Ars ​sacra Nyugati ​keresztény művészet és építészet a kezdetektől napjainkig

Nicolaas Matsier - 3D ​a festészetben
Egy ​trompe-l'oeil (ejtsd: [tromplöj], szó szerint: a szemet becsapó) nem egyszerűen valósághű ábrázolásra törekszik, hanem arra tart igényt, hogy úgy tekintsenek rá, mint az anyagi valóság egy darabjára. Emiatt a megtévesztésig háromdimenziósnak kell hatnia, az eredetivel (közel) megegyező méretűnek kell lennie, a festett színeknek meg kell hazudtolniuk a valóságos színeket, a festett fényhatásoknak és árnyékoknak a valóságos fényeket és árnyékokat. Az ilyen festmény kaméleonként beolvad a környezetébe. Az észrevétlenséghez létfontosságú, hogy eltűnjön a művészetben megszokott szétválasztás, a festményt körülvevő, az ábrázolást pontosan be- és elhatároló keret, vagyis esetében minden azon múlik, sikerül-e elkendőzni vagy eltüntetni a határt vagy a szegélyt. „Nem vagyok művészettörténész. A hozzám hasonló műkedvelőknek írok. Koncepcióm nagyon egyszerű: a konkrét alkotásokat és azok alkotóit állítom a középpontba. Lényegében időrendben tárgyalom a műveket és a művészeket. Közel százhúsz mű kerül majd szóba. Közülük számos beletartozik abba a körbe, melyet a trompe-l'oeil kánonjának nevezhetnénk. Mivel holland vagyok, és így dicsekvés nélkül állíthatom, e műfaj képviselői közül sokan a honfitársaim, néhány olyan alkotás is figyelmet kap könyvemben,amelyet talán túlzás lenne mesterműnek nevezni.” Nicolaas Matsier

Gerő László - Az ​építészeti stílusok
Gerő ​László könyvében arra vállalkozik, hogy az időrendet betartva a legfőbb építészeti stílusok kialakulásának leglényegesebb vonásait tömören összefoglalja, rajzokban szemléltesse. Az építészet stílusait nemcsak formaelemein, hanem jellegzetes szerkezetein, részletein, az épületek külső homlokzatának alakításán és belső térformálásán át kívánja megközelíteni. Gerő László könyve igen alkalmas arra, hogy az építészeti kérdésekben járatlan érdeklődőket bevezesse az építészeti stílusok ismeretébe, de ugyanakkor minden művészetkedvelő számára összefoglaló kézikönyvül is szolgálhat, melynek szép kiállítása gyönyörködteti majd az olvasókat.

Frank Zöllner - Leonardo ​da Vinci összes festménye és rajza
„Végignézve ​ezt a pazarul illusztrált könyvet, részesei lehetünk Leonardo csodálatos képi világának.” The Art Newspaper, London A mű -első része 10 fejezetre bontva mutatja be Leonardo életét és munkásságát levelei, naplója és egyéb írásai alapján -a második rész műveinek teljes katalógusa, fennmaradt és elveszett alkotásainak leírása -a harmadik rész művészi rajzait tartalmazza. A 663 színes reprodukció több mint fele a windsori kastélyban található és nyomtatásban ebben az összeállításban jelent meg először A reprodukciók, köztük a maga teljességében először ebben az összefoglaló műben közölt grafikai munkák minősége olyan tökéletes, hogy az olvasó – még a kicsinyített formát lapozgatva is - egy exkluzív kiállítás kivételezett látogatójának érezheti magát.

Ismeretlen szerző - Védelmező ​istenségek és démonok Mongóliában és Tibetben
Az ​1996-ban indult sorozat negyedik kötetét tartja kezében az olvasó. Korábbi könyveinkhez hasonlóan, most is a már csaknem két évtizede zajló Magyar-mongol népi műveltség- és nyelvjáráskutató expedíció mongóliai terep- és archívumi kutatásaira épülő tanulmányokból adunk közre néhányat, melyek előadás változata elhangzott a címadó témának szentelt konferencián is. A harmadik kötet (Helyszellemek kultusza Mongóliában) megjelenése óta a terepkutatások során felkeresett területek közé erőteljesebben bevontuk a Mongol Köztársaság keleti és központi, halhák és burjátok lakta vidékeit is. A megelőző évek gyűjtőútjain feljegyzett anyagok feldolgozása folyamatos, s jelen kötetben is ezekből közlünk a korábbiakhoz híven mind a szájhagyományra, mind a kéziratos anyagra támaszkodó elemzéseket. Az expedíciós kutatások mellett a kötet előzménye egy, a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumban megrendezett kiállítás (Démonok és Megmentők: Népi vallásosság a tibeti és mongol buddhizmusban, 2002-2004), amely a tibeti és mongol népi vallásosság vizuális vonatkozásait dolgozta fel. A kiállítás és az időközben megjelent hozzá kapcsolódó katalógus (Démonok és Megmentők: Népi vallásosság a tibeti és mongol buddhizmusban, 2003) különleges, a nemzetközi szakirodalomban is alig publikált anyagokra hívta fel a figyelmet. Ugyanakkor a népi vallásosság számos vonatkozása sem a kiállításon, sem a katalógusban nem volt megjeleníthető. Ezt a hiányt próbálta pótolni a Hopp Ferenc Múzeumban megrendezett konferencia (Démonok és Megmentők, 2004), melyen a tibetológusok és mongolisták a korábbi kiállításhoz és katalógushoz kapcsolódó, ám abból többnyire kimaradt, vagy kevésbé részletezett témákból adtak elő. Kötetünkben többek között e konferencia kibővített előadásainak egy részét is közreadjuk.

Beryl Dhanjal - Jelek ​és jelképek
Vannak ​jelek, jelképek, amelyek mindenki számára egyértelműek, hiszen a gyors kommunikációt szolgálják. De gyakran előfordul, hogy egyszerűen elsétálunk az olyan szimbólumok mellett, amelyeket nem értünk. Hajlamosak vagyunk arra, hogy ne is törődjünk az ilyen jelképekkel, pedig ezek gyakran ősi és lenyűgöző dolgokról mesélnek. Mivel ezek a jelképek nem a hétköznapi dolgokat írják le, ezért a pontos jelentésüket sokféleképpen lehet magyarázni. Könyvünkben áttekintjük ezeket az si jelképeket, és megpróbálunk választ találni arra a kérdésre is, hogy miért nem értjük meg manapság e régi szimbólumok üzenetét.

Vanyó László - Az ​ókeresztény művészet szimbólumai
"Az ​ókeresztény művészet szimbólumai" 1988-ban jelent meg a Szent István Társulat kiadásában. A kötet gyorsan elfogyott, de nemcsak ez indokolja a második kiadást, hanem a közben megjelent szakirodalom bedolgozása is. A szimbólumok és a szimbolizmus iránti érdeklődés már szinte "kórosan" megnövekedett, ami korunk szellemi koherencia utáni igényét jelzi. Ezt a második átdolgozott kiadást azonban nem ez motiválja, továbbra is távol tartjuk magunkat a szimbólumok pszichológiai elemzésétől és értékelésétől, "hasznosításától", csak az ókeresztény művészet szimbólumainak genezise foglalkoztat. Ami az első kiadás óta eltelt csaknem egy évtized fejlődését jellemzi: mind nyilvánvalóbbá vált az összefüggés főként a 4. század utáni ókeresztény művészet, a katekézis és liturgikus szövegek között, ami aktuálissá tette Jeruzsálemi Szent Kürillosz azóta magyarul megjelent katekézisének felhasználását. Ugyancsak fontosak az egyházatyák beszédei a 4-5. századból. Az érdeklődés és a vizsgálódás középpontjába kerültek olyan kérdések, mint az imperiális ikonográfia és az eszkhatologikus motívumok egymáshoz való viszonya a bazilikák nagy reprezentációs képein. (A címlapképen a római S. Prassede templom apszismozaikja látható.)

Judith Miller - Régiségek ​közelebbről
A ​régiséggyűjtés sohasem volt még olyan népszerű hobbi, mint az utóbbi néhány évben. Antik tárgyakat vásárolni - főként kezdő gyűjtőként - igen kockázatos vállalkozás. Miről ismerhető fel egy eredeti munka? Mi különbözteti meg ettől a hamisítványt? És honnan tudhatjuk, mennyi lehet egy antik tárgy reális ára? Judith Miller praktikus tanácsokkal segít eligazodni az antik bútorok és kerámiák, az ezüst- és üvegnemű varázslatos világában. Több száz színes fényképpel szemlélteti azokat a kifinomult részleteket, amelyek támpontot adhatnak a régiségek azonosításához, a tömören fogalmazott szöveges ismertetőkben pedig féltve őrzött szakmai titkokról olvashatunk.

