Ajax-loader

Mihók Adrienn

Rate_positive 94 Rate_neutral 0 Rate_negative 0

2097 napja velünk van 33 napja láttuk utoljára

Supporter_300 Badge-stoppos-10 Badge-stoppos-1 Badge-jobbmunkas Badge-jomunkas Badge-hardrukkcafe_20

Kívánságlista és stoppolások

Ezeket a könyveket szeretné a felhasználó elolvasni.

összes (46)

Pilinszky János - Csönd ​és közelség
„A ​jótettek javarészt titokban születnek.” „Gyerekkorunkban meg kellene halnunk, tudásunk csúcsán, alzatunk magasán, de tovább élünk, foltozgatva és toldozgatva a jóvátehetetlent.” „Információs áradatban élünk, mindenki beszél, és senki sem hallgatja meg a másikat.” „Pedig a halállal szemben egyedül a szeretetben bízhatunk.” „A jó ajándék önmagunk egy darabja.” „A világban élő ember nem láthatja Istent. Az Istenben élő ember tisztán látja a világot.”

Csáth Géza - Mesék, ​amelyek rosszul végződnek
Évek ​óta csillapíthatatlan érdeklődés övezi a 20. század egyik legkülönösebb prózaírójának, Csáth Gézának összegyűjtött novelláit. A kötet tartalmazza az író életében megjelent öt novelláskötetének anyagát, valamint azokat az elbeszéléseket, amelyek a korabeli napilapokban, folyóiratokban láttak napvilágot. Az olvasó olyan remekművekkel találkozhat a könyv lapjain, mint az Apa és fiú, az Anyagyilkosság, A béka, A varázsló halála és A kis Emma. A magyar prózairodalom e maradandó érékei az életmű egésze szempontjából is kiemelkedő jelentőségűek.

Popper Péter - Lélekrágcsálók
Ebben ​a válogatáskötetben Popper Péter legjobb előadásai közül gyűjtöttünk egy csokorba tízet, melyek megmutatják, milyen végtelenül színes egyéniség és bölcs, jó humorú tanító volt a nemrég elhunyt pszichológus. Az elgondolkodtató, szórakoztató fejezetek hétköznapi életünk egy-egy fontos témájára épülnek, ilyen például a félelem, a szorongás, a depresszió, az egyéni és kollektív hazugságok, a játszmák, a családi és párkapcsolati konfliktusok, krízisek. Popper Péter hosszú éveken át, egészen haláláig rendszeresen tartott a széles nyilvánosságnak szóló előadásokat, melyeket az ország minden pontján óriási érdeklődéssel várt a közönség. Ezeken a sokszor több száz fős találkozásokon az élet nagy kérdéseiről és problémáiról mesélt, melyek alaposan meg tudják gyötörni, sebezni az emberi lelket. Ezeket nevezte ő lélekrágcsálóknak. A hallgatóság persze mindig azt szerette volna megtudni tőle, hogy mi a megoldás, hogyan védekezhetünk a lélekrágcsálók ellen, és miként gyógyíthatjuk be az általuk ejtett sebeket. Ő pedig, ha ismerte az ellenszert, a gyógyírt, ha tudott valami titkos praktikát, akkor elárulta. Ha nem, akkor minden szépítgetés és kincstári optimizmus nélkül bevallotta: nem hisz abban, hogy az élet minden problémájára létezik megoldás. Vannak olyan helyzetek is, amelyeket csak elviselni lehet, jól vagy rosszul. A tanítás azonban sohasem felesleges, hiszen információk és megoldások mellett vigasztalást is nyújt, segít újragondolni és átértékelni dolgokat, erre pedig valamennyiünknek szükségünk lehet.

Oliver Stone - Peter Kuznick - Amerika ​elhallgatott történelme
Oliver ​Stone, a világhírű filmrendező számos alkotásában, köztük _A szakasz_, a _Született július 4-én_, a _JFK – A nyitott dosszié_ és a _Nixon_ című filmekben foglalkozott már az amerikai történelem sorsfordító eseményeivel. 2012-ben készült tízrészes dokumentumfilmjében arra vállalkozott, hogy az Egyesült Államok hivatalos, az iskolákban oktatott, a tömegmédiában sugárzott és a nagyvilágnak propagált történelmével szemben, alternatív megközelítéssel mutassa be Amerika elmúlt évszázadának legfontosabb történelmi eseményeit és politikai folyamatait.

Háy János - Egymáshoz ​tartozók
A ​viharos sikert és fölzaklató vitákat kavaró regény, A gyerek, valamint összegyűjtött versei, a Meleg kilincs után ismét kisprózakötettel jelentkezik Háy János. Kik és mik is tartoznak egymáshoz? Családtagok és családi történetek. Azután az irodalmi „család” tagjai, hajdani írókollégák és az irodalomtörténeti emlékek. Valóságos utazások szóló naplók. Képzeletbeli utazások kortársaink indulatainak és elfogultságainak vidékén. Ahogy a szerző írja előszavában: „olyan viszonyokról van szó, pl. apa-anya-gyerekek, író-írás-irodalom, amelyek természetükből adódóan egymáshoz tartoznak”.

Bodor Ádám - Sinistra ​körzet
Valahol ​a Kárpátok hegyláncai közt - mellékesen szólva: Európa közepén - egy velejéig irracionális világban játszódik Bodor Ádám regénye. Hősei egy bornírt társadalom foglyai - s ezenközben az öröklét számkivetettjei. Életük már-már civilizáción inneni, életviszonyaik tökéletesen szervezetlenek, tehát rendőrileg szükségképpen túlszervezettek, mindennapjaik a totális működésképtelenség szüntelen tudomásulvételével és megindító kijátszásával múlnak. Andrej Bodor a történetek elbeszélője és elszenvedője, hol alanya, hol tárgya tehát, papírjaitól és nevétől is megfosztatik, mikor megérkezik Dobrin "City"-be, a számára kijelölt lakhelyre, hogy fölkeresse nevelt fiát. Ami a regény szereplőivel és körülöttük történik, érthetetlen és borzalmas, mindazonáltal megérthető és körülményeik értelmezésével tökéletesen logikus, ami a legborzalmasabb, az történik a legtermészetesebben, leglogikusabban. S hogy ezt így érezzük, az Bodor Ádám rendkívüli írói-művészi erejének, ábrázolása pontosságának köszönhető, aminek révén fizikai és metafizikai, reális és irreális mintha nem is fogalmi ellentétpárok lennének, hanem a hiányokkal jelzett teljesség oszthatatlanságának egymásba érő, egymásba játszó felületei. Mert itt olyan világot kellett megmutatni, amelyből mindenki a maga módján menekül: külföldre (Andrej vagy Géza Hutira), halálba (Béla Bundasian), magányba (Géza Kökény) vagy a lefokozott, animális létbe, hogy ami nem embernek való, azt ne kelljen emberi öntudattal elviselni.

Janikovszky Éva - Mosolyogni ​tessék!
Mosolyogni ​tessék! Persze nem szüntelenül, nem reggeltől estig, de bujkáljon bennünk a mosoly - minden eshetőségre készen -, hogy bármikor felragyoghasson. Mert a mosoly, meggyőződésem szerint, mindig egy kis fényt hoz az életünkbe, meg a máséba is. Kicsike fényt, de sok kicsi, mint tudjuk, sokra megy. Ennek a kötetnek az írásai nem egytől egyig kacagtatóak. Aminthogy az élet sem az. De egy nagy felismerésre vezettek, amikor sorba rendeztem őket újabb és régebbi írásaimból. Amennyire igaz az a mondás, hogy derűre ború, legalább annyira igaz, hogy borúra meg derű. Csak arra kell vigyáznunk, hogy a végére is maradjon egy kis derű.

Janikovszky Éva - Felnőtteknek ​írtam
"Az ​én nevemről a kedves olvasónak - ha egyáltalán valami - hát a gyerekkönyvek jutnak az eszébe. Kinek az, amit írtam, kinek az, amit ugyan nem én írtam, de nagyon tetszett neki. Előfordult gyakran, hogy aranyos gyerekverseimhez gratuláltak, sőt az is, hogy remek rajzaimat dicsérték. (Ez utóbbit továbbítottam Réber Lászlónak.) De hogy mindannak, amit életem során csináltam, valami köze van a gyerekekhez, nos, ezt mindenki tudja, aki egy jó szóval illetett. Ezt a könyvet viszont felnőtteknek írtam. Az itt-ott megjelent, felnőtteknek szóló írásaim kedves olvasóinak ösztönzésére. Valóban érdekli Önöket, hogy mit írtam felnőtteknek? Én összegyűjtöttem, fogadják szeretettel."

Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona - Karinthyról
"A ​gazdag bankár vacsorára hívta a legelőkelőbb étterembe. Pompás vacsorát szolgáltak föl. Frici jó étvággyal evett mindenből. Vacsora után a bankár fizetett, majd tüntetően kivett húsz pengőt s a fizetőpincérnek nyújtotta. - Ezt osszák el. Karinthy zsebébe nyúlt, kivett egy húszfillérest, átnyújtotta a pincérnek: - Ezt pedig szorozzák meg."

Gergely Ágnes - A ​tolmács
A ​történet elbeszélője fiatal nő, foglalkozása tolmács, életformája utazó. Az önálló, magányos nők hagyományos útjait járja, míg egy napon bele nem ütközik egy másik sorsba: a férfi örmény, másfajta abroncsok szorításában él. És mégis, ez a teljesen másféle sors mutatja fel az emberi szenvedések azonosságait. Háromszor találkoznak. Minden találkozás egy másik utazás emlékét hozza felszínre - egy varsói, egy tokiói és egy londoni útét. A három út emléke visszakapcsol a két ember többszörösen másfajta kötöttségeihez. És felszikráztat néhány pillanatot, amikor döntenie kell, melyik kötöttség az erősebb és a fontosabb. Az emlékezés sokszorosan egymásba tükrözi az eseményeket, a helyszíneket és az időszakokat. A háttérben állandó motívum a második világháború.

Paramahansza Jogananda - Egy ​jógi önéletrajza
Paramahansza ​Jogananda volt az első olyan indiai jógamester, akinek az volt a küldetése, hogy Nyugaton éljen és tanítson. Az 1920-as években, midőn az általa „spirituális kampányoknak” nevezett útjain keresztül-kasul bejárta az Egyesült Államokat, lelkes hallgatósága az akkori Amerika legnagyobb előadótermeit is megtöltötte. Jogananda színre lépése valóban hatásos volt, tartós befolyása azonban ennél is nagyobb. Ez a könyv, mely 1946-ban jelent meg először, segítette a jóga elterjedését, és máig ható ösztönző ereje a Nyugaton zajló spirituális forradalomnak. Ritka eset, hogy egy Jogananda nagyságú bölcs saját tollából ad számot az élettapasztalatairól. Számos vallási hagyomány követői jutottak arra a felismerésre, hogy az Egy jógi önéletrajza a spirituális világirodalom remekműve. És valóban, minden mélysége mellett ezt a művet át- meg átszövi a finom humor, a történetek pezsgése és a gyakorlatias józanság. Most, az 1946-os eredeti kiadás közzétételével az olvasó úgy élheti át e mű belső erejét, ahogy azt a nagy jógamester annak idején „melegében” formába öntötte. Külön meglepetés a magyar olvasók számára, hogy a híres, ám az 1946-os kiadás után született negyvenkilencedik fejezetet ezúttal a könyv függelékében megtalálják.

Kim Leine - A ​Végtelen-fjord prófétái
1793-ban ​járunk. Morten Falck, az ambiciózus fiatalember ahelyett, hogy a civilizált Dániában maradna, és menyasszonyával egy nyugodt lelkészlakba költözne, elhagyja a lányt, és Grönlandra utazik missziós tevékenységet folytatni. A szigeten a dán gyarmatosítók az őslakosokat gyötrik, miközben elemészti őket az unalom és a szélsőséges időjárás: télen a hónapokon át tartó sötétség, nyáron az éjszakai napsütés őrülete. A keresztény hitre tért grönlandiak lázonganak, vezetőjük Habakuk, a próféta és felesége, Maria Magdalene. Szabadságról, egyenlőségről és testvériségről álmodoznak a francia forradalomtól négyezer kilométerre. Falck azt az utasítást kapja feljebbvalóitól, hogy térítse jobb belátásra az eretnekeket – ha kell, erőszakkal. Eközben felbukkan egy rejtélyes asszony, aki a szomszéd telep baljós titkokkal övezett misszionáriusától érkezett, s a helyi nők ösztönösen gyűlölni kezdik. Morten Falck dán és grönlandi asszonyok, vezetők, barátok, kötelességek között őrlődik, s emellett megpróbál önmaga és az egyház mércéinek is megfelelni. A lehetetlen vállalás hamar tragédiákba torkollik… Leine felkavaróan szuggesztív, a legapróbb részletekig hiteles műve lenyűgöző szereplőgárdát mozgatva járja körül az én és a külvilág kapcsolatának kérdését, olyan helyszínt és időt választva, mely a végletekig élezi a problémát.


Elérhető példányok

A felhasználónak nincsenek elérhető könyvei jelenleg.


Sikeres passzolások

Ezek a felhasználó sikerrel lezárt rukkolásai, amelyek passzal végződtek.

összes (73)

Katarina Mazetti - A ​pasi a szomszéd sír mellől
A ​frissen megözvegyült kékharisnya könyvtárosnő és az édesanyja sírját látogató, magányos, egyenesen a tehenek mellől érkező, magával ragadóan természetes parasztgazda egymás mellett gyászolgat a temetőben. Bizalmatlanul méregetik egymást, mígnem egyszer csak, számukra is váratlanul, szenvedélyes érzéki szerelemre lobbannak egymás iránt. Néhány hónapig tartó lángolásuk történetét virtuális napló formájában ők maguk mesélik el, közben feltárul életük minden apró részlete.

Thorwald Dethlefsen - Rüdiger Dahlke - Út ​a teljességhez
Aki ​beteg - orvoshoz fordul. Gyógyulni akar, az orvos pedig gyógyítani. S a közös munkálkodás, a betegség „legyőzésének" harci mámorában egyikük sem teszi föl a kérdést: mit jelent a betegség? Miről árulkodik a tünet? Ez a könyv éppen e kérdésekre keresi és adja meg a maga sajátosan új válaszait. Minden betegség valamilyen lelki konfliktus testi megjelenési formája - állítják a szerzők. Gyötörjön bennünket akár fogfájás vagy bélhurut, asztma vagy reuma, viszketegség vagy magas vérnyomás - mindezek hátterében pszichés zavarok állnak. Sőt, még az országúti balesetek sem történnek „véletlenül". A cél tehát nem csupán a betegség „meggyógyítása", nemcsak a fizikai-fiziológiai működésünkben bekövetkezett „hiba" kijavítása, hanem a betegség szimbolikájának feltárása és a páciens alapvető problémájának megoldása. Vagyis a teljesség felé vezető utat mutatja meg a könyv; azok számára készült, akik valóban szembe akarnak és mernek nézni önmagukkal - betegségükkel és azzal, amiről ez a betegség árulkodik.

Kati Marton - A ​nép ellenségei
"Talán ​jobb lenne, ha ezúttal egyedül jönne" -, mondta Dr Kutrucz Katalin, a budapesti Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgató helyettese a telefonba. Legutóbbi látogatásomkor ugyanis egy barátomat is magammal vittem, aki jogász, és nálam jobban kiismeri magát a levéltárakban. Dr. Kutrucz akkor hűvös hivatalossággal viselkedett: kimért, személytelen és tárgyszerű volt. … Most azonban egészen más hangon beszélt - emberségesen és együtt érzőn. Ettől kissé ideges lettem. Nem sokkal korábban az egyik legkiválóbb magyar író is kikérte az édesapja aktáit - és az iratokból az a megdöbbentő tény derült ki, hogy az álnokság és a hitszegés a saját családját is megfertőzte. Az ÁVO… egyik legismertebb kutatója engem is figyelmeztetett, amikor a szüleim iratainak a megtekintését kérvényeztem, hogy "Pandora szelencéjét" akarom kinyitni. Én azonban ragaszkodtam hozzá, hogy megtudjam az igazságot a szüleimről, és arról, hogy mi is történt valójában Budapesten a hidegháború régmúlt napjaiban, amikor a nővérem és én még gyermekek voltunk. A szüleim sok mindent elhallgattak a családunk történetében - jóllehet édesapám nagyra becsült újságíró volt a maga idejében, aki az 1956-os magyar forradalomról írott tudósításaiért díjakat kapott, és általános elismerésben volt része. "Ti már amerikaiak vagytok - mondogatta a Papa -, meg sem értenétek, milyen volt az élet a fasiszták és a kommunisták alatt." Kati Marton szülei a legjelentősebb amerikai hírügynökségek - az UPI és az AP - budapesti tudósítói voltak a 40-es évek végétől - azokban a sötét években, amikor a leggátlástalanabbul dühöngött az ÁVO terrorja, amikor rajtuk kívül már nem volt külföldi tudósító a külvilágtól egyre hermetikusabban elzárt Magyarországon. Tudósítottak Rajk és Mindszenty peréről - és igyekeztek igazat írni, fittyet hányva a hatóságoknak. Úgy viselkedtek "mintha…" - mintha normális dolog lett volna magyar létükre amerikai újságírónak lenni az ötvenes évek Magyarországán. Helyzetük kényes volt, és mondhatni eleve gyanús mindenki szemében - a hidegháború általános kémhisztériája idején nemcsak a magyar hatóságok, de az amerikaiak is kémet sejtettek bennük. Az ÁVO minden lépésüket figyelte, és besúgókkal vette körül őket, mialatt a Marton házaspár szinte felszabadult könnyedséggel - valójában hihetetlen feszültségek közepette - élte a nyugati újságírók életét, ami a kor Magyarországán természetesen merő látszat lehetett csupán. A hatóságok lassan, de biztosan egyre szorosabbra húzták a hurkot körülöttük, de - ki tudja, miért? - egészen 1954-ig eltűrték a tevékenységüket. Akkor aztán letartóztatták előbb az apát, majd az édesanyát is - kislányaik pedig, a 9 éves Kati és három évvel idősebb nővére egyszerre kicsöppent az addigi védettségből, és egy ismeretlen családhoz került, mélységes szegénységbe. A család viszontagságos története az ÁVO börtönével, a szabadulással és az emigrációval azonban nem ér véget: a Marton család már évek óta Amerikában élt, hitük szerint teljes biztonságban, amikor ide is utánuk nyúlt a magyar titkosszolgálat keze…

Andreï Makine - Várakozás
A ​negyvenes éveiben járó hősnő, Vera valóságos dosztojevszkiji figura: a háború után három évtizeddel is hűségesen várja haza szerelmét, akiről a világon semmit nem tud, egyszerűen hisz benne, hogy vissza fog térni hozzá. Ettől eltekintve teljes életet él, tanítónő Mirnojéban, egy isten háta mögötti kis faluban, a Sarkkör közelében. Különös szenvedéllyel járja be az elhagyatott falvakat, a lepusztult házakban élő öregasszonyokat, s ha már nagyon elesettek, beviszi őket a faluba. Valójában azonban nem kötődik senkihez, csak szerelme féltve őrzött emlékéhez. Furcsa barátság alakul ki közte és a néhány hónapra odavetődött, néprajzi gyűjtéssel megbízott, fiatal fővárosi író közt… Most sem csalódunk Makine egyszerre költői és kegyetlenül szikár prózájában, csodálatos hősnőjében, jellegzetes mellékalakjaiban.

Patrick Modiano - Dora ​Bruder
Patrick ​Modiano a francia nouveau roman és az egzisztencialista regény egyik nagy hatású képviselője. Ezek a stíluselemek klasszicizálódtak ebben a különös, 1997-ben írott, franciául több kiadást is megért és hazájában kultuszregénynek számító művében. Az elbeszélő ráakad egy 1941-ben megjelent újsághirdetésre: a szülők 15 éves eltűnt lányukat keresik. Az író a hirdetés nyomán kutatásba kezd. A regény szívszorító tényfeltárás, nyomozás az 1940-es évek Párizsában. A francia kollaboráció időszaka ez, a zsidóüldözés kezdete. Aki csak tud, rejtőzik, menekül. A hír azért különös, mert a kislány kétszer is megszökött egy katolikus internátus oltalmazó falai közül. Miért szökött meg Dora Bruder az iskolából, a szülői házból, és hol tartózkodott mintegy három hónapon át a náciktól megszállt Párizsban? Bár a titok titok marad, a regény végén előttünk áll Dora Bruder és szülei életútja egészen Auschwitzig. És előttünk áll a szerző önarcképe is: a lelkiismeret, a hűség és az emlékezés írójáé, aki a múlt nyomainak kutatásával, nevek, időpontok, helyszínek, útvonalak, apró tények dokumentálásával megszállottan küzd a múlt vétkeivel kollaboráló feledés ellen.

Da Chen - Féltestvérek
A ​kínai kulturális forradalom tetőfokán egy tekintélyes tábornoknak két fia születik. Tan, a törvényes fia a politikai és gazdasági elit luxusába érkezik. Egyik nagyapja Mao vezérkari főnöke, a másik a nemzeti bank elnöke. Féltestvérének, Sentónak a tábornok szeretője ad életet, aki a gyermek születésének pillanatában leveti magát egy sziklaszirtről. A fiúknak fogalmuk sincs a másik létezéséről. Pekingben Tan a legjobb iskolákba jár, zenét és nyugati nyelveket tanul. A ragyogó eszű Sentót szülőfalujának gyógyítója neveli tisztes szegénységben. Mikor a falu egy határvillongásban porig ég, a fiú árvaházba kerül. Noha eltérő utakon járnak, mindkét fiatalembert szenvedélyes vágy vezérli – az egyik mindenáron meg akar felelni bálványozott apjának; a másik bosszút akar állni rajta…

Cserna-Szabó András - Puszibolt
Ez ​a könyv a boldogságról szól – a pusziboltról, ami hol kinyit (és akkor lesz nekünk nagyon jó), hol pedig bezár (és akkor halálhörgés, siralom). Furcsa egy üzlet ez, sose lehet tudni, mikor fordul meg az üvegajtón a táblácska. A könyvbéli városka lakói mind-mind a boldogságot keresik, persze mindenki a maga módján. Kutatják a szerelemben, az igazságban, az alkotásban, a dicsőségben, a vereségben, a mámorban, a halálban. De nemcsak a puszibolt furcsa, hanem portékája is: a boldogság, akár egy nyálkás, fickándozó harcsa – ahogy megfogjuk, már ki is csúszott a markunkból. Igaz lenne, hogy az élet arra való, hogy csendben elmulasszuk? Vagy ordíthatunk is közben a fájdalomtól? Cserna-Szabó András új könyve olvasható regényként, de akár novellafüzérként is, melynek végén, akár egy krimiben, trükkös csattanó adja meg a választ kínzó kérdéseinkre.

Brigitte Hamann - Rudolf
"Bizonyos, ​hogy mindaz, amit Hermann Broch jellemzőnek tart az Osztrák-Magyar Monarchiára a XIX. század végén, hozzátartozik ehhez az életrajzhoz, és különösen ehhez: a frivolság, az élvezetek hajszolása, miközben a világot a hanyatlás hangulata tölti el, a kísérteties "operett bölcsesség" és a heurigerek melankóliája. Bécs "vidám apokalipszise" szinte Rudolf trónörökös körül kristályosodott ki, pedig a gazdag botránykrónikák az ifjú Habsburg életének csupán jelentéktelen részét teszik ki. A történészeknek nemigen vethetjük a szemére, hogy Rudolf trónörökösről a történelem azt tartotta érdemesnek feljegyezni: szoknyavadász volt (ami igaz), antiklerikális szabadgondolkodó (ez is igaz), és politikai szempontból bolond (ami egyáltalán nem igaz)" - írja Brigitte Hamann könyve előszavában. A szerző jól ismert hazánkban, ő írta a néhány éve megjelent nagy sikerű életrajzot Erzsébet királynéról is. Rudolf trónörökösről szóló könyve - mely előbb készült el, mint az Erzsébet-életrajz - már büszkélkedhet mindazokkal az erényekkel, amelyek Hamann későbbi munkásságára is jellemzők: rendkívül könnyed, élvezetes stílus, a hatalmas anyag fölényes, magabiztos kezelése és nem utolsósorban témájának az előzőekhez képest egészen egyéni, eredeti megközelítése. Így nem törekszik arra, hogy mindenáron megfejtse a mayerlingi titkot és megválaszolja a megválaszolhatatlant: öngyilkos lett-e Rudolf vagy gyilkosság áldozata. Elfogadja azt a sajnálatos tényt, hogy a "dicstelen mayerlingi vég majdnem végérvényesen tönkretette még a reményét is annak, hogy Rudolfot a történelem igazságosan ítélje meg." A véget illetően marad tehát a nagy kérdőjel, de Rudolf nem mindennapi életét, jellemét, a császári és királyi család konfliktusait és ritka örömeit e monográfia alapján mégis megismerhetjük közelebbről.


Sikeres happolások

Ezek a felhasználó sikerrel lezárt happolásai, amelyeket átvett. Reméljük rerukkolja azokat, amiket elolvasott. :)

összes (25)

Gary Chapman - Kamaszokra ​hangolva
A ​szülők - minden jó szándékuk mellett - segítségre szorulnak abban, hogy azt a biztonságot és szeretetet tudják nyújtani, amire gyerekeiknek szükségük van. A kamaszok nevelése különösen nehéz, bár tudjuk, hogy a kisgyermekkori "alapozás" jelentősen megkönnyíti ezt az életszakaszt is, mégis ilyenkor a leginkább tanácstalanok a szülők és maguk a tizenévesek is. Ehhez a nem könnyű periódushoz ad segítséget Gary Chapman újabb könyve, amely a korábbiakhoz hasonló elvek szerint vezeti végig az olvasót a szeretet nyelvének lehetséges használatán. Sokféle irányzat, meggyőződés szerint lehet nevelni, segíteni gyermekeinket, de a biztos utak mindegyike a szereteten és elfogadáson alapszik. Ehhez biztos útitársunk lehet ez a könyv.

Sigmund Freud - Mózes
Nem ​könnyű vállalkozás elvitatni egy néptől azt a férfit, akit legnagyobb fiának tisztel, különösen, ha az ember maga is ehhez a néphez tartozik. De nem lehet olyan érv, mely rábírhatna, hogy állítólagos nemzeti érdekeket elébe helyezzek az igazságnak, és különben is, a tények felderítése, megvilágítása csak haszonnal járhat. Mózes, az ember, a zsidó nép szabadítója, törvényhozója, és vallásalapítója, olyan régmúlt idők alakja, hogy vele kapcsolatban okvetlenül felmerül a kérdés: vajon történelmi alak volt-e, vagy csupán a monda szülötte? Ha valóban élt, ez az időszámításunk előtti XIII., talán XIV. században lehetett, nincs más adatunk róla, mint a szent könyvek és a zsidók írásba foglalt hagyománya. Ha tehát nem is tudjuk teljes biztonsággal eldönteni a kérdést, a történetírók nagy többsége mégis amellett foglalt állást, hogy Mózes valóban élt, és a személyéhez fűződő kivonulás Egyiptomból valóban megtörtént. Joggal állítják, hogy Izrael népének későbbi története érthetetlen volna, hogyha ezt a feltevést nem fogadnók el. A mai tudomány általában sokkal óvatosab lett és sokkal kíméletesebben bánik a hagyománnyal, mint a történelmi kritika kezdeti időszakában. Előrebocsátom, hogy nem vagyok műértő, hanem laikus. Gyakran észrevettem, hogy egy műalkotás tartalma jobban vonz formai és technikai sajátosságainál, amelyeknek pedig a művész elsőrendű fontosságot tulajdonít. A művészet számos eszköze és egynémely hatása iránt tulajdonképpen hiányzik belőlem az igazi megértés. Mindezt meg kell mondanom, hogy biztosítsam a magam számára e kísérletem elnéző megítélését. Ámde művészi alkotások, kiváltképp költemények és szobrok mindig is erős hatást gyakorolnak rám, a festmények némileg ritkábban. Az ilyen művek arra indítottak, hogy megfelelő alkalmakkor hosszan elidőzzem előttük, próbálván a magam módján megragadni őket, azaz érteni akartam, hogy miben áll hatásuk. Ott, ahol ezt nem tehetem, például a zene esetében, csaknem képtelen vagyok élvezni a művet. Racionális vagy talán analitikus hajlamom berzenkedik ellen, hogy valaminek a hatása alá kerüljek, és közben ne tudjam, hogy mi hat rám, mi az, ami elragad.

Herczeg Ferenc - Herczeg Ferenc - Történelmi ​regények
Hercegh ​Ferenc négy olvasmányos, magyar tárgyú történelmi regényét kapja kézhez egy kötetben az olvasó. Herczeg Ferenc /1863-1954/ az Új Idők szerkesztőjeként /1894-1944/ is nagy hatást gyakorolt a magyar irodalomra, a két világháború közötti hivatalos Magyarország "írófejedelme" volt. Meséi, erkölcsrajzai, drámái, társadalmi és történelmi regényei részben Jókai és Mikszáth nyomán haladnak, de a romantikus és anekdotikus előadásmód nála konzervatív világnézettel párosul. Az 1902-ben megjelent Pogányok a Vata-féle pogánylázadás idején játszódik, hőse Alpár, Thonuzóba besenyő vezér papnak állott fia, aki két világ határán próbálja megtalálni önmagát. Az Élet kapuja II. Gyula és X. Leó pápaságának Rómájában mutatja meg, hogyan próbál a magyar jobbágyivadék, Bakócz Tamás hatalmat szerezni, hogy a Magyarországra törő török veszélyt elháríthassa. A fogyó hold című történelmi kisregény már a török hódítás következményeit adja elő, egy végvári vitéz kalandos történetével példázva egy nemzet életben maradásának lehetőségeit. A hét sváb /1916/ Herczegnek talán legsikerültebb történelmi regénye, amelyben szülővárosa, Versec svábságának állít maradandó emléket: hét derék verseci legény vére hullatásával is tanúságot tesz 1848 magyar eszményei mellett. Herczeg Ferenc művei sok kiadást értek meg. A mai olvasó kellő távlatból értékelheti mindazt, ami Herczeg műveiben igazán jelentős, és minden bizonnyal újból felismerheti a történelmi regények szórakoztató és tanulságos jellegét.

Illyés Gyula - Kháron ​ladikján
A ​magyar irodalom legbölcsebb, legderűsebb esszéregénye a megöregedésről és a meghalásról. Egy életmű betetőzése is egyben, meg az életét is. Ajánlás helyett két rövid idézettel kínáljuk a könyvet: "Jól közeledni tehát végnapjainkhoz udvariasság. A megöregedés illemtanának fővizsgája, hogy miképp húzzuk be magunk után az ajtót. Miképp tűnünk el a függöny mögött, mely gorteszk komédiánkat befejezi. Erre azzal a meggondolással kell fölkészülnünk, hogy még egy pillangó halála is botrányos ellentmondás." "Minden filozófia - s minden költői lobogó - következetesen a halál, a biztos vesztés ellenében lobog. Oly kitartóan, hogy már-már reménnyel."

Axel Munthe - San ​Michele regénye
"Axel ​Munthe különleges hangulatban emlékezik szokatlanul fordulatos orvosi és emberi életútjára. San Michele regénye valamennyiünk titkos vágyát tükrözi, amikor az előkelően gazdag és végtelenül szegény világ nyomorúságát és értékeit megtapasztaló orvos visszavonul a napfénnyel körbeölelt mediterrán szigetre. A történet keretét Capri gyönyörű szigete nyújtja, melynek egyik legszebb pontján az öregedő szerző meghatározó fiatalkori élményeit felidézve történelmi romokon és azok köveiből építi fel saját tervezésű házát, a Villa San Michelet. A szimbolikus erejű építkezés eredménye ma is Anacapri egyik legmegérintőbb látványossága. A tengerre, szélre és napsütésre nyitott villa erős fényeiben Axel Munthe szinte teljesen elvesztette szeme világát, mely a sors kegyetlensége, de talán ajándéka is egyben. Ajándék, mert az emlékeket felidéző és érzékletesen átadó belső látás ilyenkor felerősödik. Ez az ajándék valamennyi olvasóé, hiszen San Michele regénye generációkat átívelően képes csodálatos élményt nyújtani." (Dr. Rónaszéki Aladár)

Szabó Magda - Katalin ​utca
"A ​Katalin utca egyszerre valóság, egyszerre jelkép: emlékeinkben életünknek – helyszíneivel, rokonainkkal, barátainkkal együtt – rögzült szakasza, amelyet ha tehetnénk, ahogy a videofelvételen lehetséges, annyiszor játszanánk, élnénk meg újra, ahányszor csak menekülni szeretnénk a jelenbõl abba a boldogító irrealitásba, ami rég szétfoszlott már, csak éppen feledhetetlen. Mindenkinek megvan a maga Katalin utcája, olykor álmodik is vele, és ha felébred, csalódottan és nyugtalanul szomorú. Ebben a könyvben azt szerettem volna megírni, hogy csak az találhatja meg visszakívánt Katalin utcáját, aki nem vétett ellene. Az író most beavatja az olvasót titkába: õ milyennek képzeli el a halál utáni életet, a túlvilágot, az élõk és holtak érintkezését és folyton változó viszonylatait, s megpróbálja körbevilágítani az etikai több mint faux pas-t, amikor szándékosan, olykor szándéktalanul, de vétkezünk. Három családot költöztettem a Katalin utcába, egy fogorvost feleségével, lányával, egy pedagógust, Irén és Blanka nevû gyerekeivel és egy õrnagyot, akinek fia van, Bálint. A három ház szomszédos, talaj tekintetében azonos egység, s a lakók barátok. Az olvasó majd látni fogja, hogyan szövõdnek és kuszálódnak össze a szoros egymás mellett élés szálai a családok életében, ki hogy viselkeódik válságos pillanatokban, s miután a regény végére elkészül az egyenleg, el is falazza a visszatérés akár álombeli lehetõségét is attól, aki nem érdemli meg: azontúl soha nem mehetnek végig a régi kövezeten, annál kevésbé, hiszen az elsõ világháború utáni környezetváltozások magát a helyszínt is megváltoztatták. Az író szívbõl reméli, aki ezt a könyvet végigolvassa, megérti érvelését, bármilyen bizarr is, azt is, hogy az elvesztett háború után új Katalin utcák létesülnek mások számára, de ezek a mások voltaképpen azonosak azokkal, akik valaha gyermekként viháncoltak vagy könnyeiket törölgették a három kertben. Csak a személyek fordulnak meg tengelyük körül, ebben a regényben, ahol a holtak úgy járnak-kelnek, mint az élõk, az olvasónak meg kell éreznie, nincs valódi halál, csak visszatérés valamibe, ahonnan egy idõre kiszálltunk és hogy az apostolnak, aki olyan megindítóan prédikált a szeretetrõl, bizony, igaza van. Az író egyik legkedvesebb gyermekét teszi le az olvasó elé, mint az ókor római polgárai, ha felemelték a csecsemõt, magukénak ismerték el. Most elindulnak a rejtelmes utca lakói, s az író az olvasótól is azt kéri: hozza haza Blankát. Mindenkit, aki helyettünk lakol addig sosem ismert paraméterek közt azért, mert elkövette helyettünk mindazt, amit mi nem mertünk, mert ahhoz is gyávák voltunk, hogy vállaljuk önmagunk negatív állóképét."

Sarah Winman - Bádogember
Az ​egész egy tombolán nyert festménnyel kezdődött: tizenöt napraforgóval, amit egy olyan nő akaszt ki a falra, aki hisz benne, hogy a fiúk és a férfiak csodálatos dolgokra képesek. És van két fiú, Ellis és Michael, akik elválaszthatatlanok egymástól. És a fiúkból férfiak lesznek, aztán besétál az életükbe Anne, és ez mindent megváltoztat és nem változtat meg semmit. Sarah Winman Bádogembere a nagy sikerű Amikor Isten nyúl volt és Csodálatos dolgok éve nyomdokaiban járó szerelmes levél az emberi kedvességről és barátságról, veszteségről és túlélésről. „Csodálatos, nagyon régóta nem indított meg ennyire könyv. Egyszerűen beleszerettem a regénybe és a szereplőibe.” - Joanna Cannon „Visszafogott, nem érzelgős, magabiztos, meleg, és olyan gyengéd hangvételű, hogy az már fáj.”- Rachel Joyce

Mérő László - Az ​érzelmek logikája
Új ​könyvében a szerző az érzelmek világába kalauzolja az olvasót, aki sok érdekesség mellett azt is megtudhatja, hogy a szív és az agy indokait lehetetlen szétválasztani egymástól.


Saját könyvtárban

Ezek a felhasználók jelezték, hogy megvan nekik a könyv.

összes (17)

Sigmund Freud - Mózes
Nem ​könnyű vállalkozás elvitatni egy néptől azt a férfit, akit legnagyobb fiának tisztel, különösen, ha az ember maga is ehhez a néphez tartozik. De nem lehet olyan érv, mely rábírhatna, hogy állítólagos nemzeti érdekeket elébe helyezzek az igazságnak, és különben is, a tények felderítése, megvilágítása csak haszonnal járhat. Mózes, az ember, a zsidó nép szabadítója, törvényhozója, és vallásalapítója, olyan régmúlt idők alakja, hogy vele kapcsolatban okvetlenül felmerül a kérdés: vajon történelmi alak volt-e, vagy csupán a monda szülötte? Ha valóban élt, ez az időszámításunk előtti XIII., talán XIV. században lehetett, nincs más adatunk róla, mint a szent könyvek és a zsidók írásba foglalt hagyománya. Ha tehát nem is tudjuk teljes biztonsággal eldönteni a kérdést, a történetírók nagy többsége mégis amellett foglalt állást, hogy Mózes valóban élt, és a személyéhez fűződő kivonulás Egyiptomból valóban megtörtént. Joggal állítják, hogy Izrael népének későbbi története érthetetlen volna, hogyha ezt a feltevést nem fogadnók el. A mai tudomány általában sokkal óvatosab lett és sokkal kíméletesebben bánik a hagyománnyal, mint a történelmi kritika kezdeti időszakában. Előrebocsátom, hogy nem vagyok műértő, hanem laikus. Gyakran észrevettem, hogy egy műalkotás tartalma jobban vonz formai és technikai sajátosságainál, amelyeknek pedig a művész elsőrendű fontosságot tulajdonít. A művészet számos eszköze és egynémely hatása iránt tulajdonképpen hiányzik belőlem az igazi megértés. Mindezt meg kell mondanom, hogy biztosítsam a magam számára e kísérletem elnéző megítélését. Ámde művészi alkotások, kiváltképp költemények és szobrok mindig is erős hatást gyakorolnak rám, a festmények némileg ritkábban. Az ilyen művek arra indítottak, hogy megfelelő alkalmakkor hosszan elidőzzem előttük, próbálván a magam módján megragadni őket, azaz érteni akartam, hogy miben áll hatásuk. Ott, ahol ezt nem tehetem, például a zene esetében, csaknem képtelen vagyok élvezni a művet. Racionális vagy talán analitikus hajlamom berzenkedik ellen, hogy valaminek a hatása alá kerüljek, és közben ne tudjam, hogy mi hat rám, mi az, ami elragad.

Gary Chapman - Kamaszokra ​hangolva
A ​szülők - minden jó szándékuk mellett - segítségre szorulnak abban, hogy azt a biztonságot és szeretetet tudják nyújtani, amire gyerekeiknek szükségük van. A kamaszok nevelése különösen nehéz, bár tudjuk, hogy a kisgyermekkori "alapozás" jelentősen megkönnyíti ezt az életszakaszt is, mégis ilyenkor a leginkább tanácstalanok a szülők és maguk a tizenévesek is. Ehhez a nem könnyű periódushoz ad segítséget Gary Chapman újabb könyve, amely a korábbiakhoz hasonló elvek szerint vezeti végig az olvasót a szeretet nyelvének lehetséges használatán. Sokféle irányzat, meggyőződés szerint lehet nevelni, segíteni gyermekeinket, de a biztos utak mindegyike a szereteten és elfogadáson alapszik. Ehhez biztos útitársunk lehet ez a könyv.

Popper Péter - Ne ​menj a romok közé!
"Az ​ember sokszor végtelen hosszú láncot vonszol maga után: a múlt emlékeit. S előfordulhat, hogy már csak életének romjai között él. Ez a könyv visszahívás a valóságba. Ne a múltban élj, ami már nincs, (a jövőn se tépelődj, ami még nincs), csak a jelent éld teljes erőddel és odafigyeléssel. Így lesz hiteles AZ életed."

Herczeg Ferenc - Herczeg Ferenc - Történelmi ​regények
Hercegh ​Ferenc négy olvasmányos, magyar tárgyú történelmi regényét kapja kézhez egy kötetben az olvasó. Herczeg Ferenc /1863-1954/ az Új Idők szerkesztőjeként /1894-1944/ is nagy hatást gyakorolt a magyar irodalomra, a két világháború közötti hivatalos Magyarország "írófejedelme" volt. Meséi, erkölcsrajzai, drámái, társadalmi és történelmi regényei részben Jókai és Mikszáth nyomán haladnak, de a romantikus és anekdotikus előadásmód nála konzervatív világnézettel párosul. Az 1902-ben megjelent Pogányok a Vata-féle pogánylázadás idején játszódik, hőse Alpár, Thonuzóba besenyő vezér papnak állott fia, aki két világ határán próbálja megtalálni önmagát. Az Élet kapuja II. Gyula és X. Leó pápaságának Rómájában mutatja meg, hogyan próbál a magyar jobbágyivadék, Bakócz Tamás hatalmat szerezni, hogy a Magyarországra törő török veszélyt elháríthassa. A fogyó hold című történelmi kisregény már a török hódítás következményeit adja elő, egy végvári vitéz kalandos történetével példázva egy nemzet életben maradásának lehetőségeit. A hét sváb /1916/ Herczegnek talán legsikerültebb történelmi regénye, amelyben szülővárosa, Versec svábságának állít maradandó emléket: hét derék verseci legény vére hullatásával is tanúságot tesz 1848 magyar eszményei mellett. Herczeg Ferenc művei sok kiadást értek meg. A mai olvasó kellő távlatból értékelheti mindazt, ami Herczeg műveiben igazán jelentős, és minden bizonnyal újból felismerheti a történelmi regények szórakoztató és tanulságos jellegét.

Illyés Gyula - Kháron ​ladikján
A ​magyar irodalom legbölcsebb, legderűsebb esszéregénye a megöregedésről és a meghalásról. Egy életmű betetőzése is egyben, meg az életét is. Ajánlás helyett két rövid idézettel kínáljuk a könyvet: "Jól közeledni tehát végnapjainkhoz udvariasság. A megöregedés illemtanának fővizsgája, hogy miképp húzzuk be magunk után az ajtót. Miképp tűnünk el a függöny mögött, mely gorteszk komédiánkat befejezi. Erre azzal a meggondolással kell fölkészülnünk, hogy még egy pillangó halála is botrányos ellentmondás." "Minden filozófia - s minden költői lobogó - következetesen a halál, a biztos vesztés ellenében lobog. Oly kitartóan, hogy már-már reménnyel."

Mérő László - Az ​érzelmek logikája
Új ​könyvében a szerző az érzelmek világába kalauzolja az olvasót, aki sok érdekesség mellett azt is megtudhatja, hogy a szív és az agy indokait lehetetlen szétválasztani egymástól.

Axel Munthe - San ​Michele regénye
"Axel ​Munthe különleges hangulatban emlékezik szokatlanul fordulatos orvosi és emberi életútjára. San Michele regénye valamennyiünk titkos vágyát tükrözi, amikor az előkelően gazdag és végtelenül szegény világ nyomorúságát és értékeit megtapasztaló orvos visszavonul a napfénnyel körbeölelt mediterrán szigetre. A történet keretét Capri gyönyörű szigete nyújtja, melynek egyik legszebb pontján az öregedő szerző meghatározó fiatalkori élményeit felidézve történelmi romokon és azok köveiből építi fel saját tervezésű házát, a Villa San Michelet. A szimbolikus erejű építkezés eredménye ma is Anacapri egyik legmegérintőbb látványossága. A tengerre, szélre és napsütésre nyitott villa erős fényeiben Axel Munthe szinte teljesen elvesztette szeme világát, mely a sors kegyetlensége, de talán ajándéka is egyben. Ajándék, mert az emlékeket felidéző és érzékletesen átadó belső látás ilyenkor felerősödik. Ez az ajándék valamennyi olvasóé, hiszen San Michele regénye generációkat átívelően képes csodálatos élményt nyújtani." (Dr. Rónaszéki Aladár)

Szabó Magda - Katalin ​utca
"A ​Katalin utca egyszerre valóság, egyszerre jelkép: emlékeinkben életünknek – helyszíneivel, rokonainkkal, barátainkkal együtt – rögzült szakasza, amelyet ha tehetnénk, ahogy a videofelvételen lehetséges, annyiszor játszanánk, élnénk meg újra, ahányszor csak menekülni szeretnénk a jelenbõl abba a boldogító irrealitásba, ami rég szétfoszlott már, csak éppen feledhetetlen. Mindenkinek megvan a maga Katalin utcája, olykor álmodik is vele, és ha felébred, csalódottan és nyugtalanul szomorú. Ebben a könyvben azt szerettem volna megírni, hogy csak az találhatja meg visszakívánt Katalin utcáját, aki nem vétett ellene. Az író most beavatja az olvasót titkába: õ milyennek képzeli el a halál utáni életet, a túlvilágot, az élõk és holtak érintkezését és folyton változó viszonylatait, s megpróbálja körbevilágítani az etikai több mint faux pas-t, amikor szándékosan, olykor szándéktalanul, de vétkezünk. Három családot költöztettem a Katalin utcába, egy fogorvost feleségével, lányával, egy pedagógust, Irén és Blanka nevû gyerekeivel és egy õrnagyot, akinek fia van, Bálint. A három ház szomszédos, talaj tekintetében azonos egység, s a lakók barátok. Az olvasó majd látni fogja, hogyan szövõdnek és kuszálódnak össze a szoros egymás mellett élés szálai a családok életében, ki hogy viselkeódik válságos pillanatokban, s miután a regény végére elkészül az egyenleg, el is falazza a visszatérés akár álombeli lehetõségét is attól, aki nem érdemli meg: azontúl soha nem mehetnek végig a régi kövezeten, annál kevésbé, hiszen az elsõ világháború utáni környezetváltozások magát a helyszínt is megváltoztatták. Az író szívbõl reméli, aki ezt a könyvet végigolvassa, megérti érvelését, bármilyen bizarr is, azt is, hogy az elvesztett háború után új Katalin utcák létesülnek mások számára, de ezek a mások voltaképpen azonosak azokkal, akik valaha gyermekként viháncoltak vagy könnyeiket törölgették a három kertben. Csak a személyek fordulnak meg tengelyük körül, ebben a regényben, ahol a holtak úgy járnak-kelnek, mint az élõk, az olvasónak meg kell éreznie, nincs valódi halál, csak visszatérés valamibe, ahonnan egy idõre kiszálltunk és hogy az apostolnak, aki olyan megindítóan prédikált a szeretetrõl, bizony, igaza van. Az író egyik legkedvesebb gyermekét teszi le az olvasó elé, mint az ókor római polgárai, ha felemelték a csecsemõt, magukénak ismerték el. Most elindulnak a rejtelmes utca lakói, s az író az olvasótól is azt kéri: hozza haza Blankát. Mindenkit, aki helyettünk lakol addig sosem ismert paraméterek közt azért, mert elkövette helyettünk mindazt, amit mi nem mertünk, mert ahhoz is gyávák voltunk, hogy vállaljuk önmagunk negatív állóképét."


Olvasta

Ez a kollekció nem tartalmaz egyetlen könyvet sem: Olvasmányok

Kollekciók