Ajax-loader

Gerencsér Sára

Rate_positive 7 Rate_neutral 0 Rate_negative 0

435 napja velünk van 379 napja láttuk utoljára

Kívánságlista és stoppolások

Ezeket a könyveket szeretné a felhasználó elolvasni.

Mész Lászlóné - Pirandello, ​Brecht
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mész Lászlóné - Drámaértelmezések
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kurt Vonnegut - Áldja ​meg az Isten, Dr. Kevorkian!
Mi ​a halál? Egy minőség? Egy hely? A vég? A kezdet? Egy utazás? Lehet-e viccelni a halállal? Mint azt Kurt Vonnegut bizonyítja, lehet. Karcolatai Örkény Egyperces novelláival, Rózsakiállításával vagy Karinthy Mennyei riportjával mutatnak szellemi rokonságot. Vonnegut "kontrollált halál közeli állapotban" siklik oda-vissza a földi és a túlvilági lét között, s készít képzelt riportokat (az eutanázia gyakorlása miatt hírhedtté vált) Dr. Kevorkian segítségével különféle híres és kevésbé híres személyekkel Isaac Newtontól William Shakespeare-en át Adolf Hitlerig. Jellegzetes, filozofikus fekete humor, amely az idős író saját halálával való szemérmetlen kacérkodásán túl az örökkévalóság különféle koncepcióival kapcsolatban tesz fel elgondolkodtató kérdéseket. Kurt Vonnegut, a 20. századi amerikai irodalom egyik legnagyobb élő alakja, 1922-ben született Indianapolisban. Regényei szinte kivétel nélkül megjelentek magyarul.

Franz Kafka - Az ​átváltozás
"Kafka ​elbeszélései rejtélyes, elemezhetetlen példabeszédek. Mágikus erejű, álomszerű metafora kibontása valamennyi. Hátborzongatóan képtelen lények és helyzetek jelennek meg bennük, de a hűvös, pedáns leírás a hétköznapi valószerűség látszatába öltözteti őket. A hétköznapi valóság elemei viszont kísértetiesen baljós színezetet öltenek. Mindezt ma már közkeletű szóval "kafkai"-nak szoktuk nevezni. Kafkától életében elbeszéléseinek csak egy része jelent meg nyomtatásban. A többi hagyatékban maradt, köztük számos töredékesen. Tele van novellakezdeményekkel Kafka naplója is. Ez a kötet Kafka elbeszéléseinek legjavát közli, a legjellegzetesebb és legmaradandóbb műveket. Az elbeszélések előző, teljes magyar kiadásától eltérően nem különíti el a Kafka életében megjelent és a hagyatékban fennmaradt novellákat. hanem nagyjából keletkezésük sorrendjében, ugyanakkor a Kafka által kiadott kötetek egységét is tiszteletben tartva válogat belőlük"

Spiró György - Tavaszi ​Tárlat
Nem ​árt, ha a forradalom kitörése előtt néhány nappal kórházba vonul az ember, a forradalom leveréséig ott is marad, a megtorlás alatt pedig békésen lábadozik otthon. A sors így megóvja attól, hogy a kritikus napokban rosszul döntsön, sőt döntsön egyáltalán, és róla sem dönthetnek rosszul sem a forradalom idején, sem a leverése után azok, akik mások életéről döntenek.


Elérhető példányok

A felhasználónak nincsenek elérhető könyvei jelenleg.


Sikeres passzolások

Ezek a felhasználó sikerrel lezárt rukkolásai, amelyek passzal végződtek.

összes (7)

Müller Péter - Aranyfonál
Harminchat ​éve vagyok egy szellemvilágbeli Mester tanítványa. 1980. február 16. óta találkozunk, rendszeresen. Mindaz, amit gyerekkoromban hittem, amiről csak könyvekben olvastam, valóra vált és életem része lett. Mesterem és barátom nem földi testben él. Tanít, tanácsol, vezet és szeret. Legerősebben a Kígyó és kereszt, és a Jóskönyv megírásában segített a sugalmazásaival. Most látta időszerűnek, hogy részletesen beszéljek róla, találkozásunk történetéről, és főleg a tanításairól. Arra kért, adjam tovább. Az Aranyfonál gondolatból és szeretetből van sodorva. A magasból engedik le, és el kell érjen mindazokhoz, akik életük értelmét keresve felnyúlnak érte. Minden írónak a saját élete és tapasztalata adja művei nyersanyagát. Az enyém a csoda, amelyről igyekeztem egyszerűen és érthetően írni. Ez a könyv a lélek halhatatlanságáról szól. És mindazokról a művésztársaimról és példaképeimről is, akik felismerték a szellemvilággal való összeköttetés jelentőségét. Onnan jöttünk, oda megyünk. Szellemhazánkkal akkor is kapcsolatban állunk, ha ez egyáltalán nem tudatosul bennünk. Összeköt minket az Aranyfonál. Tudom, hogy nincs halál. Átutazó vagyok ezen a válságban levő Földön. A lelke mélyén mindenki tudja, hogy halhatatlan. Csak rá kell ébrednie. Müller Péter A SZERZŐ 80. SZÜLETÉSNAPJÁRA Rivaldafény Kiadó

