kollekció: Szépirodalom

Franz Kafka - A ​kastély
Josef ​K., a kastély új földmérője megérkezik a faluba, hogy tovább folytathassa útját a kastély urához. Arra azonban soha nem gondolt volna, hogy ezzel élete legnagyobb megpróbáltatásának néz elébe - útját a kastélyhoz minduntalan akadályozza a falu népe, míg végül ő maga sem biztos benne, valóban várják-e odafönt. Vajon eléri-e célját? Az elidegenedés legnagyobb huszadik századi írójának egyik legismertett és legjobb könyve A kastély. Szerzője 1915-ben Fontane-díjat kapott, de igazán csak a halála után fedezte fel a művelt világ. Az igazi Kafka-reneszánsz főleg az emberiséget ért hatalmas megrázkódtatás, a II. világháború után érkezett el. E regénye 1941-ben Amerikában is megjelent. Thomas Mann ekkor írta róla: "Utal az isteni és emberi állapot között meglévő áthidalhatatlan szakadékra, melyet csak mágikus humorral lehet érzékeltetni."

Daniel Defoe - Robinson ​Crusoe
Századok ​óta közkedvelt ifjúsági regény a Robinson, noha szerzője annak idején felnőtteknek szánta. A kalandvágyból űzött fiatalember tengerre száll és sok viszontagság után hajótörést szenved egy lakatlan szigeten. Itt mindenkitől elhagyatva diadalmaskodik a természet erőin, emberi életnek megfelelő feltételeket teremt magának. Az emberi leleményesség és akaraterő diadalált zengi a regény, s valószínűleg ezért is vált az ifjúság kedvenc olvasmányává. A cselekmény maga igaz történet. Alexander Selkirk matrózt kapitánya büntetésből partra tette a lakatlan Juan Fernandez-szigeten, s a matróz négy és fél évet töltött ott egyedül. Defoe az ő elbeszélése alapján írta meg regényét. Robinsonja a mostoha természeten diadalmaskodó, civilizált ember szimbóluma lett.

Michael Pearson - A ​diadal könnyei
A ​Vercors – őstönk. A Rhone és az Isére folyók lapályos részei fölé tornyosuló fennsíkot horhosok szaggatják, hósipkás csúcsok csillognak fölötte, rengeteg erdők borítják, másutt csupasz sziklák szökkennek róla kinyújtott ujjakként a magasba. A német megszállás első évétől az ellenállók természetes erődje és búvóhelye volt, már akkor is legenda. Drámája több síkon mozog. A normandiai invázió hírére itt gyülekeztek az Ellenállás harcosai, polgári ruhában, meghatóan elavult fegyverekkel, s várták a dél-franciaországi partraszállást, amely egyre késett. De Gaulle algíri ideiglenes kormánya szólította fegyverbe a Vercors maquisard-jait, akiket végül a német túlerő szétszórt, megtizedelt, bujdosóvá tett. S a francia baloldal és jobboldal között máig tombol a vita: tudatosan áldozták-e fel bátor férfiak ezreit az algíri és a londoni szövetséges főhadiszállások. Hosszú volt az út, amíg a túlélők arcán végigcsordulhattak a diadal könnyei, s az elárult Vercors legendává magasodott.

Jókai Mór - Egy ​magyar nábob
A ​kortársi és az utókori kritika egyaránt az író legjobb művei közt tartja számon az Egy magyar nábobot. Jókai Mór túlzó, hiperbolikus romantikája ebben a regényben érezhető talán a legkevésbé; bensőséges tárgyismerete, nemes irányzatossága, életszerű epizódtechnikája, alakjainak gazdagsága, vonzó humora, elégikus hajlamai viszont itt állnak össze leginkább egységes regénytónussá. A mű alapjában véve egyetlen nagyszabású anekdota elbeszélése epizódfüzérek formájában. A nábob, Kárpáthy János, aki a régi magyar nemesség tipikus képviselője, egy durva, kegyetlen, névnapi tréfa hatására megpróbálja levetkőzni régi önmagát, a társadalomra haszontalan, féktelen kicsapongásokba menekülő énjét.

Makszim Gorkij - Inasévek ​/ Az én egyetemeim
"Okos ​szíve van magának!" - jegyezte meg Tolsztoj, amikor Gorkijjal először találkozott, és megismerkedtek egymással. E trilógia olvasása közben járja át igazán az embert Tolsztoj megjegyzésének igazsága, amikor a "keserű" író (a Gorkij szónak ez a jelentése) végigvezet bennünket a forradalom előtti proletárélet poklain, de tevékeny emberszeretetében, az emberi lélek iránti bizalmában egy pillanatra sem inog meg. De nemcsak okos ez a szív, hanem végtelenül nagy is, hiszen belefér a munkássá lett parasztok, volgai hajósok, kisinasok, utcakölykök, rakodómunkások, diákok, próféták, csavargó "mezítlábasok", a "fölösleges emberek" eddig még alig ismert, új életet sóvárgó egész mélyvilága. Az emlékiratok áradatában Gorkij életregénye az első személyes híradás volt a szegények világáról, a proletársors valódi mélységeiről, s ezt a megrázó vallomást a forradalmi változtatás sürgető igénye ihlette. Ebben különbözött a hagyományostól, s rendkívüli hatása is éppen ebben a lényeges különbségben rejlik.

Victor Hugo - Kilencvenhárom
A ​romantika óriásának ez a kései műve a jakobinus diktatúra nehéz esztendejéről, 1793-ról szól. A mű megírásának idején - 1873-ban, két évvel a Párizsi Kommün tragikus bukása után - a francia nép már levert forradalmainak egész sorára tekinthet vissza. A forradalmak és a Kommün igazságának vállalása késztette arra az aggastyán írót, hogy regényében a forradalmi eszméknek monumentális emlékművet állítson. A regény a hatalom megtartásának kulcskérdése köré építkezik, ez az a feladat, amely történelmi leckeként magasodik a forradalmárok előtt. Külső és belső ellenség, eszmék és eszmények harca veszélyezteti a forradalom létét. Alapvetően a harmadik rend - plebejus és polgár - vívja harcát a feudalizmus erőivel. A drámai küzdelem paradoxona: mindkét oldalon a nép fiai küzdenek - arisztokraták vezetésével. Két márki - nagybácsi és unokaöcs - áll a harcolók élén, a két világ, a régi és az új képviseletében. Az ellenforradalmi Vendée és a forradalmi Párizs csap össze öldöklő csatában, mely ha nem is végleges de újabb győzelmet hoz a forradalom eszméjének. A 24 kötetből álló sorozat végigkíséri a társadalmi fejlődés folyamatát a rabszolgatartó társadalomtól egészen a szocializmus világáig.

Ottlik Géza - Iskola ​a határon
Az ​író új regénye egyrészt szabályos diákregény, mulattató, néha tragikumba forduló diákcsínyekkel, ártatlan vagy borsos kamasztréfákkal, ugyanakkor jóval több is ennél: egy társadalom lélektani regénye. A Horthy-korszak leendő katonatisztjeinek neveléséről, a határszéli kadétiskoláról szól a regény, ahová az úrifiúkat küldik, hogy a legérzékenyebb kamaszkorban történő kínzatások és az embertelen fegyelembe való nevelés után legtöbben maguk is nevelőikhez hasonló kínzókká, fegyelmezőkké legyenek. Azaz: egy erkölcstelen társadalom áldozataiból ennek a társadalomban a védelmezői. Ottlik hitelesen és nagy művészettel ábrázolja ezt a testi-lelki terrort, aminek védtelenül ki vannak szolgáltatva ezek a kamaszok, és azt a folyamatot, amely odáig zülleszti őket, hogy ezt a természetellenes világot természetesnek és egyedül lehetségesnek fogadják el. A kadétiskola komor, baljós épülete a huszas évek ellenforradalmi Magyarországának szimbóluma - és a regény ennek a szimbólumnak társadalmi és erkölcsi tartalmát, valóságát mutatja be, ítéletet mondva fölötte.

Harriet Beecher Stowe - Tamás ​bátya kunyhója
"ViIágtörténeti ​cselekedet volt ez a könyv. Megmutatta az egész világnak Amerika szégyenét, a rabszolgaságot... Harriet Beecher Stowe könyve betöltötte hivatását. De csodálatos módon nem felejtették el azóta sem. Ma is százezrek olvassák szerte a világon, színdarabokat faragnak, mozidarabokat csinálnak belőle, és nincs nap, hogy sokan-sokan meg ne siratnák a nemes szívű, vallásos lelkű, öreg négert, Tamás bátyát. Úgy látszik, még mindig van mit tanulnunk ebből a könyvből. Rabszolgák nincsenek bár; de még mindig megesik, hogy különbséget teszünk ember és ember között, és nem tudjuk elképzelni, hogy ami nekünk s a magunk fajtájú embernek fáj, az éppen úgy fáj a másfajta embernek is. A Tamás bátya kunyhója még sokáig szükséges könyv lesz. Meg kell tanulnunk belőle, hogy mindnyájan egyformán Isten gyermekei vagyunk, szeretnünk és becsülnünk kell egymást!" - írta Benedek Marcell, aki külön a gyerekeknek fordította és dolgozta át ezt a világhíres művet.

Kósa Csaba - Szélfúvó ​Garabonc
"A ​tengerekből kicsiny szigetek emelkednek ki, sok-sok kicsiny sziget. Van köztük egy sziget, az a világ közepe! Ezen a szigeten él a Garabonc király! Bármerre fordul, és a levegőt kiereszti a tüdőjéből, a szél végigvágtat a világon. Áttör a hegyeken, fut, fut, ameddig a kedve tartja. Télen hideget, nyáron meleget fú a Garabonc király. Csakhogy időközben az történt, hogy megöregedett. Nehezére esik már a szélfúvás. Gondolt egyet a király, és magához intette a fiait. Minden fiú kapott az apjától egy szép, bokáig érő vöröslila köpenyt... Így került hozzánk is egy Garabonc. Az apja megölelte, megcsókolta és azt mondta neki: menj, fiam, a posztodra, végezd a dolgodat becsülettel! Ez a fia fújja mifelénk a szelet az apja helyett..." Így mesél az ámuló gyerekeknek Herpenyő, az isten háta mögötti vasi falucska kivetett félnótása, és ők hiszik is meg nem is, de a nagy utazásra, a messzi Garaboncországba titkon mégis lelkesen készülnek. Közben zajlik a falu élete - a háború utáni években vagyunk -, és közeledik a szomszéd megyéből a villanyvezeték, hogy a fény szétoszlassa majd a néphit kedves és gonosz babonáit. Kósa Csaba új regénye fordulatosan és költőien, derűsen és nosztalgiával mesél a kisgyermekkor és egy egész korszak szelíd elmúlásáról.

Barát Endre - Boszorkánytánc
Százharminchét ​éve halt meg Niccoló Paganini, minden idők legcsodálatosabb hegedűművésze. Kortársai "az ördög hegedűsének", a "genovai varázslónak" nevezték. Rajongás, csodálat, irígység, gyűlölet, elragadtatás és idegenkedés vette körül. Játékának hatása nem csupán nagyszerű technikájában rejlett, hanem abban a különös lelki izgalomban, amelyet az emberekben előidézett. Halálhírét a zenei világ mély megrendüléssel fogadta. A lapok hónapokon át írták megemlékezéseiket a nagyszerű újítóról, aki lenyűgöző technikájával, érzéseinek végtelen skálájával, szilaj lendületével, személyiségének szuggesztív erejével bámulatba ejtette Európa hangversenylátogató közönségét. Barát Endre drámai megjelenítéssel, átéléssel kelti életre Paganini alakját; küzdelmeit, sorsának meglepő fordulatait a történelem sodrásában mutatja be az olvasónak. A megtörtént események hű leírásán túl, regénye költői újjáteremtése annak, ami Paganini érzésvilágában lezajlott, s ami a valóságban megtörténhetett vele.

Móricz Virág - Balga ​szüzek
Hogyan ​válik egy munkáslányból operaénekesnő? - ezt a folyamatot ábrázolja Móricz Virág regénye, ennek a nem mindennapi életútnak négy sorsdöntő állomása köré csoportosítva mondanivalóját. Az első rész, a Boldog gyermekkor, a leendő énekesnő, Gönczi Mária gyerekkorának a megidézése, a világháború utolsó éveitől a Tanácsköztársaság bukásáig villantja fel a 20. századi magyar történelem közismert eseményeinek a rendjében a regény hősnőjének családi és társadalmi környezetét; a háború végére tönkremenő asztalos-iparművész nagyapát s a proletár szülőket; a fronton elpusztuló apát és a hadiözvegy sorban élő munkásasszony anyát, a kemény és tiszta emberségű proletárokat. A Kísérletek és kísértések a nagy gazdasági válság kezdetén beszéli el a felserdült hősnő érettségijének és első szerelmének a nyarát, s azt a küzdelmet, amivel Gönczi Mara beverekszi magát a Zeneművészeti Főiskolára. A Más a hibás című rész már a kiforrott énekesnőt állítja az olvasó elé, aki beleszeret gyerekkori játszópajtásába, az időközben világhírű hegedűművésszé vált Klinger Fricibe. Ez a szerelem korántsem boldog beteljesülés: két művész-önzés szikrázó összecsapása, melynek kilátástalanságát a hegedűművész származása is kiélezi a fasizálódó Horthy-korszakban. A Szemünk fénye viszont az ötvenes-hatvanas évek fordulóján jeleníti meg a nagy művésznővé érett hősnő életének folyását egyetlen napja keretében, amelynek nagy drámai konfliktusa: ezen a napon határozza el Gönczi Mária, hogy felbontja harmadik házasságát. Így rajzol a Balga szüzek-ben négy nagy s egymásba kulcsolódó drámai történetbe sűrítve Móricz Virág négy nemzedék asszonysorsairól, céljairól, törekvéseiről eredeti, életteljes regényt.

Hallama Erzsébet - A ​bábu
A ​Bábu hősnője kortársunk, akkor találkozunk vele, amikor súlyos műtét utáni narkózisban elindul, hogy "kivégezze" elvált férjét, akit minden baja okozójának érez. De nem ilyen egyszerű a képlet. Annának sosem volt ereje, hogy szembeszegüljön a család, a kor, a körülmények szorításával. Igaz, nem is könnyű ez a küzdelem. Kibontakozik a történetből az ötvenes évek kényszerét képmutatással túlélő család, az októberi események lázas egyetemi napjai, a tantestület, a munkahely kis pokla, egy bátortalan szerelmi kitörés csődje. Halálra ítélje-e hősnőjét, megannyi kudarc után, vagy ami számára még nehezebb, bábuként, sorsa vállalására....?

John Knittel - Via ​Mala
Fűrészmalom ​a Jeffben, a graubündeni hegyek eldugott zugában, a szilajon zúgó Yzolla partján. Innen menekül el a kétségbeesés és borzalom éjszakáján Silvelie Lauretz, a szépség és tisztaság e kivételes megtestesítője, hogy új életet kezdjen, megszabaduljon az emberi mivoltából kivetkőzött apa árnyától s egy szörnyű bűntett kísértetétől. Vajon sikerül-e a szegény pincérlánynak -- aki gazdag örökösnő is egyben -- feledést és megnyugvást találnia Andi, a hozzá mindenben méltó férfi oldalán? Elég erős-e a kettejüket összekapcsoló szenvedély, a mély lelki vonzalom, hogy kibírja annak a bizonyos éjszakának a terhét? - A Via Mala 1934-ben látott napvilágot, s azóta nemzedékről nemzedékre rendre meghódítja olvasóit. Magyarul 1993-ban jelent meg utoljára. Régi rajongói most újra felidézhetik, az ifjabb generációhoz tartozók pedig megismerhetik a történetet, s egyúttal valamennyien bepillanthatnak a két világháború közötti Svájc csak messziről oly mintaszerű és békés életébe.

Victor Hugo - A ​nevető ember
A ​romantikus költészet, dráma- és regényirodalom legnagyobb francia klasszikusának hatalmas regénye a XVIII. század nemesi Angliájába vezet bennünket. Hugo színes és groteszk végletek közt csapongó képzelete viharos erővel sodorja az olvasót regényes tájakra, festői koldusnyomorba, hivalgó főúri pompába, de mindenütt az igaz emberséget, a szabadság nemes eszményeit kutatja, és egy nagy forradalmár szertelen gyűlöletét zúdítja a zsarnokság minden formájára. Victor Hugo csalhatatlan művészettel tárja fel a tragikus embersors lenyűgöző pátoszát, s a bohóctragédia hálás témája mindig megtalálja a szívünk titkos kamráihoz vezető utat, a részvét útját.

Megyery Sári - Játékszerelem
"A ​közelmúltban elhunyt Megyery Sári, aki az Én is voltam jávorfácska című 1979-ben megjelent önéletírásával méltán aratott nagy sikert, ebben az utolsó művében lazán összekapcsolódó emlékeiben és kedvenceiről - főleg írókról - rajzolt portréiban is a saját, élményekben gazdag, harmonikus és végtelenül sokoldalú életéről mesél. Ez a mindig megújhodásra kész, változtatni, a tudástól újabb és újabb területeket elhódítani akaró és tudó asszony - túl a nyolcvanon is - csodálatra méltó nyitottságával, mély és egyszerre bájosan naiv emberismeretével, megejtő derűjével valóságos természeti tünemény. Vigasz minden olvasónak a hanyatlás, az öregedés szorongató érzésére;" A kötet a színésznő-írónő portré műfajába tartozó írásaiból válogat. Az Emlékek franciaországi élményeit tartalmazza: De Gaulle bevonult Párizsba, Ignotus Pálnak iránta érzett szerelmének dokumentumairól számol be. Olvashatunk még A halászó macska utcája írójáról, Földes Jolánról, Shakespeare szülőföldjéről, egy párizsi vécés néni nagy bajáról , Körmendi Ferencről, Simone de Beauvoir-ról és Illyés Gyuláról is. A Portrék című második részben külföldi írók és más hírességek életét mutatja be.

Francoise Mallet-Joris - Allegra
A ​Svenson-Santoni családban ketten viselik az Allegra nevet: nagyanya és unokája, a villogóan fekete matriarcha és a szelíd szőke fiatalasszony, aki nyilvánvalóan az apjára ütött. A svéd Hjalmar Svenson és a korzikai származású Vanina Santoni Párizsban alapított családot, három lányuk háromféleképpen valósítja meg az örökül kapott családi eszményt. Három típus, három látszólag egyszerű képlet: Paule, a kozmetikaszalon-tulajdonosnő a lázadó, húga, Josée, a megkeseredett polgárasszony a konformista, Allegra, a "tulajdonságok nélküli" kishúg pedig a két irányzat között őrlődő mintagyerek, újdonsült feleség és dolgozó nő egy személyben. a fordulatos cselekmény alaposan megbolygatja ezt az osztályozást: a hidegfejű üzletasszony végül a szívére hallgat, és hajmeresztő cselekedetre vetemedik, az alapítványi hölgy perbe száll Istennel az anyai szeretet jogán, a mindenki kedvét kereső ártatlanság pedig legártatlanabb tettével kihívja maga ellen az engesztelhetetlenül törvénykező családot, amely őt vetik ki, nem két nővérét. Francoise Mallet-Joris Allegrát, az antihősnőt magasztalja fel tragikus hősként, rávilágít, milyen konvencionális lehet a "modern egyéniség" , milyen embertelen a "jó szándék", az ősi igazságnak szerez érvényt: önmagunk vállalása az igazi bátorság.

Grecsó Krisztián - Tánciskola
A ​Tánciskola nem konkrét hely, ahol – mondjuk – tangózni tanulnának Grecsó Krisztián új regényének hősei. A Tánciskola miliője nem valóságos tér, mert ahol elhiszik, hogy a permetezőből néhány hajtásra zenegép lesz, és a régi melódiákkal visszatér a múlt is, ott bizonyára bolondok élnek. Vagy talán mégsem egészen? Lehet, hogy akarni kell a csodákat, képesek vagyunk megálmodni a vonatablakból elsuhanó Magyarországot, és ez az akarás, a mágia iránti vágy a méltóság megőrzésének egyetlen eszköze? Grecsó egy mágikus, fülledt alföldi világot álmodik, amelyben minden olyan lehetetlenül ismerős és valóságos. Egy jogászi pályája elején lévő fiatalember a Viharsarok egy ismeretlen városába kerül; kísértések, csodák, borzalmak, nők és a halál közelébe. Dr. Voith József nem tudja, hogy ördögi dolog kavarodik-e fel a mélyből, vagy csak a hétköznapok könyörtelen üteme fodrozza a felszínt. A kusza szerelmek és a drogos bódulat zavarossá tesz számára mindent. Rajongva imádott nagybátyjához fordulna, de egyre inkább úgy érzi, rossz helyen jár. A nagysikerű, több nyelven megjelent Isten hozott szerzője ízesen, humorral és nagy szívvel mesél. A Tánciskola egy generáció, egy világ, egy rejtély és egy dilemma varázslatos regénye.

Joseph Conrad - Lord ​Jim
Jim ​fiatal tengerésztisztként egy zavaros helyzetben önmaga számára is érthetetlen gyávaságot követ el. Ezután hiába menekül egyre távolabb a civilizációtól, az eset híre mindenütt utoléri, és tovább űzi a megbékélni, önmagával és a világgal szembenézni képtelen fiatalembert. Jim végül a messzi kelet egyik alig ismert szigetén telepszik le, és itt sikerül is kivívnia a bennszülöttek tiszteletét: bátorsága révén vezetőjükké emelkedik, és kiérdemli a Lord Jim címet. Ám az egykori cselekedetből fakadó bizonytalanság önmaga foglyává, korábbi életének rabjává teszi, s így a bűnt szükségszerűen követi a bűnhődés - Jim szánandó, mégis emelkedett jelleme a szigetet érő támadás során újra mérlegre kerül. Az ukrajnai területen orosz alattvalóként született lengyel Joseph Conrad úgy lett a modern angol irodalom - Joyce, Lawrence és Woolf - előfutáraként számon tartott "angol" íróvá, hogy húszas évei elejéig alig pár szót tudott választott nyelvén. A sötétség mélyén és a Nostromo világhírű szerzője műveinek többségében a hűség, az emberi tartás és az ezek kudarcából következő meghasonlás témáját kutatja, elemzi. Kortársa, Henry James így írt róla: "Ő az új nemzedék egyik legérdekesebb és legmegkapóbb regényírója. Könyvei sorra az igazi irodalmat képviselik."

Tadeusz Różewicz - Kirándulás ​a múzeumba
"Minden ​reggel velem együtt ébredt a múltam. Amikor az ablakban a napsugarak kirajzolták a virágok világos szárait, velem együtt ébredtek az iskolatársaim, egyívású játszópajtásaim, a tanáraim, és száz meg száz, vagy talán ezernyi ember. Tüstént felébredt minden kellemes és kellemetlen élményem: ezek most mozdulatlanok és világosak voltak, fölelevenedtek, és egy rég holt világ felé vonzottak..." Ez az idézet Tadeusz Rózewicz egész életművét jellemzi: arra utal, hogy a szerző felfőbb célja mindig a történtek, az elmúlt események pontos feltárása és könyörtelen analízise volt; az a törekvés, hogy az írót kataklizmák megjelenítésével elrettentő tanulságokat fogalmazott meg a jelen és a jövő emberének.

Berkesi András - Szélcsend
"-...Én ​most nagyon racionálisan megkérdezem magát, a nagy humanista állami humanista megbízottját, hogy ha beadnám a derekamat, meddig kéne a hazámat elárulni. A halálomig? - Nem, mérnök úr, nem a haláláig szól a szerződése. Meghatározott ideig. Mondjuk három-négy évig. Azután mi lehetőséget adunk rá, hogy a családjával együtt az Egyesült Államokba költözzön és ott folytathassa mérnöki munkáját. - Világos beszéd. És mi történik akkor, ha nem vállalom a feladatot? - Akkor Kisibaja professzor nem végzi el május huszonkettedikén a műtétet. - Mondja, Weber, maga nem gondol arra, hogy feljelenthetem, például elmondom Basir Ben Hasszánnak, a kombinát elhárító főnökének, hogy az IFPCW szumbartai megbízottja, Mike Weber valójában a CIA ügynöke? - Kedves mérnök úr, téved, ha azt hiszi, hogy ezt a lehetőséget kihagytuk a számításból. De én úgy gondolom, Szabolcsi András mérnök szereti annyira a lányát, hogy egy ilyen információ közlésével nem akadályozza meg a műtét elvégzését. Gondoljon a lányára! És még valamit, mérnök úr, ha nem áll be a sorba, van még egy megoldás. - Éspedig? - Főbe lőheti magát."

Cserna-Szabó András - Puszibolt
Ez ​a könyv a boldogságról szól – a pusziboltról, ami hol kinyit (és akkor lesz nekünk nagyon jó), hol pedig bezár (és akkor halálhörgés, siralom). Furcsa egy üzlet ez, sose lehet tudni, mikor fordul meg az üvegajtón a táblácska. A könyvbéli városka lakói mind-mind a boldogságot keresik, persze mindenki a maga módján. Kutatják a szerelemben, az igazságban, az alkotásban, a dicsőségben, a vereségben, a mámorban, a halálban. De nemcsak a puszibolt furcsa, hanem portékája is: a boldogság, akár egy nyálkás, fickándozó harcsa – ahogy megfogjuk, már ki is csúszott a markunkból. Igaz lenne, hogy az élet arra való, hogy csendben elmulasszuk? Vagy ordíthatunk is közben a fájdalomtól? Cserna-Szabó András új könyve olvasható regényként, de akár novellafüzérként is, melynek végén, akár egy krimiben, trükkös csattanó adja meg a választ kínzó kérdéseinkre.

Zolnay Vilmos - A ​láthatatlan póráz
Ha ​felszínét nézzük a könyvnek, olybá tűnik, egy kutyának meg egy másiknak (egy rég holtnak) a történetét kapjuk. Ennyi sem volna érdektelen. Gondoljunk Elias Canetti véleményére, aki az állatok fokozatos eltűnését tartja talán a legveszélyesebbnek az ember elszegényesedésében. A kutya, így tekintve a dolgot, pótszer csupán, mégis nagy jótétemény, a paradicsomi gazdagságú állatvilágot, mely nem is oly rég még körülfogta az embert, helyettesíti szinte egymagában. Zolnay könyve azonban sokkal több, mint egy "kutyatörténet", sokat árul el ugyan a kutya belső világáról, még többet azonban az emberekéről, legtöbbet pedig - természetszerűleg - önmagáról. A kutyával kapcsolatban meg emberi sorsokon keresztül mindig a legsúlyosabb emberi gondról beszél: a szeretetről (hisz "erről tudunk a legkevesebbet" - mondja ő maga) és a gyűlöletről, a születés és az élet csodájáról, a halál elfogadhatatlanságáról, a magányról, az egyedüllét képtelenségéről, a közösség utáni vágyról s az égi és földi hatalmaknak való kiszolgáltatottságról. Mert ugyan kiről van szó - a kutyáról-e vagy magáról az íróról és rólunk? -, mikor az író rémeket látva bolyongja be a környező utcákat, a hegyet és völgyet elcsavargott kutyáját keresve; kiről és miről, mikor megüti, ki érzi át a védtelen és életre-halálra kiszolgáltatott megütésének gyalázatát? Ki retten föl álmából, mert az álmodja, hogy a kutyája rá akarja vetni magát? É miért, hogyan álmodhat ilyet? Andrea - így hívják a kutyát -, aki maga a megtestesült hűség, hála és ragaszkodás, szolgáltatott volna okot az effajta álomra? Ugyan! És kinek kell végigképzelnie - bár nem akarja - Pimasznak (ő a rég holt kutya) halálba vonatozását? Bizony, hogy az írónak és az ő "jóvoltából" nekünk olvasónak. A jó állatregény mindig az emberről, rólunk szól elsősorban. Zolnay könyve ezek közül való.

Esterházy Péter - Harmonia ​Cælestis
Mintha ​varázsütésre (fotocella), hangtalanul kinyílik előttünk a mesterien megmunkált kovácsoltvas kapu (1. sz. műremek), s végiglépdelhetünk egy elhagyott, ismerősnek tűnő allén. Az utat porcukorhó borítja (sóőrlemény?), minden léptünk látszik, feltéve, ha van bátorságunk visszapillantani. (Valakik majd kővé dermednek. Mi?) Súlyos döndülés, a kaput becsukták. (Haydn?) Megérkeztünk - hová is? Melyik századba? A huszadikból a huszadikba? (Többek közt.) Vallomásokat olvashatunk az Esterházyakról, a nem-Esterházyakról, vallomásokat Magyarországról, történeteket történelmünkről (fehér foltok: porcukor, porsó, por, hamu, isa). Sorstörmelékek, sorsőrlemények, mi. Most lett vége a huszadik századnak.

Herbert Ernest Bates - Jó ​széllel francia partra / Bíbor sivatag / A jacaranda-fa
Három ​háborús regényében (Jó széllel francia partra, 1944; Bíbor sivatag, 1947; A jacaranda-fa, 1949) voltaképpen ugyanazt a témát dolgozta fel. Mindhárom a helytállás regénye, s a mondanivaló, amiért Bates háromszor is megírta a témát, alighanem: maga a hős. Háborús regényei alig néhány ember sorsában ábrázolják a kort, s a lelkekben, az érzésekben, az alapvető emberi kapcsolatokban és ezek változásaiban, nem külső, hanem sokkal inkább belső történeésekben ragadják meg a témát: a háborút. A Jó széllel francia partra történetét tiszta, szép, férfias líra hatja át. Rejtőzés, a menekülés veszedelmes körülményei közt megszülető szerelem, s a megszállt Franciaország közepéből pusztán e szerelem által kimenekülő fiatal pár sorsa jelképpé válik, és mindennél élesebben mutatja, mit fenyegetett a háború, s miért kellett a fasizmusnak elbuknia. A Bíbor sivatagban Forrester repülőőrnagy a burmai homoksivatagban viszi a hátán sebesült bajtársát, és sorsában szívesen osztozunk, mert emberfeletti erejét nagyon is emberi gyengeségből meríti. A jacarandafa egy kis angol csoport menekülését írja le Burmából. A japán előnyomulás hírére egy kis közép-burmai város angol urai menekülésre szánják el magukat, Indiába akarnak eljutni az északi hegyeken keresztül. A regény tulajdonképpeni története a menekülés a túlzsúfolt utakon, amely közben nagyszerű képet kapunk a menekülő társaság tagjairól. A regény, mely jelképesen bemutatja az angol gyarmati uralom végét Burmában és egész Ázsiában, a háborús irodalom egyik legművészibb alkotása.

Alexandre Dumas - Emma ​Lyonna
Az ​első rész, a Luisa San Felice nagyívű körkép a Nápolyban uralkodó király zsarnokságáról, kegyetlenkedéseiről, a franciák segítette olasz forradalmárok harcáról, akik életük kockáztatásával szembeszállnak a önkénnyel. Megdöntik a királyságot, és távozásra kényszerítik Ferdinándot aljas híveivel együtt. Az Emma Lyonná-ban tovább forog a történelem kereke: a háttérben a köztársaság kikiáltása, a bosszúra készülő király felkészülése, visszatérte pedig az első részből is ismert olasz hazafiak hiábavaló, küzdelmes önfeláldozásának és egy ifjú szerelmespár tovatűnő boldogságának, szívszorongató tragédiájának története. Ebből a regényből is kiderül Dumas nem múló sikerének titka: neki sikerül termékeny képzeletével kalanddá formálni-kerekíteni a valóságosat, lélegzetelállító iramú, váratlan és regényes fordulatokban bővelkedő regényt formálni, és mesemondás közben egy nagy kort megidézni.

Bartis Attila - A ​Lázár apokrifek
Bartis ​Attila új kötete tizenkét történetet tartalmaz, melyek az Élet és Irodalom tárcarovatában jelentek meg. A fiatal írónak ez a negyedik könyve. Tizenkét hónap, tizenkét történet. A Lázár apokrifek egy /lapzártától lapzártáig tartó/ év dokumentuma, bizonyos értelemben már-már napló. S bár az Irodalmi fogalomtár szerint a tárca alapvetően könnyed, szellemes műfaj, Bartis mégis Istenről mesél nekünk tizenkét igaz történetet. Vagy "arról, hogy üres volt a helye. Vagy nem is volt üres, csak Ő nem látszott rendesen. Ha meg mégis látszott, úgy egészen másnak képzelte az ember. Igen, talán ez a legpontosabb: néha látszott, csak egészen másnak képzelte az ember. /.../ Így könnyen lehet, hogy amit ő az Úristenről gondol, az még tárcának is csak apokrif." Részlet a könyvből: "A hágón innen az utolsó férfi azt mondta, ez a helyes út. Azért elővettük a térképet, hátha nem értette a kérdést pontosan, mert tulajdonképpen nem volt miért értse. Mi van, ha téved? Ha eltévedünk, miközben ránk sötétedik? De úgy tűnt, többé-kevésbé érti, hová szeretnénk jutni. Yes, yes, there is the nothing, bólogatott kis gondolkodás után, és mutatta, hogy még tíz kilométer, legfönnebb tizenöt. Mondom, a hágón innen még biztosak lehettünk benne, hogy odaát már a semmi van. Vagy, ha nem is rögtön a hegy mögött, mindenesetre valahol arrafele, a közelben. Tényleg nem lehet több mint tizenöt kilométer. Maximum húsz, mert a helybéliek egy kicsit mindig szépítenek. Igaz, a térképészek meg mindent elnagyolnak, de akkor se több huszonötnél. Jó bakancsokkal, még ha néha meg is állunk pihenni, már éjfél előtt ott vagyunk. És onnan azért biztosan másképp látni a dolgokat. Mert ahol semmi nincs, onnan föltétlenül tisztábban látja az ember a dolgokat. Az egészet, egyben. /.../ Hogy merről jön a fény, és hová esik az árnyék."

Ancsel Éva - Éthosz ​és történelem
A ​szerző új könyve szervesen kapcsolódik korábbi munkáihoz - különösen a Történelem és alternatívák, továbbá az Írás az éthoszról című esszéihez. Ezúttal is az etikum és a történelem érintkezési pontjait keresi - de új kérdéseket tesz fel és a tárgyalásba bevonja a mindennapiság témáját is. Indító problémája: az etikum ereje és erőtlensége. Az éthosz erejét a tett után jelentkező, többnyire néma, a nem szándékolt következményekért is felelősséget vállaló tudatban mutatja fel. erőtlenségének magyarázatát pedig az embert mozdító erők többféleségében látja. Kiemelkedő szerep jut a fejtegetéseiben annak a kérdésnek,hogy mi az etikum sorsa a történelmi határhelyzetekben, milyen utóélete van az ilyenkor tanúsított helytállásnak vagy gyöngeségnek. Az éthosz és a tudás, az emberismerés összefüggéseit vizsgálva jut el a mindennapok és az etikum, majd pedig a mindennapok és a történelem találkozásának, illetve ütközésének problémáihoz. Azt vizsgálja, mintegy közelnézetből, hogyan mutatkozik meg az a legegyszerűbb, leghétköznapibb szituációkban, s hogyan küzdenek meg az emberek a nagy történelmi földmozgások őket érintő következményeivel. A könyv a történelmi fordulatok utóéletét vizsgálva a jelen problémáihoz jut el, azt a sajátos "történelmi hallgatagságot" elemezve, amely akadályt jelent a nemzedékek közötti tapasztalatcserében, a múlt átörökítésében.

Mikszáth Kálmán - Az ​igazi humoristák
A ​humor és a nevetés mindig ott van körülöttünk. És az igazi, a jó humor mellett nem is szabad csak úgy elmenni. Mikszáth Kálmán leírja a humor köznapi előfordulási formáit a 19. századi Magyarországon. Humorista az, aki észleli, értékeli, és élvezi a humort, a természetnek ezt a különös, emberi ajándékát. Az igazi humorista nem feltétlenül a humorából él. Csak él a humorral. A magyar irodalom történetében talán Mikszáth Kálmán az a szerző, aki a legtöbbet tette e "természeti kincs", a humor közösségi hasznosításának ügyéért.

Heltai Jenő - A ​néma levente / Az ezerkettedik éjszaka
Mátyás ​király hírhedt fekete seregének hadnagya, Agárdi Péter, itáliai portyázásuk alatt beleszeret egy ifjan megözvegyült nemes hölgybe, Ziliába. Amikor végre személyesen is találkozhat vele, megvallja szerelmét, s egy búcsúcsókért bármilyen áldozatra kész - nem sejtve, hogy fogadkozásának nagy ára lesz. A hölgy kegyetlen árat kér: háromévi némaságot. Eltelt egy év, és Agárdi Péter tarja a szavát. Mátyás király akár ezer aranyat is fizetne annak, aki néma vitézét meggyógyí­tja - de aki erre vállalkozik, azzal is számolnia kell, hogy ha a próba nem sikerül, akkor Setét Lajos, Mátyás bakója a fejét veszi. Zilia útra kél, mert biztos abban, hogy egyedül ő ismeri néma Péter bajára az orvosságot. A levente azonban megleckézteti a csalfa asszonyt... Heltai Jenő Az Ezerkettedik éjszaka című verses mesejátéka, néhány évtizeddel ezelőtt volt látható utoljára a fővárosi színházak műsorán. Csengő-bongó rímekben, nyelvi fortélyokban gazdag, sziporkázó, szellemes színdarab, nemegyszer mai aktualitással, szeretni való, életteli karakterekkel, amely egyaránt alkalmas a felnőtt, ifjúsági és gyerekközönség szórakoztatására. A darab játékossága, könnyedsége és mégis komoly mondanivalót is hordozó sorai színvonalas kikapcsolódást nyújt minden korosztálynak. A felnőtt nézők a helyzetkomikumon, a cseppet pikáns jeleneteken, a humoros szövegen derülhetnek; míg a kisebbeket elbűvöli a misztikus Kelet világát bemutató verses mesejáték.

Dante Alighieri - Isteni ​színjáték
Dante ​sovány, nagy orrú, keserű ember volt. 1300 körül elhatározta, hogy világraszóló művet fog írni, olyat, amit akkor már ezer éve nem írtak. És sikerült neki, mert nem tragédiát írt, hanem - ahogy ő nevezte - komédiát. Az _Isteni Színjáték_ azért tud sokszor vicces lenni, mert keserű ember írta. Sziklaszilárdan hitt Istenben, de kénytelen bevallani: Istent úgyse lehet érteni. És - a mi szerencsénkre - tett egy nagy felfedezést: nem Istent kell megérteni, hanem az embereket, Isten teremtményeit. Talán őket figyelve megtudjuk: milyen Ő. Ezt a könyvet akár "Emberi Színjátéknak" is nevezhetnénk, pedig kizárólag halottak szerepelnek benne - no de van ennél élettelibb, színesebb, kalandosabb történet? Kedves Olvasó! Jöjjön velünk a Túlvilágra, és nézze meg, mi vár önre. Nem lesz fenékig tejfel!

Kemény Zsigmond - Özvegy ​és leánya
,,A ​csil­lag­fény és a hold­sar­ló e­züst­je meg­tört a sár­ga­réz pán­cé­lon, me­lyet a me­rész tá­ma­dó vi­selt, ki­nek arc­ros­té­lya fé­lig le volt e­reszt­ve... Sá­ra me­ne­kül­ni tö­re­ke­dett a lo­vag kar­ja­i kö­zül." Mit ad­hat a ma­i ol­va­só­nak az Öz­vegy és le­á­nya? Kö­zép­ko­ri le­ány­rab­lás éj­nek é­vad­ján, á­löl­tö­zet, sze­rel­mi ön­gyil­kos­ság, é­le­tet men­tő gyű­rű, fe­je­del­mi va­dász­ka­land, fél­re­ér­té­sek vég­ze­tes so­ro­za­ta, szí­nes, Wal­ter S­cott-i tör­té­nel­mi tab­ló ki­e­mel­ke­dő fő- és mel­lék­sze­rep­lők­kel, for­du­la­tos cse­lek­mény­szö­vés, a leg­szél­ső­sé­ge­sebb túl­zá­sok­ba e­ső mo­no­má­ni­ás "­fan­to­ma­nya", egy csi­pet­nyi hu­mor, i­ró­ni­a... í­me egy vér­be­li ro­man­ti­kus re­gény re­cept­je. Ke­mény kép­ze­le­te a tör­té­nel­mi Er­dély­be, Rá­kó­czi György fe­je­de­lem ko­rá­ba rö­pí­ti ol­va­só­it. Az Öz­vegy és le­á­nya egy­szers­mind ra­gyo­gó­an meg­raj­zolt, szí­nes kör­kép a ko­ra­be­li Er­dély­ről, for­du­la­tos ka­land­re­gény és meg­ha­tó, t­ra­gi­kus vég­ki­fej­le­tű, u­gyan­ak­kor el­gon­dol­kod­ta­tó sze­rel­mi tör­té­net.

Szombathy Viktor - A ​pénzhamisító
Körös-körül ​Rákóczi kurucai harcolnak a labanc seregekkel. Selmec városa azonban falai mögé húzódik, és önző, fukar módon próbálja védeni biztos polgári nyugalmát. A selmeci polgárok is jó hazafiak, sőt vitézek is, ha kell – az önzés meg a zsugoriság mégis majdnem a vesztüket okozz. Szombathy Viktor, _A félhold vándorá_nak jól ismert írója mikszáthi derűvel meséli el, hogyan tette lóvá majdnem az egész várost egy olasz nevű pénzhamísító kalandor. Sok váratlan, hol vidám, hol megrázó fordulat után azonban Selmec is – és az olvasó is – jól jár, hiszen az igazságosztás nem könnyű feladatát éppen Rákóczi, a nagy fejedelem vállalja magára.