A ​szökevény II. Elbeszélések, ​karcolatok

Rejtő Jenő (P. Howard) - Kisregények, ​elbeszélések, bohózatok, kabarétréfák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szabó Pál - Kánikula
Szabó ​Pál életművének sajátos éghajlata van, és ebben a harmatosan üde, derűsen csillogó világban minden hősének különös természete, mindenkiétől elütő viselkedésformája van, akár parasztról, akár városi emberről, akár régi korok vitézkedő, falut teremtő emberéről van szó. Szabó Pálnak ebben a kötetében kiváltképpen jól érzékelhető ez a csak Szabó Pálra jellemző tulajdonság, az, hogy olvasójának sugalmazni tudja: az embert, még a kínlódó, meggyötört embert is, az élő, lüktető természet veszi körül, és a hősei körül térben és időben szinte végtelenné táguló világ az életszeretet, az élni akarás, az erő, az egészség líráját zengi. Ebben a tulajdonságában rejlik Szabó Pál írói nagyságának titka, ez a tulajdonság teszi félreismerhetetlenné Szabó Pál minden alkotását, azt is, melyben a honfoglaló magyarokról ír, azt is, melyben a két háború közötti paraszti világot ábrázolja, azt is, melyben a város szélső utcájában tengődő cipész családjának történetét írja meg. Kötetünk Szabó Pál olyan kevéssé ismert vagy eddig kiadatlan műveit is tartalmazza, melyeket 1931 és 1947 között írt, elbeszéléseket, kisregényeket és lírai életképeket.

Vészi Endre - Angi ​Vera és a többiek
A ​Kossuth-díjas költő-prózaíró Vészi Endre húszéves novellatermésének legizgalmasabb, legjelentősebb darabjait fogja össze e kötet. Az igazságtevés türelmetlensége, az elnyomottak, a mindig alulmaradók sorsának orvoslása, a társadalom torzulásainak diagnózisa az, amit az író szándéka szerint szenvedélyes hangú, drámai konfliktusokkal teli írásaiban felvállalt. Az Inkongnitóban Budapesten író hőse megszökik az önmagával, olvasóival való szembesítés elől; fél, hogy számot kell adnia: "Mit váltott be ön élete céljaiból? Miben érzi magát felelősnek? Mit tud például a munkások helyzetéről, védettségéről vagy védtelenségéről?... Vészi Endre vállalja, hogy gazdag élményanyagának rétegéből, a harmincas évek nyomorúságából, a koncentrációs tábor kegyetlen világából, az ötvenes évek lélektorzító légköréből, közelmúltunk társadalmi vadhajtásaiból kiválasztott konfliktusok és hősök szembesüljenek az ítéletalkotó íróval és olvasóval: állásfoglalásra és önvizsgálatra kényszerítsenek.

Mikszáth Kálmán - Tót ​atyafiak / Gavallérok
Mikszáth ​két különböző korszakából való két mű került most egy kötetbe. Első komoly művészeti sikerét a Tót atyafiak-kal (1881) aratta - ebből hallatszott ki először a jellegzetes mikszáthi hang. A kötet szinte minden elbeszélése prózába oltott ballada, ott lebeg fölötte a népköltészet varázsos fénye és a babona titokzatos köde. Későbbi kisregénye, a Gavallérok (1897) joviális humor a mögött kíméletlen szatíra rejtőzik, nem csupán csipkelődik a dzsentri úrhatnámságon, hanem a szerte röpködő illúziók kiváltó okát is föltárja. "Hallottál-e már valamit, amice, a Hatvani professzorról?... Hát azt tudod-e, hogy egy lakomáról hazaszállította a vendégeit, mindeniket pompás csörgős szánon, négylovason. Reggel aztán otthon találták magukat a küszöb előtt, és a nadrágjuk nagyon el volt kopva, mert úgy húzta őket az ördög a lábuknál fogva a kövezeten" - mondja útitársa az újságírónak, aki nász nagyként volt hivatalos kollégája pazar lakodalmára. A hajnalig tartó mulatozás után szétoszlik a társaság, s a hazafelé tartó újságírót igen különös meglepetések érik a " jó tónus és az illúziók vármegyéjében". A varázslat véget ér - a tegnapi előkelőségek, az éjszaka gavallérjai "piszkos inggallérú", "gyűrött ruhája és arcú", kis fizetésű megyei tisztviselőkké vedlenek át.

Dallos Sándor - Sátorom ​az ég
A ​kötet legjelentősebb írása a címadó kisregény, a Sátorom az ég. Nélkülözéseinek legsúlyosabb időszakát írja meg itt Dallos Sándor, az éhezés, a hajléktalanság, a kitaszítottság kínjait, nagy anatómiai és lélektani pontossággal. Legtöbb elbeszélésében falusi, de főleg a városi szegény emberek, parklakók, állástalanok és csellengők világát idézi föl (Parasztvér, Egy szál gyufa, Cselédek, Történetek a Miliről, Jónás nagyapám, Takarítok). Sajátos hangvételű meséket ír, s meséi tele vannak az el nem érhető messzeségek, az erkölcsi szép, a lelki emelkedettség utáni örök sóvárgással (A fekete sas, Épül a fészek, A holdhomlokú legény, Az igazság vándorai). Ez jellemzi legtöbb rövid írását, ez a realitás és a mese között mozgó sáv. Itt tartózkodik a legszívesebben.

Jókai Anna - Jöjjön ​Lilliputba!
Az ​író éles társadalombírálata, hőseinek életteljes ábrázolása és a fordulatos cselekmény párosul műveiben a hiteles lélektani tudással, s oly erős bölcseleti képességgel, amely nem elégszik meg a világ, a bennünket gyötrő konfliktusok felmutatásával, hanem azok elrendezésének irányába tör.

Ladányi László - A ​lángoló özvegy
Ladányi ​László Budapesten született. A második világháború előtt az Új Idők c. irodalmi hetilap munkatársa volt. A háború megpróbáltatásai után a Magyar Írószövetség tagjaiként folytatta írói munkásságát. Versei, cikkei a fővárosi lapokban és folyóiratokban jelentek meg, a rádió számos hangjátékát, musicaljét sugározta. Egyfelvonásos színdarabokat is írt és a Madách Színházban szép sikert ért el háromfelvonásos verses színműve. Verseskötetét Az éjszaka csodája címmel adták ki. 1957 óta Izraelben él. Itt is sok sikeres mű jelzi irodalmi útját. Az Új Kelet c. napilapban rendszeresen jelennek meg elbeszélései és folytatásos regényei. A párizsi Irodalmi Újság állandó novellaírója. Izraelben 1958-ban jelent meg első novelláskötete, a Tűzözön. 1975-ben a legnagyobb izraeli kiadó, a Maszada Ivrit fordításában adta ki elbeszéléskötetét Ablak az égen címmel. Műveivel elnyerte a Herzl- és a Nordau-díjat. 1980-ban jelent meg a Lángoló özvegy c. vidám regénye, majd röviddel ezután válogatott versei Őszi verőfény címen.

Tersánszky Józsi Jenő - A ​veszedelmes napló
A ​kötet Tersánszky 1926-1961 között írt hat kisregényét és tíz elbeszélését tartalmazza. Kakuk Marcella,a kétes hírű színművésznő, a szerelemből kiábrándult milliomos, Ékes Marci, az "édeni csirkefogó", az urizáló házmesterfiú, az éhenkórász kishivatalnok - sorolhatnánk még hosszan a Tersánszky-sorozat újabb kötetének hőseit. Tragikomikus figurák mind, de életkedvük, humoruk, a társadalmi illemnek fittyet hányó, külön bejáratú moráljuk soha nem hagyja őket a tragédia szakadékába zuhanni - de mert mindig fölötte lebegnek, játékosságuk mindig a "dance macabre" (hátborzongató tánc) játékossága.

Krúdy Gyula - Pest-budai ​séták
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Krúdy Gyula - Regények ​és nagyobb elbeszélések 1.
Krúdy ​Gyula összes művei még soha nem jelentek meg nyomtatásban. Az író halála után két életműsorozat indult, ám egyik sem vált teljessé. Az első 1957 és 1975 között bármiféle időrendi vagy műfaji koncepciót mellőzve, majdhogynem rögtönzésszerűen adta közre Krúdy munkáit. A második 1976-ban indult a Szépirodalmi Kiadó gondozásában. Krúdy Gyula művei címmel 20 kötet látott napvilágot, ám a sorozat 1989-ben végleg félbeszakadt. Kiadónk arra vállalkozik, hogy az elkövetkező több mint egy évtized során mintegy ötven kötetben megjelenteti Krúdy Gyula Összegyűjtött műveit. Reményeink szerint évente három-négy kötettel lepjük meg az olvasókat. A fent említett két csonka sorozatban megjelent írások mellett közel háromezer (!), eddig, jobbára csak a kutatók által ismert Krúdy-szöveget adunk közre. A műveket műfajok szerint és időrendben közöljük. Az egyes műfajcsoportok: regények és nagyobb elbeszélések, ifjúsági regények, elbeszélések, drámai művek, publicisztikai művek, levelezések. Hisszük, hogy ezzel az eddigi legteljesebb Krúdy-sorozattal azoknak az ínyenc olvasóknak is újat tudunk nyújtani, akik már régóta otthonosan mozognak e klasszikusunk csodálatos világában.

Kertész Ákos - A ​világ rendje
"A ​nagy szavakat magam sem szeretem, tudom az Olvasó sem szereti. Lejáratták, lejárattuk őket. Ezért haboztam sokáig: nem túlságosan föllengzős-e ez a cím (nem egyetlen novella, az egész kötet élén) hogy: A világ rendje. Azt hiszem magyarázattal tartozom. Egyik kisregényem hőse, Vukovics "azért tud hazudni, mert meg kellett tanulnia, mert nem fogadhatta el a dolgok megszokott értékét és megszokott rendszerét, mert ha elfogadja, akkor az erősek eltapossák a kis Vukovicsot. Ő csak úgy nyerhetett, ha blöffölt, mert neki így osztották le már az indulásnál a lapot..." Az indulásnál, tehát az elemiben. Vagyis a kicsi és gyönge Vukovics Bélának föl kellett lázadnia a világ rendje ellen. Az elemiben (fiatalabbak kedvéért: általános iskola, alsó tagozat) én az osztályban a legjobban fejlett három-négy srác egyike voltam, nekem ezért nem kellett volna lázadnom. Hazudni, blöffölni nem is tanultam meg. A világ rendjét mégsem voltam képes elfogadni sem akkor, sem később. Hogy miért? Talán ha megvénülök, és nagyon magányos leszek, egyszer megírom az önéletrajzomat... Az biztos, hogy a Bibliából már akkor megtanultam, hogy a legfőbb törvény: szeresd felebarátodat, mint önmagadat, s ez a törvény, amerre csak néztem, sehol sem érvényesült. A marxizmusból pedig azt tanultam meg később, hogy az embernek az a dolga ezen a földön, hogy ezt a rosszul berendezett világot a maga és társai számára jobban rendezze be. Ma már, túl az ötvenen, úgy látom, hogy mindig is a világ rendje ellen lázadtam egy bennem élő értelmesebb és emberibb rend nevében. A magam módján."

Heltai Jenő - Pesti ​madarak
Hat ​évtizedes írói munkásságból azok a karcolatok kerültek Heltai Jenő új kötetébe, amelyek legjellemzőbbek egyéniségére. A kitűnő író minden műfajban alkotott maradandót. Drámái évtizedek óta szűnni nem akaró sikerrel mennek a magyar színpadokon. Versei irodalmunk fellendülést jelentő korszakának voltak az eléggé nem méltatott előfutárai. Regényeit generációk olvasták - és olvassák változatlan érdeklődéssel. A karcolatíró Heltainak is bőségesen kijuttatott a sikerből. A legnépszerűbb pesti napilapoknak állandó tárcaírója volt. Kis komédiái pedig mindig telt házat biztosítottak a kabaréknak. E kötetben megjelenő karcolatok jelentős része eddig napilapok hasábjain porosodott. Karcolatait is, mint egyéb írásait mélységes humanizmus, az emberi haladásba vetett hit, a kisemberek sorsával való együttérzés, a társadalmi visszásságok enyhén megmosolyogtató, de azért mindig találó kipellengérezése jellemzi. Posthumus könyv a Pesti Madarak. Azonban még az író életében tervbe vettük kiadását, a szerkesztők kikérték Heltai Jenő véleményét, és annak megfelelően állították össze a kötet anyagát. A karcolatok és a kis komédiák is, mint az eddig megjelent Heltai könyvek, méltán fogják az olvasó elismerését kiváltani.

Illés Endre - Belvárosi ​karácsony
Illés ​Endre (1902-1986) kritikus, elbeszélő, drámaíró. Íróként a világ érdekelte, amelyben élt, s amelynek hőseit ismerte; a tegnapi világ, a háború előtti és a háború utáni Magyarország. Találóan állapította meg róla Sőtér István, hogy "az írónak nem elég éleslátónak lennie: érzéke kell legyen az árnyalatok iránt is! Illés Endre talán egyedüli írónk, aki ezzel az érzékkel bír... irodalmat varázsol abból az anyagból, amelyhez valamilyen megíratlan törvény szerint csak sznoboknak vagy szórakoztató regények íróinak szabad nyúlniuk. Amíg mások a falut vagy legalábbis a kisvárost fedezték föl, ő felfedezte a belvárost. Mégpedig nem is dandyként, hanem íróként."

