Ajax-loader

Jutka

Rate_positive 47 Rate_neutral 4 Rate_negative 0

3665 napja velünk van 2148 napja láttuk utoljára 2110 napja hibernálva van

Badge-rukkaracsony2014-2 Badge-stoppos-1 Buek_2013_300 Rukkaracsony_300 Silly_walk_300 Meetoff_300 Badge-orjongo Badge-jobbmunkas Badge-jomunkas Badge-early_bird Badge-onkentes Badge-aktivista Badge-hardrukkcafe_100 Badge-hardrukkcafe_20

Kívánságlista és stoppolások

Ezeket a könyveket szeretné a felhasználó elolvasni.

összes (163)

Balassa Péter - Észjárások ​és formák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Nemes Nagy Ágnes - Metszetek
Nemes ​Nagy Ágnes nemcsak legjobb költőink egyike, és nemcsak nagyszerű műfordító, hanem, miként ez a mostani és az 1975-ben 64 hattyú címen megjelent tanulmánykötete tanúsítja, tanulmány- és esszéíróként is a legjobbak közé tartozik. Sok mindneről szó esik ebben a mostani kötetben, a legjelentősebb elemzések azonban a versről a modern vers eszközeiről, a költői mesterségről szólnak. Nemes Nagy Ágnes minden csínját-bínját jól ismeri ennek a mesterségnek, s lényegre tapintó, izgalmas megállapítások garmadáját tárja elénk érzékletes nyelven megírt, élvezetes tanulmányaiban. A költői képről, a vers mértanáról, a szavak divatjáról, a magyar jambusról, Rilke költészetéről, a francia esszéirodalomról vagy Rónay György műfordításairól szóló eszemefuttatásai kitűnőek, s különösen manapság, kritikaírásunk bizonytalan időszakában érdemelnek elismerést, figyelmet. Az ő esszéiből ugyanis nemcsak az alapos tárgyismeret sugárzik, hanem az is, lett légyen szó bármilyen részletkérdésről, hogy szenvedélyesen érdekli, szereti, amiről beszél. Heve, lendülete van írásainak. S ugyanakkor közli velünk kételyeit, aggályait is; rámutat például arra, hogy mennyi minden tisztázatlan és pontatlan még a modern költészetre vonatkozó vélekedéseinkben. Szinte alig van eszköz vagy módszer, amit egyértelműen meg tudunk határozni, amit egyértelműen javallhatunk vagy elvethetünk. Tévednénk azonban, ha ebből valamiféle olcsó relativizmusra következtetnénk. Tanulmányaiban csakúgy, mint verseiben, Nemes Nagy Ágnes rendíthetetlenül hisz az értelemben, és elemzései közben mindig törekszik arra, hogy elavuló fogalmainkat, elemző módszereinket, eszközeinket tökéletesítse, megbízhatóbbá tegye.

Fahidi Éva - A ​Dolgok Lelke
A ​Dolgok Lelke nem egy újabb holokauszt-könyv. Családregény, korrajz, történelmi dokumentum - páratlanul olvasmányos, érzékletes stílusban. Titka az a határtalan szeretet, ahogyan a 2015-ben 90 éves holokauszt-túlélő, Fahidi Éva az övéiről ír: az idillikus debreceni zsidó nagycsaládnak jólétet biztosító édesapa, a közös életet kormányzó szép és szerető édesanya, a sorstól ajándékba kért és kapott kishúg és még számtalan kedves rokon népesíti be a felhőtlenül boldog, mesébe illő gyermekkort. A könyv lapjain egy olyan kislány mindennapjai elevenednek meg, aki tizenhét éves koráig irigylésre méltó jómódban, boldogságban és szeretetben élt. Gyönyörűek a lét apró-cseprő eseményei, a féltve őrzött emlékek: a papa és a mama regényes megismerkedése, a nagyszülői háznál töltött nyarak, a vidéki polgárcsalád életének mozzanatai, a nagymosások menete, a csodálatos sütemények vagy a szigorú koreográfiával eltett gyümölcslekvárok íze - mind-mind olyan közel hoz minket Fahidiékhoz, hogy szinte filmként pereg le szemünk előtt a történet. A Dolgok Lelkét talán azért is olyan jó olvasni, mert teljesen áthatja a szerző - és egyben a főhős - személyisége. Mégis, hogyan lehet feldolgozni, ha az embert egy ilyen idilli, boldog gyermekkorból kiszakítják, és a földi pokol legmélyebb bugyraiba hurcolják, ahol rajta kívül minden hozzátartozóját megölik, és ahonnan egyes-egyedül kell hazatérnie? Sehogy. De a túlélés egyetlen módja az lehet, amit Fahidi Éva tett: a szeretteire, a boldog békeidőkre, nem a szomorú múlt részeként emlékezik, hanem olyan csodás kedvességgel, amilyen csak keveseknek adatik meg.

Soros Tivadar - Álarcban
Kalandos ​sorsú könyvet tart kezében az olvasó. Szerzője 1956-ban távozott Magyarországról az USA-ba, s a hatvanas évek elején ott írta meg könyvét – eszperantó nyelven. A kötet 1965-ben Spanyolországban, egy kanári-szigeteki eszperantó kiadónál látott először napvilágot. Harmincöt esztendővel később, 2000-ben a Soros fivérek – Soros Pál és a világhírt szerzett Soros György – angol nyelvű kiadásban is megjelentették édesapjuk munkáját. A szerző – Soros Tivadar budapesti ügyvéd – életének legszorongatóbb tíz hónapját idézi fel az események után bő másfél évtizeddel: az 1944 márciusa és 1945 januárja közötti időszakot. Azt a kort, amikor bujkálnia kellett saját hazájában, csupáncsak azért, mert zsidónak született. Soros Tivadar könyvének mégsem a háttérben folyton ott settenkedő iszonyat, hanem a mély humanizmus, a bölcsesség és – bármennyire hihetetlen – a halál árnyékában is az életet pusztán önmagáért szépnek érzékelő derű a jellemzője. Az Álarcban arról tudósít bennünket, miként élte át a Soros család – s benne a tizennégy esztendős Soros György – Budapesten a német megszállás és a nyilas dühöngés hónapjait. A bölcs derűjében is megrázó könyv a tárgyszerű beszámolón túl közel fél évszázadon átívelve mindenekelőtt az élet tiszteletének és szeretetének fontosságáról üzen a mai olvasónak.

Kati Marton - A ​nép ellenségei
"Talán ​jobb lenne, ha ezúttal egyedül jönne" -, mondta Dr Kutrucz Katalin, a budapesti Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgató helyettese a telefonba. Legutóbbi látogatásomkor ugyanis egy barátomat is magammal vittem, aki jogász, és nálam jobban kiismeri magát a levéltárakban. Dr. Kutrucz akkor hűvös hivatalossággal viselkedett: kimért, személytelen és tárgyszerű volt. … Most azonban egészen más hangon beszélt - emberségesen és együtt érzőn. Ettől kissé ideges lettem. Nem sokkal korábban az egyik legkiválóbb magyar író is kikérte az édesapja aktáit - és az iratokból az a megdöbbentő tény derült ki, hogy az álnokság és a hitszegés a saját családját is megfertőzte. Az ÁVO… egyik legismertebb kutatója engem is figyelmeztetett, amikor a szüleim iratainak a megtekintését kérvényeztem, hogy "Pandora szelencéjét" akarom kinyitni. Én azonban ragaszkodtam hozzá, hogy megtudjam az igazságot a szüleimről, és arról, hogy mi is történt valójában Budapesten a hidegháború régmúlt napjaiban, amikor a nővérem és én még gyermekek voltunk. A szüleim sok mindent elhallgattak a családunk történetében - jóllehet édesapám nagyra becsült újságíró volt a maga idejében, aki az 1956-os magyar forradalomról írott tudósításaiért díjakat kapott, és általános elismerésben volt része. "Ti már amerikaiak vagytok - mondogatta a Papa -, meg sem értenétek, milyen volt az élet a fasiszták és a kommunisták alatt." Kati Marton szülei a legjelentősebb amerikai hírügynökségek - az UPI és az AP - budapesti tudósítói voltak a 40-es évek végétől - azokban a sötét években, amikor a leggátlástalanabbul dühöngött az ÁVO terrorja, amikor rajtuk kívül már nem volt külföldi tudósító a külvilágtól egyre hermetikusabban elzárt Magyarországon. Tudósítottak Rajk és Mindszenty peréről - és igyekeztek igazat írni, fittyet hányva a hatóságoknak. Úgy viselkedtek "mintha…" - mintha normális dolog lett volna magyar létükre amerikai újságírónak lenni az ötvenes évek Magyarországán. Helyzetük kényes volt, és mondhatni eleve gyanús mindenki szemében - a hidegháború általános kémhisztériája idején nemcsak a magyar hatóságok, de az amerikaiak is kémet sejtettek bennük. Az ÁVO minden lépésüket figyelte, és besúgókkal vette körül őket, mialatt a Marton házaspár szinte felszabadult könnyedséggel - valójában hihetetlen feszültségek közepette - élte a nyugati újságírók életét, ami a kor Magyarországán természetesen merő látszat lehetett csupán. A hatóságok lassan, de biztosan egyre szorosabbra húzták a hurkot körülöttük, de - ki tudja, miért? - egészen 1954-ig eltűrték a tevékenységüket. Akkor aztán letartóztatták előbb az apát, majd az édesanyát is - kislányaik pedig, a 9 éves Kati és három évvel idősebb nővére egyszerre kicsöppent az addigi védettségből, és egy ismeretlen családhoz került, mélységes szegénységbe. A család viszontagságos története az ÁVO börtönével, a szabadulással és az emigrációval azonban nem ér véget: a Marton család már évek óta Amerikában élt, hitük szerint teljes biztonságban, amikor ide is utánuk nyúlt a magyar titkosszolgálat keze…

Helen Epstein - Anyám ​nyomában
Helen ​Epstein, a Prágában született amerikai írónő Children of the Holocaust (1979) című kötetével robbant be az irodalmi életbe. A rendkívül sikeres könyvet a világ szinte minden országában kiadták. Anyám nyomában című önéletrajzi írásával 1998-ban elnyerte a New York Times Notable Books címét. E könyvében Helen Epstein hitelesen számol be az 1989 után szabadá vált Csehországban folytatott családtörténeti kutatásairól, amelyekből megismerhetjük édesanyja és nagymamája életét. A kötet egyedülállóan nyílt a zsidó kultúra és a Soá történetének női szempontú bemutatásában.

Glikl Hameln - Glikl ​Hameln emlékiratai
Glikl ​Hameln zsidó kereskedőasszony német földön élt a 17. és 18. század fordulóján. Hamburgban született és a lotaringiai Metzben hunyt el. Jiddis nyelven írott emlékiratai (melyet a nagy tudású Kaufmann Dávid adott ki 1896-ban MajnaFrankfurtban) a még nem asszimilálódott zsidó polgárság életének alapvető dokumentumai. A memoár a világ számos nyelvén megjelent már, magyarul pedig most lát először napvilágot. Glikl asszony Európa északi és középső részén tevékenykedett, mely térséget Askenáznak nevezték. Rendszeresen járt Frankfurtba, Lipcsébe, Braunschweigbe, a kor legjelentősebb vásáraira, északon Koppenhágáig, északkeleten Danzig és Stettin városokig, keleten Prágáig, délkeleten Bécsig, nyugaton Amszterdamig, délnyugaton Metzig jutott el. Ebben a német kereskedelmi szférában folytatott tevékenységét írja le legrészletesebben a gyermekei számára készített, bensőséges hangulatú memoárban. Emellett persze megismerjük írásából a zsidó polgárság életmódját, ünnepeiket, házassági szokásaikat és a korabeli élet számos érdekességét.

Frederic Morton - Rothschildok
A ​bécsi származású amerikai kultúrtörténész a legendás gazdagságú nemzetközi bankár-család és a vagyona közel két és félévszázados, lebilincselően izgalmas történetét dolgozza fel, mely a frankfurti Judengasse félhományos kis ócskásboltjából indul, hogy szédítő sebességgel emelkedve a hatalom csúcsaira repítse a bölcs és előrelátó öreg ócskás öt zseniális és merész, kalandos természetű fiát, akik már országok és uralkodók sorsát döntötték el egymás közt, londoni, párizsi, frankfurti, bécsi és nápolyi bankjaik igazgatói szobáiban. Bízvást mondhatjuk, hogy a Rotschild fiúk találták fel a nemzetközi finánctőkét, és ezzel a nemzetközi kapitalizmust. A felmérhetetlenül hatalmas családi vagyon birtokosai - a fiúk, az unokák és aztán a dédunokák és ükunokák - ott voltak szinte minden fontos történelmi esemény kulisszái mögött, és a pénzük nélkül nem lehetetett se béke, se háború a XIX. Században. Ha manapság nem is hallunk róluk, és ha nem is hivalkodnak úgy gazdagságukkal, mint azokban az évtizedekben, amikor a nevük fogalommá lett minden európai nyelven, mint e könyvből kiderül. Rotschildok - háborúktól, csődöktől és az örökösödési adótól megtépázva bár - ma is vannak, és ma is bankárok

Sárközy Réka - Elbeszélt ​múltjaink
A ​magyar történelmi dokumentumfilm útja valamikor a hatvanas években kezdődött. A kádárizmus éveiben óriási szerepet játszott az elhallgatott közelmúlt feltárásában és tabuinak feltörésében, katalizátorként siettette a rendszer bukását. A társadalom ezekből a filmekből ismerhette meg múltját, értelmezéséhez innen kapott segítséget. A Krónika, a Pócs petri, a Recsk, A Dunánál, a Törvénysértés nélkül ma már nemcsak a filmtörténet részei, de közös múltunk feltárási folyamatának fontos dokumentumai is. A történelmi dokumentumfilmek szerepe a rendszerváltásban elvitathatatlan. Az Újmagyar siralom, a Vérrel és kötéllel, az Engesztelő vetítése sokak számára katartikus pillanat volt. 2010-ben a magyar dokumentumfilm újabb korszak határhoz ért. A könyv az idáig elvezető utat tekinti át. Sárközy Réka 1995 óta az 1956-os Intézet munkatársa. Producerként tizennégy történelmi dokumentumfilm elkészítésében vett részt. Az Intézet Erasmus-Euromedia díjas fotódokumentációs adatbázisának egyik létrehozója. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerzett doktori (DLA) címet 2010-ben. Ez az első könyve.

Kovács András Bálint - Szilágyi Ákos - Tarkovszkij
Nehezen ​megszületett könyvet tart kezében az olvasó. Tarkovszkij halála után tizenegy évvel jelenik meg a mű, amelyet három évvel a tragikus esemény előtt kezdtünk el írni mint az életútja feléhez érkezett művész addigi pályájának összefoglalását. Miután 1984-es "disszidálása" miatt Tarkovszkij indexre került, a magyarországi publikálásra nem is gondolhattunk. Mire a könyvnek - kalandos körülmények között - külföldi kiadót találtunk, s mire a francia fordítás elkészült, Tarkovszkij már nem volt közöttünk. Monografikus feldolgozásáról akkor, abban a helyzetben szó sem lehetett. 1986 óta tervezzük, hogy megírjuk "a" könyvet, a "végleges változatot". Írás közben kellett ráébrednünk: "végleges változat" nem létezik. Ez a könyv csak Tarkovszkij világaiban folytatott utazásaink egy újabb állomása. Andrej Tarkovszkij az orosz filmművészet eddigi legnagyobb alakja volt, aki az Iván gyermekkorával, az Andrej Rubljovval, a Szolárisszal, a Tükörrel, a Sztalkerral, a Nosztalgiával, és az Áldozathozatallal az orosz kultúrát és művészetet klasszikus fokon képviselte a szovjet korszakban. Mintha az orosz filmművészet sztalkere lett volna ő, akinek megadatott, hogy a világkultúra megszentel földjére, hatalommal, pénzzel, tudatlansággal, körülkerített csodás Zónájába vezesse mindazokat, akik vagyunk, s aki ő maga is volt, föltéve, hogy művészetének útitársául szegődünk. A 20. század utolsó harmadában, az évszázadok óta haldokló orosz ortodox civilizáció végének atmoszférájában lehetővé vált számára, hogy mindössze hét játékfilmből álló életművével olyan művészetet teremtsen, amelynek spirituális telítettsége és érzéki varázsa, formaszépsége és plaszticitása csak két átmeneti korszakhoz, a középkor végének európai és a 19. század végének orosz művészetéhez mérhető.

John Dos Passos - U.S.A. ​- A negyvenkettedik szélességi kör
Dos ​Passos hatalmas élményanyagot rendezett egymás mellé a könyvben. A panoráma lenyűgözően gazdag, tágas. Az amerikai kapitalizmus "nagy korszakáról" eleven képet kapunk. A társadalom valamennyi rétege megjelenik a trilógiában: ismert személyiségek és ismeretlen áldozatok, a különböző politikai mozgalmak, a különböző eszmék képviselői egyaránt. A trilógia főszereplői javarészt idealistaként vágtak neki az életnek, aztán útjuk kétfelé válik. A "gazdagok" sikert aratnak, fokozatosan elvesztik idealizmusukat, a könyörtelen önérvényesítés lesz életük célja – a kapitalista társadalom gerincét az ilyen korrumpálódott idealisták alkotják. A szegények is idealisták kezdetben, de a siker elkerüli, a kapitalista világ eltiporja őket. A trilógiából kiolvasható végkövetkeztetés az, hogy a kapitalista rendszer korrupt, és anakronisztikus, és a jövőt valamiféle radikalizmustól lehet remélni. Az elbeszélő részekbe – ellenpontként vagy a képzelt anyag hitelesítése céljából – három fogással iktatja be a dokumentumokat. Az "életrajzok" híres amerikaiak pályafutását mutatják be szabad versre emlékeztető stílusban. A "híradók" beszédek, újságcikkek, főcímek, slágerek részleteit "vágják be" az elbeszélésekbe. A "lencsevég" címszó alatt közölt részek az író félig-meddig önéletrajzi benyomásait illesztik a joyce-i tudatáram ábrázolási eszközeivel a narrációba. Ezek a megoldások forradalmasították a XX.század regénytechnikáját.

John Dos Passos - U.S.A. ​– Dől a pénz
Dos ​Passos hatalmas élményanyagot rendezett egymás mellé a könyvben. A panoráma lenyűgözően gazdag, tágas. Az amerikai kapitalizmus "nagy korszakáról" eleven képet kapunk. A társadalom valamennyi rétege megjelenik a trilógiában: ismert személyiségek és ismeretlen áldozatok, a különböző politikai mozgalmak, a különböző eszmék képviselői egyaránt. A trilógia főszereplői javarészt idealistaként vágtak neki az életnek, aztán útjuk kétfelé válik. A "gazdagok" sikert aratnak, fokozatosan elvesztik idealizmusukat, a könyörtelen önérvényesítés lesz életük célja – a kapitalista társadalom gerincét az ilyen korrumpálódott idealisták alkotják. A szegények is idealisták kezdetben, de a siker elkerüli, a kapitalista világ eltiporja őket. A trilógiából kiolvasható végkövetkeztetés az, hogy a kapitalista rendszer korrupt, és anakronisztikus, és a jövőt valamiféle radikalizmustól lehet remélni. Az elbeszélő részekbe – ellenpontként vagy a képzelt anyag hitelesítése céljából – három fogással iktatja be a dokumentumokat. Az "életrajzok" híres amerikaiak pályafutását mutatják be szabad versre emlékeztető stílusban. A "híradók" beszédek, újságcikkek, főcímek, slágerek részleteit "vágják be" az elbeszélésekbe. A "lencsevég" címszó alatt közölt részek az író félig-meddig önéletrajzi benyomásait illesztik a joyce-i tudatáram ábrázolási eszközeivel a narrációba. Ezek a megoldások forradalmasították a XX.század regénytechnikáját.


Elérhető példányok

A felhasználónak nincsenek elérhető könyvei jelenleg.


Sikeres passzolások

Ezek a felhasználó sikerrel lezárt rukkolásai, amelyek passzal végződtek.

összes (93)

Harry Kemelman - A ​rabbi hétfőn elutazott
Visszatér ​Small rabbi, aki mindig rájön, mi van a háttérben. Ezúttal Izraelbe utazik, hogy feltöltődjön, lecsendesítse háborgó lelkét. Üldögél a parkokban, szóba elegyedik a gyerekekkel, elmegy a templomba vagy - Isten bocsássa meg – otthon marad, ahogy épp kedve tartja De ahova Small rabbi megy, ott biztosan történik valami, és ez alól Izrael sem kivétel. Mielőtt annyit mondhatna, hogy „Ajj, Teremtőm!”, máris fülig merül egy nemzetközi konfliktusba. Hétfőn a rabbi fejjel megy a Falnak Garantáltan elűzi a hétfői rosszkedvet. – Detroit News

Karinthy Frigyes - Kísértetek ​és szellemek
A ​kitűnő író, újságíró, humorista olyan írásait válogattuk egybe, melyek még soha nem jelentek meg kötetben. Találunk az írások közt kitűnő humoreszkeket, krokikat, karcolatokat, melyek idestova 70-80 éve lapultak a könyvtárakban porosodó újságok hasábjain. Fellelhetünk közöttük olyanokat, melyek az Így írtok ti remek válogatását teszik teljesebbé, de egyéb érdekességekre, igazi "csemegékre" is bukkanhatunk a kötetben: megismerhetjük Karinthyt, a vérbeli zsurnalisztát, az ugrásra kész bűnügyi-, baleseti tudósítót, aki éppúgy ott van a bíróság tárgyalótermeiben, példának okáért az ámokfutó asszonygyilkos perén, mint a borzalmas vasúti szerencsétlenség színhelyén. Ott van - és tudósít! Érdekfeszítően, esetenként cseppnyi fekete humorral, ám mindig emberséggel - amúgy karinthysan!

Johannes Wickert - A ​relatív kerekasztal lovagja - Albert Einstein
Végre ​egy könyv, amely nem az unalomig ismételt közhelyeket szajkózza Einsteinről! Végre egy könyv, amely felvállalja, hogy Einstein professzor hulla unalmas órákat is tudott tartani, ha éppen nem érdekelte a téma. És végre egy könyv, amely nemcsak a tudósról szól, aki a képletek tengerén vitorlázik. Einstein azon kevés természettudósok egyike, aki nem a tudomány burkában élte le az életét, hanem tudatosan részt vett a társadalmi életben, és ha kellett barikádra vonult egy ügy érdekében. Éles elme - harcos pacifista - lelkes zenész - katasztrofális családapa: kibékíthető tulajdonságok egy személyiségen belül- Elsősorban embernek tartotta magát és másodsorban zsidónak, ezért nem értett egyet a cionista mozgalom céljaival, és nem tudták rávenni, hogy csatlakozzon a szervezethez. Jóllehet meghatározó szerepet játszott a kvantumelmélet megalapozásában, egész életében tagadta, hogy Albert Einstein valószínűségi függvények pillanatnyi halmaza lenne; ehelyett a világegyetem és benne az ember harmonikus egységében hitt, valamint egy magas rendű szervező elvben, ami szabályozza a világ menetét, és amit akár hívhatunk Istennek is.

Dea Trier Morch - Téli ​gyerekek
A ​szerző annyi anya- és gyermeksorsot, annyi terhességet és szülést mutat be izgalmas dokumentumregényében, amennyit egyhónapos kórházi tartózkodása alatt sorstársként megfigyelhetett. A dán írónő megrendítő élményanyag részesévé tesz bennünket, miközben egyszerű, őszinte szavakkal beszél az élet legmegrázóbb, és egyben legtermészetesebb jelenségéről, a gyermek világra jöveteléről, a szülésről, amely az asszonysors diadala, de néha - oly igazságtalanul! - kudarca is lehet. A koppenhágai városi kórház kórtermeiben, szülőszobáiban az emberi erőfeszítés példájának volt tanúja, általa könnyes szemmel, szinte családtagként érdekelve követhetjük figyelemmel az anyák és téli gyerekeik sorsát...

827972_5
elérhető
8

Robin Cook - Vakság
Adva ​van egy csinos, fiatal orvosnő, két férfi - egyikük maga is orvos, másikuk Columbo-stílusú nyomozó- akik között a nő ingadozik. Értetlen, akadékoskodó felettesek, segítőkész kollégák. Meg a New York-i maffia, amely szenvtelenül teszi a dolgát: gyilkos és gyilkol. Ezúttal csak azt nem érti senki, hogy miért is? Mindent és mindenkit elborít a vakság. Laurine, a hősnő és az olvasó egyaránt úgy érezheti, lidércálomban él, ahol egy gigantikus puzzle-t kellene összeraknia, és a darabok még csak illeszkednek valahogy, de hogy az egészből mi lesz, nem tudni... egészen a végkifejletig, mely még a legrafináltabb, krimik tucatjain edződött olvasónak is tartogat meglepetést.

Robin_cook_-_%c3%89letjel
elérhető
5

Robin Cook - Életjel
A ​gyermek utáni vágy kizsákmányolói - Terror és rémület az élet bölcsőjénél - Megdöbbentő, megindító... és letehetetlen Marissa, a csinos, sikeres bostoni orvosnő életéből már csak az anyaság boldogsága hiányzik. Ám hiába tesz meg mindent, hiába vállal minden fájdalmat, a várva várt örömhír helyett újra és újra csak a lehangoló reménytelenség kísérti. A lélekölő tortúrák nyomán ereje fogyatkozik, boldog házassága is romlófélben. Már maga sem tudja, nem csak rémeket lát-e, amikor gyanús összefüggéseket vél felfedezni saját és sorstársai kórtörténetében. Barátnőjével közösen veszélyes nyomozásba kezd: Amerika, Ausztrália, Hongkong és Kína a halálos veszedelmekkel teli út állomásai... Életeket teremtő szenvedély - Életeket kioltó hatalom

Nikosz Kazantzakisz - Zorbász, ​a görög
Nikosz ​Kazantzakisz, Anthoni Quinn, Kakojannisz, Mikisz Theodorakisz - ezt a sort csak egyféleképpen lehet folytatni: Zorba (Zorbász), a görög. A nyers, szertelen, vad, csupaszív világcsavargó. A valóságos életben idegenül mozgó, csak az elvont események világában otthonos író - a másik főhős- és Zorbász közös kalandjainak foglalata ez a világhírű, immár klasszikus regény, s egy olyan barátságé, kapcsolaté, amelynek végén az író már pótolhatatlan testvérként, élete örök hiányaként gyászolja a kezdetben véglegesen idegennek érzett "görögöt". A önéletrajzi ihletésű krétai történet a végleteket kutatja, az erény, a szabadság, a halál gondolataival viaskodik. Ha úgy tetszik : a keleti kereszténység test-lélek dualizmusát fogalmazza meg a maga módján. Zorbász a test, az író a lélek - és mindkettő Kazantzakisz.

Mary Campbell - Egyszerűen ​1-2-3
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.


