Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Ibanez
5.0/5

Ha ​egy olasz írta volna meg, biztos egészen más megvilágításba esett volna Mussolini (az évtizedek elteltével egyre többen a szép évekre emlékeznek vissza, s bizony sokan dicsőítik és tagadják, hogy ő bármi rosszat elkövetett volna, s nem, nem volt náci, nem volt Hitler barátja, nem, ő nem küldött halálba zsidókat, stb. stb.).

“Hirtelen eszébe ötlött a Hitlerrel megtett repülőút a végtelen orosz síkságok fölött, s talán ebben a percben fogta fel először, hogy valójában mekkora is az az ország, amelyre kezet emelt.”

A könyv kezdetét Oroszország megtámadása adja, amely mintegy fő lépése volt Mussolini végnapjainak (vagy inkább végéveinek). Az orosz fonton rossz ellátással, szervezetlenül halálba küldött olasz katonák százezrei, s az, hogy a németek nemhogy nem voltak képesek velük összedolgozva kidolgozni a megfelelő stratégiát, segédkezet adni pl. fegyverzetben vagy a visszavonulásban, hanem az is, hogy az orosz győzelmeket az olaszok nyakába varrták, mintha csak és kizárólag az ő gyávaságuk okozta volna a vereséget, előre vetítette az olasz nép felháborodását, Mussolini és a fasiszták ellen fordulását s a szövetségesekkel való kibékülés lehetőségének keresését.

“A legfelsőbb parancsnoki beosztásokat rendszerint azok kapták meg, akik a legjáratosabbnak és legügyesebbnek bizonyultak a kulisszák mögött intrikákban és sötét alkukban. Nem csodálható, hogy a tábornoki kar ezen tulajdonságai kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy győzelmeket arassanak a harctéren – ám rendkívül hasznossá váltak akkor, amikor e hadfiak, rémülten látva az elkerülhetetlen katasztrófát, felismerték, hogy sürgősen tenniük kell valamit a monarchia és saját maguk megmentésére.”

Mussolini természetesen ezzel tisztában is volt, s próbálta megelőzni ellenségei lépését… a fő tisztségeket sűrűn cserélte, de az, hogy már a veje is ellene fordult, megmutatta, mennyire fogyatkozott a tábora. Ráadásul a nép is átlátta, hogy míg ők éheztek és robotoltak, Mussolini bagázsa egyre csak halmozta a vagyonát és hatalmát (mondjuk ez napjainkban is így van mindenhol).

“Több, mint húsz esztendeig harcolt a nép ellen. Most eljött az idő, hogy szemtől szembe nézzen vele…”

A szövetségesek egyre közelednek, s azt még Mussolini is belátta, hogy ha a háborúnak vége lesz és azt a németek nyerik, Olaszországot ugyanúgy a német vezetés fogja irányítani. Amivel nem számolt, az a nép, a partizánok és maga a király, aki egy jól irányzott pillanatban elfogatta, s létrejött a megegyezés a szövetségesekkel. Hitler természetesen segédkezet nyújtott barátjának kiszabadításához, akit nem őriztek olyan hévvel, mint kellett volna, s aki kiszabadítása után megalapította a salói köztársaságot, s próbált egy újfajta fasiszta államot kialakítani… de ehhez már késő volt, túl sokan fordultak ellene. A partizánok egyre több helyen átvették az irányítást, a népnek elege volt a háborúból, a vérontásból, a fasiszták és németek által elkövetett kegyetlenkedésekből…

“Az olaszok, akiket a dölyfös német tábornokok megvetően gyávának neveztek, már a hitlerista megszállókkal való első összecsapások során olyan kitartásról, hősiességről és önfeláldozásról tettek tanúságot, amely rémületbe ejtette a hódítókat.”

A vég Mussolini számára is elkerülhetetlen volt… Próbált volna megszökni, de egy szemfüles olasz partizánnak hála, aki felismerte a német egyenruhába, szemüvegbe bújtatott duce-t, elfogták, s szeretőjével, több fasisztával, minisztereivel együtt villámgyorsan kivégezték.

A kötet nagyon olvasmányos, a főbb cselekményekre és főbb okokra koncentrál, fényképes illusztrációval kiegészítve. Érdekes, izgalmas kötet a háború utolsó éveiről Olaszországban.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

5.0
átlagos pontszám i
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók