Ajax-loader

kollekció: Szépirodalom

“Az írás nem könnyű mesterség. Sok műveltséget, fáradságot és tintát igényel.”
(Rejtő Jenő)


Mikszáth Kálmán - A ​Noszty fiú esete Tóth Marival
Mikszáth ​Kálmán A Noszty fiú esete Tóth Marival című, 1908-ban megjelent regényének alapötletét hírlapi szenzáció szolgáltatta: a századfordulón egy milliomos bácskai polgár leányát megszöktette egy dzsentri fiatalember. Miután az ifjú hölgyet ily módon "kompromittálták", az apa látszatra beleegyezett a házasságba, az esküvő napján azonban külföldre küldte leányát, s a hozományvadász hoppon maradt. Az ilyen néven nem létező, de nagyon is valóságos Bontó vármegyében (ahova Mikszáth szerint "a francia forradalom szele még mostanáig sem fujt be") élő, szerteágazó rokoni kapcsolatokkal rendelkező Noszty család egy szépreményű sarja, Feri is hozományvadászatra indul. Ez a "vidám, könnyelmű, eleven, pompás lovas és nagy kártyás" ifjú ember előbb nyalka huszár hadnagyként egy dúsgazdag felvidéki polgárlány kezét akarja elnyerni, ám egy váltóhamisítás miatt el kell tűnnie a színről. Másodjára az Amerikából multimilliomosként hazatért Tóth Mihály leányára veti ki a horgot. A dologba be van avatva a Noszty család összes öregasszonya, akik szövik-fonják a szálakat: minden részletében kimunkált haditervet készítenek, különös tekintettel arra, hogy Tóth Mari gyanakvó természetű, s az a rögeszméje, hogy mindenki csak vagyonáért akarja feleségül venni. Már majdnem sikerül nyélbe ütni a dolgot, amikor a véletlen - amely eddig mindig segítségükre volt - közbeszól: Feri egykori ezredparancsnoka leleplezi a könnyelmű, sőt a becstelenségtől sem visszariadó fiatalember múltját. S most, hogy a család praktikái csődöt mondtak, Feri is a "kompromittálás" bevált módszeréhez nyúl. A dzsentrivilág íratlan törvényei szerint immár szabad az út a milliókhoz. Tóth Mihály, a kemény gerincű polgár azonban közbelép, úgy véli, itt az ideje, hogy szakítson "ezzel a korhadt elvi tétellel..."

Jeffrey Eugenides - Egy ​test, két lélek
"Láttam ​rajta, hogy tudja. Tudja, mi vagyok, ahogy hirtelen én magam is rájöttem, mi vagyok, hogy nem lány vagyok, hanem valami a lány és a fiú közt." Mi történik akkor, ha egyetlen családi örökségként egy hibás gén rejtőzik bennünk? Egy gén, amely elindul Kis-Ázsia ligeteiből, átkel a nyugodt Atlanti-óceánon és a háborgó XX. századon, majd megérkezik a hatalmas Amerika kohóiba, s végül a század epilógusának színpadára, az eggyé osztott Berlinbe. Egy gén, amely átszörfölt az évszázadon, miközben ott bújócskázik az ember legbensejében, felforgat és helyre tesz, kalanddá varázsol és elsimít, titkosít és elmagyaráz... mindent? Pikareszk krónika és családregény, a század gyermekének vallomása, anekdotafüzér és kíméletlen önanalízis - ezeknek összessége az, amit most a kezében tart az olvasó. Jeffrey Eugenides (ejtsd: dzsefri judzsinidis) Detroitban (USA) született 1960-ban, görög származású szülők harmadik fiaként. Első regénye, a Virgin Suicides (Ártatlan öngyilkosságok), 1993-ban jelent meg, s azóta 15 nyelvre fordították le, mozifilm is készült belőle. Az Egy test, két lélek 2003-ban Pulitzer-díjat kapott, és több mint egy évig szerepelt az amerikai és európai toplistákon. A szerző jelenleg Berlinben él a feleségével és kislányával

Polgár András - Csendkúra
Polgár ​András ezúttal nem izgalmas bűnesetet dolgoz fel, nem elhamarkodott bírói ítélet, a gyávaság, a butaság vagy a társadalmi közöny ellen kér perújítást. Új regénye két életfogytig magányra ítélt ember váratlan egymásra találásáról szól. Papp Emese és Tordai Ferenc a kórházban találkoznak. Mindkettejük élete már-már helyrehozhatatlanul kisiklott, elmagányosodtak. Tordai egy zátonyra futott házassággal és egy bedugult filmrendezői karrierrel a háta mögött tulajdonképpen megváltásként fogadja az infarktust. Emese a háború alatt a csodával határos módon menekült meg, s azóta úgy érzi, hogy a "haladékért" a magánnyal kell fizetnie, és azzal, hogy újra és újra emlékezzen az értelmetlenül elpusztult milliókra. Ma műszaki fordító, egyedül él, de évekkel ezelőtt magához vette a barátnőjét, annak férjét és a gyereküket, s azok mára szinte kiszorították saját életéből. Ekkor találkozik Tordaival. Eleinte tartózkodóan viselkednek egymással szemben, de hirtelen fellobban a nagy szerelem... Vajon helyrehozható-e két elrontott élet, lehetséges-e valamiféle perújítás vagy felmentés a kései szerelem sugárzásában? – ezeket a kérdéseket boncolja értő kézzel, finom lélektani realizmussal a szerző.

Alex la Guma - Nyár ​végi ködben
"Gondolj ​valamire, bíztatta a fájdalom; valamire, amiben hiszel. Gondolj a szeretetre! Ott feküdt az öreg Tsatsu az út mellett, egy kőrakáson, összeroskadt bábú, jelentéktelen, félre lökött kacat. ˝Nem alszik. Megtért ősei közé. És fogadják őt nagyobb szeretettel, mint amekkora ebben a világban övezte˝. Énekeltek az emberek a kopár domboldalban, és a szél hordta az énekszót, mint a száraz faleveleket. Hajlott háttal, ösztövéren ment a beteg bányász, kialudt tekintettel bámult maga elé, köhögött és köpött miközben úgy emésztette el a betegség, ahogy a patkányok falják a sajtot. Rontás van rajta, pusmogták a gyerekei. Rontás? Messze lent a sötétségben, egy másik bányász fekszik felismerhetetlenül, szétmorzsolódva megszámlálhatatlan tonna sziklaomladék és arany alatt: sárga arany alatt, amely lágy, mint a gitt, s amely az emberi szívet mégis irgalmatlanná keményíti. Durván talpra rántották. Most másfajta sötétség következett: zsákot húztak a fejére. Levették a nadrágját, az alsónadrágját. Gúzsba kötötték, karját felhúzott térde köré fonták, s a könyökhajlata és a térdhajlata között átdugtak egy söprűnyelet, s ebben a groteszk helyzetben felfüggesztették. A sportzakós bekapcsolt egy elektromos készüléket. A távolban ezer láb dobogott a szárazságtól felrepedezett földön, a dárdák és pajzsok zörgése egybeolvadt a ködös messzeségben."

René Barjavel - A ​nagy titok
Különös, ​varázslatos könyv Barjavel regénye. Egyik vonulata egy misztérium talán még helyesebben sci-fi... A másik szálon Kennedy meggyilkolása, De Gaulle figurája, és mindenekelőtt Nehru, e nagy formátumú indiai államfő szerepel. Természetesen mindez csupán az író fantáziája által teremtett világban, amelyből nem hiányozhat egy - titokzatos eseményekben bővelkedő - nagy szerelem története.

Mikszáth Kálmán - A ​Szontagh Pál kutyái
"Én ​már körülbelül megírtam, ami énbennem volt. Megírtam azzal a tudattal, hogy azért nem jár nekem semmi külön érdem: hiszen azért, mert az ember az anyját szereti, még sohasem dicsértek meg senkit. Én csak a hazámat szeretem. Az nem igaz, hogy negyven évig dolgoztam. Én csak mulattam negyven évig" - mondotta többek között Mikszáth Kálmán az "írói fennállásának" negyvenedik évfordulójára rendezett jubileumi ünnepségen, 1910-ben, mely egyben halálnak esztendeje volt. - "Méltóztassanak hazaoszolni azzal a tudattal, hogy láttak ma végre egy boldog embert." "Ő az álarcos író - írta a boldog emberről majdnem két évtizeddel utóbb Kosztolányi Dezső. - Szerény maszkkal takarja tartalmát, okosságát, kegyetlen, csontig ható kajánságát. Pipafüstbe burkolózik, melyen a kedély lámpafénye aranylik, látszólag ártatlan, nagyon kedves adomákat mesélget, mint asztalbontás után a múlt század öregurai: de egyszerre egy metsző élcet hallunk, mely gondolkodóba ejt bennünket. Kezében boncolókés van, mellyel sebészi módra kinyitja, feltárja hőseit. Félelmetes gúnyolódó, minden nyájasságában is démoni krónikás, szigorú bíró. A táj, melyre vezet, még mindig csodás, de nem napsütéses, köd hasal rá, melyben kísértetek suhannak, régi fájdalmak rémlenek, s a felvidéki patakok hűsebb, józanabb érzete babonáz meg bennünket. - Egy új világba érkezünk." Az illúziótlanul szemlélt, századvégi magyar világba. "Maga előtt semmi sem szent? Hát nincs egy eszme, miért meg tudna halni?" - fordult Mikszáth Kálmánhoz egy ízben fölháborodva egy hölgy. "Előbb mutassanak nekem egy minisztert, aki eszméiért halt meg - szól a mikszáthi anekdota -, mert én magam csak egy halott minisztert láttam, a Paulert, de az tüdővizenyőben halt meg, nem eszmékért." Az idő nem fogott Mikszáth elbeszélésein. Történetei ma is elevenbe találnak, szarkazmusa nem vesztett éléből, de meleg humora, fénye is átragyog az elmúlt évszázadon. S érvényes marad soká - amíg csak egyáltalán "összedrótozható, együtt tartható ez a cserepeire egyre inkább szétesni akaró, szétszaladó" világ.

Herbert Ernest Bates - A ​jacaranda-fa
Burma, ​1942. A japán megszállás hírére egy kicsiny településen a rizsmalom igazgatója, Paterson megszervezi a helyi angol közösség menekülését. A maroknyi csoport tagjait egybefogja a félelem és a túlélés vágya, ám még útnak sem indulnak, máris felszínre kerül számos olyan konfliktus, melyet évek óta igyekeznek elfojtani. Ahogy múlnak a napok, a menekülők száma egyre fogyatkozik, mivel pattanásig feszülnek köztük az ellentétek. Akad olyan, akit betegség gyűr le, mások egyszerűen visszafordulnak, és vállalják a fenyegető veszélyt. Hogy a sok viszontagság után végül ki éri el a biztonságot jelentő hidat, mely Indiába vezet, az arról árulkodik, mely magatartásformákat, társadalmi szerepeket tart életképesnek a szerző a forrongva, kavargóan változó világban. A hazájában napjainkban is közkedvelt író - akit Graham Greene Csehov angol utódjának nevezett - Magyarországon három legnépszerűbb regényének köszönheti ismertségét, holott köteteinek száma megközelíti a hetvenet. A jacaranda-fa, melyet majd másfél évtizedes szünet után vehet kézbe a magyar olvasók egy újabb generációja, egy hanyatló birodalom képviselőinek immár hősiességtől mentes vonásait ábrázolja rendkívüli éleslátással. A Bates remekművében megörökített "nagy menetelés" mintegy irodalmi és történelmi ellenpontjául szolgál A sötétség mélyén conradi útjának.

Władisław Stanisław Reymont - Parasztok
A ​nagy sikerű Nobel-díjasok Könyvtára sorozat harmadik kötete a lengyel realista szerző világhírű regénye. A homéroszi terjedelmű, ám irodalmi értékét tekintve sem kisebb népi regény átfogja és bemutatja a paraszti életforma teljességét: sok egyéb mellett a hétköznapokat, az ünnepeket, a szerelmet, a szenvedélyt, a munkát, a kicsinyes komiszságot és a népi misztikát. A falusi élet kerete az élet örök rendje: az évszakok váltakozása, melyet a szerző a természeti jelenségek csodálatos költőiségű nyelven az olvasó elé tárt képeivel jelenít meg. Reymont falujának világa önmagában teljes és zárt, lakói a Móricz műveiből ismerős alakokat idézik fel a magyar olvasó irodalmi emlékezetében. Szerb Antal szavaival a regényt "utolérhetetlen egyetemessége teszi nemzetek fölötti, közös irodalmi értékké".

878718_5
elérhető
4

Móricz Zsigmond - Rokonok
Kopjáss ​István egy nap arra ébred, hogy megválasztották Zsarátnok főügyészének. Kultúrtanácsnokként - más szóval utolsó senkiként - dolgozott addig a városházán, s most, hogy a jó szerencséje és a forgandó véletlen ilyen magas pozícióba juttatta, minden szebbnek tetszik körülötte: egyszeriben a felesége is vonzó szépasszonnyá válik, a városban mindenki előre köszön és gratulál neki, s kínban született frázisát - hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon - mélyenszántó bölcsességként ismételgeti boldog- boldogtalan. Kopjáss, ez a se okos, se buta, de a maga módján tisztességes és idealista gondolkodású ember nagy reményekkel vág neki új munkájának: a törvényesség őre lesz a városban, s kitartó munkával - ha a polgároknak mindig elmondják, mire költik a pénzüket - talán még azt is el lehet érni, hogy a magyar ember szívesen fizesse az adót, s önzetlen örömmel szemlélje a köz boldogulását. A hatalom édességét azonban hamarosan megkeserítik az innen-onnan előbukkanó rokonok, akik most mind Kopjáss pénzét s befolyását lesik, s még inkább az új főügyész előtt lassanként feltáruló igazság: a kéz-kezet-mos panamázások kibogozhatatlan szövedéke. Móricz először 1930-ban, majd átdolgozott formában 1932-ben megjelent regénye azóta klasszikus példázattá vált, amely örökérvényűen mutatja be a hatalom mámorát s az aljasító körülmények közé került egyszerű ember vergődését. Bár a Rokonok csak egy pillanatkép az 1920-as évek végének Magyarországáról, a kórképet ma is hátborzongatóan pontosnak érezhetjük. Kötetünkben a regény mellett a belőle készült színpadi művet is közöljük: a komor hangulatot Móricz itt derűs elemek sokaságával oldja fel, s a regényben sodró realizmussal ábrázolt gondolatot itt pörgő, komikus jelenetekkel, lenyűgöző dramaturgiai profizmussal közvetíti, bizonyítva, hogy a színpadi műfajnak is újító, nagy mestere volt.

Móra Ferenc - Kincskereső ​kisködmön
A ​Kincskereső kisködmön Móra gyermekek számára írt művészi önéletrajza. Fény-árnyék váltakozása, világosság harca a sötéttel, látszólagos idillek, a mélyükön meghúzódó tragédiákkal; Móra varázsos művének témája végső soron az emberi élet. Hősies küzdelem ez a lét: naponként megújuló harc a szegénység és annak talaján fakadó szomorúság ellen. Az immár klasszikussá vált történet gyermekhőse a kis Gergő, akinek világra csodálkozó töprengései, majd tapasztalással felhős tekintetét álombeli tünemények, tündérek, nagy képességű vajákos (kuruzslással, jóslással foglalkozó) öregek vagy gyöngéd és bölcs szülők éppúgy őrzik és irányítják, mint az élet szigorú törvényeire figyelmeztető kudarcok és új látásokra sarkaló csalódások. Elsősorban azonban szüleinek állít emléket az író ezekben a kedves elbeszélésekben, akik jószívű, becsületes, de nagyon szegény emberek, és szeretettel, játékossággal igyekeznek ellensúlyozni a nagy nyomort. Édesanyja a befagyott ablakon tanítja meg írni-olvasni, édesapja pedig varázsködmönt készít fiának, de a benne lévő tündér csak akkor szolgálja gazdáját, ha nem vét a tisztesség ellen. Az apja korai halála után Gergő sorsa még nehezebbre fordul. Elkerül a szülői háztól, ismerkedik az élettel és az emberekkel. Lassan megtanulja, hogy vannak önző, gonosz emberek, akiktől óvakodni kell, de vannak becsületesek is, akikre számíthat az élet nehéz pillanataiban. Apjától kapott tanítása végigkíséri az életét: ködmön tündére csak addig melegít, amíg becsületes a gazdája. A Nyilas Misit óvó anyai intelem, a "Légy jó mindhalálig!" csendül fel Móra regényében is. Mellette tesznek hitet egész életükkel vagy vallanak csupán egy-egy gesztussal a feledhetetlen figurák: a látszólag gonoszkodó öreg bűbájos maszkjában botorkáló, nyomorék unokájáért aggódó Küsmödi, a munkában megrokkant, törékeny kis varrónő, az ezüstgyűszűről álmodó Tündérke, Titulász doktor, a szegények orvosa és a szülők. Márton szűcsöt a fia elsiratja, gyermekfejjel eltemeti, de örökségét megőrzi, s megérti a kimondatlan tanítást, hogy a varázstündér, amely az életet széppé és boldoggá teszi, a becsület és a szeretet.

Thomas Hardy - A ​weydoni asszonyvásár
Thomas ​Hardy (1840-1928) angol regényíró, novellista és költő, a falusi élet, az iparosodástól érintetlen környezet egyik legihletettebb ábrázolója. Regényeiben - Hazatérés, Egy tiszta nő, Lidércfény - döntő szerepet juttat a véletlennek, a váratlan fordulatokat előidéző félreértéseknek, az embertől független külső erőknek. A weydoni asszonyvásár főhőse, Michael Henchard sorsát azonban nemcsak ezek befolyásolják, pályáját sokkal inkább gazdag, ellentmondásos jellemének szélsőséges vonásai, idulatai, érzelmi kedélyhullámzásai alakítják.

Alba de Céspedes - Nyugtalan ​lelkek
Egy ​fiatal író, kíváncsiságból, kísérletezésképpen szeretőjévé teszi lakásadónőjét, egy öregedő, boldogtalan özvegyet, ki ebben a visszás helyzetben éli át tán élete első szerelmét. Mint sokallja meg a férfi ezt az adakozó, ijedt szerelmet, mint igyekszik meghódítani az özvegy lányát s mint menekül el előlük, mikor úgy érzi, hogy a lányt intellektuálisan nem tudja kiismerni? - ezt villantja meg a kisregény három oldalról, a férfi, az asszony és a lány lelkén, belső vergődésein át. Céspedes nem törekszik irodalmi forradalomra, különösebb költőiségre, de rajza, előadása nyugodt vonalú, biztos, a lélektani iskola legjobb hagyományai élnek benne. Szűkszavúsága mellett is lényegessé, lélektanilag fontossá tudja tenni mondanivalóját, kulturált írói hangot képvisel, az újabb olasz regények egyik legjelentékenyebb írója.

Karinthy Ferenc - Budapesti ​ősz
Regényt ​írok, nem történelemkönyvet. Valóságos eseményekbe képzelt alakokat helyezek - mint sok ezer éve minden epikus. Jórészt olyanokat, akik korábbi írásaimban már szerepeltek, s terveim szerint a továbbiakban is visszatérnek majd. Szabadon kezeltem az anyagot, a magam emlékeit s a másokéit, és az egymásnak gyakorta ellentmondó, szinte fölmérhetetlen mennyiségű irodalmat. Arra biztatnám az olvasót, hogy munkámon a mélyebb epikai hitelességet kérje számon, a kor fő indulatainak és mozgalmainak felidézését.

81
Körkép ​81 Ismeretlen szerző
elérhető
1

Ismeretlen szerző - Körkép ​81
A ​kötet szerzői: Bertha Bulcsu Boldizsár Iván Bor Ambrus Czakó Gábor Csák Gyula Csurka István Dobai Péter Esterházy Péter Fekete Gyula Galgóczi Erzsébet Goda Gábor Göncz Árpád Gyurkovics Tibor Illés Endre Jókai Anna Kolozsvári Grandpierre Emil Kurucz Gyula Kutasi Gyula Mándy Iván Mocsár Gábor Moldova György Mózes Lajos Nádas Péter Somogyi Tóth Sándor Sőtér István Sükösd Mihály Szentkuthy Miklós Tandori Dezső Tar Sándor Tatay Sándor Vámos Miklós Végh Antal Vészi Endre

K%c3%96rk%c3%89p_82
Körkép ​82 Ismeretlen szerző
elérhető
0

Ismeretlen szerző - Körkép ​82
szerzők: Balázs ​József Bertha Bulcsu Bisztray Ádám Boldizsár Iván Fenákel Judit Gáll István Hajnóczy Péter Hernádi Gyula Hubay Miklós Jékely Zoltán Karinthy Ferenc Kolozsvári Grandpierre Emil Kolozsvári Papp László Kurucz Gyula Kutasi Gyula Lakatos Menyhért László-Bencsik Sándor Mándy Iván Mocsár Gábor Nyerges András Ottlik Géza Palotai Boris Szeberényi Lehel Szobotka Tibor Tandori Dezső Tar Sándor Tatay Sándor Thury Zsuzsa Végh Antal Vészi Endre

Pálmai Kálmán - Eposzok - Szemelvények a világirodalom nagy eposzaiból
Gilgames Rákos Sándor Iliász Devecseri Gábor Odüsszeia Devecseri Gábor Aeneis Lakatos István Mahábhárata Jánosy István Roland-ének Gábor Andor és Illyés Gyula A tigrisbőrös lovag Weöres Sándor Ének Igor hadáról Képes Géza Nibelung-ének Szász Károly és Weöres Sándor Isteni színjáték Babits Mihály Megszabadított Jeruzsálem Arany János és Rónai Mihály András Az elrabolt hajfürt Vajda Endre Kalevala Vikár Béla

Dénes Zsófia - Gyalog ​a baloldalon
A ​nyolcvanéves írónő életrajzregényének már megjelent első részében - az Egyszeri kaland-ban - kisgyermek korától az első világháború kitöréséig terjedő időszak élményanyagát gyűjtötte össze. A mostani második rész történelmileg és társadalmilag is egy sokkal izgalmasabb, bonyolultabb kort, az első világháborút, és az ezt követő forradalmat, a Tanácsköztársaság és a forradalom elbukását követő fehérterror kezdetének időszakát eleveníti meg, hasonló színes, gazdag élményanyagon keresztül. Az asszonyi élet tükrében kibontakozik előttünk a történelmi események krónikásaként a szilárd szemléletű, az emberért felelősséget érző, haladó gondolkodású, fiatal újságírónő, aki szenvedélyes szerelmese hivatásának. Anyagi és társadalmi helyzetével szemben hivatása és hivatástudata szinte anakronizmusnak hat, hiszen élhetne gondtalanul, sőt fényűzően is - második férje egy előkelő, gazdag török bej, aki a háborús évek gazdasági összeomlása közepette is kiváltságos vagyoni helyzetben van. A fiatal Dénes Zsófia azonban rendíthetetlenül és lelkesen menetel "gyalog a baloldalon", szegénygondozóként járja a nyomortanyákat, önkéntes ápolónőként a sebesült katonákkal zsúfolt kórházakat, tollával harcol az imperialista háború ellen, a szerencsétlen áldozat, a nép felemeléséért. Tanulmányokat ír, és előadásokat tart, fáradhatatlan a haladó művészetek hazai és külföldi művelőinek ismertetésében. A Tanácsköztársaság bukását követő fehérterror a "számonkérés" legelején utána is kinyújtja karmait, de a fiatal írónő hű marad eszméihez, önmagához, s vállalja a küzdelmeket, mint annyi más a legjobbjaink közül, emigrációba vonul. Mindezek mellett az írónő élete színpadán továbbra is megjelenik korának nem egy híres embere: művésze, írója, tudósa és más történelmi személyisége, mélyen jellemző megjelenítéssel. A lázban elmondott életregény hol egyéni, hol az emberiség közös fájdalmaival és örömeivel - vibrálásával és víziószerűségével -, izgalmas, feszült légkörével maradandó élményt nyújt az olvasónak.

Anatole France - A ​vörös liliom
A ​vörös liliom France életművében szinte egyedülálló helyet foglal el. Talán épp ezért váltott ki már több mint egy fél évszázada oly sokoldalú és szenvedélyes vitákat. Vajon az író csupán egy túlfinomult szellemi életet élő szobrász és egy gyönyörű, boldogságot kereső asszony balvégzetű szenvedélyeinek történetét írja meg? Vagy több ennél: a múlt század végi társadalom, politika és művészeti áramlatok mesteri tükörképét? Ma már bizonyos: Kevés író eleveníti meg számunkra ilyen fölényes könnyedséggel a párizsi szalonokban hivalkodó "előkelő" társaságot. A nagy író, az emberek barátja és a szépség szerelmese, ebben a kötetben is az emberi értelem és a harmonikus szépség hű szószólója marad. A Firenze kék ege alatt és a francia főváros nagyvilági környezetében szövődő szerelem csak még plasztikusabbá teszi Anatole France immár klasszikusá vált írását.

François Villon - A ​nagy testamentum
Villon ​azok közé a nagy lírikusok közé tartozik, akiknek élete és költészete elválaszthatatlan, akiknek lírájából nemcsak egy személyiséget, hanem egy személyes sorsot is megismerünk, s akiknek költészete híven tükrözi életük regényét.

Mikszáth Kálmán - Beszterce ​ostroma
A ​Beszterce ostroma (1895) Mikszáth egyik legolvasottabb regénye. Nem véletlenül. A groteszk elemeket is hordozó mű középpontjában egy negatív, mai szóhasználattal élve deviáns hőssel az író időszerűségének ékes bizonyítéka. Nedec várának ura, Pongrácz gróf egy magyar Don Quijote. A 19. században élve hadat üzen saját századának. Középkorias gesztusaival tetteivel a nevetségességen túl az olvasó együttérzését s szeretetét is kivívja. Ez nem az "őrülteknek" kijáró elnéző szeretet hanem a nagy álmok képviselője iránti rokonszenv. Pongrácz gróf elmeállapota a 19. század mércéjével mérve orvosi eset. De így is környezete és kora fölé magasodik nemegyszer: a tiszta lovagi eszmények anakronisztikusak ugyan, de sok vonatkozásban értékesebbek a jelennél. Pongrácz gróf a mi századunk különceinek egyik előfutára."

Sarkadi Imre - Száz ​éve Segesvárnál
"Attól ​kezdve, hogy a vásárhelyi piacon vártam sántikálva Bem hadseregét, addig, míg leszúrtak az országúton - a magam szürkén látó szemeivel is nagy eseményeknek voltam tanúja. Itt sűrűsödött össze, ami hősi volt, ami nagy volt a szabadságharcban. Láttam az urakat számítgatni, a jobb eshetőségre spekulálni, láttam a parasztokat, amint felcsillant szemükben a remény: mi is lesz hát azzal a szabadsággal! Láttam mesterlegényeket katonának jelentkezni, népfelkelőket, amint Petőfit éljenzik - s aztán láttam meghalni is Petőfit. Azt hiszem, én egyedül. Ekkor tudtam meg, hogy meghalt vele a mi ügyünk is. Egyelőre. Egyelőre, mert én mást tanultam meg ezekből az időkből... A mag nekünk kél, a nyár nekünk érlel, fenjük a kaszát az aratáshoz. A történelem lép egyet, fogódzkodjunk bele, hogy vele lendüljünk előre."

Somogyváry Gyula - Virágzik ​a mandula...
Több ​évtized kényszerű hallgatása után a kiadó ismét közkinccsé teszi az író első világháborús élményregényét, amely annak idején ritkán hiányzott a családi könyvespolcról, s amely az idősebb korosztálynak várhatóan a régi emlékek felidézését, a fiatalabbaknak pedig a felfedezés izgalmas örömét ígéri.

Johann Wolfgang Goethe - Die ​Wahlverwandtschaften
Eduard, ​ein reicher Baron im besten Mannesalter, und seine Frau Charlotte sind ein liebendes Paar. In der Jugend von den Eltern getrennt, haben sie sich im reiferen Alter wiedergefunden und geheiratet. Ihr idyllisches Leben auf dem gemeinsamen Landgut wird jedoch unterbrochen durch die Ankunft des Hauptmannes, eines Freundes von Eduard, und Ottilies, Charlottes Pflegetochter, und bald ist nichts mehr so wie es war. Denn Eduard und Ottilie fühlen sich unwiderstehlich zu einander hingezogen und auch der Hauptmann und Charlotte hegen tiefe Gefühle für einander.Während viele von Goethes Zeitgenossen "Die Wahlverwandtschaften" als unmoralisch ablehnten, gilt der Roman heute als erster psychologischer Roman der deutschen Literatur, der überaus differenzierte und tiefe Einblicke in die menschliche Seele gibt."Es ist unser höchster Roman: ein Gebild, so mondän wie deutsch, ein Wunderding an Geglücktheit und Reinheit der Komposition, an Reichtum der Beziehungen, Verknüpftheit, Geschlossenheit." Thomas Mann.

Paulo Coelho - A ​zarándoklat
Paulo ​Coelho 1986-ban indult el a santiago de compostella-i zarándoklatra. "Azokban a napokban - vallja a szerző - spirituális érdeklődésem abból a meggyőződésből indult ki, miszerint léteznek titkok, rejtélyes utak, amelyeket néhányunk képes lehet megérteni és irányítani, annak ellenére, hogy mindez a legtöbb halandó számára nem sikerülne. Azt gondoltam, hogy ami elvezet az élet rejtélyeinek megismeréséhez, az csak komplikált, nehéz próbatétel lehet." Ez az utazás valódi beavatássá vált, és Coelho minden addigi tudását megváltoztatta annak az egyszerű és természetes igazságnak a felismerése, miszerint "a Rendkívüli az Átlagemberek útján rejtezik". Íróként annak szentelte magát - érthető és gördülékeny stílusában -, hogy feltárja lelkünk belső gazdagságát, és hogy mindannyian részesei lehessünk e felfedezésnek. Tehát A zarándoklat nagyon fontos szerepet tölt be a munkásságában. Nem csak azért, mert ez az első azon kiemelkedő könyvei között, ahová Az alkimista című művét is soroljuk, hanem mert teljes képet fest az olvasó számára Coelho emberi természetéről, filozófiájáról és lélektani kutatásának mélységéről.

Gabrielle Wittkop - A ​nekrofil
Ha ​létezik könyv, ami megosztja olvasóit, és a legszélsőségesebb véleményeket váltja, provokálja ki, A nekrofil kétségkívül ezek közé tartozik. Hőse, Lucien, a mindig fekete ruhát viselő párizsi régiségkereskedő egyaránt kedveli a nőket és a férfiakat, feltéve hogy megfelelnek egyetlen követelménynek: ne legyenek immár az élők sorában. Magányos szenvedélye a messzi gyermekkorban gyökerezik. Anyja halálával megrázó körülményeit, a gyász színei és díszletei, az a bizonyos szövőlepke illat, amit halottak párállanak maguktól, egy életre erre a magányos szenvedélyre ítélik. Mígnem… Lucien váratlanul szerelmes lesz. Az Ő kedvesei azonban, a természet elrendelése folytán csupán rövid időt tölthetnek nála. És akkor Lucien felveszi a reménytelen küzdelmet a halál ellen, a semmi ellen, amibe mindenki áttűnik egyszer. Ezzel a szép és reménytelen harccal emelkedik ki a példátlan naplóregény a szokványos rémtörténetek sorából, és válik a szerelem, a magány, a sors ellen vívott küzdelem költeményévé.

Alberto Moravia - A ​római lány
Vajon ​miért züllik utcalánnyá Adriana, aki gyarlóságában is csupa érzés, csupa szép emberi tulajdonság? Mert anyja a maga elrontott életének egész keserűségével erre neveli? Mert csalódik első nagy szerelmében, s úgy érzi, számára örökre elérhetetlen az egész valójával sóvárgott családi élet? Mert észreveszi a kiáltó ellentétet a gazdagok ragyogó világa s a maga szegényes élete között? Mert úgy érzi, könnyebb az élet az utcán, mint a varrógép mellett? Vagy egyszerűen a lelke mélyén lappangó rossz hajlamoknak enged? Moravia regénye azért kitűnő, mert nem egyetlen okkal magyarázza hőse bukását: aprólékos gonddal elemzi, hogy roncsolja egy fiatal lélek rostjait a bűnös társadalom ezerféle mérge.

Ca
elérhető
83

Cecelia Ahern - Ajándék
A ​kevély üzletember, Lou Suffern folyamatosan küzd az idővel, még álmában is csak a munka jár az eszében. Családjának meg kell harcolnia minden vele töltött pillanatért. Egy hideg téli reggel munkába menet Lou megismerkedik a hajléktalan Gabe-bel, és egy pillanatra mégis meglágyul a szíve: állást szerez a fiúnak a cégnél. Ez a ritka jó cselekedet többszörösen megtérül: Gabe szerencsét hoz Lounak, sőt, úgy tűnik Gabe segítségével elérheti, amit mindig is akart: végre egyszerre lehet két helyen! Azonban rá kell jönnie, a rohanás sem mindig kifizetődő, és karácsony reggeléig még sok mindent rendbe kell hoznia a családjával… Cecelia Ahern negyedik, az Athenaeumnál megjelenő kötete (Talált tárgyak országa, Bennem élsz, Ahol a szivárvány véget ér) igazi karácsonyi történet egy mesés ajándékról, amelyet az ember életében csak egyetlenegyszer kaphat meg.

20140321_092758-1
elérhető
16

Denis Diderot - Az ​apáca
A ​nagy XVIII. századi francia filozófus, kritikus, enciklopédista és regényíró legjobb regénye ez a mű. Egy sugárzóan ártatlan és megkapóan életvidám fiatal lányt kolostorba kényszerít a családja. Jóságában és elhagyatottságában engedelmeskedik, leteszi az örök fogadalmat, de minden csepp vére lázad az élet törvényeit megcsúfoló rabság ellen és ki akar szabadulni. Hanem a korabeli egyház nem tűrheti a rendbontást, és Suzanne nővérnek meg kell járnia a legmélyebb poklot is: börtönőrei, eltorzult lelkű szerencsétlen társai az ördögnél is gonoszabbak.. Diderot regénye az igazi nagy művek jegyeit viseli: árnyalt jellemekben gazdag, kitűnően felépített, izgalmas - és születése idején veszedelmesen szókimondó, bátor alkotás.

Raffai Sarolta - Egyszál ​magam
Gondoltam, ​érted az idők szavát - mondja Annának a kétévi távollét után hazatért férj, Molnár Gábor. De ő maga vajon érti-e? Helyt tud-e állni ez a gyenge jellemű férfi iskolaigazgatóként, kiemelt káderként, ember tud-e maradni hatalommal a kezében? Raffai Sarolta kíméletlen őszinteséggel mutatja be Molnár Gábor züllését: hogyan válik az igazgató - hatalmával visszaélve - csalóvá, tolvajjá, szoknyavadász csirkefogóvá. A regény igazi főhőse azonban mégsem ő, hanem a feleség, Kuti Anna. Anna nem úgy érti, mint férje az Idők - az 50-es évek - szavát. Ő a becsület, az emberi tisztesség szavát követve akar élni, és próbálja újból és újból kirángatni férjét a posványból - hasztalan. Sőt egyre jobban besározódik ő maga is. Egy gyönyörűen induló, tiszta szerelem még menedék lehetne számára, de ezt is megmételyezi a hazugság. Mégsem adja meg magát, vállalja a végső és a számára egyetlen lehetséges kiutat.

Jókai Mór - Az ​arany ember
A ​regény a magyar kapitalizmus keletkezéstörténetének egyik sikeres és közismert szépirodalmi dokumentuma. Hőse egy üzletember, akit szegény hajóbiztosként a véletlen, saját vakmerősége és nem utolsósorban ügyeskedése hatalmas vagyonhoz juttat. Zsákba rejtett kincse egy szultán üldözte török úrtól származik, az ő lánya megnyeréséért hozza fel a Dunába süllyedt hajóból és tartja meg magának Tímár Mihály. A mesés vagyon birtokosaként üzletelni kezd gabonával, telekkel, földbérlettel, és az arany még több arannyá változik kezében. Az arany ember már milliomosként kéri meg a "szegény" török lány, Timea kezét. A lány hálából igent mond, de kiderül, hogy csak a kezét nyújtja kérőjének, szerelmet nem kaphat tőle Tímár. "Alabástrom szobor" felesége és az üzleti pálya ridegsége meghasonlásra kényszerítik a férfit, és elmenekül oda, ahol nem a pénzt, hanem az embert nézik. Ezt találja meg a térképen még nem jelölt helyen, a Senki-szigetén, Noémi mellett. A főhős kettős életét több szereplő köti össze, véletlenek és törvényszerű találkozások, társadalmi összefüggések alakítják sorsukat. A regény kitűnően ábrázolja az akkori Komárom kereskedőrétegének spekulációit, tájleírásai (a Vaskapu, a téli Balaton) gyönyörködtetőek.

Jókai Mór - A ​gazdag szegények
Kapor ​Ádám kiöregedett váltóőr és élettársa előtt felcsillan a remény: végre bekerülhetnének a városi szegényházba. Már-már úgy látszik, beteljesedik életük nagy vágya, ám egyszeriben fény derül fél évszázada rejtegetett szégyenükre: a példásan élő öreg pár pénz híján annak idején nem tudott összeházasodni. Segítségükre az egész környék megmozdul, mindenki a lagzira, a stólapénzre gyűjt. Sok-sok humoros, torokszorító fordulat után az öregek révbe érhetnek, a játék résztvevői pedig levonhatják a tanulságot: ha egyszer a szegény emberek mind összefoghatnának, az lenne ám az igazi nagy erő! Jókainak ez a kevésbé ismert műve az író új arcát villantja fel. A századfordulón játszódó történet költészete mögött megcsillannak a valóság igazi színei.

Daphne du Maurier - A ​Manderley-ház asszonya
Nesztelen ​léptű inasok, pattogó tűz a könyvtár kandallójában, fehér damasztabrosz és ezüstkészlet a teázóasztalon, dédanyák képei a galérián - ez Manderley. De baljósan vöröslő rododendronok és temetőket idéző, sápadtkék hortenziák a kertben, a tenger vészjósló mormolása - ez is Manderley. Szertartásos étkezések, vizitek és vendégfogadások, séták a Boldog-völgyben, és készülődés a jelmezbálra - ennyiből áll Manderley lakóinak élete, legalábbis a cselédség meg a garden party szerencsés meghívottai szemében. Ám a mindvégig névtelen főszereplő, az érzékeny idegrendszerű új úrnő híven beszámol ennek az életnek a fonákjáról is: a titkos bűntudatról, a névtelen szorongásról, a rettegésről, ami ugyanúgy elválaszthatatlan Manderleytől, mint a kényelem és a fényűzés. Mert félelem mérgezi az itt élők lelkét: a fiatalasszony a halálfej arcú Mrs. Danverstől fél, még inkább a halott Rebecca kísértetétől - ám valójában attól retteg, hogy méltatlan lesz Manderleyre, és kiűzetik onnan. Maxim de Winter a bűntett leleplezésétől és a botránytól retteg - de lényegében ő is Manderleyt fél elveszteni, mint ahogy Manderley kedvéért tűrte oly soká, néma cinkosként, egy démoni asszony aljasságait. Sejti-e vajon, hogy - bár az igazságszolgáltatástól megmenekült - végül is ezért kell bűnhődnie, s éppen Manderley lángjainál - s vele együtt az ártatlanoknak is? A Hitchcock-film alapjául szolgáló regény páratlan sikerét, a hátborzongatóan izgalmas cselekmény mellett, bizonyára az is magyarázza, hogy rendkívül finom pszichológiával érzékeltette a harmincas évek Európájának szorongásos életérzését, gyáva meghunyászkodását - s tette ezt 1938-ban, egy évvel a Manderleyk egész féltett világát felperzselő tűzvész előtt.

Kollekciók