Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Lady_Hope
5.0/5

A ​könyv eredeti címe: When Crickets Cry azaz Amikor a tücskök sírnak, talán sokkal jobban összefoglalja a történetet mint a magyar A tücskök éneke
Itt szó sem esik a kellemes nyári tücsökciripelés idilljéről, akkor sem, ha a könyvben igenis ciripelnek a tücskök, de a hangjukat inkább a síráshoz mint az énekhez hasonlítják.
Az alig nyolc éves tündéri kislány Annie tücsköket tenyészt a helyi horgászok számára, hogy a bevételből fedezni tudják a szívátültetés költségeit. És miért sírnak a tücskök?
Mert tudják hogy meg kell halniuk ahhoz hogy Annie élhessen.

A regény erőssége a szereplők közötti kapcsolaton múlik. A főhős egy megtört férfi, egy zseniális szívsebész, akinek összetört a szíve, és egy kislány, tele élni akarással, hittel és reménnyel, akinek túl nagy a szíve hogy élhessen.
És a mellékszereplők valójában nem is mellékszereplők. Mindenki fontos részt játszik. A vak hajójavító, a sokat szenvedett nagynéni, egy teológus, egy eltévedt fiú.
Az ő sorsuk különös kapcsolata elevenedik meg előttük.

Goodreads-en olvastam valaki értékelésében hogy ezzel a könyvvel az a baj hogy egyáltalán nem reális. A kislányt mindenki szereti, mindenki segíti, mindenki boldog, csupán a kislány beteg.
Egy nagy ringyrongyot. A kislány haldoklik, ezért mindenki szeretné segíteni hogy azt a kevés időt amit még a Földön tölt azt békességben tehesse.

Hihetetlenül szerettem ezt a történetet. Kedves, humoros, telis-tele utalásokkal, álmokkal, jelentésekkel, idézetekkel, csattanókkal.
A végén meg majdnem leütöttem a szerzőt amiért.. Na majd ha elolvassátok megértitek hogy miért. :D
Alig várom hogy kölcsönadjam az orvosjelölt barátnémnak. Ő biztos értékelni fogja ^^


dianna76
4.5/5

Többedik ​regényem Charles Martintól, és azt hiszem új, szívesen (kedvencet talán azért nem) olvasott írót avattam Vele. Ez talán kicsit bugyuta megfogalmazás, de nem sikerült másként.
Vártam már ezt a könyvet olvasni, így nem átalkottam előjegyezni a könyvtárban, hogy végre el is jusson hozzám. Nem bántam cseppet sem azt a 100 ft-ot érte. Egyet sajnálok, már megint előttem olvasott egy “nyelvész”, aki előszeretettel belejavítgatott a szövegbe. Ezt de utálom!! Zavaróbb, mint maguk a hibák! Ráadásul olyat is kijavított, ami nem is hiba volt, mert egy bibliai idézetnél találkozunk régi helyesírási móddal, s valószínűleg a “mi bennünk” így, külön írtan olvasható eredetileg is.
Az elején mindjárt megismerhetjük a főszereplőket, s a sorsukat. Reese életét viszont szép lassan adagolja az író, visszatekintve egészen a gyermekkoráig. Ez tetszett, bár elég hirtelenjében voltak az időváltások. Ennek ellenére jól követhető volt minden.
Már maga Reese és Emma kapcsolata, élete is szép volt. Szívet melengető volt, hogy egy kisfiú mi okból határozza el, hogy felnővén szívsebész lesz. Nem kevés érzelem vegyült a sorok közé, zsebkendő nélkül nem szabad nekiállni ennek a könyvnek. A regény elején akadt némi kitérő, ami annyira nem kötött le, s nem is igazán értettem a lényegét. Talán csak annyi volt, hogy megjelent egy új szereplő.
A történet mellett nagyon tetszett a laikus nyelvű ismeretadás is, ami a szívet, vérkeringést illeti, s a szervdonáció mikéntjét. Egyik kedvenc témám volt anno a suliban, mind anatómiából, mind gyermekgyógyászatból. Külön tetszett, hogy a magzati vérkeringést is felvázolta az író.
Azért akadtak döccenők! Gyermekként vért adni?? Csak úgy nekiállni összevarrni egy sebet ezt-azt felhasználva?? Közvetlen trafózás?? Nem beszélve a konyhakövön megkezdett szívet érintő beavatkozásról. Életmentő tett, rendben van, de ilyen nem létezhet!!
Ezeket leszámítva egy jó regényt olvashattam. Charles Martin tudja, hogy kell fogva tartani egy olvasót, s lélegzetelállító feszültséget okozni neki, s csűrni a dolgokat kicsit.
Az igazi, mélyről jövő hivatástudat megjelenítése pedig…..
Tényleg szép történet volt, melyben egy kicsi lány megváltoztat egy emberi szívet, s visszahozza annak tulajdonosát a létbe! S míg egyik regényében a szentjánosbogarak is kaptak szerepet, sőt, mondhatni főszerepet, addig itt ezt a pozíciót a tücskök érdemelték ki.


Ez ​az első könyvem az írótól és meg kell mondjam, megvett magának. Nagyon szépen ír, olvasmányosan, élvezhetően és szívbemarkolóan. egy férfi – Reese szemszögéből látjuk a történetet, onnantól kezdve, hogy megismerkedik a kis Annie-val, aki limonádét árul az utcán. annie a város kedvence, mindenki szereti és támogatja, hogy új szivet kaphasson a kislány. Erre gyűjti a pénzt a limonádéból, meg tücsköket is tenyészt. A szülei meghaltak külföldön, mint misszionáriusok és a nagynénje neveli. Reese öt éve bujkál a világ előtt, saját magát okolja a felesége haláláért és a sógora vakságáért. A jelennel párhuzamosan Reese elmeséli,. hogy ismerte meg gyerekként a későbbi feleségét, aki súlyos szívbeteg volt. miatta akart szívsebész lenni, hogy egyszer majd megmenthesse az életét.
A könyv tele van a szívvel kapcsolatos bibliai idézetekkel, amik nagyon jól illeszkednek a történetbe. Annie segítségével Reese visszatalál régi önmagához, és újra az a nagyszerű orvos lesz, aki régen volt.


Laueszti
-/5

Nem ​igazán tudom, hogy mit írjak értékelésnek. nem azt mondom hogy nem jó, vagy hogy nem találok szavakat, hanem úgy, egyszerűen, nehéz róla írni, de lehet, sőt biztos hogy ez az én hibám.
Azt mondanám róla leginkább, hogy egy gondolkodásmódot gyökerestül meg tud változtatni. Úgy ültem le olvasni, hogy “Na jó, kíváncsi vagyok, nézzük meg mi sül ki belőle”,aztán meg úgy álltam fel, hogy “Hűűűha!”. Pontosan még én sem tudom, hogy ez mit is takar, leginkább az atyaúristenmilyenjókönyvvoltez, és a namostmiacsudátírjakróla keveréke. Nem gondoltam volna, hogy valaki ilyen jól össze tud hozni egy sokkal több szálon futó történetet, mint amennyire mi, tudatlan olvasók legelsőre gondolnánk.
Igazság szerint valami elgondolkodtató és mélyenszántó gondolatot akartam írni, de szemlátomást nem jött össze, szóval azt hiszem, hogy hanyagolom az írást, és ígérem. hogy ha eszembe jut valami értelmes gondolat is, akkor rögtön jövök szerkeszteni.
U.i.: Aki többet várt volna ettől az értékeléstől, annak üzenem, hogy én is így érzek, és nagyon ajánlom a könyv elolvasását. Az remélem kipótolja az én zagyvaságaimat.


Anuka
5.0/5

Nagyon ​jó, érdekes, néhol humoros, olykor megható, érdemes volt elolvasni.


MezeiMarcsi
4.5/5

Nagyon ​kedvelem C. M. írásait. Mint minden írónak, az a célja, hogy valamilyen érzést kihozzon az olvasóból. Na, belőlem kihozta! Néha össze akartam csukni, a kissé túl nyálasra sikerűlt mondatokért, néha szorított a szívem, mert beleéltem magam a történetbe, és egyszer-kétszer a falhoz tudtam volna csapni az utolsó oldalakért. Végűl elolvastam,túléltem, és kedvenceltem. (bár 1 kissé ellentmondásos a véleményem. kedvenc, de mégis fél csillag levonás a nyálaskodásért! :)) Még mindig a legjobb története : Ahol a folyó véget ér- szerintem.


Enzo314
4.0/5

Ez ​volt a leggiccsesebb, legsziruposabb könyv, amit valaha olvastam.
Az író az első oldalakon megnyomta a klaviatúráján a MEGHATÁS billentyűt és az be is ragadt egészen az utolsó oldalig és hiába vannak a könyvben zavarba ejtő, urambocsá ostoba jelenetek {{ életmentés közben nyilván nem azt mondom, hogy orvos vagyok, hanem elkezdem tökön rugdosni a nálam kétszer akkor a egyéneket, hogy meggátoljam őket a közeledésben, stb…}}, illetve laikusként elképzelhetetlen orvosi akciók és már-már coelhoi bőlcsességek, a könyv mégis hat, sokszor bőgni kell, pláne, ha gyereked is van, szóval, a fene megette, megérdemli a négy csillagot, minden hibája ellenére.


Spepa
4.0/5

Jó ​pár év eltelt már az előző Martin könyv elolvasása óta, mert bár kedvelem az írót, de így a sokadik története után tisztán látom a korlátait is. Szerintem remek hangulatteremtő és lenyűgözőnek tartom a leírásait. Külön öröm, hogy mindig olyan helyszíneket választ, ami egyáltalán nem ismerős a magyar olvasók számára, nem egy unalomig használt nagyvárosban zajlanak az események, hanem a vidéki Amerika egy eldugott területét mutatja be, de olyan csodás módon, hogy minden alkalommal mehetnékem támad és legszívesebben bebarangolnám az általa bemutatott helyszíneket. Most például a Burton-tó környéke varázsolt el, ami Georgia államban található, Atlantától nem messze északkeletre. De mindezek ellenére több olyan dolgot fedeztem fel, ami az eddigi könyveiben mind megjelentek, ezért nem feltétlenül tudok rá pozitívan gondolni.

1) Martin (általam olvasott) regényeiben mindig férfiak a főszereplők. Olyan férfiak, akik valamilyen nagy traumát éltek vagy élnek át, aminek hatásásra válságba került az életük, depressziósak, apatikusak, mély gyászban vannak. Általában valamelyik szerettükkel, leginkább a feleségükkel történt valami: kómában van/haldoklik/évekkel ezelőtt meghalt és ezen főhősünk nem tudja túltenni magát. De minden levertségük ellenére minden esetben jó emberekről van szó, akik segítőkészek és támogatóak. Ezek a férfiak a regényekben mindig belefutnak egy kisgyerekbe vagy nőbe, akit meg kellene menteniük. Ahhoz viszont, hogy segíteni tudjanak az aktuális kiszemelten, önmagukat is ki kell ráncigálniuk a hosszú ideje tartó krízishelyzetből, túl kell lépniük a félelmeiken és vissza kell térniük az életbe, a rendes kerékvágásba. Amúgy nem változtatnának a visszavonultságukon, de a bajban mindig megemberelik magukat. Engem jelen esetben bosszantott egy kicsit az, hogy Reese 5 éve nem praktizált már orvosként, de csak neki vannak olyan képességei, amivel megmentheté egy szívbeteg kislány életét, ezért senki nem kérdez semmit, senkinek nincsenek ellenérzései a kiesett idővel kapcsolatban, simán hagyják, hogy szívtranszplantációt végezzen el ennyi idő után.

2) Martin regényei tele vannak visszatekintésekkel, amelyekben általában a főszereplő feleségével kapcsolatos emlékeit fejti ki. Nos, szerintem Martin nem tud rendes nőalakokat írni. Mindig mindenki nagyon kedves, nagyon jóságos, angyalian türelmes és megértő és mindig van a tarsolyukban egy-két bölcs gondolat, akkor is, amikor épp kilenc évesen betegen fekszenek otthon vagy ha harmicévesen haldokolnak a kórházban. Soha nincsen semmilyen rossz tulajdonságuk, türelemmel viselik a betegségüket, önfeláldozóak, készek például lemondani egy donor szívről, mert ismerik a másik lehetséges jelöltet és majd csak akad egy-két héten belül egy másik őrült motoros. Semmi önzőség, makacsság, kiábrándultság vagy fásultság, csak remény, hit, szeretet és békesség. Engem ez az egyoldalú ábrázolás rendkívül fáraszt és hiteltelennek tartom. Jó, mondjuk azt, hogy az idő megszépíti az emlékeket, de olvastam olyan történetet, amiben a főszereplő neje jelen időben haldoklott és ott is egy az egyben így lett bemutatva.

De hogy valami pozitívat is mondjak, szerettem ebben a regényben Reese életének bemutatását, a közös vállalkozását Charlie-val, a reggeli evezéseket a tavon, Annie-t és azt, hogy a múltbéli tragédia és a súlyos betegségek ellenére számomra mégse volt nyomasztó a regény hangulata.

Az a legbosszantóbb az egészben, hogy Charles Martin nem rossz író, sokkal jobb regényeket tudna írni, ha elhagyná ezeket a sablonokat és hatásvadászatot. De amíg nem teszi ezt, addig maradnak ezek a középszerű történetek, amelyek olyanok, mint a Hallmark filmek: esős vasárnap délutánra jó lesz.


KMReni
4.0/5

Ez ​az első olvasásom Charles Martintól.
Nagyon kellemesen ír, tetszett a könyv, jól sodort, kikapcsolt. Egyeltelán nem bántam meg, hogy barátnőim ajánlására elolvastam (bár szerintük nem ez a legjobb könyve:))
Amiért csak 4 csillagot adtam ennek ellenére neki, az azért van, mert majdnem abba hagytam a vége előtt kb 20 oldallal.
Figyelem szpojler!!!!
Amikor azt hittem, hogy a kislány is meghal, szinte majdnem ugyanúgy, mint a felesége annak idején akkor úgy éreztem NA EZT MÁR NEM!l Egy gyerek nem halhat meg…..itt le is tettem, de este annyira furdalt a kíváncsiság, hogy mégis befejeztem, és nem bántam meg! Így nagyon kikerekedett nekem a történet, de “haragudtam” rá amiért majdnem becsapott.

Alig várom, hogy más könyvét is elolvassam, mert most már biztos vagyok benne, hogy lesz következő!


Amilgade
4.0/5

Szívszorító ​történet, még akkor is ha néha túlírt és szájbarágós.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

60.3
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók