|
Esemény volt hajdan a levél, nem is lehetett más, mint ritka madár. Főrendiek írásával futár nyargalt, kisebb urakéval küldönc loholt, egyszerűbb emberek búját-örömét alkalmi postások iszákjában hordta hátán a papír, míg végre odaért, ahol megszólalt a betű. Rangja volt a levélnek. Látott, érzett, ítélt mások szemével is, bepillantást nyújtott a világ-labirintus távoli járataiba, a tollat tartó kezet megremegtető gondolatokba, lelkek lángjába-füstjébe, országrengésbe, szívverésbe. Bámulatos erejű volt az árkus – hiszen ívet jelent – egy vagy több ember között. Súlyos igék, látható szavak ívelhettek át benne messzi partra. Önmagának egy darabkáját küldte vele, aki írta, s a betűszárnyon érkezett szó részévé lett annak, aki befogadta. A Magyar Levelestár kötetei múltunk leghitelesebb dokumentumaival, levéltárak rejtett kincseivel ismertetik meg az olvasót. A korábbi századok gondolataihoz, szokásaihoz, sorsfordító eseményeihez úgy juthatunk a legközelebb, ha elolvassuk az élmény frissességét, a születő gondolat elevenségét megőrző leveleket. Sorozatunkban közkinccsé tesszük régmúlt korok jelentős magyar személyiségeinek és a hétköznapok egyszerű embereinek levélre bízott közlendőit, és így, a levéltitok megsértése nélkül, mi is címzettek lehetünk.
Kapcsolódó könyvek
Széchenyi István - Széchenyi pesti tervei
A kötet százharminchárom levelét Széchenyi István írta barátainak, munkatársainak, pesti polgároknak és külföldi bankároknak, gyárosoknak, mérnököknek, József nádornak és a bécsi udvar nagy hatalmú képviselőinek. A válogatásból az a történelmi folyamat bontakozik ki az olvasó előtt, amelynek során a múlt század első felében Széchenyi közreműködésével a poros, jellegtelen Pest-Budából az ország fővárosa lett: Budapest, ahogy ő nevezte először "az ország szívét".
A gyűjtemény az 1825-ös keltezésű Kötelező levél-lel, a Magyar Tudós Társaság megalapítására tett felajánlással kezdődik, az utolsót pedig a város érdekeit féltő miniszter Széchenyi írta. Mi minden történt a közben eltelt negyedszázad alatt? Mi és hogyan valósult meg a gróf ötletei közül? Számtalan építményében ma is gyönyörködünk, az általa alapított tudományos, gazdasági, kulturális intézmények hasznát most is élvezzük.
1825-ben kezdeményezésére megindult az Akadémia szervezése, 1827-ben létrehozta a Nemzeti Casinót, ugyanebben az évben az ő javaslatára rendezték az első magyar lóversenyt, a harmincas években szorgalmazta a dunai gőzhajózás kibővítését, ösztönzésére megindult az Óbudai Hajógyár építése, a várost védő gátrendszer fölállítása, hosszú politikai és gazdasági harcok után elkészült Pest első állandó hídjának, a Lánchídnak a terve, 1840-ben működni kezdett a Pesti Hengermalom. Széchenyi közben bekapcsolódik a Nemzeti Színház építése körül zajló küzdelembe, sürgeti a város utcáinak kövezését, a közvilágítás bevezetését, fasorokat, parkokat tervez - a Sétatér első fáit felesége ültette el 1846 márciusában -, uszodák, csónakdák ügyében szervezkedik, sportlövölde, labdaház gondolatával foglalkozik - és vég nélkül sorolhatnánk terveit, javaslatait.
Figyelme nemcsak a város fejlesztésére, hanem szépítésére is kiterjed. Fontos volt, hogy elkészüljön a pesti gátrendszer és a hajókikötő, ám hosszú leveleket írt azért is, hogy a csúf raktárakat és műhelyeket lebontsák a Duna-parton, és azt is fontosnak tartotta, hogy milyen legyen egy-egy középület homlokzata.
E levélgyűjtemény Széchenyi rendkívül színes egyéniségéhez is kulcsot adhat a mai olvasónak. Közelebb kerülünk a terveiért végtelen odaadással és leleményességgel hol érvelve, hol hízelegve, hol a nyilvánosság porondján, hol háttérbe húzódva, ravasz taktikázáshoz folyamodó Széchenyihez is. A leghitelesebb portrét éppen ő állítja elénk - saját leveleivel.
Ismeretlen szerző - Magyar királyok nagykönyve
A kiadvány kronologikus sorrendben mutatja be Magyarország és Erdély uralkodóit az államalapítástól egészen a Habsburg-ház trónfosztásáig. Helyet kapnak itt nagy formátumú uralkodók, vezetésre még alkalmatlan trónörökösök, józan államférfiak, tragikus sorsú királynők és epizódszerepre kárhoztatott királyok éppúgy, mint kormányzóink vagy a török hódoltság idején a többé-kevésbé független magyar államiságot képviselő Erdély fejedelmei. A gazdagon illusztrált kötetet a Szent Korona történetéről szóló nyitófejezet, illetve a királyság utáni időszakkal, az államformákkal és a nemzeti emlékezettel foglalkozó zárófejezet teszi teljessé.
Ismeretlen szerző - Hétköznapi élet a Habsburgok korában 1740-1815
A Corvina Kiadó sorozata, amely a hétköznapi élet eseményein keresztül ismertet meg az emberiség történetével, a világtörténelmi témák mellett eredeti művekben dolgozza fel a magyar történelem fontos korszakait. A legújabb kötet a Habsburgok uralkodásának felvilágosodás kori periódusával, illetve annak mindennapjaival foglalkozik.
A H. Balázs Éva, Krász Lilla és Kurucz György történészek szerkesztésében készült kiadvány az 1740-től, Mária Terézia uralkodásának kezdetétől 1815-ig, a Szent Szövetség megalakulásáig tartó, mintegy nyolcvanéves korszak köznapi életét tekinti át, szemléletes képet nyújtva ezen időszak családi életéről, lakókörülményeiről, öltözködéséről és divatjáról, ételeiről-italairól, társadalmi rendjéről, kultúrájáról, szórakozási szokásairól, hit-életéről, munkakörülményeiről, hadseregéről, közlekedéséről és más egyéb témákról. A szöveget korabeli idézetek és mintegy 300, nagyrészt színes illusztráció gazdagítja, a pontosabb eligazodást pedig időrendi áttekintés és irodalomjegyzék segíti.
Ismeretlen szerző - Ókori keleti történeti chrestomathia
Az Ókori Kelet története a Földközi-tengertől a Sárga-tengerig terjedő hatalmas területen játszódott le, s időbeli kerete közel háromezer évet foglal magában. A kötet szerkesztője ezzel a válogatással megpróbál az idézett munkákhoz viszonyítva lényegesen kisebb terjedelem mellett is aránylag egyenletes képet nyújtani az ókori keleti államok történetéről. A közölt források 19 különböző ókori nyelven íródtak, s ezeknek még egy szakember is csak töredékét ismerheti. Ezért a kötet nemcsak az egyetemi oktatásban, hanem az Ókori Kelet kutatásával foglalkozók számára is fontos munka.
John Lukacs - Budapest, 1900
John Lukacs, az Egyesült Államokban élő kiváló magyar történészprofesszor ezzel a könyvével elsősorban a külföldiek érdeklődését akarta felébreszteni szülővárosa, Budapest iránt, de olyan nagyszerű várostörténetet írt, amely a magyar olvasóknak is maradandó élményt nyújt.
„A város és kultúrája” – jelzi a könyv alcíme, hogy ez a Budapest-portré a fizikai értelemben vett leírás mellett a várost benépesítő sok, különféle rendű és rangú ember életét is bemutatja. Mégpedig a századfordulón, 1900-ban, amikor Budapest fejlődésének csúcspontjára és fordulópontjára jutott: Berlin mellett Európa szellemi központjává vált. Itt volt a világ legnagyobb parlamentje, Európa első földalatti vasútja; sorra épültek a pompás, eklektikus épületek; a polgárság prosperált; és színre lépett egy nemzedék, amely az irodalomban, képzőművészetben, zenében hirtelen az európai élre ugrott.
Lukacs professzor a történelemszemléletének megfelelő rangsor szerint haladva először a város természeti viszonyait és adottságait írja le, majd a lakosság, a társadalom és a politika kerülnek sorra. Ezután vázolja a szellemi és művészeti élet állapotát és jelenségeit, végül a kevésbé megfogható, ám nem kevésbé fontos szellemi és lelki irányzatok zárják a sort. Ez a mindvégig láttató, érzékletes, sőt olykor költőien ihletett stílusban megírt könyv nemcsak egy város fénykorának állít emléket, hanem méltó helyére állítja Magyarországot Európában.
