Ajax-loader

potorb

Rate_positive 102 Rate_neutral 2 Rate_negative 0

2216 napja velünk van 24 napja láttuk utoljára

Badge-stoppos-10 Badge-stoppos-1 Badge-jobbmunkas Badge-jomunkas Badge-hardrukkcafe_20

Kívánságlista és stoppolások

Ezeket a könyveket szeretné a felhasználó elolvasni.

összes (1434)

Susan Sontag - Az ​AIDS és metaforái
Részlet ​a könyvből: "Metaforán nem értek sem többet, sem kevesebbet, csak azt, amit a fogalom általam ismert legkorábbi, legtömörebb meghatározása - Arisztotelészé - magába foglal. "A metafora - írja Arisztotelész a Poétiká-ban, - annyit jelent, hogy egy dolognak valamely más dolog nevét adjuk.." Az a szellemi művelet, amelynek során valamiről azt állítjuk, hogy azonos egy másik, tőle különböző dologgal, vagy legalábbis hasonlít hozzá, egyidős a filozófiával és a költészettel, és a megértés legtöbb fajtájának, köztük a természettudományos megértésnek, éppúgy ez a "keltetőtelepe", mint a művészi kifejezőerőnek. (Hogy ennek a ténynek kellő elismeréssel adózzam, a betegség metaforái ellen folytatott polémiámat, amelyet tíz évvel ezelőtt írtam, rövid, ám metaforáktól hemzsegő bevezetővel láttam el, ezzel a játékos ördögűzéssel próbálva megszabadítani magamat a metaforikus gondolkodás csábításától.) Persze az ember képtelen metaforák nélkül gondolkodni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem bölcsebb, ha bizonyos fajta metaforáktól óvakodunk, vagy legalábbis megpróbálunk lemondani róluk. Éppúgy, természetesen, minden gondolkodás egyszersmind értelmezés is, de ez nem jelenti azt, hogy nem helyes időnként fellépni mindenfajta értelmezés ellen."

Susan Sontag - A ​betegség mint metafora
A ​betegség az élet sötét oldala, a kínosabbik, a terhesebb állampolgárság. Ugyanis minden ember kettős állampolgársággal születik, egyaránt polgára az egészség és a betegség birodalmának. Bár mindannyian szívesebben használjuk az egészség útlevelét, előbb-utóbb valamennyien rákényszerülünk, hogy ha rövid időre is, de átlépjünk a másik királyság állampolgárának szerepébe. E könyvben nem azt szeretném leírni, hogy mit jelent a valóságban, ha az ember átköltözik a betegség birodalmába, hanem azt, hogy miféle, embert büntető, illetve bizalmas képzetek tapadnak hozzá: nem a betegség valóságos geográfiája érdekel, hanem mintegy a nemzetkarakterológia sztereotípiái. Könyvem tárgya nem a betegség maga, hanem a betegség átvitt értelmű és metaforikus alkalmazása. Az én véleményem szerint a betegség nem metafora, és a betegséghez való emberi viszony legigazabb változata - egyben a betegség elviselésének legegészségesebb módja is - az, amely a leginkább meg van tisztítva a metaforikus gondolkodás elemeitől. Tudom, szinte lehetetlen feladatra vállalkozik, aki előítéletek nélkül szándékozik letelepedni a betegség birodalmában, ahol a tájat baljós metaforák népesítik be. Könyvemet e metaforák megvilágításának és felszámolásának eszközéül ajánlom.

Faruk Šehić - Az ​Una hullámai
A ​háborúval nem lehet szembenézni. Aki túléli, az ezzel kínlódik. E regény szerzője a kilencvenes évek boszniai háborújának katonái és túlélői közé tartozik. Számtalanszor eleshetett volna valamelyik isten háta mögötti fronton, puskával a kezében. Számtalanszor meg is bolondulhatott volna a háború után. Irodalomból, fényszavakkal alakította ki a pajzsát, így védekezett, vallja. Írt háborús novellákat is, első regényében azonban a háborút a fonákjáról dolgozta fel: azt írta meg, hogy mi veszett oda. Gyermekkorát a gyönyörű Una folyó partján, azokat az időket, amikor együtt lélegzett a természettel, és amikor még senki sem sejtette, hogy mi készül az emberi lelkekben és fejekben. Számára fontosabbá váltak ezek a régi, egy egészen más világból való élmények, mint azok a szilánkok, amelyeket a háborúról őriz és bunkerez be az emlékezetében. Az emlékezet küzd ebben a regényben azért, hogy egy hadviselt fiatalember ép és egészséges férfi lehessen a hatalmas, de korántsem fenséges veszteségtörténet után. Nagy itt a szép szó tétje: az élet.

Láng Zsolt - Kovács ​Emma születése és más elbeszélések
A ​szerző újabb elbeszéléseinek gyűjteménye valakinek a születéséről szólnak, akit senki nem vár, senki nem akar, és többnyire azon van az egész kisváros, amelynek kórházában Kovács Emma mégis kipottyan a dadák tenyerére, hogy világra soha ne jöhessen...

Zadie Smith - Fehér ​fogak
A ​második világháború utolsó napjaitól az ezredfordulóig ível Zadie Smith regénye, amelyben három észak-londoni család élete gabalyodik össze minden lehetséges módon: szerelemben és gyűlöletben, politikában és történelemben, s a vak vagy éppen bölcs? véletleneknek abban a hátborzongató elegyében, amely mindent ésszel kibogozhatatlan szövevénnyé kutyul. A színtiszta angol Archibald Jones és a bangladesi Szamad Miah örök barátsága 1945-ben köttetik, amikor egy angol tankban szolgálnak, s végül az unalmas utászmunka mellett egy kis kaland is kijut nekik: elfognak egy francia tudóst, aki a náciknak dolgozott Egy elrontott első házasság, egy meghiúsult öngyilkossági kísérlet és az áldásos véletlenek összjátéka után, immár valamikor a hetvenes években Archibald egyszer csak azon veszi észre magát, hogy egy gyönyörű szép, csokoládébőrű jamaicai lány a felesége: a vakítóan fehér fogú Clara A gyerekek Szamad iker fiai és Archie-ék lánya a gyökereiket, identitásukat, istenüket és életük értelmét keresve lázadnak a szülők ellen: történelmi sebek fakadnak fel, hormonok és hitek tombolnak bennük és szélsőséges ideológiákat valló fundamentalista mozgalmak körülöttük, s minden még bonyolultabb lesz, amikor megjelenik a színen a bölcs, racionális Chalfen család és a FuturEgér, az a genetikailag módosított kis állat, mellyel a nagy tudós Chalfen meg akarja mutatni az emberiségnek, hogy immár úrrá lehetünk a véletleneken, s az ember hála a hozzá hasonló tudósok áldásos munkájának többé nem lesz kiszolgáltatva elhibbant, vak gének működésének. S egy nagy zárójelenetben, amikor az isteni teremtésbe beavatkozni próbáló Chalfen ellen lázad és tüntet az iszlám fundamentalista (Szamad fia), a radikális állatvédő (Chalfen fia) és a Jehova tanúja (Clara anyja), a sors megint Archibaldra, a tökéletes átlagemberre bízza a hősi tettet...

Zadie Smith - A ​szépségről
Howard ​Belsey, a liberális beállítottságú angol művészettörténész Wellingtonban, egy Boston környéki kis amerikai egyetemen morzsolgatja végnapjait. Afro-amerikai felesége, Kiki fúj rá, mióta tudja, hogy Howard csalja őt. Nagyfiuk, Jerome apja esküdt ellenségének, a Howardhoz hasonlóan Rembrandt-szakértő, ám ultrakonzervatív trinidadi-angol Monty Kippsnek a védőszárnyai alá húzódik, és beleszeret Monty gyönyörű lányába, Victoriába. Az igazi bonyodalmak és a nagy érzelmi sakkjátszmák akkor kezdődnek, amikor Monty egyszer csak felbukkan Wellingtonban, mint vendégprofesszor. Miközben Belsey és Kipps között dúl a bősz vita a pozitív diszkriminációról, a két feleség összebarátkozik, Zora Belsey egy fiatal gettórapper karjaiba omlik, a legfiatalabb Belsey gyerek, Levi pedig egy csoport haiti menekült között véli megtalálni identitását.

Zadie Smith - White ​Teeth
One ​of the most talked about fictional debuts of recent years, _White Teeth_ is a funny, generous, big-hearted novel, adored by critics and readers alike. Dealing - among many other things - with friendship, love, war, three cultures and three families over three generations, one brown mouse, and the tricky way the past has of coming back and biting you on the ankle, it is a life-affirming, riotous must-read of a book.

Kim Leine - Kalak
Élet ​és irodalom különbözőségével mindenki tisztában van. Habár, természetesen, ismerünk regényes életeket, valamint életregényeket is. Kim Leine műve nem a különbözőség jegyében fogant. Élete és szavai egységben állnak. Ha nem volna ennyire regényes - regényszerű -, amit ír, akár memoárnak is tekinthetnénk e művet. Családon belüli erőszak, promiszkuitás, alkoholizmus, drogfüggőség, elidegenedés - Leine minden rémálmot végigélt, hogy aztán papírra vethesse az ébredés tiszta mondatait. Minden szenvedéstörténet szükségszerűen túlmutat önmagán: az ég és a föld, Isten és ember kapcsolatát szimbolizálja. Teremtéstörténet. És mint ilyen: közös. Mindannyiunk ügye. "Fent vagytok. Tudom, hogy odafent vagytok" - írja Leine. A feloldozás pedig már az olvasó dolga.

Kim Leine - A ​Végtelen-fjord prófétái
1793-ban ​járunk. Morten Falck, az ambiciózus fiatalember ahelyett, hogy a civilizált Dániában maradna, és menyasszonyával egy nyugodt lelkészlakba költözne, elhagyja a lányt, és Grönlandra utazik missziós tevékenységet folytatni. A szigeten a dán gyarmatosítók az őslakosokat gyötrik, miközben elemészti őket az unalom és a szélsőséges időjárás: télen a hónapokon át tartó sötétség, nyáron az éjszakai napsütés őrülete. A keresztény hitre tért grönlandiak lázonganak, vezetőjük Habakuk, a próféta és felesége, Maria Magdalene. Szabadságról, egyenlőségről és testvériségről álmodoznak a francia forradalomtól négyezer kilométerre. Falck azt az utasítást kapja feljebbvalóitól, hogy térítse jobb belátásra az eretnekeket – ha kell, erőszakkal. Eközben felbukkan egy rejtélyes asszony, aki a szomszéd telep baljós titkokkal övezett misszionáriusától érkezett, s a helyi nők ösztönösen gyűlölni kezdik. Morten Falck dán és grönlandi asszonyok, vezetők, barátok, kötelességek között őrlődik, s emellett megpróbál önmaga és az egyház mércéinek is megfelelni. A lehetetlen vállalás hamar tragédiákba torkollik… Leine felkavaróan szuggesztív, a legapróbb részletekig hiteles műve lenyűgöző szereplőgárdát mozgatva járja körül az én és a külvilág kapcsolatának kérdését, olyan helyszínt és időt választva, mely a végletekig élezi a problémát.

Darvasi László - Szerelmem, ​Dumumba elvtársnő
Az ​alcím talán meg fogja téveszteni azokat, akik mindenáron az összetétel előtagját keresik, viszont biztosan nem fognak csalódni azok, akik a novellákat szeretik. Van itt sok minden, ami nem magyar: Kairó, Brazília, Románia, Amerika, Kongó, Párizs, elvtársak és elvtársnők a félmúltból, urak és úrnők a régi meg a mai világból. Ám ha a kötet végére ért az olvasó, mégis tudja majd: igazi magyar novellákat olvasott, a kortárs kispróza egyik legeredetibb művelőjétől.

Zilahy Péter - Az ​utolsó ablakzsiráf
Tito ​hétéves korában megmondta a papnak, hogy unalmas a mise. A pap megszidta, rossz fiú vagy. Attól fogva nem hitt a rosszban.

Wolfgang Herrndorf - Csikk
2010 ​Berlin. Maik Klingenberg, a tizennégy éves kamasz éli az ilyen korú srácok unalmas mindennapjait. Egy berlini gimnázium tanulója, családi élete a megszokottan zűrös: anyja alkoholista, a csőd előtt álló ingatlanos apja szeretőt tart, Maik reménytelenül szerelmes Tatjana nevű szerb származású osztálytársnőjébe. Magányos, érzékeny, okos, szentimentális, ám a gyakorlati életben tökéletesen tapasztalatlan és kissé gyáva. Eljön a vakáció ideje, de Maik nem mehet nyaralni, két hétre egyedül marad a város szélén álló nagy házban, anyja újabb elvonókúrán, apja a titkárnőjével vidéken „dolgozik”. Ekkor jelenik meg a ház előtt egy lopott autóval Csikk becenevű osztálytársa, aki eredetileg az Andrej Csicsacsov nevet viseli. A két srác gyorsan összebarátkozik, és a meglovasított trogya Ladával, nagyjából tisztán az unalom leküzdése ellen, elindulnak a nagy utazásra, Csikk rokonaihoz, Havasalföldre. Hogy nem jutnak el oda, az természetes… A regény, amolyan kettős nevelődési regény, másrészt epikus road movie, a Kelet-Németországon át vezető kalandozás története, Maik egyes szám első személyű narrációjában előadva. A német kritika előszeretettel nevezte az új Zabhegyezőnek a regényt, nem egészen alaptalanul. Kamaszromantika, tapasztalatlan gyerekek kalandjai, az otthontalanság érzése a felnőttek világában, mint Salinger egykori sikerkönyvében. Kallódó fiatalok a szellemesen és ötletesen bonyolított cselekményben, könnyű kézzel, de nem felületesen megírva.


Elérhető példányok

Ezek a felhasználó ebben a pillanatban is elérhető könyvei. Ha egy könyvből többet tett fel, akkor az többször szerepel a listában.

Mészöly Dezső - Villon ​árnyékában
A ​költő írja: Születésem havát, augusztust mutatja a könyv borítója, Villon-kori mesterek ábrázolásában. Mindenképpen ideillik hát ez a kép is. S örülök, hogy ideillik, mert engem megbabonázott. Szép lányok, szép lovak, jó sólymok, várkastély, felhőtlen ragyogás, meztelen fürdőzés - minden olyan édességes harmóniában tündököl itt együtt, mint boldogító kamaszkori álmaink ébredés előtti pillanataiban. A kötet versei persze sötétebb égboltok alá is elvezérelnek. De a legfeketébb sorok közein is át-átdereng valami abból a kacér sugárzásból, amiért mindig érdemes volt élni ebben a gyötrelmes és gyönyörűséges világban. Nagy állomás ez a könyv az életemben. Először gyűjtöm össze egy nyalábba verseim és versfordításaim javát - benne A teljes Villon-nal, mely talán a kötet szíve... Ez utolsó szavammal nem a saját verseim kórusát akarom halkabbra fogni. Olyan költő könyve ez, aki sohasem tett különbséget eredeti és fordított versei közt: tulajdon vérével éltette valamennyi magzatát.

Harle Tamás-Ládonyi László - A magyar sport évkönyve 1992
Kiadja a Trio Budapest Bt.

Frisnyák Sándor - Szabolcs-Szatmár ​megyei útikönyv
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bókay János - Egy ​rózsaszál szebben beszél
Bókay ​János utolsó írása zenés színpadaink egyik legnépszerűbb repertoárdarabjának, Kacsoh Pongrác János vitézének regénye. Bókay vérbeli írói talentummal, számtalan szerteágazó szállból szövögeti sokrétű és mégis egységes képpé a mintegy fél évszazada változatlan sikerű daljáték keletkezésének történetét. Plasztikus portrét fest mindazokról, akik e történetben szerepet játszottak. Főhősei a zeneköltő mellett Heltai Jenő, Beöthy László és a szövegíró Bakonyi Károly. A kortárs szeretetével felelevenített portrék, az ügyesen szőtt cselekmény háttereként pedig folyvást ott él, mozog a század elejének színházi világa, a kor társadalmának a szemtanú hitelt adó vonásaival megrajzolt hangulatos képe.

George Bernard Shaw - A ​muzsikáról
"Vannak ​emberek, akik nem olvasnának másról, mint csakis és kizárólag a muzsikáról. Ezeket jobban érdeklik a szenteknél a halott primadonnák, és a hatalmas hódítóknál a hajdani nagy tenoristák. Feltehetőleg csakis az ilyen embereknek fog majd valaha is eszükbe jutni, hogy ezt a három kötetet elolvassák."

Graham Greene - Szerepjátszók
Komédiások ​vagyunk valamennyien, mondhatja a drámai feszültséggel telített cselekmények során feledhetetlen alakjaival több ízben is a szerző. Magunk választjuk, vagy belekényszerülünk, de szerepet játszunk az életben, több-kevesebb szerencsével és következetességgel, amint ez színpadon általában történni szokott. Első ízben 1966-ban megjelent regényének szálait ezúttal egzotikus terepen, Haiti szigetén bonyolítja a világhírű író, és hűvös, okos, hősnek aligha nevezhető főszereplőjét első személyében, narrátorként számoltatja be a történtekről. Hűvös azonban az izgalmas légkörben egyes-egyedül az elbeszélő marad, csodálatos művészettel ábrázolt szerelmi viszonyában is tartva cinikus objektivitását. A többi, bravúrosan jellemzett figurát egytől egyig hit vagy cél hevíti, s velük illusztrálja Greene, hogy ma már elkötelezettség nélkül fehérnek, feketének egyaránt elképzelhetetlen az élete a föld minden pontján, s e regényével ismét a tőle megszokott nagy élménnyel ajándékozza meg az olvasót.


Sikeres passzolások

Ezek a felhasználó sikerrel lezárt rukkolásai, amelyek passzal végződtek.

összes (41)

David Grossman - Egy ​ló besétál a bárba
Grossman ​regénye megrázó és lélegzetelállító olvasmány. Árulások a szerelemben, hűtlenség a barátok között, magárahagyatottság a családban, bűntudat, mely feloldozásért kiált. A férfi őrlődik a színpadon a közönség iránti kötelezettsége és az önmaga iránti tartozása közt. Dovalé maró, bántó humorral provokálja a nézőket, nem tudva, nevetni fognak-e vagy sírni - és teszi mindezt úgy, hogy a közönség soraiban ott ül régi gyerekkori barátja, aki megpróbálja megérteni: vajon a komédiás miért is hívta meg erre az előadásra?

Benkő Loránd - A ​történeti nyelvtudomány alapjai
A ​szerző több konkrét magyar nyelvtörténeti tárgyú könyve és igen számos ilynemű tanulmánya, cikke után e műben a nyelv történetének általános, elméleti kérdéseit tárgyalja. Fejtegetései középpontjában a nyelvi változások tematikája áll: sokféle nézőpontból taglalja a változások mibenlétét, körülményeit, nyelvrendszerbeli helyzetét, belső törvényszerűségeit, a nyelvek érintkezésével összefüggő mozzanatait, a változások okát és célját, értékrendjét stb. a többnyire bonyolult elméleti kérdéseket igyekszik közérthető formában előadni, egyeztetve a magyar szakos egyetemi hallgatók általános nyelvtörténeti tanulmányi kívánalmait a nyelvtörténeti kutatóinak inkább tudományos kézikönyv iránti igényével. Elvi téziseit bő példaanyaggal szemlélteti, amely - tekintettel az oktatás céljára - elsőrendűen magyar nyelvi, de ahol a felmerülő kérdések megvilágításához a nemzeti nyelv példái nem elegendők, idegen nyelvi anyaggal illusztrált problematika is nagy számban előkerül.

Petőfi S. János - A ​jelentés értelmezéséről és vizsgálatáról
A ​szemiotikai textológia olyan interdiszciplináris fogantatású szövegszemiotikai diszciplína, amely felépítésében: - tekintettel van a kommunikációszituációk, jelrendszerek és kommunikátumok lehetséges típusaira, sem valamely természetes nyelvhez, sem valamely médiumhoz nem kötött; - a szövegeket speciális szemiotikai felépítéssel rendelkező jelkomplexusoknak tekinti, amelyeket nem statikus objektumokként kezel, hanem fizikai megjelenési formájuk és azok befogadói interakciójának eredményeként; - az interpretációtípusok között központi jelentőséget tulajdonít az értelmező interpretációnak, a szövegmegközelítések között jelentős szerepet szán a kreatív-produktív megközelítésnek; - a szövegek létrehozása és befogadása folyamán használt tudás-, hipotézis- és preferenciarendszerek eredetének különféle lehetőségeivel számol; és - az interpretációk eredményeinek bemutatásakor maximális explicitségre törekszik

Tersánszky Józsi Jenő - A ​margarétás dal
"Vannak ​az istenségek legáldottabbikának, a szerelem istenének különös kegyében született nők. Nem az istenségek vagy az ő hibájuk, hogy az a drága ajándék, amit a szív hordhat, hogy a vérük mohóbb és buzgóbb, sokat és nagyon tudjanak szeretni, átokká is válhat. Az ilyen nők számára a vágy drágalátos varázsló, de könyörtelen orgyilkos is egyben, aszerint, hogy az útján járnak vagy ellene cselekszenek." Ilyen nő volt a félig orosz, félig osztrák Sa, azaz Natasa Grigorjevna Gajdarova, a nevelőnőből lett kokott. Körülményeinek s talán még inkább hajlamainak hatására prostituálódott ugyan, de a társadalom perifériájára szorulva is több szívbeli jóságról és állhatatosabb szerelemről tett tanúbizonyságot, mint magát erkölcsösnek mondó környezete. A képlet - ismerős. Tersánszky persze nem írt érzelgős perdita-regényt; a szeretetteljes távolságtartás, no meg a "melleslegességek" elhagyása érdekében Natasa elbeszélését félbe-félbeszakítja a megértően ironikus újságíró, Nagy Ferenc narrációja. Így bontakozik ki az első világháború komor díszletei között játszódó történet: Sa élete egyetlen igaz, síron túl is tartó, ám soha be nem teljesedhetett szerelmének tragikomikus története. Hetyke életszeretet és a konvenciók derűs semmibevevése sugárzik A margarétás dalból, az, amit Ady így fogalmazott meg: "ez a 'föl a fejjel', ha gránát vagy téboly fogja mindjárt leszedni - ez szép".

John Updike - Nyúlketrec
Harry ​(„Nyúl”) Angstrom visszatért feleségéhez, befogta magát az igába: apja mellett robotol egy kis nyomdaüzemben. Most éppenséggel Janice az, aki szökni akar – házasságuk érzelmi elsivárosodása az autóügynök Charlie Stavroshoz, apja egyik beosztottjához űzi. Körülöttük ott tombolnak az 1960-as évek, a faji zavargások, a polgárjogi küzdelmek, a vietnami háború és nem utolsósorban a Holdra szállás évtizede. A társadalmi változások nagy korszaka Nyúl fejlődésének is jelentős állomása. Kristályosodik alapvető konzervativizmusa, de szabadság- és embereszménye is: egyfelől makacsul újra és újra kiáll Amerika vietnami „küldetése” mellett, nem hajlandó csakis rosszat feltételezni a politikusokról, másfelől az új jelenségeket is szeretné megérteni, nyitott minden interpretáció, minden vita előtt. Janice elköltözött, egyedül kell nevelnie fiukat, a tizenhárom éves Nelsont, s ráadásul befogad a házába két „forradalmárt”: a törvény elől bujkáló, kábítószer-élvező és -terjesztő, önjelölt Megváltó, fekete vietnami veteránt, Szúnyogot és az alig tizennyolc éves gazdag hippilánykát, Jillt. Éjszakába nyúló eszmecseréik, mozgalmi „szeminárjaik” hűen tükrözik a társadalmi felfordulás zavarosságát éppúgy, mint elkerülhetetlenségét és végső kilátástalanságát. A kendőzetlenül ábrázolt szerelmi háromszög s maga a történet megint csak tragédiába torkollik, hogy azután Janice és Nyúl, az emblematikus amerikai átlagházaspár tovább folytassa ketrecbe zárt, mégis egyre kiteljesedő életét.

Jászberényi Sándor - Budapest ​- Kairó
Mit ​keres egy magyar a forrongó Észak-Afrikában és a Közel-Keleten? Csupa olyan élethelyzetben, amikor a saját élete tudhatóan egy fabatkát sem számít? A legbensőbb okot nem kell feltétlenül ismertetnie ennek a könyvnek, még akkor sem, ha az ember, aki részt vesz az összecsapásokban és visszaemlékezik rájuk, aki elemzi a történések hátterét és izgatottan várja a fejleményeket: éppen ő a lényege ennek a naplónak. Mert ez a forradalom hús-vér emberek forradalma. Számtalan tárgyilagos tudósítást olvashattunk az "Arab Tavaszról", melyeket újabb, "még pontosabb és aktuálisabb" tudósítások feledtettek el. Számtalan "szakértő" érezte úgy, hogy pár nap alatt a konfliktusok legmélyére láthat. Biztonságos hotelszoba-fedezékből megértheti azokat, akik odakint naponta meghalnak az utcákon. Ez a könyv nem ilyen - sokkal egyszerűbben emberi. Ez a könyv jó.

Sopotnik Zoltán - Saját ​perzsa
Még ​élt a testvérem, mikor kitalálta a perzsát. Hogy átküldi néha. A súlyos betegek fantáziája nem ismer határt. (Egy kontra az égieknek, vagy ki tudja.) Falat, csempét tör, bontja a száraz elmét. Így beszélgettünk, ha már rendesen nem lehetett. - Sopotnik Zoltánnak démonai vannak. Meg angyalai, meg főleg egy perzsája, aki csak az övé. Vagy inkább azé, aki ebben a kötetben Sopotnik Zoltánként szólal meg, és a fentiek mellé még bonyolult családja is van, tele tragédiákkal, történelemmel, apró és kevésbé apró élethazugságokkal. Egyszóval tele a puttonya, és ebből a puttonyból néha vérfagyasztó, néha varázslatos figurák bukkannak elő. Egy üveggyár például, ahol a munkások között a sámán tart rendet, vagy egy kislány, akit mindenki öregasszonynak lát. Ez a könyv az ő történetüket meséli el, versben és prózában, fájdalmasan és gyönyörűen. Meseregény a durvábbik fajtából.

Gabriel García Márquez - Egy ​előre bejelentett gyilkosság krónikája
A ​mi házunk messze volt a főtértől, egy mangófaligetben, a folyónál. Margot húgom a folyóparton ment végig; az emberek olyan izgalomban voltak a püspök érkezése miatt, hogy minden más megszűnt számukra. A fekvő betegeket mindenütt kitették a kapuba, hogy megkapják az Isten orvosságát, és szaladtak az asszonyok, hozták a pulykát, a malacot meg a többi ennivalót a házak udvarából, a folyó túlsó partja felől pedig felvirágozott csónakok közeledtek. De aztán, amikor a püspök elhajózott az orruk előtt, és még a lába nyomát se hagyta ott nekik emlékbe, a másik hír, mely addig kicsire zsugorodva lapult meg, hirtelen nőni kezdett, és visszanyerte botrányméretét. Margot húgomra ekkor zúdult rá, teljes súlyával: a szép Angela Vicariót, akinek az előző napon volt az esküvője, a férje visszavitte a szülői házba, mert azt kellett tapasztalnia, hogy már nem szűz. "Úgy éreztem, hogy énalattam nyílik meg menten a föld - mondta a húgom. - De bárhogy hányták-vetették a dolgot, senki se tudta elképzelni, hogy a szegény Santiago Nasar hogyan keveredhetett bele az ügybe." Csak azt tudták biztosan, hogy az Angela Vicario két bátyja már elindult, hogy megölje.


Sikeres happolások

Ezek a felhasználó sikerrel lezárt happolásai, amelyeket átvett. Reméljük rerukkolja azokat, amiket elolvasott. :)

összes (68)

Katherine Mansfield - Egy ​csésze tea
Elbeszélései ​látszólag apróságokról, jelentéktelen dolgokról beszél: egy idős hölgy derűsen üldögél egy parkban, egy fiatal pár kineveti régimódi rókaprémjét, és ezzel elrontja hangulatát - még szokásos vasárnapi süteményét sem veszi meg. Az írónő érzékenysége, finoman szatirikus látásmódja ezekben a felvillanásokban is az emberi sorsok mélységét, az élet teljességét ragadja meg.

Závada Pál - Jadviga ​párnája
A ​naplóformában írott regény, bár történetileg az elidegenedésről, közelebbről egy rejtelmes családi szövetség csődjéről tudósít, mégsem egyszerűen a széthullás krónikája, benne rések nyílnak a moralitás titkos rejtekeire, amelyek még az egész életre kiható nagy hazugságok idején is a tisztaság hajlékai maradnak. Ez a tragikus ambivalencia, amelynek következményei az emberi természet esendőségében erednek, a sors végzetszerűségével kíséri végig a történetet. Zaklatott vidék az események színtere is: a két vagy három emberöltővel korábbi hazai peremvidék, amúgy valójában a Kárpát-medence kellős közepe, ahol mindig is a dac viharai váltakoznak a rezignáció bénító szélcsendjével. A _Jadviga párnája_ jelentős alkotás, varázslatos elbeszélés, nyelvi erejénél fogva világos gesztus a klasszikus próza eseményei felé a kortárs irodalom bizonytalan hierarchiájában.

Pléh Csaba - Pszichológiatörténet
A ​pszichológia a mai értelemben vett tudományként való megszületését sokan Descartes-nak tulajdonítják. Annak a Descartes-nak, akitől nemcsak a _cogito ergo sum_ elcsépelt szállóigéje származik, hanem aki megpróbáltam megoldani a test és a lélek viszonyának filozófiai rejtélyét. Hogyan működik az emlékezetünk? A legrégibb válasz erre az asszociáció. Hogyan alakult ki ez az elgondolás, minek adta át a helyét és miért? Milyen elméletek versengtek és versengenek vele? Mi a viszonya az élettannak a pszichológiához. Hogyan alakult ki a pszichofizika, az érzékelés kutatása? Hol kezdődött a modern kísérleti pszichológia? Hogyan hatott a az evolúció elmélete az önálló pszichológia kialakulására? Hosszan lehetne sorolni azokat a fontos kérdéseket, amelyekre a pszichológia választ keres. Pléh Csaba nagyszabású pszichológiatörténete világos áttekintését adja annak a fejlődésnek, amelynek a során az ilyen és hasonló kérdésekre választ kereső tudomány mai állapotába eljutott. Érzékeltesen mutatja be azokat a dilemmákat, amelyekkel e fejlődés során szembe kellett néznie, azokat a válságokat, amelyeken keresztülment, s azokat a pszichológiai iskolákat, amelyek egy-egy markáns megoldással jelentkeztek.

James Joyce - Ulysses
Az ​Ulysses, mint maga a szerző mondja: minden. Tragédia, regény, szatíra, komédia, eposz, filozófia. Szintézis. Az egész világ a maga rendezett rendszertelenségében, vagy rendszertelen rendezettségében, felbontva, összefoltozva, ahogy egy hétköznapi ember agyán átcsurog; felidéz átélt, olvasott, hallott gondolatokat és képzeteket, aztán eltűnik, de nem nyomtalanul, mert újra feltűnik, mint szín vagy részlet, vagy ha szín és részlet volt, mint mozgató erő vagy központi probléma. (Hamvas Béla, 1930) Joyce-nak az egész világon igen nagy tekintélye volt, mint sok mindenkinek, akit senki sem ért meg, de senki sem meri bevallani. Ha valaki intellektuális körökben megkockáztatta kifogásait, lenéző mosolyok fogadták. Most már meghalt; halottakról vagy jót, vagy semmit. Most már talán sohasem szabad bevallani, hogy blöff volt az egész. (Szerb Antal, 1941) Noha Joyce megszállottja a reklám-közhelyekből, handlékból és szirupos érzelgésből összeragadt Dublin városának, érdeklődése mégis egyetemes: az egész világ, az egész és örök ember érdekli, nem egyetlen osztály, vagy egyetlen korszak. Teljesen különbözik a századforduló naturalizmusától abban is, hogy műve tele van forma-játékkal: minden fejezet más és más kompozíciós ötlettel dolgozik: van dráma és van egy szuszra leírt belső monológ, van viktoriánus-érzelmes stílus-paródia, és van egy óriás katekizmus – műve realitás-tartalma így sokkal, de sokkal inkább érvényesül, mintha egyenletes regényformába öntötte volna. (Szentkuthy Miklós, 1947) Joyce művében az európai kultúra abban a pillanatban látható, amikor irtózatos robajjal hullik, omlik szerteszét, s csak a törmelékek, a romok utalnak arra, hogy mindez valaha, ha egyáltalán, egységes egészként működött. Thomas Mann a zárt forma, James Joyce a nyitott forma apostola. Thomas Mann a hit mitikusa, s ezért olyan komoly, James Joyce a hitetlenség mitikusa, s ezért olyan derűs. (Nádas Péter, 1978/2000) Ő akkor semmihez se kapcsolódva hirtelen azt mondta: „Tudod, mit szerzek, András fiam?” A magas ember fölvonta magát. „No?” „Egy hatalmas James Joyce-képet. – És aztán úgy, ahogy Marci úr a bajuszt mutatja: – Vumm! Az egész szobafalra!" (Esterházy Péter, 1979) Az új magyar kiadás szövegében is új: Szentkuthy Miklós fordítását a Magyar James Joyce Műhely tagjai, Gula Marianna, Kappanyos András, Kiss Gábor Zoltán, és Szolláth Dávid dolgozták át. Az utószót Kappanyos András írta.

Tábori Zoltán - Nagyvadak
Donászi ​Aladár és Bene László neve önmagában nem sokat mond. Ha azonban Hozzátesszük: skálás gyilkosság, szárazréti kettős vadászgyilkosság, győri rendőrgyilkosság, az újságolvasó, tévénéző ember azonnal felkapja a fejét. Okkal. Donászi és Bene nem akárkik. Az 1989-ben keződött gátlástalansági versenyben ők jutottak legmesszebbre. Bene szavával élve "mérföldkövei" lettek a magyar kriminalisztika történetének. Róluk, s a "nagy lehetőségek" koráról szól ez a közel száz visszaemlékező segítségével megírt tényregény.

Michel Tournier - A ​Rémkirály
Abel ​árva gyermekként a Szent Kristóf Internátusban nevelkedik. Mivel szeretet nélkül él, korán megtanul védekezni. Meggyőződése, hogy Isten feladatot adott neki. "A sors kegyetlen, de az én oldalamon áll" - vallja, s ez a gondolat átsegíti a megpróbáltatásokon. Felnőve autószerelő lesz Párizs külvárosában. Környezete furcsa embernek tartja, de mit sem sejtenek a gyermekek iránti vonzódásáról. Amikor egy autó elüti az utcán játszó kislányok egyikét, Abel rohan oda, és veszi karjaiba a sérült gyermeket. Ekkor döbben rá küldetésére, a gyermekhordozásra... Kitör a második világháború, Abel előbb a frontra kerül, majd a németek fogságába esik. Kelet Poroszország erdeiben, tavainál elveszett gyerekkorának sokszor megálmodott vidékére talál. Szinte felszabadulást jelent számára a fogság, főleg, akkor, amikor megnyílnak előtte Kaltenborn gróf ősi fellegvárának kapui, ahol a német arisztokrácia gyermekei számára létesült katonaiskola működik. Igazi küldetése ekkor teljesedik be: fiatal gyerekeket gyűjt össze, hogy a kastély falai közt kiképezzék őket a Birodalom jövendőbeli elit hadseregének katonáivá. Abelre ekkor ragad a Rémkirály név...

Horváth Futó Hargita - Iskola-narratívák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Doris Lessing - A ​fű dalol
Zimbabwe. ​Kíméletlen hőség. A fű dalol egy különös gyilkosság lenyűgöző története, hősei: a testi szerelemtől viszolygó, ám a társadalmi konvenciók miatt házasságba menekülő fehér nő, a megélhetésért és az asszony szerelméért elkeseredetten küzdő gyenge férfi, valamint az igazságtevő fekete szolga, akik félelmetes, végzetszerű szenvedéllyel pusztítják el egymást és magukat. 2007-ben Doris Lessing kapta az irodalmi Nobel-díjat. A 88 éves írónő ezzel szinte minden jelentős irodalmi elismerést magáénak tudhat. Perzsiában született, évekig élt Dél-Afrikában, majd A fű dalol című első regényével vált világszerte ismertté. Lessing 1956 előtt baloldali szimpatizáns, majd a hatvanas évek feminista ikonja, aki erős kritikai szemlélettel és páratlan tehetséggel ír századunk nagy kérdéseiről: a rasszizmusról és a nőket béklyózó konvenciókról.


Saját könyvtárban

Ezek a felhasználók jelezték, hogy megvan nekik a könyv.

összes (20)

Kovács András Ferenc - York ​napsütése zengő tombolás
Kovács ​András Ferenc a lírai rögtönzések poétája is, különösen annak a ritmusos, spontán, szó szerint látványos, mégis hétköznapi beszédnek a mestere, melyben a színház és a vers egyre inkább elkülönülő világa termékenyen kapcsolódik össze, s keze nyomán élettel telítődik a vers-színház, amely hol világdráma, hol utcai örömzene, vagy kész kabaré. S hogy miért ,,kettős verseskönyv"? A York napsütése sekszpirályi, és a Zengő tombolás hétköznapi versei egymásra is rímelnek, kiegészítik egymást, s hol láthatón, hol láthatatlanul folytatják kettősségekkel teljes párbeszédüket - sokszorozottan megkettőzötten, kettős visszhangokkal válaszolgatnak egymásnak. A Shakespeare szellemének szentelt könyv így lesz színházi könyvvé, a színházi könyv pedig így úszik át a költészetek szellemének szentelt hétköznapok nem kevésbé teátrumi könyvébe, miközben mindkét könyv egyetlen, rejtett harmadikká (apakönyvként is olvashatóvá) változik át. A többi csak játékosság, teremtő szómágia, töprengő aggódás a hatalmas színház, azaz a voltaképpeni világ sorsa felett.

Závada Pál - Jadviga ​párnája
A ​naplóformában írott regény, bár történetileg az elidegenedésről, közelebbről egy rejtelmes családi szövetség csődjéről tudósít, mégsem egyszerűen a széthullás krónikája, benne rések nyílnak a moralitás titkos rejtekeire, amelyek még az egész életre kiható nagy hazugságok idején is a tisztaság hajlékai maradnak. Ez a tragikus ambivalencia, amelynek következményei az emberi természet esendőségében erednek, a sors végzetszerűségével kíséri végig a történetet. Zaklatott vidék az események színtere is: a két vagy három emberöltővel korábbi hazai peremvidék, amúgy valójában a Kárpát-medence kellős közepe, ahol mindig is a dac viharai váltakoznak a rezignáció bénító szélcsendjével. A _Jadviga párnája_ jelentős alkotás, varázslatos elbeszélés, nyelvi erejénél fogva világos gesztus a klasszikus próza eseményei felé a kortárs irodalom bizonytalan hierarchiájában.

Darvasi László - A ​lojangi kutyavadászok
„Kínai ​novellák” – olvasható Daravasi László könyvének alcímében. Az elbeszélések gyűjteménye Kínába vezet bennünket, a császárok korába; uralkodók felvirágzásának és szükségszerű pusztulásának vagyunk a tanúi – vagy mégsem. Születésről és halálról, boldogságról és gyászról, hűségről és árulásról, igazságról és titokról, hatalomról és kiszolgáltatottságról, a valóságról és a valóság folyamatos kicsúfolásáról olvasunk – vagy mégsem. Még a mindentudó Csin Akadémia sem ismerhet mindent, pedig a Csin Akadémiáról úgy hírlik, mindennel tisztában van és minden eszköz a rendelkezésére is áll, hogy képes legyen a megragadhatóról és a beláthatatlanról, a megtörténtről és a meg nem történtről egyaránt tudomást szerezni. Vagy mégsem? A lojangi kutyavadász olvasója pontosan ugyanabban a helyzetben van, mint a Csin Akadémia. Elmerülhet a könyv világában, megtalálhatja az elbeszélések fortélyait, követheti izgalmas fordulatait, élvezheti a történetek klasszikus teltségét és modern csonkaságát, vagyis mindenről tudomást szerezhet – ha nyitva tartja a könyvet, akkor ehhez minden eszköz a kezeügyében is van. Ám sohasem mehet biztosra, kivéve akkor, ha azt keresi, amihez ezeknek az írásoknak a szerzője a legjobban ért: a mesét.

Katherine Mansfield - Egy ​csésze tea
Elbeszélései ​látszólag apróságokról, jelentéktelen dolgokról beszél: egy idős hölgy derűsen üldögél egy parkban, egy fiatal pár kineveti régimódi rókaprémjét, és ezzel elrontja hangulatát - még szokásos vasárnapi süteményét sem veszi meg. Az írónő érzékenysége, finoman szatirikus látásmódja ezekben a felvillanásokban is az emberi sorsok mélységét, az élet teljességét ragadja meg.

Doris Lessing - A ​fű dalol
Zimbabwe. ​Kíméletlen hőség. A fű dalol egy különös gyilkosság lenyűgöző története, hősei: a testi szerelemtől viszolygó, ám a társadalmi konvenciók miatt házasságba menekülő fehér nő, a megélhetésért és az asszony szerelméért elkeseredetten küzdő gyenge férfi, valamint az igazságtevő fekete szolga, akik félelmetes, végzetszerű szenvedéllyel pusztítják el egymást és magukat. 2007-ben Doris Lessing kapta az irodalmi Nobel-díjat. A 88 éves írónő ezzel szinte minden jelentős irodalmi elismerést magáénak tudhat. Perzsiában született, évekig élt Dél-Afrikában, majd A fű dalol című első regényével vált világszerte ismertté. Lessing 1956 előtt baloldali szimpatizáns, majd a hatvanas évek feminista ikonja, aki erős kritikai szemlélettel és páratlan tehetséggel ír századunk nagy kérdéseiről: a rasszizmusról és a nőket béklyózó konvenciókról.

Visky András - Hóbagoly
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

William Faulkner - A ​hang és a téboly
A ​kísérlet: Faulkner legnagyobb, méltán leghíresebb regénye. A történet: a faulkneri legendakör legteljesebb összegzése. Egy átokvert család, mint "az elátkozott Dél" megtestesítője - ismerős képlet, ám a Compsonok históriája jóval szövevényesebb, semhogy mindenestül beleférne. Sorstragédia, mint az Atreidáké. S mint minden tragédia, mondataiban - áradó és meg-megbicsakló, darabokra töredező és oldalak, évtizedek távolából is egymást kereső, eltéphetetlenül összetartozó mondataiban - roppant ellentéteket markol össze: durva komikumot és nemes heroizmust, bűnt és bűnhődést, jót és rosszat, feketéket és fehéreket. Tragikus költészet ez, szemléletében, szerkesztésmódjában és stílusában egyaránt. És tragikus filozófia, melyben egyszerre szólal meg az emberi önkifejezés két végletesen távoli lehetősége: "a hang" - az értelmetlen iszonyat történelem előtti üvöltése, és "a téboly" - a túlhajszolt értelem, a betegesen érzékeny huszadik századi tudat önmagát tagadó-bizonygató vitája. Négy elbeszélő - három Compson-testvér (egy idióta, egy öngyilkosjelölt, egy kisvárosi Jágó) és végezetül maga a szerző - mondja el ugyanazt a históriát. Négy változatban pereg le előttünk ugyanaz az álom: korunk látomása. A modern világ ős-egyszerű elemekből összeálló bonyolult rendszere tárul föl benne, a modern ember végzetesen bizonytalan, de mégis gyötrelmes bizonyossággal létező erkölcsi világrendje.

James Joyce - Ulysses
Az ​Ulysses, mint maga a szerző mondja: minden. Tragédia, regény, szatíra, komédia, eposz, filozófia. Szintézis. Az egész világ a maga rendezett rendszertelenségében, vagy rendszertelen rendezettségében, felbontva, összefoltozva, ahogy egy hétköznapi ember agyán átcsurog; felidéz átélt, olvasott, hallott gondolatokat és képzeteket, aztán eltűnik, de nem nyomtalanul, mert újra feltűnik, mint szín vagy részlet, vagy ha szín és részlet volt, mint mozgató erő vagy központi probléma. (Hamvas Béla, 1930) Joyce-nak az egész világon igen nagy tekintélye volt, mint sok mindenkinek, akit senki sem ért meg, de senki sem meri bevallani. Ha valaki intellektuális körökben megkockáztatta kifogásait, lenéző mosolyok fogadták. Most már meghalt; halottakról vagy jót, vagy semmit. Most már talán sohasem szabad bevallani, hogy blöff volt az egész. (Szerb Antal, 1941) Noha Joyce megszállottja a reklám-közhelyekből, handlékból és szirupos érzelgésből összeragadt Dublin városának, érdeklődése mégis egyetemes: az egész világ, az egész és örök ember érdekli, nem egyetlen osztály, vagy egyetlen korszak. Teljesen különbözik a századforduló naturalizmusától abban is, hogy műve tele van forma-játékkal: minden fejezet más és más kompozíciós ötlettel dolgozik: van dráma és van egy szuszra leírt belső monológ, van viktoriánus-érzelmes stílus-paródia, és van egy óriás katekizmus – műve realitás-tartalma így sokkal, de sokkal inkább érvényesül, mintha egyenletes regényformába öntötte volna. (Szentkuthy Miklós, 1947) Joyce művében az európai kultúra abban a pillanatban látható, amikor irtózatos robajjal hullik, omlik szerteszét, s csak a törmelékek, a romok utalnak arra, hogy mindez valaha, ha egyáltalán, egységes egészként működött. Thomas Mann a zárt forma, James Joyce a nyitott forma apostola. Thomas Mann a hit mitikusa, s ezért olyan komoly, James Joyce a hitetlenség mitikusa, s ezért olyan derűs. (Nádas Péter, 1978/2000) Ő akkor semmihez se kapcsolódva hirtelen azt mondta: „Tudod, mit szerzek, András fiam?” A magas ember fölvonta magát. „No?” „Egy hatalmas James Joyce-képet. – És aztán úgy, ahogy Marci úr a bajuszt mutatja: – Vumm! Az egész szobafalra!" (Esterházy Péter, 1979) Az új magyar kiadás szövegében is új: Szentkuthy Miklós fordítását a Magyar James Joyce Műhely tagjai, Gula Marianna, Kappanyos András, Kiss Gábor Zoltán, és Szolláth Dávid dolgozták át. Az utószót Kappanyos András írta.


Olvasta

Ez a kollekció nem tartalmaz egyetlen könyvet sem: Olvasmányok

Kollekciók