Ajax-loader

logan

Rate_positive 0 Rate_neutral 0 Rate_negative 0

1990 napja velünk van 97 napja láttuk utoljára

Kívánságlista és stoppolások

Ezeket a könyveket szeretné a felhasználó elolvasni.

összes (19)

Rex Stout - A ​vörös doboz
Wolfe, ​a zseniális és különc, százötven kilós magándetektív - miközben szenvedélyesen hódol az orchideagyűjtés és az evés-ivás örömeinek - New York-i otthona karosszékéből bámulatos találékonysággal oldja meg a hajmeresztő bűnügyek egész sorát. Ezúttal egy divatszalonban ér hirtelen halál egy fiatal manökent. Mint kiderül, mérgezett bonbon ölte meg. De vajon őt akarták-e meggyilkolni? A legkörültekintőbb nyomozással sem tudnak semmiféle inditóokot találni a bűntényre, mígnem az első halálesetet csakhamar egy második követ... A rendőrség Cramer felügyelővel az élen hatalmas apparátussal veti magát az ügyre. S amíg felvonultatják erőiket, addig Wolfe néhány pohár sör és egypár orchidea társaságában szinte azonnal megfejti a rejtélyt, hűséges segítőtársa, Archie közreműködésével. A bizonyítékokat azonban a regény végére tartogatja a szerző - közben az olvasó számtalan izgalmas eseménynek lesz még tanúja...

Susan Sontag - A ​szenvedés képei
Susan ​Sontag új könyve a kortárs háborús és katasztrófaábrázolásokban rejlő "hírtartalom", művészet és értelmezés összjátékának mélyenszántó újragondolása. A szerző átértékeli a képek önálló véleményre ösztönző, erőszakot gerjesztő vagy fásultságba taszító hatásával kapcsolatos okfejtéseket, fölidézi a mások fájdalma ábrázolásának hosszú történetét - a háború borzalmai Goya megfestette sorozatától az amerikai polgárháború fényképi dokumentumain, a déli államok négerlincselésein, az első világháborún meg a náci haláltáborokon át Bosznia, Sierra Leone, Ruanda, Izrael és Palesztina mai fotóiig, valamint 2001. szeptember 11-ig.

Susan Sontag - A ​pusztulás képei
A ​hatvanas évek elején tűnt fel egyéni látásmódról tanúskodó esszéivel az amerikai Susan Sontag és szerzett magának egészen rövid idő alatt nemzetközi hírnevet. A nyugat-európai művészeti és esztétikai kérdések biztos ismerete párosult írásaiban azzal a jellegzetesen amerikai, praktikus érzékenységgel, amely tévedhetetlenül ismeri fel a kultúra változásainak valóban időszerű problémáit, önmagánál többet és általánosabbat jelző új jelenségeit. Sontag nagy elméleti felkészültsége és művészi beleérzőképessége elsősorban azoknak a témáknak a tárgyalásakor érvényesül kitűnően, amelyek a hagyományos esztétikai vizsgálódások látóköréből többnyire kiestek. Kötetünkben két nagy elméleti jellegű tanulmányán kívül közöljük korunk kimagasló filmrendezőiről, így Bergmanról, Bressonról, Godardról, Resnals-ről készült tanulmányait, valamint remek és méltán világhírű, alapvető cikkeit a happeningről, a tudományos-fantasztikus filmről és a camp-ről. Ez a gyűjtemény egy lendületesen és nyugtalanul gondolkodó, szépírói erényekkel rendelkező, ám gyakran vitára ingerlő vérbeli esszéistával ismertet meg.

