Így ​élt Korvin Ottó

Szabadi Judit - Így ​élt Rippl-Rónai József
˝A ​maga idejében sem volt nyilvánvaló, és még ma sem az, hogy Rippl-Rónai József a századfordulón a művészet megújítója, stílusteremtő egyénisége volt: festőforradalmár. ˝Rippl volt az egyetlen, aki friss, eleven vért hozott a magyar piktúrába, s idehaza ő egy személyben minden volt, ő volt a magyar piktúránka Cézanne-ja, Gauguinje, még az is, amit jobb értelemben vett impresszionizmusnak lehet nevezni, még Vuillard, Bonnard stb. is. Ő egymaga volt a reakció az akadémiával és Nagybányával szemben, ő egymaga jelentette nálunk azt az arisztokratikus mozgalmat, amelyről föntebb mondtam, hogy a naturalizmus hűhója mellett csöndben a legnagyobb meglepetéseket készítette elő.˝- Ahogy ezt a nagy tudású és igényesen ítélkező művészettörténész Fülep Lajos már 1910-ben megfogalmazta.˝

Kertész Erzsébet - A ​három Róza
Amikor ​Jókai Mór az anyai átok ellenére feleségül vette Laborfalvi Rózát, annak már volt egy tizenharmadik évében lévő törvénytelen lánya, akit ugyancsak Rózának hívtak. Az új "Jókai" kisasszony szeszélyes, elkényeztetett gyermek volt, fiatal lány korában pedig makacs, fékezhetetlen teremtés. Az ő törvénytelen lánya a harmadik Róza, akit anyja halála után Laborfalvi kérésére Jókai örökbe fogadott. A harmadik Rózából Feszty Árpádnak, a körkép festőjének felesége lett. Laborfalvi halála után a házaspár együtt élt Jókaival. A harmonikus viszony akkor szakadt meg, amikor Jókai feleségül vette Nagy Bellát, a nála ötvennégy évvel fiatalabb színésznőt. Jókairól és a három Rózáról szól a népszerű írónőnek ez a nagyrészt ismeretlen életrajzi adatokat feltáró, de romantikus elemekben is bővelkedő igaz regénye.

Christine Arnothy - I ​am Fifteen and I Do Not Want to Die
The ​compelling and moving narrative of a young girl caught by the tides of marching armies during the siege of Budapest in 1945. Told with calm compulsive force, and with an intimacy and maturity that defies the author's youth, I am fifteen is a poignant coming-of-age memoir, and a remarkable tale of ordinary lives destroyed by war. Budapest in early 1945: the siege - which was to kill some 40,000 civilians - raged around Christine Arnothy, her family and the various inhabitants of their building. Hiding in cellars, venturing out in a desperate search for food and water only when the noise of battle momentarily receded, they wondered if the Germans from the West or the Russians from the East would be victorious and under which they would fare best. Praying she would survive, and mourning the loss of some of her fellow refugees, Christine found solace in her writing - in pencil on a small notepad in the cellar - and dreamt of becoming a writer at the end of the war. Her subsequent adventures include a dramatic escape over the frontier into Austria, to Vienna and freedom (or so she imagined); then the difficult decision to leave her parents in an Allied refugee camp, while she searched for a new life in Paris.

Jared Cade - Agatha ​Christie és a hiányzó tizenegy nap
1926. ​december 3-án eltűnt otthonából egy közepesen ismert angol krimiszerző. 1926. december 14-én este, mikor férje azonosította egy harrogate-i szállodában, már a világ egyik leghíresebb asszonya volt Agatha Christie. A közbeeső tizenegy napban egész Anglia őt kereste, megtalálójának magas összegű jutalmat ígért egy napilap, médiumok kinyilatkoztatásait olvashatták az érdeklődők, az Amerikai Egyesült Államokban is újsághír lett belőle. Amikor végre megkerült, mindenki azt várta, interjúkat ad és elmagyarázza, mi történt az alatt a tizenegy nap alatt. De Agatha Christie egy nyilatkozatot kivéve soha nem volt hajlandó beszélni róla. Jared Cade angol újságíró elhatározta, hogy utánajár a titoknak. Először is elolvasott mindent, amit valaha összeírtak a világ legismertebb eltűnéséről, aztán elkezdte felkutatni a még élő szemtanúkat, illetve a hajdani szemtanúk családtagjait. És eközben bukkant a kincsesbányára: Agatha Christie gyerekkori barátnőjének, sógornőjének lányára, aki mindent elmesélt, amit anyjától csak hallott, ráadásul olyan fényképekkel is megajándékozta, amelyeket még soha nem publikáltak. Ezt a könyvet Agatha Christie nem hivatalos életrajzának is nevezhetjük, hiszen az eltűnés előtti és utáni éveiről is beszámol. Izgalmas, új nézőpontú mű egy tehetséges és bölcs asszonyról.

Balogh Béni - Vadócok ​a Bükkben
A ​szerző írja könyvéről: „Szülőföldem, a vadregényes Bükk szebbnél szebb tájai elevenednek meg e lapokon. A szelíd-erdős hegyekből a magos dombokra átváltó Bükkháton telt el életem első, számomra felejthetetlen 13 esztendeje. itt tanultam meg fehér arcú, kedves édesanyámtól az édes magyar nyelvet. Itt éltem át hegyi árvizeket, a fél falut csaknem elpusztító tűzvészeket. Itt tanultam meg a fényes-fekete palatáblán a betűvetést, hogy örökre a betűk szerelmesévé váljak. Itt locsolkodtam először, itt vittem májfát a kislányoknak, itt követtem el számtalan csínyt vadóctársaimmal - de itt tanultam meg a munka becsülésék is. A kedves bükki tájtól, a drága szülőföldtől sosem szakadtam el. Sokszor gondolatban is otthon járok. A kékesszürke téli alkonyok, a tavaszi mélykék ibolyák, az aranysárga rétiboglárkák, a legelésző, riadt szemű őzek képe örökre a szívembe vésődött. Immár kitörölhetetlenül...”

Gerencsér Miklós - Emlékezz ​a vadrucára
"Se ​szeri, se száma manapság az író-olvasó találkozóknak. Beszélgetünk emberségről és kötelességről, irodalomról és valóságról, hazáról és közösségről. Ó, mennyi kedves történettel ajándékoztak meg a gyermekek a szabolcsi Paszabtól a zalai Nováig, a hegyaljai Sárospataktól a rábaközi Kapuvárig, a nagykunsági Botonástól a szigetközi Dunakilitiig, a bakonyi Devecsertől az abaúji Hernádszurdokig, s miközben hallgatom őket szép jelenükről, soha el nem mulasztják a kérést: beszéljek nekik a magam gyermekkoráról. Ha megelégelném az emlékezést, szívósan unszolnak, hogy ne hagyjam még abba. Ez a kíváncsiság bátorított fel e könyvem megírására. Történetem szereplői mellékesek. A megélt idő, a letudott múlt a fontos. Mert csakis tanulságokért érdemes emlékezni" - mondja az író könyvéről.

Baktay Ervin - A ​messzeségek vándora
Kőrösi ​Csoma Sándor a magyar multnak egyik legkiemelkedőbb, legrendkívülibb és legtragikusabb alakja. A tudomány pedig egyik leghősiesebb, legönfeláldozóbb úttörőjét tiszteli benne. Életéről, életének legfontosabb korszakairól egy évszázadon át csak igen keveset tudtunk. Amit tudtunk, azt is egy másik kiváló magyarnak, Duka Tivadarnak köszönhettük. Duka 1848-1849-ben Görgey oldalán harcolt, majd a szabadságharc után külföldre menekült és Indiába jutva angol szolgálatba lépett. Nagy érdemek, hogy Csoma elfeledett írásait, leveleit és kortársainak reá vonatkozó dokumentumait összegyüjtve, megírta a nagy "székely-magyar" tudós életrajzát. De Dukát hivatala Indiához kötötte, nem kereshette fel Csoma legfontosabb életkorszakának színhelyeit Nyugati Tibetben. Ezért éppen életének e döntő éveiről csak közvetett, gyér adatok maradtak reánk. E veszteségből reám nézve nyereség származott: így napjainkban elsőként kereshettem fel ladákhot és Zanszkárt, hogy bejárva Csoma egykori útvonalát, elzarándokoljak azokba a lámakolostorokba, amelyekben a székely tudós kimondhatatlan nélkülözések közt tette le a tibeti nyelvtudomány alapkövét. Összegyüjtöttem a reávonatkozó helyi adatokat és emléktáblákkal jelöltem meg nagy hazánkfiának egykori lakhelyeit.

Dávid Antal - A ​szolgadiák
A ​regény Kőrösi Csoma Sándor, a nagy székely-magyar keletkutató gyermekkorába és ifjúkorába vezeti el az olvasót. Az első rész a székely parasztfiú otthoni mindennapjait ismerteti, első tanulmányait a falusi iskolában, övéinek és tágabb rokonságának életét. A második rész a nagyenyedi kollégiumban töltött esztendőkről szól, a harmadik rész pedig a göttingai egyetemi éveket foglalja össze, s egészen addig a pillanatig tart, amikor a már tudós férfi harmincöt éves fővel végleg búcsút int hazájának, s elindul nagy keleti útjára.

Kertész Erzsébet - Vilma ​doktorasszony
A ​zürichi Phönix Panzióba 1872 szeptemberében új lakó költözött. Fiatal, rövid hajú, szőke lány, svédnek vagy németnek gondolták a panzióbeliek. Amikor elfogódottan bemutatkozott, furcsa neve is gondolkodóba ejtette lakótársnőit. „Fau Gräfin Vilma Hugonnai aus Ungarn” –­ a bőröndjén felejtett névjegy elárulta, hogy a fiatal teremtés magyar, és nem is lány, hanem asszony. Ettől fogva Hugonnai Vilma ugyanolyan diáklány, mint a többi. Csak a kitartása, az akaratereje szokatlan. Tanulni akar, orvosi diplomát szerezni mindenáron, aztán hazájába visszatérve betegeket gyógyítani, mint férfi kollégái. Hosszú, keserves évek, évtizedek küzdelme, nélkülözés, megaláztatás az osztályrésze. A férfitársadalom a kiváltságait félti tőle. A svájci diploma nem elég, itthon még ahhoz is vizsgát kell tennie, hogy bábaasszonyként praktizálhasson. „Rettenetesek ezek az emancipált nők! –­ háborog a kultuszminiszter. ­ Fel akarják forgatni a világot! Hiába, nem teremthetünk precedenst. Eddig is megvolt a világ orvosnők nélkül, ezután is meglesz!”

Péterffy Ida - Kis ​történetek nagy zeneszerzőkről
Ezt ​a kötetet a zenekedvelő ifjúságnak szántam. Nem zenetörténet - mint ilyen nem is lenne teljes, hiszen sok nagy zeneszerző hiányzik belőle -, hanem csupán egy kis olvasnivaló a zenetörténet nagyjairól. Mint a címe is mondja: kis történetek. A legnagyobbak - Bach, Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert, Verdi, Muszorgszkij, Csajkovszkij és Liszt - gyermekkorát, ifjúságát bővebben írom le. Úgy gondolom, a fiatalok - kik maguk is életpályájuk kezdeti nehézségeit élik át - sok buzdítást, lelkesítő élményt találhatnak abban, ha megismerik, hogy milyen kitartó szorgalommal fejlesztették képességeiket, s milyen olthatatlan szomjúsággal tökéletesítették tudásukat a rendkívüli tehetséggel megáldott s ma már halhatatlan nevű emberek. Sok más zeneköltővel is találkozik majd az olvasó egy-egy elbeszélésben, karcolatban vagy anekdotában. Igyekeztem a zeneszerzők életéből nemcsak szórakoztató, hanem egyúttal tanulságos eseteket összeválogatni.

Luca Novelli - Leonardo ​és a toll, amely megrajzolta a jövőt
Leonardo ​festő, építész, műszaki tervező, mérnök, filozófus és kutató volt. Már a saját korában mítosszá vált, olyan nagy feltaláló volt. Ha a munkáit megvalósíthatták volna, Napóleon talán repülőgépen utazott volna, és mára talán már benépesítettük volna a Naprendszer bolygóit. Nagyon sok olyan tárgyat feltalált, amelyet még ma is használunk, mint például a kontaktlencsét és a harci szekeret.

Kertész Erzsébet - Szendrey ​Júlia
Kertész ​Erzsébet regényéből egy eddig ismeretlen Júlia lép az olvasó elé. A "feleségek feleségét" komoly zene- és irodalomrajongó intézeti kislányként ismerjük meg, akit apja a megye első gavallérjához szeretne feleségül adni. Júlia azonban a szatmári megyebálon megismerkedik Petőfi Sándorral, s úgy érzi, hogy egész életében erre a találkozásra várt. A szerelem mindkettőjük szívében fellángol, s a költő alig egy hónappal a megismerkedés után feleségül kéri az elkényeztetett erdődi várkisasszonyt. Szendrey Ignác, a nagy hatalmú jószágigazgató kikosarazza a költőt, de Júlia kitart szerelme mellett, s családjával dacolva, a kitagadást is vállalva, egy évvel a szatmári megyebál után Petőfi felesége lesz. Kertész Erzsébet lebilincselő regényét kitűnően egészítik ki Keserű Ilona rajzai.

Kertész Erzsébet - Az ​első Gertrudis
Engelhardt ​Anna, a német ajkú kis cselédlány, aki Kántorné néven az ország első tragikájává küzdötte fel magát, méltán tarthat számot az olvasóközönség érdeklődésére. Kertész Erzsébet fordulatos életrajzi regényében plasztikusan formálta meg Kántorné alakját, aki elsőnek játszotta el Bánk bán Gertrudisát. Megelevenedik a regényben a magyar színészet hőskora, a magyar nemzeti színházért folytatott áldozatos küzdelem. Kántornén kívül olyan ismerősökkel találkozik az olvasó, mint Déryné, Szigligeti, Egressy Gábor, Megyeri Károly. A regény színháztörténeti érdekessége mellett egy megrázó emberi sorsot tár fel. Kondor Lajos rajzai a kor hangulatát idézik.

Kertész Erzsébet - Elizabeth
"Elizabethnek ​gyermekkori lovaglásai villantak fel emlékezetében, a boldog száguldások, majd a végzetes reggel, amikor a baleset érte. Azóta nem ült lovon, azóta nem érezte a hajnalok csípős ízét, azóta nem fogta el az a könnyű, boldog mámor, amit a mozgás öröme nyújt. Akkor kezdődött el fogolyélete..." A sápadt, sötét hajú lány, akit betegsége az ágyhoz köt, valóban a Wimpole Street foglya – s ahogy telnek-múlnak az évek, egyre kevesebb a reménye arra, hogy valaha is kiszabaduljon a komor falak közül. Nemcsak lehetősége, de ereje sincs a szökéshez. Nem tud, vagy nem akar megküzdeni apja zsarnoki hatalmával. Egy napon mégis megtörténik a csoda… Kertész Erzsébet egyik legsikeresebb életrajzi regénye híven és bensőségesen számol be a finom hangú, mélyen érző angol költőnő, Elizabeth Barreth-Browning romantikus fordulatokban bővelkedő sorsáról.

Láng György - Beethoven ​tavasza
Beethoven ​a szülővárosában, Bonnban töltötte élete első húsz esztendejét. E korszakából nem maradtak ránk tőle érett zeneművek, mégis roppant izgalmas tanulmány, hogy lesz a koraérett, érzékeny, kemény akaratú tehetségből az apa brutális követelőzése, az anya óvó szeretete, barátok, mesterek, pártfogók tanítása, példája és segítsége révén - de mindenekelőtt és elsősorban saját géniusza és embersége irányításával - az egyetemes zenetörténet óriása. Láng György, az író és a zenész, érdekfeszítően kalauzolja végig az olvasót ennek a fontos időszaknak a történetén, bepillantást engedve a kor udvari és társas életébe és kulturális légkörébe is. A könyv képmellékletein az ifjú Beethovenre vonatkozó legfontosabb dokumentumok láthatók.

Kertész Erzsébet - Jenny, ​Laura, Tussy
Számos ​fényképet ismerünk Marxról és családjáról, köztük talán a legismertebb, amely Marxot barátjával, Engelsszel és három lányával ábrázolja. A kép 1864-ben készült. Jenny húszéves volt, Laura tizenkilenc, a középen ülő Eleanor kilenc. A kislány vékony lábait lógázva azon igyekszik, hogy rátaposson nővérei krinolinjára. A kép szereplőiről és még sok, hozzájuk tartozó személyről, a tizenkilencedik század második felének izgalmas koráról szól ez az igaz történet, amelynek - az író őszinte fájdalmára - nincsen hepiendje.

Kertész Erzsébet - Csipkebolt ​Brüsszelben
Podmaniczky ​Júlia nyolc esztendőt várt bízó türelemmel, míg szerelmével Jósika Miklóssal, a kor legünnepeltebb írójával egybekelhetett. Házasságuk boldog derűjét hamarosan a forradalom, a szabadságharc és a bujdosás viharos eseményei kavarták fel, majd az emigráció nehéz esztendei következtek. Jósika Júlia bátran és boldogan támogatta férjét politikai szereplésében, s a számkivetettség évei alatt nemcsak a lelket tartotta a csalódott és közönségétől megfosztott íróban, hanem kenyérkereső foglalkozást is vállalt, és brüsszeli boltosasszonyként is remekül megállta helyét. Az ő derűs, talpraesett, gyengéd és áldozatos alakjának állít emléket Kertész Erzsébet regénye.

Meg Cabot - A ​neveletlen hercegnő naplója 4 és 1/2.
Mi ​jöhet A neveletlen hercegnő naplójának 4. és 5. kötete között? Természetesen a négy és feledik! Hogyan tölti a tavaszi szünetet Mia, a neveletlen hercegnő? Kalapáccsal a kezében Mia hercegnő hősi kalandra indul (hősies tett ez, főleg egy olyan elismerten kétbalkezestől, mint ő): egy csapat iskolatársával együtt házat fog építeni a nála kevésbé szerencséseknek. Nem kell hozzá sok idő, hogy Mia ráébredjen, bármennyire nemes a szándék, a munka nagyon is fárasztó. Kitart-e vajon önzetlen elhatározása mellett? Nem dől össze a ház a hercegnői segítség nyomán? És főképp: tart-e Michael elég hosszú szünetet a munkában, hogy megcsókolhassák egymást? Olvasd el az 5. kötet előzetesét is! Meg Cabot az e könyvért járó teljes honoráriumát a magyarországi Gyermekétkeztetési Alapítványnak ajánlotta fel.

Meg Cabot - A ​neveletlen hercegnő naplója 5. - Talpig rózsaszínben
„Jaj ​nekem! Az egész város tudja már, mi történt a LES HAUTES MANGER-ban tegnap este. FEJEDELMI FELFORDULÁS – ordított a sarki újságosnál az egyik szalagcím. BORSÓ (LEVES)HERCEGKISASSZONY – így a másik, ami ráadásul hülyeség, mert nem is borsóleves volt, hanem rákkrémleves. Még a Times-ban is benne volt!" Vajon mit művelt Grandmére és a kutyája New York egyik legelegánsabb éttermében? És Lilly és Mia barátsága miért került válságba emiatt? És Borisz Pelkovszkij vajon, miért ejtett egy huszkilós földgömböt a fejére? És Mia mamája miért ájult bele egy nagyáruház fagylaltos pultjába? És – főként – mi történt Mia és szerelmese, Michael között a búcsúbál éjszakáján? A neveletlen hercegnő naplójának ötödik részéből megtudhatjuk e kérdésekre a választ miközben a rendkívül tehetséges Meg Cabot fergeteges humorát valamint Miát, Michaelt és a többieket még inkább a szívünkbe zárjuk.

Meg Cabot - A ​neveletlen hercegnő naplója 6. - Hajrá hercegnő!
Hogy ​bírja ezt Mia? Egyetlen, igaz szerelme, Michael egyetemre ment, így ő magára maradt az új tanévben, a megpróbáltatásokkal egyedül kell szembenéznie (na jó, majdnem egyedül). Genoviát környezeti katasztrófa fenyegeti. Új angoltanára egyáltalán nem méltányolja írói képességeit. Borisz pedig totálisan átalakult, igazi dögös pasi (!) lett belőle. Ez már túl sok Miának, akinek a hercegnőség amúgy is púp a hátán. Szerencsére Lilly és Grandmère egyesült erővel siet Genovia és az Albert Einstein Gimnázium segítségére. De miért kell Grandmère-nek bundában, tiarával a fején beállítani a suliba?!