Lakodalmi ​szokások Mátkaság, ​menyegző

Pap Gábor - "Nézz ​egy kicsit a fejembe"
„Tisztán ​kell végre látnunk. Ugyanaz a kéz metéli le rólunk - az árpádi tett túldicsőítésével - a honfoglalást megelőző kárpát-medencei történelmünket (amelyet krónikás hagyományunk egészen a múlt század végi akadémikus hiteltelenítésig magától értetődőnek vett), mondom: ugyanaz a kéz teszi ezt, amelyik a nyelvünket is - ráadásul éppen ugyanebben az időben - innen-onnan összelopkodott, belső, szerves összefüggéseket nélkülöző szóhalmazzá szabdalja szét. Ahogy mi magunk »jövevényeknek« minősíttettünk a saját téridő-rendszerűnkben (hazánkban és történelmünkben), ugyanúgy minősíttetnek »jövevénnyé« szavaink légiói is, ugyanakkor, ugyanannak az érdekeltségnek a parancsszavára."

Ismeretlen szerző - Borsod-Abaúj-Zemplén ​megye népművészete
Borosd-Abaúj-Zemplén ​megye népművészeti monográfiája a Népművészeti örökségünk című sorozat ötödik kötete, amely a földrajzilag, történetileg és hagyományos műveltségében erősen tagolt terület tárgyalkotó és tárgyhasználó kultúráját reprezentálja. A kötet tanulmányai arra törekszenek, hogy a közismert népművészeti tárgycsoportok (matyó és palóc népviselet, valamint textilkultúra, mezőcsáti kerámia stb.) mellett teljes keresztmetszetet adjanak Borsod, Abaúj, Zemplén és az érintkező történeti megyerészek népművészeti örökségéről.

Ismeretlen szerző - Miért ​nem bírják a magyarokat?
"Az ​angolok a sorozatukból nem hagyhattak ki, természetesen, minket sem. Nincs okunk száműzni ezt a könyvet sorozatunkból. Nemcsak azért mert mindig tanulságos meghallgatni mások véleményét. De azért is, mert nincs irónia önirónia nélkül. Ha egy nép nem tudja magát bizonyos távolságtartással szemlélni, akkor nem számíthat más nemzetek együttérző jóindulatára. Ami nem jelenti azt, hogy mindent el is kell fogadni abból, amit rólunk mondanak. Magától értetődően megvan a magunk véleménye is."

Ismeretlen szerző - Vöfély ​história
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

S. Kovács Ilona - Pásztorélet ​- Pásztorművészet
A ​magyar nép életében az állattenyésztés mindig jelentős szerepet töltött be. Súlya a történelmi változásokkal és az európai gazdasági fejlődéssel összhangban nőtt vagy csökkent. A Kárpát-medencébe érkező honfoglalók még nagyjából a sztyeppi pásztorkodási hagyományokat követő módszerekkel tartották megszámlálhatatlan nyájaikat. Ez többek között azt jelentette, hogy nomád módra, az állatokat télen a védettebb folyóvölgyekbe hajtották, ahol legelni való füvet, avart is találtak. Az állattartás szabta meg a családok életét. A férfiak legeltették a nyájakat, fegyverrel védték a tolvajoktól, támadóktól. Az asszonyok dolgozták fel az állati termékeket élelmiszerré, textilneművé. Annál vagyonosabbnak számított a család, minél több állattal rendelkezett, ezért az állattenyésztés elsődleges célja a nagyobb szaporulat elérése volt. A nomád pásztorok jól értettek a tenyészállatok kiválasztásához, a szaporításhoz és a kimustráláshoz. Az állati eredetű nyersanyagok, a hús, a bőr és a gyapjú, valamint a tej feldolgozásának páratlan mesterei voltak. Az életmódjuk alkalmazkodott a legeltetés, vagyis a téli-nyári legelőváltás ritmusához. Első királyainknak nem kis erőfeszítésébe került, hogy letelepült életmódra, sátraik elhagyására késztessék a nomád életformát kedvelő magyarokat. A középkori sűrű falurendszer kialakulása megakadályozta ugyan a nomád állattartást, azonban az ország keleti sík vidékeire a XIII. században betelepített nomád népek - például a kunok - időlegesen felélesztették, újabb elemekkel gazdagították a korábbi állattartási módszereket, szokásokat. A pásztorkodásunkban fellelhető nomád hagyományok a magyar állattartás az eurázsiai sztyeppeken évezredek óta folytatott nomadizmushoz kapcsolják. A magyar pásztorok életmódjában, tudáskincsében, sőt a pásztorművészetben is a honfoglalás előtti nomád hagyaték képviseli a legősibb réteget.

Nyáry Krisztián - Így ​szerettek ők 2.
Nyáry ​Krisztián néhány évig költészettörténetet tanított a pécsi egyetemen, majd a 90-es évek közepén otthagyta a katedrát, azóta kommunikációs tanácsadóként dolgozik. Vezetett pr-ügynökséget és közvélemény-kutató intézetet, volt állami szervezet kommunikációs igazgatója, de a hobbija az irodalomtörténet maradt. 2012 elején barátainak kezdte publikálni a Facebookon magyar írók és művészek szerelemi életéről szóló képes etűdjeit, amivel néhány hónap alatt nagy népszerűségre tett szert. A barátoknak szánt bejegyzésekből Így szerettek ők címmel könyv lett, a kötetből pedig az elmúlt év egyik legnagyobb könyvsikere, amely elnyerte a XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál Budai-díját és a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Fitz József-könyvdíját is. A második könyvben újabb 40 magyar író és költő izgalmas, de kevesek által ismert párkapcsolati története szerepel. A szerző célja ezúttal is az, hogy az elmesélt szerelmei történetekkel kedvet csináljon a művek olvasásához. Karinthy Frigyes fegyverrel a kezében szöktette meg férjétől első feleségét, Judik Etelt, miután párbajozott is miatta. Jókai Mórt elmebetegnek akarták nyilvánítani rokonai, hogy ne vehesse el a nála 54 évvel fiatalabb Grósz Bellát. Szabó Lőrinc azt tervezte, hogy hármasban fognak élni feleségével, és annak legjobb barátnőjével, Korzáti Erzsébettel, aki hosszú évekig a költő szeretője volt. Füst Milán hatvan éven át tartott fenn szerelmi kapcsolatot Jaulusz Erzsébettel, de csak néhány napig éltek együtt. Molnár Ferenc ollóval kivágta nadrágja térdeit, hogy bebizonyítsa: felesége, Vészi Margit nem gondoskodik róla. Örkény István le akarta lőni első feleségét és annak szeretőjét, akik a brit hírszerzés ügynökei voltak, de pisztoly helyett mackósajtot vitt magával. Rejtő Jenő két alkalommal is a gépírónőjét vette feleségül, akiknek estélyi ruhában kellett gépelniük. Bródy Sándor szíven lőtte magát miután szeretője, Erdős Renée elhagyta. Jászai Mari elhagyta a halálos beteg Reviczky Gyulát egy 18 éves fiatalember kedvéért, akit ő nevezett el Szomory Dezsőnek. Móricz Zsigmond egy garniszállóra vitte az utcán megismert fiatal Litkei Erzsébetet, az Árvácska modelljét, aki ezután élete utolsó élettársa lett. Néhány igaz mese magyar írókról és költőkről, amelyeket kevesen ismernek. Az Így szerettek ők második kötetében a szerző Csokonaitól Vas Istvánig, Dérynétől Déry Tiborig mesél el 40 történetet múzsákról, megcsalt szeretőkről, örök hűségről és a szerelem sokféle arcáról.

Nyáry Krisztián - Így ​szerettek ők
Nyáry ​Krisztián néhány évig költészettörténetet tanított a pécsi egyetemen, majd a 90-es évek közepén otthagyta a katedrát, azóta kommunikációs tanácsadóként dolgozik. Vezetett pr-ügynökséget és közvélemény-kutató intézetet, volt állami szervezet kommunikációs igazgatója, de a hobbija az irodalomtörténet maradt. 2012 elején barátai szórakoztatására kezdte publikálni a Facebookon magyar írók és művészek szerelemi életéről szóló képes etűdjeit, amivel néhány hónap alatt nagy népszerűségre tett szert. A barátoknak szánt bejegyzésekből mára több mint tizenötezer olvasót vonzó kulturális ismeretterjesztő sorozat lett. A szerző célja, hogy a tankönyvi életrajzok papírmasé figurái helyett a valós, izgalmas, de kevesek által ismert párkapcsolati történetek felidézésével szerethető, hús-vér embereket mutasson be, és ezzel kedvet csináljon a művek olvasásához. 40 történet Petőfitől Vas Istvánig, Benedek Elektől Szabó Magdáig, múzsákról, megcsalt szeretőkről, örök hűségről és a szerelem sokféle arcáról.

Minorics Tünde - A ​maszk mögött
Minorics ​Tünde mohácsi etnográfus csodálatosan szép könyve tudományos megalapozottságú, sok ismeretet hordozó, mégis közérthető és élvezetes mű. A szerzőnek sikerült minden olvasó számára közelhoznia az évszázadok óta ható, ezreket Mohácsra hívó, karneváli hangulatú télűző népszokást, melyet 2009 szeptemberében az UNESCO Abu Dhabiban (Arab Emírség) felvett az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára. Sajátos alkotói módszert választott a szerző: benézett a faragott álarcok mögé, „belebújt” a busók maskarájába és lelkületébe, belülről nézte és láttatta a busó csoportok, kisközösségek világát, szokásrendszerét, magatartásformáit, rítusait, egyéni és közösségi viszonylatait, azoknak a személyeknek gondolkodás- és érzelemvilágát, akik vallják magukról, hogy ők nemcsak a februári farsangban, hanem egész évben busók. Dokumentációs célú, de művészi kivitelű fotói és átélt szövegei számos bensőséges pillanatot és érzelmi állapotot, jó hangulatú, esetenként humoros helyzetképeket rögzítenek. A kötetből megismerhetjük a várost és lakosságát, a sokácokat, akik éltetik e télűző szokást, a busójárás nyelvi világát. Külön fejezet szól a mohácsi busójárás múltjáról, jelenéről, színtereiről. Nagy terjedelmet szentel a szerző a busómaszk, a busóöltözet és a kellékek bemutatására. Beszél a busószerepről, a „busótársadalom”-ról és arról, hogy apáról fiúra öröklődik e hagyomány. – Végül felsorolja azokat, akik mint maszkfaragók és kiegészítő-készítők múltban és jelenben meghatározói voltak és lesznek ennek az ünnepnek. Angol és horvát nyelvű fordításban is olvasható Minorics Tünde tanulmánya. A kötetet gazdag bibliográfia teszi teljessé – ezzel is segítve a további ismeretek megszerzésének lehetőségét.

Vámos Miklós - Utazások ​Erotikában
A ​szerző a következő egyszerű alapötlet bűvöletében írta meg ezt a könyvet: elmesélhető-e egy ember - egy férfiember - élettörténete úgy, ha voltaképpen csupán szerelmi históriáit és nőügyeit taglaljuk. Sorsunk talán legfontosabb vonatkozása az, hogy kikhez fűz(ött) minket szerelem vagy erotikus vonzalom, vegyünk egyszer szemügyre regényhőst ilyen alapon. A művelt olvasónak a cím hallatán földereng Johann Wolfgang Goethe kolléga közismert opusának címe: Utazás Itáliában. Ez sem a véletlen műve. Hősünk, Jánoska, azaz dr. Mester János, Goethe életének és munkásságának elszánt kutatója. Minthogy a költőfejedelem szerelmi ügyeivel is foglalkozik, tudja, Goethének legalább (esetleg: több mint) száz nője volt. Őneki, Mester Jánoskának, mindössze tizet engedélyezett a szerző. Három feleség, hét egyéb. Róluk szól a regény.

Catherynne M. Valente - Marija ​Morevna és a Halhatatlan
Marija ​Morevna gyerekkorában tanúja lesz annak, ahogy madárból emberré változott jóképű fiatalemberek feleségül veszik a nővéreit. Amikor pedig lassan feltárul előtte az orosz mítoszok láthatatlan világa, érte is eljön Halhatatlan Koscsej - hogy nagy hatalmú mesebeli lények és törékeny emberek játszmájának, sodró lendületű történetének részese legyen.

Sikos László - Vőfélykönyv
Mindannyiunk ​életének egyik legmeghatározóbb eseménye a házasságkötés. Sokan munkálkodnak azon, hogy ez lehessen életünk legszebb napja. A szép szertartáson túl a vendégsereg lakodalmi dínom-dánoma is hozzátartozik az ünnepléshez. Ma egyre népszerűbbek a hagyományőrző jellegű lakodalmak, ahol mókás, de olykor komoly mondanivalójú köszöntők, beszédek is elhangzanak. Ilyen szövegek gyűjteménye ez a könyv, mely 80 éves szövegtöredékek felhasználásával készült. A szóhasználat, a fogalmazás mind-mind a vidámságot tükrözi, hiszen egy ilyen szép napon fontos, hogy mindenki jól érezze magát. A kötetben mindenki megtalálhatja a hozzá illő versikéket, mondókákat, köszöntőket. A cél a mulatság színesebbé tétele, a jó hangulat fokozása.

Kiss Géza - Ormányság
Ez ​a könyv nagy lelki gyötrődésekből született. Évtizedek óta figyelem népem mindinkább gyorsuló halálba rohanását. Hetvenöt év, három egymást követő egyke-nemzedék azt jelenti, hogy minden száz ember helyett a harmadik egyke-nemzedékben már csak 6,4 ember van. Mi ez? A végkipusztulás... Ebből a készülő nagy nemzeti tragédiából is mutat be majd néhány sötét lapot ez a könyv. Itt az ideje, hogy világosan lássunk. Nem az szereti igazán a hazáját, aki elkendőzi a halálos bajt - jaj, idegenek meg ne tudják! - s közben meghal a halódó. Hanem az szereti igazán, aki felelőssége tudatában odavezet a nyitott sebhez: ezen a seben feltétlenül kifolyik az utolsó csöpp vér is, de kössük be a sebet, s mentsük meg a halódót. De, ha ebben az utolsó órában föl nem ébredünk s a többi halódó között a legnagyobb beteg, az én drága Ormányságom vére utolsó csöppjének elszivárgása kell ahhoz, hogy fölébredjünk, ha az én népemnek csak halotti ruhát engedünk már - maradjon fönn legalább emléke ezeken a lapokon annak, hogy ez a nép is élt valamikor: mi volt ez az élet s mik voltak azok a kincsek, amiket ez az élet hordozott? Olyan ez az írás, mint a könyvbe préselt szagos menta. Élet csak mögötte már, senkit és semmit föl se támaszt, de a régi, a mindinkább tovatűnő s majdnem biztos halálra ítélt élet illatából ad valamit: ez is magyar élet volt. Ennek a könyvnek első, bár nem egyetlen föladata te-hát ezen a földdarabon a pusztuló magyar élet kincseinek összegyűjtése, újra megragyogtatása és megmentése az elkallódástól.

Kósa László - Hagyomány ​és közösség
A ​magyar néprajztudomány mindössze 200 éves múltra tekinthet vissza, akkortájt kezdtek szellemi nagyjaink felfigyelni arra, mit is jelenthetnek a nemzeti kultúra számára a népi hagyományok. Az értékelés azóta is változó, mindmáig nem ritkák a túlzó, egymásnak ellentmondó megállapítások. De a népi hagyományok gyökerei oly mélyek, hogy bizton remélhetjük: nem hiányoznak majd a jövendő magyar kultúrából. Kósa László hungarológiai összefoglalása a magyar népi kultúra anyagi és szellemi javait a honfoglalás kori kezdetektől mutatja be egészen századunk elejéig. Végigkísérhetjük, miként alakult a magyar nép kapcsolata a birtokba vett tájjal, miképpen formálódtak ki a társadalmi rétegzettségnek megfelelő értékrendek és szokások. Az utóbbi időkben megnyilvánuló nagy érdeklődésnek tesz eleget a szerző azzal, hogy elemzést ad a magyar népi műveltség európai helyzetéről, és állást foglal abban a tekintetben is, hogyan élhetnek tovább a jelenben és a jövőben a népi hagyományok.

Dömötör Tekla - A ​magyar nép hiedelemvilága
Úttörő ​vállalkozás Dömötör Tekla műve, amely hatalmas ismeretanyag birtokában, az eddigi munkálatok figyelembevételével és saját gyűjtéseire, kutatásaira támaszkodva összefoglaló képet nyújt a néphit valamennyi ágáról, ismerteti a néphitkutatás történeti előzményeit, a szaktudomány eredményeit, gondjait, feladatait. A néphit tárgyalása során áttekinti a magyar népi hiedelemvilág mitikus lényeit. Külön kis fejezetek foglalkoznak a lidérchez, a szépasszonyhoz, a hazajáró halottakhoz, kísértetekhez, a természeti démonokhoz fűződő hiedelmekkel s az ördöggel, a Lucával, a betegségdémonokkal, a sárkánnyal, kígyóval és más mitikus állatokkal. Elemzi a néphit tudományosaival, a táltossal, a garabonciással, a halottlátókkal, az ördöngős kocsissal, a tudományos pásztorral és boszorkányokkal kapcsolatos hiedelmeket, majd szól a mágia különböző fajtáiról - többek között a rontásról, igézésről, a serkentő mágikus eljárásokról, a szerelmi varázslásról - s a jóslás és a varázserejű szó szerepéről. A könyvnek külön értéke és színesítője a zömmel saját gyűjtésből származó idézetanyag. Az idézetek kiegészítik, hitelesítik, élményszerűvé teszik a tudományos megállapításokat.

Ráth-Végh István - Szerelem, ​házasság
Új ​kiadásban jelenteti meg a kiadó a neves író Szerelem, házasság című művét, amely annak idején nagy sikert aratott. E műben az író A szerelem regényes életrajza, A házasság regényes életrajza és Az asszonyi hűtlenség története című műveit foglaltuk egybe. E könyvben is érvényesül Ráth-Végh István sajátos szellemessége és iróniája. Páratlanul gazdag anyagát, mint az életet tükröző dokumentumokat tárja az olvasó elé, s humanista derűje a szerelem fonákságainak bemutatásával ad szórakoztató, de egyben meggondolkodtató képet.

Ismeretlen szerző - Védelmező ​istenségek és démonok Mongóliában és Tibetben
Az ​1996-ban indult sorozat negyedik kötetét tartja kezében az olvasó. Korábbi könyveinkhez hasonlóan, most is a már csaknem két évtizede zajló Magyar-mongol népi műveltség- és nyelvjáráskutató expedíció mongóliai terep- és archívumi kutatásaira épülő tanulmányokból adunk közre néhányat, melyek előadás változata elhangzott a címadó témának szentelt konferencián is. A harmadik kötet (Helyszellemek kultusza Mongóliában) megjelenése óta a terepkutatások során felkeresett területek közé erőteljesebben bevontuk a Mongol Köztársaság keleti és központi, halhák és burjátok lakta vidékeit is. A megelőző évek gyűjtőútjain feljegyzett anyagok feldolgozása folyamatos, s jelen kötetben is ezekből közlünk a korábbiakhoz híven mind a szájhagyományra, mind a kéziratos anyagra támaszkodó elemzéseket. Az expedíciós kutatások mellett a kötet előzménye egy, a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumban megrendezett kiállítás (Démonok és Megmentők: Népi vallásosság a tibeti és mongol buddhizmusban, 2002-2004), amely a tibeti és mongol népi vallásosság vizuális vonatkozásait dolgozta fel. A kiállítás és az időközben megjelent hozzá kapcsolódó katalógus (Démonok és Megmentők: Népi vallásosság a tibeti és mongol buddhizmusban, 2003) különleges, a nemzetközi szakirodalomban is alig publikált anyagokra hívta fel a figyelmet. Ugyanakkor a népi vallásosság számos vonatkozása sem a kiállításon, sem a katalógusban nem volt megjeleníthető. Ezt a hiányt próbálta pótolni a Hopp Ferenc Múzeumban megrendezett konferencia (Démonok és Megmentők, 2004), melyen a tibetológusok és mongolisták a korábbi kiállításhoz és katalógushoz kapcsolódó, ám abból többnyire kimaradt, vagy kevésbé részletezett témákból adtak elő. Kötetünkben többek között e konferencia kibővített előadásainak egy részét is közreadjuk.

Vanessa McMahon - Gyilkosság ​Shakespeare Angliájában
Az ​emberek vonzódása a gyilkosságokhoz nem új keletű jelenség. A durva erőszak és az emberölés már régebben ugyanúgy fölkeltette az érdeklődést, mint manapság. Shakespeare Angliájában - a XVI. század második felében és XVII. század elején - a túlzott és indokolatlan erőszakot elítélték és üldözték; a gyilkosokat különösen gonosznak tartották. A tárgyalótermek dugig teltek, ha gyilkossági esetet tárgyaltak, a kivégzésekre hatalmas tömeg gyűlt össze. Balladák születtek a híresebb esetekről, és korabeli nyomtatványok mutatják, hogy mekkora volt az érdeklődés az ilyen ügyek iránt. Egy olyan világban azonban, ahol rendőrség nem működött, és a hatóságok kevés bűnügyi szaktudással rendelkeztek, a bűnös azonosítása, föllelése és elítélése sok nehézségbe ütközött. A Gyilkosság Shakespeare Angliájában című könyv több emberölési ügyet tekint át, a dulakodástól kezdve egészen az újszülöttek megöléséig. Tárgyalja tovább a sorozat- és a szexuális gyilkosságokat is, így adva képet arról, hogyan követték el, leplezték le és büntették az agressziót a korabeli Angliában

Nemes Nagy Ágnes - Metszetek
Nemes ​Nagy Ágnes nemcsak legjobb költőink egyike, és nemcsak nagyszerű műfordító, hanem, miként ez a mostani és az 1975-ben 64 hattyú címen megjelent tanulmánykötete tanúsítja, tanulmány- és esszéíróként is a legjobbak közé tartozik. Sok mindneről szó esik ebben a mostani kötetben, a legjelentősebb elemzések azonban a versről a modern vers eszközeiről, a költői mesterségről szólnak. Nemes Nagy Ágnes minden csínját-bínját jól ismeri ennek a mesterségnek, s lényegre tapintó, izgalmas megállapítások garmadáját tárja elénk érzékletes nyelven megírt, élvezetes tanulmányaiban. A költői képről, a vers mértanáról, a szavak divatjáról, a magyar jambusról, Rilke költészetéről, a francia esszéirodalomról vagy Rónay György műfordításairól szóló eszemefuttatásai kitűnőek, s különösen manapság, kritikaírásunk bizonytalan időszakában érdemelnek elismerést, figyelmet. Az ő esszéiből ugyanis nemcsak az alapos tárgyismeret sugárzik, hanem az is, lett légyen szó bármilyen részletkérdésről, hogy szenvedélyesen érdekli, szereti, amiről beszél. Heve, lendülete van írásainak. S ugyanakkor közli velünk kételyeit, aggályait is; rámutat például arra, hogy mennyi minden tisztázatlan és pontatlan még a modern költészetre vonatkozó vélekedéseinkben. Szinte alig van eszköz vagy módszer, amit egyértelműen meg tudunk határozni, amit egyértelműen javallhatunk vagy elvethetünk. Tévednénk azonban, ha ebből valamiféle olcsó relativizmusra következtetnénk. Tanulmányaiban csakúgy, mint verseiben, Nemes Nagy Ágnes rendíthetetlenül hisz az értelemben, és elemzései közben mindig törekszik arra, hogy elavuló fogalmainkat, elemző módszereinket, eszközeinket tökéletesítse, megbízhatóbbá tegye.

J. R. R. Tolkien - Szörnyek ​és ítészek
J. ​R. R. Tolkien tudományos igényű írásai legtöbbször csak a kutatók érdeklődésére tartanak számot, ez a kötet mégis minden magyar Tolkien-olvasó számára érdekes olvasmány lehet. Ezeket az írásokat ugyanis Tolkien nem kimondottan a szakmai közönségnek, inkább előadásnak szánta, épp ezért kitűnő keresztmetszetét adják szakmai érdeklődésének és tudományos munkájának. A Beowulfról, az óangol költészetről, a Sir Gawain és a Zöld Lovagról a magyar közönség Tolkient olvasva az egyik legjobb kommentátorral találkozhat ebben a kötetben; fejtegetései a tündérmesékről, a valós és fiktív nyelvekről, a fordításról vagy az oxfordi egyetemről kiválóan mutatják műveltségét, kultúrtörténeti és irodalmi gondolkodásának széles horizontját. Tolkien egyik legfontosabb „háttér-kötete" ez, amelyben külön talán kevés szó esik az általa teremtett Középföldéról, mégis az irodalomról, kultúráról, nyelvről szóló érzékeny elemzések mögött bepillantást nyerhetünk Tolkien írói hátterébe, abba a kamrába vagy könyvtárba, ahonnan az ő Középföldéje előbukkant.

David S. Landes - Az ​elszabadult Prométheusz
A ​szerző, aki a Harvard egyetem elismert professzora, napjaink egyik vezető technikatörténésze. Jelen műve az európai, ezen belül főként angliai, franciaországi és német technikai fejlődés utolsó kétszáz évét veszi vizsgálóra. Bámulatra méltó körültekintéssel és biztonsággal kalauzolja végig az olvasót azon az európai színtéren, amelyre kezdetben Anglia fölényes vezetőszerepe, később ennek megingása, és Németország előretörése volt jellemző. A Landes művelte technikatörténet nem annyira műszaki irányú - bár e téren is makulátlanul pontos -, mint inkább gazdasági-szociológiai beágyazottságú. Így pl. a technika fejlődésének szerves részeként tárgyalja egy-egy gazdasági-technikai színtér kormányzati és bankügyeit is. Nem kerülik el figyelmét a mindennapi élet körébe vágó igények, aspirációk, szükségletek sem, amelyek az eddigi technikatörténetektől kellően nem értékelt erővel befolyásolják a társadalom egészének gazdasági-technikai szintjét, illetve a fejlődés társadalmon belüli eloszlását. A "perifériák" (a skandináv, a mediterrán, illetve a közbeeső területek) gazdaságfejlődésére vonatkozó fejtegetések fokozottan érdekesek lehetnek a magyar olvasó számára, hiszen a mi gazdaságunk fejlődése évszázadokon át a "perifériákra" jellemző jegyeket mutatta.