Mikszáth Kálmán - A ​lohinai fű
"Ha ​Jókai a különböző népek százaiból válogatta ki másvilági környezetét, Mikszáth Kálmán egy darab Magyarországot vitt magával a halhatatlanságba. Egy vármegyét, amely valahol ott van az Ipoly mentén, de fölnyúlik a Kárpátig, szélességében pedig érinti Sárost meg Besztercét. Amerre a költő lépkedett valamikor. Szinte minden lépése nyomának megtaláljuk a helyét a könyveiben. És elviszi magával az egész Felvidéket másvilági tartózkodásra. Valóban olyan-e a Felvidék, amilyennek Mikszáth látta? Valóban éltek-e Pongrátzok, Filcsikek, Mácsikok és Wibra Gyurik? Bizonyosan éltek, hiszen az író szeretett eleven alakok után dolgozni." (Krúdy Gyula)

Lázár Ervin - Kisangyal
Nem ​mindennap fordul elő a modern irodalom életében, hogy az írói eredetiség, a magas esztétikai minőség egybeessen a nagyérdemű olvasóközönség körében kivívott népszerűséggel. Hogy az olvasók kedvtelve és évtizedeken át nem lankadó, szíves érdeklődéssel olvassák is egy kortárs elbeszélő képzeletünket fellobbantó "meséit"; mert közben ösztönösen érzik, hogy nem mese az, amit a kezükben tartanak, hanem egyfajta halálosan komolyan veendő látlelete a közös emberi létnek, amit az író, a lélek ősi természetgyógyásza azért vetett papírra, hogy szívünkben megtisztulva elviselhessük azt, amin változtatnunk egyébként nem lehet. Válogatottan jó írások Lázár Ervin e kötetbeli elbeszélései.

Mikszáth Kálmán - Galamb ​a kalitkában / A kis prímás / Farkas a Verhovinán
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vámos Miklós - Váltás
Péter ​valahol azt olvasta: Egyetlen izgalmas regényt bárki írhatna a saját életéről. Ez a mondás tetszett neki, megjegyezte. Aztán tűnődött rajta, s idővel rájött, hogy nem is igaz. - Belőlem nem telne egy regényre... öt sorba belefér az életrajzom. Velem sose történik semmi! - panaszolta Emíliának. Erre a lány sorolni kezdte, mi történt velük abban a hónapban. Csak a múlt hétről félórát tudott volna mesélni, ám a fiú: - De hát ezek apró esetek! Ügyek. Hétköznapi történetek! - legyintett. A lány vállat vont. Azt felelte, hogy türelem, van még idő, és sok minden jöhet." Vámos Miklós új kötete valamennyi novellájának Péter és Emília a főhőse. Középiskolás koruktól a felnőtté válásig, a "lázadások" korszakától az első beletörődésekig követjük sorsukat.