Ismeretlen szerző - Szósz?!:) ​- a magyar nyelv szava-borsa
A ​Nyugat 100 és a Játék a színház mintájára 2009. március 15-én nyelvi vetélkedőt indított a Magyar Televízió. A SZÓSZ ?!:) c. műsor játékosai a kódextől az SMS-ig mutatták be a magyar írásbeliséget, születésétől forradalmain át mai állapotáig, a reklámszövegek koráig kalauzolták végig a nézőket a beszélt nyelv történetén. Mit tud a magyar nyelv? Hogyan, mitől és miért változik? Milyen is ma pontosan? Ősi eredetű, sajátos logikájú, gazdag, hajlékony, kifejező, mégis nehezen tanulható, hogy csak a kedvelt közhelyeket idézzük. A magyar nyelv évében, Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulóján közismert írók, költők, színészek, nyelvészek és műfordítók keresték a válaszokat. Az MTV tudáscsatornájának SZÓSZ ?!:) című műveltségi vetélkedőjében írói feladatok, rögtönzött humoros jelenetek, villámkérdések, beszélgetések és saját történetek segítségével adtak számot a magyar nyelvhez fűződő viszonyukról a játékosok. A kétszer tíz héten át tartó szórakoztató sorozatban mások mellett Mácsai Pál, Molnár Piroska, Nádasdy Ádám, Várady Szabolcs, Szabó T. Anna, Lator László, Réz Pál, Barna Imre, Kiss Judit Ágnes, Bíró Kriszta, Pokorny Lia és Vámos Miklós mutatta be a magyar nyelv történetét és a beszélt nyelv változásait - az ősi átkoktól a nyelvi malacságokon át a "minden szinten szinte minden" univerzumáig. Az adások anyagát Dr. Sipos Pál szerkesztésében, aki a bevezetőt és fejezet-előszavakat írta, Pusztai Ferenc lektorálásával könyv formájában is kiadtuk, hogy a műsor nézői, diákok és felnőttek, szakmai szervezetek munkatársai és iskolák egyaránt kézbe vehessék.

Simonetta Agnello Hornby - A ​Mandulaszedő
Roccacolomba, ​Szicília, 1963. szeptember 23. Meghal egy titokzatos nő, a Mandulaszedő. Mindenki róla beszél, gonoszságáról és jóságáról, zsarnoki természetéről és nagylelkűségéről, szépségéről és csúnyaságáról. Szolgáló volt az Alfallipe családnál, mégis arról regélnek, hatalmas vagyont hagyott hátra. Vajon kié lesz? Végrendelet nincs, örökség van, csakhogy különös feltételekkel juthatnak hozzá az Alfallipe család fiatal tagjai. A történet szálait oly tökéletesen fonják egy titok köré, majd fejtik föl, amire csupán egy jogászi agy képes - s valóban: a szerző híres ügyvéd, szicíliai születésű angol feleség. Élete első műve A Mandulaszedő, melyet - nem tévedés - a British Airwaysnek ajánl, mert a regény ötletét a légitársaság 2000. december 2-i Palermo-London járata késésének köszönheti. A krimi elemei működtetik A párducot idéző regényt: a huszadik századi Tomasi di Lampedusa a szicíliai arisztokráciát búcsúztatja el mindörökre, a huszonegyedik századi Agnello Hornbynak hasonló érzékenységű és tehetségű regényében a középosztály találtatik könnyűnek az emberségből példát kínáló Mandulaszedőhöz mérve. Az erős érzékiségű, életre szóló szerelemtől megvert-megáldott asszony kivételes tehetségével maga szabja meg a saját és gazdái sorsát. S hogy a könyv váratlan sikere minek köszönhető? Hogy az itáliai megjelenése óta eltelt két év alatt miért fordították le valamennyi világ- és több kis nyelvre? S most magyarra? Olvassák el, ki fog derülni.

Boross Marietta - Karácsony Zoltán - Tátrai Zsuzsanna - Magyar ​népi kultúra
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Márai Sándor - Ajándék ​az egész élet
Ünnepek ​és jeles napok. Márai Sándor e témakörben írt gondolatainak gyűjteménye e kis könyvecske, melynek alapját nemcsak az író szépirodalmi alkotásai adják, hanem a közéleti és publicisztikai írásai is, nemkülönben a Naplók tematikus sorai. A majd száz idézet ilyenformán a teljes életutat lefedi, hiszen a fiatalkori művektől a legutolsó Naplóig tart az ünnepi, elsősorban karácsonyi szellemi utazás, melyre e füves könyvvel kell jegyet váltani.

