Ajax-loader

Kerekes Sándor

Rate_positive 122 Rate_neutral 6 Rate_negative 0

248 napja velünk van 0 napja láttuk utoljára

Badge-feltolto-50 Badge-feltolto-1 Badge-stoppos-10 Badge-stoppos-1 Badge-jobbmunkas Badge-jomunkas Badge-hardrukkcafe_100 Badge-hardrukkcafe_20

Kívánságlista és stoppolások

Ezeket a könyveket szeretné a felhasználó elolvasni.

összes (749)

Tamási Áron - Bölcső ​és bagoly
A ​három részesre tervezett regényes önéletrajzi mű első kötete. Szíves kalauzként Székelyföldre, időben a század elejére viszi el az olvasót, szülőföldjére, a Nyikó völgy Farkaslakára. Megismerkedünk a falu keletkezésének legendájával, a környező községekkel, a székelyek eredetével, majd az író őseivel, akik a többi székely család életét példázzák. Gyűrkőznek a sovány földdel, őrzik egy zárt világ hagyományait, de minden nemzedékükben akad valaki, aki kiemelkedik; a nép követeként kiröppen a világba. A könyv az első emlékezetes betegségtől a kiröppenésig, az elemi iskola végéig mutatja be hősét. Gyermekkori csínyek, szorongások, ráeszmélések mögül kirajzolódik a felnőtteket kritikával szemlélő, a munkát korán megtanuló és jókedvvel végző kisfiú embersége. Megelevenedik az anya "szenvedő s mégis derűs tekintete", az apa "komoly és értelemben díszes arca", de nem hiányoznak a család és a falu életének komor, nehéz pillanatait felidéző oldalak sem. Néha úgy tűnik, hogy az emlékezés megszépíti a valóságot, mégis teljes világot rajzol az író, melynek a tisztesség, a szabadságszeretet, a szorgalom és a kövek alól is virágot hajtó remény az alapja. Tamási művészetében az idealizáló-szimbolizáló művek után a Bölcső és bagoly fordulatot jelent a realizmus irányában. A székely valóság sokoldalúan hű rajzával, a gyermekkori élményekhez hozzáadva a felnőtt tapasztalatát, magával ragadó társadalmi regényt teremtett, amely lírával átszőtt önvallomás és vallomás is egyben. A szülőföld és a gyermekkor napfényes-árnyékos világában a szerző művészetének rejtett forrásaira bukkanhatunk. Nyelvi fordulataiból, stílusából elénk tárul a székely nép észjárása, lelkisége; összegezve kapjuk mindazt, amit a népköltészettől és az útra bocsátó közösségtől kapott.

Tömörkény István - A ​nép nem tréfál
"Irigylésre ​méltó a szenvedély: szép holmikat gyűjteni. Egy életen át elkíséri az embert és soha nem szűnő kedves örömet szerez. Tömörkény minden parasztot megragadott, megforgatott, kikutatott, átszűrt, aranyát lecsapolta s még gazdagabban eresztette tovább, mint kapta: jó szívéből jó szót vetve az elrekkentettnek. Hogy elkapta, minden szavát, fordulatát, mozdulatát, testi s lelki pillanatait, a köhintése, a szemerebbenése módját, a botjának, tarisznyájának eredetiségét, az életének minden furcsaságát s minden szépet és igazat, amit csak benne lelt. (…) A Tömörkény figurái kiemelkednek az életből, mint a lemetszett s pohárba tett mezei virág: de valami csodálatos elixírt kaptak a vázában s ott bokorba szedve új virágzásnak eredtek s örökre ez új virágban élnek el tovább. Drága apró kis virágocskák: de isten szeme s a művész lelke előtt minden igaz élet egyformán nagy a nagyokban s nagy a kicsinyekben."(Móricz Zsigmond)

Kepes András - Kepes ​krónika - Beszélgetések
"Öt ​évvel ezelőtt azzal indítottam útjára a Desszertet, hogy lássuk, mi történik, ha a képernyőn négy ember úgy beszélget, ahogyan baráti társaságban szoktunk a vacsora romjai fölött, vállalva az élőbeszéd esetlenségeit, az érzelmeket és az indulatokat. Eleinte főként olyanokat invitáltam asztal köré, akik egyébként aligha vacsoráztak volna együtt, mert különböző társadalmi rétegből, kultúrából érkeztek vagy annyira különböző volt a világképük. Arra voltam kíváncsi, képesek vagyunk-e, a vállalt különbségek ellenére, szót érteni egymással, megtalálni azt, ami közös." A kötet a népszerű televíziós műsor beszélgetéseiből közöl válogatást.

Závada Pál - Kulákprés
A ​Kulákprés egy család és egy falu történetét mutatja be 1945 és 1956 között - a növekvő terhek és fogyó földek idején, a gazdálkodók kifosztásának és üldöztetésének éveiben. A falu: Tótkomlós, a főszereplők: a Závada család tagjai. Závada Pál szociográfiája a sztálinista parasztpolitika hazai fejleményeit a település, illetve a családi gazdaság sorsában párhuzamosan követi nyomon. A fényképek, dokumentumok, levelek felhasználásával írt könyv 1986-ban jelent meg először, majd 1991-ben másodszor, immár közelebb hozva a falutörténet alakjait. A 2006-os kiadás újdonsága, hogy az eltűnt képeket újak váltották fel, s ezekhez fűzött magyarázataival Závada más formában járja körül, mutatja meg Tótkomlóst és a kort. A Kulákprés lapjain megelevenedik a Závada-regények történelmi háttere.

Kepes András - Kepes ​krónika - Történetek
A ​tavalyi év legnagyobb könyvsikere a Kepes Krónika első része volt. A második kötet a szerző történeteit tartalmazza négy földrészről: többek között Wayaman apóról, az amazóniai indiánról, Őszentségéről, a dalai lámáról, Lukács Ernőről és feleségéről, akik húsz gyereket neveletek fel, a rendőrről, aki éjjel betörő volt, nappal pedig "kinyomozta" saját magát és Dr. John Mack Pszichiáterről, aki űrlényeknek tolmácsol. Kepes elmeséli, miként sikerült a közelébe férkőznie olyan világsztároknak, mint Gabriel García Márquez, Billy Wilder vagy Sir David Attenborough. A kötet talán legizgalmasabb fejezete az, ahol a szerző első ízben vall önmagáról: életéről, betegségéről és magánéletéről.

Csák Gyula - A ​legnagyobb sűrűség közepe - Glemba - Az őszülés váratlan órája
A ​"hármaskönyv" az író három, napjainkban játszódó, közismert, de eddig kevéssé feltárt konfliktusokat ábrázoló kisregényét fogja egybe. A legnagyobb sűrűség közepe című műben apa és fia áll egymással szemben. Az öreg megszenvedte a maga életét, nehéz évtizedek után most betegségében a fia segítségére szorul. Dr. Sadeczky azonban nem vállalja az apját, szégyelli és gyűlöli, úgy érzi, veszélyezteti a karrierjét. Egy morbid és kegyetlen, italos éjszakán a beszélgetés végén elhangzik: kettőjük közül valakinek meg kell halnia... A Glemba a városból menekülő világutazó és az ezermester-filozófus különc furcsa párharccá alakuló kapcsolatát rajzolja meg. Kicsoda Glemba? Egyszerű parasztember - aki a csizmaszárban "hordja" az Élet és Irodalom legfrissebb számát. Önellátó gazda - aki megjárta Amerikát is. Falubolondja - akinek szavát miniszterek, államtitkárok lesik. Glemba őrült? A világutazó belebolondul a rejtélybe... A lány - Az őszülés váratlan órájában - bizony kiismerhetetlen. Akaratos, önfejű, sehogyan sem akarja elfogadni szülei életformáját. Nem akar úgy élni, mint ők, nem óhajt a karrier reményében folyton hazudni. Mit tesz hát? Folyékonyan hazudik. Hazudik az apjának, hazudik az anyjának, együtt és külön-külön képtelen történettel traktálja őket, de paradox módon a hazugság igazságokat hív elő. Fájdalmasakat és kegyetleneket, megalázó és megtisztító igazságokat, amelyek segítségével talán önmagára találhat e három ember.

Monory M. András - Tillmann J. A. - Ezredvégi ​beszélgetések
-Vajon ​különleges-e az az idõ, melyben élünk? -Áttekinthetõ-e még a 'fejlõdés' során folyvást átrendezõdõ világ? -Mennyire kerültünk közel a kozmikus kezdet, az élet keletkezésének vagy a tudat mûködésének megismeréséhez? -Átláthatóak-e a jelenleg zajló globális gazdasági és pénzügyi változások? -Fenntartható-e bolygónkon a dinamikus egyensúly állapota, úgy ökológiai, mint gazdasági vagy szocio-kulturális tekintetben? -Vajon képesek leszünk-e az egyre elodázhatatlanabbnak tûnõ önkorlátozásra? -Mennyire gyorsultak fel technikáink, és milyen hatással vannak ezek társadalmainkra? -Kik, honnan és hogyan irányítják világunkat? -Ellenõrizhetõk-e még a globalizálódó világunkban zajló folyamatok? -Milyen személyes konzekvenciákra, életstratégiákra vezethet mindez? Úgy tûnik, a bizonytalanság és tanácstalanság korát éljük. Az eddig érvényesnek látszó elgondolások kérdésessé, s fejlõdés eddigi útjai kétségessé kezdtek válni. A jövõre nyíló kilátások új gondolkodásra és új ethosz kialakítására késztetnek. A beszélgetéssorozat tudósai, gondolkodói, mûvészei hozzájárulhatnak ahhoz, hogy pontosabb és teljesebb képet nyerjünk civilizációnk állapotáról, világunkról, és benne önmagunk helyzetérõl. Miként talán ahhoz is, hol ér véget mai tudásunk, és mekkora az ismeretlen univerzuma körülöttünk. Ebbe a kötetbe az 1991 óta készült mintegy félszáz beszélgetésbõl válogattunk. Együttes megjelenésük nyilvánvalóvá teszi rejtett összefüggéseiket, az ezredforduló szellemi horizontjának egyedülálló mintázatát.