Ismeretlen szerző - Magyar történeti szöveggyűjtemény 1000- 1526
A szöveggyűjtemény a Lederer Emma által szerkesztett, 1964-ben megjelent hasonló vállalkozás felelevenítése, de természetesen figyelmebe veszi az 1000 és 1526 közti korszakkal foglalkozó magyar történetírásban végbement fejlődést. Ennek megfelelően a korábban szinte kizárólagosan figyelemre méltatott társadalom- és gazdaságtörténet mellett a korszak muvelődésének egyes fontosabb kérdései is megfelelő terjedelemben helyet kapnak, sőt az elmúlt évtizedekben kissé "lenézett" eseménytörténet is szerepet kap
Tardy Lajos - Rabok, követek, kalmárok az oszmán birodalomról
A Nemzeti Könyvtár legújabb kötete a XV-XVI. századi oszmán világba vezeti el az olvasót. Útikalauzaink az akkori Magyarországból kerültek török földre - ki rabszolgaként, ki a követjárások során vagy pusztán a kíváncsiságtól hajtva, ki fiatalon, szinte az iskolapadból, ki érettebb korban. De abban valamennyien egyformák, hogy a helyszínen szerzett tapasztalataik, élményeik alapján rajzolnak színes, hiteles és rendkívül érdekes képet a törökök mindennapi életéről, szokásairól, vallásáról, társadalmáról, hódításairól. Az első szemelvény szerzőjét, Georgius de Hungariát 1438-ban ejtették fogságba, az utolsóét, Wathay Ferencet 1602-ben. A beszámolók tehát több mint 150 évet ölelnek fel, s napjaikról nemcsak éles szemű megfigyelők konkrét helyzetjelentése tárul az olvasó elé, hanem nyomon kísérhetjük azt a változást is, mely e másfél század alatt az oszmán birodalom életében, erkölcsében, társadalmi és gazdasági viszonyaiban végbement. E gyűjteményt különösen értékessé teszi, hogy az itt közölt írások zöme most jelenik meg először magyar nyelven, sőt van köztük kéziratos, illetve levéltári anyag is
Ismeretlen szerző - Az első és második keresztes háború korának forrásai
A kötet magyar fordításban tartalmazza az első keresztes háború egykorú krónikás leírását, az úgynevezett Névtelen Krónikás Frankok tettei című munkáját. Ezt követik az első keresztes hadjárat résztvevői és kortársai által írott egykorú levelek fordításai, amelyek éppen feltétlen hitelük és szubjektivitásuk révén árnyalják és értelmezik a Névtelen krónikájának állításait és szemléletét.
A kötetet Szent Bernát Új lovagság című értekezése zárja, amely az első hadjárat után három évtizeddel a Templomos lovagrendnek ajánlva az egész középkor számára kijelölte a keresztény szellemű lovagság követendő ideáljait és céljait. Nem véletlenül került bele a középkor legelterjedtebb nyomtatott enciklopédiájába, Vincentius Bellovacensis Speculum historiaejába is.
A források magyar fordításban korábban nem jelentek meg. A kötet magyar művelődéstörténeti jelentősége, hogy a hazai udvari, lovagi kultúra sokat vitatott kialakulásához és megkérdőjelezett létéhez nyújtja a legfontosabb nyugat-európai forrásokat, amelyek ismeretében a magyarországi jelenségek is jobban értelmezhetőkké válnak.
Izsák Lajos - Az 1944-1946-os évek alternatívái Magyarországon
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Marc Bloch - A feudális társadalom
A megjelenése óta eltelt több mint hatvan év ellenére Marc Bloch műve megkerülhetetlen olvasmány az európai középkor minden kutatója és a korszak iránt komolyan érdeklődő minden olvasó számára. A könyv a 9. század közepétől a 13. század első évtizedeiig terjedő korszakot tekinti át, mivel ebben az időszakban érvényesültek pregnánsan azok a struktúrák, amelyek Marc Bloch szerint a feudális társadalmat jellemzik. Az első kötet a 9-10. századi arab, magyar és normann betörések után kialakult gazdasági, társadalmi, jogi, kulturális és mentális környezetet, valamint az emberek közötti függőségi viszonyokat (vérségi kötelék, hűbéresség) tekinti át. Az egyházi társadalom és a közrendű rétegek mellett terjedelmes fejtegetéseiben máig érvényes fejezeteket szentel a nemesség kialakulásának, belső tagolódásának, valamint a nemesi életformának; bemutatja a hatalom gyakorlásának valóságát, majd azt vizsgálja meg, miként vezetett a királyi hatalom megszilárdulása és a polgárság felemelkedése a szoros értelemben vett hűbériség felbomlásához.
Kosáry Domokos - A történelem veszedelmei
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
gróf Zichy István - A magyarság őstörténete és műveltsége a honfoglalásig
Sorozatunkban a magyar polgári történetírás legjelesebb - új kiadásban nem hozzáférhető - munkáit kívánjuk ismételt megjelentetéssel a szélesebb közönség számára megismerhetővé tenni. Azokat az írásokat, amelyeket a második világháború után nem az adott tudományterület változásának önmozgása, hanem a direkt politikai akarat iktatott ki a tudományos közgondolkodásból, az egyetemi tananyagokból és az érdeklődő nagyközönség látóköréből.
Ismeretlen szerző - Eberhard Windecke emlékirata Zsigmond királyról és koráról
A magyar történetírás Luxemburgi Zsigmond magyar király és német-római császár fél évszázados magyarországi uralmát sokáig a 15. század második felében élt Thuróczy János Chronica Hungaroruma alapján ítélte meg. A krónikás pedig mindent elkövetett, hogy az uralkodó személyét befeketítse. A nem túl rokonszenves Zsigmond- képet csak a kortárs krónikák felhasználásával tudjuk árnyalni. Erre a feladatra pedig keresve sem találnánk alkalmasabb művet, mint a király szolgálatában hosszú éveket eltöltött mainzi polgár, Eberhard Windecke emlékiratát.
Eberhard Windecke -akinek műveltsége és képzettsége egyaránt elmaradt a kortárs krónikaszerzőkétől- Zsigmond 1437. december 9-én bekövetkezett halála után nem sokkal kaphatott felkérést a birodalmi fejedelmektől és uraktól, hogy a király kíséretében és udvarában eltöltött hosszú évek eseményeit foglalja össze, és állítson emléket a megboldogult uralkodó cselekedeteinek és korának. (...) A kortárs szemével, és eredeti oklevelek felhasználásával -amelyekhez vélhetően Kaspar Schlick birodalmi kancellár jóvoltából juthatott- mutatja be a 15. század első évtizedeinek eseményeit. Ezek közül a magyar történészek számára elsősorban azok lehetnek értékesek, amelyek az ifjú Zsigmond és Mária eljegyzéséről; a Károly-pártiak tevékenységéről és Kis Károly, valamint fia, László magyarországi szerepléséről; az anyakirályné, Erzsébet haláláról, Mária fogságba eséséről; Zsigmond megkoronázásáról, fogságáról és második házasságkötéséről; továbbá a Kanizsai-felkelésről; Magyarország és Ausztria kapcsolatáról; avagy a király délvidéki törökellenes és Velence elleni hadjáratairól szólnak.
Kristó Gyula - Makk Ferenc - Károly Róbert emlékezete
Károly Róbert, az első Anjou Magyarország trónján, 1288-ban született. A magyar-nápolyi kapcsolatoknak az a szála, amely elvezetett az Anjouk magyarországi királyságához, az 1260-as évek második felében vette kezdetét. IX. Lajos francia király öccse, Károly, Anjou és Provence franciaországi grófságok ura, jogilag 1265-ben, ténylegesen 1268-ban szerezte meg a hatalmat Dél-Itália felett a terület hűbérurának, a pápának a támogatásával. A nagyra törő terveket melengető Károly részéről indult ki a kezdeményezés, hogy kapcsolatokat építsen ki Magyarországgal. A Földközi-tenger keleti medencéje feletti uralom elérésének ábrándját kergető I. Károly úgy ítélte meg, hogy e célját magyar szövetségben érheti el. Magyarország ugyanis valóban fontos pozíciót töltött be abban a térségben, amelyre Károly szemet vetett. Egyrészt a a dalmát tengerpart birtoklása révén - tengeri ország volt, amelyet éppen Közép-Dalmácia birtoklásának kérdésében mély és régi ellentétek választottak el a Mediterraneum keleti felében nagy befolyással rendelkező Velencétől, másrészt déli területei ugródeszkául szolgálhattak a bizánci birodalom felé, amely a latin császárság 1261. évi összeomlása óta újra létezett, s amely Károly terjeszkedési terveinek célpontját képezte. Előbb maga kívánt házassági összeköttetést kiépíteni az Árpádokkal, feleségül kérve IV. Béla magyar király kolostorban élő Margit leányát, majd miután terve kútba esett, Béla fiával, a magyar trón várományosával, István ifjabb királlyal, a későbbi V. Istvánnal lépett szövetségre. Ennek értelmében a két dinasztia kettős köteléket létesített: Károly leányát, Izabellát István fia, a későbbi IV. László magyar király vette feleségül, míg István Mária nevű leánya Károly fiának, Károly salernói hercegnek lett a hitvese. Mária 1270 májusában érkezett Nápolyba. Házasságuk termékenynek bizonyult, tucatnyi gyermekük közül a legidősebb, Martell Károly 1272-ben született.
Gunst Péter - A magyar történetírás története
"A magyar történetírás története - múltunk olyan részlete, amelynek körüljárása, tüzetesebb megvilágítása nélkül aligha tudna tájékozódni az olvasó e kötetben. Talán azért tetszhet olyan szokatlannak a téma, mert az elmúlt száz évben történetírásunkról nem született összefoglalás. Magam is meglepődtem, amikor összeállítottam a rendelkezésre álló historiográfiai munkák jegyzékét. A szakirodalom rendkívül hiányosnak bizonyult. E könyv kéziratát 1990-ben írtam, gyakorlatilag 1989-cel zártam le. Úgy hiszem, így igazán kerek, ezért nem változtattam rajta."
Kristó Gyula - Magyarország története 895-1301
A kötet nem csupán - címének megfelelően - Magyarország 895-1301 közti történetét tekinti át, hanem előzményként felvázolja a Kárpát-medence és a magyarság 895 előtti historiáját is. Ilyen módon a 14. Század elejéig összefoglaló képet ad a kárpát-medencei térségről, a magyarságról, illetve Magyarországról. A munka monografikus jellegű: egyaránt tárgyalja a gazdasági, a társadalmi, a politikai és a műveltségi viszonyokat. A magyarság korai történetének sorsfordító mozzanatai, eseményei között olvashatunk itt a nép eredetéről, a honfoglalásról, a kalandozásokról, az állam kialakulásáról, a trónharcokról és pártküzdelmekről, a tatárjárásról és a tartományuraságról. Megelevenednek a könyv lapjain azok az erőfeszítések, amelyek a fennmaradásért, a regionális hatalmi szerepkör elnyeréséért, a modernizáció meggyökereztetéséért, az Európa fejlettebb feléhez való illeszkedés megvalósításáért történtek. A nagy formátumú uralkodók (Szent István, Szent László, Kálmán, III. Béla, II. András, IV. Béla) mellett természetesen más királyokról is szó esik, ugyanakkor az egész társadalom (világiak és egyháziak) széles panorámáját kapjuk, bepillanthatunk a mindennapok életébe, kirajzolódnak az elit kultúra kontúrjai. A kötet használatát különféle mellékletek (térképek, bibliográfia, kutatástörténeti áttekintés, genealógiai összeállítás, időrendi táblázat) könnyítik meg.
Anonymus - Gesta Hungarorum
Béla király jegyzőjének könyve a magyarok cselekedeteiről
Hasonmás kiadásban megjelentette a Magyar Helikon
Pais Dezső fordításában, Budapesten 1977-ben
Kulcsár Zsuzsanna - Rejtélyek és botrányok a középkorban
Táncosnő és hetéra volt-e Theodóra császárné? Megégették-e az Orléans-i Szüzet? Igaz-e, hogy kéjvágyból gyermekeket gyilkolt az Orléans-i Szűz vitéz fegyvertársa, a titokzatos Kékszakáll? Valóban őrült volt-e Őrült Johanna és gyengeelméjű Don Carlos? Mi az igazság a hírhedt Borgiák mérgéről? Miért vetette börtönbe Szép Fülöp francia király országra szóló botrányok közepette mindhárom menyét, és miért töröltette el fantasztikus vádaskodással a dúsgazdasg templomos lovagrendet? Miért ölték meg Nápolyi Johanna férjét, András magyar királyfit, Nagy Lajos királyunk öccsét? stb. - mind olyan kérdések, amelyek annak idején izgalomban tartották a kortársakat, a közpkor emberét, amelyeket széltében-hosszában tárgyaltak, vagy legalábbis borzadva suttogtak róluk. Kulcsár Zsuzsanna maguknak az eseményeknek érdekes, fordulatos bemutatása után, a rájuk vonatkozó régebbi és legújabb történeti kutatások eredményeit összegezve, próbálja e rejtélyes, sokszor elképesztő történetek titkát kibogozni
Kristó Gyula - A tizenegyedik század története
A 11. század Magyarország történetében új minőséget hozott. Létrejött a királyság, elterjedt a kereszténység, visszaszorulóban volt a nomadizmus. A 10. században úgyszólván még csak keleti értékeket felmutató ország immár a nyugatihoz igyekezett igazodni. A 11. században a hovatartozás kérdése lényegében eldőlt. A királyi hatalom, az egyház és a mögéjük felsorakozó elit határozottan a nyugat felé kormányozta az ország hajóját. A tét nagy volt. Egy népnek kellett feladnia korábban megszokott életmódját, hitét. A többség elvesztette létbiztonságát, féltve őrzött szabadságát, a világról alkotott képét. A jövő sikerének útját vér és könny áztatta. Sőt a század folyamán még az sem látszott, hogy ez az út sikerre vezet-e majd. Súlyos belháborúk, áldozatokat követelő lázadások és véres trónviszályok dúlták az országot. Nemegyszer a frissen megszületett királyság nehezen biztosított függetlensége is veszélybe került. A királyság azonban mindezek ellenére gazdagodott, erősödött. A népesség gyarapodott, az állami közigazgatás és az egyházi szervezet tovább épült. Oldódott az ország elszigeteltsége. A keresztény világ magához ölelte Magyarországot. Az ország sem maradt adós: a hit befogadásával kiterjesztette Róma befolyását. A külkapcsolatok tágultak. Magyarországon át vezetett a legfontosabb transzeurópai útvonal. Otthonra talált a magyar szó, hódító útjára indult az írás, a szellemi alkotómunka. Ha egy nyugati a 11. században Magyarországra érkezett, nyilván nem érezte igazán otthon magát, de talán már nem kerítette hatalmába a teljes idegenség érzése. Magyarország már kilépett a kelet világából, de még nem érkezett meg nyugatra. Úton volt oda, de ez az út igen hosszúnak bizonyult.
Thuróczy János - A magyarok krónikája
E kötet magyar fordításban pontosan azt a szöveget közli, amely latinul 1488-ban gyors egymásutánban két nyomtatott kiadásban, Brünnben és Augsburgban is napvilágot látott: Thuróczy János krónikáját a magyarok történetéről a kezdetektől Mátyás királyig, valamint Rogerius gesztáját a tatárjárásról. Thuróczy János, az első világi történetíró Mátyás udvarában szolgált, előbb a kúria jegyzőjeként, majd élete végén a királyi személyes jelenlét bíróságán ítélőmesterként. Művének első részét (Károly Róbert uralkodásáig) a középkori krónikás hagyomány alapján készítette el, Nagy Lajos koráról saját művébe másolta Küküllei János egy évszázaddal korábbi krónikáját (mely csakis ennek köszönheti fennmaradását), a Nagy Lajostól Mátyásig terjedő korszak pedig Thuróczy eredeti alkotása. A magyarok krónikája középkori krónikairodalmunk összegző, legteljesebb lezárása. Rogerius mester itáliai származású pap, aki a pápai legátus kíséretének tagjaként került Magyarországra, s itt élte át a tatárjárás (1241-1242) véres időszakát. Siralmas ének a tatárok magyarországi pusztításáról című művét közvetlenül az események után írta, saját élményei alapján. A mű azonban távolról sem csupán élménybeszámoló, hanem objektív elemzéseket tartalmazó, oknyomozó történeti munka, középkori irodalmunk kiemelkedő alkotása. Fennmaradását szintén csak annak köszönhetjük, hogy elkészülte után közel negyed évezreddel Thuróczy János függelékként krónikájához csatolta és kinyomatta, hiszen nemhogy kézirata nem maradt fenn, de még csak egy utalás sem arról, hogy Thuróczy előtt bárki ismerte volna. A két mű együtt pedig olyan kötetet alkot, melyet fél évezrede Mátyás király is kezében tartott...
