Ajax-loader

Péter Székely

Rate_positive 63 Rate_neutral 0 Rate_negative 0

1214 napja velünk van 3 napja láttuk utoljára

Badge-stoppos-10 Badge-stoppos-1 Badge-jobbmunkas Badge-jomunkas

Sikeres passzolások

Ezek a felhasználó sikerrel lezárt rukkolásai, amelyek passzal végződtek.


Vladimír Páral - Rómeó ​és Júlia 2300
A ​24. századot immár mindenestül a tudomány és a technika irányítja. Az emberek egész életüket számítógép-vezérléssel élik le, és ez alól a párválasztás sem képezhet kivételt. A felicisztika tudományága szabályozza, ki kivel házasodhat az optimális eredmény elérése érdekében. Manka és Milan, két prágai fiatal mégis egymásba szeret, és hogy kapcsolatukra a modern kibernetika is áldását adja, elmennek a kerületi genetikai központba. Pszichogramjuk azonban arról tanúskodik, hogy cseppet sem illenek össze, vagyis a gép szerint "nem kompatibilisek". A fiatalokat innentől kezdve a rendszer teljes technikai apparátusa próbálja meg más irányba terelni és egymástól távol tartani, ám őket valami műszerekkel nem mérhető mágnesesség újra és újra egymáshoz vonzza. Vajon győzhet-e a szerelem egy túltechnicizált, robotemberekkel és emberi robotokkal teli világban? Van-e helye érzelmeknek ott, ahol a követendő utat egyesek és nullák jelölik ki? Erről szól a cseh irodalom élő klasszikusának, a társadalmi látleletek idén 85 éves mesterének fantasztikus, és egyben romantikus regénye.

Kerstin Gier - Rubinvörös
Olykor ​tényleg nagy terhet jelent egy rejtélyekkel teli családban élni. A 16 éves Gwendolyn legalábbis meg van győződve erről. Amíg egy napon egyszerre - mint derült égből a villámcsapás - a 19. és 20. század fordulóján nem találja magát, és világossá nem válik számára, hogy ő maga a legnagyobb rejtély a családban. Amit viszont még csak nem is sejt: az időutazások alatt kerülendő a szerelem. Mert ettől aztán tényleg a feje tetejére áll minden! Kerstin Gier bestseller-szerző utánozhatatlan érzékkel kelti életre a legcsodálatosabb érzést a világon! Éld át te is Gideon és Gwen kalandjait, akik szerelmükkel áttörnek az idő korlátain!

Székely Péter - Időfelfogás ​a reneszánsz művészetében
Kinek ​alkot a művész? Meddig terjed a művészet? A probléma a befogadók és a művészek kommunikációs szakadékával írható le. Nem egy nyelvet beszélnek, így a művész munkáit nem értik meg az átlagemberek. Ahhoz, hogy megértsék ismerniük kell részletesebben a művészetek történetét. A reneszánsz idejében még egyetértés volt a befogadó és a művész között, ám itt jelenik meg első ízben az a halovány repedés, mely a XIX. századra már oly szakadékká duzzadt, hogy a köz embere már nem értette amit látott. Ezért tartom fontosnak a reneszánsz idejét és felfogását eme absztrakt fogalommal szemben. Az idő ugyanis illúzió, mely mégis jelen van. Mérhető, de megfoghatatlan. Eme paradoxonnal állnak szemben művészeink is akiket segítségül hívok, hogy e régi korban, hogyan is dolgozták fel magukban.

Bartók Imre - A ​nyúl éve
Az ​emberek történelme úgy emelkedett ki a barbárságból és hullt vissza aztán ugyanoda, hogy a nyugalom ideje éppen csak egy levegővételre volt elég. Egy levegővétel, és némi tisztánlátás, annak felismerése, hogy a hideg álmok szőttese már egyetlen kéz melegétől képes lángra kapni. A süllyedés és romlás panaszai visszhangoztak a reggeli szélben. Egyetlen vízcsepp morfológiája gazdagabb és bonyolultabb volt a műholdakat létrehozó technikai tudásnál. A hópelyhek finomstruktúrája gúnyt űzött a felhőkarcolók gőgös geometriájából. Martin, Karl és Ludwig, akik valaha rettenthetetlen gyilkológépekként járták New York utcáit, most kibernetikus beültetéseiktől megfosztva, rozoga öregemberekként kénytelenek szembenézni a posztapokaliptikus világgal, amelynek létrejöttét ők maguk idézték elő. A nyugati civilizáció egykori fellegvára ma már mutáns növények és emberi, állati eredetű hibridek keltetője, ahol a túlélés törvénye az úr. Amikor azonban céltalannak látszó kóborlásaik során összetalálkoznak Gonyolékkal, a furcsa, kövér kis lénnyel, aki egy titokzatos mutánskolónia felderítőjeként járja a felperzselt várost, a gondolkodók előtt újra felcsillan a remény: lehetséges volna, hogy az emberiséget kis híján kiirtó kataklizma után valóban elérkezett a Föld új korszaka? És lehet, hogy ennek az új korszaknak az új közösségeit valakik, valahol éppen az ő tanításaik alapján próbálják megszervezni? A patkány éve folytatásában Bartók Imre továbbfűzi az első kötetben megismert gondolkodók történetét, még részletesebben kibontva szélesvásznú vízióját a biológiai katasztrófa sújtotta New Yorkról és annak lakóiról. Könyvében a hátborzongató és költői látomások éppúgy megférnek az akciódús üldözési jelenetekkel és vérfürdőkkel, mint a vígjátéki elemeket sem nélkülöző filozófiai párbeszédek a metafizikai horror legszebb hagyományait idéző epizódokkal.

Bartók Imre - A ​kecske éve
De ​mi lehet a többi városban? Csend és motoszkálás. Hongkongban valami kiharap egy emeletet az egyik toronyházból. Vancouverben sebesült barnamedvék gyülekeznek az egyik bevásárlóközpontban, és jelbeszéd segítségével szervezik meg a túlélésüket. Novoszibirszkben ebben a percben megy el végleg az áram. Az egykori közkórház onkológiai osztályán zsenge húsevő növények indulnak fejlődésnek, hogy hamarosan elhagyják az épületet, és ruganyos lábaikon melegebb vidékek felé induljanak. És valahol, Európa szívében egy sötét alak Martinra, Karlra és Ludwigra gondol. Azon töpreng, vajon hol lehetnek. Vajon életben vannak-e még? És ha igen, meddig kell még várnia rájuk? New Yorknak vége, és vele pusztult a keleti part nagy része is, amikor egy őrült tapsifüles atomot robbantott a bioapokalipszis sújtotta város közepén. Martin, Karl és Ludwig, az egykori vérszomjas szuperfilozófusok egy mini tengeralattjáró fedélzetén menekülnek a nukleáris vihar és tetteik következményei elől. Az úti céljuk nem más, mint Európa, ahol talán minden elkezdődött, és ahol egészen biztosan véget is ér minden. De vajon sikerül-e épségben átkelniük az óceánon? És mit találnak majd az öreg kontinensen? Kik vagy mik járják most a valaha ragyogó fővárosok, Párizs és Berlin utcáit? Választ kapnak-e azokra a kérdéseikre, amelyeket csak éjszakánként, rémálmaik és szorongásaik béklyóiban vergődve mertek feltenni maguknak? Bartók Imre nagyszabású trilógiájának záródarabja A patkány éve és A nyúl éve után újabb dimenziókkal gazdagítja költői látomását egy jövőről, ahol sosem lehet tudni, ki a valódi ellenség, de ahol a barátság talán még megmentheti a világot – vagy azt, ami maradt belőle. Bartók Imre 1985-ben született Budapesten. Két, Paul Celanról, illetve Eilkéről szóló irodalomtörténeti, valamint egy filozófiai monográfia szerzője. Első regénye Fém címmel látott napvilágot 2011-ben. Trilógiájának első része, A patkány éve 2013-ban jelent meg, ezt 2014-ben A nyúl éve követte. A kecske éve a sorozat lezáró darabja.

Bartók Imre - A ​patkány éve
Mintha ​ezt a helyet már kezdettől fogva azért építették volna, hogy kísértetvárossá váljon. Lehetséges, hogy a történelem óramutatója milliókat söpörjön el ilyen hirtelen, ilyen elképzelhetetlenül rövid idő alatt? Lehetséges, hogy ez az egész hormonburleszk, ez a kicsinyességből, félelemből és szeretetfoszlányokból összeálló biofiziológiai nagyüzem egy csapásra semmivé váljon? New York, a „világok keresztútja” hamarosan egy globális bioapokalipszis kiindulópontjává válik. Az örökké nyüzsgő városban azonban ez egyelőre csak egy magányos, megkeseredett rendőrfelügyelőt aggaszt, aki hiába próbál valami rendszert felfedezni a növénnyé változtatott családok, brutális csonkolások és megmagyarázhatatlan terrorcselekmények kavalkádja mögött. Ám a rendszer létezik, és legfőbb motorjai Karl, Ludwig és Martin, a három különleges képességekkel rendelkező óvilági gondolkodó. Miközben egyre közelebb kerülnek vezetőjük, a csábító és titokzatos Cynthia terveinek megvalósításához, kétségbeesetten próbálják leplezni egymás és a világ előtt saját elméjük széthullását – de vajon meddig sikerülhet ez egy olyan világban, ami nekik köszönhetően épp most fordul ki önmagából? Bartók Imre könyve szédületes sodrású akcióregény, költői szépségű próza, kozmikus látomás a világvégéről, egyúttal megejtő diagnózis a barátság erejéről és a személyiség totális kiszolgáltatottságáról.

Brandon Hackett - Magánháború
Sol ​Orfanne, a Briton Csillagszövetség legendás kapitánya, az Ötvenes briton-teuton háború hőse, a mindig háttérbe húzódó, komor asszony a Mon Menonterei melletti flottafiaskót követően memóriatörlést kér. A múlt tragikus emlékei elől menekül, emelyek egész fiatalkoráig nyúlnak vissza, egy férfihoz, egy szeretőhöz. Azonban, évekkel később, a IV. Galaktikus Háború kitörésének hajnalán a múlt sötét árnyai újra megkísértik, és kegyetlen dilemma elé állítják. Vajon képes lesz-e felülkerekedni a múlt feltépett sebeiből fakadó fájdalmán, vagy személyes bosszúvágytól vezérelve megtagadja az Admiralitás parancsát? Ez az ő döntése. Az ő háborúja.

Kim Lancehagen - A ​birodalmi sas
Gigantikus ​űrbirodalmak, terjeszkedő nagyhatalmak között dúl a háború. A Földről kirajzott nemzetek már megvetették lábukat a galaxis különböző részein, s a csillagok között folytatják ősi vetélkedésüket az új területek meghódításáért és a nyersanyagok kiaknázásáért. Egy agresszív, idegen faj megjelenése azonban felborítja a kényes hatalmi egyensúlyt. A kathar hordaszövetség sorozatos csapásai nyomán szétszórta az erőit szétforgácsoló emberiség flottáit, és uralma alá hajtotta a Földet és az emberlakta világok sokaságát. A külső övezetbe kiszorult birodalmak azonban ezek ellenére sem képesek egyesíteni seregeiket, s továbbra is egymást gyengítve igyekeznek biztosítani elsőségüket. A négyszeres Zsoldos Péter-díjas író új sorozatindító regénye ! Csak idő kérdése, hogy az újabb invázióra készülő kathar hordák elsöpörjék a három emberi birodalom szánalmas maradványait, hacsak... Hacsak egy titkos szövetség felül nem kerekedik mindhárom birodalomban... Hacsak a legendákban megjövendölt, az emberiséget újra egyesítő vezér el nem jő, hogy győzelemre vezesse hadait az idegenek ellen...

Kim Lancehagen - A ​hetedik hadúr
Gigantikus ​űrbirodalmak, terjeszkedő nagyhatalmak között dúl a háború. A Földről kirajzott nemzetek már megvetették lábukat a galaxis különböző részein, s a csillagok között folytatják ősi vetélkedésüket az új területek meghódításáért és a nyersanyagok kiaknázásáért. Egy agresszív, idegen faj megjelenése azonban felborítja a kényes hatalmi egyensúlyt. A kathar hordaszövetség sorozatos csapásai nyomán szétszórta az erőit szétforgácsoló emberiség flottáit, és uralma alá hajtotta a Földet és az emberlakta világok sokaságát. A külső övezetbe kiszoruló birodalmak azonban ezek ellenére sem képesek egyesíteni seregeiket, s továbbra is egymást gyengítve igyekeznek biztosítani elsőségüket. A kathar-briton határ mentén sötét árnyak gyülekeznek. A háború elkerülhetetlennek látszik, de egyelőre homály fedi a mozgásba lendülő hatalmak valós céljait. Mit rejt a Trandark óceánjából kimagasló Kastély mélye? Miféle kapu megszerzéséért indulnak harcba a hordaszövetség flottái? Sol Orfanne kapitány parancsára Őfelsége Eagle fregattjának egy különítménye leszáll a Trandarkon, hogy segítsen megvédeni a Lancemore-klán fészkét a gyülekező ostromseregek támadásától. A végső összecsapás során fény derül arra, ki végzett a nagy admirálissal, ki áruló, és ki az igazi megmentő? Az új galaktikus háború első csatáinak legnehezebb óráján aztán megnyílnak a mélység kapui...

Taylor A. Crabe - Dominium ​I. - Viadalív
Egy ​régebbi kathar támadás emléke sodródik az űrben irányíthatatlan roncsként: a Dominium nevű városhajó. Fedélzetén az egykori kathar támadók és briton megtámadottak leszármazottai élnek, ősi sérelmektől és érdekektől hajtva. Néhányan őrzik még a hajót építő felmenőik tudását, de a többség vaskori szintre süllyedve, számtalan csoportra szakadva küzd a túlélésért. Az egyik ember törzs királya, Saal maga mellé veszi Viadát, egyik alattvalója legkisebb fiát. Nem sejti, hogy a szelíd tekintetű fegyverhordozó idővel nemcsak legnagyobb hadvezérévé, hanem legveszélyesebb ellenségévé válik majd; ráadásul Viada furcsa, de annál értékesebb szövetségesre talál egy félvérben...

Allen Newman - A ​Bismarck csatahajó
Alig ​száradt meg a tinta az ötven éves teuton-briton háborút lezáró Weimingi Konkordátumon, II. Alzholt császár máris utasítást adott egy minden eddiginél hatalmasabb csatahajó megépítésére. Tíz éven át folyt a munka titokban a Teuton Birodalom peremvidékén. Fredrikshavenben, és a Bismarck csatahajó építése a végéhez közeledik. A briton titkosszolgálat az utolsó pillanatban szerez tudomást a lázas munkáról, és az admiralitás úgy dönt, hogy nem nézi tétlenül a konkordátum előírásainak megszegését. Mire azonban az összevont 2. és 3. Briton Flotta megérkezik, a Bismarck kihajózik Fredrickshavenből...

Székely Péter - Thor ​valódi története
Sok ​könyv foglalkozik a skandináv mítoszokkal, azonban ezek a mai napig íródnak. Európa alkotóit segítségül hívva mutatom be, hogy Thor a népszerü isten hogyan is maradhatott mai napig ily kedvelt alakja az embereknek, s hogy az idök folyamán milyen formákat öltött fel. Ez az igazi története Thornak, a valódi Thor túra.

Székely Péter - Időfelfogás ​a reneszánsz művészetében
Kinek ​alkot a művész? Meddig terjed a művészet? A probléma a befogadók és a művészek kommunikációs szakadékával írható le. Nem egy nyelvet beszélnek, így a művész munkáit nem értik meg az átlagemberek. Ahhoz, hogy megértsék ismerniük kell részletesebben a művészetek történetét. A reneszánsz idejében még egyetértés volt a befogadó és a művész között, ám itt jelenik meg első ízben az a halovány repedés, mely a XIX. századra már oly szakadékká duzzadt, hogy a köz embere már nem értette amit látott. Ezért tartom fontosnak a reneszánsz idejét és felfogását eme absztrakt fogalommal szemben. Az idő ugyanis illúzió, mely mégis jelen van. Mérhető, de megfoghatatlan. Eme paradoxonnal állnak szemben művészeink is akiket segítségül hívok, hogy e régi korban, hogyan is dolgozták fel magukban.

Székely Péter - Germán ​főisten archetípusa történeteinek tükrében
A ​mai kor embere egy olyan világban nőtt fel, hol a vallási meggyőződés egyenlő lett a babonás félelemmel, ami tudományos szempontból megkérdőjelezhető. Az létezik, amire van bizonyíték. A vallásosságnak azonban nem kell bizonyíték, hiszen az a bizonytalanságba vetett hitből és reményből táplálkozik. A többség azonban ezt nem ismeri el. Mítoszokra, s a bennük szereplő istenekre és hősökre nem úgy kell tekinteni, mint egy letűnt világ hírmondói. Ők mindig példaként álltak az emberek elé, így kísérve bennünket a történelem folyamán. Viszont sokszor át kellett alakulniuk, hiszen az ember és környezete folyton változott és ehhez alkalmazkodniuk kellett. Ők, hű társai az emberiségnek, ennek ellenére velünk maradtak, s vezettek át minket a legsötétebb időszakokon át. Velünk együtt isteneink és hőseink is változtak, akárcsak a történetek, melyben szerepeltek. Egyszerre maradtak azok, akik voltak: ősi vezetőink; s formálódtak azzá, amire épp szükségünk volt. Régi isteneink sosem haltak meg. Mindvégig velünk voltak, vigyáztak ránk, mutatták az utat. Hol királyokká lettek, hol démonná alakultak. Később belőlük lettek hőseink, majd szuperhőseink… Arra keresem a választ, hogy Odin, a pogány germánok főistene, hogyan maradhatott meg a keresztény Európában, milyen formákat öltött, hogy később ismét előléphessen a színfalak mögül. Vajon ugyanaz az istenség maradt, mint 1000 évvel ezelőtt, kit a barbár vikingek tiszteltek? Mindez azért fontos, mivel ez az istenség egy archetípust testesít meg, ami Európában számos formát öltött. Mítoszai, történetei a mai napig nevelnek, tanítanak minket, ezáltal ő maga is. A fő kérdés ugyanakkor az, hogy vajon több ezer év távlatából mit taníthat nekünk Odin? Tudása aktuális-e még felgyorsult világunkban?

