Ajax-loader

kollekció: Művészet, építészet

“Csak egy asszony építheti fel újra, amit egy másik asszony romba döntött.”
(Rejtő Jenő)


Sisa József - Híres ​magyar templomok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szabó Zoltán - Tanulmányok ​a magyar impresszionista stílusról
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Dercsényi Dezső - Zádor Anna - Kis ​magyar művészettörténet
Több ​mint fél százada annak, hogy Divald Kornél ismeretterjesztő céllal írt Magyarország művészeti emlékei c. egykötetes műve az Egyetemi Nyomda kiadásában megjelent, s amelyet néhány év múlva Hekler Antal rövid összefoglalása követett a magyar művészettörténetről ugyanennél a kiadónál. Mindkét könyvnek egyik jellemző tulajdonsága, hogy az előmunkálatok, monográfiák, részlettanulmányok hiányára hivatkozik mint mentségre, ami megakadályozta, hogy tökéletes áttekintést nyújtsanak a szerzők művészetünk egészéről. A valóságban a két kitűnő tudós saját kutatásainak eredményeivel igyekezett áthidalni a hiányokat. Főleg a régi művészetre helyezték a hangsúlyt, és az 1800 utánival alig foglalkoztak. Mi nem hivatkozhatunk erre, noha művészetünk történetének bőven vannak még fehér foltjai. Ennek ellenére, hála az elmúlt évtizedek gazdag kutató munkájának és publikációinak, ma azért van szükség ilyen összefoglalásra, hogy az újabb és újabb eredmények között eligazítsa az olvasót. Követni szeretnénk azonban elődeinket abba is, hogy saját kutatásaink, eredményeink egyike-másikéval bővíteni kívánjuk olvasóink ismereteit. Ha valamit elöljáróban fel szabad és kell említeni, az a könyv terjedelme, amely szövegben és képben egyaránt e rendkívül gyorsan népszerűvé vált sorozat keretei közé szorított bennünket. Ezek a keretek arra ösztökélték a szerzőket, hogy a főbb áramlatok bemutatására törekedjenek s mellőzzenek sok minden kevésbé fontosat. Ugyanígy részletesebben foglalkozzanak a kiemelkedő értékekkel és művészettörténetünk múltjának legfontosabb jelenségeivel, néha hallgatva, avagy csak az említés szintjén szólva az általuk jelentéktelenebbnek vélt törekvésekről. Örülnénk, ha ez az elhatározásunk megnyerné az olvasók tetszését, de azért is hálásak lennénk, ha olvasóink hiányérzetükről vagy feldolgozásunk vitatható pontjairól tájékoztatnának. A könyv eredetileg napjaink művészetéig szándékozott elkalauzolni olvasóinkat. Megírás közben azonban kitűnt, hogy ez a Prokrusztész-ágy már túl szűk és az utolsó háromnegyed század önálló könyvet vagy könyveket érdemel. Úgy véljük, itt feltétlenül meg kell köszönnünk Entz Géza, R. Várkonyi Ágnes és Szabad György lektorainknak, valamint számos kollégánknak értékes észrevételeit, tanácsait, a kiadónak áldozatkészségét és a könyv megjelentetése érdekében kifejtett erőfeszítését.

Roland Barthes - Világoskamra
Előszó Egyszer ​régen a kezembe került Napóleon legfiatalabb öccsének, Jérome-nak egy fényképe (1852). Döbbenten mondtam magamnak - s döbbenetem azóta sem csökkent -:"Ezek a szemek, amelyeket most látok, még látták a Császárt." Néha beszéltem erről a nagy rácsodálkozásról másoknak is, de mivel senki sem osztozott benne, sőt senki nem értette (az életben sokszor maradtunk így egyedül), elfeledkeztem róla. A Fotográfia iránti érdeklődésem elmélyült. Kijelentettem, hogy a film ellenében szeretem a Fotográfiát, de nem tudtam különválasztani a kettőt. Nem hagyott nyugodni ez a kérdés. "Ontológiai" sóvárgás fogott el, mindenáron tudni akartam, mi a Fotográfia "önmagában", milyen lényegi vonás különbözteti meg a másfajta képektől. Ez a sóvárgás azt jelentette, hogy a technika és a mindennapi gyakorlat evidenciáit leszámítva, a Fénykép napjainkban tapasztalt, félelmetes mértékű elterjedése ellenére sem voltam biztos abban, hogy a Fotográfia létezik, hogy van saját "géniusza".

Abody Béla - Tündöklések, ​bukások
Operakritikákat, ​a műfajról szóló írásokat s kritikusi tevékenységének "életrajzát" tartalmazó kötet.

Horváth Lászlóné - A ​XX. század művészete
Barangolás ​a művészettörténetben.