Susan Sontag - A ​fényképezésről
"A ​fotó: a tér és az idő vékony szelete. A fényképek kormányozta világban minden határvonal ("kivágás") önkényesnek tetszik. Akármi elválasztható, elszakítható akármitől: csak más képkivágást kell alkalmaznunk." "Fényképet gyűjteni annyi, mint a világot gyűjteni. A film és a tévéműsor megvilágítja a falat, fölvillan és kialszik; az állókép viszont tárgy is, súlytalan, olcsón előállítható, könnyen hordozható, gyűjthető, tárolható. Godard Les Carabiniers (Karabélyosok) című 1963-ban készült filmjében két tunya lumpenparaszt azért csap fel katonának a királyi ármádiába, mert azzal kecsegtetik őket: kifoszthatják, megbecsteleníthetik, legyilkolhatják az ellenséget, tehetnek vele, ami csak kedvükre van, s meggazdagodhatnak. Hanem a hadizsákmánytól duzzadó bőröndről, amelyet Michelangelo és Ulysses évek múltán diadalmasan hazavisz feleségének, kiderül, hogy csak képeslappal van tele, százszámra lapulnak benne a műemlékek, az áruházak, az emlősök, a természeti szépségek, a közlekedési eszközök, a műalkotások és a földgolyó egyéb - téma szerint csoportosított - kincsei. Godard ötlete színesen figurázza ki a fénykép kétes értékű varázsát. Talán a fénykép a legtitokzatosabb mindazon tárgyak közül, melyekből összeáll és szövevénnyé sűrűsödik az a környezet, amelyet modernnek látunk. Minden fénykép valóban egy-egy rabul ejtett élmény, s a fényképezőgép eszményi fegyver a bírnivágyással teli tudat számára. Fényképezni annyi, mint birtokba venni a lefényképezett tárgyat. Azt jelenti, hogy bizonyos viszonyt létesítünk a világgal... A világ arányaival ügyeskedő fényképet magát is kicsinyítik, nagyítják, vágják, retusálják, utókezeléssel és trükkökkel átformálják. A fénykép megöregszik - megviselik a papírra leselkedő szokásos bajok; a fénykép elvész; a fényképből érték lesz, a fényképet adják-veszik; a fényképet reprodukálják." Forrás: http://www.sunbooks.hu

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij - Feljegyzések ​a holtak házából
1849-ben ​Dosztojevszkijt politikai összeesküvésben való részvétele miatt halálra ítélik, amit az utolsó pillanatban kihirdetett cári kegyelem katonai őrizetre változtat. "A holtak házából" az író csak tíz esztendő múlva, 1859-ben szabadul. A regény a személyes tapasztalat hitelével számol be a szibériai fegyenctelepek életéről. Mai szemmel olvasva a művet, nem annyira a benne leírt állapotok (a zsúfolt barakkok, az éjjel-nappal csörgő bilincsek, a káposztalevesben úszkáló csótányok) alig elviselhető nyomorúsága a legmegrázóbb, sokkal inkább annak az embernek a gyötrelme, aki számot ad minderről. Dosztojevszkij csak annyira távolítja el saját személyétől a feljegyzéseket, amennyire a kor irodalmi konvenciói megkövetelik: rövid szerzői előszóban közli, hogy a kéziratot egy Szibériában elhunyt nemesember hagyatékában találta, akit gyilkosság miatt kényszermunkára ítéltek. Maguknak a feljegyzéseknek főhőse viszont nem elsősorban abban különbözik a többiektől, hogy nemesember - más nemesek is vannak a fegyenctelepen -, hanem abban, hogy komolyan vesz bizonyos erkölcsi normákat, amelyeknek pedig itt semmi jelentőségük nincs. A telepen mindent az életben maradás szigorú racionalitása hat át, és ez szinte elképzelhetetlen úgy, hogy az ember ne váljék embergyűlölővé. Ez a tétje a feljegyzéseket papírra vető főhős belső küzdelmének, ez teszi hitelessé tíz éven át nem lankadó kíváncsi figyelmét a többiek iránt, amivel a visszataszító vonások mellett felfedezi az értékeset is, az őrök kijátszásában megnyilatkozó népi furfang megannyi változatát, vagy az emberi méltóságért érzett örök sóvárgás szüntelen - és sokszor torz formákban kiütköző - jelenlétét. Dosztojevszkij művének kivételes jelentősége többek közt éppen abban van, hogy főhőse pontosan látja-ábrázolja a fegyenctelep valamennyi figuráját, mégsem veszíti el a megértés és együttérzés képességét.

