteronimia, azaz a "másnevűség" lelki-tudati alapjairól, és - talán először ennyire összefoglalóan - heteronimköltőtársainak (Alberto Caeiro-nak, Ricardo Reis-nek és Álvaro de Camposnak) világra jöttéről. Nemcsak a heteronimek irodalmi megformálódásának folyamatát meséli el, ami ebben a kezdeti formájában költői játéknak, ugratásnak indult (ha hihetünk az általa is táplált irodalmi legendáknak, barátját, Sá-Carneiro-t akarta megtréfálni egy fiktív, bukolikus költő bemutatásával), hanem teljes valójukban is színre lépteti őket: megírja életrajzukat, elkészíti horoszkópjukat, sőt olykor fizikai valóságukban is megidézi őket. Így nemegyszer megesett, hogy ő maga, saját személyiségét feladva, Álvaro de Campos-ként mutatkozott be ismerőseinek.
A kor költői gyakorlatával szemben álló, másféle gondolatiság jegyében fogant, másféle hangon megszólaló versek gondolata 1912 táján támad fel Fernando Pessoa-ban. Ekkor még ő is a "Portugál újjászületés" (Renascença Portuguesa) múltidéző mozgalmához kötődik, és amint a következő időszakban megírt versei-ből (többek között a Szürkületi benyomások-ból, vagy ismertebb címén Lápok-ból) és A kétségek könyvének egyik korai, Az idegenség erdejében címmel megjelentetett részletéből is kiviláglik, későszimbolista modorban ír. Ugyanakkor azonban a "Portugál újjászületés" mozgalmának folyóiratában, az A Águia-ban megjelenteti két hosszú tanulmányát az új portugál költészet szociológiai megítéléséről és lélektani vonatkozásairól (A Nova Poesia Portuguesa Sociologicamente Considerada és A Nova Poesia Portuguesa no Seu Aspecto Psicológicocímmel), s fölveti bennük a hagyományokkal, az eddigi költői gyakorlattal való szakítás szükségességét ...
Fernando Pessoa (Bernardo Soares) - A kétségek könyve
A világhírű portugál költő filozofikus vallomás-regényének hőse és írója is a szerző egyik alteregója: Bernardo Soarez. Magányos megfigyelésekben, elmélkedésekben, rácsodálkozásokban kiapadhatatlan alkotás.
Fernando Pessoa - Ez az ősi szorongás
A portugál költő világirodalmi jelentősége, rangja csak jóval halála után, 1960-ban kiadott összes művei nyomán vált vitathatatlanná. Életében egyetlen kötete látott napvilágot Üzenet címmel (9409205), ennek anyaga adja e magyar edíció első ciklusát. ; "Istenben sincsen egység, hát bennem hogy legyen" - mondja egyik 1930-ban írt kétsorosában, másfél évtizeddel költői énje megsokszorozása, pontosabban egy költőből négy költővé válása után. Prózai vallomása szerint 1914. március 8-án egy bizonyos Alberto Caeiro nevében harmincnál több verset írt. Klasszikus tisztaságú, leíró, kiegyensúlyozott gondolatritmusú szabadversek ezek. Legtöbbjük 1914 és 1918 között született. Költői alapmagatartását itt legjobban az Egy esős napból vett idézet fejezi ki: "Egy esős nap éppoly szép, mint egy verőfényes. Mindkettő létezik: mindegyik olyan, amilyen". Tehát a szépség objektív létezésének csupán megállapítására vállalkozik, és tudatosan tartózkodik a hozzáfűzött reflexióktól. Ricardo Reis névvel jelzett versei részben a görög-római költészet fegyvertárát felhasználó ódák (Oly szépek; Látszólag új; Ha majd; Lídia). Minden bölcs tartózkodása és megelégedést hirdető szárnyalása ellenére azonban itt már kitűnik (pl. Semmiből sem lesz semmi) miért volt szüksége a század talán legkülönösebb lírai kísérletére. Ezt a kötetet kiváló