Pécsi Géza - Kulcs ​a muzsikához
A ​könyv az ókori folyammenti nagy kultúráktól napjainkig, kultúrtörténeti háttérbe helyezve, bemutatja a leggyakoribb művészeti stílusokat, irányzatokat, zenei formákat, kifejezéseket, műfajokat, műveket, áttekintést nyújt az alapvető zeneelméletről, népzenéről, de közvetett módon a helyes értékrend kialakítását is segíti.

Földényi F. László - Defoe ​világa
A ​magányos szigetre vetett s ott eszével és két kezével civilizációt teremtő Robinson Crusoe már nem is csak irodalomtörténeti fogalomként él a köztudatban, s mintegy függetlenült alkotójától. Pedig Daniel Defoe sorsa, életműve megteremtésének históriája alig marad el kalandban, megpróbáltatásban és izgalomban a józan és gyakorlatias polgár-Odüsszeusz története mögött. Abban a korban élt (1660-1731), amikor Angliában a polgárság gazdasági vezető szerepet vívott ki magának, s a forradalom utáni kompromisszumos időkben életvitelének erkölcsi megalapozásához is hozzáláthatott. A politikai élet színterén "látványos" pálfordulásokat produkáló, az elvek és a gyakorlat ellentmondásait sorsában egyeztető Defoe világába vezet be Földényi F. László könyve, tárgyilagos szeretettel keltve életre hősét.

Dr_gremsperger-gyesko_ki_kicsoda_a_magyar_irodalomban_3f_1366376760
elérhető
0

Ismeretlen szerző - Ki ​kicsoda a magyar irodalomban?
Nincs ​olyan irodalmár, akit ne hozna zavarba a kérdés: Mondd már meg, mi is az az irodalom!" Az ilyen - akár naivitásból is eredő - felszólítás úgyszólván beugratásként hat, mert nem lehet rá habozás nélkül tartalmas, minden kétséget kizáró meghatározással válaszolni.. az irodalomról egyetlen elméleti definició sem tudja feledtetni azt a banális történelmi igazságot: irodalom mindaz, amit az ember koronként annak tartott." - írja Cs. Gyimesi Éva. Sajnos e könyv szerkesztőinek nem állt módjukban mindenkiről írni, akit a saját korában "irodalommal foglalkozó embernek tartottak.Válogatásunk alapja az volt, hogy a ma szépirodalomnak tartott művekkel kapcsolatan áll-e valamilyen módon az illető. Így az esztétikai szempontból ma is íróknak tekintett emberek", ill. a szépirodalommal foglalkozó irodalomtörténészek, esztéták és kritikusok élveztek előnyt a válogatás során, valamint olyan híres történetírók, nyomdászok, fordítók, akik minden kétséget kizáróan bekerültek az irodalmi köztudatba. Külön figyelmet kívántunk fordítani a határon túli magyar irodalom személyiségeire. A szócikkek terjedelme nem biztos, hogy minden esetben arányban áll az alkotó jelentőségével. Úgy gondoltuk, hogy pl. az iskolai tankönyvek eléggé részletesen tartalmazzák az ismertebb írók és költők pályaképét, ezért a kevésbé ismert, de jelentős szerzőknek szántunk több helyet.

Covers_98397
Popzsebkönyv Ismeretlen szerző
elérhető
0

Ismeretlen szerző - Popzsebkönyv
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fekete Sándor - Így ​élt a szabadságharc költője
A ​legtöbb európai népnek van egy vagy két olyan költője, akit nem egyszerűen a szép versek művészének tart a világ, hanem mintegy az illető nép eszmei megtestesítőjének. A magyar költészet nagyjai közül Petőfi Sándor ilyen. Élete nem pusztán az irodalomtörténetre tartozik, nem csupán műveltség dolga, mennyire ismerjük üstökösi pályáját. Ez az élet nemzeti történelmünk része, annak egyik legszebb emberi teljesítménye: a forradalmár küzdelmeinek örök mintája. Tanulni belőle - minden új nemzedék kötelessége.. Ez a sodró erejű írás a költő saját műveinek nyomán, kortársi visszaemlékezések, levelek, újságcikkek tükrében mutatja be Petőfi életét és munkásságát. Közel száz illusztráció teszi teljesebbé a képet, köztük olyan ritkán közölt érdekességek, mint Petőfi szépírásfüzetének egy oldala, az általa rajzolt siketnéma-ábécé, apró grafikái a kisfiáról és költőbarátairól.

