Ajax-loader

Gyula Molnár

Rate_positive 676 Rate_neutral 6 Rate_negative 2

2629 napja velünk van 11 napja láttuk utoljára

Kinai_mesecske Badge-scifihet-2014 Badge-feltolto-500 Badge-feltolto-50 Badge-feltolto-1 Badge-stoppos-100 Badge-stoppos-10 Badge-stoppos-1 Mehecske 10000fb_300 Buek_2013_300 Santa_300 Silly_walk_300 Meetoff_300 Badge-orjongo Badge-jobbmunkas Badge-jomunkas Badge-early_bird Badge-onkentes Badge-aktivista Badge-hardrukkcafe_100 Badge-hardrukkcafe_20

Kívánságlista és stoppolások

Ezeket a könyveket szeretné a felhasználó elolvasni.

összes (1845)

S. Nagy Katalin - Péter ​Vladimir
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hajdú István - Hencze ​Tamás
Hencze ​Tamás művészetével kapcsolatban szokatlannak tetsző, tiszta közmegegyezés alakult ki az elmúlt évtizedekben: pályáját következetes, fordulatoktól nem zaklatott, szinte egyenes vonalú útnak tartják az elemzők. Ezt tükrözi a vélemény, amit a nyolcvanas évek elején írnak róla: Hencze Tamás művészete ugyanaz maradt. A századvég értékítélete pedig így szól: festészete a 20. századi magyar képzőművészet egyik legtisztább, legkövetkezetesebb és legaszketikusabb jelensége

Georges Duby - A ​lovag, a nő és a pap
Az ​ezredik év és a 13. század kezdete közé esik az európai házasság történetének egy igen fontos szakasza: az egyház vezetőinek kemény küzdelme azért, hogy saját koncepciójukat érvényesítsék a házasság intézményében. Miközben, nem minden nehézség nélkül, rászorították a papokat a nőtlenségre, a világi népességet a keresztény házasságnak megszentelt és a papság által ellenőrzött keretébe kívánták zárni. Az a rend, amelynek a bevezetésére törekedtek, egy másik házassági modell helyébe lépett, szembehelyezkedett a régi szokásokkal és egy korábbi rend erkölcsi kötelezettségeivel. A lovagok nem egykönnyen fogadták el, hogy többé nem bocsáthatják el kényük-kedvük szerint feleségüket, ha az nem ajándékozza meg őket fiúgyermekkel, vagy ha egyszerűen jobb házasság kínálkozik. Abba is nehezen törődtek bele, hogy többé nem vehetik el unokatestvérüket. A konfliktus hosszan tartó és látványos volt: I. Fülöp francia királyt háromszor közösítették ki olyan magatartásáért, amelyet az egyházi vezetők házasságtörésnek, bigámiának, vérfertőzésnek neveztek. Mégis, míg a házasság elfoglalta helyét az egyház hét szentsége között, bizonyos kompromisszumok lehetővé tették a két erkölcs összebékülését: az egyházi szigor ellenpontjaként, a feudális társadalomban kibontakozott a lovagi szerelem kultusza. Mindazonáltal a keresztény házasság szabályai és szertartásai egyeduralkodóvá váltak. Ez a rendszer egészen korunkig működött, a házasság intézményének újabb válságáig, amelynek manapság szemtanúi vagyunk.

Walter Pohl - Karl Vocelka - A ​Habsburgok
Vajon ​mi köti össze korszakokon és generációkon keresztül I. Rudolfot és V. Károlyt, I. Miksát és II. Józsefet, Mária Teréziát és Ferenc Józsefet? A közös származás, s elhivatottságukba vetett szilárd hit. A Habsburgok a középkortól egészen a huszadik századik kerek hét évszázadon át uralkodtak, hosszabb ideig, mint Európa bármely más dinasztiája. E folytonosság keltette életre a még ma is létező Habsburg mítoszt, amellyel számos helyen találkozhatunk, a spanyol Escorialban éppúgy, mint a prágai várban, Triesztben és Budapesten vagy az ősi császárvárosban, Bécsben. Kik voltak ők? Milyen érdekek és eszmék vezették őket? Milyen forrásból merítették az erőt, amely által Európa egyik leghatalmasabb dinasztiájává emelkedtek? A Habsburgok a Rajnától érkeztek a Duna mellé, ahol ideális feltételekre leltek soknemzetiségű birodalmuk kiépítéséhez. 1273-ban Aachenben koronázták német-római királlyá az első Habsburg uralkodót, Rudolfot, aki az 1278-as morvamezei gőzelmével alapozta meg a Duna-menti monarchiát. Rudolf utódai 640 évre megtelepedtek Ausztriában. A Habsburgok ezt a területet tették meg soknemzetiségű birodalmuk központjává, amely így puszta földrajzi névből politikai fogalommá vált. Békében vagy háborúban a Habsburgok állandóan jelen voltak a kontinens történéseiben. Övék a legeurópaibb dinasztia, ők kötődtek legtöbb szállal a térség országaihoz, kultúrájához. Az idők során a legkülönbözőbb lelkialkatú uralkodók bukkantak fel a családban - félénkek és agresszívak, pragmatikusak és fantaszták -, azonban egyben mindegyikük azonos volt: soha nem vonták kétségbe saját legitimitásukat, vagyis született jogukat a császári és királyi koronára. 1918-ban a k.u.k. Monarchia halálát ünnepelték, ma a közép-európai "Kákánia" szellemi és kulturális újjáépítését követelik a nosztalgizálók. Minél távolabb kerül tőlünk a Habsburg Monarcia időben, annál jobban elbűvöl bennünket történelmi modell értéke. A soknemzetiségű birodalom letűnt formája mögött felrémlik a dunai monarchiához fűződő utópia: lehet, hogy az "Európai Egyesül Államok" előfutárát üdvözölhettük benne? Lehet, hogy csak most teljesül be a Habsburgok történelmi missziója? A könyv ezekre a kérdésekre is megpróbál választ adni: egy dinasztia felemelkedéséről és bukásáról, de elsősorban a kortársakra és az utókorra gyakorolt hatásáról mesél.

Marco Livingstone - Pop ​Art: A Continuing History
Pop ​art brilliantly blended the banal and the mythic, creating the most genuinely popular movement in modern art. Marco Livingstone's comprehensive history charts the international development of Pop from its origins in the 1950s and 1960s, and illustrates the work of more than 130 artists, much of which was previously unpublished. The serious and provocative intent of Pop artists is no longer in doubt, and it is now clear that Pop exerted a strong influence on subsequent developments in art. Pop's open attitude to subject matter, style, and technique eliminated dichotomies between high and low art, representation and abstraction, and between the small world of art experts and a wide enthusiastic public. Embracing consumer culture in its attention to brand-name products, comics, and movie stars, artists such as Johns, Liechtenstein, Oldenburg, Rosenquist, Ruscha, and Warhol expanded the range of imagery and technique. The many varieties of Pop inspired a younger generation of artists, includingHaring, Koons, Opie, and Salle, who produced work that was deeply indebted to Pop's attitudes and form.

Tilman Osterwold - Pop ​Art
TASCHEN's ​25th anniversary ? Special edition! Large-format hardcover edition at a special bestseller price ?Everything is beautiful, ? raved Andy Warhol, in raptures at the glamour of modern life, consumer society, and the world of the media and its stars; his proclamation can be considered the maxim of the pop generation, which included artists Jasper Johns, Roy Lichtenstein, Claes Oldenberg, Robert Rauschenberg, James Rosenquist, Tom Wesselmann, and Richard Hamilton, among others. The pop artists of the 1960s had a profound effect on the cloth of art history and their influence can be clearly seen in art today. Here, Tilman Osterwald explores the styles, themes, and sources of pop art around the world.

Steven Pinker - Az ​erőszak alkonya
"…valószínűleg ​most éljük az emberiség történetének legbékésebb napjait." Ember embernek farkasa, a világ napról napra rosszabb hely, sorozatosak a bűncselekmények, háborúk zajlanak, szinte folyamatos a terrorizmus – ez a hírolvasó mindennapi tapasztalata. Steven Pinker a korábbi műveiben kifejtett eredményeire alapozva az erőszak és az erőszakmentesség pszichológiáját járja körül, és arra az eredményre jut, hogy az évszázadok során az erőszak – az általános közhangulat ellenére – valójában csökkenő tendenciát mutat. Ahogy lassanként megértjük az erőszak visszaszorulását, más színben tűnik fel előttünk a világ: a múlt már kevésbé látszik ártatlannak, és a jelen kevésbé sötétnek. Pinker a felvilágosodás védelmére kel, miközben sorra dönti le az erőszak természetével kapcsolatos mítoszokat. A 2011-ben megjelent könyv azóta is óriási hatással volt az olvasókra. Megdöbbentően jó könyv. – NICHOLAS D. KRISTOF, THE NEW YORK TIMES Ha megértjük ezt a korokon átívelő jelenséget, folytathatjuk a békéhez vezető utat. – MARK ZUCKERBERG Az egyik legfontosabb könyv, amit valaha olvastam. – BILL GATES A felvilágosodás legnagyobb gondolkodóinak műveihez mérhető alkotás. (...) Az angyalok nyelvén szól hozzánk. – THE ECONOMIST

Sylvie Forestier - Mikhail Guerman - Marc ​Chagall
E ​könyv segítségével, amely megújítja Chagall akadályokat nem ismerő, ellenállhatatlan sodrású alkotásainak értelmezési lehetőségeit, a XX. század talán legegyénibb művészéről alkotott képünk még pontosabbá válik. Munkáinak ez az újfajta megközelítése, amelyet oroszországi gyűjteményekben őrzött és ez idáig publikálatlan képei illusztrálnak, elsősorban azt bizonyítja, hogy a festészet e lázadó művész számára mindenekelőtt egyéni kalandot, a képzelet szárnyalását jelentette. E kötet a huszadik század legjelentősebb orosz származású festője, Marc Chagall pályakezdő éveinek páratlan méltatása.

Mikhail Guerman - Vaszilij Kandinszkij
1921-ben, a németországi Weimarba való visszatérésekor A szellemiség a művészetben című könyvében Kandinszkij (1866-1944) kifejtette művészettudományi elméletét. A Bauhausban eltöltött idő a művész legtermékenyebb korszaka volt, ekkor a világ jobban megismerhette alkotószellemét. E nagyméretű kötet vezetésével festményein keresztül felfedezhetjük Kandinszkij munkásságának gazdagságát, amely által nemzetközileg ismert festővé vált.

Ismeretlen szerző - Az ​1916. június havában betiltott Feminista Kongresszuson el nem mondott beszédek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Újvári Béla - Kalló ​Viktor
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Louis Althusser - Olvassuk ​Marxot
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.


Elérhető példányok

A felhasználónak nincsenek elérhető könyvei jelenleg.


Sikeres passzolások

Ezek a felhasználó sikerrel lezárt rukkolásai, amelyek passzal végződtek.

összes (490)

Ács Irén - Dogossy Katalin - Azok ​a jó kis hatvanas évek
Ezt ​te úgyse érted, mama, szokta mondogatni egyetemista fiam. És igaza van. Egyre több dolgot nem értek. Nem értem, hogy működik a pentium processzor, nem értem, miért kell SMS-üzeneteket küldeni órán a haveroknak, akikkel úgyis együtt ebédel a menzán, nem értem, miért kell a számítógép képernyőjén kis kockában nézni a tévét, miközben a másnapi zárthelyire készül, valamint gyülölöm azt is, ha a zsebemben, táskámban, autómban örökké megszólal a mobiltelefon. Nyilvánvaló, hogy ez az új évezred már nem az én évezredem. Alaposan elavultam. Véglegesen és korszerűtlenül huszadik századi vagyok. Tátott szájjal bírok álldogálni ódon antikváriumok polcai előtt, a mai napig megszagolom a könyvet, mielőtt olvasni kezdem. Kilel a hideg a plazákban és szupermarketekben. Nagy ívben elkerülöm a multiplex mozikat. Szeretném elmondani huszonéves fiamnak, hogy annak idején jó volt ott ülni a meleg szobában és nézni, amint a rádió zöld macskaszeme világít, miközben Miska bácsi levelesládájából mesélt. Szeretném elmondani, hogy nem jártam síelni Ausztriába, csak az erdő szélére szánkózni. Nem volt vízhatlan hótaposóm, csak magas szárú, barna, fűzős cipőm, mégse fáztam. Vagy ha fáztam, hát rohantam hazáig, ahol nagyanyám a sparhelt mellett, az ócska karosszékben szundikált. Szeretném elmondani, hogy mennyire gyűlölöm a televíziókból kiömlő készre gyártott képeket és érzelmeket, az egy sablonra készülő gondolatokat és az egymást törlő információkat. S kicsit se szeretem, hogy rám telepszik ez az egész gépesített, turbósított, elektronizált világ. Sokáig azt gondoltam, mégse mondom el, mert úgyis csak az lesz a válasz, mama, te ezt nem érted. Aztán meggondoltam magam. Maradjon abból a régen volt világból emlék azoknak, akik velem együtt átélték, és valami azoknak, akiket érdekel, hogy milyenek voltak azok a sokat vitatott, jó kis hatvanas évek. Dogossy Katalin Dogossy Katalin huszonöt éve újságíró. Az Új Tükör, a Képes 7 munkatársa volt, a rendszerváltás óta a női sajtónál dogozik. Eddig egyetlen könyve jelent meg, Baj van a gyerekkel címmel. A kötet fotói Ács Irén archívumából valók. A fotóművész huszonöt éven át dolgozott az 0rszág-Világ szerkesztőségében.

Horváth György - Bartha ​László
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lev Tolsztoj - Anna ​Karenina
Sok ​regény szól a házasságtörésről, mind közül a leghatalmasabb Tolsztoj Anna Kareniná-ja. Karenina szerelmét és megsanyargatását egy évszázad múltán is közel érezheti magához az olvasó, noha az Anna körül zsibongó nagyvilági társaság elegáns könyörtelenségének rajza immár csak híradás az elsüllyedt történelemből. "A világirodalom legnagyobb társadalmi regénye" - Thomas Mann méltatta így az Anna Kareniná-t - egyszerre volt Tolsztoj művészi búcsúja a szerelemtől és gondolati előkészülete a prófétaszerepre. Egy kötetben szinte két regény: Annáéban Tolsztoj elmondhatta mindazt, amit az érzéki rajongásról egyáltalán tudott, és amit csak művészi alakban mondhatott el, Levinében pedig megfestette önarcképét, a helyzetével erkölcsileg meghasonlott földesúrét, akinek önvizsgálatát és felismeréseit később már csak röpiratok nyelvén vagy a gondolatnak szigorúan alárendelt szépprózában tudta megfogalmazni.

Maria Treben - Női ​betegségek
Némely ​asszony sok bajtól kímélhetné meg magát, ha időnként elfogyasztana egy csésze cickafark-teát, mondotta Sebastian Kneipp atya, utalva a cickafark gyógyerejére a nők gyógyításában. Maria Treben az "Isten patikáriusa" e könyvében a női betegségekkel kapcsolatos tapasztalatait tárja fel. Valóságos bőségszarut kínál a megelőzéshez, a kezeléshez és a gyógyításhoz, kezdve a serdülőkorú leányok gondjaitól egészen a változás évéig. A receptúrákon kívül a szerző értékes tanácsokkal szolgál a gyógynövények felismeréséhez, gyűjtéséhez és tárolásához, nemkülönben a teakeverékek és egyéb házi szerek összeállításához.

Covers_223419
4

Ismeretlen szerző - A ​régi Anglia hétköznapjai
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Erich Maria Remarque - Csend ​Verdun felett
...Bühler ​rohanva megkerülte a mellvédet és kétségbeesetten megpróbálta figyelmeztetni. De késő volt. Az őrnagy már tüzelt. Egy vékony fiatal hang kiáltása hallatszott, és a test visszahanyatlott az árokba. Egy pillanatig szorongató csend támadt, utána ordítás hallatszott, és megindult a megsemmisítő támadás. "Lőjetek! Jönnek!", kiáltotta az őrnagy. Ekkor mi is tüzet nyitottunk. Töltöttünk és lőttünk, mint az őrültek, töltöttünk és lőttünk, hogy csak túl legyünk már azon az iszonyatos pillanaton. Az egész front mozgásban volt, az ágyukat is bevetették, és ez így ment egész éjszaka. Reggelig tíz embert vesztettünk, köztük volt az őrnagy és Bühler is...

Jhumpa Lahiri - Beceneve ​Gogol
Az ​1967-ben, Londonban született írónő első novelláskötete (Interpreter of Maladies címmel) 1999-ben jelent meg, és azonnal elismerés övezte. 2000-ben megkapta a Pulitzer-díjat, a PEN Hemingway-díját, O. Henry-díjra jelölték, novelláit közölték A legjobb amerikai novellák című kötetben. Első könyvét több mint 600 ezer példányban adták el. Amikor Jhumpa Lahiri, az Indiából Anglián keresztül érkező bevándorlók gyermeke óvodás lett Kingstonban, a szülei elmondták az óvónőjének, hogy a keresztneve csupán egy becenév. Bengáliban a beceneveket csak a család és a barátok használják otthon és intim körben. Minden becenévhez tartozik egy úgynevezett jó név, a külső világ számára azonosításul szolgáló hivatalos név. Lahirinek két hivatalos neve van: Nilanjana Sudeshna. Ezek szerepelnek az útlevelében és a születési bizonyítványában, és szülei ezeken a neveken íratták be az iskolába is. A tanár azonban nem volt túlságosan a formalitások híve. – Ez így elég hosszú név – mondta, és úgy döntött, hogy könnyebb kiejteni a „Jhumpát”. Harminc évvel később felhasználja ezt a jelenetet a The Namesake című regényében, amely nemcsak az első regénye Lahirinek, hanem az első könyve, amióta az Interpreter of Maladies című elbeszéléskötetével elnyerte a Pulitzer-díjat. „Jhumpa Lahiri tiszta, eleven, döbbenetesen pontos és áttetsző stílusú könyve egyedi, lebilincselő élmény. A szerző valahol a regényében Dosztojevszkijt idézi, aki ezt írta, mindannyian Gogol köpönyegéből bújtunk elő. Ha ez a mondás valakire igaz, akkor az a valaki pontosan Jhumpa Lahiri!” – Greskovits Endre, Holmi 2004/3 "... A névadást illetően úgy határoztak, hogy ezt a tiszteletre méltó feladatot meghagyják Ashima nagymamájának, aki már nyolcvanéves is elmúlt; eddig is ő nevezte el mind a hat, a világban szerteszét született dédunokáját, és most kimondottan izgalomba jött attól, hogy a családban talán az első fiúnak is ő adhat nevet. ... Noha ezt a levelet már egy hónapja, júliusban elküldték, még mindig nem érkezett meg. Ashima és Ashoke nem aggódott emiatt különösebben. ... A név ráér. Az sem szokatlan, ha évek telnek el, mire meghatározzák az igazi nevet, a lehető legjobb nevet. Mellesleg úgyis mindig a becenevek oldják meg a gondot. ... A becenév a gyermekkor kitartó öröksége, emlékeztető arra, hogy az életet nem kell mindig olyan véresen komolyan venni. Emlékeztető arra is, hogy egy név nem minden. ..." "... A jó hír, hogy másnap reggel Ashima meg a baba hazamehetnek. A kevésbé jó hír pedig, hogy Mr. Wilcox, a kórház szülészetének anyakönyvi illetékese közli velük: nevet kell választaniuk a fiuknak. Merthogy, tudják meg, Amerikában babát a kórházból születési anyakönyvi kivonat híján haza nem engednek. Ahhoz meg név kell. ... Az ajtó becsukódik, és ez az a pillanat, amikor Ashoke némi borzongástól kísérve - mintha mindvégig tudta volna - ráébred arra, mi lenne a fia számára a legtökéletesebb becenév. Emlékszik az ujjai közt görcsösen szorongatott lapra, a szemébe tűző fény sokkjára. S most először nem rettegésben, hanem hálával emlékszik arra a pillanatra. - Szervusz, Gogol - suttogja, s a gőgös kis arcocska meg a szorosan becsomagolt test fölé hajol. ..."

Harsányi Zsolt - Mathias ​Rex
A ​legendák Mátyás királyát írta meg Harsányi: az álruhában járó, keménykezű, de igazságos, a trónra született uralkodót. Ez a Mátyás harcra és tudományra nevelődött: országa első bajvívója, s műveltsége, gyors észjárása tudósokat megszégyenítő. Apja - a család hite szerint Zsigmond király természetes fia - a törekvő Hunyadi János és bátyja, a Czillei-Gara szövetség áldozatául esett László a lovag eszményképei, a királyé azonban Nagy Lajos is, Zsigmond is: erős hadsereget, fejlett gazdaságot, virágzó tudományt és művészetet akar. Titkos álma, a német-római császárság űzi, hajtja egyre nyugat felé, miközben már a török is készülődik. A nemzeti király mítoszát Harsányi ügyesen egyezteti, kapcsolja össze a történeti valósággal. A modern történeti kutatások, elsősorban Szekfű Gyula, Mályusz Elemér eredményeit az életrajz, a történelmi regény színes, vonzó módszerével közvetítette olvasóinak. Mátyás királya hús-vér ember, reneszánsz zsarnok, szerelmében megcsúfolt, meggyötört férfi, fiáért aggódó, büszke apa.


Sikeres happolások

Ezek a felhasználó sikerrel lezárt happolásai, amelyeket átvett. Reméljük rerukkolja azokat, amiket elolvasott. :)

összes (493)

Johan Huizinga - Hollandia ​kultúrája a tizenhetedik században
A ​világhírű szerző egyik legfontosabb írását veheti első ízben kézbe a magyar olvasó. A kötet alapját Huizinga 1932 januárjában német közönség előtt tartott három előadása képezi. Jelen kötetet a Huizinga által átdolgozott holland eredetiből fordítottuk. A szerző hat fejezetben elemzi Hollandia történelmét, gazdaság- és művelődéstörténetét, művészetét, az egyházi élet szerepét a térség kultúrájában, a mindennapi élet alakulását, kutatja Hollandia virágkora létrejöttének és elmúlásának okait, az úgynevezett Arany Évszázadot.

Henri Pirenne - A ​középkori gazdaság és társadalom története
Henri ​Pirenne (1862 - 1935) azok közé a történészek közé tartozik, akik átformálták a 20. század történetírását, kijelölték új irányait. Az Annales alapítóinak belga barátja és mestere különösen a középkori városi intézmények és társadalmi rétegek, az ipar és a kereskedelem kutatásában ért el lényegi eredményeket. A középkori gazdaság és társadalom története talán legnagyobb hatású szintézise, mintegy összefoglalása kutatásaink. Benne sűrítve, de élvezetesen kifejtve megtalálható valamennyi tézise, melyet a középkori források fél évszázados tanulmányozása során kimunkált. Pirenne úttörő jelentőségű gondolatai termékenyítően hatottak és hatnak ma is a történetírásban.

Polányi Károly - Kereskedelem, ​piacok és pénz az ókori Görögországban
"E ​mű célja, hogy az egyetemes gazdaságtörténetből kiindulva átfogó újraértelmezését adja az emberi megélhetés problémájának" - írja a világhírű magyar származású gazdaságtörténész, Polányi Károly töredékekben fennmaradt s csak halála után, 1977-ben megjelent művében. Kötetünk ebből a műből válogat. Részletek olvashatók a mű elméleti alapvetéséből, elsősorban azok a fejtegetések, amelyek új mozzanatokat tartalmaznak a magyarul már megjelent Polányi-írásokhoz képest. Teljes egészében közöljük viszont a Kereskedelem, piacok és pénz Hellászban című tanulmányt, amely egy tervezett, s a szerző halála miatt félbeszakadt esettanulmány-sorozat első darabja. Noha a szerző saját bevallása szerint nem volt "szakértője" az antikvitásnak, talán éppen ez a kívülálló pozíció s a hozzá társuló elfogulatlan szemlélet juttatja új, lényeges belátásokhoz az ókori gazdaság szerepét és szerkezetét illetően. Meggyőző elemzései nyomán másként látjuk a klasszikus görög kultúra és irodalom alkotásait is, s új megvilágításba kerül a kor számos politikai eseménye és intézménye. Nem lezárás tehát, inkább kiindulópont Polányi Károly utolsó műve - kiindulópont, amelynek ígéretét, követve vagy nem követve, ám mindenképpen szem előtt tartva az ő útmutatásait, a tanítványoknak kell beváltaniuk.

P. J. Blumenthal - Kaspar ​Hauser testvérei
Kaspar ​Hauser, az emberektől elzártan nevelkedett fiú történetével korától kezdve egészen napjainkig rengeteget és rengetegen foglalkoztak. A különös vadember és a hozzá hasonlóan emberektől elvadultan felcseperedett, valódi Tarzanok és Mauglik meséjét néhányan csupán elrettentő kuriózumként borzongták végig, holott ezek a rémmesék valójában az emberi lét legkomolyabb kérdéseit feszegetik. Vajon eleve gyengeelméjűnek születtek ezek a szerencsétlenek, vagy a társadalomtól, az emberek közösségétől való elszakadás fejlesztette vissza eredetileg velük született képességeiket? Elsajátítható-e felnőttkorban az emberi viselkedés, a beszéd, a társadalmi együttélés szabályrendszere? Egyáltalán, mi teszi az embert emberré? A születés vagy a neveltetés? P. J. Blumenthal író-újságíró a témában egyedülállóan gazdag anyagot gyűjtött össze: száz, kisebb-nagyobb részletességgel feldolgozott esettanulmány segítségével mutatja be a Kasparhoz hasonló gyermekek különös fogadtatását a társadalomban és az esetük kapcsán felvetődő legfontosabb problémákat.

Kenneth Janda - Jerry Goldman - Jeffrey M. Berry - Az ​amerikai demokrácia
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Márai Sándor - Az ​idegenek
Harmadsoron ​az «idegenekről» szól ez a könyv. Az idegenekről, akik egy reggel megszállják az alvó várost, eltelepednek rajta, mint egy bacillus-kolónia, és nincs menekvés. Itt válik ez az álom- és lényekregény, amely hol csak súrolja, mint a repülő, szemével a földi dolgokat, hol a végső közös gyökerekből szív fel különös virágba borító nedveket, konkréttá és reálissá, magyarrá. Az idegenek kezébe veszett magyarság regénye, irredenta-regény. Vannak témák, amelyek olyan egyéniség-alázóan közösek és olyan minden művészin túlmeredően monumentálisak, hogy az igazi írók általában idegenkednek tőlük és átengedik őket lelkes műkedvelőknek vagy ügyes tollászoknak. Ilyen téma volt elsősorban a háború és azután ami a háborúból ránk maradt, az ország feldarabolása. Bármennyire is mindannyiunk életébe belevágó tény ez, az ujjunkon lehetne megszámlálni az igazi alkotásokat, amelyek foglalkoznak vele, félek, hogy egy kezünk ujjain. Külön nehézség, hogy azok az írók, akik elcsatolt területen élve, legkivált volnának hivatva megírni az ottani magyarság sorshelyzetét, politikai okokból, igen érthető módon, nem beszélhetnek arról, amiről beszélni bizonyára a legégetőbb lelki kényszer volna a számukra. Márai abban a szerencsés helyzetben van, hogy onnan jött, de független minden odaáti vonatkozástól és végre megírhatja, amit meg kellett írnia.(Szerb Antal) Ahogy Thomas Mann-nál is megfigyelhetjük a különböző polgár-nemzedékek bomlását, hanyatlását, válságát, hasonlóképpen ábrázolja Márai a Garren-regényekben a polgárok megváltozását, eltorzulását, 1930-tól kezdve azonban Márai az élő regényirodalom élére lendült. A "Zendülők" már kétségtelen remekmű volt: nagy lélektani felkészültséggel írt, feszülten izgalmas regény kamaszkorú fiúkról, akiket visszarettent a felnőttség, amely menthetetlenül következik. És erre következett a már felnőtt fiatalok magányának regénye, párizsi élményeinek lecsapódása, az "Idegen emberek". - Vannak olvasók, akik ezt a két korai regényét szeretik legjobban. Holott az igazi nagy művek a polgári életforma történelmileg-lélektanilag hiteles látleletei. Egy önéletrajzi regénnyel kezdődik: az "Egy polgár vallomásai"-val. A következő évek nagy kompozícióiban már általánosítva a magánélményeket, egy család - Garrenék - történetében rajzolja kötetről kötetre a polgári, pontosabban a középeurópai, legpontosabban a magyar polgári lét társadalmi és lélektani helyzeteit. A "Féltékenyek" és folytatásképpen már a háború alatt és után írt "Sértődöttek" számos kötete színvonalban és hitelességben semmivel sincs mögötte az európai nagy polgárcsalád-ábrázolásoknak, Thomas Mann "A Buddenbrook-ház"-ának és Martin du Gard "A Thibault-család"-jának. Ha ezt a három nagy ciklust együtt, egymás után olvassuk, a legmagasabb művészi színvonalon, dokumentumszerűen élhetjük át a párhuzamot is, a különbséget is a német, a francia és a magyar polgári lényeg között. - Tulajdonképpen a polgári létnek ezt az ábrázolását egészíti ki élete második felében kötetről kötetre épített "Napló"-iban. Mintha egyetlen véghetetlen regényfolyam volna, amit saját élményeiről, a világ jelenségeinek kommentálásáról és a maga teremtette Garren-család létének változatairól ír. A Színház című hetilap 1947/41-es számában ekként nyilatkozott Márai (az első kiemelés tőle, a többi a magunké!): „Karácsonyra jelenik meg a Sértődöttek című regényem. (...) három kötetben lezár egy élménykört (...). A » Sértődöttek« -ben a két első rész alakjai és problémái élnek tovább, természetesen más életkorban és másféle problémák között. Mint minden család- és nemzedékregény, a » Sértődöttek« is az idő kérdéseire szeretne felelni: egy család sorsa belenő az időbe, annak végzetébe, s együtt érik, épül és pusztul vele” (idézi: Fried István: Márai Sándor titkai nyomában, Salgótarján, 1993. 77.). Kitetszik ez idézetből: a Garrenek az író elképzelése szerint is Garrenek, vagyis a polgárlét sűrítményei, szimbólumai. Mitikus hősök, kiknek életkora (szemben például Thomas Mann Buddenbrookjaival avagy Martin du Gard Thibault-fivéreivel) nem igazodik a hétköznapokban érvényes időszámításhoz; nem ismerik az idő törvényeit, irreverzibilis voltát, olyanok, mint – Ady szavával szólva – „... akinek nem egy ifjúsága van, de váltogatja az ifjúságokat” (vö.: Ady Endre: Az irodalomról. Bp., 1961. 358.). Innen nézvést érthető meg, hogy a Garrenek – ámbár családtörténetük, rokonságuk, emberi kapcsolataik sora (stb.) változatlan marad – miért nem korosodnak, miért nem igazodik életük a kronológiához, miért mozoghatnak oly szabadon és fesztelenül a históriai időben s a személyes létidőben. Márai Sándor a maga korában is prófétának bizonyult, évekkel előbb megjósolta a nagy világégést, ebben a könyvben pedig azt, hogy milyen lesz a háború utáni világ. Hogy a béke nem lesz más – Blake-kel szólva –, mint „kölcsönös rettegés”. Aki szegény, az így vagy úgy előbb-utóbb valamilyen formában kénytelen prostituálódni, a gazdagok pedig a politika, a hatalom „stricijei”, akik az erkölcsi szakadékba „futtatják” bérrabszolgáikat. legújszerűbb és leghitelesebb ebben a műben a különféle tudatállapotok, az alig megfogható fizikai-fiziológiai-pszichológiai érzetek, impressziók s a tárgyi-környezeti atmoszféra leírása. Márai a legnehezebbre vállalkozik: a megfogalmazhatatlan megfogalmazására, az alig kifejezhető pontos szavakkal való rögzítésre. "Túlzott és erőltetetten nyugtalan volt, ami most kezdődött az ablak előtt. Még nem volt neve, de már érezni lehetett, hogy név nélkül is hatalmas, mint a tenger vagy a tömeg." – gondolja a vonatban a Németország felé utazó Garren Péter. A Jelvény és jelentés (1948) ennek a valaminek "ad nevet", ezt próbálja meghatározni és megfogalmazni. Márai mindig, minden művében ezt a valamit keresi: az élet nehezen tudatosítható, racionálisan nem értékelhető mozzanatait; mindazt, ami az ember társadalmi léte, egyénisége, érzékelhető és megfogalmazható fizikai-szellemi valója mögött helyezkedik el. A ciklus első kötetét (A Zendülők, Féltékenyek) ismerők közvetlen folytatásként vehetik kézbe ezeket az írásokat. Garren Péter apja betegségének hírére érkezett meg szülővárosába, amely természetesen a némileg stílízált (így pl. a tenger partjára helyezett) Kassa, amelyet már meghódítottak "az idegenek". Márai persze nem a Trianon utáni helyzetet kívánja ábrázolni, sokkal egyetemesebb nézőpontból mutatja be azt a folyamatot, ahogy egy régi polgárváros, egy sok száz éves organikus fejlődés végpontjára érkezett, csodálatos "műalkotás" nemcsak hódítók birtokába jut, hanem saját magától is elidegenül. Nem történt semmi "tragédia", nincs vérengzés, súlyos elnyomás, semmi látványosan hódítói akció. Csak éppen egy szerves élet szűnik meg kimondhatatlanul, inkább csak a hatodik érzékkel felfoghatóan. Péter apja meghal, és vele együtt elmúlik e műfajtalan művész műve is: maga a város. Még egyetemesebbé, még történetfilozofikusabbá teszi a problémát a Sértődöttek első kötete. Garren Péter épp Párizsban él és író (Márai sok önéletrajzi elemét is belelopott ebbe a regénybe), amikor meghallja a "hangot", Hitler hangját a rádióból. Szó nincs még világháborúról, még az sem tudható, mi fán terem a nácizmus, de valami "elkezdődött". Ennek az "elkezdődésnek" a regénye a Sértődöttek első része. És ami elkezdődött, az ezúttal nemcsak egy város, nemcsak egy életforma, hanem egy egész hatalmas kultúra, a polgári Európa kultúrájának halála. Hatalmas mű A Garrenek műve, de persze az egészet ismerni kell teljes értékű befogadásához. A regényciklus darabjai (A zendülők kivételével) nem olvashatók külön-külön vagy tetszőleges sorrendben.

Gyáni Gábor - Magyarország ​társadalomtörténete II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Boris Vian - És ​mindez a nők miatt!
Maszkabál ​a 17 éves Gaya tiszteletére. A vendégek: Washington aranyifjúsága. F(őhős) bő szoknyája redőiből elővillanó epilált lábszáraival, kihívóan ágaskodó gumidudáival megigézi az estély hímjeit. Ő azonban a XV. Lajosnak álcázott Florence-t szemeli ki, akiben szapphói érzelmek gerjedeznek. Gaya büszkén feszít Undok Langyó jobbján, majd mindketten eltűnnek. F. régi, ám ifjú barátnőjére igen megroggyant állapotban talál. Hamvas bőrét tűszúrások nyomai csúfítják. Morfium! F., az alkalmi travesztita, ágaskodó szomorúságától hajtva, Florence karjába menekül.. A Köpök a sírotokra!, az Öljünk meg minden rohadékot! és a Minden hulla fekete után a Boris Vian-sorozat utolsó kötete sem szokatlanabb az előzőeknél. Egyetlen szóval jellemezve: fergeteges!


Saját könyvtárban

Ezek a felhasználók jelezték, hogy megvan nekik a könyv.

összes (612)

Újvári Béla - Domanovszky ​Endre
Domanovszky ​Endre 1955-ben festette a dunaújvárosi Vasmű bejáratának freskóját, amely azóta is a szocialista magyar képzőművészet egyik legnagyobb szabású alkotása: az erő és a szenvedély lenyűgöző festői ötvözete. Domanovszky csaknem öt évtizedet felölelő pályája azonban jóval korábban indult. Művészi indulásakor megérintették a neoklasszicizimus időtlenséget sugalló, zárt, grafikus formái, majd a természet ihletésére lírai, idillikus tájakat, finom érzelmektől átszőtt csendéleteket festett. Realizmusa az 50-es években bontakozott ki. Heroikus emberábrázolását később felváltotta az érzelmek és szenvedélyek dinamikus, olykor már tárgyiatlan festői világa. Domanovszky az intimebb jellegű táblaképfestészet mellett szakavatott mestere volt a monumentális műfajoknak is. Több jelentős sgrafittót, üvegmozaikot készített, de vizuális élményeit a leghívebben talán a gobelin tolmácsolta. Ujvári Béla tanulmánya végigkíséri Domanovszky teljes festői útját 1929-től az 1974-ben festett, tragikus sugallatú "Utolsó kép"-ig.

