Ajax-loader

kollekció: Szépirodalom

“Az írás nem könnyű mesterség. Sok műveltséget, fáradságot és tintát igényel.”
(Rejtő Jenő)


Kafka
elérhető
39

Franz Kafka - A ​kastély
Josef ​K., a kastély új földmérője megérkezik a faluba, hogy tovább folytathassa útját a kastély urához. Arra azonban soha nem gondolt volna, hogy ezzel élete legnagyobb megpróbáltatásának néz elébe - útját a kastélyhoz minduntalan akadályozza a falu népe, míg végül ő maga sem biztos benne, valóban várják-e odafönt. Vajon eléri-e célját? Az elidegenedés legnagyobb huszadik századi írójának egyik legismertett és legjobb könyve A kastély. Szerzője 1915-ben Fontane-díjat kapott, de igazán csak a halála után fedezte fel a művelt világ. Az igazi Kafka-reneszánsz főleg az emberiséget ért hatalmas megrázkódtatás, a II. világháború után érkezett el. E regénye 1941-ben Amerikában is megjelent. Thomas Mann ekkor írta róla: "Utal az isteni és emberi állapot között meglévő áthidalhatatlan szakadékra, melyet csak mágikus humorral lehet érzékeltetni."

Daniel Defoe - Robinson ​Crusoe
Századok ​óta közkedvelt ifjúsági regény a Robinson, noha szerzője annak idején felnőtteknek szánta. A kalandvágyból űzött fiatalember tengerre száll és sok viszontagság után hajótörést szenved egy lakatlan szigeten. Itt mindenkitől elhagyatva diadalmaskodik a természet erőin, emberi életnek megfelelő feltételeket teremt magának. Az emberi leleményesség és akaraterő diadalált zengi a regény, s valószínűleg ezért is vált az ifjúság kedvenc olvasmányává. A cselekmény maga igaz történet. Alexander Selkirk matrózt kapitánya büntetésből partra tette a lakatlan Juan Fernandez-szigeten, s a matróz négy és fél évet töltött ott egyedül. Defoe az ő elbeszélése alapján írta meg regényét. Robinsonja a mostoha természeten diadalmaskodó, civilizált ember szimbóluma lett.

Michael Pearson - A ​diadal könnyei
A ​Vercors – őstönk. A Rhone és az Isére folyók lapályos részei fölé tornyosuló fennsíkot horhosok szaggatják, hósipkás csúcsok csillognak fölötte, rengeteg erdők borítják, másutt csupasz sziklák szökkennek róla kinyújtott ujjakként a magasba. A német megszállás első évétől az ellenállók természetes erődje és búvóhelye volt, már akkor is legenda. Drámája több síkon mozog. A normandiai invázió hírére itt gyülekeztek az Ellenállás harcosai, polgári ruhában, meghatóan elavult fegyverekkel, s várták a dél-franciaországi partraszállást, amely egyre késett. De Gaulle algíri ideiglenes kormánya szólította fegyverbe a Vercors maquisard-jait, akiket végül a német túlerő szétszórt, megtizedelt, bujdosóvá tett. S a francia baloldal és jobboldal között máig tombol a vita: tudatosan áldozták-e fel bátor férfiak ezreit az algíri és a londoni szövetséges főhadiszállások. Hosszú volt az út, amíg a túlélők arcán végigcsordulhattak a diadal könnyei, s az elárult Vercors legendává magasodott.

Jókai Mór - Egy ​magyar nábob
A ​kortársi és az utókori kritika egyaránt az író legjobb művei közt tartja számon az Egy magyar nábobot. Jókai Mór túlzó, hiperbolikus romantikája ebben a regényben érezhető talán a legkevésbé; bensőséges tárgyismerete, nemes irányzatossága, életszerű epizódtechnikája, alakjainak gazdagsága, vonzó humora, elégikus hajlamai viszont itt állnak össze leginkább egységes regénytónussá. A mű alapjában véve egyetlen nagyszabású anekdota elbeszélése epizódfüzérek formájában. A nábob, Kárpáthy János, aki a régi magyar nemesség tipikus képviselője, egy durva, kegyetlen, névnapi tréfa hatására megpróbálja levetkőzni régi önmagát, a társadalomra haszontalan, féktelen kicsapongásokba menekülő énjét.

Makszim Gorkij - Inasévek ​/ Az én egyetemeim
"Okos ​szíve van magának!" - jegyezte meg Tolsztoj, amikor Gorkijjal először találkozott, és megismerkedtek egymással. E trilógia olvasása közben járja át igazán az embert Tolsztoj megjegyzésének igazsága, amikor a "keserű" író (a Gorkij szónak ez a jelentése) végigvezet bennünket a forradalom előtti proletárélet poklain, de tevékeny emberszeretetében, az emberi lélek iránti bizalmában egy pillanatra sem inog meg. De nemcsak okos ez a szív, hanem végtelenül nagy is, hiszen belefér a munkássá lett parasztok, volgai hajósok, kisinasok, utcakölykök, rakodómunkások, diákok, próféták, csavargó "mezítlábasok", a "fölösleges emberek" eddig még alig ismert, új életet sóvárgó egész mélyvilága. Az emlékiratok áradatában Gorkij életregénye az első személyes híradás volt a szegények világáról, a proletársors valódi mélységeiről, s ezt a megrázó vallomást a forradalmi változtatás sürgető igénye ihlette. Ebben különbözött a hagyományostól, s rendkívüli hatása is éppen ebben a lényeges különbségben rejlik.

Victor Hugo - Kilencvenhárom
A ​romantika óriásának ez a kései műve a jakobinus diktatúra nehéz esztendejéről, 1793-ról szól. A mű megírásának idején - 1873-ban, két évvel a Párizsi Kommün tragikus bukása után - a francia nép már levert forradalmainak egész sorára tekinthet vissza. A forradalmak és a Kommün igazságának vállalása késztette arra az aggastyán írót, hogy regényében a forradalmi eszméknek monumentális emlékművet állítson. A regény a hatalom megtartásának kulcskérdése köré építkezik, ez az a feladat, amely történelmi leckeként magasodik a forradalmárok előtt. Külső és belső ellenség, eszmék és eszmények harca veszélyezteti a forradalom létét. Alapvetően a harmadik rend - plebejus és polgár - vívja harcát a feudalizmus erőivel. A drámai küzdelem paradoxona: mindkét oldalon a nép fiai küzdenek - arisztokraták vezetésével. Két márki - nagybácsi és unokaöcs - áll a harcolók élén, a két világ, a régi és az új képviseletében. Az ellenforradalmi Vendée és a forradalmi Párizs csap össze öldöklő csatában, mely ha nem is végleges de újabb győzelmet hoz a forradalom eszméjének. A 24 kötetből álló sorozat végigkíséri a társadalmi fejlődés folyamatát a rabszolgatartó társadalomtól egészen a szocializmus világáig.

Ifj. Alexandre Dumas - A ​kaméliás hölgy
Ifjabb ​Alexandre Dumas (1824-1895) szentimentális alkotása (1848) a kurtizánról, akinek a tiszta szerelem esélye is megadatott - bejárta a világot. Népszerűségét fölöttébb gyarapította Verdi ragyogó operazenéje (La Traviata), neves énekesek, illetve a filmváltozatokban színészegyéniségek kiemelkedő teljesítménye. A regény maga azok közé az irodalmi képződmények közé tartozik, amelyek érzelmi aureólába fogják és egyszerű, kongruens képlet szerint építik fel világukat. Mindennek és mindenkinek megvan a maga pontosan kijelölt, áttekinthető helye és szerepe, s az egyetlen nóvum, amit e művek felmutatnak az, hogy valami rosszról kiderül, alapjában véve jó. Szerb Antal felhívja a figyelmet, hogy a Kaméliás hölgy nyomán megindult demi-monde regénydivatra mintegy keserű ellenhatásként nyúl Flaubert magasabb értelmezési hálóval a közkedvelt érzelmes témához.

William Makepeace Thackeray - Pendennis ​története
Színes, ​kavargó világ bontakozik ki e monumentális regény lapjain: a XIX. század közepének Angliája, a nyüzsgő, eleven London és derűs, kedves kastélyaival, paplakjaival az angol vidék. S ezt a káprázatos színteret Thackeray megannyi érdekes figurával népesíti be: szépasszonyok, és szélhámosok, öregedő katonatisztek és elegáns ficsúrok, szerelmes lelkészek és pletykás vénlányok, lordok és inasok tűnnek fel a történet különböző állomásain. Közöttük vívja harcát ifjú hősünk, Arthur Pendennis úr legnagyobb ellenségével - önmagával. Illetve a tisztaságát, egyenességét minduntalan megkísértő önzéssel, a felelőtlen cinikus karriervágyat. Küzdelme sikerrel jár. E híres regényben ismét pompás képét kapjuk az emberi természetnek. Az áradó mese végig ébrentartja érdeklődésünket.

Ottlik Géza - Iskola ​a határon
Az ​író új regénye egyrészt szabályos diákregény, mulattató, néha tragikumba forduló diákcsínyekkel, ártatlan vagy borsos kamasztréfákkal, ugyanakkor jóval több is ennél: egy társadalom lélektani regénye. A Horthy-korszak leendő katonatisztjeinek neveléséről, a határszéli kadétiskoláról szól a regény, ahová az úrifiúkat küldik, hogy a legérzékenyebb kamaszkorban történő kínzatások és az embertelen fegyelembe való nevelés után legtöbben maguk is nevelőikhez hasonló kínzókká, fegyelmezőkké legyenek. Azaz: egy erkölcstelen társadalom áldozataiból ennek a társadalomban a védelmezői. Ottlik hitelesen és nagy művészettel ábrázolja ezt a testi-lelki terrort, aminek védtelenül ki vannak szolgáltatva ezek a kamaszok, és azt a folyamatot, amely odáig zülleszti őket, hogy ezt a természetellenes világot természetesnek és egyedül lehetségesnek fogadják el. A kadétiskola komor, baljós épülete a huszas évek ellenforradalmi Magyarországának szimbóluma - és a regény ennek a szimbólumnak társadalmi és erkölcsi tartalmát, valóságát mutatja be, ítéletet mondva fölötte.

Harriet Beecher Stowe - Tamás ​bátya kunyhója
"ViIágtörténeti ​cselekedet volt ez a könyv. Megmutatta az egész világnak Amerika szégyenét, a rabszolgaságot... Harriet Beecher Stowe könyve betöltötte hivatását. De csodálatos módon nem felejtették el azóta sem. Ma is százezrek olvassák szerte a világon, színdarabokat faragnak, mozidarabokat csinálnak belőle, és nincs nap, hogy sokan-sokan meg ne siratnák a nemes szívű, vallásos lelkű, öreg négert, Tamás bátyát. Úgy látszik, még mindig van mit tanulnunk ebből a könyvből. Rabszolgák nincsenek bár; de még mindig megesik, hogy különbséget teszünk ember és ember között, és nem tudjuk elképzelni, hogy ami nekünk s a magunk fajtájú embernek fáj, az éppen úgy fáj a másfajta embernek is. A Tamás bátya kunyhója még sokáig szükséges könyv lesz. Meg kell tanulnunk belőle, hogy mindnyájan egyformán Isten gyermekei vagyunk, szeretnünk és becsülnünk kell egymást!" - írta Benedek Marcell, aki külön a gyerekeknek fordította és dolgozta át ezt a világhíres művet.

Kósa Csaba - Szélfúvó ​Garabonc
"A ​tengerekből kicsiny szigetek emelkednek ki, sok-sok kicsiny sziget. Van köztük egy sziget, az a világ közepe! Ezen a szigeten él a Garabonc király! Bármerre fordul, és a levegőt kiereszti a tüdőjéből, a szél végigvágtat a világon. Áttör a hegyeken, fut, fut, ameddig a kedve tartja. Télen hideget, nyáron meleget fú a Garabonc király. Csakhogy időközben az történt, hogy megöregedett. Nehezére esik már a szélfúvás. Gondolt egyet a király, és magához intette a fiait. Minden fiú kapott az apjától egy szép, bokáig érő vöröslila köpenyt... Így került hozzánk is egy Garabonc. Az apja megölelte, megcsókolta és azt mondta neki: menj, fiam, a posztodra, végezd a dolgodat becsülettel! Ez a fia fújja mifelénk a szelet az apja helyett..." Így mesél az ámuló gyerekeknek Herpenyő, az isten háta mögötti vasi falucska kivetett félnótása, és ők hiszik is meg nem is, de a nagy utazásra, a messzi Garaboncországba titkon mégis lelkesen készülnek. Közben zajlik a falu élete - a háború utáni években vagyunk -, és közeledik a szomszéd megyéből a villanyvezeték, hogy a fény szétoszlassa majd a néphit kedves és gonosz babonáit. Kósa Csaba új regénye fordulatosan és költőien, derűsen és nosztalgiával mesél a kisgyermekkor és egy egész korszak szelíd elmúlásáról.

Barát Endre - Boszorkánytánc
Százharminchét ​éve halt meg Niccoló Paganini, minden idők legcsodálatosabb hegedűművésze. Kortársai "az ördög hegedűsének", a "genovai varázslónak" nevezték. Rajongás, csodálat, irígység, gyűlölet, elragadtatás és idegenkedés vette körül. Játékának hatása nem csupán nagyszerű technikájában rejlett, hanem abban a különös lelki izgalomban, amelyet az emberekben előidézett. Halálhírét a zenei világ mély megrendüléssel fogadta. A lapok hónapokon át írták megemlékezéseiket a nagyszerű újítóról, aki lenyűgöző technikájával, érzéseinek végtelen skálájával, szilaj lendületével, személyiségének szuggesztív erejével bámulatba ejtette Európa hangversenylátogató közönségét. Barát Endre drámai megjelenítéssel, átéléssel kelti életre Paganini alakját; küzdelmeit, sorsának meglepő fordulatait a történelem sodrásában mutatja be az olvasónak. A megtörtént események hű leírásán túl, regénye költői újjáteremtése annak, ami Paganini érzésvilágában lezajlott, s ami a valóságban megtörténhetett vele.

Móricz Virág - Balga ​szüzek
Hogyan ​válik egy munkáslányból operaénekesnő? - ezt a folyamatot ábrázolja Móricz Virág regénye, ennek a nem mindennapi életútnak négy sorsdöntő állomása köré csoportosítva mondanivalóját. Az első rész, a Boldog gyermekkor, a leendő énekesnő, Gönczi Mária gyerekkorának a megidézése, a világháború utolsó éveitől a Tanácsköztársaság bukásáig villantja fel a 20. századi magyar történelem közismert eseményeinek a rendjében a regény hősnőjének családi és társadalmi környezetét; a háború végére tönkremenő asztalos-iparművész nagyapát s a proletár szülőket; a fronton elpusztuló apát és a hadiözvegy sorban élő munkásasszony anyát, a kemény és tiszta emberségű proletárokat. A Kísérletek és kísértések a nagy gazdasági válság kezdetén beszéli el a felserdült hősnő érettségijének és első szerelmének a nyarát, s azt a küzdelmet, amivel Gönczi Mara beverekszi magát a Zeneművészeti Főiskolára. A Más a hibás című rész már a kiforrott énekesnőt állítja az olvasó elé, aki beleszeret gyerekkori játszópajtásába, az időközben világhírű hegedűművésszé vált Klinger Fricibe. Ez a szerelem korántsem boldog beteljesülés: két művész-önzés szikrázó összecsapása, melynek kilátástalanságát a hegedűművész származása is kiélezi a fasizálódó Horthy-korszakban. A Szemünk fénye viszont az ötvenes-hatvanas évek fordulóján jeleníti meg a nagy művésznővé érett hősnő életének folyását egyetlen napja keretében, amelynek nagy drámai konfliktusa: ezen a napon határozza el Gönczi Mária, hogy felbontja harmadik házasságát. Így rajzol a Balga szüzek-ben négy nagy s egymásba kulcsolódó drámai történetbe sűrítve Móricz Virág négy nemzedék asszonysorsairól, céljairól, törekvéseiről eredeti, életteljes regényt.

Hallama Erzsébet - A ​bábu
A ​Bábu hősnője kortársunk, akkor találkozunk vele, amikor súlyos műtét utáni narkózisban elindul, hogy "kivégezze" elvált férjét, akit minden baja okozójának érez. De nem ilyen egyszerű a képlet. Annának sosem volt ereje, hogy szembeszegüljön a család, a kor, a körülmények szorításával. Igaz, nem is könnyű ez a küzdelem. Kibontakozik a történetből az ötvenes évek kényszerét képmutatással túlélő család, az októberi események lázas egyetemi napjai, a tantestület, a munkahely kis pokla, egy bátortalan szerelmi kitörés csődje. Halálra ítélje-e hősnőjét, megannyi kudarc után, vagy ami számára még nehezebb, bábuként, sorsa vállalására....?

Via_mala
elérhető
14

John Knittel - Via ​Mala
Fűrészmalom ​a Jeffben, a graubündeni hegyek eldugott zugában, a szilajon zúgó Yzolla partján. Innen menekül el a kétségbeesés és borzalom éjszakáján Silvelie Lauretz, a szépség és tisztaság e kivételes megtestesítője, hogy új életet kezdjen, megszabaduljon az emberi mivoltából kivetkőzött apa árnyától s egy szörnyű bűntett kísértetétől. Vajon sikerül-e a szegény pincérlánynak -- aki gazdag örökösnő is egyben -- feledést és megnyugvást találnia Andi, a hozzá mindenben méltó férfi oldalán? Elég erős-e a kettejüket összekapcsoló szenvedély, a mély lelki vonzalom, hogy kibírja annak a bizonyos éjszakának a terhét? A Via Mala 1934-ben látott napvilágot, s azóta nemzedékről nemzedékre rendre meghódítja olvasóit. Magyarul 1993-ban jelent meg utoljára. Régi rajongói most újra felidézhetik, az ifjabb generációhoz tartozók pedig megismerhetik a történetet, s egyúttal valamennyien bepillanthatnak a két világháború közötti Svájc csak messziről oly mintaszerű és békés életébe.

Victor Hugo - A ​nevető ember
A ​romantikus költészet, dráma- és regényirodalom legnagyobb francia klasszikusának hatalmas regénye a XVIII. század nemesi Angliájába vezet bennünket. Hugo színes és groteszk végletek közt csapongó képzelete viharos erővel sodorja az olvasót regényes tájakra, festői koldusnyomorba, hivalgó főúri pompába, de mindenütt az igaz emberséget, a szabadság nemes eszményeit kutatja, és egy nagy forradalmár szertelen gyűlöletét zúdítja a zsarnokság minden formájára. Victor Hugo csalhatatlan művészettel tárja fel a tragikus embersors lenyűgöző pátoszát, s a bohóctragédia hálás témája mindig megtalálja a szívünk titkos kamráihoz vezető utat, a részvét útját.

Megyery Sári - Játékszerelem
"A ​közelmúltban elhunyt Megyery Sári, aki az Én is voltam jávorfácska című 1979-ben megjelent önéletírásával méltán aratott nagy sikert, ebben az utolsó művében lazán összekapcsolódó emlékeiben és kedvenceiről - főleg írókról - rajzolt portréiban is a saját, élményekben gazdag, harmonikus és végtelenül sokoldalú életéről mesél. Ez a mindig megújhodásra kész, változtatni, a tudástól újabb és újabb területeket elhódítani akaró és tudó asszony - túl a nyolcvanon is - csodálatra méltó nyitottságával, mély és egyszerre bájosan naiv emberismeretével, megejtő derűjével valóságos természeti tünemény. Vigasz minden olvasónak a hanyatlás, az öregedés szorongató érzésére;" A kötet a színésznő-írónő portré műfajába tartozó írásaiból válogat. Az Emlékek franciaországi élményeit tartalmazza: De Gaulle bevonult Párizsba, Ignotus Pálnak iránta érzett szerelmének dokumentumairól számol be. Olvashatunk még A halászó macska utcája írójáról, Földes Jolánról, Shakespeare szülőföldjéről, egy párizsi vécés néni nagy bajáról , Körmendi Ferencről, Simone de Beauvoir-ról és Illyés Gyuláról is. A Portrék című második részben külföldi írók és más hírességek életét mutatja be.

Francoise Mallet-Joris - Allegra
A ​Svenson-Santoni családban ketten viselik az Allegra nevet: nagyanya és unokája, a villogóan fekete matriarcha és a szelíd szőke fiatalasszony, aki nyilvánvalóan az apjára ütött. A svéd Hjalmar Svenson és a korzikai származású Vanina Santoni Párizsban alapított családot, három lányuk háromféleképpen valósítja meg az örökül kapott családi eszményt. Három típus, három látszólag egyszerű képlet: Paule, a kozmetikaszalon-tulajdonosnő a lázadó, húga, Josée, a megkeseredett polgárasszony a konformista, Allegra, a "tulajdonságok nélküli" kishúg pedig a két irányzat között őrlődő mintagyerek, újdonsült feleség és dolgozó nő egy személyben. a fordulatos cselekmény alaposan megbolygatja ezt az osztályozást: a hidegfejű üzletasszony végül a szívére hallgat, és hajmeresztő cselekedetre vetemedik, az alapítványi hölgy perbe száll Istennel az anyai szeretet jogán, a mindenki kedvét kereső ártatlanság pedig legártatlanabb tettével kihívja maga ellen az engesztelhetetlenül törvénykező családot, amely őt vetik ki, nem két nővérét. Francoise Mallet-Joris Allegrát, az antihősnőt magasztalja fel tragikus hősként, rávilágít, milyen konvencionális lehet a "modern egyéniség" , milyen embertelen a "jó szándék", az ősi igazságnak szerez érvényt: önmagunk vállalása az igazi bátorság.

Grecsó Krisztián - Tánciskola
A ​Tánciskola nem konkrét hely, ahol – mondjuk – tangózni tanulnának Grecsó Krisztián új regényének hősei. A Tánciskola miliője nem valóságos tér, mert ahol elhiszik, hogy a permetezőből néhány hajtásra zenegép lesz, és a régi melódiákkal visszatér a múlt is, ott bizonyára bolondok élnek. Vagy talán mégsem egészen? Lehet, hogy akarni kell a csodákat, képesek vagyunk megálmodni a vonatablakból elsuhanó Magyarországot, és ez az akarás, a mágia iránti vágy a méltóság megőrzésének egyetlen eszköze? Grecsó egy mágikus, fülledt alföldi világot álmodik, amelyben minden olyan lehetetlenül ismerős és valóságos. Egy jogászi pályája elején lévő fiatalember a Viharsarok egy ismeretlen városába kerül; kísértések, csodák, borzalmak, nők és a halál közelébe. Dr. Voith József nem tudja, hogy ördögi dolog kavarodik-e fel a mélyből, vagy csak a hétköznapok könyörtelen üteme fodrozza a felszínt. A kusza szerelmek és a drogos bódulat zavarossá tesz számára mindent. Rajongva imádott nagybátyjához fordulna, de egyre inkább úgy érzi, rossz helyen jár. A nagysikerű, több nyelven megjelent Isten hozott szerzője ízesen, humorral és nagy szívvel mesél. A Tánciskola egy generáció, egy világ, egy rejtély és egy dilemma varázslatos regénye.

Sütő András - Gyermekkorom ​tükörcserepei
A ​szerző e kötetében összegyűjtötte a nehéz gyermekkor emlékeit. Végigjárhatjuk Sütő András életútját a gyermekkori eszméléstől a világhírű író tanításáig: "A szülő föld nem múlik el." Anyanyelvünk építése, óvása, ápolása teremti újjá a régi, nehéz emlékeket, hasznára válik minden gyermeknek a könyv olvasása. Megtanulja belőle az erdélyi magyar nyelv szépségét, mely az élet teljességével szól hozzánk.

Lord_jim
elérhető
4

Joseph Conrad - Lord ​Jim
Jim ​fiatal tengerésztisztként egy zavaros helyzetben önmaga számára is érthetetlen gyávaságot követ el. Ezután hiába menekül egyre távolabb a civilizációtól, az eset híre mindenütt utoléri, és tovább űzi a megbékélni, önmagával és a világgal szembenézni képtelen fiatalembert. Jim végül a messzi kelet egyik alig ismert szigetén telepszik le, és itt sikerül is kivívnia a bennszülöttek tiszteletét: bátorsága révén vezetőjükké emelkedik, és kiérdemli a Lord Jim címet. Ám az egykori cselekedetből fakadó bizonytalanság önmaga foglyává, korábbi életének rabjává teszi, s így a bűnt szükségszerűen követi a bűnhődés - Jim szánandó, mégis emelkedett jelleme a szigetet érő támadás során újra mérlegre kerül. Az ukrajnai területen orosz alattvalóként született lengyel Joseph Conrad úgy lett a modern angol irodalom - Joyce, Lawrence és Woolf - előfutáraként számon tartott "angol" íróvá, hogy húszas évei elejéig alig pár szót tudott választott nyelvén. A sötétség mélyén és a Nostromo világhírű szerzője műveinek többségében a hűség, az emberi tartás és az ezek kudarcából következő meghasonlás témáját kutatja, elemzi. Kortársa, Henry James így írt róla: "Ő az új nemzedék egyik legérdekesebb és legmegkapóbb regényírója. Könyvei sorra az igazi irodalmat képviselik."

Tadeusz Różewicz - Kirándulás ​a múzeumba
"Minden ​reggel velem együtt ébredt a múltam. Amikor az ablakban a napsugarak kirajzolták a virágok világos szárait, velem együtt ébredtek az iskolatársaim, egyívású játszópajtásaim, a tanáraim, és száz meg száz, vagy talán ezernyi ember. Tüstént felébredt minden kellemes és kellemetlen élményem: ezek most mozdulatlanok és világosak voltak, fölelevenedtek, és egy rég holt világ felé vonzottak..." Ez az idézet Tadeusz Rózewicz egész életművét jellemzi: arra utal, hogy a szerző felfőbb célja mindig a történtek, az elmúlt események pontos feltárása és könyörtelen analízise volt; az a törekvés, hogy az írót kataklizmák megjelenítésével elrettentő tanulságokat fogalmazott meg a jelen és a jövő emberének.

Berkesi András - Szélcsend
"-...Én ​most nagyon racionálisan megkérdezem magát, a nagy humanista állami humanista megbízottját, hogy ha beadnám a derekamat, meddig kéne a hazámat elárulni. A halálomig? - Nem, mérnök úr, nem a haláláig szól a szerződése. Meghatározott ideig. Mondjuk három-négy évig. Azután mi lehetőséget adunk rá, hogy a családjával együtt az Egyesült Államokba költözzön és ott folytathassa mérnöki munkáját. - Világos beszéd. És mi történik akkor, ha nem vállalom a feladatot? - Akkor Kisibaja professzor nem végzi el május huszonkettedikén a műtétet. - Mondja, Weber, maga nem gondol arra, hogy feljelenthetem, például elmondom Basir Ben Hasszánnak, a kombinát elhárító főnökének, hogy az IFPCW szumbartai megbízottja, Mike Weber valójában a CIA ügynöke? - Kedves mérnök úr, téved, ha azt hiszi, hogy ezt a lehetőséget kihagytuk a számításból. De én úgy gondolom, Szabolcsi András mérnök szereti annyira a lányát, hogy egy ilyen információ közlésével nem akadályozza meg a műtét elvégzését. Gondoljon a lányára! És még valamit, mérnök úr, ha nem áll be a sorba, van még egy megoldás. - Éspedig? - Főbe lőheti magát."

Cserna-Szabó András - Puszibolt
Ez ​a könyv a boldogságról szól – a pusziboltról, ami hol kinyit (és akkor lesz nekünk nagyon jó), hol pedig bezár (és akkor halálhörgés, siralom). Furcsa egy üzlet ez, sose lehet tudni, mikor fordul meg az üvegajtón a táblácska. A könyvbéli városka lakói mind-mind a boldogságot keresik, persze mindenki a maga módján. Kutatják a szerelemben, az igazságban, az alkotásban, a dicsőségben, a vereségben, a mámorban, a halálban. De nemcsak a puszibolt furcsa, hanem portékája is: a boldogság, akár egy nyálkás, fickándozó harcsa – ahogy megfogjuk, már ki is csúszott a markunkból. Igaz lenne, hogy az élet arra való, hogy csendben elmulasszuk? Vagy ordíthatunk is közben a fájdalomtól? Cserna-Szabó András új könyve olvasható regényként, de akár novellafüzérként is, melynek végén, akár egy krimiben, trükkös csattanó adja meg a választ kínzó kérdéseinkre.

Zolnay Vilmos - A ​láthatatlan póráz
Ha ​felszínét nézzük a könyvnek, olybá tűnik, egy kutyának meg egy másiknak (egy rég holtnak) a történetét kapjuk. Ennyi sem volna érdektelen. Gondoljunk Elias Canetti véleményére, aki az állatok fokozatos eltűnését tartja talán a legveszélyesebbnek az ember elszegényesedésében. A kutya, így tekintve a dolgot, pótszer csupán, mégis nagy jótétemény, a paradicsomi gazdagságú állatvilágot, mely nem is oly rég még körülfogta az embert, helyettesíti szinte egymagában. Zolnay könyve azonban sokkal több, mint egy "kutyatörténet", sokat árul el ugyan a kutya belső világáról, még többet azonban az emberekéről, legtöbbet pedig - természetszerűleg - önmagáról. A kutyával kapcsolatban meg emberi sorsokon keresztül mindig a legsúlyosabb emberi gondról beszél: a szeretetről (hisz "erről tudunk a legkevesebbet" - mondja ő maga) és a gyűlöletről, a születés és az élet csodájáról, a halál elfogadhatatlanságáról, a magányról, az egyedüllét képtelenségéről, a közösség utáni vágyról s az égi és földi hatalmaknak való kiszolgáltatottságról. Mert ugyan kiről van szó - a kutyáról-e vagy magáról az íróról és rólunk? -, mikor az író rémeket látva bolyongja be a környező utcákat, a hegyet és völgyet elcsavargott kutyáját keresve; kiről és miről, mikor megüti, ki érzi át a védtelen és életre-halálra kiszolgáltatott megütésének gyalázatát? Ki retten föl álmából, mert az álmodja, hogy a kutyája rá akarja vetni magát? É miért, hogyan álmodhat ilyet? Andrea - így hívják a kutyát -, aki maga a megtestesült hűség, hála és ragaszkodás, szolgáltatott volna okot az effajta álomra? Ugyan! És kinek kell végigképzelnie - bár nem akarja - Pimasznak (ő a rég holt kutya) halálba vonatozását? Bizony, hogy az írónak és az ő "jóvoltából" nekünk olvasónak. A jó állatregény mindig az emberről, rólunk szól elsősorban. Zolnay könyve ezek közül való.

Esterházy Péter - Harmonia ​Cælestis
Mintha ​varázsütésre (fotocella), hangtalanul kinyílik előttünk a mesterien megmunkált kovácsoltvas kapu (1. sz. műremek), s végiglépdelhetünk egy elhagyott, ismerősnek tűnő allén. Az utat porcukorhó borítja (sóőrlemény?), minden léptünk látszik, feltéve, ha van bátorságunk visszapillantani. (Valakik majd kővé dermednek. Mi?) Súlyos döndülés, a kaput becsukták. (Haydn?) Megérkeztünk - hová is? Melyik századba? A huszadikból a huszadikba? (Többek közt.) Vallomásokat olvashatunk az Esterházyakról, a nem-Esterházyakról, vallomásokat Magyarországról, történeteket történelmünkről (fehér foltok: porcukor, porsó, por, hamu, isa). Sorstörmelékek, sorsőrlemények, mi. Most lett vége a huszadik századnak.

Herbert Ernest Bates - Jó ​széllel francia partra / Bíbor sivatag / A jacaranda-fa
Három ​háborús regényében (Jó széllel francia partra, 1944; Bíbor sivatag, 1947; A jacaranda-fa, 1949) voltaképpen ugyanazt a témát dolgozta fel. Mindhárom a helytállás regénye, s a mondanivaló, amiért Bates háromszor is megírta a témát, alighanem: maga a hős. Háborús regényei alig néhány ember sorsában ábrázolják a kort, s a lelkekben, az érzésekben, az alapvető emberi kapcsolatokban és ezek változásaiban, nem külső, hanem sokkal inkább belső történeésekben ragadják meg a témát: a háborút. A Jó széllel francia partra történetét tiszta, szép, férfias líra hatja át. Rejtőzés, a menekülés veszedelmes körülményei közt megszülető szerelem, s a megszállt Franciaország közepéből pusztán e szerelem által kimenekülő fiatal pár sorsa jelképpé válik, és mindennél élesebben mutatja, mit fenyegetett a háború, s miért kellett a fasizmusnak elbuknia. A Bíbor sivatagban Forrester repülőőrnagy a burmai homoksivatagban viszi a hátán sebesült bajtársát, és sorsában szívesen osztozunk, mert emberfeletti erejét nagyon is emberi gyengeségből meríti. A jacarandafa egy kis angol csoport menekülését írja le Burmából. A japán előnyomulás hírére egy kis közép-burmai város angol urai menekülésre szánják el magukat, Indiába akarnak eljutni az északi hegyeken keresztül. A regény tulajdonképpeni története a menekülés a túlzsúfolt utakon, amely közben nagyszerű képet kapunk a menekülő társaság tagjairól. A regény, mely jelképesen bemutatja az angol gyarmati uralom végét Burmában és egész Ázsiában, a háborús irodalom egyik legművészibb alkotása.

Émile Zola - Párizs ​gyomra
A ​Párizs gyomra a párizsi Vásárcsarnok regénye. Ellendarabja Victor Hugo A párizsi Notre-Dame-jának. Ahogy Hugo, a francia romantika atyja, a középkor szellemét próbálja visszavarázsolni a Notre-Dame-nak, ennek a templom-ősnek a felidézésével, úgy idézi meg Zola, az irodalmi naturalizmus magvetője, a modern Vásárcsarnok szellemét, hogy hirdesse az új művészetet, a begyöpösödött nyárspolgári ízlés ellen lázadó impresszionizmust. A harsogó színekben, vad zsivajokban és émelyítő szagokban tobzódó hatalmas Vásárcsarnok a színtere annak a társadalmi-politikai konfliktusnak, amely a Cayenne-ből menekült forradalmár, Florent és az élet nyárspolgári örömeit élvező, kövér hentesmesterné, a \szép Lisa\ között feszül. Két világnézet, két magatartás, két jellem ütközik itt meg. Ellentétük Zola tollán a Soványak és Kövérek allegorikus párviadalává tágul, és a \sovány\ Florent vereségéhez vezet. Zola, az elnyomottak, az üldözöttek ügyének bátor szószólója ezzel a művével is elszántan harcol a társadalmi haladásért, és leleplezi a második császárság burzsoáziájának undorító, szemforgató nyárspolgári \tisztességét\.

Alexandre Dumas - Emma ​Lyonna
Az ​első rész, a Luisa San Felice nagyívű körkép a Nápolyban uralkodó király zsarnokságáról, kegyetlenkedéseiről, a franciák segítette olasz forradalmárok harcáról, akik életük kockáztatásával szembeszállnak a önkénnyel. Megdöntik a királyságot, és távozásra kényszerítik Ferdinándot aljas híveivel együtt. Az Emma Lyonná-ban tovább forog a történelem kereke: a háttérben a köztársaság kikiáltása, a bosszúra készülő király felkészülése, visszatérte pedig az első részből is ismert olasz hazafiak hiábavaló, küzdelmes önfeláldozásának és egy ifjú szerelmespár tovatűnő boldogságának, szívszorongató tragédiájának története. Ebből a regényből is kiderül Dumas nem múló sikerének titka: neki sikerül termékeny képzeletével kalanddá formálni-kerekíteni a valóságosat, lélegzetelállító iramú, váratlan és regényes fordulatokban bővelkedő regényt formálni, és mesemondás közben egy nagy kort megidézni.

Covers_58954
elérhető
6

Émile Zola - Lourdes
Bernadette ​Soubirous története és a Lourdes-i jelenések annak idején megmozgatták egész Európát, és ez alól a nagy írók sem kivételek. Franz Werfel 1941-es regénye a lélek felő közelítette meg a témát, míg a csaknem 50 évvel korábban, a Zola tollából keletkezett változat a naturalizmus felől. Zola remekműve elsősorban a csodahívő és reménykedő emberek naturális szenvedései, a tömeg nyomorgása, a hitre épülő "ipar", egyszóval a naturalizmus felől közelít. Mélységes emberi testi és lelki kínok naturális tablókban vonulnak előttünk, szinte agyonnyom ennyi szenvedés... Látunk érthetetlen gyógyulást, és még több elkerülhetetlen halált. A két igencsak eltérő felfogású regényt egymás után célszerű olvasni; mintegy kiegészítik egymást. A kötetet Bartos Zoltán remek műfordításában adjuk közre.

Bartis Attila - A ​Lázár apokrifek
Bartis ​Attila új kötete tizenkét történetet tartalmaz, melyek az Élet és Irodalom tárcarovatában jelentek meg. A fiatal írónak ez a negyedik könyve. Tizenkét hónap, tizenkét történet. A Lázár apokrifek egy /lapzártától lapzártáig tartó/ év dokumentuma, bizonyos értelemben már-már napló. S bár az Irodalmi fogalomtár szerint a tárca alapvetően könnyed, szellemes műfaj, Bartis mégis Istenről mesél nekünk tizenkét igaz történetet. Vagy "arról, hogy üres volt a helye. Vagy nem is volt üres, csak Ő nem látszott rendesen. Ha meg mégis látszott, úgy egészen másnak képzelte az ember. Igen, talán ez a legpontosabb: néha látszott, csak egészen másnak képzelte az ember. /.../ Így könnyen lehet, hogy amit ő az Úristenről gondol, az még tárcának is csak apokrif." Részlet a könyvből: "A hágón innen az utolsó férfi azt mondta, ez a helyes út. Azért elővettük a térképet, hátha nem értette a kérdést pontosan, mert tulajdonképpen nem volt miért értse. Mi van, ha téved? Ha eltévedünk, miközben ránk sötétedik? De úgy tűnt, többé-kevésbé érti, hová szeretnénk jutni. Yes, yes, there is the nothing, bólogatott kis gondolkodás után, és mutatta, hogy még tíz kilométer, legfönnebb tizenöt. Mondom, a hágón innen még biztosak lehettünk benne, hogy odaát már a semmi van. Vagy, ha nem is rögtön a hegy mögött, mindenesetre valahol arrafele, a közelben. Tényleg nem lehet több mint tizenöt kilométer. Maximum húsz, mert a helybéliek egy kicsit mindig szépítenek. Igaz, a térképészek meg mindent elnagyolnak, de akkor se több huszonötnél. Jó bakancsokkal, még ha néha meg is állunk pihenni, már éjfél előtt ott vagyunk. És onnan azért biztosan másképp látni a dolgokat. Mert ahol semmi nincs, onnan föltétlenül tisztábban látja az ember a dolgokat. Az egészet, egyben. /.../ Hogy merről jön a fény, és hová esik az árnyék."

Ancsel Éva - Éthosz ​és történelem
A ​szerző új könyve szervesen kapcsolódik korábbi munkáihoz - különösen a Történelem és alternatívák, továbbá az Írás az éthoszról című esszéihez. Ezúttal is az etikum és a történelem érintkezési pontjait keresi - de új kérdéseket tesz fel és a tárgyalásba bevonja a mindennapiság témáját is. Indító problémája: az etikum ereje és erőtlensége. Az éthosz erejét a tett után jelentkező, többnyire néma, a nem szándékolt következményekért is felelősséget vállaló tudatban mutatja fel. erőtlenségének magyarázatát pedig az embert mozdító erők többféleségében látja. Kiemelkedő szerep jut a fejtegetéseiben annak a kérdésnek,hogy mi az etikum sorsa a történelmi határhelyzetekben, milyen utóélete van az ilyenkor tanúsított helytállásnak vagy gyöngeségnek. Az éthosz és a tudás, az emberismerés összefüggéseit vizsgálva jut el a mindennapok és az etikum, majd pedig a mindennapok és a történelem találkozásának, illetve ütközésének problémáihoz. Azt vizsgálja, mintegy közelnézetből, hogyan mutatkozik meg az a legegyszerűbb, leghétköznapibb szituációkban, s hogyan küzdenek meg az emberek a nagy történelmi földmozgások őket érintő következményeivel. A könyv a történelmi fordulatok utóéletét vizsgálva a jelen problémáihoz jut el, azt a sajátos "történelmi hallgatagságot" elemezve, amely akadályt jelent a nemzedékek közötti tapasztalatcserében, a múlt átörökítésében.

Kollekciók