Karel Schulz - Kőbe ​zárt fájdalom
"Az ​életrajzi regény a reneszánsz világába vezeti az olvasót. Gyermekkorától követi nyomon a művész életútját: Firenze, a Mediciek, legfőként Lorenzo Magnifico udvara hagy mély nyomot a gyermekifjú lelkén. A Mediciek bukása után Róma következik, itt alkotja a Pietát, majd újra és újra visszatér Firenzébe. Élete nagy szerelmi élményétől felzaklatva, gyötrelmes tépelődések közepette faragja ki Dávid szobrát, majd pápai meghívásra végleg Rómában telepszik le, s hozzákezd II. Gyula pápa síremlékének elkészítéséhez - itt ér véget a regény. Michelangelo legviharosabb, legkalandosabb, szenvedélyektől zaklatott ifjú éveinek leírását hatalmas történelmi tablóba ágyazza az író."

Bartók Béláné - Kisné Kertész Gabriella - Nagy Imréné - Ének-rajz-technika ​fogalomtár
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Daniel Arasse - Festménytörténetek
A ​szerző kitűnő előadó, aki izgalmas képzőművészeti elemzéseit élvezetes rádióadásokban tette hozzáférhetővé a nagyközönség számára. Festménytörténetek című sorozata 2003. július 28. és augusztus 29. között hangzott el a France Culture adóján. Briliáns elemzést ismerhet meg az olvasó például a Mona Lisáról. Ebben a szerző több meglepetéssel szolgál e számtalanszor leírt festmény hátterével kapcsolatban: felhasználva Leonardo da Vinci legközelebbi munkatársának visszaemlékezését és saját felfedezését a kép és a polihisztor festő térképészeti munkájának kapcsolatáról, megismertet bennünket azzal az összetett szimbólumrendszerrel, amellyel a zseniális művész megkomponálta a boldog fiatalasszony képének hátterét. Megtudjuk, hogy a megrendelő nem kapta meg a festményt, mert annyira megtetszett alkotójának, hogy nem tudott megválni tőle. A legtöbbet elemzett festő Leonardo da Vinci, mintegy főhőse a tanulmánysorozatnak. De sokat megtudunk Tiziano, Raffaelo vagy a későbbiek közül Vermeer, Manet vagy Courbet művészetéről is. Olvasmányos írások ezek, ugyanakkor elmélyült értekezések is egyben a realizmusról, manierizmusról vagy éppen a műalkotások restaurálásáról. A festmények elemzése során Daniel Arasse megtanít bennünket úgy nézni a képeket, hogy varázsuk megelevenedjen és megérintsen.

Beke László - Műalkotások ​elemzése
A ​szerzőnek - saját tapasztalataira és számos nagy művész, tudós vagy pedagógus meggyőződésére támaszkodva - az a véleménye, hogy a művészet különös tulajdonságai miatt "nem megtanítható". Rengeteg ismeret és készség átadható és elsajátítható ugyan a művészettel kapcsolatban, elméletben és gyakorlatban egyaránt - csupa olyasmi, "amit minden művelt emberneknek illik tudnia" -, de éppen a legfontosabbhoz, ahhoz a bizonyos "kimondhatatlanhoz", amelynek megragadására minden művész és minden műértő törekszik, kizárólag személyes utak vezetnek. Ahány ember, annyiféle. Emiatt mondhatjuk: könyvünk ugyan sok olyan ismeretet tartalmaz, amit meg lehet tanulni és számon is lehet kérni, mégsem ez a lényeg. És megfordítva: az a célunk, hogy mindenkit a lényeg megismerése felé segítsünk, noha a végeredményt nem mindig tartjuk számonkérhetőnek.

Gál György Sándor - Új ​operakalauz 2.
Talán ​nincs még egy kiadványa a Zeneműkiadónak, amely annyiszor jelent volna meg, annyi új kiadást ért volna meg, mint Gál György Sándor és Balassa Imre Operák könyve című munkája. Ez a hatalmas példányszám, ez az állandóan megnyilvánuló igény azt mutatja, hogy az opera műfaja változatlanul a zenei érdeklődés középpontjában áll. Az igény, az érdeklődés változatlan, de kibővült az Operaház repertoárja, sok-sok nálunk nem játszott operát szólaltat meg a rádió és - ami a legfontosabb - változott, fejlődött a közönség hozzáértése, mondhatjuk így is: tudományos igénye. Egyáltalán nem lebecsülhető, sőt nagyon is figyelembe veendő szempont, hogy az elmúlt évtizedek alatt számos nemzedék került ki az iskolapadokból úgy, hogy kottát tud olvasni. Mindez arra késztette a Zeneműkiadó Vállalatot, hogy új operakalauzt bocsásson közre. Balassa Imre halála után Gál György Sándor egyedül vállalta az új kalauz megírását, Németh Amadé, az Operaház karnagya segítségével. (Németh Amadé állította össze a kottapéldákat.) Az Új operakalauz szemlélete tulajdonképpen azonos a régi Operák könyvéével, azaz: az egyes művek kapcsán sokirányú kitekintést nyújt a zeneszerző munkásságára, a szövegíróra, az opera tárgyára, mitológiai, történeti és társadalmi összefüggéseire. A szemlélet és a koncepció tehát változatlan, de minden adat, minden megvilágítás a legújabb kutatásokat is gigyelembe veszi. A kottapéldák beiktatása, az anyag természetszerű megnövekedése tette indokolttá, hogy az Új operakalauz két kötetben lásson napvilágot.