Sánta Ferenc - Isten ​a szekéren
"A ​szegénység a Sánta Ferenc szívében egyben a magyar népet is jelenti. A magyar épet, amely olyan iszonyú ideig élt a szegénységben, hogy Isten ellen való vétek több szegénység a számára, ha csak egy cseppnyi is" - Szabó Pál írta így, amikor Sánta Ferenc legelső novelláival, a Sokan voltunk-kal, a Kicsi madár-ral jelentkezett. És valóban: már az ötvenes évek legelső novellái is azt bizonyították, hogy elhivatott ember a szerző, olyan író, akinek megadatott látnia sötétet és ragyogást, földet és csillagot. S olyan ereje van, hogy lávákat érezni, tüzes alvilági folyókat, mikor épp csak egy kicsi öregember szól, vagy egy énekes kisgyerek mondogatja, amit kigondolt, és amit ki kell mondania... Nagy utat tett meg azóta; regényei, filmje, a Farkasok a küszöbön című kötetben összegyűjtött újabb novellái - minden megjelent írása visszhangra talált. Az életadó fának, a szegényparaszti világnak növekedését, hajtásait követte tovább, s új témák is jelentkeztek közben, új hősökkel. Sánta ma már egyre inkább a mindnyájunkra érvényeset vizsgálja, azt, ami közös: a helytállást az emberi próbákon. Az igazat keresi újból és újból - egyre nagyobb súllyal, kristálytiszta logikával és szigorú tárgyilagossággal. Mintha valósággal szaggatnák hőseit, mintha tüzes vassal égetnék testüket-lelküket - mert nincs kímélet a számukra. S különösen nincs azok számára, akiket vállal, akiket szeret. Halálosan súlyos a harc, mindegyik novellájában gyötrelmes a próba, holott olykor nem több egy beszélgetésnél, terített asztal mellett, haragoszöld szőlősorok között... Fájdalom, szégyen, erőszak és hazugság szorításában jelképessé tágulnak és végigrajzolódnak a lélek útjai, tökéletes pontossággal és tömény sűrűséggel. S mint ahogy lélegzetet veszünk, olyan csendesen szól arról, ami egyszerű és szép: az isteni adományról, hogy szeretni tudunk, hogy hitünk van, s hogy olykor jók is vagyunk. Ahogy Gyergyai Albert írja: "Miközben megvonnám Sánta Ferenc arcának legállandóbb vonásait - nyelvi varázsát, mesélő kedvét, komponáló, tömörítő, helyzetteremtő tehetségét, természetes ékesszólását, mely nem a retorikával, hanem a dialektikával rokon, úgy érzem, mindez csak függvénye, csak eszköze egy legfőbb tulajdonságának - csodálatos, erkölcsi érzékenységének."

Anna Langfus - Homokpoggyász
"Egyedül ​érkezel az elhagyott partra, Ahol csillag száll le homokpoggyászodra" - a Goncourt-díjas regény címét sugalló mottó André Breton két szép verssora. Mindenképpen találó: távoli partra érkezik a regény hősnője, Maria, mert Lengyelországban született, ott töltötte derűs gyermekkorát, onnan vetette a háború előbb koncentrációs táborokba, majd a felszabadulás után Franciaországba. Ide már egyedül érkezik; szüleit, szerelmesét meggyilkolták a németek. A "homokpoggyász", amit magával hurcol, gyötrően nehéz: félelmetes emlékek, iszonyatos lázálmok, fájdalmas ifjúkor - ezt nem tudja felejteni, ez roncsolta szét az idegrendszerét, ez ivódott be sejtjeibe. Céltalanul él Párizsban, mindentől és mindenkitől irtózik, a valóságos külvilág idegen tőle. A külvilág azonban él, lüktet, vajúdik. Baráti kezek, szerelmes, ölelő karok nyúlnak utána, még a közönyös természet is segítségére siet: a csodálatos dél-francia táj, a mindig kék ég, a mindig zöldellő hegyoldal ölébe fogadja. Vajon lesz-e ereje Mariának újból beilleszkedni az emberi közösségbe? Anna Langfus vérbeli prózaíró, néhány vonallal remek arcképeket rajzol, korszerű eszközökkel tömören vázol fel egy-egy környezetet. És ami a legmegkapóbb az önéletrajzi fogantatású _Homokpoggyász_-ban: a regény szemérmes, visszafogott hangja, a hősnő tétova mozdulataiban, emlékképeiben, erőtlen társ-keresésében, a gyermekkor tűnt édenét kereső illúziókban megbúvó költészet, az a fájdalmas, szomorú tépett líra, amely végigkíséri a történetet.

Vaszary_gabor_monpti_12
elérhető
3

Vaszary Gábor - Monpti
"Tudom, ​hogy egyszer gazdag ember lesz belőlem, csak késő lesz egy kicsit. Gyomorbajos, keserű öregúr leszek: - Jean, nem vagyok itthon senkinek. Megértetted? Igenis, méltóságos uram. Ha összetalálkozhatnék a Szent Jakab utcában megöregedett önmagammal, aki leszek, elébe állnék itt, az olasz csemegeüzlet előtt. - Öregúr, állj meg egy pillanatra. Odaadom neked az ifjúságom, amire most nincs szükségem. Aki öreg, az biztos, hogy nem éhes mindig. Ezer frankért még a gyomorbajt is átveszem tőled. Ötszázért is átveszem. Ne menj el, százért is." Így alkudozik Vaszary Gábor keserédes történetének főhőse, a szeretni való, könnyelmű fiatalember, a "tisztességükkel küszködő" párizsi lányok kedvence, akit a könyvsikerből készült film nézői is a szívükbe zártak. Az 1930-as évek "párizsi" regényeinek írója nem sajnálta történeteiből pazar humorát és pikáns iróniáját sem, és bizonyára ennek eredményeképpen sikerült - látszólagos habkönnyűsége ellenére - az irodalom határmezsgyéjén belül maradnia.