Brian Gibbs - Donna Gibbs - Készítsünk ​mackót mindenki örömére
A ​gyerekek mindig szerették az olyan játékszereket, amelyeket magukhoz tudnak ölelni, szeretgethetnek, simogathatnak, amelyekkel együtt aludhatnak. Szerencsére a szülők és a nagyszülők mindig örömüket lelték az ilyen játékok készítésében. Ezt a könyvet azért állítottuk össze, hogy azok számára is lehetővé tegyük a macik elkészítését, akik kevésbé jártasak a szabás-varrásban. Aki vállalkozik erre a nem túl nehéz feladatra, hű és kincset érő baráttal ajándékozhatja meg gyermekeit, esetleg önmagát. A könyvből különböző formájú és stílusú mackókat ismerhetünk meg. Itt van például a mozgatható végtagokkal rendelkező Szőr Edward, a valóban aranyos Cumi Brumi, aki az ujját cumizza, stb.

Celia Rees - Bűbájos ​Mary
"...A ​látomások maguktól törtek rám, mint annak idején a nagyanyámra, de ezt a tudást nem tőle örököltem. Hanem anyámtól. Egészen másfajta képesség volt, meghaladta nagyanyámét. Éreztem, ahogy ránehezedik a vállamra, mint valami súlyos lepel..." Egy ágytakaróba fércelve rejtőztek több mint 300 évig azok a lapok, amelyekből a fenti idézet származik. Egy naplóból, melyet gondos kezek kitartó munkával rendeztek össze, hogy lapjait olvasva egy lenyűgöző és megindító történet bontakozzon ki. Marynek, egy boszorkány unokájának története... 1659 tavaszán egy hajó fut ki Southampton kikötőjéből, hogy az Újvilágba vigye a háborúk elől menekülő utasait. A fedélzeten van a 14 éves árva lány, Mary is...


Sikeres happolások

A felhasználónak még nincs egyetlen lezárult happolása sem.


Saját könyvtárban

Ezek a felhasználók jelezték, hogy megvan nekik a könyv.

összes (8)

Sylvia Plath - Az ​üvegbura
"Furcsa, ​fülledt nyár volt, azon a nyáron ültették villamosszékbe Rosenbergéket, és én nem tudtam, mit keresek New Yorkban." Egy idegösszeomlás története kezdődik ezekkel a szavakkal. A tizenkilenc éves Esther Greenwoodnak Amerika tálcán kínálja a karriert: felveszik ösztöndíjjal a legjobb iskolába, majd tizenketted magával megnyeri egy divatlap pályázatát, egy hónapra New Yorkba kerül, fogadások, díszebédek, hírességek forgatagába. Csakhogy ő valami többet és tisztábbat vár a társadalomtól, mint az őtőle, és ezért nem tud beilleszkedni a nagy gépezetbe. "Bizonyára úgy illett volna, hogy én is repüljek a lelkes örömtől, mint a többi lány, de - valahogy nem voltam rá képes. Nagyon-nagyon csendesnek és üresnek éreztem magam, akár egy tornádó magja, ahogy csak sodródik kábultan a körülötte tomboló pokoli zűrzavar legközepén." A történet: ennek a baljós hasonlatnak a kibontakozása, a betegség első tüneteitől a közönyös pszichiáter kontárul alkalmazott elektrosokkterápiáján át a hajszál híján sikeres öngyilkosságig. Végül a gyógyulás tétova stációi következnek, az életbe visszavezető út lehetőségét sejtetve - ami a valóságban tragikusan ideiglenesnek bizonyult. Mert Az üvegbura önéletrajzi mű: az újabb angol-amerikai líra talán legeredetibb tehetségének egyetlen nagyobb szabású prózai alkotása. Megjelenésének évében, 1963-ban Sylvia Plath öngyilkos lett.

Sam Savage - Firmin
Firmin, ​a patkány, alkoholista anyától született egy bostoni antikvárium alagsorában, a Finnegans Wake lapjaiból készített vackon. A körülmények kényszerítik rá, hogy falni kezdje a könyveket – eleinte csak a szó szoros értelmében, aztán olvasni is megtanul. Fogékony az irodalomra és a tudományokra, az esztétikumra (főleg a szép nőkre), a haladó ideákra, de sajnos nincs kivel megosztania élményeit és megvitatnia az elképzeléseit; saját fajától elidegenedve emberként szeretne élni, az emberek szeretetére és tiszteletére vágyik. Tudja, hogy bár a lelke szép, patkányteste iszonyatot ébreszt, ezért nagy körültekintéssel tervezi meg a kapcsolat felvételét. Mindeközben az olvasó lassan gyanút fog, hogy talán nem is egy patkányról szól ez a könyv. Sam Savage (1940) filozófiát tanult a Heidelbergi Egyetemen és a Yale-en, ahol később tanított is, „rövid ideig és boldogtalanul”. A ’60-as években egy kis irodalmi újság versszerkesztője volt; aztán kerékpárszerelő, ács, rákhalász és nyomdász. Egész életében írogatott, de soha nem volt elégedett a műveivel. Hatvanéves elmúlt már, amikor megírta első regényét, a Firmin-t, amely jóformán véletlenül lett világsiker, kiadója szerint „az olvasás szeretetének nemzetközi szimbóluma”. Mint Sam Savage, a szerző egy interjúban elmondta, a Firmin írása közben Charlie Chaplinre gondolt: azt akarta, hogy olvasói nevessenek, de közben megszakadjon a szívük. A kötet Fernando Krahn rajzaival jelenik meg.

Bohumil Hrabal - Gyöngéd ​barbárok
A ​Gyöngéd barbárok nem igazi dráma. Sok minden van benne, ami ellene dolgozik. A legfontosabb, hogy Hrabal apró képekben látja a világot. Nem a drámai összeütközésekre kíváncsi, hanem azokra az emlékekre, amelyek valaha a hősök egyéniségét kialakították. A három egykori jóbarát – Vladimír, Egon és a doktor – felidézi huszonöt évvel ezelőtti önmagát. Az önmegvalósítás mámoros hitét, a világ birtokba vételének sodró lendületét. A Gyöngéd barbárok forrását a líra táján kell keresnünk: például a regény festő hőse, Vladimír olykor vérrel fröcsköli be vásznát, (egyébként Vladimír Boudník (1924-1968) alapozta meg a cseh mail-artot, mikor a negyvenes évek végén az általa alapított explosionalismus nevű művészeti irányzat manifesztumát, különbözô technikákkal készült műveit postai úton terjesztette, majd 1960-ban elkészítette elsô igazi képeslapját). Vladimir, a vasmunkás és „explozionista” festő, a „gyöngéd barbár”, nem mértékletes, „az élet apró örömeivel” eltelt kispolgár, hanem az egész világra szomjazó fausti alkat. Csak épp a világgal szerelembe vegyülni képtelen Fausttal ellentétben, neki nem kell eladnia lelkét az ördögnek. Egyedül is boldogul. Született hedonista, kisujjában van az életélvezés tudománya.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij - A ​szelíd teremtés / Kisregények
Dosztojevszkij ​önmagát elsősorban regényírónak tekintette. Nagylélegzetű, sokkötetes regényeibe igyekezett belesűríteni mindazt, amit ellentmondásos koráról meglátott, amit az ember sorsáról és lehetőségeiről gondolt. Ám a nagy művekkel egyidőben kisebb terjedelmű írások is születtek. Bár kisregényei, elbeszélései - az érdekes tartalom mellett - belsőleg egységesek és szerkezetileg nagyon tiszták, az író életében kevesen figyelnek fel rájuk. Napjainkban a kutatók - és az olvasó is - gyakran vélekednek úgy, hogy éppen ezek Dosztojevszkij legtökéletesebb alkotásai. Kötetünkben négy kisregényt nyújtunk át az olvasónak, de a hősök mögött, a mélyben valahol, azonos hős, az "odúlakó" rejtőzik, akiről az író azt mondta, hogy "ez a legfontosabb ember az egész orosz világban". Se nem jó, se nem rossz, elég okos ahhoz, hogy a környező világ ésszerűtlenségét felismerje, de ebből azt a következtetést vonja le, hogy neki is joga van aljasnak lenni, másokat megkínozni. Hangulatai, érzései szinte pillanatonként változnak. Amikor barátkozik, már gyűlöl, és legmélyebb megaláztatása pillanataiban is szereti ellenségét. A kisregényeket nem laboratóriumi csendben, hanem tragikus megaláztatások, kudarcok, betegség, csődök közepette alkotta meg az író, de ezeknek a hősöknek a XX. század emberének sorsát és gondolatait előlegezte. Ezért olyan aktuális Dosztojevszkij napjainkban is; nélküle egyszerűen nincs modern irodalom.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij - Bűn ​és bűnhődés
Dosztojevszkij ​számára - írja Rosa Luxemburg, a forradalmár asszony - »kizökkent az idő«, amikor látta, hogy egyik ember megölheti a másikat. Nem lelheti békéjét, mert ismeri azt a felelősséget, amely ezért a szörnyűségért valamennyiünket terhel. Aki csak egyszer is átélte az ő Raszkolnyikovját... az többé sohasem rejtőzhet el a maga csigaházacskájába, a filiszterség és az önhitt egoizmus tojáshéjába..." A Bűn és bűnhődés a mély és tiszta szellemű, de ellentmondásokkal küzdő s meghasonlott lelkű géniusz legzártabb, legművészibb gonddal szerkesztett alkotása. Talán ezzel magyarázható, hogy világszerte a Bűn és bűnhődés lett életműve legismertebb darabja. A páratlan lélekábrázolás, az emberi jellemek szuggesztív erejű rajza, a magával ragadó stílus, a mesteri kompozíció, a kapitalista nagyváros sikátorainak, piszkos bérkaszárnyáinak, fojtott levegőjű odúinak szorongatóan hiteles képe az írásművészet halhatatlan alkotásai közé emeli művét. A "detektívregényből" így lesz klasszikus remek, minden idők egyik legmegrázóbb lélekrajzregénye.