Tillmann J. A. - Távkertek
A ​távkertben - eltekintve a közepéből kinyúló robotkartól - nincs semmi különös; egy asztalon terül el, talaján apróbb-nagyobb növények élnek. Ezt a TeleGardent Ken Goldberg és munkatársai 1995-ben Kaliforniában alakították ki, és a Hálózaton keresztül a becsatlakozottak bárhonnan fel tudják keresni. Az installációba a résztvevők magvakat ültethetnek, locsolhatják azokat és követhetik fejlődésüket - mindezt egy ipari robotkar finom mozgásainak segítségével. A számos, mintegy napi ötezer "látogató" között sok a távkertész, ők sajátjuknak tekintik ezt a különös létesítményt; naponta felkeresik és gondozzák. A kertészkedés kérdéseit megbeszélendő "falugyűléseket" is tartanak, sajátos közösséget képeznek. E bio/technológiai mű - alkotói és méltatói szerint - ezáltal nemcsak a kert(észet)nek, hanem e világméretű közösségnek is tükörképe. Tekintettel arra, hogy eddig közel kétmillióan érdeklődtek e kert iránt, a megállapítás helytálló. A körülötte kibontakozó lelkesedés pedig híven mutatja e tükörképnek a sajátos színárnyalatait: a kertnek a World Wide Web révén történő elérhetősége, valamint a kart és a kamerát ellenőrző intuitív interface megalkotása révén a művészeknek sikerült a művet a közösség természetére vonatkozó éleselméjű reflexióvá változtatni - írja Peter Lunenfeld (Flash Art 96/3). A Wired, a technokultusz vezető lapjának cikkírója szerint a TeleGarden a művészek ama töretlen fáradozásának része, hogy a cyberspace-metafora segítségével feltárják az emberiség fejlődésének fokozatait (95/10). Warren Schultz, a Garden Design szerzője pedig arról ír, hogy lehetőséget nyújt a tapasztalt kertész számára a kertészkedés szellemének kutatására és a növekedés alapvető folyamatának megértésére... (96/12) Mindebből számomra, mint az interneten innenről szemlélődő és valamelyest tapasztalt kertész számára az előbbiektől eltérő következtetések adódnak. Ez a távkert kétségkívül a "világméretű közösség tükörképe", amennyiben híven mutatja az élet látszatával felruházott kultikus technológia mítoszának kiterjedését, hatását és működését. No meg felhasználóinak mentalitását, akik már csak közvetítőrendszereken keresztül igénylik az elemi és szerves érzékelését. Ehhez máskülönben elég kilépni a szabad ég alá vagy ültetni egy cserépnyi kertet. Persze, ami mesterséges, az zárt teret kíván, ezt már Goethe megállapította a maga korában, azóta pedig nagyot haladt előre - a bezáródás felé - a haladó világ. A kert és a kertészet ellenben valami egészen más. Ehhez nem is kell különösebben tevékeny kertésznek lenni, elég csak a körülöttünk lévő kerteket szemügyre venni.

Tillmann J. A. - Más-világi ​megfigyelések
„Utazni ​sokfelé és sokféleképpen lehet. Fiatalon valószínűleg feleannyit sem láttam volna, mint felnőtt koromban. Lévén, hogy a látásnak az értés az előfeltétele; azt észleljük, amire ki vagyunk élesedve. Különben csak felületek mutatkoznak; a többé vagy kevésbé egzotikus életmozi képei. Az utazó első benyomásainak foglya. Ez helyzetéből elkerülhetetlenül adódik, és még a hivatásos utazók esetében sincs másként. Alighanem ez a tapasztalat képezi az elsődleges indítékát annak, hogy lejegyezzük, mi tűnt fel utazás közben, mi esett meg velünk, és az írás során megkíséreljük a tájak, találkozások és történések megértését.” – Tillmann, J. A., filozófus, esszéista, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Elméleti Intézetének igazgatója személyes hangvételű esszéivel szólaltatja meg a világot.

Bilicsi Tivadar - "Hol ​vagytok, ti régi játszótársak?..."
Azt ​olvastam valahol, hogy egyszer valamikor mindenkiből anekdota lesz. Jól van ez így, mert ha valaki mint színész lassan vagy gyorsabban a feledés homályába vész is, a róla szóló anekdoták a nevét még hosszú ideig életben tartják. Ez a gondolat adta az ötletet, hogy a már eltávozott pályatársaimra visszaemlékezve, a róluk szóló, róluk terjesztett apró történeteket, adomákat megörökítsem. Nem akarok életrajzot írni róluk - erre vannak nálam hivatottabbak -, csak megpróbálom az anekdota tükrében pár vonással felvázolni színészi és emberi lényüket. Hiszen a színészi alakítás elrepül, de az anekdota megmarad! Amint az olvasó majd észreveszi, egyik-másik történetnek, sztorinak jómagam is szereplője vagyok. Ez természetes, hiszen leginkább az együttműködésünk alatt történt eseményeket iparkodtam leírni. Persze olyan is akad majd, amit másoktól hallottam, vagy ők maguk meséltek el nekem magukról. Fájdalom, az emlékezet véges, és nagyon sok remek históriát elfelejtettem már. Milyen kár, hogy nem jegyeztem fel annak idején őket - de ki gondol fiatal korában ilyesmire? Ma is sokszor eszembe jut, hogy a színház társalgójában, az öltözőkben, a Rádió pagodájában, amikor összejön egy csomó színész, és a jelenetre való várakozás hosszú idejét sztorizással, anekdotázással űzi el, be kellene kapcsolni titokban egy magnetofont, és felvenni a jobbnál jobb történeteket, csattanókat a harsogó nevetéssel együtt. Sajnos sokszor elhangzanak olyan intim, pikáns történetek is, amelyek leírva nem bírnák el a nyomdafestéket, a szókimondást, körülírva pedig nem érnek egy fabatkát sem. De rendszerint a szolidabb históriáknak is nagy sikerük van. Mindenki tud valakiről valamit, amit érdemes elmondani. Erről a másiknak is eszébe jut valami. Vége-hossza nincs a mesélésnek, és csak az ügyelő hívó szava vet véget ennek a tipikus színészmulatságnak. Másnap már vissza is hallja az ember a saját történetét, persze a poént már jól kihegyezte valaki, és úgy adja tovább, de a lényeg megmarad, és szájról szájra jár. Aztán ... lassan feledésbe merül. Ettől szeretném megóvni, megmenteni ezeket a történeteket, kis életképeket, anekdotákat. Tehát írom vég nélkül a visszaemlékezéseimet azokról a színészekről, akikkel együtt játszottam. Nem akarok úgy járni, mint az a híres író, akiről a következő anekdota járja: Az író fiával találkozik egy régi jó barátja, és édesapja egészsége felől érdeklődik. A fiú azt mondja: - Sajnos a papa kórházban van, az idegosztályon. Elvesztette az emlékezőtehetségét. - Ez borzasztó - sopánkodik a barát. - És szegény papa most mit csinál egész nap? - Írja az emlékiaratait - feleli a fia. Node komolyra fordítva a szót: nagyon mulandó, furcsa mesterség a színészet. Művészet, és mégis halandó. A színész csak akkor maradna halhatatlan, ha a közönsége is halhatatlan lenne. A színész nevével elfut az idők hajója - ezt egy vándorszínész mondta, aki halhatatlan lett, ha nem is mint színész, hanem mint költő: Petőfi Sándor. Igaza van Petőfinek, a színész nevével elfut az idők hajója, de sokszor ezek a nevek egy-egy világítótornyot jelentenek az élet tengerén, jelezve, hogy merrefelé kell haladni, hogy partot érjünk, hogy ne tévelyedjünk el. Emlékezetem szerint a Maeterlinek mesejátékából készült filmben, A kék madárban a túlvilágon, kisunokája csodálkozó kérdésére, hogy "Hát te még élsz?" - a régen meghalt Nagypapa azt mondja: "Bizony, fiacskám, csak akkor halunk meg igazán, ha már senki nem beszél rólunk, ha már senki sem emlékszik ránk." Talán ezekkel a szerény visszaemlékezésekkel én is hozzájárulhatok ahhoz, hogy egyik-másik már eltávozott, szeretett kortársam emléke tovább éljen. Befejezésül csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy az írások terjedelme és sorrendje nem jelent semmiféle értékítéletet. Könyvem nem színháztörténet, hanem kizárólag azoknak az eseményeknek felelevenítése - véges emlékezőtehetségem szerint -, amelyek kollégáimmal való hosszabb-rövidebb együttműködésünk alatt történtek.

Arthur_herzog_hoseg
elérhető
3

Arthur Herzog - Hőség
Miért ​dühöng egyre több tornádó Amerikában? Mitől bolondult meg az időjárás, és a mélytengeri fekete hal, az espado, miért kerül lángvörösen a halászok hálójába? Larry Pickhez, a CRISES katasztrófakutató intézet helyettes vezetőjéhez mind több aggasztó adat fut be, s Larry nem titkolja főnöke előtt szörnyű sejtését: megkezdődött a Föld történelmének legsúlyosabb katasztrófája, mely a teljes emberiség halálát jelenteti. Elindult, s ha közös erővel nem állítják meg, lesújt bolygónkra a hőség, az üvegházhatás. Csakhogy Larry főnöke nem szeret dönteni. Annál is kevésbé, mert a pánik politikai érdeket sérthet, megzavarhatja az elnök újraválasztását. Egyszerűbb elhallgattatni az aggodalmaskodót, hátha, szokása szerint, túl sötéten lát. Mire a napi középhőmérséklet negyven fok fölött jár, a tornádók mindennaposak és az emberek kezdenek megőrülni a hőségtől, Larry mellett már csak szerelme Rita, a szociológusnő, és ILLIAC a szuperkomputer áll. Sikerül-e hármunknak szembeszállniuk a hőséggel és a vele együtt támadó emberi ostobasággal?... Herzog újabb könyve ismét hátborzongatóan izgalmas és hátborzongatóan aktuális.

Jim Garrison - JFK ​– Gyilkosok nyomában
Kérem, ​ne úgy olvassák ezt a könyvet, mint egyet a sok közül, melyek Kennedy elnök meggyilkolásának száraz tényeit próbálják elemezni. E könyv inkább egy olyan ember tapasztalatainak krónikája, aki megpróbálta kideríteni az igazságot, s kézre keríteni és bíróság elé állítani azokat, akik felelősek voltak a gyilkosságért. Nem külső kritikusként írok tehát, hanem résztvevőként, mint államügyész és mint nyomozó. A merénylet idején, 1963. november 22-én New Orleansban voltam kerületi államügyész. Mivel pedig a gyilkossággal vádolt Lee Harvey Oswald a merényletet megelőző nyarat New Orleansban töltötte, azonnal bevontak az ügybe. Több mint három évvel később, 1967 márciusában az általam vezetett vizsgálat Clay Shaw letartóztatásához vezetett, aki az International Trade Mark vállalati igazgatója, egyben a New Orleans-i vezető körök ismert személyisége volt, és akit John Kennedy megölésére szőtt összeesküvéssel vádoltunk.


Elérhető példányok

A felhasználónak nincsenek elérhető könyvei jelenleg.


Sikeres passzolások

Ezek a felhasználó sikerrel lezárt rukkolásai, amelyek passzal végződtek.

összes (22)

Wiesław Kielar - A ​290. számú auschwitzi fogoly
Ami ​ebben a pokoljárásban vonzó - különös, hát a borzalomnak is lehet bája? -, az maga a szerző személye, a vézna, szőke fiúé, aki öt esztendőt töltött a halál árnyékában. Tizenkilenc éves volt, amikor a 290-es számot kapta Auschwitzban, s az érkezéskor még azt kérdezte magától: "Auschwitz? Az ördög hallott róla. És milyen lehet egy koncentrációs tábor? Hamarosan megtudom." Ami azt illeti, alaposan megismerhette öt esztendő alatt. Megtanulta a túlélés művészetének minden "naprakész" csínját-bínját, a fogarany, a cigaretta, a krumpli csereértékét, illetve az emberélet értékének teljes semmibevételét. És megismerte Kielar a halál minden fajtáját, mielőtt megismerhette volna a szerelmet, az életet. Alvilági útikalauz ez a fekete memoár; felsorol minden pokolbeli látnivalót, és mint minden jó útikalauz, végül a halál glosszáriumát is közli, azt a német társalgási nyelvet, amelyet rabok és rabtartók egyaránt beszéltek. Az olvasót magával ragadja a szerző egyéni bája és egyéni látásmódja. S amit olyan sokszor elmondtunk már: a haláltáborok kora után született nemzedékek megismerhetik ebből a könyvből azt a világot, amely ugyan már távoli, de amelyről a haladó emberiség nem feledkezhetik meg soha.

Szerb Antal - Szerelem ​a palackban
Szerb ​Antal novelláinak minden eddiginél teljesebb gyűjteményét kapja kezébe ezzel a kötettel az olvasó. Több elbeszélése most kerül először kötetben kiadásra. Az irodalomtörténetek alkotója, a tanulmányíró Szerb Antal gyakran szépírói beleérzéssel, könnyedséggel eleveníti meg az elvontabb tárgyakat is - a novellista pedig szinte tudós készültséggel, sokoldalú műveltségét kamatoztatva, igényes elemzésekkel és míves csiszoltsággal írta elbeszéléseit. Nemcsak tematikája, hanem írásainak megformálása és nyelvi hangszerelése is sokféle, változó. Történelmi legendákat szólaltatott meg újra, népiesebb motívumokat és lovaghistóriákat modernizál, személyes emlékeket, eseményeket idéz fel líraian és elemző tudatossággal. A Szerelem a palackban elbeszélései meghitt és maradandó élménnyel gazdagítják az olvasót.

Tar Sándor - Mért ​jó a póknak?
Tar ​Sándort – akinek _A 6714-es személy_ című kötete néhány évvel ezelőtt nagy sikert aratott – mindenekelőtt a mai magyar társadalom megalázottainak és megszomorítottainak csöndes vagy kirobbanó tragédiái foglalkoztatják: mint egyik munkájának ironikus címével jelzi, mintegy _hangulatjelentést_ ad a robotoló segédmunkások, önhibájukból és önhibájukon kívül a város, a társadalom, sőt a lét peremére szorult cigányok, sivár körülmények között tengődő fiatal vendégmunkások helyzetéről, szenvedélyeiről, gondolatairól, életmódjáról. Tar ezt a „naturális” anyagot költészetté emeli: a mély részvét, mely áthatja írásait a gyöngeség, ahogyan elesett hősiről ír, egy sokat tapasztalt, érzékeny művész fájdalmairól és indulatairól ad hírt.

Alekszandr Szolzsenyicin - Ivan ​Gyenyiszovics egy napja
Valahol ​a távoli sztyeppén az utolsó sztálini évtized elején egy fogolytáborban élt az "ismeretlen" Ivan Gyenyiszovics Suhov; az ő egyetlen napjának részletes krónikája az immár világhíres kisregény. Egyetlen teljességgel szokványos napjáé, amikor semmi különös nem történik: mínusz harminc fok van, mint mindig; híg halleves a reggeli, mint szokásos; a rabokat létszámba veszik és motozzák reggel és este, munkába menet és jövet, mint rendesen; dúl az ügyesek és élhetetlenek egyenlőtlen küzdelme a kályha és a kásás kondér körül, ahogy megannyi napon, héten, hónapon, éven át... A büntetések és a még mindig megszokhatatlan megaláztatások sem súlyosabbak, mint máskor. Vagyis tengeti a tábor a maga emberlét alatti életét, melynek inkább csak a külsőségeit szabályozza az őrség, valódi törvényeit a sajátos fogolylét alakítja, amely ugyan sokszor kegyetlen, mégis emberarcúbb, mint a személytelen világ, amely ide küldte őket. A látszatra jelentéktelen, epizódszerűen és időrendben egymásra következő események nem pusztán -- epikai értelemben -- illusztratív értékűek és funkciójúak, hiszen Szolzsenyicin minden, apró-cseprőséget megjelenítő mondata magában hordozza a műnek is koherenciát adó legnagyobb borzalmat jelentő mondandót: a végeérhetetlen rabságban megáll az idő, egyszerűen nincs is már jelentősége, értelme. S hogy ebben a szigorúan időszerkezetű elbeszélésben a túlélésre összpontosító hős és fogolytársai számára ennyire megszűnhet az idő fogalma, ez az ellentmondás hordozza igazán a regény valódi jelentését: a diktatúra embertelenségét, a kegyetlen tekintetnélküliség következményeinek látleletét. A hétköznapi szenvedés ábrázolásakor az író nem infernális kínokat jelenít meg, "csupán" leírja az ötdekás zabkásaadagokért folyó közelharcot, a darabka szalonnával megvesztegethető brigádparancsnokok részrehajlását, az életben maradáshoz minimálisan szükséges feltételek megannyi részelemét és a túlélés egyéni manővereit, a rabok szívszorítóan leleményes ügyeskedését. Eszköztelen, ám markánsan rideg realizmussal szól tehát az író egyetlen napról, amely magában hordozza az ártatlanokra kiszabott büntetésidő végtelenségét, így mondva ítéletet minden megalázó, személyiséget megnyomorító, életet ellehetetlenítő diktatúrára. A kisregénynek -- tagadhatatlan irodalomesztétikai értékén túl -- dokumentumjelentősége is van, hiteles híradás az ötvenes évek szibériai lágereiről.

Sánta Ferenc - Az ​ötödik pecsét
A ​regény cselekménye 1944-ben, a nyilas terror napjaiban játszódik. Négy kisember beszélget estéről estére egy kocsmában az élet nagy kérdéseiről, erkölcsről, lelkiismeretről. A könyv megfordítja a mindennapi históriát: ezek az emberek, amikor komolyan, őszintén végiggondolják a sors kínálta lehetőséget - embertelenség árán menekülni az embertelen pokolból -, elbuknak, de amikor maga az élet állítja eléjük a nagy kérdést, egytől egyig az emberi tisztaság és bátorság hőseivé magasodnak.

Fábry Sándor - Showder ​a javából
Ez ​nem egy bortránykönyv. Ez nem a nyolcadik bőr egy sikeres műsorról. Csak a harmadik. Ez nem show. Nincsenek benne tapsok, nem villognak a fények, és nem húz tust a zenekar a poénoknál. Ebben a könyvben szövegek vannak. A javából. Szerintünk. Best of nyolc év. Például Fábry Sándor legjobb történetei: NDK-s csajok, Kukkolás Mohikánnal, Hé, Mr. Talibán... És sok más pihentagyszülemény, Anettka orosznyelv-leckéjétől Bolgár György Nagy Októberi Orgazmusáig és a Szomszédok hiányzó epizódjaitól Spilberg filmművészetének értő méltatásáig. Van-e humor a humor nagyágyui nélkül? Meddig juthat egy olvasó György Péter útmutatása nélkül? Ezekkel a kérdésekkel nem foglalkozik a könyv. De azért tartson velünk. Bevezetjük az őrületbe, egyetlen Showder-belépő áráért. A bolondnak is megéri.

Ottlik Géza - Iskola ​a határon
Az ​író új regénye egyrészt szabályos diákregény, mulattató, néha tragikumba forduló diákcsínyekkel, ártatlan vagy borsos kamasztréfákkal, ugyanakkor jóval több is ennél: egy társadalom lélektani regénye. A Horthy-korszak leendő katonatisztjeinek neveléséről, a határszéli kadétiskoláról szól a regény, ahová az úrifiúkat küldik, hogy a legérzékenyebb kamaszkorban történő kínzatások és az embertelen fegyelembe való nevelés után legtöbben maguk is nevelőikhez hasonló kínzókká, fegyelmezőkké legyenek. Azaz: egy erkölcstelen társadalom áldozataiból ennek a társadalomban a védelmezői. Ottlik hitelesen és nagy művészettel ábrázolja ezt a testi-lelki terrort, aminek védtelenül ki vannak szolgáltatva ezek a kamaszok, és azt a folyamatot, amely odáig zülleszti őket, hogy ezt a természetellenes világot természetesnek és egyedül lehetségesnek fogadják el. A kadétiskola komor, baljós épülete a huszas évek ellenforradalmi Magyarországának szimbóluma - és a regény ennek a szimbólumnak társadalmi és erkölcsi tartalmát, valóságát mutatja be, ítéletet mondva fölötte.

Dr. Paul Hauck - Mélyponton
Ez ​a könyv mindenkihez szól, akire néhanapján rátör a depresszió, vagy akinek depressziós emberekkel kell együtt élnie, dolgoznia. Gyakorlati tanácsokat is ad: hogyan legyünk úrrá borongós korszakainkon, hogyan rövidítsük le ezeket a periódusokat. Dr. Hauck, a Hétköznapi pszichológia sorozat több, sikeres könyv ének szerzője, a lelki eredetű depresszió három fő okozóját vette bonckése alá: az önvádat – saját viselkedésed éles kritikáját, ami elkerülhetetlenül lelkifurdaláshoz vezet; az önsajnálatot – amikor azért szakad meg a szíved, mert a világ méltánytalanul bánik veled; és a mások sajnálatát – amikor a kelleténél jobban azonosulsz azokkal, akiket az ág is húz, s ezenközben az ő bajukkal még tetézed a magadét.


Sikeres happolások

Ezek a felhasználó sikerrel lezárt happolásai, amelyeket átvett. Reméljük rerukkolja azokat, amiket elolvasott. :)

összes (118)

Vámos Miklós - Sánta ​kutya
Nők ​mozgatják a világot, kétlem, hogy ők a gyöngébb nem, inkább a szebb és jobb igen. A rossz általában férfiak műve, a jót majdnem mindig nőknek köszönhetjük. Ők szülnek valamennyiünket, ám amilyen balszerencsések, rendszerint ők is temetnek el. Asszonyi sors Magyarországon a múlt (XX.) században - hit, hazugság, hála, tisztelet, bizalom, remény, igazság, szerelem, derű. Göröngyös út az Én-től az Ő-ig.Úgy érzem, egyebek közt azért érdemes élni, hogy másokat megörökíthessünk, regényben, szoborban, képeken, vagy akár élőszóban. Magunk is megörökíttetünk, többszöröződik a ránk mért idő, ha továbbadjuk életünk hazugságait és igazságait. E könyvvel azt szeretném továbbadni, amit nőkről és nőktől tudok, térdet s fejet nékik hajtván, szívből, igazán.

Kolozsvári Grandpierre Emil - Szellemi ​galeri
Irmuskában ​az azbesztlopás ügyében szaglászó ifjú riporter csókja gyógyíthatalan kultúrszomjat ébreszt. Ezt a szomjat csak a kultúrával,sőt a kultúra bajnokaival való közvetlen, kapcsolat képes csillapítani.A sors -mert egy szatirikus regényben is végigsétálhat a JÓ SORS - Irmuska szolgálatába lép,ugyanis érettségi után Kutasberekre vezérli,ahol Böhönyi kartárs jóvoltából kultúrház épül. Megbízásból Irmuska Pestre utazik, hogy a kultúrház megnyitására Kutasberekhez illően rangos írókat vonultasson föl.A költővé avanzsált riporter segítségével Imruska megkezdi a szervezést: felkeresi az irodalmi élet nagyjait,és mégnagyobbjait,dolgozószobákban, házibulikon és irodalmi gyűléseken tanulmányozza az irodalmi életet,s csillapítja természetesen kultúrszomját.A műsor remekül sikerül, az állatorvossal kötött házasság már kevésbé,mert a derék férj nehezményezi felesége nem csak kultúrszomját,de "kultúráját"is. Irmuska regényt ír házassága és válása történtéből,a férjek tapasztalatlanságáról,a múlt e káros örökségéről.Irmuska története remek lehetőséget kínál az írónak arra hogy tapasztalatból és fantáziából humoros,szórakoztató torzképet rajzoljon irodalmi életünkről.

Kolozsvári Grandpierre Emil - Keresztben ​az úton
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Patrice van Eersel - Az ​ötödik álom
Az ​Algériában született, de holland származású szerző olyan témát dolgozott fel, amit az irodalombarátok jól ismerhetnek Robert Merle Állati elmék c. regényéből. Ennek elemzésére van Eersel is többször visszatér. A szerző népszerű formában, szórakoztatóan áttekinti a delfintémakör óriási tény- és legendaanyagát. Az ókori legendáktól a sámánisztikus néphit emlékein át napjaink tudományos megfigyeléseiig összegyűjt mindent, ami az ember és a delfin közötti kapcsolatról szól. Megkeresi mindazokat, akik valaha ezzel a kérdéssel foglalkoztak. Hitelesen számol be a delfinek agyával végzett kísérletekről, ismerteti az Ember és a delfin c. kutatási program eredményeit.

Covers_367959
0

Ismeretlen szerző - Mobil ​információs társadalom
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Alekszej Jablokov - A ​fejlődés regénye
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Déry Tibor - Kedves ​bópeer...!
"Születtem ​Budapesten, a kilencvenes évek vége felé, így ha jól számítom, még közelebb járok a hetvenhez, mint a noylcvanhoz. Családi okmányaim, születési bizonyítványom s keresztlevelem is Budapest ostroma idején lebombázott házunk romjai alatt elvesztek, az azóta eltelt három évtized alatt másolatokat szerezni, úgy látszik, nem volt időm" - kezdi elbeszélést, vallomását Déry Tibor regényének hőse, az idős budapesti író. Amit elbeszél - önmagának beszéli el -, az a világirodalomban meglepően ritkán szereplő tárgy: az öregedés folyamata. Nemcsak fájdalommal és halálfélelemmel, hanem valamilyen furcsa, kaján luciditással figyeli írásának legfőbb témáját, önmagát: hogyan meszesedik maga az agyvelő is, hogyan alakulnak ki rigolyái, hogyan lobban fel benne - mégis! - a vágy az új gyönyörök, új szerelem, talán a halhatatlanság iránt, hogyan ismerkedik meg menyével, egy szép, fiatal lánnyal, aki felszítja benne a betemetettnek hitt szenvedélyeket, utoljára, a végső, néma csönd előtt.

Csokonai Lili - Tizenhét ​hattyúk
„Én, ​Csokonai Lili löttem e nyívvel tellyes világra az 1965. esztendőben 17. septembris virradólag Csepel szürke lapályában, az igaz római hitben és hitetlenségben megmaradván hóttig.” Így kezdődik Csokonai Lili könyve. Regény és önéletrajz, látomás és valóság. Egy árván maradt lány sivár, profán kálváriája a mai ember számára szakrális nyelven. Nevelőapja kikezd vele, mennie kell, takarítónő lesz, szexről, szép ruhákról, illatszerekről ábrándozik, elveszti szüzességét, nős emberrel kerül viszonyba, később a test és a lélek csábításainak egyaránt engedvén a legkülönfélébb kalandokba keveredik. Egy lány a 80-as évek közepétől elkezdi mondani az életét. Az életünket. Reménykedjünk.


Saját könyvtárban

Ezek a felhasználók jelezték, hogy megvan nekik a könyv.

összes (117)

Illyés Gyula - Naplójegyzetek ​1946-1960
Ez ​a könyv Illyés Gyula 1946 és 1960 között papírra vetett naplójegyzeteit adja közre. (...) Tudni való, hogy Illyés Gyula munkásságában a "Naplófeljegyzések" jelentette évtizedeken át a szó legáltalánosabb értelmében vett írói műhelyformát; a versek kivételével minden írói gondolatot, reflexiót kiváltó élményt és eseményt először napló formában jegyzett föl magának, s később ebből az anyagból, írói kamrából formálta különböző műfaji formákba zárt mondanivalóját a világról. Tanulmányainak, cikkeinek, sőt: regényeinek is a naplóforma volt az első keltető helye. (...) .. a Naplójegyzetek mint kiadói vállalkozás ennek a nagyrészt feltáratlan anyagnak az első rendezési kísérlete, amely azonban semmilyen vonatkozásban nem törekszik ( mert nem is törekedhet) "teljességre", mindazonáltal bizonyosra vehető, hogy ennek az anyagnak a közzététele hozzá fogja segíteni az olvasókat és a kutatókat Illyés Gyula életének és művének és korának teljesebb, pontosabb és árnyaltabb megértéséhez. (Szépirodalmi Kiadó, 1987)

Kolozsvári Grandpierre Emil - Keresztben ​az úton
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kolozsvári Grandpierre Emil - Szellemi ​galeri
Irmuskában ​az azbesztlopás ügyében szaglászó ifjú riporter csókja gyógyíthatalan kultúrszomjat ébreszt. Ezt a szomjat csak a kultúrával,sőt a kultúra bajnokaival való közvetlen, kapcsolat képes csillapítani.A sors -mert egy szatirikus regényben is végigsétálhat a JÓ SORS - Irmuska szolgálatába lép,ugyanis érettségi után Kutasberekre vezérli,ahol Böhönyi kartárs jóvoltából kultúrház épül. Megbízásból Irmuska Pestre utazik, hogy a kultúrház megnyitására Kutasberekhez illően rangos írókat vonultasson föl.A költővé avanzsált riporter segítségével Imruska megkezdi a szervezést: felkeresi az irodalmi élet nagyjait,és mégnagyobbjait,dolgozószobákban, házibulikon és irodalmi gyűléseken tanulmányozza az irodalmi életet,s csillapítja természetesen kultúrszomját.A műsor remekül sikerül, az állatorvossal kötött házasság már kevésbé,mert a derék férj nehezményezi felesége nem csak kultúrszomját,de "kultúráját"is. Irmuska regényt ír házassága és válása történtéből,a férjek tapasztalatlanságáról,a múlt e káros örökségéről.Irmuska története remek lehetőséget kínál az írónak arra hogy tapasztalatból és fantáziából humoros,szórakoztató torzképet rajzoljon irodalmi életünkről.

Alekszej Jablokov - A ​fejlődés regénye
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vámos Miklós - Sánta ​kutya
Nők ​mozgatják a világot, kétlem, hogy ők a gyöngébb nem, inkább a szebb és jobb igen. A rossz általában férfiak műve, a jót majdnem mindig nőknek köszönhetjük. Ők szülnek valamennyiünket, ám amilyen balszerencsések, rendszerint ők is temetnek el. Asszonyi sors Magyarországon a múlt (XX.) században - hit, hazugság, hála, tisztelet, bizalom, remény, igazság, szerelem, derű. Göröngyös út az Én-től az Ő-ig.Úgy érzem, egyebek közt azért érdemes élni, hogy másokat megörökíthessünk, regényben, szoborban, képeken, vagy akár élőszóban. Magunk is megörökíttetünk, többszöröződik a ránk mért idő, ha továbbadjuk életünk hazugságait és igazságait. E könyvvel azt szeretném továbbadni, amit nőkről és nőktől tudok, térdet s fejet nékik hajtván, szívből, igazán.

Csokonai Lili - Tizenhét ​hattyúk
„Én, ​Csokonai Lili löttem e nyívvel tellyes világra az 1965. esztendőben 17. septembris virradólag Csepel szürke lapályában, az igaz római hitben és hitetlenségben megmaradván hóttig.” Így kezdődik Csokonai Lili könyve. Regény és önéletrajz, látomás és valóság. Egy árván maradt lány sivár, profán kálváriája a mai ember számára szakrális nyelven. Nevelőapja kikezd vele, mennie kell, takarítónő lesz, szexről, szép ruhákról, illatszerekről ábrándozik, elveszti szüzességét, nős emberrel kerül viszonyba, később a test és a lélek csábításainak egyaránt engedvén a legkülönfélébb kalandokba keveredik. Egy lány a 80-as évek közepétől elkezdi mondani az életét. Az életünket. Reménykedjünk.

Randé Jenő - Az ​élet véletlenek sorozata
A ​kötet Randé Jenő életútját tárja az olvasó elé. Bár a szerző meg van győződve arról, hogy sorsát véletlenek alakították, élettörténete, az elmúlt nyolc évtized eseményei, azt igazolják, hogy 'nem árt ezekre a véletlenekre felkészülni.' A kronológiai sorrendet nem mindig követő visszaemlékezés a szerző gyerekkoráról, tanulmányútjairól, diplomata-, újságírói, valamint tudósítói tevékenységéről nyújt szemelvényeket, hangulat-, illetve pillanatképeket. A könyv végén található névmutató sajnos nem segít a kötetben való visszakeresésben, csupán rövid életrajzokat közöl. Randé Jenő újságíró. A Magyar Rádió és a Magyar Televízió főmunkatársa volt. 1970-től kairói, 1978-tól bécsi nagykövet. 1961-ben Rózsa Ferenc-díjat kapott. Legutóbb ismertetett műve: Koktélparti

Déry Tibor - Kedves ​bópeer...!
"Születtem ​Budapesten, a kilencvenes évek vége felé, így ha jól számítom, még közelebb járok a hetvenhez, mint a noylcvanhoz. Családi okmányaim, születési bizonyítványom s keresztlevelem is Budapest ostroma idején lebombázott házunk romjai alatt elvesztek, az azóta eltelt három évtized alatt másolatokat szerezni, úgy látszik, nem volt időm" - kezdi elbeszélést, vallomását Déry Tibor regényének hőse, az idős budapesti író. Amit elbeszél - önmagának beszéli el -, az a világirodalomban meglepően ritkán szereplő tárgy: az öregedés folyamata. Nemcsak fájdalommal és halálfélelemmel, hanem valamilyen furcsa, kaján luciditással figyeli írásának legfőbb témáját, önmagát: hogyan meszesedik maga az agyvelő is, hogyan alakulnak ki rigolyái, hogyan lobban fel benne - mégis! - a vágy az új gyönyörök, új szerelem, talán a halhatatlanság iránt, hogyan ismerkedik meg menyével, egy szép, fiatal lánnyal, aki felszítja benne a betemetettnek hitt szenvedélyeket, utoljára, a végső, néma csönd előtt.


Olvasta

Ez a kollekció nem tartalmaz egyetlen könyvet sem: Olvasmányok

Kollekciók