Robert Sheckley - A ​halál árnyékában
AR-32 Kietlen ​bolygó valahol az ismert űr legkülső peremén. Sziklás felszínét szinte szünet nélkül viharok korbácsolják. Ilyen helyen élet nem is létezne... Egyvalami azonban mégis megvetette itt a lábát. A kisebb-nagyobb kavicshalmok közt hatalmas idegenfészek magasodik. Groteszk, baljós formájával mintha maga lenne a pokol kapuja. Minden értelmes lény messzire elkerülné ezt a bolygót, most mégis egy űrhajó közeledik hozzá. Fedélzetén végsőkig elkeseredett emberek kis csoportja szövi álmait gazdagságról és boldogságról. Azért jöttek, hogy megszerezzék az idegenek féltve őrzött kincsét, mely gyökeresen megváltoztathatná nyomorúságos életüket. Csak egy eshetőséggel nem számolnak: aki elbizakodottan ennek a világnak a talajára lép, az jobb, ha fölkészül a legrettenetesebb halálra.

David Bischoff - A ​királynő nevében
Az ​emberiség még mindig az idegenek inváziójának következményeit nyögi, noha a dúlás óta jó néhány esztendő telt el. A háttérben azonban kezdenek erőre kapni azok is, akik szemében az űrbéli iszonyat csak egy remek üzlet a sok közül… Az idegenek bolygójára érkező új expedíciót meglepetés várja: rémek seregei öldöklő háborút vívnak egymással, s az ősanya “trónjáért folyó küzdelemben nincs helye az embereknek…

Stephani Perry - Háború
Machiko ​Noguchi már egy teljes éve él a vadászok közt, de még mindig úgy érzi, hogy társai nem tartják egyenrangú félnek. Bármit tesz, jutalma büntetés és megvetés. Tudja, nem maradhat sokáig a jautják között. Lara, Jess és Ellis, a 949-es állomáson történt mészárlás túlélői, egy mentőkabinban fuldokolva sodródnak az űrben. Már csak perceik vannak hátra az életből, amikor a Weyland-Yutani társaság rájuk talál és megmenti őket. A csapatot egy perembolygóra szállítják. A ragadozók hajója ismét pályára áll egy világ körül, hogy elhintse rajta a halál magvait. A vadászat izgalmasnak ígérkezik, hiszen egyszerre akarnak megküzdeni az univerzum két legveszélyesebb prédájával, az idegenekkel és az emberekkel. Machiko kénytelen meghozni élete legnehezebb döntését és harcba száll - ezúttal az emberek oldalán, az idegenek és a ragadozók ellen.

Stephani Perry - Az ​őrjöngő halál
A ​Társaság könyörtelen gyilkosokból, elítélt bűnözőkből speciális osztagot állít össze. Ők a Berserkerek. Egyetlen céljuk: bármi áron elpusztítani az idegeneket. Ennek eléréséhez MAX-nél, a páncélozott, emberi agy irányította gyilkológépnél alkalmasabb fegyvert nem is kaphattak volna. A 949-es űrállomás segélyhívására a Nemesisen utazó szakasz válaszol. Rábukkannak a földönkívüliek fészkére és a több ezer foglyul ejtett emberre, akikben már ott növekszik a halál. A parancs világos: megsemmisíteni a bestiákat és megóvni az állomást. Remény sincs arra, hogy bárki túlélje az öngyilkos küldetést, de a Társaságnak így a legjobb - ha nincsenek tanúk, senki sem ismerheti meg a 949-es ördögi titkát...

Stephani Perry - Labirintus
Az ​Innominata kutatóállomáson csupán egyetlen gond van: a legénység tagjai sorra meghalnak. Tony Crespi orvos ezredes különleges megbízással érkezik az állomásra, hogy csatlakozzon dr. Church csapatához, és a kutatómunka közben derítsen fényt a rejtélyes halálesetekre. Crespi hamarosan rádöbben, a doktor a tiltásokkal és szigorú szabályokkal mit sem törődve idegen lényeken végez kísérleteket. Azt viszont nem is sejti, hogy mindez csupán a jéghegy csúcsa, és Church titokban egy ördögi terven dolgozik. A tudós teremteni készül: egyesíteni az embert a nem emberrel, hogy a pokoli labirintus mélyén létrejöjjön a lény, aki mindentől IDEGEN.

