Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Roszka
5.0/5

Nem ​is tudom, miért választok ilyen nehéz könyveket. Eszik a lelkem. De úgy érzem, emlékeznünk kell. Főleg, mióta Jeruzsálemben jártam a Holokauszt Múzeumban. Ez a történet, csupa megalázás, teljes reménytelenség, és nagyfokú elfogadás. Egy bizonyos szintig. No meg hatalmas közöny és beletörődés. Azután a történések , és egy ember makacssága felrázza a zsidókat az apátiából. Nagyon megrázó és nagyon nehéz könyv.


Razor
5.0/5

A ​középiskolai kötelező mozisások többnyire kellemetlen emlékként maradtak meg, kevés kivételtől eltekintve. Ilyen volt A zongorista mely igencsak beleéget az emlékeimbe.
Az Armageddon után biztos voltam benne, hogy szép sorjában sort kerítek Leon Uris műveire. Érdekes kontraszt, hogy míg az a német nép, kiemelten a berliniek viszontagságait mutatta be, addig a Miła 18 pont az általuk okozott szenvedést állítja középpontba.
Az általam olvasott kiadás fülszövege némileg csalóka, hisz a gettólázadás a könyv terjedelmének igencsak csekély részét teszi ki. A cselekmény maga röviddel a háború kitörése előtt kezdődik, majd szép sorban szemtanúja lesz az olvasó a német támadásnak, Varsó elfoglalásának, a gettó létrehozásának, hogy aztán az Endlösung következtében robbanáspontig feszüljenek az indulatok.
Hogy miért emlegettem A zongoristát az értékelésem elején? Nos, önkéntelenül is megidéződtek előttem a film egyes jelenetei, legyen szó akár a gettóbeli viszontagságokról, vagy épp az Umschlagplatz-on zajló kitelepítésekről. Ez egyrészt a filmet is dicséri, másrészt Uris mesélői kvalitását is. Úgy érzem, sokszor nem ment bele túlságosan a részletekbe, az ember mégis maga előtt látta az egyre szörnyűbb állapotban lévő gettót és az ott “élőket”.
Zárásképp: Súlyos olvasmány a Miła 18, de mindenképp megéri elolvasni.


Eltiron
2.5/5

Borzalmasan ​fárasztó könyv, Uris-tól nem meglepő módon hatásvadász, rengeteg nehezen megjegyezhető karakterrel. A témája miatt eléggé túlajnározott regény, bár a története érdekes, a fárasztó és közhelyes stílusa miatt nem igazán ajánlanám senkinek.


Egyszerűen ​imádom Leon Uris könyveit. Most is egy csodálatos műhöz volt szerencsém. Én nem tartom túl hosszúnak a regényeit, bár valóban sok-sok oldalból állnak. Nem tűnt hosszúnak, mert szerettem a karaktereket, és még többet és többet olvastam volna róluk.

Igen, ez ismét egy II. világháborús könyv volt. Ismét a zsidóságról szólt. A rettenetről, ami a varsói gettóban történt. De ami még borzasztóbb, arról a mérhetetlen közönyről is, ami mindenkire rátelepedett. Szinte senkit sem zavart, hogy honfitársaikat gettóba zárják, sőt, még be is nyelték a propagandát. Persze nem mindenhol volt így. Finnország megvédte a zsidó közösségét, az embereket, akik addig is köztük éltek, közülük valók voltak. Én is érzem azt a megdöbbenést, amit Chris de Monti, Alex Brandel is érzett. Meg tudom érteni, hogy először Andzrej miért is omlott össze. Nekem mindannyian hősök voltak. Debora, Gabriela és Rachel a legerősebb nők, akikről olvashattam. Fantasztikus könyvet olvashattam.


Korábban ​is olvastam már ezt a könyvet, de még sosem volt ilyen nehéz.


E_W
4.0/5

Féltem ​ettől a könyvtől. Túl vastag volt, túl réginek nézett ki, és túl sokáig állt a polcon. Egy hirtelen felindulásból mégis elővettem.

Többnyire izgalmas volt, helyenként mégis picit untam. De becsülettel tovább olvastam. Tetszettek a különböző gondolkodású, és más értékrendű, habár azonos vallású lengyelek, legyen szó a fiatalokról, a pincékben gubbasztó naplóírókról, vagy a rabbiról. A kiábrándult és harcolni akaró szereplők, fent tartották az érdeklődésemet. A német oldalon sem volt két egyforma karakter, amiért igen hálás vagyok, mivel nem ábrázolja mindet náci bunkónak, – éppúgy vannak hidegvérű szadisták, mint kimért, okos tisztek.

Az emberi érzelmek egész palettáját felhasználja az író, így joggal állíthatom, hogy az emberi lelket is ugyanúgy ismeri, mint a történelmet.
A kedvenc szereplőm {{Andrzej volt, és Horst von Epp. Egyik sem egyszerű eset. Imádtam minden megszólalásukat. (Azért a végére Gaby és Wolf is odateszi magát.)}}


Omegaman
5.0/5

Nem ​könnyű olvasmány. Megéri végigolvasni.


attatoth
2.0/5

Nagyot ​csalódtam ebben a könyvben. Az elején szinte le se tudtam tenni. Aztán lassan azt vettem észre, hogy a szereplők számomra egyre idegesítőbbek. Már két főhősünk összekerülésének története sem tetszett, de olvastam tovább. Kitört a háború és két újabb kellemetlen élmény jött. Egyik, Leon Uris, tengerészgyalogos volt, de itt nem tudott jó harci jeleneteket írni. A másik, Andrzej, a főhős egy idióta, ami csak azért kínos mert mindenki félistenként tekint rá. Később átmegy némi jellemfejlődésen, ám a könyv nagy részében nem sok értelmeset csinál. Sajnos a többi szereplőt se tudtam megkedvelni. Nagyon elment a kedvem a regénytől, már nem volt türelmem az egészhez, mégis befejeztem. A szerelmi jelenetek nagy része szenvedés volt nekem. A történet vontatott volt, a szereplők, csak a megszokott frázisokat puffogtatták. A végén a gettó ostroma viszonylag érdekes volt. Azért itt is voltak furcsaságok, pl. a sebesült német katona aki sikeresen elmenekült, pár perc múlva, fegyvertelenül visszajön, hogy csodás főhősünk őt is megölhesse.


Mire ​nem képesek az emberek az életért. De a Sobibor-i tábor hasonlóan végződött, azzal a különbséggel, hogy ott a németek maradtak alul. De ott is voltak " jól nevelhető néma rabok ". Az ember mennyire módosítható….


Fatalerror
5.0/5

Kétszer ​is olvastam és nagyon jó, fantasztikus egy könyv. Ezt kellene minden neonácival elolvastatni…


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
5.0/5

Statisztika

7.7
átlagos pontszám i
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók