Apáczai

Bohumil Hrabal - Házimurik
A ​nagy közönségsikert aratott "sörgyári” könyvek mellett Hrabal írt egy másik önéletrajzi trilógiát is, amelynek köteteiben (Házimurik, Vita Nouva, Foghíjak) sajátos módon nem a szerző, hanem a feleség szólal meg első személyben, azaz: Hrabal egy "közelálló kívülálló” szemével látja és láttatja önmagát. Ez a „harmadik személyű önvallomás” újabb pszichológiai és művészi bravúr a pályán.A trilógia első kötete, a Házimurik egyfajta kettős életrajz: Hrabal és felesége hol párhuzamosan futó, hol egymásba kapcsolódó története.A negyvenes-ötvenes évek Kelet-Közép-Európájában tipikus módon mélybe lecsúszottak, perifériára sodródtak, mindent újrakezdők históriája ez, azoké, akik tizenhárom szobás családi villákból vagy legalábbis négyszobás szolgálati lakásokból indultak, és a nagy garral beharangozott új élet hajnalán silány albérleti szobákban, jószívű ismerősöknél húzták meg magukat.A tehetős polgárcsalád jogi doktorátussal rendelkező s félig-meddig önkéntes proletárrá züllött fia és a kitelepített szudétanémet nagypolgári famíliából származó leány mindent elveszített, s mégis hihetetlenül gazdag: megadatott számukra a létezés öröme, a kis dolgok nagy szeretete. És mi lehetne alkalmasabb e hrabali élet-krédónak a megfogalmazására, mint egy szerelmi történet: a két sokat próbált ember találkozik, és egymásba szeret.Amiről Hrabal ír e kisregényben, elemeiben jól ismert korábbi műveiből, s talán kissé banális is: napfény ragyog a Moldva menti fák koronájában, nyári eső mossa a málladozó vakolatú libeňi házak falát, sörisszák hahotájától hangos a kültelki kocsma, nyugdíjasok ülnek a kapu előtti kispadon, autodidakta filozófusok elmélkednek életről-halálról, forradalomról-háborúról, jogról-igazságról… vagyis maga a sokszínű élet tárul föl előttünk ahogy feltartóztathatatlanul hömpölyög, elevenen lüktet a hrabali elbeszélés árja.

Horváth Csaba - Háy ​János
Háy ​János napjaink egyik meghatározó szerzője mind a líra, mind a próza, mind pedig a dráma területén. A folyamatos trendeken kívüliség után Horváth Csaba kitűnő monográfiája nagy lépés a kanonizáció felé.

Henri Perruchot - Gauguin ​élete
„Jól ​tudom, egyre kevésbé értenek engem. Mit bánom én, ha a többiek eltávolodnak tőlem! A tömeg szemében talány leszek, egyik-másik embernek költő, s előbb vagy utóbb, de a jó elfoglalja méltó helyét. Mindegy, akárhogy áll is a dolog; elsőrendű dolgokat fogok festeni, biztos vagyok ebben… Alapjában véve mindig igazam van a művészetben.” Gauguin

Marcel Brion - Rembrandt ​élete
Marcel ​Brion, a neves francia művészettörténész-író és akadémikus könyve monográfia, regény és tanulmány együttvéve. Ragaszkodik a tényekhez, és alkalmazkodik az adatokhoz, ugyanakkor behatóan és érzékletesen elemzi az egyes műveket, felhasználva az elbeszélés nyújtotta lehetőségeket is, elsősorban az érzelmi és lélektani motívumok kibontásánál. Az elegáns, árnyalt és igen kifejező stílusú műben Rembrandt élete és művészi munkássága tökéletesen összefonódik. Az élettörténetben benne vannak a művek, a művekben az élettörténet; egyik sem érthető meg a másik nélkül. Ez az ábrázolásmód rendkívüli közelségbe hozza az olvasóhoz Rembrandtot és korát, amelynek a szerző kiváló értője. A könyv gazdag kor- és művészettörténeti ismereteket nyújt, amelyek segítségével más festőkhoz is közelebb férkőzhetünk.

Gergely András - Széchenyi ​István
Gergely ​András az író Széchenyi pályáját rajzolja meg. A „legnagyobb magyar” (1791–1860) a magyar irodalom egyik legterjedelmesebb, több ezer oldalt kitevő írói életművét hagyta ránk, amelynek alapzatát gondolatainak, vívódásainak páratlan őszinteségű dokumentumai, 1814–1860 között vezetett naplói alkotják. A naplóval folytatott párbeszéd vezette el Széchenyit a nyilvános megszólaláshoz, nagy reformműveinek megalkotásához. A pályakép megvizsgálja az író Széchenyi világnézetét, műveinek szerkezetét, stílusát, alkotó módszerének jellegzetességeit. Az időrendben haladó tárgyalás elvezet az 1840-es évek vitatkozó Széchenyijéhez, megismerhetjük belőle a Kossuthtal folytatott polémiáját. 1848-ban az írásokban is lecsapódó, összeomláshoz vezető külső és belső konfliktusokat elemzi a szerző, majd minden eddiginél alaposabban tárja fel Széchenyi 1850-es évekbeli, úgynevezett „döblingi” korszakát, amelynek legterjedelmesebb művét, a magyar irodalom legnagyobb szatirikus alkotását, az ún. Nagy Magyar Szatírát köszönhetjük. Az író Széchenyi mögül felsejlik az alkotó ember, a politikus, a reformer képe is – hiszen az író Széchenyi világa maga a reformkor, a tettekben, eszmékben, konfliktusokban gazdag XIX. század.

Bánszky Pál - Németh ​József
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bart István - A ​boldogtalan sorsú Rudolf trónörökös
A ​kétségtelen tény ennyi: 1889. január 30-án a mayerlingi vadászkastély egyik hálószobájában meghalt Rudolf, I. Ferenc József trónjának várományosa és Vetsera Mária bárónő. A királyfi haláláról szóló első hivatalos verzió szívszélhűdésről szólt, a másnap kiadott beismerte, Rudolf pillanatnyi elmezavarában öngyilkosságot követett el; Vetsera baroneszről nem szólt a kommüniké - és míg a Habsburg-birodalom állt, hivatalos hely nem ejtette ki, nem írta le a nevét. Feltehetően kettős öngyilkosság történt, a szobában azonban csak egy golyót találtak. Mi történt valójában? Igaz lenne, hogy Rudolfot körmönfont módon behálózták, de aki állítólag hálóba csalta, meghalt végül, s feltehetően szerelmese kezétől. (De miért járt a halál éjszakáján katonaorvos-nőgyógyász - kissé különös ez együtt - a vadászlakban?) Kezdettől fogva a tragédia, a halál előérzete lebeg a szerelmesek felett, egyiknek sem frivol kaland, kellemes viszony ez a kapcsolat. De mi idézi a légyottok színhelyeire a tragédiát? Rudolf politikai csalódása, netán valamilyen, a trónörököst halálba kergető kényszerhelyzet, vagy csak játék a tűzzel? Vagy valóban aprólékosan kitervelték, gondosan megtervezték a közös halált? Esetleg nem is ők, hanem mások? Mária csak eszköz lett volna, hogy az igazi okról elterelje a figyelmet? Mi a magyarázata például annak, hogy a liberális Moritz Szeps oly gondosan színezgette hírlapjában a haladó szellemű trónörökös arcképét, azt engedvén setjeni, hogy Rudolf politikai nézetei nem azonosak az apjáéval, s távolról sem a nagy szövetséges, Vilmos császáréval? Az image olyan jól sikerült, hogy Magyarországon sokáig gyászolták a boldogtalan Rudolf királyfit, az igaz magyar hazafit, aminek persze, mint Bart István mesterien elemzi, egyetlen alapja volt, a történelmi-politikai hamis tudat. Vagy netán mégis lenne igazság a kortársi mendemondában, miszerint nem öngyilkosság, hanem gyilkosság történt? Mi volt abban a vasdobozban, amit a trónörökös Larisch grófnő gondjára bízott, s amit Orth János gróf magával vitt - talán a tenger fenekére -, és amely máig sem került elő? Rengeteg a kérdés, kézzelfogható bizonyíték viszont alig akad; gondos kezek összegyűjtötték és megsemmisítették a legtöbbet. A szerző a lehetséges teljes anyagot összegyűjtve Maigret gondosságával vizsgál meg minden nyomot, követ végig minden szálat, tesz fel és válaszol meg minden kérdést, ebben a történelmi-politikai krimiben, mesterien szerkesztett, szellemesen megírt "esszében". S bár mindvégig a tragikus sorsú szerelmespár alakját állítja reflektorfénybe, lassan a teljes színtér megvilágosodik: az Osztrák-Magyar Monarchia elmaradott társadalmi viszonyaival, kafkai bürokráciájával, a trónörökös minden lépését feljegyző rendőrségével, politikai viszonyaival, diplomáciai kapcsolataival, várható csúfos jövőjével - a múlt század utolsó évtizedeiben, amikor már szövődnek azok a szálak, melyek az első világháborúhoz vezetnek. Ha kalandregény ez a könyv, olyan íve van, mint egy nagyszabású történelmi tanulmánynak, ha történelmi esszé, olyan olvasmányos, izgalmas, lebilincselő, mint egy detektívregény a javából, de az alcíméről se feledkezzünk meg: "szerelmi regény"....

David Beckham - Futball, ​család, hírnév
Futball, ​család, hírnév, mindez saját szavaimmal az én történetem az őszinte és egyetlen igazság,

Thomka Beáta - Mészöly ​Miklós
"... ​művészete kivételes korérzékenységről, szellemi nyitottságról tanúskodik." Tegnap és Ma sorozatunkban Thomka Beáta 1994-ben publikálja Tolnai Ottóról készült monográfiáját; de alig telt el egy esztendő, mint Mészöly Miklós munkásságának alighanem legjobb ismerője, a magyar irodalomtudomány asztalára tette a huszadik századi magyar irodalom egyik legmeghatározóbb alkotójáról írt értekezését is. A Mészöly-monográfiáját egy közel évtizedes alapos kutatómunka követte, amelyben Nagy Boglárkával együtműködve szöveggondozta, sajtó alá rendezte és jegyzetekkel gazdagította Mészöly Miklós (1921. január 19., Szekszárd – 2001. július 22., Budapest) közel ezer oldalt kitevő Műhelynaplók-jait, amelyet kiadónk 2007-ben bocsátott az érdeklődő olvasók rendelkezésére. Thomka Beáta Mészöly-monográfiája, noha kimondottan irodalomközpontú, nem mulasztja el a legnehezebb és legemberpróbálóbb körülmények közt is rendíthetetlen, független gondolkodó Mészöly portréját sem megrajzolni. Mészöly Miklós ugyanis amellett, hogy a magyar irodalom élő klasszikusa, kultúránk egyik legnagyobb hatású gondolkodója is. A könyvben kiváló esszéket olvashatunk Mészöly poétikájáról, rövidpróza-világáról, Thomka vázolja Mészöly ontologikus művészetkoncepcióját, rámutat a parabolikus fikció, a tiszta arányok, a kényszerítetlen geometrikusság fontosságára. A szikárság esztétikájának elkötelezettjeként induló Mészöly portréjától a történelmet befogó kamerát kezelő Mészölyön át a szerző kritikai recepciójáig jutunk. Fontos, a huszadik századi magyar irodalommal foglalkozó irodalomtudós számára kikerülhetetlen könyv. Thomka Beáta természetesen nem kerüli meg Mészöly utolsó három könyvét, mindegyik a Kalligram Könyvkiadónál látott napvilágot. Az egyik a magyar, szlovák és cseh nyelven egyaránt a Kalligram gondozásában megjelenő, Mészöly által összeállított Otthon és világ. Esszék, tanulmányok (1994) című esszékötetet. A másik utolsó, 1995-ben megjelent prózai munkája, a Családáradás (1995) című regény, a harmadik pedig a Szigeti Lászlóval készített Párbeszédkísérlet (1999) című interjúkönyve, amelyet Thomka Beáta szerkesztett.

Jan Dobraczynski - Maximilian ​Kolbe
Szegény ​szülők gyermekeként egy lengyelországi kisvárosban, Zdunska Wolában született 1894-ben . A keresztségben a Rajmund nevet kapta. Német ősöktől származó apja Julius Kolbe volt, édesanyja Maria Dabrowska. Négy testvére közül kettő korán meghalt tuberkulózisban. Apja először gyári munkásként kereste kenyerét, később egy vallásos kiadványokat forgalmazó könyvesboltot vezetett. Az apa 1914-ben belépett a Józef Piłsudski tábornok által vezetett, az orosz megszállók ellen, a lengyel függetlenségért harcoló légióba. Az oroszok elfogták és kivégezték. 1939-ben, a háború kitörése után nem sokkal a Gestapo negyven rendtársával együtt letartóztatta, 4 hónapig volt börtönben. Üvegablak a szombathelyi ferences templomban 1941. február 17-én újra letartóztatták, mivel rádióján németellenes műsort sugárzott, valamint lengyel, zsidó és ukrán üldözötteket bújtatott, illetve menekülésüket segítette. Először a varsói központi börtönbe szállították, majd május 20-án a nácik az auschwitzi koncentrációs táborba deportálták. Ő volt a 16670-es számú rab. Augusztus 1-jén a tábor 14-es barakkjából, ahol Maximilian Kolbe is élt, megszökött egy rab. A tábor parancsnoka bosszúból a barakk tíz lakóját éhhalálra ítélte. Ekkor Kolbe atya önként vállalta a halált egy kétgyermekes családapa, Franciszek Gajowniczek, helyett. A tíz foglyot egy félig földbe ásott bunkerbe zárták össze, hogy lassú éhhalál végezzen velük. A bunkerből mindvégig hallatszott az imádság és az ének, amit Kolbe atya vezetett a halálraítéltek között. Két hét után már csak ő volt életben (böjthöz szokott szervezete bírta az éhezést). Nagyboldogasszony vigíliáján egy injekcióval oltották ki életét. Franciszek Gajowniczek túlélte a tábort, 1995-ben hunyt el.

Oscar Welden - Báthory ​Erzsébet magánélete
Véreskezű ​szörnyeteg, könyörtelen tömeggyilkos...? Vagy csak egy szerencsétlen asszony, akinek tudatát a kicsapongó ősök terhelték meg? Báthory Erzsébet minden idők egyik legkegyetlenebb sorozatgyilkosa, a nők körében feltétlenül az első szadista asszony, aki kizárólag fiatal lányok és nők lemeztelenítésében, fizikai kínzásában, majd megölésében találta meg a kéjt. Összeegyeztethető-e ez azzal, hogy ezenközben családanya is volt? Magyarország egyik legnagyobb földesurának özvegye hatalmas birtokain kínzókamrákat rendezett be és százával gyötörte, majd ölette meg a mit sem sejtő áldozatait? Vagy egy politikai koncepció áldozata csupán? Az 1500-as évek vége és az 1600-as évek eleje-nagyon érdekes volt a három részre szakadt Magyarországon. A kor összes jellemzője, valóban élt alakja felbukkan a dokumentumkötetben. Nem regény ez, minden szava valóság- de csak erős idegzetű olvasóknak ajánlja a Kiadó.

Csáth Géza - Napló ​(1912-1913)
Napló ​azokból az évekből, amikor a pszichoanalízissel elkezdett foglalkozni, és a sok önelemzéstől elment a kedve az írástól. "A születő gondolatot mintegy csirájában megöli a kritika." Egy fürdőhelyen kezdett el dolgozni orvosként. Unatkozó hölgyek álltak sorban a kegyeiért. Rákapott a szerekre. Egyre durvábban nyúlt hozzájuk. És próbált leszokni. Belső vívódások, hátrahagyott gondolatok.

Sylvia Nasar - Egy ​csodálatos elme
"Matematikus ​létére hogy hihette, hogy földön kívüliek küldenek önnek üzeneteket? - kérdezték a harvardiak a filmsztár kinézetű és végtelenül gőgös zsenit. - Mert a természetfeletti lények gondolata ugyanúgy talált rám, mint a matematikai gondolataim - szólt a válasz. - Úgyhogy komolyan vettem őket." Így kezdődik John Nash története, a zseniális matematikusé, aki harmincévesen már legenda volt, amikor az őrültség hatalmába kerítette, és aki - hála egy gyönyörű nő önfeláldozásának és a matematikustársak lojalitásának - évtizedek kísértetléte után ismét visszatért, hogy Nobel-díjat és világhírt szerezzen. A díjnyertes filmet ihlető könyv, Sylvia Nasar nagy sikerű életrajza az emberi szellem drámája, melyben hihetetlen hányattatások során gyógyít és győzedelmeskedik a szeretet. Huszonegy évese John Nash egy briliáns, vidám és meglehetősen különcként viselkedő diák a Princeton Egyetemen. Az órák látogatása helyett a nagy ötletet keresi és meg is találja: a közgazdaságtan addigi alapelveit megcáfolva megalkotja a racionális emberi viselkedésekre vonatkozó, máig leghatásosabbnak bizonyuló elméletet. Tíz évvel később, kiemelkedő matematikusi karrierjének csúcsán - és nem sokkal azután, hogy feleségül vesz egy gyönyörű fiatal fizikusnőt - drámai fordulat áll be életébe. Idegei felmondják a szolgálatot, és kitör rajta a skizofrénia. A következő három évtizedet állandó érzékcsalódásoktól gyötörve, munkára képtelenül, többnyire ideggyógyintézetekben zárva éli le. Csendes, magába zárkózó, szellemszerű figura, aki időnként kísértetként kóborol a Princeton Egyetem folyosóin. Hatvanévesen hirtelen újra kinyílik számára a világ, amikor skizofréniája soha senki másnál nem tapasztalt enyhülést mutat, majd a Nobel-díj Bizottság neki ítéli a legnagyobb tudományos elismerést. John Nasht felesége és kollégái végtelen türelme és szerete, valamint saját küzdeni tudása visszatéríti a szellemvilágból.

Kemény János - Bethlen Miklós - Kemény ​János és Bethlen Miklós művei
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Karen Blixen - Volt ​egy farmom Afrikában
1912 ​telén egy huszonhét éves dán úrilány eljegyezte magát svéd unokatestvérével, Bror Blixen báróval. A házasságkötésre 1914 januárjában már a kelet-afrikai brit protektorátus kikötővárosában, Mombaszában került sor. Az egyik tanú Vilmos svéd királyi herceg volt, aki memoárjában így emlékezik a menyasszonyra: "Karcsú, jó alakú, okos szemű, dús gesztenyebarna hajú, bájos és elegáns fiatal nő..." Ezt a vonzó ifjú hölgyet Karen Dinesennek hívták. Apai ágon ősnemes, anyai ágon gazdag nagypolgári famíliából származott; festőnek készült, s jobbára sikertelen írói próbálkozásokat is tudhatott maga mögött, amikor leendő férjével úgy döntött, hogy a későbbi Kenya gyarmaton kezdenek új életet. Édesanyja rokonsága, a vagyonos Westenholz család segítségével hatalmas birtokot vásároltak Nairobi közelében, "a Ngong-hegyek alatt", ahol kávétermesztéssel akartak foglalkozni. Rossz helyet választottak, a farm túlságosan magasan feküdt ehhez, ráadásul Blixen báró semmi hajlandóságot sem mutatott a gazdálkodásra: szívesebben futott a gyarmat szépasszonyai után, és tehetséges white hunternek, vagyis szafarivezetőnek bizonyult így ismerkedett meg a mi nagyszerű vadászírónkkal, Széchenyi Zsigmond gróffal és Hemingwayjel is. Karen Dinesen, illetve most már Karen Blixen viszont élete nagy és örök szerelmével ismerkedett eközben: Afrikával - az afrikai tájjal, az afrikai "bennszülöttekkel", a kelet-afrikai kikuju, szomáli, maszáj emberekkel és kultúrákkal. Afrikában, Afrika hatására lett belőle igazi és lenyűgözően egyedi karakterű író, a huszadik századi dán irodalom "nagyasszonya". Tizenhét évig élt a fekete kontinensen, nagyobbrészt férjétől külön-, majd elváltan, s meglehetősen viharos szerelmi viszonyban egy másik "természeti emberrel", a tragikus véget ért Denys Finch-Hattonnal. Örökölt dán birtokára, Rungstedlundbe visszatérve, 1937-ben előbb angolul, majd dánul megírta lírai memoárját-életrajzát, amelyet később romantikus- pszichológiai elbeszéléskötetek, regények követtek. Hosszú és súlyos betegségekkel terhes életének (1962-ben halt meg) főműve azonban kétségtelenül a Volt egy farmom Afrikában. Karen Dinesen, illetve Karen Blixen, leggyakoribb írói álnevén Isak Dinesen, olyan hódolattal és alázattal fordult Fekete-Afrika felé, olyan kivételes érzékenységgel figyelte és festette le tájait, lakóit, amilyenről azóta is alig tett tanúságot európai művész. S ami életrajzából és levelezéséből tudható: szenvedélyesen gyűlölte és megvetette a brit gyarmati közigazgatás korlátolt "felsőbbrendűségét" - Farah Adent, Kinan-dzsuit és a többieket tartva erkölcsileg előbbre valónak. Részint ennek az egyedülálló könyvnek az alapján készült Sydney Pollack hét Oscar-díjjal kitüntetett filmje, a főszerepekben a páratlan tehetségű Meryl Streeppel, valamint Robert Redforddal.

Szabó Magda - Megmaradt ​Szobotkának
1982 ​tavaszán meghalt Szobotka Tibor, aki nemcsak írótársa volt Szabó Magdának, hanem több mint harminc éven át a férje is. Kettejük élete az egymásra találás első pillanatától kezdve oly elválaszthatatlanul forrott eggyé, hogy a végzet mindkettőjükre sújtott. De Szabó Magda tudta, hogy ő nem köthet alkut a halállal, mert neki olyan feladata van, amit senki más nem végezhet el helyette. S az első pillanatok bénító fájdalma után, amikor heves sistergéssel leégtek az élethez kapcsoló vezetékek, Szabó Magda hozzálátott, hogy megírja élete legnehezebb könyvét. Kinyitotta a lezárt fiókokat, kiürítette a kéziratokkal tömött szekrények mélyét, és megtette azt, amit tennie kellett: életre keltette az igazi Szobotka Tibort. Ez a könyv regény, de nem regényes életrajz, sok tekintetben rendhagyó mű. Természetes módon mosódik egybe benne Szobotka Tibor szövege (memoárrészletek, naplófeljegyzések, gyermekkori írói kísérletek) a Szabó Magdáéval, kiegészítik egymást, szinte felelgetnek egymásnak. Egybeforrnak, hiszen a két élet is egy volt, elválaszthatatlan egész. S ezért szerelmi történet is ez a könyv, persze az is a maga rendhagyó módján. Ez a szerelem maga volt a teljesség, csata, amelyben a szerelmesek megnyerték egymást, s elvesztették önmagukat. Szobotka Tibornak már nem volt rá ideje, hogy megírja a memoárjait, alighogy hozzáfogott, a halál közbeszólt. A megkezdett munkát Szabó Magda folytatta; példátlan önfegyelemmel és lelkierővel rekonstruálta annak az írónak szenvedésekkel, kudarcokkal teli életét, akinek tehetségében, elhivatottságában jobban hitt, mint a sajátjáéban, olyan embert állít elénk, aki már réges-rég méltó arra, hogy véglegesen fölfedezzük, s akinek könyvei végre elfoglalják méltó helyüket a magyar irodalomban.

Robert B. Stone - José ​Silva - Az agykontroll megteremtője
Hogyan ​lehetséges, hogy egy szegény, mexikói származású, iskolázatlan, félárva kisfiú felnőve sok millió embernek segít boldogabban élni? Hogyan tehetjük életünket mi is boldoggá? A döbbenetes könyvből mindkét kérdésre választ kapunk. "Korunk legnagyobb forradalmát annak felfedezése jelenti, hogy lelki világunk megváltoztatásával a külvilág is megváltozik." William James (filozófus és író)

Darida Veronika - A ​fenséges és a rejtőzködő jelenlét
A ​könyv láthatatlan középpontjában Louis Marin két posztumusz műve áll: a Fenséges Poussin és a Philippe de Champaigne, avagy a rejtőzködő jelenlét. Louis Marin (1931-1992) művészettörténész, szemiológus, esztéta, a párizsi EHESS oktatója volt. Főbb kutatási területei: a reprezentáció kérdésköre, kép és írás egymásra vonatkozása, a klasszikus festészet elmélete. Általunk elemzett két művében a szerző Poussin és Champaigne képeit együtt „olvassa” Montaigne és Pascal, Corneille és Racine szövegeivel. A XVII. század a modern francia esztétika „forrásvidéke”: a művészetkritika, a festményekről való beszéd kezdete. A reprezentáció klasszikus elméletének kidolgozását végigkíséri a reprezentáció kritikája. Az ábrázolás kérdései a megjelenő rejtélyéhez vezetnek. Marin képelemzéseit nyomon követve azt reméljük, hogy mind a XVII. mind a XX. század esztétikája iránt érdeklődők számára érdekes és fontos lehet ezeknek a töredékességükben is teljesnek tekinthető (Marin törekvéseit összegző) szövegeknek az ismerete.

Kodolányi János - Tavaszi ​fagy
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Paul Michael Bush - Steph
A ​Steph az Alkonyat sorozat írónőjének, Stephenie Meyernek a beceneve. Ez a könyv tehát a „twilighterek”, a Twilight saga olvasóinak és Steph rajongóinak könyve. Az ifjú és kevésbé ifjú olvasó itt nemcsak Bella és Edward, a halandó arizonai iskolás lány és a halhatatlan vámpírfiú szerelméről tudhat meg új dolgokat, hanem a világ egyik legnépszerűbb írónőjéről, a Twilight könyvek és filmek keletkezéséről is. És az írói műhelytitkokról, például arról, hogyan kell három pici gyermek mellett könyvet írni. Vagy: hogyan ír slágerkönyvet a vámpírokról valaki, aki soha életében egyetlen horrorfilmet sem látott?