Székely Péter - Germán ​főisten archetípusa történeteinek tükrében
A ​mai kor embere egy olyan világban nőtt fel, hol a vallási meggyőződés egyenlő lett a babonás félelemmel, ami tudományos szempontból megkérdőjelezhető. Az létezik, amire van bizonyíték. A vallásosságnak azonban nem kell bizonyíték, hiszen az a bizonytalanságba vetett hitből és reményből táplálkozik. A többség azonban ezt nem ismeri el. Mítoszokra, s a bennük szereplő istenekre és hősökre nem úgy kell tekinteni, mint egy letűnt világ hírmondói. Ők mindig példaként álltak az emberek elé, így kísérve bennünket a történelem folyamán. Viszont sokszor át kellett alakulniuk, hiszen az ember és környezete folyton változott és ehhez alkalmazkodniuk kellett. Ők, hű társai az emberiségnek, ennek ellenére velünk maradtak, s vezettek át minket a legsötétebb időszakokon át. Velünk együtt isteneink és hőseink is változtak, akárcsak a történetek, melyben szerepeltek. Egyszerre maradtak azok, akik voltak: ősi vezetőink; s formálódtak azzá, amire épp szükségünk volt. Régi isteneink sosem haltak meg. Mindvégig velünk voltak, vigyáztak ránk, mutatták az utat. Hol királyokká lettek, hol démonná alakultak. Később belőlük lettek hőseink, majd szuperhőseink… Arra keresem a választ, hogy Odin, a pogány germánok főistene, hogyan maradhatott meg a keresztény Európában, milyen formákat öltött, hogy később ismét előléphessen a színfalak mögül. Vajon ugyanaz az istenség maradt, mint 1000 évvel ezelőtt, kit a barbár vikingek tiszteltek? Mindez azért fontos, mivel ez az istenség egy archetípust testesít meg, ami Európában számos formát öltött. Mítoszai, történetei a mai napig nevelnek, tanítanak minket, ezáltal ő maga is. A fő kérdés ugyanakkor az, hogy vajon több ezer év távlatából mit taníthat nekünk Odin? Tudása aktuális-e még felgyorsult világunkban?

Ian Watson - Inkvizítor
A ​40. évezred hadban álló világegyetemének hőse, Jaq Draco Inkvizítor. A Földi Birodalom Császárának szolgálatában őrködik a mindenség biztonsága felett, kíméletlenül küzd a Káosz erőivel. Ám a Jó és Rossz szerepe itt korántsem olyan egyértelmű, mint más, szerencsésebb Univerzumokban... Watson műve a Dűne és a Csillagok háborúja hagyományainak folytatója, a Cybergót sci-fi klasszikusa!

Michelle Paver - Farkastestvér
Égett ​a karján lévő seb, minden lélegzetvétellel kíméletlenül a bordái közé hasított a fájdalom, de nem mert megállni. Az Erdő mindenhonnan figyelt. Nyírfák suttogták, hogy köztük jár. Halkan kérlelte a fákat, ne adják ki a medvének. Torak egyedül maradt ... megsebesült, félt, és menekült. Számkivetett volt, mint az apja, és eddig legalábbis kerülte a törzsekkel való minden kapcsolatot. Az apja most meghalt: megölte egy hatalmas medve bőrébe bújt démon. Toraknak valahogy talpon kell maradnia. Egyetlen társa egy árva farkaskölyök. Ahhoz, hogy életben maradjon, szüksége lesz minden vadásztudományára. Ugyanakkor az éhenhalás csak egyike a rá leselkedő veszélyeknek. A suttogó fenyves felől olyan gonosz tör rájuk, amilyennel a törzsek még sosem találkoztak. A Vörös Fűzfa hava egyre közeledik, nemsokára Torak és egyedül csak Torak szembe kell, hogy szálljon egy nála gyorsabb és tapasztaltabb ellenféllel, aki hangtalanul követi mindenhova. A Farkastestvér lebilincselő története barátságról szól, túlélésről és árulásról. Évezredekkel ezelőtt játszódik, az ősidők Erdejében, olyan világban, amelyet áthat a varázslat és a természet hatalma: farkasok, bölények, a fák szellemei és a Rejtett Nép népesíti be az Erdőt, ahol egy barátba vetett bizalom élet-halál kérdésévé válhat ...

Székely Péter - Germán ​főisten archetípusa történeteinek tükrében
A ​mai kor embere egy olyan világban nőtt fel, hol a vallási meggyőződés egyenlő lett a babonás félelemmel, ami tudományos szempontból megkérdőjelezhető. Az létezik, amire van bizonyíték. A vallásosságnak azonban nem kell bizonyíték, hiszen az a bizonytalanságba vetett hitből és reményből táplálkozik. A többség azonban ezt nem ismeri el. Mítoszokra, s a bennük szereplő istenekre és hősökre nem úgy kell tekinteni, mint egy letűnt világ hírmondói. Ők mindig példaként álltak az emberek elé, így kísérve bennünket a történelem folyamán. Viszont sokszor át kellett alakulniuk, hiszen az ember és környezete folyton változott és ehhez alkalmazkodniuk kellett. Ők, hű társai az emberiségnek, ennek ellenére velünk maradtak, s vezettek át minket a legsötétebb időszakokon át. Velünk együtt isteneink és hőseink is változtak, akárcsak a történetek, melyben szerepeltek. Egyszerre maradtak azok, akik voltak: ősi vezetőink; s formálódtak azzá, amire épp szükségünk volt. Régi isteneink sosem haltak meg. Mindvégig velünk voltak, vigyáztak ránk, mutatták az utat. Hol királyokká lettek, hol démonná alakultak. Később belőlük lettek hőseink, majd szuperhőseink… Arra keresem a választ, hogy Odin, a pogány germánok főistene, hogyan maradhatott meg a keresztény Európában, milyen formákat öltött, hogy később ismét előléphessen a színfalak mögül. Vajon ugyanaz az istenség maradt, mint 1000 évvel ezelőtt, kit a barbár vikingek tiszteltek? Mindez azért fontos, mivel ez az istenség egy archetípust testesít meg, ami Európában számos formát öltött. Mítoszai, történetei a mai napig nevelnek, tanítanak minket, ezáltal ő maga is. A fő kérdés ugyanakkor az, hogy vajon több ezer év távlatából mit taníthat nekünk Odin? Tudása aktuális-e még felgyorsult világunkban?

W. Hamilton Green - A ​Negyedik Birodalom
A ​XX. század második roppant világégésének közepére kalauzolja olvasóit a regény. A birodalmi Németország tudósai erejüket megfeszítve dolgoznak, hogy olyan technológiai áttöréssel szolgálhassanak a náci vezérkarnak, amely segítségével megnyerhetik a háborút. A legelszántabb és legtitkosabb kutatások a rakétatechnika és az űrutazás területén folynak. A kozmosz meghódításával szerzett hatalom nemcsak a nyugati Szövetségesek felett aratott győzelmet garantálhatná, hanem egy dédelgetett álom valóra válását is: a Naprendszer gyarmatosításával megszülethet a Negyedik Birodalom... Azonban a titkos laboratóriumokat vezető professzornak rá kell ébrednie: legyőzendő ellenségei némelyike nem angolszász vagy orosz; sőt az sem bizonyos, hogy földi eredetű... Alternatív történelem és vérbeli, klasszikus SF egyben - W. Hamilton Green remekműve olyan olvasmány, amely szórakoztatva gondolkodtat el!

J. M. Dillard - Star ​Trek: Nemezis
A ​Romulus és Remus ikerbolygók lakói kibékíthetetlen ellentétben állnak egymással. A militáns romulánok rabszolgasorban tartják a remánokat, akik egy embertől, Shinzontól várják szabadulásukat. Az Enterprise űrhajó éppen a közelben tartózkodik, amikor a remánok Shinzon vezetésével meggyilkolják a Romulán Szenátus tagjait, és magukhoz ragadják a birodalom irányítását. Janeway admirális parancsára Picard kapitány és legénysége elindul, hogy kivizsgálja az ügyet. Különös kérdésekre kell választ találniuk. Kicsoda Shinzon? Hogy került a remánok közé, és miért hasonlít ilyen meglepően Picard kapitányra? Az U.S.S. Enterprise NCC-1701-E legénysége olyan kalandba bonyolódik, amelynek során talán mindent fel kell áldozniuk a föderáció megmentése érdekében.

Helen Fielding - Bridget ​Jones naplója 2. - Mindjárt megőrülök!
A ​Napló ott ért véget, hogy Bridget megkapja álmai férfiját, Mark Darcyt. Bridget Jones naplójának második kötete ott kezdõdik, hogy baj van: Darcy, aki idõnként Bridget lakásán tölti a napot és/vagy az éjszakát, nem hajlandó mosogatni! Azonkívül – vélekednek a barátnõk – bizonyára homokos is, mert egyre többet lebzsel a zsiráflábú, feneke-nincs, egyszóval férfias Rebecca körül... Persze vannak más bajok is: Bridget anyjának legújabb dilije például, hogy Kenyába rohangál szafárit látni és maszájokat fogdosni – egy ifjú kikujut magával is cipel Londonba, hogy véres kardként körbehordozza. Bridget mindezt egy thaiföldi búfelejtõvel próbálja túlélni, ám olyan valódi és álkalandokba bonyolódik, hogy akár élete végéig egy thai dutyiban senyvedhetne, ha ismét meg nem jelenne a színen Mark Darcy.

Sean Astin - Joe Layden - Csavardi ​Samu története - A Gyűrűk Ura egy színész szemével
Két ​év előkészítés, kétszázhetvennégy forgatási nap és három év utómunka után A Gyűrűk Ura filmtrilógia joggal írta be magát a filmtörténetbe. Megszámlálhatatlanul sok ember munkája fekszik benne, köztük a színészeké, akik vívó- és lovaglóleckéket vettek, intenzív tünde "nyelvtanfolyamra" jártak, a tükör előtt gyakoroltak furcsa hangokat és grimaszokat. És hogy mi mindent csináltak még, elmondja Sean Astin, alias Csavardi Samu, aki két évet áldozott az életéből erre a hihetetlen kalandra. A Csavardi Samu története ezenkívül egy fiatal színész személyes hangú és mélyen őszinte vallomása az életről, a szakmáról, a pályatársakról és a családjáról.

Székely Péter - Germán ​főisten archetípusa történeteinek tükrében
A ​mai kor embere egy olyan világban nőtt fel, hol a vallási meggyőződés egyenlő lett a babonás félelemmel, ami tudományos szempontból megkérdőjelezhető. Az létezik, amire van bizonyíték. A vallásosságnak azonban nem kell bizonyíték, hiszen az a bizonytalanságba vetett hitből és reményből táplálkozik. A többség azonban ezt nem ismeri el. Mítoszokra, s a bennük szereplő istenekre és hősökre nem úgy kell tekinteni, mint egy letűnt világ hírmondói. Ők mindig példaként álltak az emberek elé, így kísérve bennünket a történelem folyamán. Viszont sokszor át kellett alakulniuk, hiszen az ember és környezete folyton változott és ehhez alkalmazkodniuk kellett. Ők, hű társai az emberiségnek, ennek ellenére velünk maradtak, s vezettek át minket a legsötétebb időszakokon át. Velünk együtt isteneink és hőseink is változtak, akárcsak a történetek, melyben szerepeltek. Egyszerre maradtak azok, akik voltak: ősi vezetőink; s formálódtak azzá, amire épp szükségünk volt. Régi isteneink sosem haltak meg. Mindvégig velünk voltak, vigyáztak ránk, mutatták az utat. Hol királyokká lettek, hol démonná alakultak. Később belőlük lettek hőseink, majd szuperhőseink… Arra keresem a választ, hogy Odin, a pogány germánok főistene, hogyan maradhatott meg a keresztény Európában, milyen formákat öltött, hogy később ismét előléphessen a színfalak mögül. Vajon ugyanaz az istenség maradt, mint 1000 évvel ezelőtt, kit a barbár vikingek tiszteltek? Mindez azért fontos, mivel ez az istenség egy archetípust testesít meg, ami Európában számos formát öltött. Mítoszai, történetei a mai napig nevelnek, tanítanak minket, ezáltal ő maga is. A fő kérdés ugyanakkor az, hogy vajon több ezer év távlatából mit taníthat nekünk Odin? Tudása aktuális-e még felgyorsult világunkban?

John Shirley - Acéltojás
Ripley ​előtt is találkoztunk velük. Valaki a Földön már tudott az idegenekről. Valaki harcolt ellenük és túlélte a találkozást. 2058-ban az Egyesült Nemzetek Bolygóközi Társaságának hajója, a Hornblower felfedez egy nagy, tojás alakú űrhajót a Szaturnusz mellett, majd elindul, hogy felderítse a különös objektumot. A fedélzetre érkező emberek békés lények fejlett civilizációjának nyomaira lelnek, ám hamarosan rájönnek, hogy a hajó építőit eddig ismeretlen ellenfél pusztította el. Akaratlanul felébresztik a hajó legénységét elpusztító organizmust és megkezdődik az első összecsapás az emberek és az idegenek közt... John Shirley elviszi az olvasót a rémálmok első felbukkanásának helyszínére és abba az időbe, amikor az emberek még nem tudhatták, mivel kell szembenézniük, és mennyire kevés esélyük van a túlélésre.

Kollekciók