Első ​szerelmem

A. I. Kuprin - A ​gránátköves karperec
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ilja Ilf - Jevgenyij Petrov - A ​szórakozó egyed
"Eléggé ​nehéz feladat A tizenkét szék szerzőjének önéletrajzát megírni. Ugyanis az a helyzet, hogy a szerző két ízben született: 1897-ben, illetve 1903-ban. Először Ilja, Ilf, másodszor Jevgenyij Petrov képében. Mindkét esemény Odessza városában történt. Ily módon az író már ifjúi éveitől kezdve kettős életet élt. Az idő tájt, amikor a szerző egyik fele a pelenkában rúgkapált, a másik már hatesztendős volt, és átmászott a temetőkerítésen, hogy orgonát csenjen... Megannyi kaland után a két különálló félnek végre sikerült összetalálkoznia. Ennek egyenes következményeként napvilágot látott a Tizenkét szék című regény... Efféle esetekben rendszerint arról faggatják a szerzőket, hogyan alkotnak kettesben. A kíváncsiskodóknak megemlíthetjük az énekművészek példáját, akik duettet énekelnek, és közben remekül érzik magukat..."

Ilja Ilf - Jevgenyij Petrov - Elsöprő ​egyéniség
"Elég ​nehéz feladat a Tizenkét szék szerzőjének önéletrajzát megírni. Ugyanis az a helyzet, hogy a szerző két ízben született: 1897-ben, illetve 1903-ban. Először Ilja Ilf, másodszor Jevgenyij Petrov képében. Mindkét esemény Odessza városában történt. Ily módon az író már ifjúi éveitől kezdve kettős életet élt. Az idő tájt, amikor a szerző egyik fele a pelenkában rúgkapált, a másik már hatesztendős volt, és átmászott a temetőkerítésen, hogy orgonát csenjen... Megannyi kaland után a két különálló félnek végre sikerült összetalálkoznia. Ennek egyenes következményeként napvilágot látott a Tizenkét szék című regény... Efféle esetekben rendszerint arról faggatják a szerzőket, hogyan alkotnak kettesben. A kíváncsiskodóknak megemlíthetjük az énekművészek példáját, akik duettet énekelnek, és közben remekül érzik magukat..."

Ivan Bunyin - A ​szerelem nyelvtana
A ​XX. századi orosz próza egyik legnagyobb mesteréről, a Nobel-díjas Ivan Bunyinról írta pályatársa, Konsztantyin Pausztovszkij 1961-ben: Bunyin oly gazdag, tökéletes és sokrétű, oly könyörtelenül és pontosan lát mindenfajta embert - a San Franciscó-i urat éppúgy, mint Averkijt, az ácsot -, oly csodálatosan tisztán, szigorúan s egyben gyöngédséggel szemlél minden gesztust és indulatot, úgy szól a természetről, mely elválaszthatatlanul az ember életéhez tartozik, hogy ezt - amint mondani szokták - másodkézből megírni hiábavaló és csaknem értelmetlen erőfeszítés. Olvassuk csak Bunyint, és mondjunk le mindörökre arról a szánalmas kísérletről, hogy hétköznapi s ne bunyini szavakkal beszéljük el azt, amit ő klasszikus érvénnyel, tökéletesen megírt... Ha Bunyint olvassuk... a színnek illata támad, a fénynek színe, a hang pedig meghökkentően pontos képeket idéz föl. Mindez együtt különleges lelkiállapotot szül, hol töprengést és szomorúságot, hol jókedvet és elevenséget, amelyben vibrál a langyos szél, susognak az erdők, szakadatlanul zúg a tenger, gyerekek kacagnak, és asszonyok szelíden nevetnek.

Ismeretlen szerző - Mai ​orosz elbeszélők
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ilja Varsavszkij - Molekuláris ​kávéház
Ilja ​Varsavszkij nevét a legnagyobb elismeréssel emlegetik mind hazájában, mind külföldön. Immár a tudományos-fantasztikus irodalom klasszikusának számít a nemrég elhunyt író. Gyengédség, szánalom, irónia, bölcs humor jellemzi írásait. De a nevetés és a finom gúnyolódás, élcelődés mögött gyakran felsejlik valami feketeség, a tragédia feketesége. Ám a humor hamarosan ismét átüt, és egységbe foglalja Illja Varsavszkij valamennyi írását. Varsavszkij sok történetet mesél a robotokról, a robotika három törvénye nélkül, nem titkolva, hogy robotjai valójában emberek, és nem a logikájuk érdekli, hanem az érzelemviláguk.

Anatole France - A ​király iszik - és más elbeszélések
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Várakozás
Háborús ​film pereg egy birkahodály két oszlopa közé kifeszített vásznon. A nézőtéren egy ötéves kisfiú ujjong az anyja ölében: az egyik katonáról azt hiszi, hogy az apja. Sohasem látta... Két kamasz fiú - romantikus kalanvágyból - partizán akar lenni. Anyjuk - csupa féltésből - feladja őket a német zsoldban álló policájnak... A szovjet irodalom java termését válogatva, nehéz kikerülni a háború emlékeit. A Molodaja Gvargyija és a Móra Kiadó közös gyűjteményének legtöbb története azonban vitathatatlanul a szerelemről szól. Szerelem első látásra a holdfényes folyóparton, a kölcsönzőben, az utcán, a villamoson, egy geológus expedíció tábortüze mellett vagy a BAM valamelyik építkezésének munkásszállásán. Szép szerelmek, tiszta fényűek, és van bennük valami különös hasonlóság. Többnyire a fiúk érzelmei bizonyulnak erősebbnek és tartósabbnak. A lányok érdekesebbek, színesebbek, bátrabbak és határozottabbak a szerelemben, és végül ők szakítanak. Pedig a fiúk között gyakori a hetvenes évek új hősideálja, a geológus, aki egyenes leszármazottja a konkvisztádoroknak és a vadnyugati pioníroknak, az ő föld mélyébe látó tudása nyomán jönnek ide majd a pilóták, sofőrök, építőbrigádok, hogy megteremtsék egy későbbi - valószínűleg majd az elődök romantikája után sóvárgó - nemzedék számára a normális élet lehetőségét. A kötet írói között akár világhírű klasszikusokat is találhatunk. A magyar olvasónak már nem kell bemutatni Ajtmatovot, Bikovot, Kazakovot, Nagibint, Raszputyint, Suksint, ám a többiek: Jakubovszkij, Kuvajev, Lihanov, Lvov, Rekemcsuk írásai sem törik meg az antológia színvonalát. Történeteik nekünk is szólnak, rólunk is szólnak. Közvetítik számunkra egy örök emberi értékek alapjain épülő új világ üzenetét.

Varlam Salamov - Szentencia
Salamov ​különleges helyet foglal el a XX. század orosz irodalmában - nem egyszerűen a Gulag-irodalom legjelentősebb képviselője Alekszandr Szolzsenyicin mellett, hanem az az író, aki a legszélsőségesebb szenvedéseket megtapasztalva a legradikálisabban szakított az irodalom minden didaktikus felfogásával. A szikár Salamov-elbeszélés részint színtiszta dokumentarizmusnak hat, a tények - a már-már felfoghatatlan kegyetlenségekről és az ember tökéletes elembertelenedéséről számot adó tények - szenvtelen továbbadásának, részint végsőkig lecsupaszított költészetnek, amelyet óriás belső dinamika feszít. ___A Salamov-prózát aligha lehet úgy olvasni, hogy az erkölcsi felháborodáson túl, amelyet az orosz kommunizmus kegyetlensége, a munkatáborok pokla vált ki belőlünk, ne érezzük azt a mély esztétikai és morális dilemmát, amely a szerzőt egy egészen újfajta prózastílus kialakításához vezette. Salamov szerint "a művészetnek nincs joga többé az igehirdetésre", az irodalomnak meg kell szabadulnia minden feleslegestől, hogy ábrázolni tudja azt az irracionális világot, amely lehetővé tette a Gulag létrejöttét. Salamov művészete kísérlet annak a kategorikus imperativusnak a kifejezésére, hogy a legszélsőségesebb körülmények között is embernek kell maradni, s ugyanakkor illúzióktól mentes ábrázolása az olyan életkörülményeknek, amelyek között az emberben már semmi emberi nem marad. ___Az 1907-ben született Varlam Salamov 1929-ben, szovjetellenes agitáció vádjával került először koncentrációs táborba, s miután többször újra elítélték, és büntetéseinek jó részét a rettegett Kolimán töltötte, 1951-ben szabadult véglegesen. Fő műve, a _Kolimai elbeszélések_ hazájában csak a gorbacsovi glásznoszty idején jelenhetett meg. 1989-ben a Szabad Tér és az Európa Könyvkiadó közös gondozásában megjelent már egy magyar nyelvű Salamov-válogatás; az elmúlt másfél évtized teljesebb orosz szövegkiadásai, az azóta napvilágot látott korszerű Salamov-szakirodalom tükrében lehetőség nyílt arra, hogy egy átgondolt, a Salamov-életművet valóban reprezentáló magyar nyelvű kötet készülhessen. ___Könyvünk végigkíséri Salamov életét, de a gerincét természetesen a sztálini lágerek világáról írt, hihetetlen művészi és erkölcsi erejű elbeszélései alkotják.

Makszim Gorkij - Huszonhat ​férfi - egy leány
"Most ​már nyugodtan meghalhatok - mondta a sír felé tartó öreg Tolsztoj, amikor kéziratban olvasta Gorkij első novelláit -, mert a XX. századnak is megszületett a nagy orosz költője." Valóban, a kötetünkben levő tizennégy novella egy-egy gyöngyszeme nemcsak a XX. századi orosz prózának, hanem az egyetemes világirodalomnak is. Az 50 év körüli korosztály jól ismerheti ezeket a kis remekműveket, a Makar Csudra, a Csalkas, A tutajon és a címadó Huszonhat féri - egy leány című elbeszélést, a Kozmosz olvasóközönsége azonban talán csak most ismerkedik meg ezekkel a művekkel, mivel Gorkij-novellákat önálló kötetben hosszú ideje nem adott közre könyvkiadásunk.

Vaszilij Suksin - Vörös ​kányafa
_Vörös ​kányafa_ - olvassuk a címet, s máris magunk előtt látjuk a szerzőt, amint a maga rendezte azonos című filmben Jegorként a nyírfákkal beszélget. Suksin az új szibériai írónemzedék tagjaként a hatvanas évek elején jelentkezett lírával és iróniával átszőtt elbeszéléseivel. Negyvenöt éves korában bekövetkezett halála tragikusan lezárta életművét, így csak találgathatjuk, hány jelentős művel maradt adósunk. Magyarul először 1968-ban jelent meg elbeszélése, kiadónk 1972-ben _Kígyóméreg_, 1977-ben pedig _Harmadik kakasszóra_ címmel tette közzé Suskin elbeszéléseinek gyűjteményét. Mostani kötetünk a két előző legszebb írásait tartalmazza. Reméljük, hogy új válogatásunk - akár egy kaleidoszkóp - a szerző új arculatát villantja az olvasó elé. De bárhogy csoportosítsuk is Suskin műveit, erős írói egyéniség sugárzik belőlük. Írásainak segítségével jobban megismerhetjük az emberi lelket, az embert. S van-e csodálatosabb az embernél?

Móricz Zsigmond - Kiserdei ​angyalok
"Móricz ​Zsigmond a legeseményesebb életű, legtöbbet szenvedett, legkeserűbb, legbölcsebb, legmagyarabb magyarságnak szívbéli látója, vérbeli írója. S ez a józan, bátor, bölcs, néha-néha szinte koldus őszinteségű író, ez a kemény, kálvinista, magyar fiú olykor olyan titkos izgalmakat kelt s olyan végtelenségeket tárít föl akaratlan vagy nagyon akart szimbólumaival, mint senki eddig. S a történetei. Rosszmájú s elrontott ember olykor kimondaná már róla, hogy írójuk a tyukodi Maupassant, mikor egy legoriginálisabb, senkihez nem hasonlító művészet hirtelen közbeszól: óvakodjunk nagy irodalmi nevekkel tréfálkozva játszani ütősdit. Ez a falu, ez a magyarság, ez a népiesség, ez az élet átélő látása, ez a művészet, a Móricz Zsigmondé. Századok ős érzései s a mai európai magyar művész-ember differenciáltsága házasodtak benne össze. Móricz egy-két olyan típust ad a magyar parasztról, hogy tapsolva kérjük - a többit. Móricz Zsigmond egyedül fölér egy forradalmi szabad csapattal." (Ady Endre)

Vaszilij Suksin - Harmadik ​kakasszóra
Suksin ​lírai és szatirikus kisregényeiben és elbeszéléseiben - mindegyik egy-egy ballada - szibériai parasztok, nagyvárosi emberek, közönséges bűnözők, rafinált "organizátorok" és a népmesék alakjai kelnek életre. A lebilincselő, drámai feszültségű írásokat lankadatlan érdeklődéssel olvassuk végig.

Anton Pavlovics Csehov - A ​párbaj
Kötetünk ​két Csehov-elbeszélést tartalmaz. A párbaj (1891) az orosz irodalomban Turgenyev óta ismert két életvitel, életeszmény összeütközésének története: Lajevszkij, az enervált, cselekvésre képtelen "fölösleges ember" és von Koren, az aktív, materialista tudós vitájából majd párbajából megszületik Lajevszkij felismerése: a menekülés az elrontott helyzetekből nem azonos a megváltással, s amikor ráébred arra az emberi felelősségre is, amivel élettársának, az elcsábított és megunt Nagyezsda Fjodorovnának tartozik, el tudja végre fogadni saját életét, s változtatni, alakítani is képes rajta. A Szakadékban (1900) a Cibukin kereskedőcsalád felemelkedésének és bukásának komor rajzával Gorkij társadalomábrázolását előlegezi, s bizonyítja, hogy Csehovot nem ok nélkül tartották számon a "forradalom viharmadarai" között: nemcsak látta és ábrázolta az orosz valóság betegségeit, de várta és remélte is az életmentő változást.

William Somerset Maugham - Eső
Rossz ​nyelvek szerint W. S. Maugham kiválóan írt, csak épp nem volt semmi fantáziája: világhírű novelláinak témáit az életből merítette, akár angol szalonok világába kalauzolta rajongóit, akár Szumátrára, Szingapurba, vagy egy déltengeren hánykolódó gőzhajóra. A lényeg azonban az eredmény: briliáns történetek fűzére. Az "Eső" tökéletes színdarab is lehetne, három főszereplővel és néhány mellékfigurával. Dr. Macphail alakjában azonnal az íróra ismerünk, a vidám és kegyetlen história narrátorára. Hogy a fanatikus lelkész, Davidson valóban élt-e, nem tudható, de kétségkívül élt, amíg világ a világ, a prüdéria és az álszemérem. Miss Thompson, a vándor kurtizán viszont annyira hús-vér jelenség, hogy szinte előttünk áll, vastagon rúzsozott ajkával és a lábikráin feszülő pamutharisnyával. A komoran kopogó trópusi eső és a remek lélekrajz észrevétlen olvad össze ebben a kis remekműben.

Ismeretlen szerző - Orosz ​Erato - Szendvics vörös kaviárral
"Az ​orosz irodalommal kapcsolatos sztereotípiák egyike, hogy >>Szonyának nincsen teste<< - azaz, hogy az orosz klasszikus írók a testi szerelem ábrázolásától még akkor is tartózkodtak, amikor az esztétikailag indokolt lett volna. Mint a legtöbb sztereotípia, ez is inkább hamis, mint igaz. (...) Tény, hogy az orosz társadalom és kultúra megkésett fejlődése következtében nincs >>orosz Boccaccio<< vagy >>orosz de Sade márki<<. (...) A kommunista rendszer bukása óta egyre-másra jelennek meg az orosz erotikus irodalom különéle antológiái, s így ma már nemcsak az irodalomtörténészek, hanem az egyszerű orosz olvasók számára is köztudott például az, hogy a barkoviánus irodalom csúcsát az orosz költészet két legnagyobb klasszikusa, Puskin és Lermontov jelenti - s bár különféle szervezetek követelik az erotikus művek betiltását (...) az a bizonyos sztereotípia végérvényesen megdőlt." (M. Nagy MIklós)

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - Az ​orr
Gogolnak ​ez a műve a Pétervári elbeszélések ciklus egyik legragyogóbb darabja. Hőse, Kovaljov őrnagy, elképesztő kalandokba sodródik az orra miatt. De a fantasztikum itt csak költői módszer. Bizarr történetével az író kora társadalmát leplezi le, mely bürokráciát és rangkórságot tenyészt, és elveti az igazi emberséget. Az elbeszélés Makai Imre kitűnő fordításában kerül az olvasó elé.

Ernest Hemingway - Az ​öreg halász és a tenger
Irodalmi ​Nobel-díj, 1954 Pulitzer-díj, 1953 A kubai halász már jó ideje nem járt szerencsével, amikor találkozik egy óriási marlinnal. Hosszú és szenvedéssel teli csatát vívnak, messze kisodródva az öböl vízére. Hemingway egyszerű nyelven, nagy láttató erővel jeleníti meg a veszteség és diadal történetét, mellyel élete legnagyobb kritikai sikerét aratta. Időtálló művét Ottlik Géza klasszikussá vált fordításában adjuk ki, a szerzői sorozat első köteteként.

Örkény István - Tóték
A ​Tóték című kisregény - az Egyperces novellák mellett - Örkény István (1912-1979) legismertebb és legjellegzetesebb műve. A könyv alakban először 1967-ben megjelent rövid, alig százoldalas írásban a szerző az abszurd és a groteszk csúcsait ostromolja - nem véletlen, hogy a kisregény, illetve az abból készült színpadi adaptáció nem egy mondata szállóigévé vált. ("Háromba vágtad, édes, jó Lajosom?") Igaz, ez nem egyedül Örkény érdeme, hiszen a történet alapján Latinovits Zoltán és Sinkovits Imre főszereplésével készült, Isten hozta, őrnagy úr című, 1969-es Fábri Zoltán-film nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Tótékat az egész ország megismerje. A Tóték drámaváltozatát nagy sikerrel játszották külföldön is, többek között franciául is bemutatták, s az előadás 1971-ben Párizsban elnyerte a Fekete Humor Nagydíját. Kétségtelen, hogy Örkény e remekműve meg is érdemelte ezt a díjat, hiszen benne olyan mondatok követik egymást, mint ez: "Kedves Mariska, ha esetleg egy pópának öltözött öregasszony lépes mézet akarna sóra cserélni, legyen szíves, lövesse főbe." vagy ez: "Még senki se szökött meg azért, mert szájában (kizárólag elővigyázatossági okokból) egy zseblámpát tartott."

Örkény István - Egyperces ​novellák
"A ​mellékelt novellák rövidségük ellenére is teljes értékű írások. Előnyük, hogy az ember időt spórol velük, mert nem igényelnek hosszú hetek-hónapokra terjedő figyelmet. Amíg a lágy tojás megfő, amíg a hívott szám (ha foglaltat jelez) jelentkezik, olvassunk el egy Egyperces Novellát. Rossz közérzet, zaklatott idegállapot, nem akadály. Olvashatjuk őket ülve és állva, szélben és esőben vagy túlzsúfolt autóbuszon közlekedve. A legtöbbje járkálás közben is élvezhető! Fontos, hogy a címükre ügyeljünk. A szerző rövidségre törekedett, nem adhatott hát semmitmondó föliratokat. Mielőtt villamosra szállnánk, megnézzük, milyen jelzésű a kocsi. E novelláknak éppoly fontos tartozékuk a cím. Ez persze nem azt jelenti, hogy elég csupán a föliratokat olvasgatni. Előbb a cím, aztán a szöveg: ez az egyetlen helyes használati mód. Figyelem! Aki valamit nem ért, olvassa el újra a kérdéses írást. Ha így sem érti, akkor a novellában a hiba. Nincsenek buta emberek, csak rossz Egypercesek!" Örkény István