David Zane Mairowitz - Robert Crumb - Kafka ​másképp
"Mi ​közöm lenne a zsidókhoz? Hiszen még önmagamhoz sem hasonlítok!" Semmi sem tükrözhetné hűebben Franz Kafka egyéniségét, illetve magát a szerzőt, aki barátainak elmondása alapján mintha csak "üvegfal" mögött élt volna. Kafka a jiddis mesemondók hagyományait követve alkotott, és meghökkentő meséiben még az állandó önmegaláztatáshoz is egy kis humort kevert. A régi hagyományokat végtelen tudatosságával gazdagította, miután gyökereitől, családjától, környezetétől és elsősorban saját testétől elidegenedve olyan egyedi irodalmi nyelvet alkotott, amelyben elrejtőzhet vagy átváltozhat akár csótánnyá, majommá, kutyává, vakonddá, sőt még cirkuszi művésszé is, hogy a nagyérdemű publikum előtt halálra éheztesse magát. David Mairowitz ragyogó szövegei, valamint az underground világ leghíresebb képregény-rajzolója, Robert Crumb illusztrációinak segítségével betekintést nyerhetünk a "kafkai" világérzés mélylélektanába, és megbámulhatjuk a csodabogarat az üvegfal mögött.

Sławomir Mrożek - Zuhanás ​közben
"1930-ban ​születtem, mert valahogy el kellett kezdenem" - igy mutatkozott be annak idején az életrajzára kiváncsi olvasóknak a ma már világhirű lengyel iró, akinek elbeszéléseit, szinműveit Európa-szerte, igy hazánkban is ismerik és szeretik. Mrozek művei torzitó tükröt tartanak a világ elé, igy ébreszt rá nyárspolgári beidegzettségeink deformáló hatására, s egy-egy szituáció hirtelen fejtetőre állitásával, egy-egy komoly gondolat végletekig feszitésével, váratlanul felvillantott komikumával mutatja meg a dolgok bonyolult szövetét, a világ fonákját, nemegyszer a komikum tragikumát is. A modern ember egyre lakhatatlanabbá váló planétájáról ir, a mindennapok abszurd kényszereiről, nem hagyja, hogy hibáinkba belefásulva már-már észre se vegyük azt, amin változtatnunk kell, nem hagyja, hogy hozzászokjunk az embertelenséghez, a közönyhöz, a hazugsághoz. A groteszk, az abszurd sajátos eszközeivel ugyanazért küzd, mint minden jelentős, igazi alkotó művész: az ember és a társadalom ha nem is "örökre", de egy hosszú történelmi korszakra érvényes megfogalmazásáért.

Alberto Moravia - A ​figyelem
A ​figyelmetlen ember „messzire néz, talán erős távcsövet használ, s nagyon jól látja a város romjait az előző éjszakai pusztító földrengés után. De nem veszi észre, hogy ugyanakkor az orra előtt meghasad a föld, és saját háza mindjárt összeomlik." Nagy összefüggésekben szemléli a világot, azt azonban nem látja meg, hogy saját tisztességesnek hitt felesége valójában kerítőnő, aki tulajdon lányát is kész kiközvetíteni. Még a vérfertőzés sem riasztja vissza. A regény újságíró főhőse ezzel a ténynyel kénytelen szembesülni. Élete romjain elhatározza, hogy naplószerű tárgyilagossággal rögzíti magánélete eseményeit, hogy feljegyzései alapján A figyelem címmel regényt írjon. Klasszikus metaregény a mű, pikáns témája ellenére valóságos regényelméleti szeminárium. Moravia precízen ábrázol és elemez, vet össze képzelt, álmodott és valós dolgokat, s végső soron elméletben és gyakorlatban egyaránt a realista regény mellett kötelezi el magát. Csak az a kérdés, hol vonjuk meg a realizmus határait, hiszen a valóságból semmit: az álmokat és a hazugságokat sem lehet kirekeszteni...

Lawrence Grobel - Életem ​- Al Pacino
"Én ​tényleg az utcáról jöttem hajléktalan, csóró cigány voltam. Nyomornegyedekben, panziókban, lepukkant hotelekben laktam. Egy szoba folyóvízzel és mosdóval, számomra maga volt a mennyország..." Al Pacino több mint huszonöt éve folytat mély és őszinte beszélgetéseket barátjával, az ismert újságíróval és bestseller-szerzővel, Lawrence Groberrel. Most első alkalommal jelennek meg a színész és az író között lezajlott beszélgetések, amelyek beavatják az olvasót korunk egyik legnépszerűbb és legzárkózottabb színészének életébe. Pacino kilencedmagával nőtt fel egy háromszobás bronxi lakásban. Erre az időszakra úgy emlékszik vissza, mint "egy New York-i Huckleberry Finn" gyerekkorára. A nagyszülei és az édesanyja felügyelete alatt, de a valóságban az "utcán nevelkedett". Barátaival csavargott, ivott, balhézott. Már az iskolában kiderült, hogy igazi színésztehetség, meggyőző alakításokkal verte át tanárait. Ahhoz, hogy be tudja fejezni az Előadóművészképző Iskolát, minden munkát el kellett vállalnia: a kifutó fiútól keresztül az eladóig, ellenőrig, újságárusig stb. Iskolatársai a "Marlon" becenevet ragasztották rá Marlon Brando után. Pacinónak akkor még fogalma sem volt arról, kicsoda Marlon Brando. Amikor Charles Laughton, a híres színésztanár életében először látta a tizenkilenc éves Alt, amint egy bérkaszárnya lépcsőjén üldögélt, azt mondta neki: "Belőled nagy sztár lesz". Ezzel vette kezdetét egy legendás, életre szóló barátság Pacino és Laughton között, amely évekig tartotta a lelket a fiatalabb színészben, amikor időnként azt sem tudta, mikor eszik legközelebb. Huszonhat évesen kapta az első, keresettel járó színészi megbízatását. Kevés olyan téma van, amelyet Grobel és Pacino nem érint. A színész beszámol arról az időszakról, amikor hajnalig dzsesszklubokban zongorázott, utána pedig egész nap a Madárijesző forgatási helyszínén dolgozott amikor az Oscar-díjkiosztó gálán úgy nyelte a nyugtatótablettákat, mint a cukrot; vagy amikor hirtelen ráébredt, hogy az élete csupán ivásból és munkából áll.

Covers_100473
Woody ​- Allenről Ismeretlen szerző
22

Ismeretlen szerző - Woody ​- Allenről
Stig ​Björkman svéd filmrendező, fotós, filmes szakíró 1991 óta folyamatosan készít interjúkat Woody Allennel, s ezek első kiadása 1993-ban jelent meg Svédországban, majd 16 nyelven szerte a világban. Ez a könyv az első kiadás bővített, 2002-ig aktualizált változata. A fejezetek időrendben egy-egy film címét viselik, s a beszélgetések körbejárják a film keletkezésének körülményeit, a szereposztás és a forgatás történetét. Kirajzolódik a pályakép s egyben a színész-komédiás, a forgatókönyvíró és a rendező portréja. Ezt számtalan, Woody Allen által megrajzolt miniarckép veszi körül, a többi között a Marx testvérekről, Bergmanról, Felliniről, valamint az amerikai filmipar sok más hírességéről, színészekről, rendezőkről és operatőrökről. A filmek születésének ezernyi fontosabb vagy lényegtelenebb mozzanatáról Woody Allen szívesen és sokat beszél, magánéletéről azonban keveset árul el; nem titkolja fontos kapcsolatait, de a pletykalapokban feszegetett intimitásokról elegánsan hallgat.

818106_5
elérhető
173

Dennis Lehane - Viharsziget
1954 ​nyarán Teddy Daniels szövetségi rendőrbíró és újonnan kinevezett társa, Chuck Aule megérkezik a Viharszigetre, melyen egyedül az Ashecliffe Elmegyógyintézet áll. Feladatuk, hogy nyomára bukkanjanak az egyik ápoltnak, aki egykoron szörnyű bűnöket követett el, és most titokzatos módon tűnt el a bezárt cellájából. A szigetre azonban pusztító hurrikán csap le, a rejtélyek és a megválaszolandó kérdések pedig egyre sokasodnak. Hogyan szökhetett meg valaki a zárkájából, és hol rejtőzhetett el a kietlen szigeten? Ki hagyja hátra a titokzatos üzeneteket a nyomozók számára? Mi történik valójában a hírhedt C Részlegben? Miért veszi körül az üresnek tűnő világítótornyot elektromos kerítés, és mit keresnek ott felfegyverzett őrök? Minél közelebb kerülnek a nyomozók a titokhoz, annál inkább úgy érzik, a megoldás folyamatosan kicsúszik a kezeik közül. Vajon csak képzelik, vagy tényleg mindenki az őrületbe akarja kergetni őket? Teddy Daniels egyre elszántabban keresi a megoldást, de minduntalan falakba, nyomasztó titkokba és hazugságokba ütközik. A végső igazságért pedig talán mindent fel kell áldoznia. Dennis Lehane regénye 2003-as megjelenését követően szinte azonnal kultikussá vált, számos irodalmi díjra jelölték, és meghatározta a következő évek trendjeit - nem csak az irodalomban. A kötetből 2010-ben Martin Scorsese forgatott felejthetetlen filmet Leonardo DiCaprio főszereplésével.

F. Scott Fitzgerald - A ​nagy Gatsby
Azt ​mondod, hogy a múltat nem lehet újra élni? Miért ne lehetne? Jay Gatsby, a titokzatos milliomos felemelkedésének, tündöklésének és bukásának története nemcsak a dekadens és túlhabzó „dzsesszkorszakot”, a húszas éveket jeleníti meg művészi tökéllyel, hanem az amerikai mitológia, „az amerikai álom” olyan örök témáit is, mint ambíció, pénz és hatalom bűvölete, a lehetetlen megkísértése és az újrakezdés lehetősége. A szegény sorból származó Gatsby beleszeret egy gazdag lányba, Daisybe; a háború elsodorja őket egymástól, s míg a fiatalember a tengerentúlon harcol, a lány férjhez megy egy faragatlan, ámde dúsgazdag emberhez, Tom Buchananhez. Hazatérése után Gatsby fanatikus akarással (és az eszközökben nem válogatva) vagyont szerez, hogy „méltó” legyen Daisyhez és újra meghódíthassa az asszonyt, akinek még a hangja is „csupa pénz”.


Elérhető példányok

A felhasználónak nincsenek elérhető könyvei jelenleg.


Sikeres passzolások

A felhasználónak még nincs egyetlen lezárult rukkolása sem.


Sikeres happolások

A felhasználónak még nincs egyetlen lezárult happolása sem.


Saját könyvtárban

Ezek a felhasználók jelezték, hogy megvan nekik a könyv.

Vámos Miklós - Apák ​könyve
Az ​"Apák könyve" ...családhistória is. Sok-sok apa vonul fel benne, ám nem mint Esterházynál "egynevűsítve", hanem megannyi külön-külön történet külön-külön alakjaként. Tizenkét nemzedékről szól, tizenkét prizmán áttörve ugyannak a "nemzettségnek" (ugyanannak?) a históriája, a fejezetek sora mintegy háromszáz évnyi magyar történelmet, itteni sorsot, jelleget vesz elő s elő; az író fájlalja, hogy végződésével a könyv már nem az övé, holott ő maga is folytatódik, az élet is. Ami főleg izgatott: mitől regény itt a regény? Valóban a történelem írja e történetet, ez nagy hűség, s ennek áldoz-ajándékoz a nyelvezet is. S valóban elkapható a szál, a sodrata-jellege, és ekkor innen várjuk a fordulatokat. Nem a főszereplők "aktívumából". Késélen alakítják s szenvedik el ők a dolgokat. Persze, történeti hitele van csaknem mindennek. De - az én mércém szerint - azért annyira jó regény ez, mert olyan, mintha kitalációs lenne. Persze, legyinthet valaki e mániámra: legyen a regény igenis minél inkább kitalációs hatású. Világos, hogy egy ilyen regényre elszánt írónak nagy büszkesége a historikus hitel. Ellenben megismétlem: a sikert az adja igazából, hogy a dolog, részleteiben is, jól van kitalálva. Nagyon nem akaródzna nekem Vámos regényét akár az apakönyvek sorába begyömöszölni, azaz helyét kisaccolni. A későbbi korok döntik el némely könyvek valódi jelentőségét, és Vámost népszerűségének tehertétele kétségkívül sokféleképp nyomja. Ha nem a magyarról lenne szó, akkor is így mondanám: nem igazán "normális" az erre-normás közfelfogás." (Tandori Dezső)

Juan Pablo Villalobos - Bunkerzsúr
Remek ​dolog egy mexikói drogbáró egyszem fiának lenni: az ember palotában lakhat, annyi kalapot és játékot kap, amennyit csak akar, tigriseket és oroszlánokat tarthat a kertjében, és a vágyát még akkor is igyekeznek teljesíteni, ha épp egy pár libériai törpevízliovat kér a születésnapjára. A tizenegyéves Tocstli pont ilyen életet él apja szeretőitől és testőreitől körülvéve. Ám amikor a mindentől elzárt bunkerpalota tévéjén egyre több hullát mutatnak, az üresnek hazudott szobákból előkerülnek a gépfegyverek, ő pedig egy Afrikába tartó repülőgépen találja magát. Gyorsan rá kell jönnie, hogy a világ mégsem olyan egyszerű, mint amilyennek elképzelte. Juan Pablo Villalobos 1973-ban született a mexikói Guadalajarában. Első regénye megjelenése előtt volt piackutató, irodalomkritikus és útirajzíró is, a Bunkerzsúr azonban egy csapásra a nemzetközi irodalmi élet élvonalába röpítette. A könyv amerikai kiadása többek között felkerült a Guardian elsőkönyves díjának rövid listájára, s több neves kritikus is az év legjobb könyveként üdvözölte.

Roald Dahl - Spermaakció
A ​hazánkban is jól ismert és népszerű szerző egyik legszellemesebb könyvét tartja kezében az olvasó. A főhős - Oswald - már fiatal korában igazi életművész, a nők nagy barátja. Egy véletlen folytán tudomást szerez arról, hogy Szudánban él egy kőrisbogárfaj, amely porrá törve nagy hatású potencianövelő szer. Az egyetemen - ahol Oswald a természettudományi tanulmányait folytatja - összebarátkozik egy zseniális kémiaprofesszorral, aki kidolgozza a hímivarsejtek mélyhűtött tartósításának és a mesterséges megtermékenyítésnek a módszerét. Oswald fejéből kipattan az isteni szikra: nagy emberek spermáját kell begyűjteni (a kőrisbogárport felhasználva), tartósítani és eladni azoknak a hölgyeknek, akik nem sajnálnak nagy pénzt áldozni azért, hogy egy híres embertől legyen gyerekük. Mulatságos és pikáns kalandok közepette beindul a spermagyűjtő akció. Sokáig minden a tervnek megfelelően halad, amíg...

Tom Wolfe - Savpróba
A ​könyv bravúrosan eredeti stilisztikával ábrázolt tárgya a "Továb" (Furthur) nevű pszichedelikus színekre pingált iskolabuszon lakó-utazó hippikollektíva élete. Közelebbről: személyes élménybeszámolóik, spiritualitásuk és filozófiájuk, különböző szerek által előidézett megvilágosodásaik, acid-bulijaik. Egyszóval egy egész, akkoriban forradalmian újnak számító életforma és -érzés. "Mire úgy 30 mérföld után elérték San Josét, az utazásnak már jócskán megjött a hangulata. Éjszaka volt, és sok jó lélek be volt tépve, és lerobbant a busz. Behúzódtak egy szervízállomáshoz, és egy pillanat alatta motorháztető alatt turkált egy segéd, figyelgette a Cassady hajráztatta motort, mialatt a stadion körüli lámpák furcsa, foszforeszkáló foltokat fröcsköltek a buszra(...) Cassady ad még a motornak, a buszból pedig fura sivítást hallani, talán a hangszórókból vagy csak az ablakokból. Sundsten megkaparintott egy mikrofont a variálható visszhangbeállítással, és rájött, hogy fura rádióhorror-röhögést és visítást tud vele keverni, ha sikít, mint egy vámpír, hogy: "Gyere és mesélj-élj-élj... Milyen Szan Hozéj-éj-éj-éj-éj", a váltakozó késleltetéssel visszajátszott éj-éj-éj-éj-k duplázva, négyszerezve, nyolcszorozva jöttek. Végtelen, pattogó visszhang - és mindezen átúsztatva az a fura, enyhén hisztérikus nevetés meg egy elkeseredetten pengetett mandolin, ez Hagen barátnéja felől, aki bent kidőlt egy padon, mandolint penget és röhög..."

Mick Farren - Túlpörögve
Elvis ​Presley, a Beatles, Truman Capote, a Pokol Angyalai, Judy Garland, Jack Kerouac, Hunter S. Thompson, Jonnhy Cash, JFK, a Manson család és Hitler: a névsorban olyanok szerepelnek, akik életük bizonyos szakaszaiban egyaránt éltek a szpíddel, azaz a "gyorsítóval" (ami alatt most nem féldeci kevertet értünk, hanem valamilyen amfetamint tartalmazó drogot). Mick Farren könyve a szpídnek és neves megszállottjainak történetét meséli el, s kitér a történet politikai, kriminológiai és kulturális elágazásaira is.

Mary Shelley - Frankenstein
Victor ​Frankenstein, a szépreményű tudós ifjú elhatározza, hogy embert alkot a tudomány eszközeivel. Az eredmény irtózatos: torz teremtmény születik. A sorsára hagyott lény szenved a magánytól, a megalázottságtól, de műveli magát, szeretetre, megértésre vágyik, amit nem kap meg. Bosszút esküszik tehát, hogy számon kérje szörnyű sorsát teremtőjén… Mary Shelley, korának kiemelkedő tehetsége alig tizenhét évesen írja meg minden idők legeredetibb rémtörténetét, amelyből azóta számtalan világhírű filmadaptáció készült. A Frankenstein alapkérdései nem is lehetnének időszerűbbek: mindenható-e a tudomány? Teremthetünk-e embert, saját képünkre? Kell-e határt szabni a vágyainknak?


Olvasta

Ezek a felhasználók olvasták már a könyvet.

Art Spiegelman - A ​teljes Maus
"Ezek ​nem emberek!" Ha ez a gyűlölettel átitatott mondat egy állam ideológiájává válik, az minden esetben világméretű tragédiához vezet. A náci Németországban a goebbelsi propaganda elhitette az emberekkel, hogy bizonyos embertársaik alsóbbrendűek, akiket el kell pusztítani. E szörnyűséges, egész Európát érintő történelmi bűntett áldozatainak állít emléket Art Spiegelman Pulitzer-díjas képregénye, a _Maus_. A szereplők antropomorf állatok: egérfejű zsidók, macskafejű németek és kutyafejű amerikaiak. Az ő sorsukon keresztül ismerjük meg a holokauszt megrázó eseményeit és következményeit. A történet gerincét Spiegelman lengyel származású apjának magnószalagra rögzített visszaemlékezései alkotják, így a _Maus_ fikciós, önéletrajzi és dokumentumkötet egyben. Műfajteremtő, egyetemes érvényű irodalmi alkotás egy szégyenletes korszakról, mely nem merülhet feledésbe. Art Spiegelman képregényrajzoló, -író, szerkesztő. A _Maus_ eredetileg folytatásokban jelent meg az általa alapított Raw magazinban. Bár munkásságát a képregényes közösség már jóval előbb elismerte, a neve azután vált világszerte ismertté, hogy a _Maus_ 1992-ben - a képregény-irodalomban elsőként - Pulitzer-díjat kapott. Az eredetileg két kötetben, majd gyűjteményes formában is megjelent művet azóta több mint 30 nyelvre fordították le.

Kollekciók