Ajax-loader

kollekció: Utazás

“Hogy is van a csavargók nagy mondása? Mindenütt jó, de legjobb sehol!”
(Rejtő Jenő)


Salinger Richárd - Apám ​beájulna
"Barbi ​cirka ugyanannyi idős lehetett, mint én. Vitán felül elsőleosztásos csaj. Már értem ezt úgy, hogy bárhova megy, az első kört nyeri. Ezzel a dettó Barbi baba külsővel nem is lehet versenyezni. Adu ász az első körben, fájdalom, de komolyan. (...) És félő, hogy Barbika teste egy nagy légüres teret hivatott lezárni, mert az ilyen csajok általában csak tündérszépek. Na, akkor csapok majd le én..." Amúgy a sztori a tavalyi nyaramról szól, meg a Barbiról. El akartam mesélni a szüleimnek az egész cuccot, csak nem mertem. Apámék ziher, hogy szétzuhannak, ha a képükbe mesélem az egészet fullra. Féltik a kislányukat, ami azért így visszagondolva eléggé jogos. Szóval csak leírni mertem, elmondani nem, ez ilyen hülyeség, mégis, mikor írtam, nem volt ott senki, és ez így fílingnek jobb. Mert ha ezt lenyomom nekik szóban, anyám valahogy talán viselné, de száz, hogy apám beájulna.

A_zahir_20325_574542
elérhető
98

Paulo Coelho - A ​Zahir
Esther ​tízévi házasság után, búcsú nélkül hagyja ott férjét, a sikeres írót. Az író kétségek között vergődve, megszállottan keresi szerelmét, de nem bukkan a nyomára. A Zahir, vagyis rögeszme szorításában, egy titokzatos idegen segítségével járja be az utat, amely során megtanulja feladni önös érdekeit, elfelejti múltját, megszabadul személyes történetétől, mert csakis megtisztulva juthat el szerelméhez újra. Coelho új műve nemcsak a tőle megszokott bölcsességről tesz tanúbizonyságot, de bepillantást enged a brazil szerző életébe, összegzi írói munkásságát, tükröt tart vágyainak és kétségeinek, feltárja féltve őrzött titkait. Ebben az önéletrajzi ihletésű műben Coelho olyan közel engedi magához olvasóit, mint még soha.

Robert M. Pirsig - A ​zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete
15 ​éve sikerkönyv ez a mű Amerikában és világszerte. Egyetemisták, értelmiségiek "bibliája", vezérlő kalauza, a legkülönfélébb irodalomkedvelők emlékezetes olvasmánya. Hirét és népszerűségét nem véletlenül hasonlitják Salinger Zabhegyezőjéhez, Kerouac Útonjához. Se nem igazán regény, se nem igazán esszé. Hosszú és lenyűgöző elmélkedés az emberi civilizáció mai sorskérdéseiről - egy pikareszkkaland meséjébe ágyazva. A főszereplők motorkerékpáron vágnak neki Amerikának, hogy prérin és hegyeken át eljussanak a nyugati partra. Útközben sok mindent megtudunk technikáról és természetről, egyéniségről és tömeglélektanról, "klasszikus" és "romantikus" gondolkodásról, a bonyolult világ és bonyolult lélek egyoldalú szemlélésének és elemzésének veszélyeiről, valamint a könyv központi témájáról - a Minőségről. Értékvizsgálati esszéregény tehát Pirsig műve, akárcsak Thoreau-nak az amerikai civilizáció múlt századi fordulópontján született Waldenje. Azzal a kor diktálta különbséggel, hogy Thoreau romantikus kivonulása a társadalomból ma már utópia: ma már egészen más feltételek közt kell az emberi személyiség épségét megőrizni; a technikai civilizáció megdönthetetlen tényrendszer, adott keret, amely csak az 'őrület' árán tagadható meg.

Jorge Semprún - A ​nagy utazás
Négy ​napig utazik Jorger Semprun a politikai fogoly, a buchenwaldi koncentrációs tábor felé. Formentor-díjas könyve, A nagy utazás, ennek a négy napnak a története. De csak szerkezetében négy nap a regény időtartalma: Semprun mesterien keresztezi egybe a négy nap történetével az "utazás" előtti és utáni emlékeit, tulajdonképpen mindazt amit lényegesnek, közölnivalónak érez.

Covers_179707
elérhető
196

Jack Kerouac - Úton
Jack ​Kerouac (1922–1969) az amerikai beatnemzedék egyik kiemelkedő alkotója és teoretikusa, a beatéletmód és a beatideológia modelljének megteremtője – egyben az 1950-es–60-as évek amerikai ifjúságának képviselője és prófétája, a tiltakozás, a menekülés hangjainak megszólaltatója. Lelkes követőket és ádáz ellenségeket szerzett, gondolatai a szexről, a kábítószerekről Európában tovább gyűrűztek akkor is, amikor hazájában már csillapodtak a beat körüli viharok. Könyvei lírai, vallomásos jellegűek, más-más néven majd’ mindegyiknek ő maga a hőse.Főműve, az Úton a nagy utazások, száguldások története. 1947 és 1950 között barátjával, Neal Cassadyvel beautózta az Egyesült Államok és Mexikó legkülönfélébb tájait, utána egy évig tervezte az erről szóló beszámoló formáját, szerkezetét, majd pedig befűzött az írógépbe egy negyvenméteres papírtekercset – és megszületett a "spontán próza" műfaja.Az eredmény: a 60-as évek "ellenkultúrájának" beharangozása és majdani Bibliája, általános kritikusi értetlenség, valamint hatalmas közönségsiker. Sal Paradise és Dean Moriarty (Kerouac és Cassady fiktív megfelelője) szédületes dzsesszfanfárral került be az amerikai és a világirodalom halhatatlanjai közé.

Selyem
elérhető
150

Alessandro Baricco - Selyem
Minden ​történetnek zenéje van. Ennek fehér zenéje. Ez fontos, mert a fehér zene különös muzsika, időnkint zavarba ejtő: halkan szól, és lassan kell táncolni rá. Ha jól játsszák, olyan, mintha a csönd szólna, s akik szépen táncolják, úgy tűnik, meg sem mozdulnak. Átkozottul nehéz a fehér muzsika. Sok hozzáfűznivalóm nincs. Talán jobb, ha tisztázom még, hogy tizenkilencedik századi történetről van szó: fontos, hogy senki se várjon repülőgépeket, mosóautómatákat és pszichiátereket. Nincsenek. Bár ma se volnának. Alessandro Baricco 1958-ban született Torinóban. Harmincegy évesen, első regényével kezdte gyűjteni a díjakat. Három regénye után van egy francia és egy olasz díja, köztük a legrangosabb, a Viareggio-díj. jelen regényét valamennyi világ- és sok kis nyelvre lefordították. Most magyarra.

Piotr Kłodkowski - A ​Kelet csodálatos zamata
A ​Kelet csodálatos zamatát évszázadok óta fűszerek és legendák juttatják el a mi tájunkra, Európába. Gondoljunk csak a Szöktetés a szerájból vagy a Diótörő transzportált keletiességére! Manapság a valóság megragadásában előbbre járunk, csak be kell fizetni egy turistaútra, a meglepetés kinek-kinek másképp jut ki. Egy kis előkészület ez a kötet az útra indulóknak és pótlék az itthon maradóknak. Piotr Kłodkowski Irántól Indiáig, Kínától Arábiáig, Kambodzsától Ceylonig keresztül-kasul bejárta a Kelet világát. Stílusa elegáns, könnyed, szellemes, olykor akár költői; sok váratlan fordulatot tartogat. Ír arról, hogy a nyugati mintára épült plázában egy kis mecset is húzódik, ahol a rituális mosdás helyét veszélyes vizeldének tekinteni, hogy a nyugati mintára trenírozott menedzser zug kutyahúsevő, hogy a bazár árusainak becsületessége is meglepő, hogy talán az Európából visszatérő keletiek is ugyanúgy sóvárognak Európa után, ahogy a Keletre visszavágyódó utazó teszi, és így tovább... Jó idegenvezetőre találunk a szerzőben!

Jules Verne - Sztrogof ​Mihály
Sztrogof ​Mihály, a cár futárja, ezer veszélyen át viszi a rábízott parancsot Moszkvától Ázsia belsejébe, Irkutszkig. Vihar, sziklaomlás, öldöklő tatár lázadók, de még a megvakíttatás sem tudja megakadályozni célja elérésében. Sztrogof minden próbát kiáll, minden nehézségen diadalmaskodik ... Méltán mondják Verne nagyszabású, romantikus regényére, hogy a kötelességteljesítés és a helytállás eposza. De nemcsak a helytállásé, hanem a testvériesen gyöngéd, áldozatos szerelemé is. Sztrogof ugyanis nem egyedül küzd meg a roppant nehézségekkel: útközben pártfogásába vesz egy fiatal lányt, aki száműzött apját kutatja. Később a megvakított Sztrogofot ő vezeti útja végcéljáig. A világhírű regényt, mely egyike a legizgalmasabb, legsikerültebb Verne-könyveknek, Supka Géza fordította, és Würtz Ádám készített hozzá megkapó illusztrációkat.

John Dos Passos - Manhattani ​kalauz
A ​szerző New York világvárossá válását mutatja be, a 30-as években. Szereplői furcsa szerzetek, van, aki most érkezik szerencsét próbálni, van, aki a csőd elől menekül Európából... John Dos Passos regénye, a Manhattani kalauz a város és lakói közti egyensúly hiányának megtervezett modelljét valósítja meg. A város mindent betöltő jelenléte nem a lakók között, hanem a lakókon belül, kívülük és mellettük van; a narratíva őrült buzgalommal fog neki az aprólékosan kimunkált káosz leírásához, bemutatásához és szemléltetéséhez. A kritikusok általában egyetértenek abban, hogy a Manhattani kalauz a városi élet leírása, a modern ipari élet szimbóluma; egy olyan kísérlet, amelynek célja a város képét [the image of a city] úgy narrativizálni, mint ahogyan a vizuális kép [picture] esetében történik. A regény 1925-ben jelent meg, jellemzési technikái, a városról alkotott képe és az időkezelés mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a kritikusok egyértelműen kijelenthessék: a Manhattani kalauz "nem a hagyományos értelemben vett regény"; "Dos Passos a feje tetejére állította a bevett regényformát".

John Steinbeck - Csatangolások ​Charleyval
Az ​író beül strapabíró bárkájába - egy kajüttel fölszerelt teherautóba -, maga mellé ülteti jól megtermett öreg francia uszkárját, Charleyt, és otthonhagyva nevét, hírét, személyazonosságát, ismeretlen kiváncsiskodóként nekivág Amerika országútjainak. Keresztül-kasul szeli az Államokat, ezt a "monstrum országot" - jár Maine-ben és Kaliforniában, Michiganben, Chicagóban, Illinoisban, Wisconsinban, Montanában, Texasban, San Franciscóban, ismerős és ismeretlen helyeken. Hallgatózik és megfigyel, szóba elegyedik kamionsofőrökkel és farmerekkel, fehérrel és feketével, vándorszínésszel és dúsgazdag földbirtokossal, a lakókocsikban élők szektájával és néha uszkárjának elmélkedik a magányos, hosszú úton. Minden útszakasz, minden beszélgetés s minden megfigyelés mögött egy kérdés áll, s az egész könyv erre próbál választ adni: milyenek az amerikaiak ma?

Huba László - Spanyolországi ​utazások
Spanyolország ​nagy, ez az útikönyv pedig kicsi. Ebből adódik, hogy a könyv " Spanyolországi Utazások" címet viselő kalauz részében nem minden táját ismertetjük Spanyolországnak, csupán a "legfontosabbakat", igazodva a magyar turisták igényeihez, lehetőségeihez. Elsősorban a fontos látnivalók, kiemelkedő műemlékek, s ezekkel közel egyenlő helyet biztosítottunk az érdekességekben bővelkedő Spanyolország földjének, népének, helyi sajátosságainak olvasmányos ismertetésével.

Sebes_afrika
elérhető
1

Sebes Tibor - Afrika
A ​legforróbb kontinens, itt nem látnak havas telet az emberek, de hósapkás hegyek vannak éppen az Egyenlítőnél: a Kenya és a Kilimandzsáró. Itt folyik a Föld leghosszabb folyója: a Nílus; itt van a Föld legnagyobb sivataga, a Szahara, nagyvadak végtelen birodalma: a szavanna, és áthatolhatatlan őserdő törpe emberekkel, a pigmeusokkal. A nagy ellentmondások kontinense szent erdőkkel, varázslókkal, esőcsinálókkal, de modern nagyvárosokkal, egyetemekkel; itt még pénz a kauricsiga is, de itt vannak a Föld legnagyobb arany- és gyémántbányái. A földrész, melyen a legtöbb ország osztozik, a feketék kontinense: Afrika.

Koroknay István - Ausztrália ​és Óceánia
A ​legtávolabbi emberlakta földrész a nagy Ismeretlen Déli Föld volt a képzeletben, végül is megkerült a helyén egy kicsi kontinens, a kis, magányos, öreg kontinens, messzire szakadva társaitól már réges-régen, megőrizve ősi állat- és növényvilágát, s kőkorszaki fokon őslakóit. Itt élnek az erszényes kenguruk, de erszényes itt a kis mackó is, a koala; erszényes a farkas, a mókus, az egér. A legszárazabb földrész, valamikor az arany - ma a gyapjú kontinense, ahol az állam egy egész földrész: Ausztrália és mellette a vulkánok, gejzírek, gleccserek földje: Új-Zéland és az ezer sziget végtelen birodalma: Óceánia.

Móricz Virág - Mexikói ​szerelem
Guadalajara ​a másik féltekén található - az azték kultúra megannyi emlékével, igazán egzotikus környezettel, fantasztikusan gazdag piaccal. Ki hinné, hogy ebben a mexikói városkában is élnek magyarok? Bella - könyvünk hőse - pedig már ott is született: félig indián, félig magyar lány. Édesanyja orvostanhallgató korában hozzáment Párizsban egy indián származású történészhez, aki épp a guadalajarai egyetemen kapott állást. Gyermekük különleges kis teremtés, nem akar beletörődni a mexikói hagyományokba, már ami a nők korlátozott lehetőségeit illeti. Szabadabb életre vágyik. Hogy mi lesz vele? Vagy kihez megy majd végül feleségül? Mindezt elmeséli a lányt személyesen is jól ismerő Móricz Virág, akit mexikói útja során hozott vele össze a sors. És aki Bellát megismeri, az sok mindent megtud Mexikó jelenéről és múltjáról is, nemcsak végig izgulja, hanem útitársként is élvezi ezt a regényes útirajzot.

Edmund Hillary - Kockázat ​nélkül nincs győzelem
E ​könyv a Mount Everest első megmászójának önéletrajza, e kötetében E. Hillary összefoglalja mozgalmas életének legfontosabb eseményeit, s leírja jelentős alpinista túráit és felfedezéseit. Gyermekkorának és ifjúságának rövid megjelenítésében fontos esemény szüleinek új-zélandi méhészkedésében való részvétele és katonai szolgálata a csendes-óceáni szigeteken - a második világháború éveiben. A háború befejeztekor került sor első komolyabb hegyi vállalkozására: megmászta az új-zélandi Mount Cookot. Rövidesen egymást követik a kisebb-nagyobb, már inkább expedíciószámba menő túrák, amelyek során a fiatal hegymászó elsajátítja a technikát, barátokra-társakra tesz szert, feljut néhány nevezetes csúcsra az európai Alpokban, majd az első Himalája-expedícióban sikerül megmásznia a Mukut Parbatot - s ezért meghívják az 1953. évi nagy angol Everest-expedícióba, melynek során - Tenzing Norgaj serpa hegyi vezetővel együtt - elsőként feljutott a világ csúcsára, a 8848 méter magas Everestre. E hatalmas sikert ünneplés, előadássorozatok - és a lovaggá ütés jelentős mozzanata követi, majd Hillary újabb nagy célt tűz maga elé: az Antarktisz átszelését. Rendkívüli fizikuma és kitartása rendkívüli teljesítményekre teszi képessé. Különleges megbízatásoknak is eleget tesz: pl. kipróbálja a legmodernebb felszereléssel a magaslati akklimatizációt, mentőexpedíciók részese, megvizsgálja az állítólagos jeti-maradványokat (hamisítványok!), sugárhajtásos csónakon járja a nepáli vad folyókat. Hillary stílusa olvasmányos, van humorérzéke, a könyv kalandokban bővelkedik. A szerző meleg szeretettel ír családjáról és megkülönböztetett tisztelettel alpinistatársairól. A könyv különösen érdekes fejezetei azok, amelyekből kibontakozik az önzetlen, humanista Hillary jelleme.

Ifj. Inotai András - Iskolabusszal ​Amerikában
Egy ​belevaló 13 éves srác mesél viszontagságairól. Csupa oltári balhé Floridától Mexikóig, valamint az iskolában és más cikis helyeken...

John Hillaby - Gyalogszerrel ​Európában
John ​Hillabyt leginkább "hivatásos gyalogló"-nak nevezhetjük, bár természetesen nem ez a foglalkozása, hanem újságíró - író. 1970 nyarán - több hasonló vállalkozás után - két hónap alatt az Északi-tengertől a Földközi-tengerig gyalogolt, közel 2000 kilométert megtéve. Útja során Hollandiában, Belgiumban, Luxemburgban, Nyugat-Németországban, Svájcban és Franciaországban fordult meg. Szerzőna szó betű szerinti értelmében globe-trotter, vagyis világjáró, világcsavargó. Éles megfigyelő, humánus ember, tájékozott és kíváncsi: fogékony a világ szépségeire, s rokonszenves szerénységgel és élvezetes formában tájékoztat mindarról amit ő tud. Új módon láttatja a tájat és a benne élő embereket, mesél a történelemről s a természettudós jártasságával és lelkes természetszeretetével a növényekről és az állatokról. Pompás, fanyar, csípős humorral ír, s emellett érezzük, hogy egy sokat tapasztalt ember bölcsessége szólal meg, akár belga katonazenészekről, akár német konzervgyárosokról ír. Könyvéből megtudjuk, hogy mit esznek és isznak a különböző népek egyszerű gyermekei, hogy Prokofjev dallamaira esik a legkellemesebb gyaloglás, hogy hogyan kell öltözni a gyaloglónak jégesőben, hóban, kánikulában stb. Utazása során számom ismeretséget köt: határőrökkel és katonákkal, tanítónőkkel és favágókkal, országutat rovó hippikkel és készséges teherautósofőrökkel, akik bolondnak tartják, mikor elutasítja a felkínált fuvart. Ezerszínű kaleidoszkóp ez a könyv, mindig új és új képeket villant fel és füzérükből végül országok, embertípusok hiteles rajza alakul ki.

Szabó Pál - Talpalatnyi ​föld
A ​40-es évek elején, közvetlenül a nagy történelmi sorsforduló előtt született meg a nagy mű; Szabó Pál regénytrilógiája: a _Lakodalom, Keresztelő, Bölcső._ A _Talpalatnyi föld_ összefoglaló címet már a felszabadulás után kapta, s Piros Góz Jóska és Juhos Marika szerelmének, házasságának története a földosztás lázas évében nőtt a megváltást sürgető, életre való nép emlékeztető sorsképévé. Természetes volt ez az átlényegülés, hiszen az író egy egész falu, bátran mondhatjuk: a magyar falu igézően teljes képét festette meg a regényben hamvas-friss színeivel. Csodálatos könnyedséggel, a játszi humor ellenállhatatlan hatalmával idézte meg alakjait: a csúfot valló vagyonos parasztot, a minden lében kanál, potyaleső ügyeskedőt, az úrhatnám tanítókat, hivatalnokokat s az egész, elevenen nyüzsgő falusi közösséget. A fordulatos történet tarka epizódjaiból a nagybirtokok közé szorult hajdani falu életének minden szorongató kérdése, minden vágya a napfényre kerül, de hatalmas gátak állják útját a jobbra törő szándékoknak, a szegény nép egyéni kezdeményezéseinek. Ezeknek a gátaknak némelyikét sikerült áttörnie Piros Góz Jóskának, midőn a falu íratlan törvényei ellenére szerelmét a lakodalomból szökteti meg újdonsült férje, a módos parasztfiú mellől. Merész tette népszerűvé teszi, s véleményével ezek után a falu urainak is számolnia kell. Góz Jóska azonban nem törleszkedő, nem keresi az urak barátságát. Ehelyett a kemény, kockázatot és munkát vállaló szegényparaszti élet folyamatában, amelynek Szabó Pál minden rezdülését és hangulatát érzékelteti, szikes földecskéjének megjavításán kísérletezik. az eredmény követendő példává növeli alakját - de ezen a ponton már nem lehet gátat törni. A nagybirtok vezetője megtiltja az öntözést a halastavak levezető csatornájából - s ebben a perben a döntést a nép javára a regény még nem mondhatta ki, a történelem is csak pár év múlva hozta meg. Piros Góz Jóska és Juhos Marika alakjában Szabó Pál a régi falu megváltoztatására hivatott, újfajta parasztembert rajzolta meg, akinek sorsában a népmesék örökkön élő igazsága a jövő igazságává érik. Vérbeli epikus alak mind a kettő, többet jelentenek önmaguknál, mint ahogy történetük is többet jelent, hiszen ez a széles körű, ezerfajta színnel és fénnyel játszó nagy regény tulajdonképpen eposz, az egész magyar parasztság küszködésének és reményeinek, az "áttörhetetlen közeg" áttörési kísérleteinek hőskölteménye.

Peter Baumann - Erwin Patzelt - Emberek ​az esőerdőben
Kik ​azok az aukák? Nevük nem tőlük származik, hanem a kecsua indiánoktól, akiknek nyelvén a szó barbárt, ellenséget, árulót stb. jelent. Az aukák csekély létszámú, Ecuador esőerdejében, a Napo-folyó vidékén élő, néprajzilag alig ismert, a külvilággal nem, vagy csak érintőleges kapcsolatot tartó indián törzs. A megismerkedés velük rendkívüli nehézségekbe ütközik, mert fölötte harciasak, s készek a gyilkolásra. Nem kevés missziónak, expedíciónak okoztak veszteséget az aukák veszedelmes dárdái. A szerzők - Peter Baumann nyugatnémet újságíró és Erwin Patzelt fotóriporter - komoly kockázatot vállaltak, de nem ugrottak fejest a vakmerő kalandokba. Az aukákkal való megismerkedésre kidolgozott stratégiájukat "flörtölésnek" nevezték el. Helikopterrel szálltak a települések fölé, ajándékokat dobáltak el, majd amikor bizonyosakká váltak, hogy ajándékaikat el is fogadták, akkor landoltak. "Auka. A kaland súgta fülünkbe ezt a szót, az csábitott, hogy mi vessük az első pillantást az esőerdő lombsátra alatt rejtőző egzotikus világ lakóira. Ecuador utolsó, elszigetelt népének titokzatos életére. Kíváncsiságunkkal a néprajztudományt is szolgáltuk, és ha töredékesen is, felvázolhattunk egy szokatlan emberi létformát, amely - az olaj mindent elsöprő ereje miatt - a közeli években bizonyosan elpusztul."

Arne Falk-Ronne - Dr. ​Csörgőkígyó
Tizenkét ​évvel ezelőtt a Bolívia és Paraguay közötti úttalan bozót- és őserdőrengetegben egyszerre csak megéreztem, hogy a bosszantó trópusi vendég, a malária hamarosan tiszteletét teszi nálam. Lenyeltem fél tucat Resochin-tablettát, bekászálódtam a moszkitóháló alá, hogy ott böjtöljem ki az elkerülhetetlen lázrohamot, s azután az egész létezést valószerűtlenné tevő, levegős kábulatban zuhantam. S a svábbogarak hatalmassá tágult pontonként feketéllettek a hálóm külső oldalán. Patkányok rohangásztak a kőpadlón, s kunyhóm falának ajtóul szolgáló nyílásából mintha egy szőke óriás bicegett volna mankón az ágyam felé. Az idegen dánul beszélt hozzám. Vagy lázas látomás volt mindez? Korántsem. Bjarne Berbommal, az indiánok közt élő, dr. Csörgőkígyó néven ismert dán orvosságos emberrel találkoztam. Együttlétünk nem tartott sokáig, mindössze pár óra hosszat, ám a következő esztendőben visszatértem Paraguayba, és megkerestem Bjarnét a dzsungelben, 1974-1975-ben pedig ő jött néhány hónapra Dániába, s próbálta - eredménytelenül - megtalálni helyét egy komputer irányította társadalomban. 1975 nyarán hazakísértem Dél-Amerika őserdeibe, indián barátaihoz. Útközben mesélte el élete történetét, ennek fő vázát nyújtom most át az olvasónak. Valaki egy alkalommal azt mondta Bjarnénak, hogy azon kevesek közé tartozik, akik egyszer megmerítették kanalukat a kaland csajkájában... s ezért aztán már soha többé nem bírják abbahagyni a kanalazást. Hogy ez valóban így van-e, megítélhetik a következő oldalak alapján.

Janusz Wolniewicz - Az ​Ucayali delfinjei
Janus ​Wolniewicz lengyel újságíró, utazó-riporter. "civilben" az óceánra is jogosító jachtkapitányi képesítése van. Utazásai során gyakorlatilag bejárta az egész világot, sőt sok olyan helyre jutott el, ahol előtte fehér ember nem nagyon járt. Ebben a kötetben Francia Guyanáról, illetve az ördögszigetekről ír, ahol Dreyfus kapitány és a hírhedt "Pillangó" raboskodtak, a könyv második részében - ez a hosszabb és fontosabb - egy perui expedícióiról, melynek során két lengyel filmes társával eljutott a kampa indiánok földjére. Izgalmas utazáson vettek részt tutajon, repülőn, a Malinowski lengyel mérnök által tervezett magas hegyi vasúton, míg elértek a dzsungelt, ahol hosszú menetelés vár rájuk. Az expedícióval különleges kalandok nem történtek, mégis igen kellemes olvasmányt jelent ez a nem mindennapi utazásról szóló tudósítás. Miközben az indiánokkal ismerkedünk, képet kapunk e terület növény- és állatvilágáról, ásványi kincseiről, és a perui olajfeltárási munkálatokról is.

Jaromír Stetina - Matylda ​az Induson
Századunk ​második felében már szinte valamennyi fehér folt eltűnt a világ térképéről. Fény derült az ember nem járta őserdők és a lakatlan szigetek titkaira. A hegymászók legjobbjai egymás után hódították meg az égbe nyúló hegycsúcsokat, s a felfedezők érdeklődése mindinkább a Himalája hófödte hegyvonulatain áttörő hatalmas indiai folyók félelmetes mélységű sziklás völgyei felé fordult. Négy vállalkozó kedvű cseh sportember Jaromír Štětina vezetésével az egyik ilyen folyamóriás, az Indus felső folyásának a felderítését tűzte ki céljául. Különleges, kifejezetten e célra szerkesztett „tutajukat”, az azóta híressé vált Matyldát először az Altaj hegyi folyóin „vetették be”, majd miután úszóművük sikeresen kiállta a próbát, hozzáláttak merész tervük megvalósításához. Számtalan nehézséggel megküzdve 1975 őszén végre megpillanthatták álmaik folyóját, s száztizenhét, nemegyszer életveszélyes zúgóján átvergődve, végül is a világon először végighajózták a földkerekség legmélyebb folyóvölgyét.

Rapcsányi László - Áthosz
Nőnemű ​lény - sem asszony, sem állat - nem léphet területére! Nem zavarhatja meg a "Panagia", az istenanya kultuszát. A szerzetesi köztársaság - a görög állam különálló része -, amely ily szigorúan tartja magát archaikus parancsolataihoz, régóta fölkeltette a világ érdeklődését. Hogyan élnek kolostoraikban, remetelakjaikban az ortodoxia fellegvárában a kalugyerek, mint tölti ki életüket az ájtatosság mellett a mezei szorgalom, a kisipar, vagy éppen a könyvekkel való foglalatosság? Mi a különbség az egyes kolostorok között, hogyan határozzák meg hagyományaik szellemüket? Mi a hierarchiájuk, ki dönt az egyházi és ki a világi ügyekben? Sokféle kíváncsiság fordul a Szent Hegy felé, a botrányszomjtól a tudományszomjig. Rapcsányi Lászlót az első magyar Áthosz-könyv íróját mindenekfölött a művelődéstörténet érdekli, s a kolostorországot egy kultúra emlékeként s élő maradványaként járja be és ismerteti, legendákat gyűjt és papokat szólaltat meg, ereklyéket és ikonokat szemlél, turisták közé vegyül: tapasztalatai leírásából egyszerre kerekedik kultúrtörténet és útikönyv.

K%c3%b6nyv_077
elérhető
3

Ismeretlen szerző - Fortunatus ​és Magelóna históriája
Az ​Fortunatusról íratott igen szép nyájas beszédű könyvecske főhőse Fortunatus, egy elszegényedett ciprusi nemes fia, akit kalandvágya hajt, hogy tizenöt évig tartó bolyongás után térjen csak vissza hazájába. A hosszú évekig tartó utazás során bejárja Bizáncot, Törökországot; Velencétől Londonig jut; Indiába merészkedik. Kitűnik társai közül, végül egy szerencsetündér jóvoltából önállóan folytathatja útját. Gyilkosságba keveredik ártatlanul, életveszélyben forog, esze és főleg szerencséje minden akadályon keresztülsegíti. Amikor hosszas és kalandokban bővelkedő útjáról hazatér, nyugodtan letelepedhet, családot alapíthat. Halálával nem zárul le az eseménysor, hiszen nemcsak ő, hanem a két tárgy is főszereplője a regénynek: az erszény, amely jómódját és sikeres hazatérését segítette, soha nem fogy ki, a süvegecske amely bárhová eljuttatja, ahol lenni szeretne. Fiai öröklik ezeket a segítőtársakat, de nem úgy használják, ahogy kellene, ez sodorja a halálba őket, amivel az erszény és süveg varázsereje is megszűnik. A kedves és nyájas história az szép Magelónáról... és egy Péter nevű vitézről szintén bővelkedik a fordulatokban, utazási eseményekben, kalandokban. De ebben a regényben nem a kalandvágy hajtja a hősöket. Péter, provence-i gróf hírét hallja Magelónának, a nápolyi király gyönyörű leányának, és útra kel, hogy megismerkedjen vele. Lovagi tornákon győzedelmeskedik, és természetesen nemcsak ő, a királylány is szerelemre gyullad. Mégis akadályok egész sorát kell leküzdeniük, míg a vitéz oltár elé vezetheti a királylányt. Megszökteti a királyi udvarból, de útközben kényszerűségből elválnak útjaik, míg bolyongás, vándorlás, különféle próbálkozások után végre - véletlenül - egymásra találnak ismét.

Paulo Coelho - A ​zarándoklat
Paulo ​Coelho 1986-ban indult el a santiago de compostella-i zarándoklatra. "Azokban a napokban - vallja a szerző - spirituális érdeklődésem abból a meggyőződésből indult ki, miszerint léteznek titkok, rejtélyes utak, amelyeket néhányunk képes lehet megérteni és irányítani, annak ellenére, hogy mindez a legtöbb halandó számára nem sikerülne. Azt gondoltam, hogy ami elvezet az élet rejtélyeinek megismeréséhez, az csak komplikált, nehéz próbatétel lehet." Ez az utazás valódi beavatássá vált, és Coelho minden addigi tudását megváltoztatta annak az egyszerű és természetes igazságnak a felismerése, miszerint "a Rendkívüli az Átlagemberek útján rejtezik". Íróként annak szentelte magát - érthető és gördülékeny stílusában -, hogy feltárja lelkünk belső gazdagságát, és hogy mindannyian részesei lehessünk e felfedezésnek. Tehát A zarándoklat nagyon fontos szerepet tölt be a munkásságában. Nem csak azért, mert ez az első azon kiemelkedő könyvei között, ahová Az alkimista című művét is soroljuk, hanem mert teljes képet fest az olvasó számára Coelho emberi természetéről, filozófiájáról és lélektani kutatásának mélységéről.

Ligeti Vilma - Indiai ​arcképek
Ez ​a kötet a szerző 1971-es, második indiai tanulmányútjának tapasztalatait összegzi, amikor az író elsősorban az indiai falu életével ismerkedett. Különböző dél- és észak-indiai egyetemek, főiskolák szociológiai fakultásainak tanárai és diákjai kíséretében járta a falvakat, beszélgetett parasztokkal, falusi funkcionáriusokkal, benézett parasztházakba, részt vett népünnepélyeken. Korábbi indiai tartózkodása idején szerzett ismeretei és hindi nyelvtudása segítették a közvetlen kapcsolatok teremtésében, a tapasztalatok értékelésében. Hitelesen ábrázolja a földkérdést, a reformok útjában álló akadályok problémáját, a progresszió és a helyi érdekek, előítéletek, kiskirálykodás közti vitát: India ellentétek szabdalta arculatából azt a folyamatot, ahogyan az ősi Indiából születik az új. Életből vett példákon mutatja be a máig is ható és pusztító kasztrendszert, melyet rendeletileg törötltek el néhány évtizede, de évezredes törvényei mélyen gyökereznek az emberek tudatában. Izgalmas portrét fest írástudatlan parasztasszonyokról, egyetemi oktatókról, diáklányokról, foglalkozik az európaitól eltérő házassági szokásokkal, erkölcsökkel; hogyan illeszkednek be a mai életbe a falusi emberek, hogyan egyeztetik össze magukban a hagyományokat a modern követelményekkel. Egy-egy tájat olyan megjelenítő erővel ír le, hogy szinte magunk előtt látjuk a szomjas, kiszáradt földeket monszun előtt, a buja vegetációt eső után, az ünneplő, táncoló parasztok színes forgatagát, vagy a nyomorúságos, szutykos, üres szobát: egy család otthonát. Bőrünkön érezzük a tűrhetetlen forróságot, a mindent elárasztó monszunesőt. Néhány finom megfigyeléssel, hasonlattal hosszú tanulmányoknál pontosabban mutatja be az indiai ember világát. Írását átfűti a szenvedély, India szeretete, a jobbító szándék.

Molnár Gábor - Az ​óriáskígyók földjén
Molnár ​Gábor egyik legnépszerűbb, legizgalmasabb útleírása. Észak-Brazíliában, a Jatapu folyó mellékét járja be a szerző hűséges és tapasztalt vadásztársaival, Abilióval, Juannal és Klementinóval. Ezernyi érdekességet, de legalább annyi veszélyt rejt a folyó, a folyóparti mocsárvilág és a dzsungel, mely érzékletes, érdekfeszítő leírásokban elevenedik meg a regény lapjain. Miközben az életveszélyes kalandoktól sem félve jaguárra, óriáskígyóra, kajmánokra vadásznak hőseink, a szerző arról is beszámol, hogy tudóshoz méltó szenvedéllyel és érdeklődéssel gyűjti össze a dzsungel gazdag, színpompás növény- és állatvilgának egy-egy érdekes példányát, egzotikus virágokkal, különös lepkékkel és bogarakkal gazdagítva gyűjteményét. A meglepő, fordulatos kalandokban bővelkedő élménybeszámolóban az őserdőben élő emberek történelméről, hétköznapi életéről is olvashatunk: a fehér telepesek - festőművész, fogorvos, gazdag, önző kereskedő - és az őslakosok közötti kapcsolatról szóló humoros vagy szomorú történetek kapcsán.

Karinthy Ferenc - Alvilági ​napló
"... ​Hát bizony eléggé lerongyolódtak, mire idáig értek, ezt a kocsiban, oldalt pillantva is észre kellett vennem. Csillogó selyemtüll öltözékük elvásva és mocskolódva, kikönyökölve, térdelve, a gombok le-le szakadva, fénylő anyaga elfoszlott és feslett, a lyukak más színű cérnával, befércelve, csámpásra taposva. Hajuk talán bodorítva lehetett, s most kijött belőle a hullám, loncsosan, gondozatlanul lógott alá, és szőkítve is, a választéknál, homlokuk fölött sötétebb, barnás-korpás. Hozzá jócskán ki voltak készítve, ám a déli melegben a festék megolvadt és lecsurgott verejtékező arcukon, alatta kiütköztek nagy, lélegző pórusaik. De azért így is szépek voltak, magasak, karcsúk, kecsesek, érdekesek, fejük körül az ifjúság kiolthatatlan sugárkoronája. Furdalt, hogy miféle szerzetek: honnan jöttek, kérdeztem. A korfui Dassiából, oda meg Olaszországból. És ez a különös ruházatuk, folytattam óvatosan, már korábban is láttam őket, föltűnt, tetszik nekem, netán valami ünnepi vagy estélyi kosztüm, esetleg uniformis? A leány felelt..."

Moldoványi Ákos - A ​repülőszőnyeg utasa
Húsz ​éve, 1964 nyarán kaptam azt a lehetőséget, hogy a riporteri pályát válasszam. Addig jóformán nem is láttam közelről repülőgépet - azóta több százezer kilométert tettem meg napjaink "varázsszőnyegén". Régi és újabb utazásokról írok. Közreadom néhány úti riportomat, melyek sikert arattak 1977-ben, gyorsan elfogyott "Ország, város, híres ember" című kötetemben. És persze azóta is nagyon sok élmény akadt, mely nem fért bele a televíziós riportokba. Ebben a könyvben megnézzük például, milyen egy afrikai fotószafári és egy angliai szafáripark? Hogyan koccintanak piros tojással a görögök, milyen egy holland sajtvásár? Milyen érzés, mikor magyar zászlók lobognak a párizsi Concorde-on, miről mesél a rodostói Rákóczi-ház? Érdekli Önöket, milyen a Viktória-vízesés? Jöjjenek velem napjaink lökhajtásos repülőszőnyegén! - Jegy, poggyász nem kell. Csak kényelmes karosszék s némi fantázia...

Székely Tibor - Éjfélkor ​dőlnek a pálmák
Székely ​Tibor jugoszláviai magyar újságíró, néprajzkutató, eszperantista és megszállott utazó. Nyughatatlan tudni akarása és bátorsága, s az eszperanto nyelv szerepének fontosságáról való meggyőződése hajszolta ismeretlen, sokszor még felfedezetlen területekre. Bejárta a világot. Elsőnek hódította meg Dél-Amerika egyik legmagasabb csúcsát, az Aconcaguát; a tupari indiánok törzsénél vendégeskedett, akik megválasztották varázslónak; Salvadorban kísérletet tett az Izalco vulkán megmászására. A kráter közelében érte a kitörés, szinte csodával határos, hogy életben maradt. Mexikóban megmászta a Popocatépelt, Afrikában a Kilimandzsárót. Járt Indiában, ahol elsajátította a jóga tudományát, és eszperantóra tanította Vinoba Bhave filozófust, Gandhi tanítványát. Járt Nepálban és Kínában. Ausztráliában és Japánban is. Könyvében kalandokkal teli életének néhány izgalmas epizódját villantja fel. Írásai alapján szerény és a vakmerőség kíváncsi kutatót ismerhetünk meg Székely Tiborban.

Pécsváradi Gábor - Jeruzsálemi ​utazás
Pécsváradi ​Gábor úti beszámolójának, itinerariumának megvoltak az ókori és középkori előzményei. A hazai útleírás-hagyomány István király koráig vezethető vissza. Az országon áthaladó Jeruzsálemig vezető zarándokutakról vannak adataink. Pécsváradi Gábor útleírását páratlanul fontos és értékes dokumentumként kell olvasnunk. Négy fő részre tagolt műve a négy égtáj felé elindulva járja be Jeruzsálemből - a föld középpontjából - a környéket. Olyan pontosak leírásai, hogy ha ma útra kelnénk, könyvével a kezünkben mindenre rátalálhatnánk.

Passuth László - Találkoztam ​Esőistennel
Passut ​László, aki 1939-ben sokirányú tájékozódás, lelkiismeretes adatgyűjtés után megírta az Esőisten siratja Mexikót, új könyvében egyhónapos mexikói tartózkodásának élményeit idézi fel - több évtizedes felkészültséggel s mégis a felfedezések friss örömével számol be arról, hogy mit látott ebben a gazdag múltú és izgalmas jelenű országban. Helyszíni tájékozódásának a szenvedélye adott irányt: egy hetet töltött Yucatánban, ahol fölkereste a maya romvárosokat: Chichén Itzát, Uxmalt, Mayapánt s az őserdőkben rejtőző nekropolisokat, látta a teotihuacani kultúra fellegvárát a hatalmas piramisokkal, megnézte Cuernavacát Cortés egykori palotájával, nyomozott a Cortésék által lerombolt egykori Tenochtitlán emlékei után a mai fővárosban és környékén, mindenek előtt a felhalmozott ismeretanyagot szembesítette a múlt tárgyi világával, melyet a tudatos és módszeres pusztítások sem tüntethettek el. Passuth László az egy hónap jelentős részét a régmúlt idő, a hajdan volt élet emlékei között töltötte, de érdekelte a jelenkori ország helyzete, társadalmi szerkezete, kultúrája s az indián, latin és amerikai civilizáció modern szintézise is. A hétmilliós főváros életritmusa pedig már-már lenyűgözte. A könyvet érdekes illusztrációk - részben az író által készített felvételek - gazdagítják. "Talán a képek is bizonyítani tudják - írja Passuth László -, mekkora élmény lehetett számomra, amikor Tlálocnak, az aztékok Esőistenének földjére léphettem!"

Kollekciók