Sikeres happolások

Ezek a felhasználó sikerrel lezárt happolásai, amelyeket átvett. Reméljük rerukkolja azokat, amiket elolvasott. :)

összes (124)

Poszler György - Duna-völgyi ​reálfantasztikum
'94 ​ősze - az írók Boltjában. A Liget-könyvbemutatók egyike. Mellém áll Horgas Béla. Jó lenne egy állandó rovat a folyóiratban. Szabadon-lazán-közvetlenül - ahogy eszembe jut. Arról, amit most éppen olvasok, amit most éppen gondolok, ami most éppen történik. Talán Találkozások címmel. Korábbi kötetem folytatásaként. Nem tanulmányok lennének, csak könnyebb ujjgyakorlatok. Megterhelő se lenne. Havonta egy jegyzet - néhány oldalon. udvarias vagyok, nem mondok azonnal nemet. Majd néhány nap múlva, telefonon, úgy könnyebb lesz. Egyébként képtelenség. Nem csapok fel kolumnista-publicistának. Az íróasztalomban sorakoznak - egy levélboríték hátára firkálva - a "tudományos" terveim. Aztán - egyre jobban -rágni kezd a dolog. Két szempont kifejezetten vonz. Először: hogy szórt az érdeklődésem. Valahogy úgy - színén fogalmazva -, mint egy nyitott értelmiséginek. Valahogy úgy - visszáján fogalmazva -, mint egy fejletlen kisgyermeknek. (Persze csak fáradt, álértelmiségi-létről, csak második, álgyermekkorról lehet szó.) Ha mindent felfirkálnék, ami érdekel? Havi levelezésem levélborítékjai is betelnének. Természetesen nem firkálok mindent fel. Mindez "tudományos" - akárcsak "elméleti" - igénnyel egyszerűen komolytalan és megoldhatatlan. A század politikai etikai dilemmái. A művészeti kultúra ezredvégi válaszútjai. A magyar múlt kínzó megoldatlanságai. A magyar jelen veszélyes csapdái. A Duna-völgyi történelem tartósított abszurditásai. Gondolkodásunk és magatartásunk önsorsrontó idólumai. És így - még hosszasan - tovább. Mit kezdhetnék velük? Ahogy most van, lefojtottan, még a kibeszélés lelki enyhülete is megtagadtatik.

Mihancsik Zsófia - Friderikusz Sándor - Friderikusz ​- eddig
"Az ​elmúlt tíz évben sokan próbálkoztak azzal, hogy rávegyenek: megírják az életemet. Megírják, miért jöttek el a világsztárok a Friderikusz-showba, hogy kerültem a Fenyő-villába, hogy nem lettem tévéelnök, hogy lettem "kőgazdag" (egyáltalán kőgazdag lettem-e), szóval ajánlkoztak többen, hogy megírják a nyíregyházi suhanc történetét, aki be akarta kapni a nagyvilágot, vagy minimum Budapestet, de én ettől kényszeresen elzárkóztam. Talán azért, mert tudat alatt irtóztam attól, hogy lezártnak tekintsem az életem egy részét, és reméltem azt, hogy még nem kell semmit se lezárni. Viszont az elmúlt két és fél évben újra összesodródtam Mihancsik Zsófiával, akivel valaha a Magyar Rádióban találkoztunk, most pedig együtt szerkesztettük a Friderikusz Most adásait az ATV-ben, 414 műsort olyan szoros szövetségben, mintha nem is munkatársak volnánk, hanem közös háztartásban élnénk. Zsófi valamikor az utolsó műsorok egyikénél egyszer csak azzal állt elő, mi lenne, ha összefoglalnánk a sztorijaimat, az életem fontos epizódjait egy kötetben. Belementem, de jól tudtam, hogy sokat kockáztatok, mert ő nagyon okos nő, nagyon világosan kérdez, és kíméletlenül kihajtja a választ belőlem, akár jól, akár rosszul jövök ki a saját történetemből. Szeptember elejétől ücsörögtünk hetente három-négy alkalommal, és én azon kaptam magam, hogy olyan témákról is beszélek, amelyekről korábban soha, és levonok olyan következtetéseket, amelyek engem is meglepnek." (A Szerző)

Spiró György - Miroslav ​Krleža
"Miroslav ​Krleža, a jugoszláv irodalom nagy öregje 1893-ban született Zágrábban, csaknem hetven éve ír, összegyűjtött művei harminckét kötetben jelentek meg, s Naplójából, amelyet - Krleža saját állítása szerint - hatvan éve vezet, mindeddig csak néhány, egyébként négy-öt kötetre terjedő töredék jelent meg; feltehetőleg jó pár vaskos kötet vár még kiadásra. E monográfia mottója, reméljük, lehet az, amit Krleža a pontatlan gondolkodás ellen hirdetett :»Írni annyit ·tesz, mint gondolkodni. A mondatok rendetlensége a gondolatok rendetlenségének következménye, a fej rendetlensége az ember rendetlenségének következménye, az emberben levő rendetlenség pedig a környezet rendetlenségének, állapotának a következménye. Ha valaki elhatározta, hogy bírálni fog, vagyis a mondatokban, a gondolatokban, az emberekben és a környezetben levő rendetlenséget rendbe rakja, akkor az ilyen ember nem lehet rendetlen sem a mondataiban, sem a gondolataiban.«" S.Gy. Spiró György tanulmánya az első magyarországi Krleža~monográfia.

Multatuli - Max ​Havelaar
"Szólj ​igazat, betörik a fejed!" Ezt a közmondást példázza a szerző megpróbáltatásainak története, a Max Havelaar. Multatulit - valódi nevén Eduard Douwes Dekkert - helytartóhelyettesnek nevezik ki Hollandia kelet-indiai gyarmatára, Jáva szigetére. Fogadalmat tesz, hogy mindig az igazságot szolgálja, ám amerre néz, mindenütt csak azt látja, hogy a vezető tisztviselők, hollandok csakúgy, mint a helybeliek, hatalmukkal visszaélve gyötrik-fosztogatják a népet. Az igazság nevében tisztogatást, vizsgálatot követel a felettes hatóságoktól, de csak azt éri el, hogy őt bocsátják el állásából. Bárhova fordul, süket fülekre talál. Erre 1860-ban regényben teszi közzé tapasztalatait. Óriási politikai vihar. A könyvet elkapkodják. ___Az írót állásába sosem helyezték vissza, be kellett érnie azzal, hogy világhírű művet alkotott: a holland irodalom egyetlen könyvét, melyet hazája határain messze túl is olvasnak, fordítanak, vitatkoznak róla. Tizenhat nyelven jelent meg. A regény megjelenésének ötvenedik évfordulóján Amszterdamban Multatuli-múzeumot alapítottak.

D. Sz. Lihacsov - Oroszország ​kultúrája a reneszánsz hajnalán
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ráth-Végh István - Tarka ​históriák
Az ​ismert író művelődéstörténeti műveinek sorozatában negyedik kötetként jelenik meg ez a könyv. Anyagát az író korábban kiadott Kalandorok és titokzatos történetek, Bolond ünnep, Mendemondák és történeti hazugságok című műveiből állította össze a kiadó. A könyv elvezeti olvasóját régmúlt korok életének olyan területeire, melyet mai gondolkodásunkkal megérteni is nehezen tudunk. Rejtelmes sorsú emberek, a társadalom fegyelmét nehezen tűrő társaságok, a közélet, a tudományok és művészetek ferdeségei ismerhetők meg e műből. E művet is élvezhetővé teszi az író humora, derűs szemlélete és szellemes iróniája.

Covers_71927
elérhető
0

Bruck Edith - Tranzit
Az ​olasz írónő előtörténete minálunk nemcsak a Ki téged így szeret önéletrajzi elbeszéléseiből, hanem abból a róla készült riportfilmből is ismerős, amelyet a Magyar Televízió is sugárzott. A Tranzit című kisregény alapja bizonyára szintén - sajnos - megtörtént eset. Egy meg nem nevezett közép-kelet-európai országban játszódik, ahová - szülőföldjére - az olasz írónő egy világháborús témájú film tanácsadójaként látogat vissza. Minden megváltozott: mégis, egy megalázó kaland régi, gyötrelmes sebeket fakaszt fel benne.

Magdalena Tulli - Vörösben
Hol ​van valójában az a meseszerű-mitikus kisváros, Sciegi, amely Magdalena Tulli regényében hol a zord Északon fekszik, hol a napsütötte Délen, hol a tengerparton, hol távol a tengertől? Hol van az a város, melynek lakói örökös hiányérzettől szenvednek, amelyet nem csillapít sem a pénz, sem az őrületbe menekülés? "Annak, aki már mindenhol volt és mindent látott, utoljára el kell utaznia Sciegibe", ahol a kielégíthetetlen vágy gyűlöletet szül, amely végül pusztulásba dönti a várost. A regényen végigszáguldó történelem groteszk és ijesztő, egyszerre valószerű és elvarázsolt képeiben ott tükröződik a huszadik századi Lengyelország, sőt az egész kelet-európai térség történelmi tapasztalata.


Saját könyvtárban

Ezek a felhasználók jelezték, hogy megvan nekik a könyv.

összes (45)

Szerb Antal - Utas ​és holdvilág
Mikor ​döbbenjen rá egy férfi, hogy nem adhatja föl ifjúsága eszményeit, és nem hajthatja fejét „csak úgy" a házasság jármába, ha nem a nászútján? Szerb Antal regénybeli utasa holdvilágos transzban szökik meg fiatal felesége mellől, hogy kiegészítse, továbbélje azt az ifjúságot, amely visszavonhatatlanul elveszett. A szökött férj arra a kérdésre keresi a választ, hogy a lélek időgépén vissza lehet-e szállni a múltba, vajon torzónak maradt élet-epizódokkal kiteljesíthető-e a jelen, és megszabadulhat-e valamikor az ember énje börtönéből vagy hazugnak gondolt „felnőttsége" bilincseitől? Az Utas és holdvilág a magát kereső ember önelemző regénye. Mihály, a regény hőse hiába akar előbb a házassága révén konformista polgári életet élni, s hiába szökik meg ez elől az élet elöl, a regény végén ott tart, ahol az elején: mégis bele kell törnie mindabba, amibe nem akar. „És ha az ember él, még mindig történhet valami" - ezzel a mondattal zárul a finom lélektani részletekkel megírt, először 1937-ben megjelent regény, amely első megjelenése óta hatalmas világsikerre tett szert.

Thomas Mann - József ​és testvérei
Ezt ​a "piramis méretű munkát, amely a Líbiai-sivatag szélén álló óriástestvéreitől csupán abban különbözik, hogy nem estek áldozatául ostorral hajszolt, ziháló rabszolgák hekatombái", ezt "a hetvenezer nyugalmasan hömpölygő sor"-t, "amely az emberélet ősi történéseit hordozza, szerelmet és gyűlöletet, áldást és átkot, testvérviszályt és apai fájdalmat, gőgöt és vezeklést, bukást és felemelkedést hirdetve", "egyetlenegy ember türelme hozta létre évek hosszú során át", éspedig azzal a szándékkal, hogy a bibliai József-történetet végre olyan részletesen elbeszélje, ahogy mindig is kíváncsi volt rá mindenki. Az elbeszélő, aki imigyen az egész emberiséghez szól: Thomas Mann, pályája delelőjén, de egyben leghányatottabb korszakában: a fasizmus térhódítása idején. A József és testvérei lenyűgözően nagyszabású életrekeltése és újraköltése egy ősrégi mítosznak, egy XX. századi "írástudó" szemszögéből nézve. A mitikus távlatban kibontakozó történet mint kozmikus tüneményt állítja elénk az embert, és olyan korban vizsgálja felül e lény eredetét, helyzetét és jövőjét, amely az emberről való tudást gyökeresen revideálta, sőt puszta fennmaradását sodorta veszélybe. A nagyszabású, világra szóló szerzői szándék azonban nem veendő olyan komolyan, amilyen mezben jelentkezik. Az elbeszélő inkább csak mímeli a mindentudó, csalhatatlan orákulumot, valójában egyike ő is a közönséges kíváncsi embereknek, aki szeret képzelődni. Története tudós kinyilatkoztatásba bújtatott képzelt mese, a régi mese újabb, korunk igényeihez szabott változata.

Háy János - Xanadu ​/ Völgyhíd
Nem ​nagy dolog. Kell pár tucat angyal, egy Teremtő, néhány részeges tengerész, egy velencei kereskedő, egy piránói lány, kell egy nagy tenger, kellenek rá hajók, kell Velence és kell Piránó, kell Marlon, a régi kópé, és az elrejtett angyal lány, Marion. Összekeverjük, kiöntjük és készen van az első fejezet. Keverünk harmincnyolcszor és készen van mind a harmincnyolc fejezet. Nem nagy dolog. Bárki megcsinálhatja, ha van neki egy akkora tálja, amibe belefér pár tucat angyal, egy Temető, néhány részeges matróz, egy nagy tender, meg Velence... "A legenda szerint a velencei kereskedő olthatatlan szerelemre gyulladt egy szép piránói hajadon iránt, aki türelmetlenül leste, mikor fut be a kikötőbe szerelmesének hajója. A városi szóbeszédre fittyet hányó velencei építtette a kikötőre tekintő palotát, s tétette rá a feliratot: Lassa pur dir - Hadd fecsegjenek." - Jugoszláv útikönyv 1997 "Hétszáz ékes palota közé Kincstárat vasból rakatott S a napot akarta ráveretni Mint óriás, tüzes lakatot." - J.A.

Háy János - A ​bogyósgyümölcskertész fia
A ​történet a hetvenes évek elején indul, s a nyolcvanas években ér véget. Egy vidéki fiú, afféle mesehősként, elhatározza, hogy felmegy a fővárosba, rockzenész lesz. Milyen események alakítják ennek a fiúnak az életét? Kamaszregény, s egyben egy kor összegzése is a kötet. Humor könnyíti és tragédia súlyosítja szerzőnk új kötetét.

Háy János - A ​gyerek
Akinek ​nem volt még: most íme van. Akinek volt, tudja, mit kell tenni: megfogni a kezét, megölelni, megsimogatni, hisz gyerek. Most megtudhatod róla, amit nem tudtál, mert elrejtőztél, mert elrejtőzött előled. Most megismerheted a sorsát, és azokat a sorsokat, amely sorsok az ő sorsát alakították, amely sorsokat ő is alakított. Azt mondod, nem érdekel, azt mondod, olyan idegen, azt mondod egy senki által nem ismert ősre ütött, pedig belőled van gyúrva, hisz gyerek, és a tied.

