Ajax-loader

Grenadine

Rate_positive 17 Rate_neutral 0 Rate_negative 0

228 napja velünk van ma itt járt

Badge-stoppos-10 Badge-stoppos-1 Badge-jomunkas

Kívánságlista és stoppolások

Ezeket a könyveket szeretné a felhasználó elolvasni.

összes (81)

John Irving - Garp ​szerint a világ
Jenny ​Fields, a cipőkirály leánya ápolónőként dolgozik egy bostoni kórházban. Férjhez menni nem akar, gyereket viszont igen, ezért egy haldokló háborús sebesülttel ejteti magát teherbe. Ily módon egyszer s mindenkorra végzett a férfinemmel, a továbbiakban a gyermek nevelésének szenteli életét - elszegődik egy iskolába ápolónőnek hogy fia, Garp fejlődésének menetelét, választott tantárgyait, tanárait is ellenőrizni tudja. Kész csoda hogy ezek után Garpból normális ember lesz, hogy a világban - annak minden borzalmával: erőszak, gyilkosság, megbecstelenítés, autóbaleset, csonkítás - mégis megállja helyét. Garp írónak készül. Minő véletlen, ekkor már az anyja is. Bécsben töltött tanulmányútjuk s az ott létrejött alkotások eredményeképpen Jenny tesz szert nagyobb hírnévre, akaratlanul egy feminista mozgalom élére kerül, emiatt később híressége jutalmául erőszak áldozata. De első művével Garp is pályadíjat nyer - szerelme kezét, aki csakis híres, de legalábbis a hírnév irányába mutató íróhoz hajlandó feleségül menni. Boldog házaséletüket egy ideig nem árnyékolják be házasságon kívüli kapcsolataik - a nem várt borzalmak épp ezért annál elemibb erővel érik az érdekelteket s az olvasót. John Irving groteszk, posztmodern rémmeséje jelentős mű, az elmúlt évtized amerikai irodalmában kevés a hozzá fogható maradandó érdekességű újdonság.

Marguerite Duras - A ​szerető
Néhány ​éve az egyik francia könyvkiadó azzal bízta meg a Naphosszat a fákon, az Oroszlánszáj és több más sikeres könyv íróját, hogy írjon magyarázó szöveget fiatalkori fényképeihez. Végül mégsem igazi képaláírásokból született meg a könyv: az írónő emlékezete "hívta elő" azt a sosem volt fényképet, amely albumbeli fotóknál is élesebben örökít meg egy pillanatot. Az emlékképbe az vésődött bele, hogy Marguerite Duras tizenöt és fél éves korában a saigoni kompon megismerkedett egy nála tíz évvel idősebb, dúsgazdag kínai férfival... Az első szeretővel való szeretetlen-szenvedélyes viszonyáról, a családi tűzfészekről, a 20-as, 30-as évek Indokínájáról szól a regény, amely az utóbbi évek legnagyobb könyvsikere volt Franciaországban: több mint másfél millió példányban kelt el, és 1984-ben elnyerte a legrangosabb francia irodalmi díjat, a Goncourt-t.

Milan Kundera - A ​lét elviselhetetlen könnyűsége
___Milan ​Kundera talán leghíresebb, ma sem halványuló népszerűségű regénye sztori és filozófiai-történelmi-politikai eszmefuttatások mesteri ötvözete, amely azonban mindig megőrzi szépirodalmi jellegét. Főhőse egy jó nevű sebész, Tomáš, nagy szoknyabolond, naponta váltogatja szeretőit. S egy szép nap e Don Juan-i figura mögött felsejlik egy másik legendás férfialak, Trisztán; hősünk beleszeret egy kisvárosi pincérnőbe, Terezába, és feleségül veszi. Korábbi gazdag és mozgalmas szexuális életéről azonban nem tud és nem akar lemondani, jóllehet ezzel elmondhatatlan fájdalmat okoz az egyetlen valóban szeretett lénynek. Tomáš ellentmondásos alakja mögé pedig Kundera a "prágai tavasz" eseményeit, majd 1968 drámáját, az orosz inváziót, az első napok euforisztikus gyűlöletét, végül a "normalizáció" éveinek megaláztatásait rajzolja fel háttérnek. ___Miféle sors, milyen jövő várhat itt Tomášra, Terezára vagy épp Sabinára, a festőnőre, Tomáš egyik szeretőjére? Megoldás-e, ha az emigráns megszabadul minden kötöttségtől? Hiszen súlya csak annak van, ami örökkévaló vagy örökkön ismétlődik. Az egyének és a nemzetek sorsa nem ilyen. Az igazi dráma azonban - mondja Kundera - nem a súlyosság, hanem a könnyűség drámája: hogy minden feledésbe merül, és semmi sem tehető jóvá. Hogy a jóvátétel, a bosszú vagy a megbocsátás szerepét a feledés veszi át.

Tara Bahrampour - Visszatérés ​Iránba
A ​Visszatérés Iránba három generáció és két kultúra találkozásának története, de mindenkinek szól, aki keresi a helyét a világban. Tara Bahrampour családjában a kétnejű nagyapa egy feudális társadalom jómódú tagja, az apa az Egyesült Államokban végzett építész, amerikai popsztár feleséggel. Tara és testvérei nem mindennapi családjukban hozzászoktak a kétféle életstílushoz, majd megtapasztalták a két kultúra összeférhetetlenségét is - otthon, az utcán és az iskolában. Az 1979-es iráni forradalom legvéresebb napjaiban az akkor tizenegy éves Tarának még sikerült elmenekülnie az országból. Csupán néhány bőröndöt és az emlékeit vihette magával. Az Amerikában töltött másfél évtized után ő volt az első, aki visszatért Iránba, hogy felnőttként felkutassa a család gyökereit, de a hatóságok ellenségessége miatt hontalan lett. A fiatal újságírónő megindítóan őszintén, humorral, öniróniával, személyes hangon és korát meghazudtoló élettapasztalattal számol be két kultúra drámai összecsapásáról, amiben élt, és ami egyre inkább meghatározója lesz a mi életünknek is.

Kazuo Ishiguro - Ne ​engedj el...
Különös ​körülmények között nevelkednek a világtól elzárt magániskola, Hailsham növendékei. Noha minden szempontból kitűnő nevelést kapnak, tanáraik mintha egyszerre tartanának tőlük és szánnák őket. A diákok megtanulják, hogy különlegesnek számítanak, és hogy kiváló egészségük megőrzése nem csupán önmaguk érdeke, hanem a társadalomé is. Ám furcsa módon a külvilágról, melyet majdan szolgálniuk kell, szinte semmit nem tudnak. S ahogy múlnak az évek, az idillinek tetsző elszigeteltségben lassan ráébrednek, hogy az egyre gyakrabban megtapasztalt félreértések, zavaró ellentmondások hátterében sötét titok bújik meg. Az egykori diák, Kathy, harmincas évei elején idézi fel hailshami emlékeit, amikor felbukkan az életében két régi iskolai barátja, Ruth és Tommy. Miközben megújul és megerősödik barátsága Ruthszal, parázsló tinivonzalma Tommy iránt pedig szerelemmé kezd érni, az elfojtott emlékek nyugtalanítóan a felszínre törnek, s a visszatekintés felismerései következtében a barátoknak újra szembe kell nézniük a gyermekkoruk hátterében rejtőző igazsággal, mely egész életüket meghatározza. Ám a drámai őszinteségű szembesülés talán túl későn érkezik el mindhármójuk számára, kapcsolatuk szövevényének szálait már nem bogozhatja szét megnyugtatóan. A _Napok romjai_ szerzőjének megtévesztő egyszerűséggel kibontakozó remekműve rendkívüli érzékenységgel tárja elénk a remény és az elfogadás, beletörődés időtlen drámáját. A visszafogott nyelvezet csalóka látszata mögött páratlan érzelmi mélység rejlik, melyet kiaknázva Ishiguro merészen újszerű megközelítésben vizsgálja egy napjainkban igen aktuális társadalmi kérdés erkölcsi szempontjait. A regény számos nyelven óriási sikert aratott, 2005-ös megjelenését követően rövid időn belül több jelentős irodalmi díjat is elnyert, és a _Time_ magazin beválogatta a száz legjobb angol nyelvű regény közé.

Dai Sijie - A ​Di-komplexus
A ​vékonydongájú, szemüveges Muo freudista pszichoanalitikus. Húsz év után tér haza Franciaországból Kínába, hogy kiszabadítsa politikai okokból bebörtönzött plátói szerelmét, Öreg Hold Vulkánját. Titkos zsebében rejtegetett dollárjai azonban mit sem érnek, a félelmetes Di bírónak nem pénz kell, hanem egy szűzlány. Muo Don Quijote-ien búsképű, vándor álomfejtőként vág neki szűzlánykeresőben az útnak, kezdődhet az abszurd road movie. Különös hőse vonaton, biciklin és gyalog járja be az országot, és Kína lassan feltárul előttünk. Kína, ahogyan még soha nem láttuk, Kína, a mégis furcsán ismerős: költői és mocskos, földhözragadt és éteri, titokzatos és röhejesen kiszámítható. Vándorútja során Muo lassan mindent elveszít, egyik bajból a másikba kerül, ám közben egyre mélyebbre hatol önmagába, és a szabadság soha nem sejtett dimenzióit fedezi fel. Dai Sijie - akinek első könyve, a magyarul is megjelent Balzac és a kis kínai varrólány hatalmas nemzetközi sikert aratott - ezúttal is igazi meglepetéssel rukkolt elő: új regénye bölcs és érzéki, ironikus és könnyed olvasmány.

Rohinton Mistry - India, ​India I-II.
India. ​Egy büszke és kegyetlen, keserű és édes, misztikus ország. Egy fiatal özvegyasszony, és három albérlője: egy baráti házaspár jólelkű fia, és két szabó. Négy különleges ember, akik a kasztrendszer árnyékában tanulják meg a barátság, a szerelem, és az összetartozás örök leckéit. Egy igazi távlatokon átívelő nagyregény, az álmok és babonák, a remények és harcok közt vergődő Indiában. "Gazdag szövetű mű, amely bölcsen mosolyogva mutatja be a valóságos, és a mágikus Indiát." Wall Street Journal Rohinton Mistry 1952-ben született Bombayban. 1975 óta Torontóban, Kanadában él. A szerző neves nemzetközi irodalmi díjak kitüntetettje, a Booker-díj várományosa, regényei számos nyelven jelentek meg fergeteges sikerrel. Az Indiai, India kritikusai szerint az utóbbi évtized legfontosabb nagyregénye.

Rohinton Mistry - Add ​kölcsön a lámpásod fényét
A ​kötetben olvasható tizenegy novellából egy bombayi öreg lakóház, a Firozsha Baag életének ezernyi színe és eseményei tárulnak elénk. Itt él a szellemlátó Jaakaylee; a ház egyetlen hűtőszekrény-tulajdonosa. Najamai; továbbá Rustomji, a zsugori; Dr. Mody, a csalódott apa és nagy mesélő; és itt él Kersi, a fiatal fiú, akinek élete átszövi az egész könyvet, aki az utolsó történetet már felnőttként a kanadai Torontóban meséli el. Látjuk a szereplők, a lakók szenvedélyeit, legszörnyűbb félelmeit, árulásaikat, humorba forduló kicsinyes bosszúikat. Szellemes és szívbe markoló ez a könyv, amelyben az egymásba kapcsolódó történetek egy finoman megmunkált mozaikká állnak össze, amely így vet fényt a régi és az új között lebegő-vergődő párszi közösség világára.

Rohinton Mistry - Családi ​ügyek
A ​2002-ben megjelent regény az 1990-es évek politikailag korrupt indiai nagyvárosába, Bombayba kalauzolja az olvasót. Központi alakja a párszi vallású Nariman Vakeel, a Parkinson-kórban szenvedő nyugdíjas egyetemi professzor, akinek egyre súlyosbodó betegsége újabb és újabb terheket ró családjára és a családi kapcsolatokra. A hatalmas lakásban vele egy fedél alatt élő mostohagyermekei egy gonosz terv vezérvonalán haladva "átjátsszák" őt vér szerinti lányához, aki férjével és két fiával lakik együtt kétszobás otthonukban. A három generáción átívelő családregényben a főszereplő visszaemlékezései során felvillannak előttünk a város és India történelmének dicső és dicstelen pillanatai, miközben újabb és újabb "csontvázak" kerülnek elő az özvegyen maradt Nariman családi és szerelmi "szekrényéből". Vajon felismerjük-e, mennyire fontosak számunkra a családi ügyek? Egyáltalán, ügy-e a család a 21. században?

Vladimir Nabokov - Pnyin ​professzor
Eszményien ​kopasz fej, teknőckeretes szemüveg, majomszerű felső ajak, tweedzakóba bújtatott díjbirkózó törzs és vörös alapon lila rombuszmintás gyapjúzokni - ez Pnyin professzor, aki oroszt tanít egy amerikai egyetemen, miután elmenekült az "elkommunizált" Oroszországból. Fura egy figura: ha azt gondolja, hogy nyer tizenkét percet, biztosan elveszít két órát. A professzor az élet minden területén kudarcot vall, balek, életidegen, csudabogár, akit minden csetlése-botlása ellenére azonnal a szívünkbe zárunk. ___Nabokov az orosz emigráns tudós érzelmes és mulatságos portréján keresztül világhírű könyvet írt Oroszországról és az amerikai életformához alkalmazkodni képtelen orosz lélekről.

Vladimir Nabokov - Ada
Nabokov ​1969-ben megjelent regénye elragadóan romantikus s ugyanakkor zavarba ejtően különös történetet mesél el: két testvér, Van Veen és Ada szerelmét, testi és lelki lángolását gyerekkoruktól hosszú életük végéig. S az Ada egyben ágas-bogas családregény is, amellett filozófiai mű és áradó fantáziával megalkotott sci-fi. A történet ugyanis nem a mi Földünkön játszódik, hanem annak ikerbolygóján, Antiterrán (vagy Demonián), melynek lakói közül egyesek sejtik a mi Földünk - a Terra - létezését. Sőt némely beteg elmék a Terra bolygó fogalmát a "másvilággal" vagy a Valódi Világgal azonosítják. Vagy épp afféle idilli utópiának sejtik, bár Van Veen, az efféle hallucinációk pszichológus kutatója és szakértője szerint "az emberi értelem és az emberi test azon a testvérbolygón talán még keservesebb kínzásokat szenved el", mint Demonián. Mi, terralakók mindenesetre otthonosan érezhetjük magunkat Antiterra világában, jóllehet a geográfiája sok mindenben különbözik a miénktől: az amerikai, az orosz és a francia kultúra itt egyetlen nagy országban olvad össze (és Oroszország helyén Tatária nyúlik el a maga kegyetlen diktatúrájával), s bár egy katasztrófa miatt itt betiltották az elektromosságot, az emberi szenvedélyek éppúgy lángolnak, mint minálunk. Az Ada a Lolita párja merész témáját, az erotika finom ábrázolását és a próza szövetének gazdagságát tekintve, s főhősének, a zseniális filozófus, pszichológus, regényíró s korántsem mellesleg kimeríthetetlen potenciájú Van Veennek az elméjében Nabokov sok mindent összefoglalt mindabból, amit a világ természetéről - az időről, az emlékezésről, a lélekről, a nyelvről, a szavakról, Istenről, a pszichoanalízisről, a relativitáselméletről és korunk egyéb mítoszairól - gondolt.

Vladimir Nabokov - Király, ​dáma, bubi
Életműsorozatunk ​újabb darabja a szerző fiatalkori, 1928-ban alkotott bravúros regénye. Látszólag egyszerű szerelmi háromszögről van szó: Franz jómódú nagybátyjához, Dreyerhez költözik, és a boltjában kezd el dolgozni, de beleszeret Dreyer feleségébe. S ők ketten tervezgetni kezdik Dreyer meggyilkolását... Berlini emigrációjában Nabokov viszolyogva figyelte a német nemzetben játszódó folyamatokat, s számos művében szinte profetikusan vetítette előre egy embertelen diktatúra kialakulását. E korai művének alakjaiban a weimari Németország tipikus kispolgárát ábrázolta, akit könnyű manipulálni, elveszti józan erkölcsi ítélőképességét, egyre jobban dehumanizálódik - s aki, mint a narrátor mondja, ,,majd nagyobb bűnöket is el fog követni". 1972-ben Gina Lollobrigida főszereplésével készült film a regényből.


Elérhető példányok

A felhasználónak nincsenek elérhető könyvei jelenleg.


Sikeres passzolások

Ezek a felhasználó sikerrel lezárt rukkolásai, amelyek passzal végződtek.

Orhan Pamuk - Fekete ​könyv
Rüya ​eltűnt. Galip, az isztambuli ügyvéd magánnyomozásba kezd, hogy felkutassa feleségét. Vajon a szépséges nő Celâlnál bujkál, akinek hírnevét Galip irigyli? Ha így van, miért nincs senki Celâl lakásában? Galip egy hirtelen ötlettől vezérelve magára ölti Celâl személyazonosságát, viseli a ruháit, fogadja a telefonjait, sőt még fanyar cikkeit is hamisítja, de ha a titokra fény derül, az végzetes következményekkel jár... A Fekete könyv a közel-keleti és a muszlim kultúra elképesztő gazdagságú szőttese, amelyet eláraszt Isztambul fénye és pompája, miközben a lélektani utazás a lélek egyre sötétebb bugyraiba visz minket. A Nobel-díjas Orhan Pamuk Törökország legnevesebb szerzője, akinek munkásságát Gabriel García Márquez, Umberto Eco és Franz Kafka írásművészetéhez hasonlítják méltatói. A több mint negyven nyelven megjelenő író számos sikerkönyvet tudhat magáénak, hogy csak a Hó, a Fehér vár vagy A nevem Piros című regényeket említsük. A szerző életműsorozatának újabb fontos állomása a Fekete könyv.

Spitzer Gyöngyi (Soma Mamagésa) - Új ​egyensúly
"Úgy ​gondolom, ebben a könyvben igen összetett, sokrétű megközelítésben olvashatsz a férfi és nő egymáshoz való viszonyában bekövetkezett változásokról. Az írás ideje alatt végig arra koncentráltam, hogy éber maradjak, ne essek túlzásokba, igyekezzek pontos és indulatmentes lenni, hogy átfogó képet nyújthassak a témáról. Törekedtem arra is, hogy a belső hangra figyelve olyan útmutatást adjak, mely férfinak, nőnek egyaránt előre vivő. Remélem, megtalálod benne mindazt, ami segít ennek a globális változásnak a megértésében, és saját, egyéni változásodban. Hiszen az élet maga a változás. Nem olyan régen még az is közfelháborodást keltett, hogy a George Sand férfi művésznevet viselő francia írónő a 19. század közepén nadrágot vett fel. (És tudjuk jól, vannak kultúrák, ahol ez ma is megdöbbentően hatna.) Ma viszont már természetes – sőt, egyre inkább igényelt és támogatott a nők szerepe olyan területeken – pl. közéletben, politikában –, amelyeket korábban kizárólag férfiak képviselhettek. Hatalmas változás történt, rövid idő alatt. És ez a sok-sok jel és jelenség, ami fizikai, érzelmi, szellemi és lelki szinten is megmutatkozik az életünkben, már egyértelműen arra hívja fel a figyelmet, hogy végig kell gondolnunk mindazt, ami velünk, bennünk és körülöttünk történik. A könyvem címe Új egyensúly. Ez két dolgot feltételez. Az egyik: hogy már volt valaha egyensúly férfi és nő közt, a másik: hogy ez most egy új minőségbe fordul át, változik. Mi az, amit érdemes megtartani, és mi az, amit érdemes magunk mögött hagyni? Erre keresem a válaszokat úgy egyéni életemben, mint ebben a hatalmas globális változásban. Figyelmem fókuszába most a férfi és nő viszonyát helyeztem, több szintről vizsgálva meg azt, ami volt, és amiben most benne vagyunk."

Ingo Schulze - Új ​életek
1990, ​Altenburg, Kelet-Németország. Enrico Türmer színházi dramaturg új életet kezd, ahogy körötte az egész ország is új életre ítéltetett a Fal leomlása után. Türmer, miután titkos írói ambícióiról lemondott – hiszen miről lenne értelme írni, amikor már mindenről szabad? –, ellenzéki társaival újságot alapít, és lépésről lépésre sajátítja el a sajtóvilág farkastörvényeit. A nyugatnémet szponzorok, hirdetők, ügyeskedők diabolikus serege cseppet sem hat rá nyomasztóan, Türmer élvezettel tanul bele a kapitalizmusba – amitől azonban régi élete és az ahhoz tartozó emberek válnak egyre távolibbá és idegenebbé. Felfedezőútján Mephistóként vezeti őt a titokzatos, mindenütt jelenlevő és minden szálat a kezében tartó Clemens von Barrista, akitől a rulett – és az új élet – legfontosabb szabályát is megtanulja: ha a tétet mindig megduplázzuk, végeredményben sohasem veszíthetünk… Enrico Türmer életének erről a fordulópontjáról az 1990-es év első hónapjaiban írott levelei tudósítanak, amelyekben három „szerelmének”: az NSZK-ba emigrált nővérének, Verának, gyermekkori testi-lelki jó barátjának, Johann-nak és egyszer látott imádottjának, a nyugatnémet Nicolettának számol be múltjáról és jelenéről. Miközben Türmer a megszűnt NDK nyomait kutatva próbálja megérteni akkori és mostani viselkedését, szinte észrevétlenül létrehozza azt, amiért oly sok éven át hiába küzdött: a tökéletes regényt. Esterházy Péter Ingo Schulze korábbi regényéről, a Szimpla sztorik-ról már megjegyezte, hogy Schulze fontos magyar könyvet írt. Ez az Új életek-re is igaz. Megírta a mi történeteinket is: hogy milyen volt a Nyugatról kapott csomag felbontásának izgalma, hogy milyen volt először Nyugaton (társasutazás Párizsba), és hogy milyen a hétköznapi élet akkor, amikor minden változik, amikor senki nem tud semmit, csak azt, hogy semmi sincs úgy, ahogy lennie kellene – bár az sem teljesen világos, hogyan is „kellene lennie”. Ingo Schulze 1962-ben született Drezdában. A jénai egyetemen klasszika-filológiát tanult, ezután Altenburgban dolgozott, előbb színházi dramaturgként, majd újságszerkesztőként. 1993-tól Berlinben él. Első könyvét, A boldogság 33 pillanatá-t 1995-ben aspekte díjjal jutalmazták, az 1998-as Szimpla sztorik után pedig a rangos New Yorker a „hat legjobb európai fiatal író” közé sorolta. 2001-ben Joseph Breitenbach-díjjal tüntették ki. Könyvei 25 nyelven jelentek meg.

Doris Lessing - Megint ​a szerelem
Gyönyörű ​mulatt lány volt Julie Vairon. Szerelmével Dél-Franciaországba szökött, végül mégis egyedül maradt erdei házában, távol a város rosszindulatú pletykáitól, az olajfák és leanderek árnyékában. Akik hallották földöntúli zenéjét, vagy látták rajzait, elnémultak. Némelyek állítják, éjjelente meztelenül táncol a fák között, és úgy úszik a vad sodrású folyóban, mint a vidra. S énekét hallani vélték még a tragédia után is. Száz évvel később a londoni Zöldmadár társulat alapító tagjai elhatározták, felkeresik a házat, hogy a romok mellett megelevenítsék a lány történetét. Ám a színpadi próbák féktelen hevében észre sem veszik, mint kúszik Julie mindannyiuk bőre alá, hogyan veszi birtokba sorsukat, s miképpen éri utol őket megint a sokszínű, olykor boldogságot hozó, olykor halálos szerelem. 2007-ben Doris Lessing kapta az irodalmi Nobel-díjat. A nyolcvannyolc éves írónő ezzel szinte minden jelentős irodalmi elismerést magáénak tudhat. Perzsiában született, évekig élt Dél-Afrikában, majd A fű dalol című első regényével vált világszerte ismerté. Az ötödik gyermek és A fű dalol című művek után idén a Megint a szerelem és Az aranyszínű jegyzetfüzet című regényekkel folytatjuk Lessing életműsorozatát.

Primo Levi - Angyali ​pillangó
A ​20. század egyik legismertebb olasz írója _Primo Levi_ 1919-ben született Torinóban, és egész életében szülővárosában élt, kivéve a II. világháború éveit. 1987-ben öngyilkos lett. Auschwitzról írt két világhírű visszaemlékezése magyarul is megjelent _Ember ez?_, _Fegyvernyugvás_ címmel. Hivatása szerint kémikus és író - írt regényt, novellát, esszét, visszaemlékezést és verset. Miután túlélőként Auschwitzból visszatért Torinóba, rendszeresen jelentek meg írásai először szülőhazájában, majd világszerte számos nyelven. Az _Angyali pillangó_ című novelláskötet harminchárom írást foglal magába, négy kitűnő fordító tolmácsolásában, _Székács Vera_ a szerzővel folytatott interjújával kiegészítve. "Nem hiszek a csodákban, csak a véletlenekben; az én sorsomban is nagy szerepet játszottak. Hiszek a statisztikai szabályban: a leggyakrabban azok az események történnek meg, amelyeknek nagy a valószínűsége (a lágerben a halál), de néha olyasmi is történik, ami teljességgel valószínűtlen, és az ilyen eseményeket a >>kis okok<< közrejátszása idézi elő. (...) Vannak optimista és vannak pesszimista napjaim, de amikor pesszimista vagyok, akkor inkább nem írok; nemcsak azért, mert nincs kedvem írni, hanem azért sem, mert nem akarom megfertőzni az olvasóimat a pesszimizmusával. Igyekszem optimista lenni, és elég gyakran sikerül is: hiszen azt sem felejtettem el, hogy magam is milyen >>csodának<< köszönhetem a megmenekülésemet, és hajlamos vagyok azt hinni, hogy a legnehezebb helyzetből is lehet kiutat találni." _Primo Levi_

Szvetlana Alekszijevics - Elhordott ​múltjaink
Milyen ​embert hozott létre a "szocialista" társadalom? Milyen, akár pozitív, akár negatív ösztönöket épített belénk a szabadság elementáris hiánya évtizedeken keresztül? Meg tudtunk, meg akartunk-e változni a bukása óta, vagy továbbra is makacsul magunkban hordozzuk az akkor kialakult reflexeinket? És milyen emberi tragédiák rejtőznek az egyszerű szókapcsolat, "a kommunizmus bukása" mögött? Szvetlana Alekszijevics efféle kérdésekre keres választ könyvében, de nem száraz fejtegetésekben, hanem számtalan emberi sorson keresztül. Évtizedek óta gyűjti ezeket a történeteket, a közelmúlt fáradhatatlan krónikásaként, és az emberek megnyílnak neki, mert látják, hogy igazi empátiával találkoznak. Ez a könyve immár az ötödik darabja "Az utópia hangjai" című ciklusának: ezekben a "polifonikus regény-vallomásokban" emberek százai mesélnek arról, mit tett velük a kegyetlen huszadik századi történelem, vagy épp az azóta eltelt két és fél évtized. A világhírű belarusz írónő könyvei harmincöt nyelven jelentek már meg (kettő magyarul is: A háború nem asszonyi dolog; Fiúk cinkkoporsóban), számtalan díjat kapott, és a Nobel-díj legnagyobb esélyesei között is számon tarják. Könyvei alapján világszerte számos film, színdarab és rádiójáték készült.


Sikeres happolások

Ezek a felhasználó sikerrel lezárt happolásai, amelyeket átvett. Reméljük rerukkolja azokat, amiket elolvasott. :)

összes (11)

Hallgrímur Helgason - A ​nő 1000 fokon
Herbjörg ​María Björnsson , Izland első elnökének unokája nyolcvanéves, Reykjavíkban lakik egyedül, egy garázsban ("mint egy öreg Ford"), ágyhoz kötve. Egyetlen társasága a számítógép és egy "Hitler-tojás", egy régi kézigránát, mely a világháborúból maradt rá. Herra azonban nem unatkozik: időpontot foglal magának a krematóriumban; Facebook-oldalt készít az izlandi szépségkirálynő nevében, és afrikai férfiakat vesz rá az izlandi nyelv tanulására. Mindeközben felidézi eseménydús életének szereplőit, kalandjait, furcsaságait, s a meséből egy páratlan, kiszámíthatatlan személyiség megrázó-groteszk története és a huszadik század, illetve a második világháború akasztófahumorral megírt krónikája bontakozik ki. Az elbeszélés egyszerre mély megértéssel és iróniával kíséri az asszonyt Izlandról a háborútól gyötört kontinensen át Dél-Amerikáig. Herra a háború óta súlyos titkot cipel; végül szülőhazájában, a halálos ágyán elmeséli történetét. A nő 1000 fokon méltán nevezhető remekműnek, mely olyan háborús regények sorába illeszkedik, mint A 22-es csapdája vagy Az ötös számú vágóhíd.

Orhan Pamuk - Az ​új élet
"Egy ​napon elolvastam egy könyvet, és ettől az egész életem megváltozott. ...láttam a másik életre nyíló ajtó küszöbénél kiszivárgó fényt; láttam mindent, amit már ismertem, és mindent, amit még nem... Mindaz, amit addig tanultam, minden, amiben addig hittem, megszűnt érték lenni... de azért csak folytattam az olvasást, mert minél inkább előrehaladtam a könyvben, annál jobban megértettem, hogy olyan útra tévedtem, ahonnan nem lehet visszafordulni." Oszmant, az ifjú narrátort egészen felkavarja ez a titokzatos olvasmány. Évekig bolyong Törökországban, bejárja a legelhagyatottabb helyeket, s mindvégig ugyanaz az őrült szerelem és remény hajtja. Különös kalandokon át vezet az útja egészen addig a napig, amíg meg nem érti, hogy az új világ, amelyre oly igen vágyik, talán nem is egyéb, mint maga a fényes halál... Az elképesztő fordulatokban gazdag, nyugat-európai hagyományokra épülő, finom humorú misztikus regény eleven és valósághű képet fest a keletről, a mai Törökország életéről, belső viszonyairól. A mágikus realizmus kiemelkedő keleti képviselőjeként ismert Orhan Pamuk művei közül ez a második, amely megjelenik magyarul. A fehér kastély szintén az Ulpius-ház gondozásában látott napvilágot. Pamuk könyveit eddig huszonnégy nyelvre fordították le, legjelesebb kritikusai - köztük John Updike - García Márquezhez, Kafkához, Borgeshez, Ecóhoz, Italo Calvinóhoz, Virginia Woolfhoz, Faulknerhez, sőt, még Prousthoz is hasonlították.

William Makepeace Thackeray - Hiúság ​vására
A ​Hiúság Vására 1847. január és 1848. július között jelent meg először, havi folytatásokban. Amikor Thackeray 1846 januárjában kiadójával megállapodott a regény közlésére, a mű címe még ez volt: Regény hős nélkül. Toll- és ceruzavázlatok az angol társadalomról. Ezzel a címmel az író nem volt megelégedve, de csak hónapok múlva - az éjszaka kellős közepén - ötlött fel benne a végleges cím. "Kiugrottam az ágyból - írja Thackeray -, háromszor körülszaladtam a szobámat, s közben ezt mondogattam: Hiúság Vására, Hiúság Vására, Hiúság Vására!" A cím sokkal találóbb, mint az első volt: a regény véglegesre érlelt formájában több és más lett, mint aminek indult: a "toll- és ceruzavázlatok" laza sorozatából szigorú fegyelemmel szerkesztett nagy körkép-regény alakult, a humoros, szatirikus ábrázolás pedig az erkölcsi tanítás eszköze lett. Szülőhazájában is, de még inkább külföldön az olvasók tudatában a Hiúság Vására forr a legszorosabban Thackeray nevével. Első magyar fordítása már 1853-ban megjelent, azóta is állandó kedvence a magyar olvasók számos nemzedékének - talán, mert átérezzük a mű "örök érvényű" mondanivalóját, amelyet az író a regény záró bekezdésében így fogalmaz meg: "Ó hiúságok hiúsága! Ki boldog közülünk ezen a világon? Ki kapta meg azt, amire vágyott? És ha megkapta, ki van megelégedve?..."

Benjamin Hoff - Malacka ​és a Tao
A ​könyvben a szerző humorosan és érthetően tárja elénk a kínai taoista bölcsességet, csak most Malacka jellemvonásain és tettein keresztül. A könyv főszereplője természetesen Malacka. Miért pont Malacka? Mert Malacka jobb, mint a szeleburdi Tigris, vagy a búvalbélelt Füles, vagy a nagyképű, okoskodó Bagoly, sőt, még a szeretetreméltó Micimackónál is különb. Malacka a taoizmus egyik fontos alapelvét képviseli: a Kicsi Erényét. Mert a Kicsi Erénye Nagyon Praktikus Dolog. A többit majd a könyvben ...

Jhumpa Lahiri - Beceneve ​Gogol
Az ​1967-ben, Londonban született írónő első novelláskötete (Interpreter of Maladies címmel) 1999-ben jelent meg, és azonnal elismerés övezte. 2000-ben megkapta a Pulitzer-díjat, a PEN Hemingway-díját, O. Henry-díjra jelölték, novelláit közölték A legjobb amerikai novellák című kötetben. Első könyvét több mint 600 ezer példányban adták el. Amikor Jhumpa Lahiri, az Indiából Anglián keresztül érkező bevándorlók gyermeke óvodás lett Kingstonban, a szülei elmondták az óvónőjének, hogy a keresztneve csupán egy becenév. Bengáliban a beceneveket csak a család és a barátok használják otthon és intim körben. Minden becenévhez tartozik egy úgynevezett jó név, a külső világ számára azonosításul szolgáló hivatalos név. Lahirinek két hivatalos neve van: Nilanjana Sudeshna. Ezek szerepelnek az útlevelében és a születési bizonyítványában, és szülei ezeken a neveken íratták be az iskolába is. A tanár azonban nem volt túlságosan a formalitások híve. – Ez így elég hosszú név – mondta, és úgy döntött, hogy könnyebb kiejteni a „Jhumpát”. Harminc évvel később felhasználja ezt a jelenetet a The Namesake című regényében, amely nemcsak az első regénye Lahirinek, hanem az első könyve, amióta az Interpreter of Maladies című elbeszéléskötetével elnyerte a Pulitzer-díjat. „Jhumpa Lahiri tiszta, eleven, döbbenetesen pontos és áttetsző stílusú könyve egyedi, lebilincselő élmény. A szerző valahol a regényében Dosztojevszkijt idézi, aki ezt írta, mindannyian Gogol köpönyegéből bújtunk elő. Ha ez a mondás valakire igaz, akkor az a valaki pontosan Jhumpa Lahiri!” – Greskovits Endre, Holmi 2004/3 "... A névadást illetően úgy határoztak, hogy ezt a tiszteletre méltó feladatot meghagyják Ashima nagymamájának, aki már nyolcvanéves is elmúlt; eddig is ő nevezte el mind a hat, a világban szerteszét született dédunokáját, és most kimondottan izgalomba jött attól, hogy a családban talán az első fiúnak is ő adhat nevet. ... Noha ezt a levelet már egy hónapja, júliusban elküldték, még mindig nem érkezett meg. Ashima és Ashoke nem aggódott emiatt különösebben. ... A név ráér. Az sem szokatlan, ha évek telnek el, mire meghatározzák az igazi nevet, a lehető legjobb nevet. Mellesleg úgyis mindig a becenevek oldják meg a gondot. ... A becenév a gyermekkor kitartó öröksége, emlékeztető arra, hogy az életet nem kell mindig olyan véresen komolyan venni. Emlékeztető arra is, hogy egy név nem minden. ..." "... A jó hír, hogy másnap reggel Ashima meg a baba hazamehetnek. A kevésbé jó hír pedig, hogy Mr. Wilcox, a kórház szülészetének anyakönyvi illetékese közli velük: nevet kell választaniuk a fiuknak. Merthogy, tudják meg, Amerikában babát a kórházból születési anyakönyvi kivonat híján haza nem engednek. Ahhoz meg név kell. ... Az ajtó becsukódik, és ez az a pillanat, amikor Ashoke némi borzongástól kísérve - mintha mindvégig tudta volna - ráébred arra, mi lenne a fia számára a legtökéletesebb becenév. Emlékszik az ujjai közt görcsösen szorongatott lapra, a szemébe tűző fény sokkjára. S most először nem rettegésben, hanem hálával emlékszik arra a pillanatra. - Szervusz, Gogol - suttogja, s a gőgös kis arcocska meg a szorosan becsomagolt test fölé hajol. ..."

Tanidzaki Dzsunicsiró - Aki ​a keserűfüvet szereti
"- ​Hogyan képzeled, hogy visszatáncol egy olyan nő, aki egyszer - ha csak próbaképpen is - félrelépett, még ha rájött is arra, hogy téved? Ne beszélj nekem "szabad választásról", olyan nincs. Azt nem tudom, hogy milyen lesz a jövő nője, de Miszako nemzedéke átmeneti korban nevelkedett, s modernsége meglehetősen felszínes. - Az enyém nemkülönben, és mivel mindketten tudjuk ezt, és sietünk is túl lenni a váláson. Különben ez a helyes megoldás napjaink erkölcse szempontjából. - Szó köztünk maradjon, Kaname, föltéve, hogy rám bízod a megoldást, nem vizsgálnád fölül még egyszer a döntésedet?" Após és vő beszélget így Tanidzaki Dzsunicsiró (1886-1965) regényében. A modern életérzés és a hagyományos erkölcsök szorításában vergődő házaspár - Kaname és Miszako dönteni próbál kapcsolatuk sorsáról. Mindketten a házasságon kívül találják meg a szerelem testi örömét, de a döntést a házasság felbontásáról egyre elodázzák. Az új életforma párhuzamául az író elénk állítja Miszako apjának hagyományok által is szentesített kapcsolatát ifjú szeretőjével, s az idők távolában - a bunraki bábjáték színpadán - felvillannak a régi idők szerelmi tragédiái.

Nikosz Kazantzakisz - Zorbász, ​a görög
Nikosz ​Kazantzakisz, Anthoni Quinn, Kakojannisz, Mikisz Theodorakisz - ezt a sort csak egyféleképpen lehet folytatni: Zorba (Zorbász), a görög. A nyers, szertelen, vad, csupaszív világcsavargó. A valóságos életben idegenül mozgó, csak az elvont események világában otthonos író - a másik főhős- és Zorbász közös kalandjainak foglalata ez a világhírű, immár klasszikus regény, s egy olyan barátságé, kapcsolaté, amelynek végén az író már pótolhatatlan testvérként, élete örök hiányaként gyászolja a kezdetben véglegesen idegennek érzett "görögöt". A önéletrajzi ihletésű krétai történet a végleteket kutatja, az erény, a szabadság, a halál gondolataival viaskodik. Ha úgy tetszik : a keleti kereszténység test-lélek dualizmusát fogalmazza meg a maga módján. Zorbász a test, az író a lélek - és mindkettő Kazantzakisz.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij - Feljegyzések ​az egérlyukból
A ​Feljegyzések az egérlyukból talán az író művészi szempontból legtökéletesebb, legérettebb alkotása. "Odúlakó" hőse rendkívül érdekes figura, aki felismerve a környező világ zűrzavarát, a társadalom fonákságait, feljogosítva érzi magát a hitványságra, hiszen csak azt adja vissza, amit az élettől kapott. Az író azonban nem azonosítja magát odúlakó hősével, s ha szánja is őt, nem fogadja el az egyént az egész világgal szembeállító, abszurd filozófiáját.


Saját könyvtárban

Ezek a felhasználók jelezték, hogy megvan nekik a könyv.

összes (11)

Hallgrímur Helgason - A ​nő 1000 fokon
Herbjörg ​María Björnsson , Izland első elnökének unokája nyolcvanéves, Reykjavíkban lakik egyedül, egy garázsban ("mint egy öreg Ford"), ágyhoz kötve. Egyetlen társasága a számítógép és egy "Hitler-tojás", egy régi kézigránát, mely a világháborúból maradt rá. Herra azonban nem unatkozik: időpontot foglal magának a krematóriumban; Facebook-oldalt készít az izlandi szépségkirálynő nevében, és afrikai férfiakat vesz rá az izlandi nyelv tanulására. Mindeközben felidézi eseménydús életének szereplőit, kalandjait, furcsaságait, s a meséből egy páratlan, kiszámíthatatlan személyiség megrázó-groteszk története és a huszadik század, illetve a második világháború akasztófahumorral megírt krónikája bontakozik ki. Az elbeszélés egyszerre mély megértéssel és iróniával kíséri az asszonyt Izlandról a háborútól gyötört kontinensen át Dél-Amerikáig. Herra a háború óta súlyos titkot cipel; végül szülőhazájában, a halálos ágyán elmeséli történetét. A nő 1000 fokon méltán nevezhető remekműnek, mely olyan háborús regények sorába illeszkedik, mint A 22-es csapdája vagy Az ötös számú vágóhíd.

Benjamin Hoff - Malacka ​és a Tao
A ​könyvben a szerző humorosan és érthetően tárja elénk a kínai taoista bölcsességet, csak most Malacka jellemvonásain és tettein keresztül. A könyv főszereplője természetesen Malacka. Miért pont Malacka? Mert Malacka jobb, mint a szeleburdi Tigris, vagy a búvalbélelt Füles, vagy a nagyképű, okoskodó Bagoly, sőt, még a szeretetreméltó Micimackónál is különb. Malacka a taoizmus egyik fontos alapelvét képviseli: a Kicsi Erényét. Mert a Kicsi Erénye Nagyon Praktikus Dolog. A többit majd a könyvben ...

William Makepeace Thackeray - Hiúság ​vására
A ​Hiúság Vására 1847. január és 1848. július között jelent meg először, havi folytatásokban. Amikor Thackeray 1846 januárjában kiadójával megállapodott a regény közlésére, a mű címe még ez volt: Regény hős nélkül. Toll- és ceruzavázlatok az angol társadalomról. Ezzel a címmel az író nem volt megelégedve, de csak hónapok múlva - az éjszaka kellős közepén - ötlött fel benne a végleges cím. "Kiugrottam az ágyból - írja Thackeray -, háromszor körülszaladtam a szobámat, s közben ezt mondogattam: Hiúság Vására, Hiúság Vására, Hiúság Vására!" A cím sokkal találóbb, mint az első volt: a regény véglegesre érlelt formájában több és más lett, mint aminek indult: a "toll- és ceruzavázlatok" laza sorozatából szigorú fegyelemmel szerkesztett nagy körkép-regény alakult, a humoros, szatirikus ábrázolás pedig az erkölcsi tanítás eszköze lett. Szülőhazájában is, de még inkább külföldön az olvasók tudatában a Hiúság Vására forr a legszorosabban Thackeray nevével. Első magyar fordítása már 1853-ban megjelent, azóta is állandó kedvence a magyar olvasók számos nemzedékének - talán, mert átérezzük a mű "örök érvényű" mondanivalóját, amelyet az író a regény záró bekezdésében így fogalmaz meg: "Ó hiúságok hiúsága! Ki boldog közülünk ezen a világon? Ki kapta meg azt, amire vágyott? És ha megkapta, ki van megelégedve?..."

Orhan Pamuk - Az ​új élet
"Egy ​napon elolvastam egy könyvet, és ettől az egész életem megváltozott. ...láttam a másik életre nyíló ajtó küszöbénél kiszivárgó fényt; láttam mindent, amit már ismertem, és mindent, amit még nem... Mindaz, amit addig tanultam, minden, amiben addig hittem, megszűnt érték lenni... de azért csak folytattam az olvasást, mert minél inkább előrehaladtam a könyvben, annál jobban megértettem, hogy olyan útra tévedtem, ahonnan nem lehet visszafordulni." Oszmant, az ifjú narrátort egészen felkavarja ez a titokzatos olvasmány. Évekig bolyong Törökországban, bejárja a legelhagyatottabb helyeket, s mindvégig ugyanaz az őrült szerelem és remény hajtja. Különös kalandokon át vezet az útja egészen addig a napig, amíg meg nem érti, hogy az új világ, amelyre oly igen vágyik, talán nem is egyéb, mint maga a fényes halál... Az elképesztő fordulatokban gazdag, nyugat-európai hagyományokra épülő, finom humorú misztikus regény eleven és valósághű képet fest a keletről, a mai Törökország életéről, belső viszonyairól. A mágikus realizmus kiemelkedő keleti képviselőjeként ismert Orhan Pamuk művei közül ez a második, amely megjelenik magyarul. A fehér kastély szintén az Ulpius-ház gondozásában látott napvilágot. Pamuk könyveit eddig huszonnégy nyelvre fordították le, legjelesebb kritikusai - köztük John Updike - García Márquezhez, Kafkához, Borgeshez, Ecóhoz, Italo Calvinóhoz, Virginia Woolfhoz, Faulknerhez, sőt, még Prousthoz is hasonlították.

Jhumpa Lahiri - Beceneve ​Gogol
Az ​1967-ben, Londonban született írónő első novelláskötete (Interpreter of Maladies címmel) 1999-ben jelent meg, és azonnal elismerés övezte. 2000-ben megkapta a Pulitzer-díjat, a PEN Hemingway-díját, O. Henry-díjra jelölték, novelláit közölték A legjobb amerikai novellák című kötetben. Első könyvét több mint 600 ezer példányban adták el. Amikor Jhumpa Lahiri, az Indiából Anglián keresztül érkező bevándorlók gyermeke óvodás lett Kingstonban, a szülei elmondták az óvónőjének, hogy a keresztneve csupán egy becenév. Bengáliban a beceneveket csak a család és a barátok használják otthon és intim körben. Minden becenévhez tartozik egy úgynevezett jó név, a külső világ számára azonosításul szolgáló hivatalos név. Lahirinek két hivatalos neve van: Nilanjana Sudeshna. Ezek szerepelnek az útlevelében és a születési bizonyítványában, és szülei ezeken a neveken íratták be az iskolába is. A tanár azonban nem volt túlságosan a formalitások híve. – Ez így elég hosszú név – mondta, és úgy döntött, hogy könnyebb kiejteni a „Jhumpát”. Harminc évvel később felhasználja ezt a jelenetet a The Namesake című regényében, amely nemcsak az első regénye Lahirinek, hanem az első könyve, amióta az Interpreter of Maladies című elbeszéléskötetével elnyerte a Pulitzer-díjat. „Jhumpa Lahiri tiszta, eleven, döbbenetesen pontos és áttetsző stílusú könyve egyedi, lebilincselő élmény. A szerző valahol a regényében Dosztojevszkijt idézi, aki ezt írta, mindannyian Gogol köpönyegéből bújtunk elő. Ha ez a mondás valakire igaz, akkor az a valaki pontosan Jhumpa Lahiri!” – Greskovits Endre, Holmi 2004/3 "... A névadást illetően úgy határoztak, hogy ezt a tiszteletre méltó feladatot meghagyják Ashima nagymamájának, aki már nyolcvanéves is elmúlt; eddig is ő nevezte el mind a hat, a világban szerteszét született dédunokáját, és most kimondottan izgalomba jött attól, hogy a családban talán az első fiúnak is ő adhat nevet. ... Noha ezt a levelet már egy hónapja, júliusban elküldték, még mindig nem érkezett meg. Ashima és Ashoke nem aggódott emiatt különösebben. ... A név ráér. Az sem szokatlan, ha évek telnek el, mire meghatározzák az igazi nevet, a lehető legjobb nevet. Mellesleg úgyis mindig a becenevek oldják meg a gondot. ... A becenév a gyermekkor kitartó öröksége, emlékeztető arra, hogy az életet nem kell mindig olyan véresen komolyan venni. Emlékeztető arra is, hogy egy név nem minden. ..." "... A jó hír, hogy másnap reggel Ashima meg a baba hazamehetnek. A kevésbé jó hír pedig, hogy Mr. Wilcox, a kórház szülészetének anyakönyvi illetékese közli velük: nevet kell választaniuk a fiuknak. Merthogy, tudják meg, Amerikában babát a kórházból születési anyakönyvi kivonat híján haza nem engednek. Ahhoz meg név kell. ... Az ajtó becsukódik, és ez az a pillanat, amikor Ashoke némi borzongástól kísérve - mintha mindvégig tudta volna - ráébred arra, mi lenne a fia számára a legtökéletesebb becenév. Emlékszik az ujjai közt görcsösen szorongatott lapra, a szemébe tűző fény sokkjára. S most először nem rettegésben, hanem hálával emlékszik arra a pillanatra. - Szervusz, Gogol - suttogja, s a gőgös kis arcocska meg a szorosan becsomagolt test fölé hajol. ..."

Tanidzaki Dzsunicsiró - Aki ​a keserűfüvet szereti
"- ​Hogyan képzeled, hogy visszatáncol egy olyan nő, aki egyszer - ha csak próbaképpen is - félrelépett, még ha rájött is arra, hogy téved? Ne beszélj nekem "szabad választásról", olyan nincs. Azt nem tudom, hogy milyen lesz a jövő nője, de Miszako nemzedéke átmeneti korban nevelkedett, s modernsége meglehetősen felszínes. - Az enyém nemkülönben, és mivel mindketten tudjuk ezt, és sietünk is túl lenni a váláson. Különben ez a helyes megoldás napjaink erkölcse szempontjából. - Szó köztünk maradjon, Kaname, föltéve, hogy rám bízod a megoldást, nem vizsgálnád fölül még egyszer a döntésedet?" Após és vő beszélget így Tanidzaki Dzsunicsiró (1886-1965) regényében. A modern életérzés és a hagyományos erkölcsök szorításában vergődő házaspár - Kaname és Miszako dönteni próbál kapcsolatuk sorsáról. Mindketten a házasságon kívül találják meg a szerelem testi örömét, de a döntést a házasság felbontásáról egyre elodázzák. Az új életforma párhuzamául az író elénk állítja Miszako apjának hagyományok által is szentesített kapcsolatát ifjú szeretőjével, s az idők távolában - a bunraki bábjáték színpadán - felvillannak a régi idők szerelmi tragédiái.

Nikosz Kazantzakisz - Zorbász, ​a görög
Nikosz ​Kazantzakisz, Anthoni Quinn, Kakojannisz, Mikisz Theodorakisz - ezt a sort csak egyféleképpen lehet folytatni: Zorba (Zorbász), a görög. A nyers, szertelen, vad, csupaszív világcsavargó. A valóságos életben idegenül mozgó, csak az elvont események világában otthonos író - a másik főhős- és Zorbász közös kalandjainak foglalata ez a világhírű, immár klasszikus regény, s egy olyan barátságé, kapcsolaté, amelynek végén az író már pótolhatatlan testvérként, élete örök hiányaként gyászolja a kezdetben véglegesen idegennek érzett "görögöt". A önéletrajzi ihletésű krétai történet a végleteket kutatja, az erény, a szabadság, a halál gondolataival viaskodik. Ha úgy tetszik : a keleti kereszténység test-lélek dualizmusát fogalmazza meg a maga módján. Zorbász a test, az író a lélek - és mindkettő Kazantzakisz.

William Somerset Maugham - A ​színes fátyol
"Egy ​napon észrevette, hogy már egy hete nem gondol Charlie-ra, s nem is álmodik vele. Szíve hirtelen megdobbant: kigyógyult! Közönyösen tudott róla gondolkozni. Már nem szerette. Ó, míly megkönnyebbülés! Különös volt visszaemlékezni rá, hogy mennyire epekedett utána; azt hitte, hogy az élet ezentúl nem nyújthat neki egyebet szenvedésnél. És most már nevetni tudott. Milyen hitvány alak is volt ez a Charlie! Milyen bolond volt ő! Most már alig értette, mit szerethetett rajta... 'Szabad vagyok' gondolta, 'végre szabad, szabad!'" A fordulatokban bővelkedő szerelmi háromszög-történet romantikus környezetben, a 30-as években, Kínában játszódik. A megcsalást leleplező és kiengesztelődni képtelen férj kettős öngyilkossági szándékkal egy kolera sújtotta városba viszi feleségét. Kettejük vívódása, lelki fejlődésrajza ez a könyv. A történet 1934-ben készült amerikai filmváltozatában Greta Garbo tette emlékezetessé Kitty alakját. 2006-ban John Curran rendezett új, nagyszabású filmet, Naomi Watts és Edward Norton főszereplésével, az Oscar-jelölt Ron Nyswaner forgatókönyve alapján.


Olvasta

Ezek a felhasználók olvasták már a könyvet.

összes (10)

Umberto Eco - A ​rózsa neve
Az ​olvasó az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb világsikerét tartja a kezében. Súlyosan szórakoztató és szórakoztatóan súlyos regényt. Krimit. Igazi nyomolvasást. A nyomok, persze, a tettes nyomai. Ki a tettes? Miért halnak sorra a szerzetesek egy XIV. századi apátságban? A rózsa neve nem volna tisztességes krimi, ha az olvasó a végén (a legeslegvégén) nem kapna választ erre a kérdésre. De tisztességes (ördögi, ravasz és mégis üde) regény se volna, ha a válasz nem törpülne el még sokkalta nagyobb kérdőjelek árnyékában. "Ki a tettes?" Ez a kérdés - figyelmeztet a regényhez írott "széljegyzeteiben" Umberto Eco, a tudós bolognai szemiotikaprofesszor - nemcsak a krimiknek, hanem a pszichoanalízisnek és a filozófiának is alapkérdése. A rózsa nevétől a rózsáig hosszú az út és kacskaringós, de belátható. Ami a rózsától a "tettesig" sötétlő homályt illeti, bizony válasz nélkül maradunk.

Patrick Süskind - A ​parfüm
Jean-Baptiste ​Grenouille a 18. század egyik legzseniálisabb és egyben legvisszataszítóbb jelensége, aki az illatok géniuszaként írta be magát korának történetébe. A sors fintoraként szag nélküli testtel, Párizs legbűzösebb negyedében, a halpiacon látta meg a napvilágot, ahol nem várta senki, így szeretet sem jutott neki. Pedig semmire sem vágyott jobban, minthogy szeressék, és kivívja az emberek elismerését. S mivel számára a világ illatok és szagok forgataga, megalkotta minden idők legtökéletesebb parfümjét. Az ellenállhatatlan szépség, a visszautasíthatatlan szeretet illatának forrása s legfontosabb alapanyaga azonban az emberi bőr, de Grenouille-t ez sem állíthatta meg. A mindvégig hátborzongató történet olvasása közben lehetetlen eldönteni. A mű a zsenialitásról, a művészi tökély áráról, a magányról, a bűnről írott példabeszéd-e, vagy dermesztő horror. Egy biztos, hogy különös hangulatú regény, ellenállhatatlan olvasmány, amelyet lefordítottak több mint 40 nyelvre, és amely csaknem 20 millió példányban kelt el. Hosszú ideig váratott magára, de végre elkészült a nagy sikerű regény filmváltozata is, amely máris meghódította a nemzetközi közönséget.

H%c3%b3
elérhető
77

Orhan Pamuk - Hó
"Minden ​élet, akár a hópehely: távolról egyformának tűnik, de rejtélyes erők egyszerivé és megismételhetetlenné formálják" - vallja Orhan Pamuk legújabb művében. Megismerhetjük-e a mások szívében lakozó szeretetet és fájdalmat? Megérthetjük-e azokat, akik oly mély gyötrelmeket és oly sok csalódást éltek át, hogy elképzelni sem tudjuk? Ezek a kérdések foglalkoztatják Kát, a költőt, amikor tíz év frankfurti távollét után, édesanyja temetésére hazatér Isztambulba. Elfogadja egy liberális lap felkérését, hogy oknyomozó riportot írjon a távoli Karsz városában zajló különös eseményekről. saját gyermekkori vágyainak a felidézése is vezérli: amint tudomást szerez róla, hogy elvált asszonyként ott él a gyönyörű Ipek, újra feltámadnak régen elfojtott érzések.Ka felkeresi a titokzatos öngyilkossági hullám áldozataként elhunyt fiatal lányok családtagjait és barátait, a helyi rendőrséget, az eseményeket megörökítő és megjósoló Határvárosi Hírlap szerkesztőjét, s közben lassan feltárul előtte a város valódi arca. Vallási és politikai viták mérgezik az emberek életét, a fennálló államhatalmi és a növekvő iszlám párt befolyása alatt vallási fanatikusok szállnak szembe az egyházi reformok híveivel. Ka épp a Nemzeti Színházban szavalja egyik költeményét, amikor fegyveres zavargás tör ki, és a nézőtéren életét veszti az iszlám egyházi középiskola néhány tanulója. A tragédia rettenetes események sorát indítja el: letartóztatások, üldöztetések, gyilkosságok követik egymást, sokan a kurd nacionalistákat okolják, többen pedig politikai tőkét próbálnak kovácsolni a forrongásból. Pamuk Béke-díjjal jutalmazott író.

Sofi Oksanen - Sztálin ​tehenei
Noha ​Anna egészségesnek tűnik, mégsem tipikus finn kamasz lány – anyja a vasfüggöny mögül került az 1970-es évek nyugati világába, más szokások, más viszonyok közé. Anna lakóhelyén, a „tősgyökeres finn kisvárosban” az emberek gyanakodva tekintenek a keleti blokkból menekültekre – legyen az bármilyen nemzetiségű, ők már csak ruszkik maradnak. A nők pedig kurvák… E bélyeg beleégett Anna lelkébe, s hogy lemossa magáról származása „szégyenét”, anyjával együtt a titkolózást választja – soha ki ne derüljön semmi! Anna hallgatásra kényszeríti magát: eltompítja lelkét, s csak az éberség fenntartására, a tökéletesség megszerzésére figyel. Vad szexualitás, bulimia – mint jellegzetes trend-betegség – és a vasfüggöny mögötti történelem drámai természetességgel fonódik egybe Sofi Oksanen debütáló regényében, a Sztálin teheneiben. Oksanen az első nyugati író, aki egyszerre belülről s mégis kívülről ír a szovjet időkről. Példátlanul erőteljes irodalom nők három generációjáról, akiket a politika, a háború, a szerelem és a betegség sodort el egymástól... és önmaguktól.

José Saramago - Halálszünet
Egy ​meg nem nevezett országban egyik napról a másikra a Halál úgy dönt, falnak támasztja a kaszáját, és nem arat tovább. A haldoklók százai kerülnek kilátástalan helyzetbe, állapotuk se nem romlik, se nem javul, ellátásuk felemészti az államkincstárat. Az országhatáron túl azonban a helyzet változatlan: továbbra is jobb létre szenderülhet, akinek ütött az utolsó órája. Nem csoda, hogy hamarosan beindul a „halálturizmus”, melyből a maffia is kiveszi a részét. Fél év elteltével minden visszaáll a rendes kerékvágásba, mi több, még a Halál stílusa is megváltozik: már nem bejelentés nélkül ragadja magával a kiszemelteket, hanem udvarias, kékeslilásan hullaszínű levélkékben egy héttel előre kiküldi az értesítést. José Saramago legújabb, légiesen erotikus köntösbe csomagolt, irrealitásba hajló regénye, a „jövőbe látás könyve” az első kötet az író pályáján, melyet az első mondattól az utolsóig a fantasztikum jár át.

Aimee Bender - A ​citromtorta különös szomorúsága
Kilencedik ​születésnapjának előestéjén a mit sem sejtő Rose Edelstein, az iskolaudvari játékok és a zaklatott szülői figyelem perifériáján létező kislány beleharap édesanyja házi sütésű csokoládés citromtortájába, és rájön, hogy varázslatos képességgel rendelkezik: a süteményben képes megízlelni az anyja érzéseit. Legnagyobb döbbenetére fedezi fel magában ezt az adottságot, az anyjából ugyanis – az ő életvidám, ügyes kezű, tevékeny édesanyjából – a lemondás és a kétségbeesés íze árad. Az ételek egyszeriben – és életre szólóan – veszedelemmé, fenyegetéssé válnak Rose számára. Bármelyik étkezésnél bármi kiderülhet. A bátyja, Joseph pirítósát képtelen megenni; a sarki pék sütijét harag ízesíti; a szőlődzsem savanyú nehezteléssel teli. Átokkal is felérő adottsága révén a kislány olyan titkos tudás birtokába jut, amit minden család elrejt a világ szeme elől – az édesanyja családon kívüli életét, az édesapja elhidegülését, Joseph hadban állását az egész világgal. Ám Rose felcseperedvén mégis megtanulja hasznosítani ezt az adottságát, és rájön, hogy vannak olyan titkok, melyeket még az ő ízlelőbimbói sem képesek érzékelni. A citromtorta különös szomorúsága sziporkázó mese arról, hogy milyen mérhetetlenül nehéz tiszta szívből szeretni valakit, akiről túlságosan sokat tudunk. A szívszorítóan mulatságos, bölcs és szomorú történet azt bizonyítja, hogy Aimee Bender olyan író, akinek káprázatos prózája a mindennapi élet furcsaságait veszi górcső alá. Aimee Bender két ízben kapott Pushcart-díjat, 2005-ben Tiptreedíjra jelölték. Számtalan antológiában jelentek meg írásai, műveit eddig tíz nyelvre fordították le. Los Angelesben él.

Gabriel García Márquez - Szerelem ​a kolera idején
A ​csodálatos történet 1880-ban kezdődik, amikor a gyönyörű Fermina élvezhetné életét, helyette választania kell két udvarlója között, a jóképű Florentino Ariza és a népszerű Juvenal Urbino doktor között. Ez a gyötrődés és háromszög csaknem 50 éven át tart. A meghökkentő befejezésű szerelmi történet egy buja, lüktető, letűnt világban játszódik, melyet egyaránt uralnak a misztikus események és a sztentori hangú bölömbikák; ahol a tengerben olykor még feltűnik egy éneklő vízitehén keblén a borjával, vagy egy gyönyörű vízihulla; ahol még a legjózanabb gondolkodású embernek is természetesnek tűnik, hogy a tárgyak olykor elsétálnak a helyükről. Teljesen más világ ez, mint a mi közép-európai, misztikumtól mentes és romantikátlan valóságunk.

Mihail Bulgakov - A ​Mester és Margarita
"A ​kéziratok nem égnek el"-mondja Woland, Bulgakov regényének talányos Sátánja, s ez a szállóigévé vált mondat a szerző munkásságának, főművének, A Mester és Margaritá-nak akár a mottója is lehetne. A regény-Bulgakov számos hánytatott sorsú írásához hasonlóan- csak jóval az író halála után, 1966-ban jelenhetett meg, s azóta világszerte töretlen a népszerűsége. A Mester és Margarita a világirodalom egyik alapműve, amelyben Bulgakov a szatíra, a groteszk és a fantasztikum eszközeivel részint szuggesztív képet fest a húszas-harmincas évek Oroszországáról, részint minden korra érvényes módon mutatja be a történelmi és személyes kínok, kötöttségek közt vergődő, hívő és hitetlen, nagyot akaró és tétován botladozó ember örök dilemmáit. Felejthetetlenek a regény figurái: Woland, aki egyszerre Sátán és a felsőbb igazságszolgáltatás képviselője; a Mester, aki a hatalmi gépezettel szemben álló Művész örök jelképévé vált, s aki regényen belüli regényben sajátos módon meséli el Jézus történetét; maga Jézus (Jesua), aki Bulgakov értelmezésében úgy elevenedik meg előttünk, mint nagyon kevés Jézus-regényben: Isten fia ő, de egyúttal modern, töprengő értelmiségi; a szörnyű fejfájással küzdő Pilátus, aki hiába látja a valódi értékeket, nem tud túllépni gyávaságán; a gyönyörűséges Margarita, aki maga az örök nőiesség...

Kollekciók