műfordítója (Somlyó György) utószavában a valóság többfajta értelmezésére való jogos törekvésnek, próbának tartja, hogy "megpróbáljunk mindazok lenni, akik lehetünk". Pessoa még világosabban fogalmaz: "Semmik vagyunk. Mesét mesélők". A költő teljes megsemmisülése, s a költői semmiből a mese következetes megvalósulása ugyanis végtelen számú költőt és verset rejt magában. Bármily furcsa, inkább azon kellene tehát csodálkozni, miért nem négynél több név alatt készültek a költemények. Pessoa ugyanis bármely pillanatban a legmagasabb fokon képes a modern költő Rimbaud-i természetességű, sokfélévé-bármivé változására. Így pl. az Alvaro de Campos neve alatt írt szabadversek a leghíresebbjében a Tengeri ódában, amikor a közeledő tengeri gőzös láttán lassan benne is "fordulni kezd egy kormánykerék". Állandó megújulása a legmodernebb költők közé sorolja. De megtestesíti a hagyományos örök poétát is, akit "semmi nem fűz semmihez", aki "ötven dolgot akar egyszerre" (Lisbon revisited), akibe "a világ minden álma belészorult" (Trafik). A kötet címadó verse pszichológiai szempontból sok mindent megmagyaráz egyéni indítékaiból. Tehetségének formátuma és hatása azonban e magyarázat nélkül is meggyőző és vitathatatlan. A válogatás - mely a világhírnevet hozó 1960. évi Rio de Janeiro-i kiadás alapján készült - a magyar műfordítás-irodalomnak is nyeresége, nagy könyvtárak törzsanyaga. Vélhetően pótolandó az 1969. évi magyar kiadás "kikopott" példánya.
Jorge Luis Borges - A homály dicsérete
"Nem ismerjük a világegyetem célját, de azt tudjuk, hogy a tiszta gondolkodás és az igazságos cselekedet segíti a céljait" - írta Borges egy versében, s bizonyára e célok között (ha voltak egyáltalán, mondhatjuk borgesi kételkedéssel) szerepelt ennek a különlegesen sokszínű és sokhangú költészetnek a megteremtése is. Borges hosszú pályája során a míves szonettől és a dallamos milongától a történelmi tárgyú balladán és filozófikus szabadversen át a novellába hajló versprózáig a költészet egész univerzumát bejárta. S nem kevésbé sokszínűek a témái sem. - A kötet Borges válogatott verseit tartalmazza.
Pilinszky János - Pilinszky János összes versei
Amikor a 25 éves Pilinszky János első verseskötete, a Trapéz és korlát 1946-ban megjelent, már mögötte voltak a legdöntőbb élmények, amelyek megalapozták egész életére szóló metafizikai és erkölcsi világképét, szorongásosságát, felelősségtudatát a világ bűneiben és részvétét mindenki szenvedései iránt. Ez a hozzáállás és a belőle következő költői témavilág ugyan a következő évtizedekben bővült, a költemények, s a hozzájuk kapcsolódó prózai és drámai műformák gazdagodtak - de végül is az 1981-ben 60 éves korában meghalt költő életműve ugyanannak a léleknek következetesen magát adó képe, viszonya önmagához és az örökkévalósághoz. Az otthoni neveltetés és a nagy humanisztikus műveltséget adó Piarista Gimnázium megerősítette és következetes világnézetté formálta az eleve lelki alkaton alapuló katolikus mindenségélményt.
Petri György - Petri György munkái I. - Összegyűjtött versek
Halhatatlan életmű - az első kötet. Olyan gyűjtemény ez, amely a közelmúltban elhunyt költő valóban összes versét tartalmazza, beleértve a fiatalkori zsengéket, a Versek című kötet egészét, a Magvető gondozásában kiadott Amíg lehet című utolsó kötetet, valamint a hagyatékban talált műveket.
Varró Dániel - Túl a Maszat-hegyen
A Túl a Maszat-hegyen című történet hőse, Muhi Andris nem is sejti, mire vállalkozik, mikor elindul a Maszat-hegyen túlra, hogy meglátogassa régen látott jó barátját. Maszat Jankát, Makula bácsit, Szösz nénét és a Maszat-hegy többi békés lakóját ugyanis nagy veszedelmek fenyegetik. A Partvis Attila vezette barbár takarítók több házban rajtaütésszerűen kitakarítanak. A gonosz Paca cár, a Maszat-hegyi trónbitorló pedig ördögi tervet eszelt ki, hogy az egész világot telepacázhassa. Muhi Andris azonban Badarországon át eljut a Maszat-hegyen túlra, ahol mindenkivel szembeszáll, és számos titokra fény derül…
A könyv verses meseregény, verselésében és hangütésében a klasszikus verses regényeket idézi (Puskint, Byront, Arany Lászlót), a történet viszont kalandos, modern tündérmese. Többnyire gyermeki témákon mereng el a mesélő - hogy csúfolták gyerekkorában, vagy milyen az ideális gombfocikapu. Az elbeszélést számos játékos, dallamos betétvers egészíti ki. Találhatnak benne kedvükre valót a kis- és nagyiskolások, a szüleik, a kalandok és izgalmak, a csendes elmélkedések és az irodalmi ínyencségek kedvelői egyaránt.
Ismeretlen szerző - Portugál kísérleti költészet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Ismeretlen szerző - Mai portugál költők
Antológiánk a Fernando Pessoa utáni portugál költészet bemutatására vállalkozik. Időhatárait tekintve meglehetősen hosszú korszakot ölel fel, mert a húszas években jelentkező költőktől fogva azokig a művészekig tekinti át a portugál költészet alakulását, akik a hetvenes években léptek színre. Ilyenképpen a kötet verseit olvasva egyrészt tanúi lehetünk a Pessoa, Mário de Sá-Carneiro és Almada Negreiros nevével fémjelzett modernista hagyomány leülepedésének, a negyvenes-ötvenes évek neorealista törekvéseinek és szürrealista próbálkozásainak, másrészt pedig a legfiatalabb költők verseiben a modern művészet válságát, posztmodern keresgéléseit s próbálkozásait is figyelemmel kísérhetjük. A kötetet előszó és bőséges jegyzetanyag teszi a mai portugál költészetet megismerni kívánó, értő olvasók hasznosan forgatható kézikönyvévé.
Lackfi János - Hőveszteség
"Életünk voltaképpen szüntelen hő-gyűjtögető és hővesztő akciók sorozataként is felfogható. Eszünk-iszunk, melegszünk, hogy fűtsük testünk kályháját, szerelmeskedünk, hogy ki ne hűljünk, izzítjuk eszünket, hogy megacélosodjék. És a folyamatnak sosincs vége, hiszen minden életfunkciónk, mozdulatunk, cselekedetünk, de még beszédünk, álmodásunk is a testmeleget apasztja bennünk. Csak remélhetjük, hogy a világban továbbadott hő valahol valakit melegít, s így elvesztése végeredményben tiszta nyereség."
Lackfi János
Fernando Pessoa - Portugál tenger
Fernando Pessoa (1888–1935) a XX. századi Európa legismertebb portugál nyelvű költője, aki jelentékeny hatást gyakorolt az európai költészet fejlődésére, az ún. objektív líra egyik mestereként. Költészete befolyásolta a magyar irodalmat is, elég, ha Weöres Sándor Psychéjére vagy Esterházy Péter Csokonai Lilijére, Parti Nagy Lajos Sárbogárdi Jolánjára gondolunk. A modern latin-amerikai irodalom jeles képviselői, Octavio Paz vagy Borges előszeretettel idézik műveikben. Pessoát ma már együtt szokás emlegetni az olyan portugál klasszikusokkal, mint Luís de Camoes, ill. az európai századelő legnevezetesebb európai mestereivel, mint Rilke vagy Kavafisz. Jelentősége a portugál irodalomban magyar példát idézve csak a Nyugat első nemzedékéhez mérhető, Pessoa személyiségével, pontosabban személyiségeivel, mintha egymaga alkotna egy egész írói csoportot. Életművének legkülönösebb vonása ugyanis az, hogy számos alteregót hozott létre. Ráadásul saját néven is publikált műveket, alkalmasint több nyelven. Valószínűleg külön énként kell kezelnünk az angol és a portugál nyelven, ám egyazon Fernando Pessoa néven publikáló költőt. Az alteregók nem egyforma jelentőségűek, van, akitől csak néhány korai mű származik, de van néhány olyan is, aki végigkíséri Pessoa egész költői pályáját. Első alteregóját hat (!) évesen hozta létre. Az alteregók kilépnek a képzelet világából és önálló életre kelnek, Pessoa közli életrajzukat, megszerkeszti horoszkópjukat, kitalálja az aláírásukat. Mivel maga Pessoa három nyelven alkot, angolul, franciául és portugálul, alteregói is többnyelvűek. A Portugál tenger egy kötetben mutatja be Fernando Pessoa színes életművének legszebb darabjait. A vállalkozás nemcsak azért érdemel külön figyelmet, mert a fordító portugál eredetiből ültette át verseket magyarra, hanem azért is, mert a válogatás magába foglalja a hatalmas terjedelmű lírai életmű kevésbé ismert remekműveit is.
Szálinger Balázs - Köztársaság
Szálinger Balázs új könyve különleges költői körutazás, mely napjaink Magyarországáról indul, hogy a három műnemen (líra, dráma, epika) és Róma birodalmán keresztül a közeljövő Budapestjére térjünk vissza. Szálinger nagy témája a közélet és a magánélet egymástól elválaszthatatlan egységellentéte. A feszült egymásrautaltságot humorral és iróniával, sokszor a történelem segítségével oldja fel, ez távolítja és nagyítja a Köztársaság tétjét: hogyan tudunk hitelesen megszólalni privát dolgainkról a nyilvánosság előtt? Hogyan lehet közünk saját magunkhoz a mindenkori többieken keresztül? Ezt járja körül több versciklusban és egy drámában, hogy a Háború című utópisztikus szerelmi verses elbeszélés zárja a könyvet. Napjaink Budapestje, látszólag minden rendben, mindenki rohan, teszi a dolgát, tehát semmi sincs rendben. Ugyanazon a napon robban ki a III. világháború és érkezik visszafordíthatatlan pontjához egy szakítás is.
A Köztársaság Szálinger pályájának fontos állomása: összegzés és előretekintés egyazon mozzanatban. A költő játékos és termékeny lírai teret hozott létre, melyben a műnemek és a műfajok, a témák és a motívumok is változatos módon illeszkednek a kötet történetívéhez. A köztársaságok, a respublikák közös részeihez.
Karinthy Gábor - Bánat
Talán teljesen kitörlődött volna a köztudatból az irodalomtörténetben is csak egy lexikon szócikként fennmaradt Karinthy Gábor személye, ha unokaöccse, Karinthy Márton nem eleveníti fel alakját az Ördöggörcs című regényében. A tehetséges költő verseit a Bánat című kötet gyűjtötte egybe.
Az „ördöggörcs” a tehetség illetve az alkotást megbénító frusztrált tudatállapot keveréke, mely rendkívüli teljesítményeket és zaklatott, depressziós lelkivilágot hozott a Karinthyak számára – tudható Karinthy Márton könyvéből. Maga a kifejezés az ugyancsak tehetséges, ám a legkevésbé alkotni tudó családtagtól, Gábortól ered, aki rövid életének nagy részét orvosi felügyelet alatt töltötte.