Szabó Magda - Ókút
Hajdani ​házunk udvarán számtalan apró kavics tarkállott egy sarokban. Ha esett, felfénylettek a kövecskék, amelyek mi mások lehettek volna, mint drágakövek, mentem volna minden zivatar után kincset gyűjteni, csakhogy tilos volt. Apám, anyám elmondta, a kert kavicsos sarkában valamikor ókút volt, amelyet réges-rég betemettek már, mégsem szabad megközelíteni, mert az ókutak álnokok, a föld bármikor megnyílhat a ráhágó alatt, s már zuhan is: behörpöli a mélység. Nehéz fogadalom volt, de álltam, megígértem, hogy kerülöm a sarkot. Én nem rettegtem az ókúttól, hanem vágytam belé, azt gondoltam, csodálatosabb élmény aligha lehet a lassú süllyedésnél, a látható kutak varázsa is vonzott, hát még az ilyen láthatatlané, amelynek bármi lehet a fenekén. Bármi, esetleg önmagam, én állok odalenn, a törpekirály aranyrudat kalapál, én meg ránevetek saját magamra. Persze nem szegtem meg a szavamat, mintha már akkor tudtam volna, amit csak mostanában értek meg, hogy az én szüleim egész életükben mindig megpróbáltak megvédeni engem valami általuk sem ismert, de születésemtől gyanított veszedelemtől, s megpróbálták előre kiszabni leendő útjaimat, nagyjából úgy, mint egy középkori térképész, aki tisztázatlan földrajzi helyzetű országokban busafejű, nem megbízható jelleműnek ábrázolt gyíkszerű figuráknak a térképre festésével iparkodtak jelezni: itt esetleg sárkánnyal találkozik az utazó. Apám már nem érte meg, míg főfoglalkozású író lehettem, anyám igen, de akkorra már tudta, nemhogy egy fogadalom, semmi sem tudja majd életveszélyes pályámon semlegesíteni az alkotót munkára kényszerítő és kitalálhatatlan szakmai helyzetbe hozó vágyat, hogy elmondja mindenkinek, amiről úgy érzi, tilos hallgatnia. Mikor ezeket a sorokat írom, már senkim nem él, akinek szava megállíthatna, maga az ókút sincs, új épület alapozása tüntette el. Pályámat hivatalosan 1945-ben kezdtem a Magyarok-ban megjelent első, komolyan vehető verssel. Ott állok a szakma ókútja fenekén, senki szeretete nem szól rám, holott a hajdani intelem nem volt balgaság, az alkotás ókútjában bármi történhetik az alkotóval. Bármi. De persze mindegy, hogyne volna mindegy. Sem apám, sem anyám, aki retteghetne, utolsó családtagomat, Konstantint, a macskát, aki az írógépem mellé gömbölyödve kilenc termékeny éven át figyelte, mit kopognak a billentyűk, tegnap váltotta meg kivédhetetlen szenvedésétől a kegyes altatás. Akár táncolhatok is az ókút tetején, nem riasztok meg vele senkit, mert nincs is senkim, csak a mindent megőrző emléke a gyermekkor abszolút biztonságának, a háznak, ahol nem volt határvonal valóság és látomás között, ahol két elvetélt író házasságából megszülettem, felnőttem és megpróbáltam rögzíteni életem első tíz esztendejének irreálisan gyönyörű, boldogítóan abszurd szereplőgárdáját, színpadképét és kulisszáit.

Konrád György - Harangjáték
A ​Harangjáték című kötettel zárul egy trilógia, amely a Kakasok bánata és az Inga című könyveimmel együtt alkot egészet. Kétszáznegyven miniatűr, egymással lóugrásos kapcsolatban álló mondatok, nem regény és nem esszé, tűnődések a tartásról, önállósított liriko-epigrammatikus szekvenciák, egyszemélyes életfilozófia. Egy ember körbefordul a maga világában, térben és időben, a szövegdarabok véletlenszerűen egymásra találnak, közöttük személyes összetartozás van. Háziiparos vagyok, biográfiám eseményes részét, a leghosszabbat befejeztem. Most éppen ások. Szürke foltokat szeretnék föleleveníteni, kép adja a képet. Lehet, hogy az ásatás végtelenné húzódik. Mint amikor egy csoportfényképből egy arcot kiemelünk, és népes kíséret jön a nyomában. Városokat, tereket keresek, ahol történt valami. Hogyan építi-börtönzi be magát egy ember a sorsába? Lehetett volna másképp is, a megvalósulás rendszerint idétlen. Az irodalommal kutatom, hogyan éljek. Még ha egyes szám első személyben gondolkodom is, érzek magam körül egy többes szám első személyt. Az én mögött lappang egy mi. A pontos emlék kimélyíthető, az igazság érdekes, többletvarázsa van. Asztalhoz ülve, megyek a tollam után, és megsejtek emberi állapotokat. Akarhatom is, hogy ilyen vagy olyan legyek, de az akaratom nem elég erős játékos a sorsommal szemben. Olvasóim felderítője vagyok alkonyi tájakon, félvakon tapogatózom a megvilágítás felé, és csak késve fogom fel, hogy éppen ez a tapogatózás az utam célja. Kenyérkereső munkáim nézőpontnak is megfeleltek. Beleszülettem a témámba, napjaim keretéről mint agyalágyult és fantasztikus történelemről gondolkodhattam. Nem lepődöm meg rajta, hogy a ragadozó húst akar enni, a pók legyet akar fogni, és hogy az ember viszont sok mindent akar. Zéróista vagyok, és a semmihez mérem a történéseket. Mi máshoz mérném a valamit, mint a semmihez? Ha több annál, akkor már valami. Köszönöm, hogy van házam, és lett vacsorám is; emlékezetemben leélni érdemes napokat sorolok egymás mellé. Igyekszem megmenteni valamit jövés-menéssel eltöltött napjaimból, próbálok nem egészen meghalni, csak hogy egy darabig még legyek, mint egy fatörzsbe vésett, vagy egy börtöntéglafalba karcolt monogram.

Konrád György - Inga
Elkészültem ​az Inga című könyvvel, történetek, eszmevillanások, tömörre nyesve. Tapasztásos építőtechnikát alkalmaztam. Egy állítás, és ami hozzákapcsolható, egymást körültáncoló képzetek. Milyen szekvenciák keresik meg egymást. Megráztuk a cilindert, és benne a cédulákat. A városi kávéházban van egy nagy kerek asztal, amely körül a vendégek köre és kara cserélődik. Ül az asztalnál egy hetvenöt éves magyar író, ellépek mögüle. Körülnézek ezzel a könyvekre darabolható élethossziglani naplóval, bárhol folytathatom, eltart, ameddig én magam eltartok. Dolgoztam, jöttem-mentem, ezzel-azzal egy asztalnál ültem, forgattam a napirend kerekét. Senki ellen haragot, vádat nem táplálok, velem szemben sincsen tartozása senkinek. Semmisségemet is látva, jól vagyok. Körüljárok egy kezem ügyébe került sorsomtól kapott történetet. Az a jutalmam és a büntetésem, ahogy az időmet töltöm: a hetedik nap az állandó idő. Olyan könyveket írtam mostanában, amelyek mellől bármelyik pillanatban elszólíthatnak, a fonalnak ott van vége, ahol elszakad.


Olvasta

Ezek a felhasználók olvasták már a könyvet.

összes (8)

Schein Gábor - Mordecháj ​könyve
„Az ​igazságnak természete, hogy győzzön; a gonoszságé, hogy elbukjék. Mindaz, ami az erkölcsi világrend útjában áll, eltűnik, minden csoda vagy rendkívüli beavatkozás nélkül is. Ezért nem említi a könyv Isten nevét egyszer sem.” Schein Gábor első prózakötete a bibliai Eszter könyvének újraolvasásán és -írásán keresztül egy 20. századi zsidó család sorstörténetét beszéli el.

Schein Gábor - (retus)
A ​képalkotásnak, az előhívásnak, metszésnek, retusálásnak, a fotósmester technéjének allegória-vázára épül Schein Gábor versciklusa: ismerős vagy rejtélyes rajzok és képek (falakon, padláson, fiókokban), a gyerek- és öregkor állóképei, vagy teljes életsors pár mondatba sűrítve; Magyarország, Budapest a 20. század közepétől „napjainkig”: világháború és holokauszt, ötvenes évek, ezredforduló. A költeményekben megidézett történésláncolat lírai mementóállítás a gyermekkornak, felmenőinknek, a fájdalmas történelmi fordulatoknak, ennek a letűnő világnak; tétje a (közel)múlt feldolgozása.

Márton László - Te ​egy állat vagy!
A ​kötetben szereplő tíz elbeszélés mindegyikének címszereplője valamilyen állat, de maguk az elbeszélések mégis sokkal inkább az emberekről szólnak, mint a címadó állatokról. Nem az aesopusi értelemben, tehát nem úgy, hogy egy-egy állat valamilyen emberi tulajdonságot, erényt vagy gyarlóságot testesít meg. Ezek az állatok állatok maradnak, s nem annyira szereplői, mint inkább kulcsai az egyes történeteknek.

Márton László - M. ​L., a gyilkos
Az ​egy elbeszélésből és két kisregényből álló kötetében a szerző köznapinak mutatkozó, de óriási belső feszültségeket hordozó jellemek és helyzetek ütköztetésével viszi előre az eseménysorokat, miközben az emberi létezés alapfeltételeire kérdez rá.

Márton László - Kiválasztottak ​és elvegyülők
"Tudjuk, ​milyen igaztalanok az előítéletek, mennyire nehéz tőlük megszabadulni, s mennyi gonoszság származhat belőlük. Éppen ezért magukat az előítéleteket sem helyénvaló előítélettel fogadni. Az előítéleteket is mindenekelőtt meg kell érteni. Rögtön hozzáteszem: azt mondtam, hogy meg kell érteni, nem pedig azt, hogy megértéssel kell fogadni. Vannak dolgok, amiket semmi szín alatt nem lehet megértéssel fogadni, a legcsekélyebb megértéssel sem. De még ezeknek is pontosan ismernünk kell tartalmát és motívumait, ha nem akarjuk homályos és gyakran felnagyított fantomnak látni őket, s ha nem akarunk pszichésen kiszolgáltatottak lenni velük szemben."

Márton László - Jacob ​Wunschwitz igaz története
Márton ​László 1997-es műve első látásra egy klasszikus történelmi regény. Valóban megtörtént esetet mond el: a Neisse-parti Gouben polgárai 1604-ben fellázadtak a hatalmaskodó városi tanács ellen. Az az ember, aki lázadásuk élén állt, a könyv címszereplője, Jacob Wunschwitz, így hát a regényben elmondottak valóban az ő igaz történetének tekinthetők. "Csakhogy egy ember igaz története valójában emberek és dolgok megszámlálhatatlan sokaságának igaz története" - mondja egy helyütt az elbeszélő. "...ha pedig az arcok és tettek sokaságának széttartó szálait egy általunk meghatározott fókuszpont felé irányítjuk, számíthatunk rá, hogy ez a fókuszpont kívülesik a láthatárunkon. Minél inkább magunkra ismerünk egy olyan ember igaz történetében, aki évtizedekkel vagy évszázadokkal járt-kelt előttünk a világ térségein, annál inkább nem következik a magunkra ismerésből semmi hasznosítható, semmi tanulság." Ilyen elvek mellett a történelmi regény mint műfaj szétbomlik Mártonnál a narráció útvesztőjében, ami az események fikcionalitását és konstruált voltát hangsúlyozza. Jacob Wunschwitz igaz története ugyancsak megkérdőjeleződik. Elsuhanó, röpke, de mégiscsak fontos jele ennek, hogy már eleve egy másik ugyanilyen nevű szereplő is felbukkan a könyv lapjain, az NDK-ból, a huszadik századból. Márton Lászlót nem egy történetből levonható tanulságok, hanem az elbeszélői felismerések érdeklik. Ebben a regényében a történelmi meghatározottság és az emberi sors eseményeinek labirintusát építi fel; ezt a labirintust járhatja végig az olvasó.

Háy János - A ​bogyósgyümölcskertész fia
A ​történet a hetvenes évek elején indul, s a nyolcvanas években ér véget. Egy vidéki fiú, afféle mesehősként, elhatározza, hogy felmegy a fővárosba, rockzenész lesz. Milyen események alakítják ennek a fiúnak az életét? Kamaszregény, s egyben egy kor összegzése is a kötet. Humor könnyíti és tragédia súlyosítja szerzőnk új kötetét.

Szerb Antal - Utas ​és holdvilág
Mikor ​döbbenjen rá egy férfi, hogy nem adhatja föl ifjúsága eszményeit, és nem hajthatja fejét „csak úgy" a házasság jármába, ha nem a nászútján? Szerb Antal regénybeli utasa holdvilágos transzban szökik meg fiatal felesége mellől, hogy kiegészítse, továbbélje azt az ifjúságot, amely visszavonhatatlanul elveszett. A szökött férj arra a kérdésre keresi a választ, hogy a lélek időgépén vissza lehet-e szállni a múltba, vajon torzónak maradt élet-epizódokkal kiteljesíthető-e a jelen, és megszabadulhat-e valamikor az ember énje börtönéből vagy hazugnak gondolt „felnőttsége" bilincseitől? Az Utas és holdvilág a magát kereső ember önelemző regénye. Mihály, a regény hőse hiába akar előbb a házassága révén konformista polgári életet élni, s hiába szökik meg ez elől az élet elöl, a regény végén ott tart, ahol az elején: mégis bele kell törnie mindabba, amibe nem akar. „És ha az ember él, még mindig történhet valami" - ezzel a mondattal zárul a finom lélektani részletekkel megírt, először 1937-ben megjelent regény, amely első megjelenése óta hatalmas világsikerre tett szert.

Kollekciók