Kerekes Sándor

Benedek István - Ideges ​emberek
Egy ​olvasóm azt mondta erről a könyvről: az ember nem tudja, mit vegyen komolyan belőle, mit tréfára? És kinek higgyen? okos emberek beszélgetnek - vitatkoznak benne egészségről meg betegségről, idegességről, idegbajról, sőt elmebajról is, szerelemről és gyűlöletről, házasságról és a szexuális élet különféle buktatóiról, a mindennapi élet bosszúságairól, feszültségeiről, szorongásairól; a súlyos kóresetek ismertetései közé váratlanul humoros jelenetek kerülnek: a cammogó villamos, a gerlék és tyúkok szerelmi élete, a kiskocsma meg a cimbalmosa, mindez Hamlet idézetekkel tarkítva - hát mondja meg író úr, miféle könyv ez? Tudományos vagy szépirodalmi? - Asszonyom, válaszoltam kissé zavartan, nem szívesen vonnék határt e két műfaj közé. Pontosan arra törekedtem, hogy a tudományosnak is tekinthető témát irodalmi formában adjam elő. Mentségemül szolgáljon, hogy e műfaj-keverésben neves elődeim vannak, és nem is vagyok bizonyos abban, hogy az élet mindennapos jelenségeiről - mert hisz ilyenekről szól a könyv - okvetlenül másként kell írnia a tudósnak, mint a szépírónak. Hogy a dialógusokban szereplők nézetei olykor ellentmondóak, s nem mindig állok egyértelműen az egyik vagy a másik pártjára? Vegye tekintetbe asszonyom, hogy mindegyik én vagyok: a szereplők saját aggályaimat, megfontolásaimat, ismereteimet és kételyeimet juttatják kifejezésre. s egyben persze az olvasóét is, akit magam elé képzelek, s megpróbálok választ adni kérdéseire: úgy is, mint hajdan gyakorlatot szerzett elmeorvos, de nem kevésbé úgy, mint író. Kérem, ne válassza ketté az elválaszthatatlant, és ne restelljen a tudományos könyvben jóízűen kacagni azon, ami mulatságos - helyenként önmagán is, ha majd magára ismer. Benedek István

Mario Vargas Llosa - Pantaleón ​és a hölgyvendégek
Pantaleón ​Pantoja, a perui hadsereg ifjú századosa a szervezés valóságos géniusza. Legújabb megbízatása azonban minden eddiginél kényesebb: létre kell hoznia egy hölgyvendég-szolgálatot, hogy az Amazonas környéki dzsungelekben szolgáló, a trópusi hőségtől feltüzelt legénység szabályozott és ártalmatlan módon vezethesse le nemi gerjedelmeit. A százados buzgalmának és tudományos alaposságának köszönhetően a hölgyvendég-szolgálat hamarosan a hadsereg leghatékonyabban működő egységévé válik, maga Pantaleón pedig valóságos legenda lesz: az örömlányok istenítik, a katonák hálásak neki, az erkölcs őrei kígyót-békát kiabálnak rá, felettesei pedig döbbent ámulattal figyelik lendületes tevékenységét. Egyedül Pachita, a felesége nem tudja, mit is rejt az a szupertitkos megbízatás, amellyel férjét a babonákkal, vallási fanatikusokkal és széplányokkal teli forró Amazóniába küldték. Pantaleón maga a megtestesült tisztesség (színtiszta ügybuzgalomból személyesen teszteli a szolgálatra jelentkező hölgyeket), de van, aminek még ő sem tud ellenállni: miután kipattan a botrány, s felesége dühösen elhagyja, ideig-óráig szolgálatának legragyogóbb alkalmazottjával, a gyönyörűséges Brazilkával vigasztalódik, s persze rendületlenül vezeti bővülő egységét a mind újabb "munkasikerek" felé. A fergeteges szatíra éppoly meglepő fordulattal ér véget, amilyen eredeti Mario Vargas Llosa regényötlete és amilyen ragyogóan ötvözi a pikáns könnyedséget a modern elbeszélő technikákkal és az erkölcsi kérdések finom ábrázolásával.

Sigmund Freud - A ​szexualitásról
Ismerjük ​vagy nem ismerjük, elismerjük vagy sem Sigmund Freudot - nélküle és pszichoanalitikus iskolája nélkül a lélektan nem fejlődött volna olyanná, amilyennek ma tapasztaljuk. Számtalan gyakorlati esetből, megfigyelésből levont általános következtetéseit rögzíti ez a kis kötet, amely három "értekezést" (tanulmányt) tartalmaz a legizgalmasabb tárgykör, a szexualitás témájában. Az első A nemiség tévútjai címet viseli. Ebben mai szemmel is kivételesen tárgyilagos modorban fejti ki a kérdés természetes vagy kóros vetületét - mennyiben változat, mennyiben betegség. Második és harmadik értekezése a gyermeki és a serdülőkori szexualitást elemzi. Sok, ma már közkeletűvé vált fogalom kap itt először világos értelmezést (szorongás, elfojtás, szublimáció stb.) A könyvben csupán egy kis szeletét látjuk Freud világának, ahogyan azt 1905-ben megfogalmazta. 1915-ben már a magyar olvasó is hozzáférhetett, dr. Ferenczi Sándor közérthető, gördülékeny fordításának köszönhetően, aki nem csupán kiválóan ismerte a freudi életművet, hanem közvetlen munkatársa is volt a professzornak.

Guillaume Apollinaire - Tizenegyezer ​vessző
Apollinaire ​álnéven jelentette meg valamikor az első világháború után ezt a pornográf könyvecskét, de azóta minden kétséget kizáróan bebizonyosodott a szerzősége. Nincs olyan erotikus sorozat, amelyben ne szerepelne, nincs olyan, az erotikus irodalomról szóló írás, amely ne hivatkozna rá. A Tizenegyezer vessző az erotikus irodalom csúcsteljesítménye, elképesztően trágár, obszcén, vad és kegyetlen (a kritikusok megegyeznek abban, hogy messze fölülmúlja Sade-ot, akit Apollinaire egyébként igen nagyra tartott): nincs még egy olyan írás, amely ennyire gátlástalanul szabaddá engedné a legalantasabb vágyképeket is; és mégis, még a legsötétebb kéjgyilkosságok is úgy vannak megírva, hogy van bennük valami humoros, az egész felszabadítóan elvetemült. Kicsit a pornográfia paródiája is, meg a háború paródiája, elképesztő nyelvi leleménnyel megírva, s van benne több igen jól sikerült versbetét, melyek persze ugyancsak obszcén körülmények közt hangzanak el. Minden bizonnyal sokkolni fogja a magyar közvéleményt; lesz, aki a hasát fogja majd nevettében, s lesz, aki felháborodottan tiltakozni fog. A pornográfia foka még nyugati mércével mérve is magas. De mindenki olvasni fogja. A könyv vitathatatlanul remekmű a maga nemében.