James Joyce - Ulysses
Az ​Ulysses, mint maga a szerző mondja: minden. Tragédia, regény, szatíra, komédia, eposz, filozófia. Szintézis. Az egész világ a maga rendezett rendszertelenségében, vagy rendszertelen rendezettségében, felbontva, összefoltozva, ahogy egy hétköznapi ember agyán átcsurog; felidéz átélt, olvasott, hallott gondolatokat és képzeteket, aztán eltűnik, de nem nyomtalanul, mert újra feltűnik, mint szín vagy részlet, vagy ha szín és részlet volt, mint mozgató erő vagy központi probléma. (Hamvas Béla, 1930) Joyce-nak az egész világon igen nagy tekintélye volt, mint sok mindenkinek, akit senki sem ért meg, de senki sem meri bevallani. Ha valaki intellektuális körökben megkockáztatta kifogásait, lenéző mosolyok fogadták. Most már meghalt; halottakról vagy jót, vagy semmit. Most már talán sohasem szabad bevallani, hogy blöff volt az egész. (Szerb Antal, 1941) Noha Joyce megszállottja a reklám-közhelyekből, handlékból és szirupos érzelgésből összeragadt Dublin városának, érdeklődése mégis egyetemes: az egész világ, az egész és örök ember érdekli, nem egyetlen osztály, vagy egyetlen korszak. Teljesen különbözik a századforduló naturalizmusától abban is, hogy műve tele van forma-játékkal: minden fejezet más és más kompozíciós ötlettel dolgozik: van dráma és van egy szuszra leírt belső monológ, van viktoriánus-érzelmes stílus-paródia, és van egy óriás katekizmus – műve realitás-tartalma így sokkal, de sokkal inkább érvényesül, mintha egyenletes regényformába öntötte volna. (Szentkuthy Miklós, 1947) Joyce művében az európai kultúra abban a pillanatban látható, amikor irtózatos robajjal hullik, omlik szerteszét, s csak a törmelékek, a romok utalnak arra, hogy mindez valaha, ha egyáltalán, egységes egészként működött. Thomas Mann a zárt forma, James Joyce a nyitott forma apostola. Thomas Mann a hit mitikusa, s ezért olyan komoly, James Joyce a hitetlenség mitikusa, s ezért olyan derűs. (Nádas Péter, 1978/2000) Ő akkor semmihez se kapcsolódva hirtelen azt mondta: „Tudod, mit szerzek, András fiam?” A magas ember fölvonta magát. „No?” „Egy hatalmas James Joyce-képet. – És aztán úgy, ahogy Marci úr a bajuszt mutatja: – Vumm! Az egész szobafalra!" (Esterházy Péter, 1979) Az új magyar kiadás szövegében is új: Szentkuthy Miklós fordítását a Magyar James Joyce Műhely tagjai, Gula Marianna, Kappanyos András, Kiss Gábor Zoltán, és Szolláth Dávid dolgozták át. Az utószót Kappanyos András írta.

Boris Vian - Tajtékos ​napok
Íme ​egy könyv az élet kegyetlen varázslatáról, melyet már több évtizede olvasunk újra és újra, titkon azt remélve, hogy e történetben minden baj csak átmeneti. A szemérmesen félszeg, szerelemre éhes Colin és a kedvesen egyszerű Chloé gátak nélkül beteljesülő kapcsolatának története Boris Vian tollából meghökkentő stílusban, üde frissességgel, pergő ritmusban születik meg. A világot önfeledten habzsoló pár szerelmi történetében az abszurditás humorával, kiapadhatatlanul változatos őrültségeivel támadja a hamis értékek, a pózokkal teli sznobizmus konzerválóit, úgy, hogy a meglepő szófordulatok, szinesztéziák és szürrealista helyzetek mögött azért mégiscsak az alapvető emberi érzések görgetik a szerelmi történet cselekményét. Az olvasó csodálkozó mosolya hamar lesz harsány nevetéssé, ami hirtelen az arcra fagy, mert a szerelmesek szertelen boldogságára váratlanul iszonyú csapást mér az ostoba végzet: a kivédhetetlen tragédia...

Gabriel García Márquez - Száz ​év magány
Gabriel ​García Márquez regénye azok közé a művek közé tartozik, amelyek maradéktalanul igazolják jó előre beharangozott világhírüket. A vágy, a szenvedély varázslatos, leigázó és fölszabadító erejéről ritkán olvashatunk oly gyönyörű sorokat, mint a Száz év magány lapjain. Az örökké visszatérő gyötrelmet és beteljesülést hozó szerelemben García Marquez a magány és reménytelenség ellenszerét találja meg, s ez teszi a tragikus történetet legmélyebb mondanivalójában optimistává. Gabriel García Márquez élményeinek forrása - nyilatkozatai szerint - a gyermekkor. Egy ősrégi hagyományokat elevenen őrző kis kolumbiai falu mindennapi élete s a nagyszülők meséiben megelevenedő múltja csodálatos képeivel benépesítette a gyerekkor képzeletvilágát. S aztán évitzedeken át kísérletezik azzal hogy formába öntse élményeit. Végül 1965-ben a Mexicóból Acapulcóba vezető országúton hirtelen egyetlen pillanat alatt megjelenik előtte "regényfolyója". "Annyira kész volt, hogy szóról szóra lediktálhattam volna" - mondja. Hazament, bezárkózott, és tizennyolc hónap alatt megírta a Száz év magány-t - sokak szerint a legjobb latin-amerikai regényt.


Olvasta

Ezek a felhasználók olvasták már a könyvet.

összes (8)

Sylvia Plath - Az ​üvegbura
"Furcsa, ​fülledt nyár volt, azon a nyáron ültették villamosszékbe Rosenbergéket, és én nem tudtam, mit keresek New Yorkban." Egy idegösszeomlás története kezdődik ezekkel a szavakkal. A tizenkilenc éves Esther Greenwoodnak Amerika tálcán kínálja a karriert: felveszik ösztöndíjjal a legjobb iskolába, majd tizenketted magával megnyeri egy divatlap pályázatát, egy hónapra New Yorkba kerül, fogadások, díszebédek, hírességek forgatagába. Csakhogy ő valami többet és tisztábbat vár a társadalomtól, mint az őtőle, és ezért nem tud beilleszkedni a nagy gépezetbe. "Bizonyára úgy illett volna, hogy én is repüljek a lelkes örömtől, mint a többi lány, de - valahogy nem voltam rá képes. Nagyon-nagyon csendesnek és üresnek éreztem magam, akár egy tornádó magja, ahogy csak sodródik kábultan a körülötte tomboló pokoli zűrzavar legközepén." A történet: ennek a baljós hasonlatnak a kibontakozása, a betegség első tüneteitől a közönyös pszichiáter kontárul alkalmazott elektrosokkterápiáján át a hajszál híján sikeres öngyilkosságig. Végül a gyógyulás tétova stációi következnek, az életbe visszavezető út lehetőségét sejtetve - ami a valóságban tragikusan ideiglenesnek bizonyult. Mert Az üvegbura önéletrajzi mű: az újabb angol-amerikai líra talán legeredetibb tehetségének egyetlen nagyobb szabású prózai alkotása. Megjelenésének évében, 1963-ban Sylvia Plath öngyilkos lett.

Bohumil Hrabal - Gyöngéd ​barbárok
A ​Gyöngéd barbárok nem igazi dráma. Sok minden van benne, ami ellene dolgozik. A legfontosabb, hogy Hrabal apró képekben látja a világot. Nem a drámai összeütközésekre kíváncsi, hanem azokra az emlékekre, amelyek valaha a hősök egyéniségét kialakították. A három egykori jóbarát – Vladimír, Egon és a doktor – felidézi huszonöt évvel ezelőtti önmagát. Az önmegvalósítás mámoros hitét, a világ birtokba vételének sodró lendületét. A Gyöngéd barbárok forrását a líra táján kell keresnünk: például a regény festő hőse, Vladimír olykor vérrel fröcsköli be vásznát, (egyébként Vladimír Boudník (1924-1968) alapozta meg a cseh mail-artot, mikor a negyvenes évek végén az általa alapított explosionalismus nevű művészeti irányzat manifesztumát, különbözô technikákkal készült műveit postai úton terjesztette, majd 1960-ban elkészítette elsô igazi képeslapját). Vladimir, a vasmunkás és „explozionista” festő, a „gyöngéd barbár”, nem mértékletes, „az élet apró örömeivel” eltelt kispolgár, hanem az egész világra szomjazó fausti alkat. Csak épp a világgal szerelembe vegyülni képtelen Fausttal ellentétben, neki nem kell eladnia lelkét az ördögnek. Egyedül is boldogul. Született hedonista, kisujjában van az életélvezés tudománya.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij - A ​szelíd teremtés / Kisregények
Dosztojevszkij ​önmagát elsősorban regényírónak tekintette. Nagylélegzetű, sokkötetes regényeibe igyekezett belesűríteni mindazt, amit ellentmondásos koráról meglátott, amit az ember sorsáról és lehetőségeiről gondolt. Ám a nagy művekkel egyidőben kisebb terjedelmű írások is születtek. Bár kisregényei, elbeszélései - az érdekes tartalom mellett - belsőleg egységesek és szerkezetileg nagyon tiszták, az író életében kevesen figyelnek fel rájuk. Napjainkban a kutatók - és az olvasó is - gyakran vélekednek úgy, hogy éppen ezek Dosztojevszkij legtökéletesebb alkotásai. Kötetünkben négy kisregényt nyújtunk át az olvasónak, de a hősök mögött, a mélyben valahol, azonos hős, az "odúlakó" rejtőzik, akiről az író azt mondta, hogy "ez a legfontosabb ember az egész orosz világban". Se nem jó, se nem rossz, elég okos ahhoz, hogy a környező világ ésszerűtlenségét felismerje, de ebből azt a következtetést vonja le, hogy neki is joga van aljasnak lenni, másokat megkínozni. Hangulatai, érzései szinte pillanatonként változnak. Amikor barátkozik, már gyűlöl, és legmélyebb megaláztatása pillanataiban is szereti ellenségét. A kisregényeket nem laboratóriumi csendben, hanem tragikus megaláztatások, kudarcok, betegség, csődök közepette alkotta meg az író, de ezeknek a hősöknek a XX. század emberének sorsát és gondolatait előlegezte. Ezért olyan aktuális Dosztojevszkij napjainkban is; nélküle egyszerűen nincs modern irodalom.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij - Bűn ​és bűnhődés
Dosztojevszkij ​számára - írja Rosa Luxemburg, a forradalmár asszony - »kizökkent az idő«, amikor látta, hogy egyik ember megölheti a másikat. Nem lelheti békéjét, mert ismeri azt a felelősséget, amely ezért a szörnyűségért valamennyiünket terhel. Aki csak egyszer is átélte az ő Raszkolnyikovját... az többé sohasem rejtőzhet el a maga csigaházacskájába, a filiszterség és az önhitt egoizmus tojáshéjába..." A Bűn és bűnhődés a mély és tiszta szellemű, de ellentmondásokkal küzdő s meghasonlott lelkű géniusz legzártabb, legművészibb gonddal szerkesztett alkotása. Talán ezzel magyarázható, hogy világszerte a Bűn és bűnhődés lett életműve legismertebb darabja. A páratlan lélekábrázolás, az emberi jellemek szuggesztív erejű rajza, a magával ragadó stílus, a mesteri kompozíció, a kapitalista nagyváros sikátorainak, piszkos bérkaszárnyáinak, fojtott levegőjű odúinak szorongatóan hiteles képe az írásművészet halhatatlan alkotásai közé emeli művét. A "detektívregényből" így lesz klasszikus remek, minden idők egyik legmegrázóbb lélekrajzregénye.

James Joyce - Ulysses
Az ​Ulysses, mint maga a szerző mondja: minden. Tragédia, regény, szatíra, komédia, eposz, filozófia. Szintézis. Az egész világ a maga rendezett rendszertelenségében, vagy rendszertelen rendezettségében, felbontva, összefoltozva, ahogy egy hétköznapi ember agyán átcsurog; felidéz átélt, olvasott, hallott gondolatokat és képzeteket, aztán eltűnik, de nem nyomtalanul, mert újra feltűnik, mint szín vagy részlet, vagy ha szín és részlet volt, mint mozgató erő vagy központi probléma. (Hamvas Béla, 1930) Joyce-nak az egész világon igen nagy tekintélye volt, mint sok mindenkinek, akit senki sem ért meg, de senki sem meri bevallani. Ha valaki intellektuális körökben megkockáztatta kifogásait, lenéző mosolyok fogadták. Most már meghalt; halottakról vagy jót, vagy semmit. Most már talán sohasem szabad bevallani, hogy blöff volt az egész. (Szerb Antal, 1941) Noha Joyce megszállottja a reklám-közhelyekből, handlékból és szirupos érzelgésből összeragadt Dublin városának, érdeklődése mégis egyetemes: az egész világ, az egész és örök ember érdekli, nem egyetlen osztály, vagy egyetlen korszak. Teljesen különbözik a századforduló naturalizmusától abban is, hogy műve tele van forma-játékkal: minden fejezet más és más kompozíciós ötlettel dolgozik: van dráma és van egy szuszra leírt belső monológ, van viktoriánus-érzelmes stílus-paródia, és van egy óriás katekizmus – műve realitás-tartalma így sokkal, de sokkal inkább érvényesül, mintha egyenletes regényformába öntötte volna. (Szentkuthy Miklós, 1947) Joyce művében az európai kultúra abban a pillanatban látható, amikor irtózatos robajjal hullik, omlik szerteszét, s csak a törmelékek, a romok utalnak arra, hogy mindez valaha, ha egyáltalán, egységes egészként működött. Thomas Mann a zárt forma, James Joyce a nyitott forma apostola. Thomas Mann a hit mitikusa, s ezért olyan komoly, James Joyce a hitetlenség mitikusa, s ezért olyan derűs. (Nádas Péter, 1978/2000) Ő akkor semmihez se kapcsolódva hirtelen azt mondta: „Tudod, mit szerzek, András fiam?” A magas ember fölvonta magát. „No?” „Egy hatalmas James Joyce-képet. – És aztán úgy, ahogy Marci úr a bajuszt mutatja: – Vumm! Az egész szobafalra!" (Esterházy Péter, 1979) Az új magyar kiadás szövegében is új: Szentkuthy Miklós fordítását a Magyar James Joyce Műhely tagjai, Gula Marianna, Kappanyos András, Kiss Gábor Zoltán, és Szolláth Dávid dolgozták át. Az utószót Kappanyos András írta.

Boris Vian - Tajtékos ​napok
Íme ​egy könyv az élet kegyetlen varázslatáról, melyet már több évtizede olvasunk újra és újra, titkon azt remélve, hogy e történetben minden baj csak átmeneti. A szemérmesen félszeg, szerelemre éhes Colin és a kedvesen egyszerű Chloé gátak nélkül beteljesülő kapcsolatának története Boris Vian tollából meghökkentő stílusban, üde frissességgel, pergő ritmusban születik meg. A világot önfeledten habzsoló pár szerelmi történetében az abszurditás humorával, kiapadhatatlanul változatos őrültségeivel támadja a hamis értékek, a pózokkal teli sznobizmus konzerválóit, úgy, hogy a meglepő szófordulatok, szinesztéziák és szürrealista helyzetek mögött azért mégiscsak az alapvető emberi érzések görgetik a szerelmi történet cselekményét. Az olvasó csodálkozó mosolya hamar lesz harsány nevetéssé, ami hirtelen az arcra fagy, mert a szerelmesek szertelen boldogságára váratlanul iszonyú csapást mér az ostoba végzet: a kivédhetetlen tragédia...

Gabriel García Márquez - Száz ​év magány
Gabriel ​García Márquez regénye azok közé a művek közé tartozik, amelyek maradéktalanul igazolják jó előre beharangozott világhírüket. A vágy, a szenvedély varázslatos, leigázó és fölszabadító erejéről ritkán olvashatunk oly gyönyörű sorokat, mint a Száz év magány lapjain. Az örökké visszatérő gyötrelmet és beteljesülést hozó szerelemben García Marquez a magány és reménytelenség ellenszerét találja meg, s ez teszi a tragikus történetet legmélyebb mondanivalójában optimistává. Gabriel García Márquez élményeinek forrása - nyilatkozatai szerint - a gyermekkor. Egy ősrégi hagyományokat elevenen őrző kis kolumbiai falu mindennapi élete s a nagyszülők meséiben megelevenedő múltja csodálatos képeivel benépesítette a gyerekkor képzeletvilágát. S aztán évitzedeken át kísérletezik azzal hogy formába öntse élményeit. Végül 1965-ben a Mexicóból Acapulcóba vezető országúton hirtelen egyetlen pillanat alatt megjelenik előtte "regényfolyója". "Annyira kész volt, hogy szóról szóra lediktálhattam volna" - mondja. Hazament, bezárkózott, és tizennyolc hónap alatt megírta a Száz év magány-t - sokak szerint a legjobb latin-amerikai regényt.

Sam Savage - Firmin
Firmin, ​a patkány, alkoholista anyától született egy bostoni antikvárium alagsorában, a Finnegans Wake lapjaiból készített vackon. A körülmények kényszerítik rá, hogy falni kezdje a könyveket – eleinte csak a szó szoros értelmében, aztán olvasni is megtanul. Fogékony az irodalomra és a tudományokra, az esztétikumra (főleg a szép nőkre), a haladó ideákra, de sajnos nincs kivel megosztania élményeit és megvitatnia az elképzeléseit; saját fajától elidegenedve emberként szeretne élni, az emberek szeretetére és tiszteletére vágyik. Tudja, hogy bár a lelke szép, patkányteste iszonyatot ébreszt, ezért nagy körültekintéssel tervezi meg a kapcsolat felvételét. Mindeközben az olvasó lassan gyanút fog, hogy talán nem is egy patkányról szól ez a könyv. Sam Savage (1940) filozófiát tanult a Heidelbergi Egyetemen és a Yale-en, ahol később tanított is, „rövid ideig és boldogtalanul”. A ’60-as években egy kis irodalmi újság versszerkesztője volt; aztán kerékpárszerelő, ács, rákhalász és nyomdász. Egész életében írogatott, de soha nem volt elégedett a műveivel. Hatvanéves elmúlt már, amikor megírta első regényét, a Firmin-t, amely jóformán véletlenül lett világsiker, kiadója szerint „az olvasás szeretetének nemzetközi szimbóluma”. Mint Sam Savage, a szerző egy interjúban elmondta, a Firmin írása közben Charlie Chaplinre gondolt: azt akarta, hogy olvasói nevessenek, de közben megszakadjon a szívük. A kötet Fernando Krahn rajzaival jelenik meg.

Kollekciók