Hajnóczy Péter - Hajnóczy ​Péter összegyűjtött írásai
Harminckilenc ​éves korában halt meg, alig hat évvel első novellás kötetének megjelenése után. „Ha volt s marad »ködlovagja« a 70-80-as években kibontakozó irodalmunknak, Hajnóczy Péter mindannyiuk közül az élen fog maradni – mondta az írót búcsúztatva Mészöly Miklós. – A tudat metszet-hűvös szakadékaiba ez időben ő ereszkedett le a legvakmerőbben, a legkilátástalanabbul és a leggyümölcsözőbben. Eleve olyan határok közé internálta magát, ahol és ahonnét kis eséllyel lehetett a szakadékok _magas_ mélységeivel találkozni. Ő »egyszerűen« e mélységek áthatolhatatlan felületébe ásta be magát, ott rendezkedett be hideglelős következetességgel, karteziánus fegyelemmel, miközben kivilágítva hagyta magukra a leleplezett tényeket, képeket, a repedésekben megmutatkozó abszurdot, a _megmutatkozni_ tudó igazságok kietlenül alacsony égboltját: kivilágítva és bekeretezve.” Hajnóczy Péter 1942-ben született. „Esti tagozaton érettségiztem, voltam ládázó, kabinos, szentképügynök, modell, kazánfűtő, dolgoztam kőművesek mellett, voltam betűszedőinas, szénlehordó, dolgoztam dinamittal, nyersanyagkutatásnál stb.” – írta első kötete borítójára, s ekkor még fizikai munkából tartotta fenn magát. A _Mozgó Világ_ első kötetében, az _Élet és Irodalom_-ban és az _Új Írás_-ban már közölték néhány elbeszélését, mégis nehezen jutott az írói elismertetéshez: az 1975-ben napvilágot látott első kötet, _A fűtő_ tizennégy évvel korábban, húszévesen írt novellát is tartalmazott. Ettől kezdve elbeszélési rendszeresen tűnnek fel napilapokban és irodalmi folyóiratokban, és az _Add tovább!_ (1976) című antológiában is. A következő elbeszélésgyűjtemény, az _M_, 1977-ben jelent meg; a címadó elbeszélés már azzal az írói technikával közelített Hajnóczy egyik alaptémájához – az alkohol vonzásában és gyötrelmében átélt külső-belső valóság megvilágosodásainak és elcsúszásainak pontos leírásához -, amit _A halál kilovagolt Perzsiából_ című kisregény vitt átütő sikerre 1979 Ünnepi Könyvhetén. Hamarosan zsebkönyv formájában is megjelent. Hajnóczy Péternek ítélték az az évi Füst Milán díjat. Ekkor már a fiatal prózaírók legjobbjai között tartják számon; reprezentáns szereplője a nemzedéki antológiáknak, méltató elemzések sora születik műveiről. Nem sokkal halála előtt, 1981 nyarán került ki a nyomdából a _Jézus menyasszonya_ című elbeszélésgyűjteménye, amely két kisregényt s az utolsó években írt karcolatokat foglalta magába. A jelen kötet Hajnóczy Péter minden megjelent könyvének anyagát tartalmazza a megjelenés sorrendjében. A kötet végén _Hátrahagyott írások_ címmel összegyűjtöttük a még az író életében folyóiratközlésre elfogadott, de javarészt már posztumuszként megjelent műveket, és ezt kiegészítettük egy válogatással azokból a kiadatlan kéziratokból, amelyeket annak idején az író maga is közlésre szánt. A korai írásokból közöljük például azokat, amelyeket „kész” műveknek tekintett, de kötetei kiadása idején már túljutott a stíluskorszakon (az automatikus íráson), aminek jegyében megírta őket. Tehát ez a könyv az írói életmű teljesnek tekinthető gyűjteménye.

Schäffer Erzsébet - Lábujjhegyen
"Meg ​kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk..." "A mondatot évekkel ezelőtt választottam, a Nők Lapjában megjelenő írásaim mottójául. S az olvasók rátaláltak az üzenetre. Ez a mostani kötet is ennek a gondolatnak a jegyében állt össze. Történetei megint útközben születtek, s megint úgy mesélnek, hogy remélem, az olvasónak vágya támad a Lábujjhegyen-t is fellapozni újra meg újra..." /Schäffer Erzsébet/

Rott József - Csaposok, ​cselédek, csavargók
Ha ​volt is valaha köze hozzájuk, hó évszázada messzire elkerülik a romantikus-nosztalgikus képzetek a sárrétet. Hol van már az érintetlen természet ábrándja, s hol a legendákat éltető patriarchális világ? A történelem kevésbé volt ötletes és hangulatos, mint a titkos erőktől, ártó szellemektől félő parasztember babonás fantáziája, viszont sokkal kézzel foghatóbban hagyta ott mindenen a keze nyomát. A szikes, nehezen termő föld, a rideg állattartás, a cselédsors, a háborúk pusztítása, a téeszesítés, a "kaparj kurta" mentalitás eluralkodás, a viszonylagos "jóléttel" járó hagyományvesztés, majd az újabb kisemmizés, a perifériára szorulás mindez alig néhány emberöltő hozadéka. Rott József történeteinek szereplői e táj szülöttei. Alföldiek, de hordoznak magukban valamit a másik őselem, a víz alapelvéből is. Két lábbal állnak a földön, mégis a vízhez hasonlóan tudnak idomulni bármihez, betöltik kínálkozó érseket. Masszívak és mozdíthatatlanok, akár a marasztaló rög, ugyanakkor képesek rombolva elhagyni gátak közép szorított "medrüket" vagy aszály sújtottan kiszáradni. Időnkét olyanok, mint a makacs öszvér, mely a saját feje után akar menni, de mintha az Isten is szoros istrángon tartaná őket... Az író elbeszélései nagy ábrázoló erővel mesélnek erről az emberfajtáról, feltárva lelküknek a külvilágtól - oly jellemzően - elzárva tartott mélyvilágát. Líra és balladai feszültség, dráma és a társas kapcsolatok, az egymás felé fordulás feloldozó és újrakötöző reménye ötvöződik a novellák láncolatában magyar sorstörténetté. Papp Endre