Ajax-loader

Nyirő Bogár

Rate_positive 257 Rate_neutral 4 Rate_negative 1

2183 napja velünk van ma itt járt

Badge-rukkaracsony2014-2 Badge-feltolto-50 Badge-feltolto-1 Badge-stoppos-100 Badge-stoppos-10 Badge-stoppos-1 Panda Hal Hp_300 Capasrac_300 Nyuszi_300 Herlocksholmes_300 Buek_2013_300 Rukkola_plecsni_xmas_300x300 Badge-rozsasandor Badge-orjongo Badge-jobbmunkas Badge-jomunkas Badge-onkentes Badge-aktivista Badge-hardrukkcafe_100 Badge-hardrukkcafe_20

Kívánságlista

Ezeket a könyveket szeretné a felhasználó elolvasni.


Grendel Lajos - Éleslövészet
Az ​Éleslövészet Grendel Lajos első és egyben leghíresebb regénye, amelyet 1986-ban franciára is lefordítottak. Tulajdonképpen ezzel a regényével robbant be a magyar irodalmi köztudatba. Az Éleslövészet a nyitódarabja az abszurd történelmi látomásait, a szlovákiai magyarok "privát" történelmét összefoglaló trilógiájának is. Vitriolos humorba ágyazott emberi és történelmi analízis ez a könyv, amelyet különös szerkesztésmódjának köszönhetően többen a posztmodern irányzat művei közé sorolnak.

Hazai Attila - A ​maximalista
Szelíd ​és brutális történetek hétköznapi nyelven elmesélve. Dermesztő humor és gyermeki rácsodálkozás: tényleg? ez van? Trandafír, a bicikliző fenomén. A kötetben nem publikált novellák esszenciális sűrűségben mutatják meg a Hazai-próza vad ízeit. Angyali abszurd és alpári realizmus. Az élet felfoghatatlan és triviális, és aki mesél: kérlelhetetlen, kiszámíthatatlan, infantilis. Naiv, és közben rafináltan provokál. Védtelen, agresszív, kiszolgáltatott. A legvagányabb mimóza? A kortárs irodalom rakkendroll botrányhőse? Annyi biztos, hogy az egyik legmaibb szerzőnk – nagy kár, hogy nincs már köztünk. A maximalista Hazai Attila hatodik könyve. Garaczi László

Hazai Attila - Szilvia ​szüzessége
Hazai ​Attila 1967-ben született Budapesten, az ELTE BTK angol szakán végzett. Első könyve Feri: Cukor Kékség (Cserépfalvi, 1992) a cukormentes életmód igen kedvező hatásaira hívta fel a kedves olvasó figyelmét. Reich Péterrel együtt írták a Rám csaj még nem volt ilyen hatással című taorminai nemzetközi díjas játékfilmet (1994), melyben Miklós összejön egy lánnyal, egy darabig együtt járnak, aztán szakítanak. A Szilvia szüzessége átkeresztelt, átszerkesztett, végre napvilágot látott kötet a szerző 1991-1994 között készült novelláiból mutat be válogatást. Ezek egy része különböző lapokban (Alföld, Magyar Napló, Mozgó Világ, Kortárs, Playboy, Pompei), illetve a Szarajevó és Törökfürdő című antológiákban jelent meg. A pulóver Kertész Imre rádióműsorában és a Merlin Színházban Tóth József előadásában hangzott el. A kötet címadó elbeszélése és még jó néhány írás most először olvasható nyomtatásban.

Lengyel Péter - Cseréptörés
A ​regény hőse, Bárán János, egy budapesti külvárosban, utcagyerekként ipiapacsozik. Felnőtt már, túl van a harmincon, amikor emlékezetében, gondolatokban végigjárja a gyerekkort, mert rádöbben, hogy hiányzik életéből a múlt, az első mozdulatoknak, szavaknak ideje, amit az ember megőriz, tagad vagy vállal, amiből felépíti énjét, önmagát, és elhatározza, hogy utánajár eltűnt emlékeinek, annak, amit a mondat: \"apja eltűnt a háborúban\", magában rejt. Hiszen ami megtörtént, nem tűnhet el nyomtalanul, őrzi a tárgyi világ, a város, egy utcaburkolat, egy házfal: Budapest.

Lengyel Péter - Macskakő
A ​tizenkilencedik század végi Budapesten egy mesteri kasszabetörő banda különleges ékszert rabol. A Csacska Macska éjszakai mulatóban szerelemféltésből gyilkosságot követ el egy lány és megháborodik. A huszadik század végén, egy angyalföldi beton kockaházban regényt ír a regényíró, és mestersége gondjairól: nyelvről, hazáról, filozófiáról, a világ megismerhetőségéről töpreng. A sárkánygyíkok náthában kipusztulnak, és az előember elvakogja első, tétova szavait. A török Buda alá ér, a rabmenet a marton kapaszkodik fölfelé. Gazdát cserél egy régi villanyírógép: Hermész, a Nagykövet. „A regény csírája egy mozzanat volt – mondja a szerző egy interjúban –: a nagyapán teszi a szépet Kassáról a Budapesten élő nagyanyámnak, Bertuskájának... A teljes élet... Az övé, a miénk, országé-világé, elődöké és utódoké. Betörők, kurvák és magasértelmiség, vadászó nagymacskák az éjszakában, történelem, lomtalanítás, vásári ma és vásári tegnap, a Nagy Bumm, földrészek lomha vándorlása és az élet előtörténete a földön, zsenge kisgyerek, zenés kupi, a Medence a két magyar hazával, bűn és úgynevezett bűn, Király és király, nejlon néni, vengerkák, Oktogon, Pétervár, Monarchia és új birodalom, szauruszok párzása, pesti német szó, por, piszok, ékkő és pöcegödör...” És egy kulcs a megértéshez: "A regény mottója egy Bach-mű, a _Hatszólamú ricercare_ dallamrészlete, abban a titok."

Esze Dóra - Bodzagőz
"...a ​bodzatea pedig színtiszta kőleves volt, semmi más, annyira szimpla, hogy arra már rá sem lehet jönni, Felícia egyetlen mondattal adta át a boltba özönlő rengeteg kisírt szemű, napszemüveget öltött, nyáron is kardigánt viselő, megkövesedett tekintetű, visszeres lábát alig vonszoló, hézagos fogsorú, alkoholban áztatott arcú, nemfájsemmimcsakmindenem-homlokú, sérült dobhártyájú, fekélyes gyomrú, már minden ordításra közönyös, égési sebeket takargató, válókereset visszavonásába veréssel belezsarolt asszonynak, aki nyugati sorstársaival ellentétben ugyan hiába menne vissza a villámgyors menekülés miatt otthagyott gyermekeiért egy rendőrrel, nálunk többnyire még a szolgáló és védő egyenruhás alkalmazottak sincsenek azzal tisztában, ez az életforma bűncselekmény..."

Esze Dóra - Két ​tojás
Még ​Trabanttól emlékeztem az igen hatásos "Hol vagy?"-ra. Megfogta a kezem. Itt. Nahát ez a fiú hagyta magát igazán csókolni. Puhaságos a szája. Omlékony. Rugalmas. Finom és meleg bőrét a bőrömhöz préselte - és én már megint annyira, annyira megnyugodtam! Az inge szétlebbent, mint a színházban a függöny. Összekuporodott, mint egy kiscica, aztán hosszában szétfutott benne a vágy, rámnyújtózott. Megnőttem én is sok-sok méteresre, túlnyúltam a házon is, siklottam előre keskenyen. És most valahogy nem kellett bénáznom a zoknival. Rángatás nélkül le tudtam harapni a papír szélét, kiköptem, két fogsorom közé vettem a kis tasakot, jobb kezemmel kihúztam az árut, és - ez sosem sikerült még - egy kézzel fel tudtam hengergetni rá. Apróságnak hangzik, de olyan sokat lendített az ügyön! Hogy én magam be tudtam építeni a dolgok rendes menetébe ezt az idáig majdnem mindig kellemetlen kis lépést, és egy kicsit sem kellett kijózanodni, amíg elengedhetjük magunkat teljesen! Ez bizony úgy megnyugtatott, szinte hízlalt. Szerintem én még sosem adtam ki ilyen hangokat. A maga helyén meg nagyon csipkésen alakult minden. Csaba közben labdázott a hajammal, és nekem mindenem elnevette magát. Kigurult belőlem az öröm.

Esze Dóra - Tiszta ​Pierre
Esze ​Dóra új regénye, a Tiszta Pierre egy Pireneusok-beli kis faluban, Montaillou-ban kezdődik és itt is ér véget. Ezzel mintegy azt is állítja a regény, hogy ez a hely természetesen a világ közepe. A múlt és jelen történetei innen indulnak el és ide térnek vissza, vagy itt keresztezik egymást – ahogy mű alcíme is utal erre – a „kenterberveri mesék”. Igen, erre a mesés helyre invitálja az olvasót ez a regény, hogy megtudjuk, miért nem szabad Montaillou nélkül élni. Vagyis lehet, de nem érdemes.

Konrád György - A ​cinkos
A ​könyv szemléletmódjában, stílusában az író korábbi regényeihez kapcsolódik (A látogató, A városalapító), de eseménydúsabb amazoknál. Ténylegesem mintegy öt évtized magyarhoni testi-lelki történéseit dolgozza fel öt részre tagoltan. Az első rész helyszíne a bolondokháza, ahol a hős folyamatos hallucinációi során idézi fel a múlt pillanatait: nagypolgári családját megtagadva kerül az illegális munkásmozgalom közelébe, lebukik, s munkaszolgálattal a frontra küldik, ahol élete kockáztatásával átszökik a szovjet csapatokhoz. A Vörös Hadsereg tiszti egyenruhájában tér vissza hazájába,bekapcsolódik az újjáépítés munkájába és a kommunista hatalomátvétel manővereibe, rövidesen azonban egy kirakatper szereplője lesz, szabadulása után Nagy Imre oldalára áll, s lelkesen támogatja őt 1956 novemberében is. Így következik az újabb ítélet, a csak kis híján elkerült kötél, hogy a "nagy kompromisszum" során aztán politikai ambicióit tudományosakra cserélje fel, de végül mégis beleroppan az alkuba: egy bolondokházában ébred rá karakterének, sorsának ellentmondásaira. A regény utolsó része a Búcsú, amely az első részben megismert Intézet nyugalmát hozza vissza, az ágyat, "ahonnan nem muszály fölkelni, szaladok oda, ahol csengőszóra eszem. Vissza a hozzám hasonló bolondok közé, ahol létem nem kérdéses." A regénynek erre a vázára tapad az ezernyi megtörtént vagy megtörténhető eset. Az epizódoknak ebben a tengerében próbál eligazodni a főhős, aki semmi mást nem csinál, csupán hallgat, máris cinkosa az eseményeknek, ezeket az eseményeket előidéző embereknek. Innen a regény címe és fő mondanivalója. Filozófiai reflexiókkal tüzdelt politikai pikareszk regény Konrád műve, amely hatalom és morál kibékíthetetlennek látszó ellentétére feszíti ki gazdag mintázatú anyagát.