William Somerset Maugham - Az ​ördög sarkantyúja
A ​regény főhősének sorsa lényeges vonásaiban Gauguin, a tragikus sorsú francia festő életrajzával egyezik, de Maugham nem művészbiográfiát akart írni, hanem egy sajátos emberi magatartást s az úgynevezett "zseni-típust" bemutatni; Gauguin hányatott élete ehhez csak alkalmas nyersanyagul szolgált. A szerző saját életébe fonva meséli el a különös történetet, melynek olykor maga is aktív szereplője. Charles Strickland, az ízetlen, műveletlen tőzsdés 40 éves korában rövidke levelet ír feleségének, melyben közli, hogy örökre elhagyja. A szerző utána megy, hogy visszahozza, s felfedezi a józan polgárok számára hihetetlen valóságot: azért hagyta el biztos megélhetését, kényelmes életét, hogy festő lehessen. Strickland Párizsban öngyilkosságba kerget egy nőt, tönkreteszi a férjét, majd több évi nyomor és éhezés után Tahitiba megy, ahol végre megtalálja, amit keresett: igazi hazáját, a buja tájat, a nyugalmat, a magányt, itt végre elfogadják olyannak amilyen, s bár félbolondnak nézik, dolgozni hagyják. Itt festi meg legnagyobb műveit. A könyvnek nagy vonzereje a különféle környezetek bemutatása. A főhős tipikus angol polgári miliőből indul, majd a párizsi művészvilágban folytatja, innen a marseille-i kikötő csavargói közé kerül, majd a pittoreszk, barbár Tahiti tárul az olvasó szeme elé, hogy a könyv végén ismét visszakerüljünk a sznob londoni társaságba, ahol az életében megvetett Stricklandet évekkel halála után mint világhírű festőt ünneplik.

Pierre La Mure - Mona ​Lisa magánélete
"...Kapjuk ​el őt! Svonarolát! Ezer torok visszhangozta a kiáltást. A közeli istállóból szalmát halmoztak fel a kolostor ajtaja elé. A kert falához létrákat támasztottak. A tetőről a barátok cserepeket zúdítottak a támadókra. Amikor leszállt az éj Firenzére, megkezdődött a kolostor ostroma. Hajnali háromig tartott, és több mint száz áldozatot követelt. A támadók átmásztak a kolostor kerti falán, végigcsörtettek az épületen és a cellákon. A szerzetesek feszületekkel és égő fáklyákkal harcoltak. Üvöltő emberek rohangáltak, hajuk és ruhájuk lángokban. Volt, akit épp Fra Angelico csodás freskói előtt mészároltak le. Az ellenállás fokozatosan gyengült. Sok szerzetesnek sikerült az ablakhoz erősített kötélen biztonságosan leereszkednie, mások titkos alagúton keresztül távoztak. Végül feltépték a kápolna ajtaját, és a támadók az oltárra vetették magukat, ahol Savonarola papi díszben imádkozott." A szerző a világhírű művei közül a "Moulin Rouge" (Toulouse-Lautrec életrajza) jelent meg magyarul.Ez a könyv talán még nagyobb sikerre számíthat a magyar olvasóközönség körében. A világhírű festény modelljének sorsát bogozva az író a XV. század néhány sorsformáló eseményéről, a Mediciekről, a Borgiákról, VIII. Károly francia királyról, a firenzei forradalomról és Savonaroláról olyan megkapó és életteli képet fest, a reneszánsz emberének tőlünk távol eső világát olyan közel hozza hozzánk, és olyan érzékletesség varázsolja számunkra, hogy az olvasó nem teszi le a könyvet a kezéből addig, amíg végére nem ér, anélkül, hogy akarnánk, egyszeriben otthonosak leszünk a múló időben már szertefoszlott csodálatos és kegyetlen világban.

David Weiss - Meztelenül ​jöttem
Aki ​nyolc éves volt 1848-ban, és az első világháború idején halt meg, annak az élete akkor is regényes, ha történetesen nem korának legnagyobb szobrásza. Auguste Rodin nem volt simulékony ember, nyers modorával és szenvedélyes művészi megszállottságával nem tette könnyűvé az életét azoknak, akik kapcsolatban állottak vele. Alkotásai olyanok, mintha vihar korbácsolná őket, és ezt nem volt könnyű elfogadtatni sem az akadémikus, sem a polgári közízléssel. Nem adta be a derekát, győzött, de nagy árat fizetett érte: az életét is szakadatlan belső vihar dúlta. Mint szobrai, oly súlyosak életének az eseményei is: szerelmei, barátságai, egyre merészebb művészi vállalkozásai. Az olvasó egy nagy korszak súlyos egyéniségéről kap dokumentum értékű éles képet.

Barabás Tibor - Michelangelo ​élete
Barabás ​Tibor a regényben kronológiai hűséggel és a tények iránti alázattal követi a szobrász- és festőóriás útját, a gyermekkori kísérletektől egészen haláláig. S nemcsak életrajzot ír,hanem művészi pályaképet is rajzol, a magánélet változásait, a történelmi-társadalmi eseményeket, a külső erők hatását, a belső viharzásokat, a kivételes művészi teljesítményeket s a tehetség dimenzióit egyidejűleg és izgalmas összefüggésükben bemutatva. Különösen érdekesen érzékelteti és elemzi, hogy Michelangelo hogyan vergődik, és hogyan váltja valóra a maga belső lehetőségeit és kényszerűségek és az egymást váltó hatalmak szorításában. A Michelangelo élete nem önkényes és felszínes regényesítés, hanem az adatszerű pontosság, az írói ábrázolás és az esztétikai igény kivívott szintézise.

Rembrandt
elérhető
3

Bródy Sándor - Rembrandt
„Rembrandt ​látása munka közben hideg volt. Másképpen nem is lehet. A meglátásban kell lennie annak a benső forróságnak, amely nélkül nincs művészi alkotás. És ennek a meleg mámor-emléknek úgy kell elkönyvelve lenni a lélekben, hogy arról minden pillanatban azsúr legyen. De nézni, amit csinálunk, nem lehet másképp, csak józan, hideg, szinte kegyetlenül vizsgálódó szemmel. Még egy jóravaló dal sem születhetik másképpen és az ihlet percnyi őrülete színészeknek termett. Meséljék maguknak, akiknek művészetét a múló és részeg perc öleli magába.” (részlet a könyvből)

André Salmon - Modigliani ​szenvedélyes élete
Amadeo ​Modigliani a modern európai művészet egyik legnagyobb festője. Livornóban született. Olaszországból Párizsba ment. Sorsa talán az utolsó romantikus tragédia, írta róla Jean Cassou. Rövid, megrendítő életében egyedülálló művészetet teremtett, jóllehet az ő festészete is beilleszkedik a kor forrongó művészetébe. A nagy kubista művészek - Picasso, Juan Gris, Lipchitz, Zadkine - kortársa. André Salmon Modigliani e „romantikus tragédiáját" írja meg regényében, s egyúttal érdekes képet rajzol a század eleji Párizs művészvilágáról, a Mont-parnasse avantgardista nemzedékéről, amelynek ő maga is nevezetes alakja volt, mint Modigliani közvetlen barátja és életének szemtanúja.

Marcel Brion - Rembrandt ​élete
Marcel ​Brion, a neves francia művészettörténész-író és akadémikus könyve monográfia, regény és tanulmány együttvéve. Ragaszkodik a tényekhez, és alkalmazkodik az adatokhoz, ugyanakkor behatóan és érzékletesen elemzi az egyes műveket, felhasználva az elbeszélés nyújtotta lehetőségeket is, elsősorban az érzelmi és lélektani motívumok kibontásánál. Az elegáns, árnyalt és igen kifejező stílusú műben Rembrandt élete és művészi munkássága tökéletesen összefonódik. Az élettörténetben benne vannak a művek, a művekben az élettörténet; egyik sem érthető meg a másik nélkül. Ez az ábrázolásmód rendkívüli közelségbe hozza az olvasóhoz Rembrandtot és korát, amelynek a szerző kiváló értője. A könyv gazdag kor- és művészettörténeti ismereteket nyújt, amelyek segítségével más festőkhoz is közelebb férkőzhetünk.

Joseph Heller - Képzeljétek ​el
A ​súlyos adósságokkal küszködő Rembrandt 1653-ban egy gazdag szicíliai nemesúr megbízásából a Homérosz mellszobra fölött elmélkedő Arisztotelészt festi, aki nedvesnek érzi magát a vastag festékréteg alatt, utálja a festő kapzsiságát, mindazonáltal bámulja káprázatos ecsetkezelését, és leplezetlen irigységgel gondol vissza hajdani vetélytársára, az i. e. 4. században élt Platónra, aki művei főhősének egykori mesterét, Szókratészt tette meg, akit felforgató eszméi miatt halálra ítéltek a kicsinyesen gyűlölködő athéniak, akiket esztelen hadi vállalkozásba hajszolt egy nagyszabású politikai kalandor, Alkibiadész, aki nem ismert sem istent, sem embert, kivéve Szókratészt, aki mindenkit hajlandó volt tanítani, még Platónt is, aki nagyot röhögött volna a festék alatt roskadozó Arisztotelészen, aki szeretne már megszabadulni a festőtől, aki talán nem is maga Rembrandt, hanem egy nagy tehetségű tanítványa, aki a képen nem is Arisztotelészt festette meg, aki... Sorsoknak, történeteknek, gondolatmeneteknek a játék kérlelhetetlen logikájával felépített egymásba fonódása, oda-vissza tükröződése, elmélkedés alany és tárgyi csiki-csuki viszonylagosságáról, a műről, amely egyszersmind a művész, és a művészről, aki egyszersmind a mű: ez Joseph Heller új regénye, a Képzeljétek el. ...

Passuth László - A ​lombard kastély
A ​regény főhőse egy tehetséges fiatal művészettörténész, aki itáliai tanulmányútján képhamisítási bonyodalomba keveredik. Vele akarják "tudományosan hitelesítetni" hogy a montemaggiói várkastély pincéjében elhelyezett, frissen restaurált képeket Ambrogio de Predis, Leonardo da Vinci kortársa festette a kastély hajdani tulajdonosairól, a Galleraniakról. Édry Loránd, aki éppen Leonardóval és körével foglalkozik, nem teljesen gyanútlan, mégis majdnem kelepcébe esik. A friss kézjegy, a különböző eredetre valló stíluseltérések nyugtalanítják, de képtelen arra, hogy a kastély új tulajdonosával, a nagy formátumú szélhámossal saját erejéből szakítson, s visszatérjen korábbi munkájához, a fegyelmet és aszkézist igénylő tudományos kutatáshoz. Végül is szigorú és példás emberségű professzora az újságok reklámcikkeiből értesül a gyanús kalandról, s leutazik Olaszországba, hogy tehetséges tanítványát megmentse a tudománynak. A lombard kastély-t, mely 1941-ben jelent meg először, nemcsak a művészttörténeti "rejtvényfejtés" logikája és izgalma teszi érdekessé, hanem a tudomány becsületét és a saját jövőjét kockáztató főhős vívódása és belső drámája is.

Szabó Pál - Talpalatnyi ​föld
A ​40-es évek elején, közvetlenül a nagy történelmi sorsforduló előtt született meg a nagy mű; Szabó Pál regénytrilógiája: a _Lakodalom, Keresztelő, Bölcső._ A _Talpalatnyi föld_ összefoglaló címet már a felszabadulás után kapta, s Piros Góz Jóska és Juhos Marika szerelmének, házasságának története a földosztás lázas évében nőtt a megváltást sürgető, életre való nép emlékeztető sorsképévé. Természetes volt ez az átlényegülés, hiszen az író egy egész falu, bátran mondhatjuk: a magyar falu igézően teljes képét festette meg a regényben hamvas-friss színeivel. Csodálatos könnyedséggel, a játszi humor ellenállhatatlan hatalmával idézte meg alakjait: a csúfot valló vagyonos parasztot, a minden lében kanál, potyaleső ügyeskedőt, az úrhatnám tanítókat, hivatalnokokat s az egész, elevenen nyüzsgő falusi közösséget. A fordulatos történet tarka epizódjaiból a nagybirtokok közé szorult hajdani falu életének minden szorongató kérdése, minden vágya a napfényre kerül, de hatalmas gátak állják útját a jobbra törő szándékoknak, a szegény nép egyéni kezdeményezéseinek. Ezeknek a gátaknak némelyikét sikerült áttörnie Piros Góz Jóskának, midőn a falu íratlan törvényei ellenére szerelmét a lakodalomból szökteti meg újdonsült férje, a módos parasztfiú mellől. Merész tette népszerűvé teszi, s véleményével ezek után a falu urainak is számolnia kell. Góz Jóska azonban nem törleszkedő, nem keresi az urak barátságát. Ehelyett a kemény, kockázatot és munkát vállaló szegényparaszti élet folyamatában, amelynek Szabó Pál minden rezdülését és hangulatát érzékelteti, szikes földecskéjének megjavításán kísérletezik. az eredmény követendő példává növeli alakját - de ezen a ponton már nem lehet gátat törni. A nagybirtok vezetője megtiltja az öntözést a halastavak levezető csatornájából - s ebben a perben a döntést a nép javára a regény még nem mondhatta ki, a történelem is csak pár év múlva hozta meg. Piros Góz Jóska és Juhos Marika alakjában Szabó Pál a régi falu megváltoztatására hivatott, újfajta parasztembert rajzolta meg, akinek sorsában a népmesék örökkön élő igazsága a jövő igazságává érik. Vérbeli epikus alak mind a kettő, többet jelentenek önmaguknál, mint ahogy történetük is többet jelent, hiszen ez a széles körű, ezerfajta színnel és fénnyel játszó nagy regény tulajdonképpen eposz, az egész magyar parasztság küszködésének és reményeinek, az "áttörhetetlen közeg" áttörési kísérleteinek hőskölteménye.

Aranyecset
elérhető
22

Dallos Sándor - Aranyecset
Az ​Aranyecset Munkácsy Mihály regényes életrajzának második kötete, amelyben az író a művész párizsi éveit mutatja be; a siker, a beérkezés éveit, örömeit és gyötrelmét, s a betegség okozta művészi és emberi hanyatlást. Dallos Sándor teljes részletességgel avatja be az olvasót a festõ életének minden mozzanatába. Magánéletének intim részleteit éppúgy megismerhetjük, mint fizikailag és szellemileg egyaránt kemény munkáját. A két regénybõl egy mozgalmas, romantikus és drámai életutat ismerhet meg az olvasó, melynek hatására alig várja, hogy a festõ műveivel találkozzon, és újra meg újra megcsodálhassa azokat.

Dallos Sándor - A ​nap szerelmese
Munkácsy ​Mihály, a legnagyobb magyar festő regényes életrajzának első része ez a könyv. Nehéz fiatalsága, pályakezdő éveinek viszontagságai összegződnek e kötetben, bemutatva a századvégi magyar Alföld világát, a polgárosodó főváros forgatagát, a bécsi festőiskolát. Szinte népmesehősként indul el életútján a kis asztalosinas. Pályája töretlenül ível felfelé, mégis már ebben a kötetben felsejlenek a tragédiák, amelyek egész életútján ott sötétednek. Hite, energiája, a szépség utáni vágya, tehetsége azonban elpusztíthatatlan, a tragédiák is művészete kiteljesedésének eszközei.

Ikebana
elérhető
4

Ivaki Tosiko - Ikebana
Amikor ​elhatároztuk férjemmel, hogy Magyarországra jövünk tanulni és dolgozni, először a magyar történelem legjelentősebb fejezeteit kezdtük tanulmányozni, mert ebből ismerhettük meg legjobban e nép nemzeti szokásait, tulajdonságait, érzés- és gondolatvilágát. Örömmel fedeztem fel, hogy Magyarországon is, akárcsak Japánban, ősidők óta sajátos jelentése van a virágoknak, fáknak, cserjéknek. Olvastam, hogy a szerelem színe égőpiros, tehát egy szál szegfű vagy rózsa többet árul el színével annak, aki kapja, mint egy levélbeli vallomás; hogy a legények házasodási hajlamát a kalapjuk mellé tűzött rozmaring jelentette, a fehér liliom a tisztaság, szűziesség jelképe, és felsorolhatnék még sok példát. Ezeknek mind megtalálhatók a japán megfelelői is. A magyar népdalok (amelyekkel zenetudó férjem ismertetett meg) a virágnyelv egész kötetét hordozzák. Éppen ezért biztosan megértésre találnak gondolataim az ikebana művészetről. Az ikebana számomra hivatás. Egy-egy ikebanába foglalt virág friss jelentése ismét ráébreszti a mai embert arra, hogy együtt él a földön ember, állat, növény, és az együttélésnek mindig megvolt, ma is megvan az új tartalma. Nálunk Japánban ez nem mai felismerés, hanem hagyomány. Napjaink ugyanolyan foglaltak, kötöttek, mint bárhol a világon, de mégis áldozunk perceinkből és elhelyezzük a virágot, a növényt, az ágat a vázába, s csöndesen eltűnődünk megtalált jelentésén. A természettudományok és a civilizáció rohamos fejlődése következtében a huszadik század embere hajlamos arra, hogy szem elől tévessze a természet és ember szoros kapcsolatát. Az ikebana – művészet lényege pedig éppen az, hogy ezt a kapcsolatot naponta újjáélessze. Az ikebana az ember és a természet együttélésének jelképe. Az ember egyéniségén és képzeletén átszűrt kompozíció a saját önálló életét éli újra, vagyis az ember és a természet összhangjának tükre. Az ikebana-művészetben tehát mind az alkotó, mind pedig a néző részese lehet egy önálló világ hatásainak. Ivaki Tosiko

Kelényi György - Építészeti ​stílusok
Mindennapi ​életünkben a művészetek közül kétségtelenül az építészet játssza a fő szerepet. Az első építmények a civilizáció kezdetén a természet viszontagságai ellen védték az embert. Az építészet napjainkig megtartotta ezt a szerepét: védett teret, vagyis lakot, lakást formál meg önmaga számára az ember. De ősidők óta épít templomot vallásos életének szertartásaihoz, s az állam kialakulásával otthont teremtett mindenféle közösségi intézménynek, városi hivatalnak (országház, minisztérium, városháza), a művészeteknek (múzeum, színház), a tudománynak, nevelésnek (iskola, akadémia, könyvtár). A múlt század második felében a technikai haladás írt elő új feladatokat, s azóta soha nem látott méretekben fejlődik az ipar, a közlekedés. Új építészeti műfajok születtek: pl. pályaudvarok, gyárak, erőművek. De az építészet több ezer éves története alatt a "hagyományos" épülettípusok is örökösen változtak. Csak egy példát említsünk: más a görög és más a keresztény templom "használatának" módja, mert más a vallás szelleme, szertartása. Mindig a társadalom fejlettségi foka határozza meg a kor építészeti feladatait és a megvalósítás lehetőségeit. A technikai színvonal megszabja, meghatározza az építészet technikai-konstruktív részét. Az építőanyagok változása magával hozza a stílusjegyek megváltozását is: tartósságuk, megmunkálhatóságuk foka és egyéb tulajdonságaik más-más felhasználást igényelnek. A stílusok tehát koronként eltérőek. Sőt egy stíluskorszakon belül is több változatot figyelhetünk meg: azonos időpontban országonként eltérhet a műalkotások stílusa. Könyvünkben a lehető legtipikusabb példákat válogattuk össze, és csak az európai stílusokkal foglalkoztunk. A klasszikus görög és római építészetre nagy hatást gyakorló egyiptomi építészetre a szűk terjedelem miatt nem térhettünk ki.

Simone Signoret - Már ​a nosztalgia sem a régi
Ez ​nem igazságos! - fakadt ki gyakran Simone Signoret e könyv alapjául szolgáló hosszú beszélgetéseink során - ez nem igazságos: csak beszéltet, beszéltet, beszéltet, de maga nem mesél semmiről! A mások iránti tiszteletből és őszinte kíváncsiságból - mivel véleménye szerint ő sokkal kíváncsibb másokra, mint mások őrá; sokkal szívesebben olvassa például mások könyvét, mint hogy a sajátját írja - Simone Signoret annak örült volna, ha felcseréljük a szerepünket: ha az interjúkészítőt interjúvolnák meg, ha a bizalmas fültanú fogna vallomásba, a detektív tenne tanúvallomást. Pontosan tisztában vagyok azzal, hogy akrobatamutatványaink során, amikor is a kérdéseket és a válaszokat egyenként és egyvégtében (gyakran suta és kényelmetlen körülmények között) magnószalagra rögzítettük, el kellett játszanom a rendőr, a gyóntatópap, a pszichiáter, az életrajzíró, a történetíró, a politikai megbízott, a titkosügynök, a kuporgó írnok, a vizsgálóbíró, a menyasszonytanúja, a gyerekek keresztapja szerepét... De végül is úgy gondolom, hogy az a két-három dolog, amit megtudtam Simone Signoret-ről, jócskán felér azzal a két-háromezer dologgal, amit ő akart tőlem megtudni. Különösen pedig azzal vagyok tisztában, hogy a Dauphine tér, az autheuil-i ház és a Colombe d'or között páratlan irodalmi kalandban, fantasztikus kincsvadászatban volt részem, amelynek végső zsákmánya ez a könyv.

K%c3%b6peczi_b%c3%a9la_-_az_egzisztencializmus
Az ​egzisztencializmus Ismeretlen szerző
elérhető
9

Ismeretlen szerző - Az ​egzisztencializmus
A ​modern polgári filozófia és irodalom irányzatai között fontos helyet foglal el az egzisztencializmus, melyet Köpeczi Béla tanulmánya és szövegválogatása ismertet meg az olvasóval. A bevezető ideológiai igényességgel és pontossággal tisztázza az egzisztencializmus filozófiai és esztétikai problémáit, a szemelvények pedig Kierkegaard, Jaspers, Heidegger, Sartre és Camus műveiből vett részletekkel világítják meg más-más nézőpontból e jelentős irányzat különböző oldalait. Az egzisztencializmust tárgyaló antológiákkal szemben a kötetnek az az újdonsága és fő érdeme, hogy következetesen érvényesíti a filozófiai és esztétikai szempontot, egyiket a másikkal világítva meg.

Kollekciók