Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Suba_Csaba
5.0/5

A ​novemberi NIOK kapcsán fogtam neki a könyvnek és nem bántam meg. De még mennyire, hogy nem! Ez a könyv hihetetlenül jó! Az első oldaltól kezdve berántott és nem eresztett. Még nap közben is sokszor “velem volt” a könyv főhőse, Christopher. A mesélő fiúcska 15 éves és Angliában él, autista. Spoilermentsen annyit tudnék írni róla, hogy az édesapja neveli és környezetét, a körülötte lévő dolgokat nagyon alaposan megfigyeli. Ez a srác az autistáknak abba a csupán 1-2 %-ába tartozik, akik hihetetlenül jók matematikából és fizikából, Christopher űrhajós szeretne lenni. Elkezd nyomozni a szomszédasszony kutyájának brutális meggyilkolásának ügyében, miközben sokkoló családi titkokra bukkan…
A könyv szerzője rendkívül alaposan mutatja be az autizmus jellemzőit: megszokásokhoz való ragaszkodás, kifinomult érzékelés, társas kapcsolatok nehézségei, a humor és hasonlat értelmezhetetlensége, stb. Ez a könyv abban segít, hogy megértsük egy autista ember agya mennyire másképp dolgozza fel a külvilágból érkező hatásokat, mint a miénk. Hogy valójában mennyire reális a főhős Christopher gondolatmenete, azt nem tisztem eldönteni, nem vagyok szakember. De hogy érzékenyítésre tökéletes olvasmány, azt bizton merem állítani. Engem lenyűgözött és pont.


Málnika
5.0/5

„De ​az életben rengeteg döntést kell hozni, és ha az ember nem dönt, sohasem csinálhat semmit, mert minden ideje azzal telik el, hogy válogat a dolgok között, amiket megtehetne.”

_ A kutya különös esete az éjszakában_ egy igazán különleges élménnyel ajándékoz meg minket, olvasókat, ugyanis teljesen olyan érzést nyújt, mintha egy autista fiú fejébe és lelkébe láthatnánk bele. Főhősünk, Christopher elhatározza, hogy megtalálja a szomszéd kutyájának gyilkosát, ezt a kalandot pedig tanára tanácsára írásban is rögzíti. Így születik meg a Wellington-gyilkosság rejtélyéről a detektívregény, azonban a nyomozás során nem várt, súlyos titokra is fény derül. Mindeközben megismerhetjük a fiú gondolkodásmódját, aki többek között imádja a számokat, nehezen kezeli a társas interakciókat és próbál kiigazodni a számára furcsa, zajos világban. Gyerekszemszögből mutatja be, milyen autistaként élni, ám mellette arra is rávilágít, milyen nehézségekkel kell szembenéznie annak a szülőnek, aki sajátos nevelési igényű gyermeket nevel. Csodálatos írás, amely egy egészen kivételes atmoszférát teremt, és elfogadásra, megértésre ösztönöz.


Oriente
5.0/5

Vajon ​ki találta ki, hogy ez egy ifjúsági könyv??
Nem itt, itt a molyon nincs rajta a címke, de a könyvtárakban mindenhol a tini és kamasz részlegekben helyezték el, ami érthetetlen. Az ifjabb olvasók úgyis megtalálják, ha érdekli őket a téma, a felnőtt olvasók figyelmét viszont így könnyen elkerülheti. Pedig ez nemcsak egy nagyon jól megírt könyv, ez egy nagyon fontos könyv.
A regényben talán egyszer sem hangzik el az autizmus szó, de manapság már annyit hallani erről a témáról, hogy gyakorlatilag az első oldalakon nyilvánvalóvá válik, hogy a 15 éves narrátor miért és hogyan más, mint a környezete. A történet pedig attól zseniális, hogy mindezt belülről értjük meg: végig Christopher fejében vagyunk, és vele együtt próbálunk megbirkózni a világ rendellenességeivel. Így válik a kéretlen érintés erőszakká, a hazugság egzisztenciális fenyegetéssé, öt óra eltöltése egy metróállomáson szabályos thrillerré, a hatványraemelés megnyugtatóvá, a magány pedig tökéletes boldogsággá.
A könyv formai megoldásaiban is teljesen egyedi és megismételhetetlen – akárcsak Christopher világa.


Kriszta_89
5.0/5

Évekkel ​ezelőtt már olvastam ezt a könyvet, de most egy kihívás keretén belül újra a kezembe. Teljesen mást adott most a könyv, mint akkor, pláne hogy pár héttel ezelőtt olvastam el az Esőembert is. Úgy éreztem Christopher a napjaim része lett, elkezdtem úgy gondolkozni mint ő, és úgy látni a dolgokat is. Beleképzeltem magam teljesen a kis világába. Nem tagadom engem meghatott ez a könyv, még most is a hatása alatt vagyok. Szívszorító volt az ő szemszögéből látni és megélni a családi konfliktusokat, a felnőttek zavaros világát és ahogy reagál ezekre. Legszívesebben megöleltem volna, de tudom ezt nem lehet :) Szívből ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, csak tanulni lehet belőle!


Engem ​meghatott ez a regény!

Az ismeretlentől mindig félünk. És itt van egy kamasz, aki egy számunkra ismeretlen világban él; de ugyanúgy ismeretlen számára a mi világunk is. Fél ő is, de megteszi amit meg kell tegyen. Bevallom, ez a rész, [spoiler] hogy eltalál Londonban egy megadott címre [/spoiler] elég valószerűtlennek tűnt nekem, de még ez is belefért egy ilyen történetbe, ahol minden van: gyilkosság, nyomozás, logikai és matematikai törvények / feladatok, stb. stb. Amúgy a matematikai részeket csemegeként fogyasztottam, mert szeretem a tudományokat is, (no nem azért, mintha olyan “tisztának” tünnének számomra, mint a főhősnek; hanem mert szeretem a tudományokban levő logikát, ami a megvilágosodás pillanatait tudja okozni – mint a katarzis egy jó tragédiában – és meg is van a körforgás, a diszciplinák közötti interferencia ;) ; mert végül is mindenhol a megismerést keressük (mint Christopher a rejtélyek nyitját). De elfilozofálgattam én is. Egy jó könyv még erre is képes: elfilozofálgatni az értékelésében olyan dolgokról, amik csak érintőlegesek a könyvvel: mint egy kör és egy metsző egyenes találkozási pontjai…

A lényeg: szerettem a könyvet! A végén nagyon kaparta a torkomat valami…


pdaniel
4.5/5

Mióta ​befejeztem, kényszeres rendet tartok a polcomon (bögre, szemüvegtok, bögre, gyógyszerek, plüssmaci), fejben térképet készítek a bejárt helyiségekről, és gyanakodva figyelem az embereket a szemem sarkából… Egyszóval szakasztott ugyanúgy viselkedem, mint eddig. De a regény, az bizony briliáns.

Nem is annyira a könyv (kimondatlan) fő témáját képező autizmus a megrázó, hanem a magukat normálisnak tekintő emberek cselekedetei a főhős kissrác szemében. A betegség kikényszerítette logika (vagyis ahogyan élnünk kellene ) folyton beleütközik az emberek ésszerűtlen és érzelmek irányította életébe – ügyes eszköz a szerző kezében, hogy görbe tükröt állítson elénk. Kicsit túl is van lihegve, azt hiszem, amolyan Forrest Gump-os módon, de ügyesen elkerüli a csöpögős hepiend csapdáját.

Azon túl, hogy szórakoztató, a regény fő érdeme, hogy valaki másnak a szemével láttatja a világot: olyannal, amely félve és értetlenül szemlél egy hétköznapi ölelést, de egyetlen pillantással átlátja az Univerzumot mozgató erőket, a békák szaporodásától kezdve a prímszámok harmóniájáig… egy kisegítő iskola ablaka mögül.

Hiába, nehéz földönkívülinek lenni a Földön.


Rézangyal
4.5/5

Életem ​legnehezebb leckéje az volt, hogy megtanuljam, más emberek másként gondolkodnak. Bevallom, ez még mindig sok gyakorlást kíván tőlem, pedig nem vagyok mentálisan sérült #vagy csak nem tudok róla# . Nehezemre esik elhinni, hogy egyes emberek képesek olyan tettekre, hogy leszúrnak egy kutyát vasvillával. Persze ettől lehet ő jó ember, na, de mégis… Illetve elképesztően utálom, ahogy a rántotthúsnak krumplipürés lesz az alja, ha rápakolják a pürére és képtelen vagyok úgy savanyúságot enni, hogy az egy tányéron van a főétellel.
De mi mint írtam, más emberek másként gondolkodnak. Megint csak jó lecke volt ez a könyv a számomra. Christopher és az ő világa, ahol a szétnyitott tenyér az ölelés, a számok pedig a biztonság. Az élet pedig annyira bonyolult, a maga sokszínűségével és elvárásaival, hogy még az egészséges emberi agynak is borzasztó nehézségekkel kell szembesülniük. Hazugságokkal, igazságokkal, kapcsolatrendszerek bonyolultságával. Arról pedig nem is beszélve, hogy más emberek… de már úgyis tudjátok.


