Ajax-loader

“Mintha ​mellette állna sötét és tömör körvonalában ma is az angyal, aki kivezette a fiút a csillagmindenség feketeségébe, megmutatni, hogy milyen könnyűvé válik, ha fogják, vezetik – írja új könyve előszavában Mezei András. – Ha lépnek vele az utcán, a sötét városon keresztül. “Milyen könnyű egy kőkapu!” – áll meg az angyal a kőkapu mellett. A fiú mit is mondhatna? Ott vannak mind a maga halottai. Együtt állnak a kőkapu mellett egy tolatóvágányra lökött sötét vagonban. Benn áll az apja, és azt mondja: "A németek jók, a németek rendesek. Nem bántanak senkit, csak dolgozni kell… "A nagyanyja szélfútta a fehér hajjal, ahogy a dunyhák között ült a szekéren, most is úgy: gyámoltalan és riadt arccal nézi a fiút a családi vagonból. Egy falu törmelékét a hajából mintha szél fújta volna ki: “Isten áldja meg, Kalmi.” Ustoros oláh cigány áll a vagon mögötti csillagfeketeségben. Aztán a “pesti nagymama” pokrócba csavarva ugyanúgy, ahogyan átszenderült az ostrom alatti végelgyengülésben: “Hol a piros bugyellárisom, kisunokám?” – kérdezi. De már ott állt mellette Józsi is. Józsi fia, az éjszakai szivarkaárus… Nándor gyűrötten és fagyottan, ahogy a jeges Dunából a halál kihozta ide, ebbe a családi vagonba… A fiú úgy érezte, hogy mellével tartja a lejtőn mellékvágányra tolt vagont. Nekifeszül, hogy meg ne induljon vele, amíg nem tud valami követ kotorni támasztékul a kerekek alá. Hogy el ne essenek, arra gondolt, de látta az unokanővérét, Évát is diáksapkában. Éva azt mondta: Pogyszem, Pogyszem Dániel! – Apja, anyja, fiútestvére a vagon túlsó oldalán álltak, és egyértelmű volt, hogy közel kerülnek egymáshoz mind a testvérek, gyerekek, szülők, a családok rögvest, hogy megérkeznek a vagonnal…"
A fiú most pontosan, tisztán érezte: az angyal nem áll ott. Egyedül tartja a fantomvagont. A mellére nehezedik. A vagon megindul. Viszi visszafelé a lejtőn milliméterről milliméterre tovább, már mind sebesebben, de nem akarja, hogy elvigye, elsodorja a vagon mindannyiukkal… És most könnyű érintést érzett a vállán, ahogy kiléptek és ahogy beálltak helyette. Tartják? Őt pedig vezetik visszafelé a az úton a sínek mentén a csillagmindenség feketeségébe, mintha mellette állna a sötét és tömör körvonalában ma is az angyal…"
Valóság és álom, történet és költészet keveredik sajátosan Mezei András prózájában. Ebbe a kötetében azokat az írásait gyűjtötte össze, amelyek a borzalmak évéről, 1944-ről és a felszabadulásról szólnak. A könyv középpontjában két nagy sikerű kisregénye: A csodatevő és a Kezdetben.

Kapcsolódó könyvek

Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

5.0
átlagos pontszám i
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
kívánságlistán
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók