Ajax-loader

kollekció: Novellák

“Ugyanis a felborulás pillanatában ez a könyv előreesett, és a kis ülésen kuporgó lakáj nyomban utánakapott, mert felelősséget vállalt a féltett, kézzel írott könyvért.”


Oláh János - Csókold ​meg a csizmám!
"A ​prózaíró Oláh Jánosnak ez az utolsó - immár a szerző halála után megjelenő - könyve a teljes életmű kereteibe illeszkedő erős üzenete népének, amely a történelem szerencsés fordulatai között ugyan levetette magáról az 1945 után testére szorult s egyre reménytelenebb módon szívére, lelkére rongyosuló rabruhát, de ennek emlékével, az eltűnt kor kínzó maradványaival s az európai történelem új árnyékaival itt viaskodik a jelenében is. A második világháborúban, majd az azt követő évtizedben végképp megnyomorított magyar falu kisvilága: annak jellegzetes szereplői, szokásai, nyelve, társadalmi összetettsége és atmoszférája támadnak fel Oláh János rájuk visszapillantó tekintete révén az író eddig publikálatlan novelláiban. A közös szereplőket mozgató, mozaikosan egy átfogó regény vázlatát felrajzoló írásokban a fény helyett a nemzeten (az emberiség e részén) pusztító, létét torzító, élet-normáiból s identitásából őt kivetni akaró erőszak sugarai gyűlnek olyan sűrűséggel össze, hogy még a magyar vidék e perifériális mikrovilágában is képesek a teljes nép tragédiáját érzékeltetni. Oláh János novellái e tömörítő erőtől egyszerre mélységesen drámaiak és tipizáló karakterűek is: a hatalom erővonalait egyedi sorsokba, helyzetekbe, jellemekbe vetítő soraikban egy nemzet sorsa, űzetése fejeződik ki a parasztot háborúba sodró barbár történelem képeitől a kommunista hatalomátvételig, a kuláküldözésekig, a kitelepítésekig, a koholt perekig, majd a zsarnokság elleni 1956-os lázadásig.

Bibó Lajos - A ​búzát azért learatják
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Marosi Gyula - Generalisszimusz ​az Akácfa utcában
Valahol ​egy elkenődött vércsepp szárad rajta, nyoma már nem látszik, modern eszközökkel talán kimutatható. Ötvenhat évig egy dobozka alján hevert, egyéb vicik-vacakok, nekem emlékek között, azt hiszem, most eljött az idő, hogy előszedjem és megmutassam: lassan annyi idősek lesztek, mint én voltam, amikor lefűrészeltem az l956. október 23-a éjjelén, Budapesten ledöntött Sztálin szoborról ezt a különösre sikeredett darabot. Majd rátok hagyom, elsősorban természetesen önző okból: ha a kezetekbe kerül, kénytelenek legyetek gondolni rám. Ahogy ezt a történetet is: nem tudhatjuk, meglett korotokban kik érzik majd éppen hivatottnak magukat, hogy megírják nekünk a magyar történelmet néhány morzsáját rátok hagyom mint egy résztvevő hiteles leírását. Ha módotokban áll, őrizzétek meg mindkettőt. A szerző szavai ezek a kötet címadó elbeszéléséből, amelynek sorai közt megelevenednek a huszadik és itt-ott a jelen század történelmi eseményei, az azokhoz kapcsolódó vagy mellékágaikként burjánzó személyes történetek: ahogy Eurázsia térképe legördül földrajzórán, és az egészet beborítja a hatalmas, vörös Szovjetunió, melyet testvérként kell szeretni és tisztelni. Vagy amint a hosszú szénszünet alatt a kamasz elbeszélő a kényszerű otthonlét napjaiban babszemekkel játssza újra az egri vár ostromát, Gárdonyi történelmi regényétől ihletetten; vagy hogy a seregben a vegyvédelmi foglalkozásokon az előírt öltözékbe szorulva még a fullasztó pára borította gázálarc üvegén át is szépnek látták a világot, reménykedtek a méltóbb, igazságosabb jövőben ezek a hajdani fiatalok. A kommunista megszállás, az '56-os forradalom véres leverése, majd a kádári konszolidáció és a kínvallatások, a kivégzőperek sohasem lehetnek a magyar történelem megsiratható, eltemethető, majd a feledésnek átadható epizódjai. Marosi Gyula keresetlen mesélőkedvvel megnyitja mozgószínházát, és korabeli filmként vetíti elénk az ifjabb, de már lassan a középkorú olvasók által is jobbára csak hiányosan ismert közelmúltat - melyből le is vonja érdekes és fejtörésre késztető tanulságait.

Philip Roth - Isten ​veled, Columbus
Ez ​Philip Roth első kötete, melyet 1959-es megjelenésekor Saul Bellow így méltatott: "Első könyv az Isten veled, Columbus, de nem egy kezdő könyve. Legtöbbünk bömbölve jön a világra, vakon és pucéron, ám Roth úgy pottyan ide, hogy körme van, haja, foga, és értelmesen beszél. Huszonhat éves fejjel már profi, szellemes, erőteljes és virtuóz." A nyolcvanöt évesen tavaly elhunyt író életművének számos nagyszerű darabját régóta ismerheti a magyar olvasó, de ez a kisprózakötet magyarul most jelenik meg először - és nem cáfol rá Bellow véleményére. A címadó kisregény első pillantásra klasszikus "szegény fiú-gazdag lány" szerelmi történet, de a cselekmény, a két zsidó család tagjainak sokszínű, markáns és szarkasztikus megrajzolása és a korabeli amerikai körkép korántsem szokványos. Az öt további novella mindegyike az élet más-más területén játszódik - vallásoktatáson, újonckiképző táborban, családban, középiskolában, lakóközösségben -, és sorra azokat a konfliktusgerjesztő témákat feszegeti, amelyek Philip Roth-ot mindvégig foglakoztatták: az én, a szexualitás, a szülő-gyerek viszony, a tisztesség, az őszinteség, a zsidóság mibenlétét, és ezek viszonyát egymáshoz. Mindezt pedig hol drámaian, hol líraian, hol indulatosan, hol gyöngéden, hol érzelmesen, hol komikusan. Sok váratlan fordulattal. Philip Roth módra.

Reményik Sándor - Rianás
Az ​1945 utáni évtizedekben szinte csak a házsongárdi temető öreg fái és az erdélyi magyarok őrizték a költő, REMÉNYIK SÁNDOR emlékét. A rendszerváltás után azonban gazdag életművének nagy része ismertté vált Magyarországon is. A Rianás című kötet igazi kuriózumokat tartogat: több mint harminc verssel gyarapítja az eddigi kötetben megjelent költemények sorát. Ezenkívül valódi irodalmi ínyencséget kínál: két, újonnan felfedezett művel kiegészítve széles körben hozzáférhetővé teszi a Látomások gyűjtőnéven emlegetett, modern formavilágú és lüktetésű, lírai hangvételű prózaverseket. Néhány jellegzetes, a korabeli erdélyi sajtóban megjelent cikk segítségével pedig közelebb hozza az olvasóhoz a különleges érzékenységű, kisebbségi sorsát vállaló költő mélyen humánus magatartását. Reményik Sándor művészete valóban „öröktűzként” ég és világít, erkölcsi példát és utat mutatva a mai kor emberének is.

Kollekciók