Hejjné Détári Angéla - Régi ​magyar ékszerek
A ​ régi magyar ötvösség remekmüvei nemcsak elődeink pompa szeretetének tárgyi bizonyítékai, hanem a müvészet- és művelődéstörténetnek is értékes emlékanyaga. Héjjné Détári Angéla müvészettörténész, az Iparmüveszeti Múzeum ötvösgyüjteményének tudományos kutatója e kötetben a honfogIalástól a XVIII. század első feléig ad összefoglaló áttekintést az iparművészet egyik jellegzetes, magas szinvonalú műfaja, az ékszermüvészet tőrténeti fejlődéséröl. Válogatásában a szerző a legszebb és legjelentősebb ékszeralkotásokat szemlélteti. Emellett ismerteti a készítés technikai változásait és a viselésmód alakulását is. Bemutat olyan társadalmi eseményeket, melyek alkalmat adtak és hátteret szolgáltattak egykor az ékszerek viseléséhez, s ezzel a szerző megfelelő keretet biztosít a téma plasztikus megrajzolásához. A magyar történelem jelentős eseményei határolják a külőnböző művészeti stíluskorszakokra osztott fejezetek ismeretanyagát, melyet hangulatilag jól aláfestenek a régi magyar költészetből vett és az ékszerekre vonatkozó idézetek. A felhasznált egykori írott forrásanyag fokozza az olvasmány tanulságait és tudományos igényű képjegyzékkel együtt hitelesíti az előadottakat.

Henry de Morant - Az ​iparművészet története
Henry ​de Morant könyvének magyar kiadása megérdemel néhány megjegyzést. Már maga a cím is igényel némi magyarázatot. Mi iparművészetről beszélünk, a németek alkalmazott művészetről (angewandte Kunst), a franciák pedig díszítőművészetről (art décoratif). Az "iparművészet" fogalma úgy él tudatunkban, ahogy azt a nagy múltú Iparművészeti Múzeum kiállításai, gyűjteménycsoportjai meghatározták: van bútorművesség és fafaragás, kerámia és üvegművészet, ötvösség és textilművesség (szövött és nyomott anyagok, gobelinek, ruhák, szőnyegek stb.) és még néhány kisebb jelentőségű művészeti ág, például a bőrművesség, az elefántcsont-faragás vagy a legyezőfestés. Bizonyára kevesen tekintenék iparművészeti alkotásnak Raffaello freskóit vagy a gótikus katedrálisok szobrait, a Braun-gyár villanyborotváját még kevesebben. De ha meggondoljuk, hogy az Iparművészeti Főiskolának díszítőszobrász, díszítőfestő és ipari formatervező szakjai vannak és voltak, akkor talán érthetőbb lesz a francia "díszítőművészet" fogalma. Nem pontosan körülhatárolt fogalom ez: inkább arról van szó, hogy ezeknél az alkotásoknál a hasznosság vagy a szem gyönyörűsége lép előtérbe az ábrázolás és a kifejezés rovására, a "nagyművészet" alkotásaihoz képest. Így lesz alkalmazott, díszítő-, avagy iparművészeti jellegű a szobor vagy a festmény, ha alá van rendelve egy építészeti együttes egészének, és így lesz iparművészeti jellegű a népművészeti alkotás vagy korunk designja, a formatervezés is. Henry de Morant összefoglalását olvasva meg kell hát barátkoznunk ezzel az újszerű, nagyvonalú, tágan értelmezett iparművészeti fogalommal, még ha néha szokatlannak tűnik is egy alkotás "iparművészetként" való meghatározása. Korántsem jelent ez valamiféle degradálást, lebecsülést, csupán azt, hogy nem az esztétikai érték, hanem a funkció meghatározásából indult ki a szerző.

Stefan Bollmann - Az ​olvasó nők veszélyesek
Az ​olvasó nők története a festészetben és a fotóművészetben is tükröződik, hiszen az olvasó nőalakok minden korszakban lenyűgözték a művészeket. Persze több évszázadnak kellett eltelnie, mire a nők végre valóban azt olvashatták, amihez kedvük támadt. Kezdetben csak hímezniük, imádkozniuk, gyerekekre vigyázniuk és főzniük volt szabad. Attól a perctől fogva azonban, amikor rájöttek, hogy az olvasás révén az otthon szűk világát a gondolatok, a fantázia, és nem utolsósorban a tudás határtalan világával cserélhetik fel, fenyegetést jelentettek a férfiak uralta társadalomra. A nők az olvasás által olyan tudásanyagot sajátíthattak el, melyet eredetileg nem nekik szántak. Stefan Bollmann az olvasó nők történetének ezt az izgalmas fejezetét beható részletességgel vizsgálja a középkortól a jelenig, a súlypontot a XIX. és XX századi alkotásokra helyezve. A kiválasztott festményeket, rajzokat és fényképeket rövid kísérőszöveggel mutatja be. Az olvasó nőket ábrázoló képek különleges szépséggel, bájjal és kifejezőkészséggel rendelkeznek. A rövid kísérőszövegek elmondják, hogy miért vagy mit olvasnak.

F. Dózsa Katalin - Simonovics Ildikó - Szatmári Judit - Szűcs Péter - A ​magyar divat 1116 éve
A ​honfoglalástól napjainkig követi végig a hazai viselettörténet fontos állomásait A magyar divat 1116 éve című album, amely a Gombold újra! Divat a magyar öltözéktervezési pályázatot lezáró rendezvény alkalmából jelent meg.

Simon Houpt - Eltűnt ​műkincsek múzeuma
Az ​elmúlt évek nem voltak szerencsések Edvard Munch művei szempontjából. A norvég expresszionista művész Sikoly című képét lopták el elsőként, 1994-ben. Noha a kép hamarosan megkerült, 2004-ben egy másik változatát rabolták el. Úgy tűnik, Munch a kívánatosnál jóval nagyobb figyelmet érdemelt ki a tolvajok részéről: ezzel azonban nincs egyedül. Manapság egyetlen műkincs sincs biztonságban. A nemzetközi rendőri szervezet, az Interpol ma több mint 25 000 lopott műtárgyat tart nyilván: ezek között vannak szobrok, bútorok, órák és régiségek csakúgy, mint festmények. Az eltűnt kincsek száma megdöbbentő. Rembrandt, Renoir, van Gogh, Picasso és mások remekművei kerültek idegen kezekbe. Egy egész múzeumot meg lehetne tölteni az eltűnt műkincsekkel. Az Eltűnt műkincsek múzeumában Simon Houpt újságíró a modern műkincstolvajlás izgalmas témakörét járja körbe. Ami kezdetben még csak a megszálló hadseregek által véghezvitt fosztogatás volt (gondoljunk csak a nácik ilyen jellegű tevékenységére a II. világháború folyamán), mára "kifinomult" nemzetközi műveletek sorozatává vált. A nagy műkincslopások azonban e lenyűgöző könyvnek csupán egy részét alkotják. Az olvasó ugyanis Houpt segítségével bepillantást nyerhet a Scotland Yard, az FBI és az Interpol munkájába is. Megfigyelheti, hogy e szervezetek műkincsekre szakosodott egységei milyen lépéseket tesznek a kincsek biztonságáért, illetve hogyan dolgozzák ki akcióikat. Az író azonban megismertet minket az érem másik oldalával is: a homályos pénzmosási ügyletekkel, az illegális drog- és fegyverkereskedelemmel és a terrorizmussal, ahol nem babra megy a játék. A műkincsek eltűnésének lehetősége a művészet szerelmesei számára különösen riasztóan hat. Nem valószínű ugyanis, hogy az ellopott műkincseket egyhamar sikerülne kézre keríteni, sőt néhányukat talán sosem látjuk viszont. Az Eltűnt műkincsek múzeuma egyedülálló módon mutatja be ezeket az elveszett kincseket. Simon Houpt New Yorkban élő újságíró: Kanada nemzeti újságja, a The Globe and Mail közli kultúráról és művészetről szóló cikkeit. Kutatásokat végzett a művészet és az árverések világában, valamint nyomon követte a műkincs-kereskedelemben áramló pénz útját. Munkásságával a New York Times, a GQ magazin és sok más nemzetközi lap is foglalkozott.

Ismeretlen szerző - Barokk ​stílus
A ​Nagy stílusok sorozatnak ez a nagy sikerű megjelenő kötete a legterjedelmesebb összefoglalás, ami eddig magyar nyelven a barokkról megjelent. Az egyetemes művészettörténet utolsó nagy, egységes stíluskorszakát bemutató, közel 600 képpel illusztrált könyv a társadalmi-történelmi körülmények felvázolása után földrajzi régiókra osztva tájékoztat a stílus kialakulásának, virágkorának és hanyatlásának szakaszairól.

Ismeretlen szerző - Királyi ​paloták
A ​könyv bemutatja a paloták titkait és rejtélyeit, a hivatalos és titkos történeteket. A szöveget gyönyörű fotók kísérik, így az olvasó megismerhet egy olyan világot, melyben egykor virágzó uralkodó családok éltek, s melyben sikerült megteremteni a szépség és a hatalom harmóniáját. A királyi palotákat és udvarházakat egykoron azért építették, hogy ámulatba ejtsék az embereket, és hirdessék a világ legbefolyásosabb és leggazdagabb családjainak dicsőségét. E korban egy herceg vagy egy uralkodó kiválóságát híven tükrözte szalonjának berendezése, palotájának és kertjének pompája. A mesébe illő kivitelezés mellett nem feledkezhetünk meg a kor legkiválóbb festőinek és szobrászainak műremekeiről, amelyek által a palota valóságos szépművészeti múzeummá válik. E rezidenciák lakóhelyül is szolgáltak, így a mai napig megőrzik a legkiválóbb történelmi személyiségek életének minden mozzanatát.

Ismeretlen szerző - Gótikus ​stílus
A ​gótikus stílus 1140 körül az Ile-de-France-ban alakult ki, onnan terjedt el Európa egész területén. Bár első alkotásai a székesegyházak és a nagy apátságok voltak, a stílus fokozatosan uralkodóvá vált a várak és paloták világi építészetében is. A kötet a gótika egészét fogja át - földrajzi, kronológiai és műfaji tekintetben egyaránt. Az áttekintést többek között a város fejlődéséről vagy a kor tudományosságáról szóló fejezetek teszik teljessé.

Tim Forrest - Antik ​porcelán és ezüst
Légy ​bár tapasztalt régiségvadász vagy újonc, e téren lehengerelhetnek az aukciós házak szakkifejezései, vagy egy tapasztalt kereskedő reklámszövegei. Mi az a crespina? Az épergne? Hogy ismerhetjük fel, hogy egy tányért kézzel festettek-e, vagy matricával díszítették? Könnyű-e pontosan meghatározni egy darab korát? Az Antik porcelán és ezüst támaszul szolgál. A legmodernebb vizuális lexikon, amelyben több mint 275, gondosan kiválasztott darabot mutatunk be, pompás színes fényképeken. Mindegyik képhez kimerítő jegyzet járul, s együttesen az asztali edények széles köréről szolgáltatnak bőséges információkat, - a porcelántól és ezüsttől kezdve a gyertyatartóig, kávéskannáig és asztaldíszekig. Közeli felvételeken bemutatott, jellegzetes részletek kiragadásával - amilyenek a minták, mázak, szegélyek és fedelek - kívánjuk a figyelmet a lényeges elemekre irányítani. Ismertetjük továbbá a stílusváltozatokat, amelyek a darabok keletkezési helyének és felhasznált anyagoknak megfelelően alakultak ki. Az 1600-as évektől a háború végéig terjedő időszakot olyan értelmező táblázatokba foglaltuk, amelyek érzékeltetik a nagyobb stílusváltozásokat és egyes tervezők és mesterek azokban betöltött szerepét. Az Antik porcelán és ezüst nemcsak a kezdő számára szolgál bevezetésül, de a tapasztaltabb régiségkedvelőnek is felfrissíti tudását. Az Antik porcelán és ezüst egyedülálló ismerettárul szolgál ebben a lenyűgöző témakörben.

Jankovics Marcell - A ​fa mitológiája
"A ​fa, mint az Idő szimbóluma - ez könyvem vezérmotívuma, legyen akár olyan időegységekről szó, mint a hét napjai, egy holdhónap, egy naptári év a maga ünnepi állomásaival, egy emberi élet, vagy világ teremtésétől az utolsó ítéletig tartó kozmikus sorsforduló... De korunkban, amikor a természet, a környezet pusztítása lassan megfordíthatatlan folyamattá válik, és lassú halált okozó öngyilkossággal ér fel, minden jó szó, ami a fáról elhangzik, aktuális politikai tettnek számít, hiszen mi más lehetne szebb szimbóluma a kíméletre, törődésre szoruló természetnek, magának a fenyegetett Életnek, mint a FA?"

Fabio Bourbon - Enrico Lavagno - A ​Szentföld
A ​Szentföld történelme épp oly messzire nyúlik vissza, mint az emberiségé. Nem csoda tehát, hogy a Földgolyó e tenyérnyi területe oly gazdag tárháza az ősi emlékeknek, az évezredes kultúrák nagyságát hirdető romoknak, a megőrzött vagy helyreállított régi épületeknek. Ennek a végtelenül izgalmas régiónak a megismeréséhez ad segítséget a könyv öt fejezete, amely Jeruzsálemen kívül Észak- és Dél-Izrael, a Sínai-félsziget és Jordánia több mint ötven helyszínére kalauzolja el az olvasót.

Ito Nobuo - Maeda Taiji - Miyagawa Torao - Yoshizawa Chú - Japán ​művészet
A ​színes fametszetektől eltekintve, a japán művészet külföldi kutatása és ismertetése bizonyos fokig elmaradt a kínai művészethez képest. Ennek több oka is van. Későbbi időre esett a japán szigetország felfedezése és behatóbb megismerése. Portugál tengerészek - Pinto és társai - 1543. évi partraszállása után ugyan a portugálok, majd nyomukban a spanyolok reális ismereteket szerezhettek az országról, a kereskedelem is ígéretesen kezdett fejlődni, de ezek a kapcsolatok még meglehetősen korlátozottak voltak, és néhány évtized múlva meg is szakadtak. Az Edo-korban (1615-1868) kormányzó Tokugawa-család vezetői a XVIII. század elején lezáratták a japán kikötőket a nyugati hajók előtt, megtiltották a kereskedelmet, miközben több hullámban folyt a japán keresztények üldözése. E szigorú intézkedések oka főleg a külső hatásoktól való félelem, a késői feudális rendszer védelme volt. A közel teljes elzárkózás 1868-ig, a Meiji-korszak kezdetéig tartott. Csak ezután indulhatott meg Japán igazi felfedezése. A japán nyelvet és kultúrát nem ismerő nyugatiak leírásai nyomán kialakult kép azonban még tarka egzotikumok világát vetítette az emberek elé. Ehhez járult a múlt század utolsó negyedében Európába jutott, az impresszionista és posztimpresszionista festők által felkapott színes japán fametszetek felfedezése, ábrázolásaiknak egyoldalú értelmezése. Jobb híján ezek általánosítása alakította ki a nyugatiak elképzelését a japán életről és az egész japán művészetről. E színes fametszetek azonban - minden művészi értékük ellenére - csupán egy korszak, sőt ezen belül is csak a késői feudalizmus feltörő városi polgárságának életét és ízlését tükrözték. Csupán egy irányzatot képviseltek a japán művészet egészéből.

Domonkos Ottó - A ​magyarországi kékfestés
A ​népművésezt tiszta színeinek és formáinak újrafelfedezésével egyidejűleg napjainkban éli reneszánszát a kékfestő textilanyag is. Újra rangot nyert elegáns női és férfi viseletként, mint annak idején, a XVII. században, amikor először került a francia királyi udvarba az indiai hajókereskedelem révén, udvari ajándékként. Magyarországon a XVIII-XIX. században elsősorban férfi és női paraszti viselet volt, de nagy kedvvel készítették belőle a kelengyék dunyha- és párnahuzatatit, asztalterítőit is. Az indiai gyapot és indigó gyorsan elterjedt Európában; francia és türingiai térhódítása után a mesterség egyes fogásai, a forma- és mintakészítés stb. a magyarországi műhelyekben is specializálódtak. Egészen az 1970-es évekig használják nálunk a kékfestő anyagot, amelynek motívumkincsében a barokk, rokokó, empire és szecessziós hatások mellett emgtalálhatók a honi mozgalmak művészi kölcsönhatásai is. A szerző külön fejezetben foglalkozik a kékfestés munkafolyamataival, a formakészítéssel, a mintakönyvekkel s a vásározások során is megfigyelhető tájegységek speciális anyagaival, valamint a külföldi kékfestőközpontok és a hazai műhelyek kapcsolataival a XVII-XIX. század folymán. A kötetet a kékfestő textília modern megújulásával foglalkozó fejezet zárja. A textíliákat, népviseleti öltözékeket, a vásári árusítás jeleneteit, továbbá a mesterség eszközeit, a munkahelyeket 129 fekete-fehér és 37 színes kép mutatja be.