Hűű, ​hát ez nem volt semmi!
Először is az alapötlet; mennyi munka, és megfigyelés lehet mögötte, és most még csak egy autista elméről beszélünk, még a gyilkosságról nem is. Christopher gondolatmenetei, és hogy A pontból miként jut el B-be, számomra nagyon érdekes volt, az emlékei is.
A szomszédunkban lakik Adam, autista, csak vele tudtam összehasonlítani Christophert.
Adam ragaszkodik a 2 méteres távolsághoz, és amikor megtudta, h magyarok vagyunk, elkezdett gondolkodni, hogy kit ismer magyart eddig, majd azt mondta, hogy szerinte eddig még csak románokat ismert. Érdekes volt ezt a kettőt összevetni.
Egyébként volt még egy érdekes dolog, ami pont a szomszédok miatt tűnt fel; senki sem tudta elsőre, mert ugye ez nem látszik, h Christopher autista, bolondnak tartották, Denise és Ken egymástól függetlenül a bemutatkozásnál közvetlenül a nevük után szóltak, h Adam autista. Ne érjenek meglepetések.
Ahogy haladunk a történetben, és a nyomozás miatt egyre több minden derül ki, többször leesett az állam.
Az, h a kutyát Wellingtonként emlegette, és hogy az ő meggyilkolásáról volt szó, még vicces is volt.
Szerintem nekem újra kell majd ezt olvasnom.


pikkupilvi
4.0/5

Nem ​tudok leszokni arról, hogy az aktuális olvasmányom összevessem a korábban olvasott hasonló témájúakkal és rangsoroljak. Korántsem vagyok szakértője az autizmusnak, de mint laikus olvasót a Cifraárnyak és denevérek messze jobban lenyűgözött. De ne legyek igazságtalan, az egy önéletrajz, annak minden földhözragadt részletességével, hitelességével, amire a különleges nyelvezet teszi fel a koronát.
Haddon pedig regény formájában meséli el egy fiú pár izglmas napját, aki történetesen autista. Voltaképp az Atypical sorozat Samjét láttam magam előtt, csak pingivnek helyett matek volt a megnyugtatás eszköze, sok más részlet viszont, köztük a szülők hűtlensége is stimmel. A könyvnek mindenképp a javára lehet írni, hogy jól befogadható, olvasmányos formában láttatja a világot egy autista szemszögéből – ahogy Christopher dolgozza fel, rendszerezi a benyomásokat és reagál rájuk és ahogy a világ reagál Christopherre. A különböző idegenek legtöbbször nyersen, kevés empátiával fordulnak a fiú felé, arra pedig nem tér ki az író, vajon megfordul-e valakinek a fejében, hogy ő nem egy átlagos kamasz.
Talán most majd nekünk, olvasóknak, eszünkbe jut, amikor legközelebb egy Christophert sodor elénk az élet.


SteelCurtain
5.0/5

Még ​sohasem találkoztam autistával, tehát nem tudom megítélni mennyire hiteles a regényben a betegség ábrázolása. De azt hiszem ez nem is szorul különösebb vizsgálatra, mert itt nem specifikusan egyetlen betegségről van szó, hanem arról a sajátságos négyszögről, ami beteg, sérült, fogyatékkal élő (fogalmam sincs, melyik is lenne a leghelyesebb kifejezés) gyerekek családjában fellép. Egy ilyen helyzetben ugyanis a hagyományos három szereplő – anya, apa, gyerek – mellé állandó negyedikként belép a betegség is. Aztán az utóbbi többnyire szétrombolja ezt a négyszöget, kiűzve belőle az egyik, vagy mindkét szülőt. Sajnos baráti körömben is felbomlasztott egy olyan házasságot, melyet még legpesszimistább ismerőseim is sírig tartó nagy szerelem logikus lezárásaként értékeltek. Gyönyörű, értelmes elsőszülöttjük után másodikként egy Down-kóros gyermekük jött világra. Bár kifelé sohasem vádolták egymást a sérült gyermek miatt, de valószínűleg ők is átmentek az önvád és a másik fél hibáztatásának fázisain, míg szembesültek azzal, hogy gyermekük gyógyíthatatlan és élete végéig különleges gondoskodást igényel, s ez alatt a teher alatt végül összeroppant a család. Haddon regényében is azzal szembesülünk, hogy a sérült Christophert hiába szereti mindkét szülő, különbözőképpen, de mindketten összeomlanak a teher alatt. Mégis optimista kicsengésű a regény, azt sugallja, hogy ha a poklokon keresztül is, de van visszaút, s az érzelmeket matematikai képletek szintjére redukáló sérült gyermek számára is lehetséges, ha nem is gyógyulás, de az előrelépés. Mindezt Haddon zseniálisan foglalja keretbe. Nem is értem, miért nem olvastam el hamarabb, hiszen évek óta itt volt a polcon, mióta idősebb fiam első angliai munkájából hazajött. Ő angolul olvasta, és annyira tetszett neki, hogy itthon mindkét akkoriban magyarul kapható Haddon regényt megvette nekem. Egyik sem okozott nekem csalódást, de ez kifejezetten megfogott. Mindenkinek ajánlom.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
4.9/5

Statisztika

116.7
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók