kollekció: Háborús

William Harrington - Az ​ezredes
Konrad ​Heinrici, az angolok fogságába esett Abwher-ezredes, a többszörösen kitünetett német felderítőtiszt számára az angol titkosszolgálat párizsi akciója az utolsó lehetőség, hogy megmeneküljön az akasztófától. Életben maradásának feltétele, hogy kapcsolatait felhasználva, a németek által megszállt Párizsban kiszabadítson egy zsidó üzletembert. Adriana Ter Horst, a feltűnően szép egykori úszóbajnoknő, a vakmerőségéről ismert angol kémnő számára ez az utolsó lehetőség, hogy nyomtalanul eltűnt férjét megtalálhassa Európában. Utolsó lehetőség az angolok mentőakciója több száz francia gyermek számára is, hogy megmeneküljenek a halálnál is félelmetesebb fenyegetéstől: a náci koncentrációs táboroktól. Willaim Harrington könyve háborús kalandregény, amely a manapság oly divatos kommandótörténetek erényeit is felvonultatja. A páratlanul izgalmas, fordulatos cselekményt furcsa szerelmi szál is gazdagítja: Adriana beleszeret az ezredesbe, nem sejtve, hogy érzelmei halálos csapda felé sodorják...

Pierre Boulle - Heroincsempészek
John ​Butler vietnámi veterán. Ő az egyike azon kevesek közül, aki túlélte a VIETNÁMI POKLOT. A félelem, mely a dzsungelharcok maradványa, megmarad, és a HEROIN rabja lesz, s mi több, beépül a kábítószerkereskedők szervezetébe, mely kíméletlen pontossággal dolgozik... Butler kihasználja barátnője Bridget szerelmét is. Butler pillanatokon belül ismét a dzsungelben találja magát, rémálmai helyszínén, továbbá feltűnik egykori őrmestere is. A heroincsempészek nyomába ered a legerősebb drogellenes szervezet, a V.D.N.I. A helyszín Rangoon és a dzsungel.

Szlankó Bálint - Maximum ​nulla áldozattal
Ez ​a könyv első ízben derít fényt arra, milyen mélyen belesüllyedt a Magyar Honvédség az afganisztáni háborúba. Testközelből számol be egy harctámogató csoportról, ami súlyosabb harcokban vett részt, mint bármelyik magyar katonai alakulat a második világháború óta. A szerző saját tapasztalatain, több tucat interjún és pontosan rekonstruált történeteken keresztül mutatja be a katonák és a háború mindennapjait, a magyar szerepvállalás történetét 2004-től napjainkig. Itt olvashatunk először arról, hogy mit is csinálnak a magyar különleges alakulatok Kelet-Afganisztán több ezer méter magas hegyei között. A valóság sokkal durvább annál, mint amit elképzeltünk.

Kurt Rieder - Partraszállás ​a II. világháborúban
"Minden ​jól kezdődött.Az aknákat,az akadályokat és a parti ütegeket már java részben leküzdöttük.Nagy arányokban és igen eredményesen vetettük be ejtőernyős csapatokat.A gyalogság partraszállása gyorsan halad,sok harckocsi és önjáró löveg már a parton van."1944.június 6.Churchill miniszterelnök Sztálin marsallnak. Egy lebilincselően hiteles dokumentum könyv a partraszállásról eredeti fényképekkel kiegészítve.

Norman Mailer - Meztelenek ​és holtak
Norman ​Mailer 1948-ban, a világégés után alig három évvel, mindössze huszonöt évesen jelentette meg az amerikai próza egyik csúcsteljesítményét, a világirodalom egyik legkiválóbb háborús regényét. Az amerikai haditengerészet arra készül, hogy visszafoglalja a japánoktól a csendes-óceáni Anopopej szigetét. Irdatlan hadiapparátus kíséretében hatezer katona száll partra. Megkezdődik a hetekig tartó véres küzdelem a dzsungel poklában. A parancsnok óvatos stratégaként nem sieti el a sziget teljes visszafoglalását. Felettesei igencsak szorongatják már tétovázása miatt, amikor az események váratlan fordulatot vesznek… Mailer regénye azonban nem csupán egy izgalmas hadművelet története. Az amerikai társadalom legkülönbözőbb rétegeiből verbuvált katonák kiváló lélektani készséggel ábrázolt tragédiájából, a tisztikar ádáz torzsalkodásainak a történetéből feltárul a mindenkori háború igazi arca: amely nem babérkoszorút termő hősi viadal, hanem emberhez méltatlan, kényszerű önfeláldozás. Az immár 84 esztendős világhírű szerző legutóbbi könyve Várkastély a vadonban címmel nemrég látott napvilágot, amelyben egy a sátán szolgálatában álló ördög meséli el Adolf Hitler gyermekkorát, a rettegett zsarnok bűneinek elapadhatatlan forrását.

Eric Knight - Légy ​hű magadhoz
Eric ​Knightnak ez a műve háborús regény, mégsem csak a fronteseményeket mutatja be, hanem a hátország életét is - egy szabadságos katona és egy katonai segédszolgálatot teljesítő lány szerelmének tükrében. Amíg Clive és Prudence történetét figyelemmel kísérjük, megismerkedünk a háborús Anglia társadalmi osztályainak életével meg az angol hadsereggel is. Az a kép, melyet Knight Angliáról fest, sötét, vigasztalan. Maga a hős, aki valamennyire az író nézeteit fejezi ki, az élet és az eszmék szélsőségei között vergődik, s létének nagy kérdését csak a véletlen halál oldhatja fel. Eric Mowbray Knight 1897-ben született. Gyermekkora és ifjúsága nehéz volt, már korán magának kellett megkeresnie kenyerét. 1912-ben Amerikába utazik anyjához. Az Egyesült Államokban eleinte nyomdában dolgozik, szabad idejében újságcikkeket ír, később képzőművészeti iskolába jár. Amikor kitör az első világháború, önként bevonul. A háború után visszatér Amerikába, s újra írni kezd. Újságíró lesz, szépirodalommal foglalkozik. 1934-ben kerül kiadásra első műve, egy novellás kötet. Első nagysikerű alkotása, a Sam Small csodálatos élete 1936-ban jelenik meg. A második világháború kitörésekor Angliába utazik, bejárja a háború sújtotta vidékeket, s visszatérve Amerikába, élményeiről egy riportkötetben számol be. Amikor az Egyesült Államok is belép a háborúba, Knight bevonul. Még megírja Légy hű magadhoz című regényét, 1943-ban Franciaországban repülőgépével lezuhan.

Pierre Boulle - Híd ​a Kwai folyón
Boulle ​Avignonban született és Párizsban halt meg. Mérnökként Malajziában dolgozott, szakterülete a kaucsuk volt. A második világháború alatt Indokínában harcolt a japánok ellen, egyes források szerint kém volt, majd letartóztatták, és a hadifogságból megszökve a brit hadseregben szolgált. A háború után visszatért eredeti munkájához, ültetvényeken dolgozott, később Kamerunban élt, majd visszatért Párizsba. Első könyve (William Conrad) 1950-ben jelent meg, az utolsó (A nous deux, Satan!) 1992-ben. Háborús élményeit az 1952-ben kiadásra kerülő Híd a Kwai folyón c. regényében dolgozta fel. A kötet filmfeldolgozása meghozta a világhírnevet az írónak. Az 1957-ben bemutatott angol-amerikai kooprodukciót David Lean rendezte, és a nyolc jelölésből végül hét Oscar-díjjal jutalmazták a Kanchanaburi folyón, Thaiföld és Burma között átívelő híd építésének drámai történetét. A mainstream irodalom művelése mellett Boulle-t tudományos-fantasztikus témák is foglalkoztatták, és hamarosan a francia sci-fi egyik legnagyobb egyéniségévé vált. 1963-ban jelent meg a Majmok bolygója (La planete des singes) c. regénye, mely szintén nem kerülhette el a megfilmesítést. Franklin J. Schaffner a Planet of the Apes címmel 1968-ban vitte vászonra az izgalmas történetet, melyet egy évvel később egy Oscar-díjjal jutalmaztak.

Valentine Williams - A ​Tuskólábú
Dúl ​az első világháború. Desmond Okewood angol kapitány rejtélyes üzenetet kap Németországból, nyomtalanul eltűnt bátyjától, Francistól. A rotterdami német tulajdonban lévő kis hotelben, ahol szállást talál, véletlen haláleset folytán hozzájut egy halott amerikai útleveléhez és német titkosrendőrségi jelvényéhez. Az amerikainak szigorúan bizalmas, fontos levelet kellett volna eljuttatnia a németeknek. A kapitány megtévesztésig hasonlít az elhunythoz, így egy pillanat alatt dönt. Elcseréli az irataikat, a levelet elrejti, és elindul Németországba felkutatni Francist. Ekkor még nem sejti, milyen veszedelmes kalandokba keveredik az ellenséges országban, azt még kevésbé, hogy a császár által korlátlan hatalommal felruházott, titokzatos Tuskólábú veszi üldözőbe, aki a nagy fontosságú levelet akarja megszerezni.

Ignácz Rózsa - Névben ​él csak
Magyarország ​nem egy ízben adott szállást a forradalmak viharaitól tépázott-űzött lengyel hazafiaknak. Az 1830-as években pedig az előző korszak Felvidékén letelepült hős nemzedéke már a szabadság újabb menekülő harcosaival találkozhatott. A száműzötteket befogadó magyarság eleinte természetesen a magyar-lengyel határ menti vidékeken látta vendégül a baráti szomszéd nép fiait, később azonban Erdély és az ország többi része is szállást, kenyeret, életet nyújtott a hazátlanoknak. Ignácz Rózsa csodálatos gazdagsággal áradó írásművészete mesterien elemzi a vendégek és vendéglátók közt szövődő ezerféle érzelmi viszonylatot, ifjú szerelmesek egymásra találását, apák és fiúk küzdelmét a szabadságharc s az elnyomatás idején.

Daniel Yonnet - Öldöklő ​angyalok
Helyőrség ​az isten háta mögött, egy ólombánya mellett, az algériai-tunéziai határon. A francia újoncok unatkoznak, szidják az életet, a környéket, az arabokat, akikre vigyázniuk kell. De a trágárságokon, a nemi nyomor szülte kényszerfantáziákon át is érezni lehet, mennyire vágyakoznak normális emberi életre. Aztán hirtelen belekerülnek a háború örvényébe, és néhány nap alatt állattá vedlenek: ölnek, gyújtogatnak, állatokat mészárolnak, foglyokat lőnek agyon. Többnapos esztelen menetelés és értelmetlen öldöklés után Émile, a narrátor is elveszti önmagát: maga ajánlkozik, hogy lelőjön egy arab foglyot. "A fellalok ott lihegtek a nyomomban. Perzselte a tarkómat szaggatott lélegzetük. Kiabáltam a többieknek, hogy segítsenek. Hátrafordultak, és röhögtek rajtam, hogy fekszem a porban, és nem tudok mozdulni a félelemtől. Egyre hanfosabban nevettek, látszottak a fogaik, sárgák és hegyesek, mint a vásári szörnyalakoké. Megint ordítottam. És izzadságban fürödve felébredtem. A sátorban beszűrődő fény megnyugtat. Chaupier már elment a kávéért. Egyik ágytól a másikig sétál, farkán a kávéspitlivel. Általában undorodom ettől a látványtól. Ma örülök neki. Meg nem tudnám mondani, hogy miért örülök a röhejes látványnak, de örülök neki. Nincs mindenre magyarázat. Ez van, ezt kell szeretni."

Ishmael Beah - Gyerekkatona ​voltam Afrikában, amíg ti játszottatok
A ​mai háborúkat idegileg szétroncsolt, AK-47-esekkel felszerelkezett kábítószerfüggő gyerekekkel vívják. Világszerte háromszázezerre teszik a gyerekkatonák számát. Ishmael Beah egy volt közülük. Megélte a poklot, és túl is élte azt. Tizenkét évesen a lázadók elől hosszú hónapokig menekült az erőszaktól a felismerhetetlenségig torzult vidékeken. Tizenhárom évesen a kormányhadsereg besorozta, és az egyébként finomlelkületű Ishmael rájött, hogy kepes akár gyilkolni is. Tizenhat évesen az UNICEF eltávolította a harcoktól, és megtanulta, hogyan bocsásson meg önmagának, hogyan viselkedjen újra emberként, és végül, hogyan kezdjen új életet. Ez a különleges és megigéző beszámoló egy őszinte irodalmi alkotás, amely immár a világ húsz nyelvén több millió olvasóhoz jutott el.

Thiery Árpád - A ​szabadság rongyosai
A ​regény története ma játszódik.Két barát újonc sorkatonáról szól, akik elhatározzák, hogy az emberséghez méltatlan bánásmód és a körülmények miatt megszöknek az alakulattól. Olyan ezredről van szó, amelynek egy évvel előtte a teljes vezetését leváltották, tiszteket fokoztak le, ítéltek el és helyeztek át, mert uralkodóvá lett a katonákkal való durva, embertelen bánásmód. A két katona egyike, Mettera Bálint az utolsó pillanatban gyávaságból meggondolja magát és marad. A másik, Bíró Géza leüti az őrt, elveszi a géppisztolyát, a lőszert, a kapunál lefegyverzi az ezredügyeletet, és túszul ejtve az ügyeletes tisztet egyébként a saját századparancsnokát, autón rnegszökik Első útja a menyasszonyához vezet majd onnan tovább kell szöknie. Kalandok sorát éli át, hogy végül egy ostoba félreértés folytán teljesedjen be a sorsa. Mettera a gyáva ember pszichózisnak összes hátrányával éli át a barátja halálát, és azokat a durva atrocitásokat, amelyek annál az alakulatnál, de máshol is honosak a mai napig, hogy aztán megsokallja, és végső, bátor tettre szánja el magát A regény izgalmas, fordulatos történet keretében, a civil háttér árnyalt ábrázolásával együtt, merészen mutatja be azt a szellemet amely a mai napig megvan a hadsereg sok alakulatánál. Nyíltan ábrázolja azokat a közvéleményben és a hadsereg vezetésében tapasztalt törekvéseket, amelyek humanizálni akarják a hadsereg szellemét és mindennapi életét.

Kuncz Aladár - Fekete ​kolostor
Az ​írót a francia háború kitörése Franciaországban érte, s ellenséges állam honpolgáraként társaival együtt öt évig gyötrődött különböző francia internálótáborokban. Nagy regényekre emlékeztető ellenállhatatlan sodrású "feljegyzéseiben" rendkívüli egyszerűséggel és erővel idézi fel a nacionalista gyűlölködésnek kiszolgáltatott internáltak szenvedéseit, a rabok erőszakosan beszűkített elveszejtő és félelmetes infenóvá torzuló világát. Egyedüli iránytűje, mentsége és menedéke a megértő humanizmus az óvja meg őt minden durva elfogultságtól, általánosítástól, s ez teszi lehetővé hogy rabtartóinak egyik-másikában meglássa az embert, s hogy ne a francia népből, kultúrából ábránduljon ki, hanem a polgári demokráciának álcázott imperializmusból. Rabságának második felében egyre világosabban látja, hogy a háború céltalan vérontása kizárólag imperialista érdekeket szolgál, s bár emberileg érthető, szubjektív sértettsége miatt nem tud teljesen kivülálló józansággal, határozottan állást foglalni a háborús felek igazságának, igazságtalanságának kérdésében, magát a vérontást embertelennek, jogosulatlannak tartja.

Vámos Miklós - Apák ​könyve
Az ​"Apák könyve" ...családhistória is. Sok-sok apa vonul fel benne, ám nem mint Esterházynál "egynevűsítve", hanem megannyi külön-külön történet külön-külön alakjaként. Tizenkét nemzedékről szól, tizenkét prizmán áttörve ugyannak a "nemzettségnek" (ugyanannak?) a históriája, a fejezetek sora mintegy háromszáz évnyi magyar történelmet, itteni sorsot, jelleget vesz elő s elő; az író fájlalja, hogy végződésével a könyv már nem az övé, holott ő maga is folytatódik, az élet is. Ami főleg izgatott: mitől regény itt a regény? Valóban a történelem írja e történetet, ez nagy hűség, s ennek áldoz-ajándékoz a nyelvezet is. S valóban elkapható a szál, a sodrata-jellege, és ekkor innen várjuk a fordulatokat. Nem a főszereplők "aktívumából". Késélen alakítják s szenvedik el ők a dolgokat. Persze, történeti hitele van csaknem mindennek. De - az én mércém szerint - azért annyira jó regény ez, mert olyan, mintha kitalációs lenne. Persze, legyinthet valaki e mániámra: legyen a regény igenis minél inkább kitalációs hatású. Világos, hogy egy ilyen regényre elszánt írónak nagy büszkesége a historikus hitel. Ellenben megismétlem: a sikert az adja igazából, hogy a dolog, részleteiben is, jól van kitalálva. Nagyon nem akaródzna nekem Vámos regényét akár az apakönyvek sorába begyömöszölni, azaz helyét kisaccolni. A későbbi korok döntik el némely könyvek valódi jelentőségét, és Vámost népszerűségének tehertétele kétségkívül sokféleképp nyomja. Ha nem a magyarról lenne szó, akkor is így mondanám: nem igazán "normális" az erre-normás közfelfogás." (Tandori Dezső)

Alistair MacLean - Navarone ​ágyúi
"Navarone! ​Vagyis ezért vagyok itt ma éjjel - gondolta Mallory. Navarone... fenyegető, bevehetetlen acélerődítmény a török partok előtt, amelyet megerősített német helyőrség véd... ...Jensen lassan, kifejezéstelen hangon ismételte a szavakat... -Navarone ágyúi... Nem közönséges ágyúk. A katonáink mindennél jobban gyűlölik őket. És rettegnek tőlük. Iszonyatos fegyver: a lövedéke rendkívül lassú és átkozottul pontos..." Ezek ellen az ágyúk ellen veszi fel a harcot az angol hadsereg egy különleges osztaga Keith Mallory százados vezetésével. Az ő izgalmakban bővelkedő akciójukról szól ez a fordulatos, második világháborús regény.

Robert Merle - Két ​nap az élet
Robert ​Merle 1949-ben megjelent első regényének főhősei a dunkerque-i csata reménytelen helyzetbe került harcosai. Az azóta számtalan kiadást megélt, az írói életmű emblematikus darabjává lett önéletrajzi ihletésű mű a tengerparton összezsúfolódott, kimentésre hiába váró katonák tömegéből kiválasztott négy francia fiatalember sorsára fókuszál. A német bombazápornak kitett, reményüket vesztett katonák különböző "stratégiákkal" próbálják megóvni életüket és megőrizni józan eszüket ebben a csapdában. A környékbeli civilek osztoznak a katonák sorsában: rájuk is ugyanúgy potyognak a bombák, és ők is csak rossz és még rosszabb alternatívák közül választhatnak. A háborús pokol, a bűnös és értelmetlen pusztítás képeit elénk táró regény az emberi lét alapkérdéseivel szembesíti az olvasót.

James Jones - Most ​és mindörökké
A ​terjedelmes regény cselekménye Hawaiion játszódik, 1941-ben, egy amerikai támaszponton. Hősei túlnyomórészt egyszerű emberek, közkatonák, de igazi hőse talán nem is egyetlen ember, hanem egy teljes gyalogosszázad, amelyben az aljasságtól a heroikus emberi tisztességig megtalálható egy kis emberi közösség teljes erkölcsi skálája. A cselekmény a század mindennapi életének ábrázolása, s ennek során Jones könyörtelen kritikát gyakorol az amerikai hadsereg brutális, az emberi méltóságot semmibe vevő módszerei, fasiszta tendenciái felett. Ebben a hadseregben a gyűlölet mély szakadékai választják el egymástól a legénységet, az altiszteket és a tiszteket - lélekölő, pokoli világ ez, amely minden tisztességes embert katasztrófába kerget. Bár ebben a sötét világban is fel-felcsillan az emberi melegség, a humor, a regényt a tragikus alaphang jellemzi. Jones széles körképében nemcsak a második világháborús jelen időt érzékelteti, hanem megeleveníti a háborút közvetlenül megelőző amerikai múltat is - a nagy gazdasági válság általános illúzióvesztését és erkölcsi zűrzavarát: mindazt, amiből a mai Amerika ellentétekkel és ellentmondásokkal teli társadalma és világméretű hatalmi politikája kinőtt. Jones a XIX. század nagy epikus hagyományának méltó örököse. Regénye - hatalmas körképével, epikus távlatával, alakjainak gazdag egyénesítésével, tragikus emberi tisztaságeszményével - felejthetetlen élmény az olvasó számára.

Herman Wouk - Zendülés ​a Caine hadihajón
A ​második világháború alatt a csendes-óceáni flotta egy jelentéktelen kis hajójának fedélzetén olyan esemény történik, amilyenre még nem volt példa az amerikai haditengerészet történetében: az első tiszt leváltja a kapitányt. A legénység és az idegbeteg, erőszakoskodó, igazságtalan hajóparancsnok viszonya az út során fokozatosan elmérgesedik, majd egy hurrikán alkalmával - amikor a kapitány ostoba döntéseivel életveszélybe sodorja a hajót - robban ki a zendülés...

Alberto Moravia - Egy ​asszony meg a lánya
Alberto ​Moravia jó hatvan évig volt a huszadik század olasz irodalmi életének egyik főszereplője. Nálunk hosszú évtizedeken keresztül ő számított az első számú olasz írónak. Regényeinek, elbeszéléseinek hosszú sora jelent meg újra meg újra magyarul is, legtöbbnyire az Európa Könyvkiadó gondozásában. A Közönyösök, A megalkuvó, A megvetés, Az unalom, A figyelem, az 1934 vagy akár Levelek a Szaharából "egzisztencialista" Moraviája éppúgy hatalmas közönségsikert aratott, mint a "neorealista" Moravia: az, aki a Római történetek-et, A római lány-t, vagy a filmen is világhírűvé tett Egy asszony meg a lányá-t írta. A két Moravia valójában egy és ugyanaz. Ahogy a gazdag életmű valamennyi Moravia-hőse, az asszony meg a lánya, Cesira és az ő baljósan esendő, szépséges Rosettája sem csak a háborúvég zűrzavarából kivezető utat keresi feketézők, állativá aljasult emberek, jóhiszemű tévelygők, parasztok, nácik és fasiszták, katonák és martalócok ijesztő nyüzsgésében, hanem egyúttal az élhető és átélhető emberi életet, a szabályt, a mintát is a városok, a falvak valóságos és a hagyomány, az értékek képletes pusztulásának közepette.

Móra Ferenc - Ének ​a búzamezőkről
Otthon, ​az én hazámban, szikkadt és száraz a föld, nem álmodik a paradicsomról, és elérhetetlen magasságban boltozódik fölötte a félénken kékülő ég. Otthon, az én hazámban nem virágzanak kaméliafák, nem nevezik el a tereket a megváltásról, és nincsenek megváltott emberek, akik kacagva csókolódzanak az élettel, csak lehajtott fejű, szomorú és fáradt emberek vannak. Otthon, az én hazámban csak a búzamezők mernek még harsogón zöldülni,a szélesen kiterített bársonyszobrok a teremtő Isten asztalán, betakarói és elsimogatói a sebeknek, amiket ember ekéje vágott a földeken és Isten ekéje az embereken. Otthon, az én hazámban, az alvó akácok, a kipattant szemű jegenyék alatt, az aranyszőke vadvizek mentén ma nagy ünnepük van a lehajtott fejű, szomorú és fáradt embereknek. A pusztai harang szavára előbogárzanak a piros cserepes házakból és nádtetejes viskókból a Ferencek és Mátyások, az Etelek és Rozák, kézen fogják a Péterkéket és Marikákat, és föláradt homokon, tocsogós semlyékeken keresztül lassan topognak a szűzmáriakék és szentjózsefsárga lobogók után a búzamezők koszorújában, lehajtott fejjel, szomorúan és fáradtan. …Otthon, az én hazámban nem terem meg a babér, és nem fonnak belőle koszorút annak a magános énekesnek, aki az útszélén a maga dalát dúdolja maga elé az alkonyatba, amely nemsokára eltakarja. De azért csak végigdúdolom, amit kezdek, nem a babérért, hanem mert jó énekkel végezni a napot, és mert szeretlek benneteket, városok és búzamezők egyformán lehajtott fejű, szomorú és fáradt emberei. Itthon, az én hazámban, az aranyszemű homokon, ahol a végét dúdoltam el az éneknek, amely nem lehet másforma, mint az énekese, fürjröptű és vadgalamb-melódiájú, mi van itt az én hazámban, amiről érdemes éneket mondani? Az aranyszemű homok, amely majd a nyáron beleömleszti aranyát a búzaszembe, az őszön a szőlőszembe? De az énekesnek már most is megtermi a búzavirágot, a pipitért, a pipacsot, a szarkalábat, amik első pajtásai voltak tipegő gyerek korában és amikről ma is azt hiszi, amit akkor gondolt: hogy ezekkel a Ferencek és Etelek szíve küld föl üzeneteket a föld alól. Igen, a föld, bölcsője és koporsója Ferencnek és Etelnek, Rozának és Mátyásnak, a föld megmarad, és őróla dúdolom én ezt az éneket.

Dale A. Dye - A ​szakasz
Lerner, ​Taylor válla felett, beleolvasott a levélbe. - Hű, öregem, az az Elias. Különleges egy fazon. - Nem tudom, öregem. Nehéz kiismerni egy ilyen stráfos pasit. Mit tudsz róla? - Annyit tudok, hogy nem hivatásos. Az tutkó. Ez a pasi, öregem, együtt van a katonákkal, viccelődik, szívja a drogot, de az tuti hogy már látott egy két dolgot. - Azt hallottam, továbbszolgál.. - Azám hapsikám, a dél-vietnámiakat leszámítva csak egy olyat ismerek, aki hosszabb időt töltött a Námban Eliasnál, és az Barnes. Láttad már a kimenő zubbonyát? Tele van plecsnivel, de azokat meg is szolgálta. Volt a 173-as légihadosztálynál, a 12-eseknél, meg is tudja hol, mielőtt hozzánk került. Ez a pasi látott már egyet-mást, öregem. Legalább két éve van Námban. - Úristen! De miért?

Mihail Solohov - Emberi ​sors
Mihail ​Solohov a tolsztoji méretű nagyregények, társadalmi eposzok megalkotása előtt elbeszélésekkel indult el az írói pályán. Az anyajegy, a Sibalok magzatja, az Idegen vér és a többi, a húszas években keletkezett írás a polgárháború drámákkal és tragédiákkal teli időszakát ragadja meg, e remekmívű novellákban a kozákság egyéni sorsa egy egész vajúdó s gyötrelmekben újjászülető nép sorsfordulóját szimbolizálja. Az Emberi sors című világsikerű elbeszélés, amelynek egyszerű katonahőse a második világháború megpróbáltatásai és tragédiái után is megőrizte hitét az életben, az emberekben.

Szabó Miklós - Zöldsapkások
1956 ​végén, a pánikba esett menekülők, a politikai okból szökve távozók, a nyugati világban szerencsét próbálni akarók tömegével ment el Magyarországról az akkor 18 éves Magyar Ferenc és családja. Amerikába tartanak, ahol másoknál előnyösebb fogadtatásban van részük, hiszen Magyar Ferenc apja összeesküvőként ült börtönben 1945 után, s a CIA számon tartja őt, mint beépített emberét. Az ifjú Magyar Ferenc az US Army önkéntes katonája lesz, később átkerül a katonai rendőrség kötelékébe, majd karrieje tovább ível: a hírhedt "zöldsapkás" különítmény katonájaként különleges kiképzésben részesül, hogy méltó tagja legyen annak az alakulatnak, mely a világ minden táján terrorakciókkal, puccsokkal, diverziókkal szól bele más országok politikai életébe. A sok megpróbáltatással járó, kalandos életforma ellenértéke: magas fizetés, kivételezett helyzet. Szabó Miklós dokumentumokra épülő regénye nemcsak egy dél-amerikai inváziós kísérlet, egy vietnami akció, egy nyugat-németországi hadgyakorlat feszült izgalmát kínálja az olvasónak, hanem egy szélsőségek közt lavírozó emberi sorsot is bemutat. Magyar Ferenc jóhiszemű, naiv ifjúból előbb szakképzett, érzelmektől mentes zsoldossá, kémmé, (ha kell: gyilkossá) "nevelődik", majd amikor saját hazája ellen akarnák bevetni, önmagától is megundorodva váratlan fordulatot ad sorsa további alakulásának... Színes olvasmányos könyv a "Zöldsapkások"; lapjain a hazai olvsó előtt jobbára ismeretlen tények és élethelyzetek villannak fel, s szinte észrevétlenül lepleződik le előttünk, milyen eszközökkel dolgozik azon az USA, hogy "a világ csendőre" maradhasson. KOSSUTH KÖNYVKIADÓ (© Szabó Miklós 1985)

Leon Uris - Miła ​18
1939. ​szeptember 1-jén a német csapatok átlépik a lengyel határt, s ezzel kezdetét veszi a második világháború. A megszálló németek először csak jogaikat csorbítva alázzák meg a zsidóságot, majd gettókba terelik őket, végül pedig kezdetét veszi a népirtás. A lengyel zsidóság egyedül áll szemben a náci terrorral, saját honfitársaik, a lengyelek elzárkóznak a segítségnyújtás minden formája elől. Uris döbbenetes erejű regényének cselekménye a háborúnak azt az időszakát meséli el, amikor a varsói gettó lakói fellázadnak elnyomóik ellen, és házi készítésű fegyverekkel, valamint puszta ököllel szállnak szembe a Wehrmacht tankjaival. A város romjain folytatott küzdelem 47 napig tart, de végül csak néhány túlélő marad.

Frank Geron - Sivatagi ​kommandó
"Mihelyt ​a sziklához ért, meglátta az idegeneket. Hárman voltak, német egyenruha volt rajtuk, hasonló ahhoz, amilyet az Afrikai Hadtest katonái viseltek. - De mi az ördögöt keresnek itt? - kérdezte magában Ed. A választól újra meglódult a szíve. Emlékezett rá: mielőtt a gépfegyverek tüzet nyitottak, látta a kerék- és abroncsnyomokat. Német támadás, ez történt Charóban! Egy istenverte német támadás! Grippernek fikarcnyi kétsége sem volt afelől, hogy az Egyesült Államok felé tartanak. Miként jutottak el Charógi, az most nem érdekes. A lényeg, hogy itt vannak, hogy nyilván be akarnak hatolni az Egyesült Államokba, és hogy neki vissza kell jutnia Blissbe, figyelmeztetni Hanahant: vessen véget a hadgyakorlatnak - mert már megkezdődött az igazi háború..." .. és Ed Gripper, az amerikai hadsereg ezredese elindul, hogy hazajusson Mexikóból, ahol lelőtték felderítő repülőgépét. Meg kell küzdenie a fáradtsággal, a sivatagi éjszaka hidegével, a betolakodókkal, néhány ellenséges helybelivel, végül saját hazája határőreivel és rendőreivel is, hogy eljuttassa a megfelelő helyre a hírt, amely sohasem kerülhet nyilvánosságra. A sivatagi kommandónak nem szabad célba érnie!

Nemere István - Égő ​sivatag
A ​második világháború rendkívül izgalmas eseményeit hónapról hónapra követhetik figyelemmel az olvasók. Kate és Harry, a csinos fiatal lány és James Bond-szerű fivére minden történetben együtt küzdene a szövetségesek oldalán. A testvérpár Máltán született, a brit titkosszolgálatnak dolgozik, és mivel gyermekkorukat Berlinben töltötték, olykor tökéletes németté válhatnak. A feladat: a német kémeket kell "levadászniok" bárhol a világban is bukkannak fel. Így hát Kate és Harry ott vannak a semleges Svájcban, kémekkel küzdenek Portugáliában, ellátogatnak Észak-Afrikába, hogy legközelebb olasz földön, vagy éppen az ellenség főhadiszállásán, Berlinben bukkanjanak fel. lecsapnak az ellenségre a norvég fjordokban éppen úgy, mint a Szahara sivatagi homokján... Nem félnek és majdnem minden csapdából kicsúsznak. Pedig legtöbbször magukra vannak utalva, mélyen a frontok mögött tevékenykednek, ahová a rejtélyes Főnök keze sem ér el. Rögtönöznek, ha kell, és az életüket kockáztatják minden percben. Kate és Harry egy pillanatig sem kételkedik a szövetségesek győzelmében. Pedig a háború vége még nagyon messze van. Addig számtalan kaland vár rájuk és egyszer talán mérhetetlen szerencséjük is elhagyja őket...?

Curzio Malaparte - Kaputt
Felelőtlen ​kalandor vagy rokonszenves fenegyerek, megkeseredett, kiábrándult nihilista vagy az emberi szellem és tisztaság, a jóba, a jövőbe vetett hit szenvedélyes védelmezője és hirdetője? Nehéz megfejteni Malaparte titkát, aki a fasiszta Olaszország diplomatája és haditudósítója, áldozata és üldözöttje volt egy személyben, aki szemmel láthatóan jól érezte magát a felső tízezer züllött világában, de látta és számba vette történelmi és emberi bűneit, aki az időtlen humanizmus nevében mond ítéletet a fasizmus véres erőszakáról, s nem tudja feltárni igazi mozgatóit, de megsejti s utolsó könyvében forró szavakkal hirdeti egy újfajta emberség, a szocializmus hatalmát. A Kaputt ellentmondásosságában is páratlan erejű leleplezés, izgalmas dokumentuma egy olyan kornak, amelynek sohasem szabad megismétlődnie.

Richard Gallagher - A ​halálra ítélt szakasz
A ​történet 1944 rettenetes decemberében játszódik Ardennekben, ahol a hitleri hadvezetés összeszedve minden lehetséges tartalékát, még egyszer megpróbálja visszaszorítani a szövetséges (elsősorban amerikai) csapatokat. Gallagher regénye nem szűkölködik megdöbbentő, időnként hátborzongató jelenetekben, csakúgy, mint az egész regényt végig jellemző drasztikus párbeszédekben. A címben szereplő szakasz valóban halálraítélt, mert azt a feladatot kapta, hogy a kibontakozó német támadást egy sziklás útszűkületben feltartsa addig, amíg ezredük visszavonul. Az amerikai szakasz vezetője és a regény főszereplője Mazursky őrmester, a parancsokat brutálisan végrehajtó, az ellenséggel (és néha saját katonáival) szemben kíméletet nem ismerő New York-i vagány, aki azonban emberségből jelesre vizsgázik (például amikor zsidó származású beosztottját rábeszéli, hogy azonosítási igazolványát cserélje el egy halottéval, hogyha SS fogságba esne, ne lőjék agyon származása miatt). A feladat, amit teljesíteniük kell, szinte emberfeletti: néhány tucat amerikai katona szemben több ezer némettel és a lassan múló idővel… A regény a naturalista jelenetekkel együtt is szórakoztató, fordulatokban gazdag.

Alistair MacLean - Csapda
Az ​olvasó bizonyára emlékszik még az új-zélandi Mallory századosra, a világ legjobb sziklamászójára, Andreára, a hatalmas termetű, jólelkű, de kérlelhetetlen görögre, és az örökké álmos amerikaira, Miller tizedesre, a gyutacsok, bombák, robbanóanyagok utolérhetetlen szakemberére, akik a szerző előző regényében Navarone ágyúi ellen vették fel a küzdelmet. Az akkori siker után most újabb izgalmakban bővelkedő feladat várja hőseinket: ezúttal egy csapdába esett jugoszláv partizánegység megsegítésére kell harcba indulniuk a Neretva völgyében.

Ken Follett - Hat ​nap múlva telihold
Ken ​Follett, az izgalmas meseszövés mestere, most is a II. világháború napjait idéző, váratlan fordulatokban gazdag regénnyel ajándékozta meg rajongóit. Az Angol Királyi Légierő bombázói több hullámban támadják a kontinenst, ám a Luftwaffe könnyűszerrel megsemmisíti őket. Úgy látszik, hogy a szárazföldön és levegőben egyaránt Adolf Hitler irányítja az eseményeket. Ám az Északi-tenger egyik apró dán szigetén egy Harald Olufsen nevű, tizennyolc éves tehetséges ifjú, a gépek és a motorok megszállottja jártában-keltében belebotlik egy titokzatos német gyártmányú szerkezetbe, melyhez foghatót soha nem látott még. Érzi, értesíteni kellene erről valakit, de nem tudja, kit. Anglia történelmének legnagyobb légitámadását készíti elő a németek ellen. Harald felfedezése megfordíthatja a háború kimenetelét, ám a fiú igyekezete, hogy mielőbb eljuttassa az illetékesekhez a sorsdöntő információt a felfedezéséről, a hozzá közel álló embereket is veszélybe sodorhatja. Feltartóztathatatlanul közeledik az angol légitámadás napja, ezért mind sürgetőbbé válik a feladat, hogy Harald barátnője, Karen segítségével üzenetet juttasson el Angliába. Erre a célra egyetlen eszközt találnak: Karen apjának Lódarázs típusú repülőgépét, amely olyan rossz állapotban van, hogy senki sem hinné róla, valaha is képes lesz a felszállásra. Amikor végre a levegőbe emelkednek a helyrepofozott repülőgéppel, fogalmuk sincs, hogyan élik túl a hatszáz mérföldnyi repülőutat, de abban bizonyosak, hogy ők viszik magukkal az Angliát fenyegető katasztrófa elhárításának egyetlen lehetőségét, a túlélés reményét. A regény alapötlete valós eseményen alapul: két dán fiatal átrepülte a II. világháborúban az Északi-tengert, és a német Freya-akció tervét eljuttatta az angoloknak.

Bokor Imre - Kiskirályok ​mundérban
Különös ​könyvet tart kezében az Olvasó. Ilyet még aligha olvashatott. Katonákról szól, felelős beosztású, magas rangú tisztekről éles kritikával. De nem a régmúlt hadseregben szolgált urakról, akiket a háború után az elrettentő propaganda prédájává tett a sematikus vélekedés, hanem a Magyar Néphadsereg egyes parancsnokairól. Aktív tiszt — mérnök ezredes — írta, olyan ember, aki már négy évtizede teljesíti hűen szolgálatát a maga választotta pályán. Szereti hivatását, becsüli a sereget, melynek ifjan és önként szegődött tagjául, hogy mindmáig tudása legjavát adva megérdemelten jusson arra a posztra, amelyen — mint a Zrínyi Katonai Akadémia tanszékvezető tanára — a leendő tisztek nevelője lehet. Feljebbvalói mindig is becsülték, különösebb sérelem soha nem érte — írása mégsem a hadsereg apoteózisa. De nem is szidalmazása. Ez a könyv a lelkiismeret szava. Szerzője különböző beosztásai révén gyakran nyert bepillantást a honvédelmi minisztériumban vagy más magas állásban lévő főtisztek tevékenységébe. Sokat közülük méltán becsülhet. De akadnak, számosan olyanok is, akik magatartásukkal, katonatiszthez — de egyáltalán: becsületes emberhez — nem illő viselkedésükkel megbotránkoztatták. Ezeknek a „fejeseknek” a viselt dolgai nemigen kerültek nyilvánosságra, botrányaikat legtöbbször elsimítgatták azok a feletteseik, akik a hatalmukkal való visszaélések során erkölcsi hitelüket vesztették, tehát nem vonhatták felelősségre a rossz példáik nyomán vérszemet kapott követőiket. Szerzőnk sokat töprengett azon, vajon helyesen teszi-e, hogy akár a miniszteri székben ülőket, akár más vezérkariakat nem kímélve közrebocsátja kiskirálykodásaik, korrupciós ügyeik felháborító történeteit, dzsentroid allűrjeiket, mégpedig olyanokat, amelyek láttán maguk az egykori, valódi dzsentrik is elámultak volna. Aggasztotta, nem lesz-e árulója a seregnek, nem mondhatják-e rá, hogy bemocskolta a mundért? Aztán úgy döntött, s ebben más, jó érzésű, egyenes gondolkodású bajtársainak biztatása is közrejátszott, hogy beszélnie kell. Le kell írnia mindazt, amiről hallgatni egyenlő a cinkossággal. Márpedig miért vállaljon cinkosságot a dőzsölő „kisistenekkel”? Hiszen ők, éppen ők azok, akik nem becsülik a mundért. Megírta hát ezt a könyvet. Munkája nem szépirodalmi értékű, nem az írói erényeknek köszönhető kiadása. Az őszintesége a meggyőző. Ennek a dolgozatnak minden során átsüt egy felelős, komoly gondolkodású katonaember őszinte ügyszeretete. Nem pletykálkodni kíván, amikor a hétköznapi esetektől a nemzetközi harcgyakorlatokig képet fest a fenn említett személyek ügyködéseiről, basáskodásairól, meggondolatlan parancsaik, korlátlannak vélt hatalmuk nevetséges vagy tragikus, sokszor a nemzeti vagyont megtépázó következményeiről. Nem a szenzációkeltés vezérli, hanem az a becsülendő szándék, amely manapság a közügyek dolgában oly sokakat: rendet tenni a házunk táján. E könyvben található nacionáléja rá a bizonyíték, akárcsak számos bajtársa, ő sem szerzett magának soha jogtalan előnyöket még a ranglétra felsőbb fokain sem; tehát nem szenvedheti azokat, akik a szolgálat örvén hitbizománynak tekintik a Néphadsereget. Elképesztő, hogy egyesek mennyire a saját tulajdonuknak vélték a kincstárat, milyen szemérmetlenül vették igénybe magáncéljaikra a honvédelmi erőket, hogyan szakítottak ki maguknak vadászterületet az ország testéből, mint építtettek katonákkal és közpénzen villákat és lakásokat sőt privát utakat is, hány gépkocsit vettek igénybe személyes használatra és így tovább. Lakomák és ivászatok, nagyzási hóbortok államkasszából való kielégítése, „bundázások” és szakmai képzetlenségből származó baklövések leírásának sora követi egymást ebben a könyvben. Mindezek feltárását, éppen azoknak az érdekében és védelmében, akik közkatonaként vagy parancsnokként becsülettel és tisztességgel szolgálnak, és eredményes munkájukkal nemzetközi elismerést szereznek a Néphadseregnek, szerzőnk, mint említettük, nem kívülállóként, még csak nem is nyugállományú tisztként végzi el, mert igaza tudatában vállalni akarja szavaiért a felelősséget. Szemtől szemben kívánja kimondani az aggasztó tényeket. Manapság, amikor a közélet tisztaságáért folynak a küzdelmek, amikor a Néphadseregben is sokféle és jelentős változás teszi nyíltabbá, igazabbá, emberibbé a légkört, amikor a parancsnokok különösképpen érzik a rájuk bízott fiatalok nevelésének felelősségét, amikor a reformok a laktanyákban is megváltoztatják az életet, ez a könyv segítségére lehet azoknak, akik a szerzőhöz hasonlóan a katonaélet becsületéért szállnak síkra. Szakonyi Károly

Andrzej Zbych - Kloss ​kapitány
"Kloss ​éppen közeledett a tizenötös számú házhoz. Az olaszt magára hagyta a kávéházban, egy darabig habozott: elmenjen-e a találkozóra? Aztán mégis úgy döntött, hogy kockáztat, bár lehet, hogy helyesebb volna... De folyton a négynapos határidő járt az eszében, ennyit adott a központ, szüntelenül a gyárban végrehajtandó akció lehetőségeit latolgatta... Már éppen befordult a kapun, amikor kiáltást hallott és üvegcsörömpölést. A második emeletről leesett egy virágcserép, és a járdán apró darabokra tört. Kloss fel sem nézve meggyorsította lépteit. Az üres járdát látta csak maga előtt, semmi egyebet, csak az üres járdát. Finom, csaknem észrevétlen mozdulattal előbbre húzta derékszíján a pisztolytáskát." A bátor és rokonszenves lengyel felderítő, a tv képernyőjén közkedveltté vált Kloss kapitány küzdelmes életét a háború legvégéig követi az író a Kockázat váratlan fordulatokban, izgalmas eseményekben bővelkedő második kötetében.