Karinthy Gábor (1914-1972) Karinthy Frigyes első házasságából született fia, az író Ferenc (Cini) féltestvére. Már gyermekkorában tudta, hogy életét a költészetnek kívánja szentelni, és nagyon hamar, 1937-ben meg is jelent első verseskötete, az Étel és ital, melynek előszavát a családi barát, Somlyó Zoltán írta. A könyvről a Nyugat közölt rövid, de velős kritikát Szerb Antal tollából (1938/5.): a versek expresszívek, a „vergődő költő” műveit „gyötrelmeinek kiéneklésére” használja. A versek visszatérő szereplői szörnyetegek, boszorkányok, a halál megnyilvánulásai – a szerzőben élő állandó félelem.
Míg öccse, Cini – aki később maga is egyre elhatalmasodó depresszióval küzdött – hedonista életfelfogása mellett egyre nagyobb sikereket aratott az irodalmi életben, Gábor sem alkotni, sem fenntartani magát nem volt képes. Zsengéi közül néhányat közölt a Nyugat és a Szép Szó, majd a háború után publikálatlanul maradtak versei. (A fájdalomherceg-ciklus az ötvenes években született.) Benedek István intapusztai elmegyógyintézetébe (Aranyketrec!) került, majd Benedekék végleg magukhoz vették, Sas-hegyi villájuk legfelső szintjén élt élete végéig, öccse anyagi támogatásával és rendszeres látogatásaival.
Halála után egy évvel Bánat címmel adta ki verseit a Magvető kiadó.
Stephen W. Hawking - Az idő rövid története
Ez a könyv a XX. század klasszikussá vált, rengeteg meglepetést kínáló tudományos ismeretterjesztő munkája. A Nagy Bumm-tól az általános relativitáselméletig sok helyen próbára teszi a fantáziánkat, és egészen kiszélesíti a világegyetemről alkotott elképzeléseinket. Azok számára is jól érthető, akik jobban szeretik a képleteknél a magyarázatot. A végső elmélet keresésének történetéről, a tér és idő rejtelmeit feltáró kutatásokról olvashatunk Hawking tolmácsolásában, aki maga is rengeteget tett hozzá az emberiség tudásához. _Az idő rövid története_ az ő klasszikussá vált bevezetője a kozmosszal kapcsolatos legfontosabb kérdésekbe.
A könyv első kiadása 1988-ban jelent meg, és az univerzumról addig szerzett tudásunkat ölelte fel. Azóta a technika hatalmas fejlődésen ment keresztül, és ennek megfelelően sokat változtak a megfigyeléseket szolgáló eszközök is. Ezért ma még szélesebb körű és pontosabb ismeretek állnak rendelkezésünkre az Univerzum tulajdonságait illetően. Stephen Hawking ezeknek megfelelően átdolgozta és kibővítette eredeti művét. A kötet kiegészült egy teljesen új, a féreglyukakról és az időutazás lehetőségéről szóló fejezettel is.
Faludy György - 200 szonett
Huszadik századi líránk élő klasszikusa évtizedekig nem volt, nem lehetett jelen irodalmi életünkben. 1988-ban tört meg a jég, amikor újra könyvesbolti forgalomba került a több mint ötven éve töretlenül népszerű Villon-átköltéseket, majd a Pokolbeli víg napjaim című önéletírás.
1990 elején Faludy György 200 szonettet gyűjtött csokorba. A kötet napok alatt elfogyott - a kiadó széles igényeket szolgál a második kiadással. A szonettek mintegy fele az emigrációban, fele már Magyarországon született. A haza újrafelfedezését, a régi barátokkal való találkozásokat rögzítik, mégpedig rímmel és ritmussal, a klasszikus verselés szabályai szerint. Befogadhatóan és gyönyörködtetően.
Arszenyij Tarkovszkij - Arszenyij Tarkovszkij versei
Mire 1962-ben megjelent az akkor már ötvenöt éves költő első verseskötete, már rég minden orosz nyelven olvasó ismerte a nagy művek, nagy költők kitűnő műfordítójának a nevét, s természetesnek tartotta, hogy ez az elsőkötetes költő egy jelentős, érett lírikus mesterségbeli tudásának teljes fegyverzetében jelentkezik. Mára kicsit elfeledett világra nyit ajtót Tarkovszkij, a költő és filozófus: a mély, heves, olykor drámai szenvedélyek pokoljáró és katarktikus, ünnepélyes és emelkedett világára.