Konrád György - A ​városalapító
A ​városalapítóban, Konrád György a modern hadviselés egyik legvisszataszítóbb aspektusát formázza meg, ami nem más, mint a várostervezők hadüzenet nélküli háborúja a városlakók ellen. Az ügyeskedők hadművelete ez az életet élők ellen, azoknak az erőszakos cselekedete, akik, miközben a mi boldogságunkat tervezgetik, egyben boldogtalanságunkat biztosítják. Nincs ebben semmi meglepő; ez mindig is így volt. Ám, ami változott az a tudatosság foka. Mindegy, mennyire rokonszenves nekünk a görög polis vagy a firenzei városállam, az ő gondjaik iránt csak akkor lehetünk érzékenyek, ha magunk is az övékével hasonlatos gondokkal küszködünk.

Konrád György - A ​látogató
"Orvos ​nincs beteg, bíró nincs vádlott, pap nincsen hívő nélkül, mesterségük tárgyaként a másik emberre hajló szakmák körül egymással összenőtt szerepkettősök alakulnak ki, melyeknek egyikét évtizedeken át ugyanaz a személy, párját viszont mindig másvalaki játssza. Könyvem egy ilyen szereppáros regénye, állandó tagját - a szöveg első személyben szóló alanyát - tekintsük egy gyámhatóság képviselőjének, aki az emberi kudarcoknak, a társadalmi együttélés üzemzavarainak, a normáinktól eltérő viselkedésmódoknak főképpen azzal a megszabott körével áll szemben mint anyagával, amelyek gyerekeket sújtanak. Ügyei - emberi sorsok és kapcsolatok rövidebb-tartósabb csődjei - meglehetős bőséggel és bizonyos statisztikai állandósággal újratermelődnek. A szereppár másik tagja tehát folyvást arcot cserél, mégis fájdalmasan ismerős. A regény beszélője egy zsúfolt munkanap lehetséges színhelyein végigmenetelve, rögzítve, amit épp abban a pillanatban, s értelmezve, amit általában csinál, megpróbálja némiképp világosabbá tenni helyzetének megszüntethetetlen konfliktusát: a személyes és a személytelen szolidaritás, morál és gyakorlat ütközéseit, végül is az én és a másik ember kapcsolatának néhány - számára fontos - elemét. Arcok és tárgyak, emlékek és lehetőségek járulnak közben elé, s nem tér ki a kísértés elől, hogy amennyire csak tud, odafigyeljen rájuk. Konrád György"

Vlagyimir Szorokin - Hóvihar
A ​Hóviharral – a nagysikerű Jég-trilógia után – immár trilógiává teljesedik Szorokinnak az groteszk, futurisztikus regénysorozata is, amelynek korábbi tagjai Az opricsnyik egy napja és a Cukor-Kreml voltak. Szorokin, a meglepetések nagymestere azonban ismét formát és nyelvet vált. Ezúttal a klasszikus orosz irodalom előtt tiszteleg azzal, hogy egyik legalapvetőbb toposzát újítja fel: Puskintól kezdve Tolsztojon és Csehovon át egészen Alekszander Blokig úgy jelenik meg a mindent lelassító vagy megállító, ugyanakkor felkavaró, az emberi életet és terveket törvényszerűen felborító hóvihar, mint az orosz élet jelképe és valósága egyszerre. A 18–19. századi nagy orosz klasszikusok hangján megszólaló történet főhőse, az orvos Garin egy Csehov-novella alakja is lehetne. Ám most sem marad el a jellegzetesen szorokini „csavar”: apránként, fura ultramodern eszközök váratlan feltűnéséből lassacskán megértjük, hogy nem is a múltban járunk, hanem abban a különös, szorongató és groteszk szorokini jövőben, amelyben az orosz múlt elemei különös, új dolgokkal vegyülnek. Garin küldetése: a gyógyírt jelentő vakcinával el kell jutnia abba a faluba, amelynek lakóit egy ismeretlen, Bolíviából származó vírus tizedeli, amely zombiszerű lényekké változtatja a fertőzötteket. Ám Garin nem tud elérni a faluig: magával ragadja az orosz hóvihar. A lenyűgözően fordulatos regény hőse egyre különösebb kalandokon esik át Szorokin bizarr orosz-kínai 21. századában.

Vlagyimir Szorokin - 23000
Az ​immár kultuszkönyvvé vált "Jég-trilógia" utolsó kötetének magyar fordítása lát most napvilágot. Az egyetlen számjegyből álló cím sokaságot takar, a Fény Testvériségének teljes létszámát jelöli. Tagjai a Szorokin trilógiájának első részében bemutatott ösvényen, azaz Bro útján haladnak - úgy, ahogyan a második részben, A jég című regényben is tették, hogy megleljék egymást szerte a világon. Egyben a végkifejlet felé is tartanak. Amely ezúttal egy emberrabló üldözéses rémálmán, döglött szukák barátnőinek kényszermunkáján keresztül közeleg, s két, hozzátartozóikat elveszített fiatal világméretű nyomozása kis híján fényt is derít rá. Akárcsak a lakott világot benépesítő lények mindegyike, a két fiatal is puszta eszköz a Testvériség átgondolt nagy tervében. A Testvériségében, amely utolsó tagjait gyűjti kitartó szorgalommal, emberi lények átalakításával, a remény köreinek megalkotásával. Majd amikor egybegyűlt a 23 000 kiválasztott, visszavonul mind, hogy kiküszöböljék a teremtés egyetlen, legnagyobb hibáját…

Vlagyimir Szorokin - Bro ​útja
"Beszélj ​a szíveddel!" A jégkalapács végzi a dolgát. Felébreszti és szóra bírja a kiválasztottak szívét. Anyaga a Tunguz meteor nyomába eredő expedíció kitartásának köszönhetően, a vállalkozást elhagyó főhős látomásai és hányattatásai nyomán lesz hozzáférhető. A Magyarországon is nagy sikert aratott "A jég" című regény szerzője, Vlagyimir Szorokin a posztmodern orosz irodalom világszerte legismertebb és sokat vitatott alakja. E regényében tovább szövi a Fény Testvériségének mondáját. A Bro útja, bár másodikként íródott, A jég történetének előzményeit mondja el. A főhős a klasszikus családregények elbeszélő modorában járja be a 20. század első felének Oroszországát, majd az űrbéli anyag érintésére szíve felébred, s ő fokozatosan átalakul. Átváltozása nyomán újonnan szerzett társaival együtt apránként elszakad a föld lakóitól, az emberektől. Az emberek világát kívülről látja, célirányosan ténykedő robotokként észleli. Ugyanakkor kitartóan kutatja közöttük a Testvériség tagjait, hogy rátaláljon a Nagy Kör megalkotásához, azaz a világharmónia megteremtéséhez szükséges huszonháromezer kiválasztottra, akik a szív hangján szólnak egymáshoz.

Vlagyimir Szorokin - A ​jég
Figyelj ​hát: kezdetben csak az Ősi Fény volt. És a fény az Abszolút Ürességben ragyogott. És a Fény Önmaga számára ragyogott. A Fény huszonháromezer fényhozó sugárból állt. És ezek mi voltunk. Idő nem létezett. Csak az Örökkévalóság volt. És ebben az Örökkévaló Ürességben ragyogtunk. És világokat teremtettünk. A világok megtöltötték az Ürességet. Így jött létre a Világmindenség. Egy alkalommal megint új világot teremtettünk. És a hét bolygója közül az egyiket teljesen víz borította. Ez volt a Föld. Ez a bolygó volt a Fény Nagy Tévedése. Mert a víz gömb alakú tükröt alkotott a felszínén. Ahogy tükröződtünk benne, megszűntünk a fény sugarai lenni, és élőlényekben öltöttünk testet.

Enrique Vila-Matas - Bartleby ​és társai
Kik ​azok a bartlebyk? Nos azok, akikben mélységes tagadás lakozik minden iránt. Ők azok, akik Melville: Bartleby, a tollnok című novellájának címadó szereplőjéhez hasonlóan minden kérésre, megbízásra azt felelik: "Inkább nem tenném". E különleges naplóregény valójában a világirodalom girbegurba ösvényén végigvezetett, elgondolkodtató eszmefuttatás és tiszteletadás a tagadás olyan művészei előtt, mint Robert Walser, Robert Musil, Arthur Rimbaud, Marcel Duchamp, Herman Melville vagy J. D. Salinger. Főhősünk az örök kérdésekre keresi a választ: miért létezik az ember, és miért fontos számára - vagy éppen miért nem -, hogy papírra vesse gondolatait. Enrique Vila-Matas a kortárs spanyol irodalom egyik legjelentősebb képviselője. A nem-írást boncolgató esszéregényének igazi erénye, hogy megíródott, és filozofikus szépségű, irodalmi csemege lett belőle.

Stephanie Tromly - Csak ​a bajt hozod rám
Digby ​és Zoé, a két gimnazista nyomozásának és szerelembe esésének cseppet sem romantikus, inkább vicces és veszélyes története. Amikor az ember arra készül, hogy Digby barátjaként túléljen egy átlagos napot, az nem sokban különbözik attól, mint ha az apokalipszist készülne túlélni. Amikor Digby először becsönget, Zoe Webster nincs különösebben elragadtatva. Digby goromba, okos, és nem tűr ellentmondást. Mire Zoe észbe kap, máris nyakig ül abban a vicces és veszélyes eseményfolyamban, amely egy gimnazista lány elrablása ügyében folytatott nyomozáshoz vezet. Ennek az emberrablásnak pedig talán köze lehet ahhoz, hogy nyolc évvel ezelőtt tragikus körülmények között eltűnt Digby húga is. Ez a borotvaéles párbeszédekkel fűszerezett regény olyan szerelmi történet, amely határozottan nem romantikus, és olyan krimi, amelyben nem a tettes kézre kerítése az egyetlen izgalom. Stephanie Tromly első könyvét nem fogjuk egyhamar elfelejteni.

Daniel Glattauer - A ​hetedik hullám
A ​Gyógyír északi szélre folytatása! Egyetlen ember nem adhat meg mindent a másiknak. De akarnia kell. És soha nem adhatja fel, hogy legalább megpróbálja. Leo és Emmi véletlenül kezdenek e-mailezni egymással, s noha egyetlenegyszer sem találkoznak, szenvedélyesen egymásba szeretnek. Csakhogy Leo váratlanul Amerikába távozik, levélváltásuk megszakad. A férfi egy év után tér vissza Bostonból, s újra levelezni kezdenek. Mindketten érzik, hogy még mindig vonzódnak egymáshoz. Talán mégis jó lenne találkozni, hogy végre kiderüljön, hogyan tovább.

Daniel Glattauer - Gyógyír ​északi szélre
Emmi ​Rothner e-mailben szeretné lemondani a Like magazin előfizetését, de félreüt egy betűt, és levele véletlenül Leo Leikénél köt ki. Minthogy újra meg újra a rossz címre ír, Leo egy idő után kénytelen felvilágosítani őt a tévedéséről. Így veszi kezdetét a különleges levélváltás, melynek során a teljes ismeretlenség és kedves bensőségesség közti keskeny mezsgyén egyensúlyozva egyre közelebb kerülnek egymáshoz, míg végül kénytelenek feltenni maguknak a kérdést: vajon a levelekben kifejezett, egymás iránti egyre erősebb érzéseik kiállják-e a személyes találkozás próbáját? És ha igen, hogyan tovább?

Bernard Malamud - Dubin ​megannyi élete
William ​B. Dubin mesterségére nézve életrajzi regények szerzője, New York közelében él egy Center Campobello nevű falu-városka szélén, saját kertjében-házában, feleségével Kittyvel, kettesben mióta a gyerekek kirepültek. Dubin élete szinte óraműre jár: a séta ideje, útja éppúgy ki van mérve benne, mint a napi írásadag vagy a társadalmi összejövetelek. Ebbe az életbe tör be a kiszámíthatalan valóság Fanny Bick alakjában, s az életrajzíró aki egyre inkább már csak mások életének megírásában élte ki a maga ki nem élt életét, most szembekerül saját vágyaival, impulzusaival - nem véletlenül ugyanakkor, amikor nekivág élete nagy vállalkozásának D.H.Lawrence élete megírásának. Elsősorban a házasélet anatómiája ez a regény, a házasság kiürüléséé, az érzelmi kapcsolatok meglazulásáé, de ugyanolyan erővel az új kapcsolatok létrejöveteléé is, az új tartalommal való feltöltődésé. A regény címe, Dubin megannyi élete utal a hivatásos életrajzíró által írott és írni akart életekre, valamint a sajátjára - sajátjaira: arra, amit megélt, s arra is amit a fantáziájában játszódik le, amire vágyakozik.

Bernard Malamud - A ​mesterember
A ​balladai hangvételű regény hőse Jakov Bok, a cári birodalomban vérvád áldozatává váló ukrajnai zsidó mesterember. Nem valami különleges egyéniség, csak egy hétköznapi, szánandó ember, akit származása miatt avatnak bűnbakká a kijevi hatóságok. A rendkívüli helyzetben a kisember nemcsak kínzóival, de saját hitével és kultúrális örökségével is szembe kerül. A hamis vádak, a kiszolgáltatottság és az erőszak hatására azonban megszabadul korábban leküzdhetetlennek látszó korlátaitól és hőssé válik. A mesterember a saját kultúrájával szembekerülő ember sorsvállalásának tragédiája; amit Malamud drámai feszültségteremtő ereje tesz az ellenállásban való felmagasztosulás nagy regényévé.

Bernard Malamud - A ​lakók
Két ​író - egy néger és egy zsidó - ül egy lebontásra ítélt New York-i házban; regényt írnak. A romos ház s a két, kisebbséghez tartozó író, meg egymáshoz s a művészethez való viszonyuk nagyszabású jelképpé növekszik, többet tudunk meg belőle a mai amerikai társadalmat feszítő valódi ellentétekről és az e társadalomra oly jellemző, benne gyökerező irracionális gyűlölködések kísértetleple mögé búvó álellentétekről, mint megannyi szociológiai tanulmányból.

Bernard Malamud - A ​segéd
Egy ​olasz származású amerikai csavargó, Frank Alpine ennek a regénynek a hőse. Bűnt követ el, és bűnért önként vállalja a vezeklést a magára találás, a lelki, emberi újjászületés reményében. Dióhéjban ennyi Bernard Malamud regényének tartalma. Az írónak néhány kitűnő realista novellája az amerikai kisemberek: a napi megélhetésért küzdők s a boldogulásra hiába várók világának éles szemű megfigyelője. A közvetlen tapasztalás közelségéből szemléli ezt a világot - regénye ezért magával ragadó és szorongatóan hiteles. Figurái - a szerelemben megújulást kereső Frank Alpine, a kilátástalan küzdelemben összeroppanó zsidó fűszeres Morris Bober, és a szebb, tisztultabb életről ábrándozó leánya, Helen - kudarcra ítélt boldogságkeresésükkel egy ellentmondásokkal teli, végletesen differendciálódott világról mondanak ítéletet.

Mörk Leonóra - A ​porcelánlány
Egy ​fotóalbum, egy emlékkönyv és egy biedermeier komód - ennyi jut Lilinek a családi hagyatékból. Az örökség mégis meglepetéssel szolgál: amikor a lány felfedez az interneten egy régi udvarházról készült fotót, rájön, hogy az épület nem véletlenül ismerős neki, a századfordulós emlékkönyvben találkozott vele. De hogy került egy északnémet kastély képe 1914-ben egy miskolci polgárlány emlékkönyvébe? Lili nyomozni kezd, a megfejtéshez azonban csak akkor jut közelebb, amikor a munkahelyéről egy távoli, keleti-tengeri szigetre küldik. Ott akad rá a vörös téglás udvarházra, és váratlan segítőtársra lel a romos épület új gazdájában. Amikor kinyitják a kastély padlásán talált, első világháborús katonaládát, izgalmas utazásra indulnak a múltba. A régi levelek, rajzok és fotók két fiatal megható és fájdalmas történetét mesélik el, akik száz évvel korábban szerettek egymásba. Az első világháború miatt azonban búcsút kellett mondaniuk egymásnak. Vajon találkoztak-e még valaha? Lili egyre mélyebbre merül a régmúlt emlékeibe, és közben nemcsak az üknagymamája, hanem a saját élete sorsfordító kérdéseire is választ kell találnia. Meddig élhet úgy, hogy nem vesz tudomást azokról a körülményekről, amelyek megbetegítik? Választhat-e másik utat?

Sigitas Parulskis - Mormogó ​fal
Két ​világháború, kommunista rezsim, fasizmus, zsidóüldözés, megszállás és partizánháború, szibériai száműzetés, függetlenségi mozgalom Litvániában — ez az a történelmi háttér, amely előtt egy litván család négy generációjának sorsát követhetjük nyomon a múlt század elejétől napjainkig. A család utolsó sarja egy rejtélyekkel teli szerelmi kapcsolatban vergődve keresi helyét a világban, a történelemben, az életben hősiesség és egyéni boldogulás, elvek és életösztön között botladozva — ahogy azt tették ősei is. A Mormogó fal az egyetlen dolog, aminek nekivetheti a hátát. „A XX. században sok szó esett a falakról: kínai nagy fal, berlini fal, a Pink Floyd »Fala«, a Siratófal, országhatár, határok nélküli világ, nyílt társadalom, az elidegenedés falai meg más hülyeségek. Bármit is akartak mondani az emberek, szavaik mögött így vagy úgy ott rejtőzött vagy a faltól való félelem, vagy az a félelem, hogy a fal nincs már meg, és nem lesz minek támaszkodni, nem lesz mire ráfogni saját boldogtalanságukat,határozatlanságukat és kudarcaikat.”

Olga Tokarczuk - Őskor ​és más idők
Őskor ​mitikus falu Lengyelország keleti részén. Négy arkangyal teremtette, akik őrt állnak a folyóktól körbezárt falu körül. Ezeknek az arkangyaloknak a szemével látjuk, ahogy az első, majd a második világháború felkavarja az apró falu életét. Miközben zajlik előttünk természet és modernitás, nők és férfiak összecsapása, lassan minden a könyörtelen idő allegóriájává válik. Visszaemlékezések, álmok, fantáziák, szóbeszédek, elmondatlan történetek és inszomniás képzelődések teremtik meg Tokarczuk világát.

Jenny Erpenbeck - Otthon
Van ​egy tó Brandenburgban, Frankfurt an der Oder és Berlin között. Van egy erdő és egy tóparti ház, amelynek egymást váltják a tulajdonosai: a nagygazda és annak négy leánya, az építészmérnök és gyermektelen felesége, a zsidó posztógyáros és családja, a szovjet emigrációból hazatért írónő, a Kelet-Poroszországból elmenekült nagymama, az NDK-s bérlők, a gyermekkori barát és a jogosulatlan birtokhasználó, vagyis az írónő unokája - az ő történetüket beszéli el Jenny Erpenbeck poétikusan tömör stílusban. A regény alaptémája a ház és környéke, állandó alakja a semmiből jövő és semmibe tűnő kertész, aki gondozza a kertet és a házat, majd végül tehetetlenül nézi a pusztulását. A zenei komponálású könyvben váltakozva hangzik fel a kertész alapszólama a ház lakóinak szólamaival, ő az, aki mindent lát, aki mindent összeköt. Jóllehet egyetlen szót sem szól, mégis olyan, mintha ő mesélné el a német múlt traumáit átélő, egymást követő lakók összefonódó történetét.

Trisse Gejl - Pátriárka
Egy ​apa, aki hozzászokott, hogy az övé az első és az utolsó szó. Sem a munkahelyén, sem a családja körében nem tűr ellentmondást. Időnként szélsőségesen konzervatív véleményét sem rejti véka alá. Különös hévvel kel a hagyományos dán értékek védelmére, s dühödt, ironikus kirohanásaival nem kíméli a Dániában élő bevándorlókat, akiknek jelenlétét egyenesen fenyegetésként éli meg a kispolgári hétköznapokban. Egy lány, aki felveszi a harcot a zsarnok apával, és tudatosan szembehelyezkedik az általa képviselt értékrenddel. Közben nem is sejti, vagy inkább nem akarja elfogadni, hogy álláspontjaik mennyire közel vannak egymáshoz. Öt év menekülés és haragszomrád után kénytelen elfogadni a kettejük közti hasonlóságot. Egy meny, aki a maga jó szándékú egyszerűségében próbál újra összekovácsolni egy széthulló családot, de próbálkozásaival rendre csődöt mond, mi több, akaratlanul majdnem tragédiát okoz. „Időnként nem tudja eldönteni, hogy tényleg a politikán ugranak-e össze Hellével, vagy inkább apa és lánya örökös veszekedéséről van szó. Pedig úgy érzi, hogy egyedül ők ketten merik kimondani a véleményüket. Fogalma sincs, hogy a lánya tényleg elhiszi-e azt a sok badarságot, amit leír. Nem érti, miért lett olyan fontos neki, hogy nagy hangon védelmezze az idegeneket. Talán ilyen a természete. Hiszen mindig is vonzotta a másság. Mindig is azt hitte, hogy különbözni már önmagában is érdem. Ez persze akkor volt, amikor azok még nem lepték el az országot. Amikor egzotikus ritkaságnak számított a pakisztáni zöldséges.”

Agneta Pleijel - Lord ​Sohamár
Két ​lengyel kamasz fiú 1899 szilveszter éjjelén mámorosan köszönti Zakopanéban az új századot. Az egyikük művész lesz, festő, fényképész, író, filozófus, a másik antropológus. Az egyik tiszta formának hívja, amit keres, a másik ősi egyetemességnek. Az egyik Zakopanéban, a szülői házban éli le felnőtt élete nagy részét,a másikból világpolgár válik. Jóllehet fiatalon végérvényesen összevesznek, korai barátságuk kitörölhetetlen nyomot hagy mindkettőjükben, a másik személye rezonál életükben, szerelmeikben, boldogság- és igazságkeresésükben, miközben saját eszközeikkel megpróbálnak értelmet találni a világban a huszadik század első felében. A regényt Stanisław Witkiewicz és Bronisław Malinowski legendás barátsága ihlette.

Jean Rouaud - A ​becsület mezején
A ​könyv mulatságos börleszk jelenetekkel indul. A vaksi, életveszélyesen vezető nagypapa két lóerős Citroënjébe már csak a legbátrabbak mernek beülni. Egy törékeny, madárcsontú nagynéni a fal felé fordítva bünteti a szentek szobrait, ha kéréseit nem teljesítik. De amikor előbb az apa, majd a nagynéni és a nagypapa is meghal, a család élete végleges fordulatot vesz. Az egykori kisfiúban felszakadnak az emlékek, és kibomlik előttünk egy család sorsa visszafelé, egészen az első világháborús lövészárkokig. Ez a végtelen gyöngédséggel és szeretettel megírt regény méltán vált az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb irodalmi szenzációjává Franciaországban.

Marcus Meadow - Európa, ​falak mögött
Európa, ​2033. Felépült A Fal. Migránsok milliói ellen védi a kontinens déli és keleti határait. Hat méter magas építmény. Őrtornyok, géppuskák, mesterlövészek. Tűzparancs érvényben. Évente több ezren halnak meg, akik megpróbálnak átjutni A Falon. Európának választania kellett régi értékei és a biztonság között. Európa a biztonságot választotta. Európa bezárta kapuit. Radnai Margit, az Európai Bevándorlási Hivatal ügynöke ebben a világban próbálja megvédeni mindazt, ami igazán fontos a számára. Akárcsak a többiek: a pesti egyetem fiatal tanára, az amerikai oknyomozó újságírónő, és a muszlim terrorista. Európa vagy Eurábia? Szabadság vagy biztonság? Réti László azokat a problémákat feszegeti letehetetlenül izgalmas bestsellerében, amelyek napról napra egyre erősebben határozzák meg mindennapjainkat, jövőnket.

Marcus Meadow - Könnyek ​városa
„Mindenki ​fél valamitől. Mindenkinek van egy olyan rémálma, ami annyira szörnyű, hogy még a kedvesének sem meri elmondani. Még magának is rettegve fogalmazza meg, nehogy ez is közelebb vigye ahhoz, hogy az a borzalom egyszer megtörténik… Ebben a könyvben azonban mindannyiunk legszörnyűbb rémálma elevenedik meg. Oroszországban járunk. A gazdasági válság és az erkölcsi nihil mételye átitat mindent és mindenkit. A rendőrség szétzilálódott. Adrian Varlamov századost és zöldfülű kolléganőjét mégis hajtja valami, hogy megakadályozzák a következő rémtettet. De mindenütt falakba ütköznek: hozzá nem értés, érdektelenség, összefonódások, korrupció. Réti László thrillerével egy kőkemény, realista krimit tart a kezében az olvasó. A történet a lebilincselő előadás mellett a háttérben elgondolkodtató és félelmetes képet fest egy talaját vesztett társadalomról. És ez talán ismerős lesz valahonnan a kedves olvasónak…”

Marcus Meadow - Budapest ​Boulevard
Magyarország, ​a következő évtized elején. A kormányzó erő a választásokra készül, ám kezd számára roppant kellemetlenné válni a milliárdos költséggel felállított, de érdemi tevékenységet nem végző új terrorelhárító egység. Ekkor azonban váratlan merénylet rázza meg a békés napjait élő Budapestet. A rendőrség erőre kap, és a terroristák után veti magát. Az egyik kerületi rendőrkapitányság vezetője, a vidékről felkerült Básti Péter ezalatt a mindennapokkal küzd. A lusta nyomozók, a pénzhiány, a felső vezetés állandó, öncélú ellenőrzései lassan felőrölik az idegeit. Ebben a helyzetben már csak hab a tortán, hogy a testvére is belekeveredik egy súlyos ügybe. Az alezredesnek taktikáznia kell, hogy rendőr maradhasson, de az öccsét se hagyja sorsára a bajban. Saját szakállára nyomozni kezd, hátha azzal segítő kezet nyújthat a testvérének. A szálak egyre feljebb vezetnek, és már az sem biztos, ki melyik oldalon áll. Budapest retteg a terrorcselekmény óta, a város lassan megőrül, egymást érik a téves bombariadók. Vajon hogyan kerül egy volt rendőrtiszt a bűn oldalára? Mit akar Magyarországon a szlovák alvilág egyik szervezett csapata? Miért ölnek meg egy iraki egyetemistát? És a legfontosabb: lesz-e újabb merénylet? Réti László politikai thrillere elgondolkodtató és lebincselő olvasmány, igazi bestseller.

Bódis Kriszta - Kemény ​vaj
A ​szerző első regénye egy észak-magyarországi romatelep világát mutatja be. Szereplői végleges kitaszítottságban, a felemelkedés reménye nélkül élő, a puszta túlélésre berendezkedett emberek. Itt nevelkedik a könyv hősnője, a félig néma roma lány. A kitörés egyetlen útja kínálkozik számára: a prostitúció. Bódis Kriszta regényét a történet szerint olyan lány írja, aki nem néma ugyan, mégsem igen képes beszélni, talán ezért is ír torokszorítóan, bölcsen és kicsit helyesírási hibásan. Nem mindennapian érzékeny, kegyetlenül pontos tanúja ő a maga életének, a körülötte élők szavainak és tetteinek s mint kortársunk, saját mai hazánk szegleteiből tudósít. Kicsilány korától fogva úgy rója sorait, hogy mindennapos varázsolás és túlélőfohász az, amit gyakorol tolla nyomán sokszor még a jajszó helyén is a gyönyörűség fájdalmas mondatai virágzanak ki. Mesél a barakktelepeikről, az intézeteikről, a mindenkori parancsolókról, azokról, akik otthonról őt elcsalják, a testét gyalázzák, lelkét fosztogatják, majd utcára küldik, hogy árulja magát, és börtönbe juttatják. Mesél azokról, akik osztoznak vele a temérdek kiszolgáltatottságban és akik társai a kevéske örömben. Ám legelőször is gyerekkori családjáról mesél mint ahogy utoljára is ide menekülnek a gondolatai, s innen menekülhetnek ki a legkevésbé. Miközben senki se szólítja a nevén még ő maga is elrejti írás közben, hogy hívják -, csak az az egy bizonyos, hogy ő volt Sári mama legszeretettebb unokája.

Sándor Iván - Drága ​Liv
„Ez ​egy szerelmi történet. De, ha csak az lenne, nem írtam volna meg.” – mondja a szerző legújabb regényéről. Sándor Iván új regényének szereplői a Budapest – Párizs – Algéria háromszögben élik át az elmúlt fél évszázadot és a mát. 1956 regénye? Színházi regény? Mindkettő. Az író kíméletlenül mutatja meg a századvég embereinek sorsában a személyiség otthontalanságát, az érzékenység veszendőségét. A történetmondás feszültsége és az új próza nyelvi ereje együttesen teremti meg a mű jelentoségét.

Sándor Iván - A ​Vanderbilt-jacht hajóorvosa
A ​nagy kalandregények indulnak így: K. F., a harmadéves budapesti medikushallgató, a múlt század harmincas éveiben, a véletlenek játékában, a világ egyik leggazdagabb milliárdosának Cornélius Vanderbilt-jachtjának hajóorvosa lesz. Bejárja az óceánokat. Eljut négy kontinens kikötőibe, városaiba, palotákba, casinókba, még Károly király madeirai sírhelyére is. Kielből, Casablancából, Amerikából, Angliából, hajóútjairól küldött leveleit, naplóját, képeslapjait megőrzik budapesti és amszterdami rokonai. Egyikükhöz, K. Gy.-hez hetven évvel később jutnak el. Útnak indul, hogy bejárva a hetven év előtti helyszíneket, megismerje családja múltját. Hitler hatalomra jutásától az ezredfordulóig követi K. Gy. az eseményeket. A regény a jelenben is élő múlt útvesztőit kutatja. Sándor Iván regényeiben mindig a közép-európai emberi színjáték elevenedik meg. Ezúttal kitágítja a sorsszínpadot: európai emberi színjáték "nézőivé" avatja az olvasót. Milliárdosok, hajóskapitányok, frivol asszonyok, gyilkosok és áldozatok, mentségeket keresők és a szégyentől szabadulni nem tudók, a tetteik elől menekülők, és a múlttal szembenézők kavargását az útvesztőket közösen bejáró féri és nő szerelmi kalandja kíséri.

Kollekciók