Húsz évvel később ritka sikerű válogatott kötete már irodalmi csemegének számított - s számít mai napig is hazájában a versértő közönség körében.
Richard Dawkins - Isteni téveszme
Van-e Isten? Mit mond a tudomány erről az ősi kérdésről?
Hogyan jöhetett létre a világ és az élet összetettsége, ha egyszer ennyire valószínűtlen?
Mennyi idős a világegyetem?
Mi köze az evolúciónak a valláshoz és a jósághoz?
A Bibliából merítjük-e erkölcseinket?
Isten volt előbb vagy a "képzeletbeli barát"?
Milyen út vezet Isten szeretetétől a terrormerényletekig?
Ilyesfajta kérdésekkel foglalkozik Richard Dawkins angol evolúciós biológus, az Önző gén és több más nagy feltűnést keltő könyv szerzője a legújabb kötetében amellyel ismét világszerte szenvedélyes viták kereszttüzébe került. Provokatív és lendületes stílusban fejti ki tudatosító mondanivalóit, többek közt, hogy Isten létezését tudományos hipotézisként kell kezelni, hogy nem volna szabad a gyerekeket vallási "címkékkel" megjelölni, legfőképpen pedig, hogy "az ember ateistaként is képes boldog, kiegyensúlyozott, erkölcsös és intellektuálisan teljes értékű életet élni".
Ismeretlen szerző - Száz vers
"Antológiát szerkeszteni egyrészt nagyon kedves feladat, mert annyit jelent, hogy hónapokon át nyugodt lelkiismerettel játszadozhatunk azzal, amit talán a legjobban szeretünk a világon, a versekkel - de másrészt nagyon hálátlan feladat is, mert minden bíráló külön kívánságlistával veszi kézbe a kötetet, és saját ízlése alapján felveti a kérdést: miért éppen ez a vers van benne az antológiában, és miért nem inkább amaz" - írta Szerb Antal az 1944-ben megjelent, azóta több kiadást megért legendás antológiájának bevezetőjében. Akkora arra biztatta olvasóit, alkossák meg saját kapcsos könyvüket, gyűjtsék egybe mindazokat a verseket, amelyeket az ő válogatásából hiányolnak.
Lackfi János költő-műfordító, egyetemi oktató arra vállalkozott, hogy a Szerb Antal utáni évtizedek lírájának alakulását is figyelembe véve kiválaszt újabb száz verset, amely mai, közös "kapcsos könyvünk" alapja lehet. A válogatás során ugyanazt az önfeledt örömöt és ugyanazokat a kétségeket élte meg, mint kiváló elődje. Vannak a két antológiában átfedések, de jóval több a különbség, s ezt nemcsak az elmúlt hetven év lírájának beemelése okozza, hanem horizontunk tágulása s talán világszemléletünk változása is.
Ismeretlen szerző - A madárember
Kötetünk az elmúlt két évtized portugál novellaterméséből nyújt át válogatást az olvasónak. A művek kiválasztásánál arra törekedtünk, hogy átfogó képet adjunk a félszigeti ország mai kisprózájáról, s a legújabb törekvések mellett felvillantsuk azokat a hagyományokat is, amelyek a modern értelemben vett elbeszélés megjelenésétől fogva, mintegy másfélszáz éve töretlenül élnek a portugál irodalomban. Így a történelmi múltat a romantika óta - nemegyszer ironikusan - megidéző vagy kommentáló elbeszélések mellett találhatunk regionális színezetű, illetve fekete humorral átszőtt, fantasztikumba hajló írásokat, amelyekben a múlt századi portugál szerzők - Eça de Queirós - mellett Poe és Hoffmann, sőt néha Borges hatása is érződik, s néhány olyan alkotást is, amely a bűnügyi próza legújabb, a spanyol Montalbán által fémjelzett irányzatához kapcsolódik.