Thomas Mann - Lotte ​Weimarban
Érdekes ​sorokat olvashatunk Thomas Mann Lotte Weimarban című regényéről _Pók Lajos_ közelmúltban megjelent _Thomas Mann Világa (Írók Világa sorozat)_ című könyvében. "A háború előtt, 1939 nyarán jár utoljára Európában. Southamptonból indul vissza egy amerikai hajón. Az indulás előtti vámvizsgálat során különös kalandja akad: vele van _Lotte Weimarban_ című készülő regényének a kézirata, s a papírok között annak az ebédnek ültetési rendje, amelyet Goethe adott Charlotte Kestner tiszteletére. Ez az ültetési rend kelti fel a kikötői tisztviselők gyanúját; nehezen sikerül velük megértetni, hogy nem valami titkos kémjelentésről, katonai felvonulási tervről van szó. A regényen egyébként már 1936 vége, a József-regény harmadik kötetének befejezése óta dolgozott. Goethe azonban - mint téma, élmény, előkép és szuggesztió - már kora ifjúságától foglalkoztatja; a regényben kialakuló Goethe-kép sok évtizedes élmény, töprengés kifejezése. Tehát életrajzi regény, amilyent már Emil Ludwig is írt arról a Goethéről, akinek szerelmeit az iskolában tanítják, mint a mitológia isteneiét? Kétségtelenül életrajzi regény, de mint ilyen, a műfaj azóta sem megközelített színvonalát képviseli. Mann életművében azonban korántsem egy éppen divatos regényfajtával való kísérlet ez a mű, sokkal több ennél. _Az azonosulás mitikus szélhámossága_ vonzotta ehhez a regényhez, sok kísérlet után, mint amilyen ifjú éveiben a _Nehéz óra_ című, Schillert idéző, de Goethének Schillerre nehezedő árnyékáról még többet elmondó novella és számos előadás volt. Az azonosulás indítékából s az azonosulásban önmaga alkotói, politikai problémáira választ kereső természetes gesztusokból következik, hogy a _Lotte Weimarban_ sokkal több életrajzi regénynél."

Antal Gábor - Fodor ​József
"Mily ​nagyszerű ifjúság: így jelentkezni, ily szép kötettel, ennyi szín-telítettséggel és ily hatalmas szóval! Mily lelkesítő a természetes bőség a száraz dogmatizmussal szemben, mennyire élet, magát-alakító és magát-akadályozó s gátjain is csak viharosabbra megdagadó áradás!..." Szabó Lőrinc szólt így 1927-ben Fodor József első verseskötetéről, a Lihegő erdők-ről. Mikes Lajos fedezte fel, és Tóth Árpád mutatta be első verseit 1923-ban, Az Est-ben. Amelyeket, miként a későbbieket is, valamennyit a temperamentum és az indulatok fiatalsága feszített. Teremtő nyugtalanság – ez talán a “legárulkodóbb” cím a sok Fodor-kötet egyikén. “Fodor József egész költészete ítélkezés, a tiszta ember ítélete a tisztátalan kor fölött…” Szerb Antal írta ezt róla 1942-ben, a Magyar Csillag-ban, s főleg azokra a harcosan humanista szellemű, a fasizmussal és a háborús uszítással szembeszálló versekre (s bátor újságcikkekre is) alapozta véleményét, amiket Fodor József a harmincas évek közepétől kezdve írt. “A magában tipródó, másokkal tusakvó most, élete kilátóján távlatban látja magát. A pátoszt meghitt és néha megrendült ünnepélyesség váltja föl…” Rónay György foglalta össze így a költő “verses naplójának” sajátosságát. Nemcsak a sokat emlegetett bölcsességnek, de a tisztultabb történelmi perspektívának is szerepe van abban, hogy Fodor József 1973-ban bekövetkezett haláláig ívelő-épülő költészetének termékeny kései szakaszában a harmónia és a derű is jelen van. És az önvizsgálat a legfőbb ihletője. Antal Gábor munkája a személyes kapcsolatra épül; a negyvenes évektől kezdve a költő és a publicista minden lépését közelről figyelhette meg. Jó kalauz – nemcsak a dacos költői vallomások hátterének felfedése révén, de a bőségben sorjázó kritikák szembesítésével is.

Rónay László - Devecseri ​Gábor
Devecseri ​Gábor még szinte itt él közöttünk, emlékével nap mint nap találkozunk, gyakorta forgatjuk köteteit, fordításait, amikor a korszak és az életmű kiváló ismerője, Rónay László megkísérelte, hogy felvillantsa előttünk e sokágú pálya, a kalandos művészsors teljes gazdaságát, hogy megidézze a költőt és az embert alkotásai és vallomásai tükrében. Korai lenne még eldönteni, hogy ebből a rendkívül sokágú életműből mi fog kihullani az idő rostáján, és mi kap új hangsúlyt. Egy bizonyos: Devecseri izgalmas - és úgy tűnik, felülmúlhatatlan - kalauz az antikvitásban. Újabb irodalmunkban elsőként mutatott példát arra, hogyan lehet korszerűen közeledni az antik kultúrához, hogyan lehet átmenteni és beépíteni a klasszikus költők világát mai műveltségünkbe. Rónay László a teljes életműnek ezt a darabját állítja előtérbe, és innen magyarázza a pálya többi ívét, hiszen a klasszikus kultúra vonzása érvényesül verseiben éppúgy, mint kései regényében, drámáiban vagy tanulmányaiban, életszemléletében éppúgy, mint tájékozódási kedvében. Az életmű irodalomtörténeti elemzése mellett Rónay László a pályatársak visszaemlékezései és az író vallomásai alapján feleleveníti

Galsai Pongrác - Csortos ​Gyula
Ki ​volt Csortos Gyula? Egyre többen lesznek, akiknek ez a név keveset mond, hiszen színpadon soha nem láthatták már. "Mintha csontjai és izmai lassan üvegesedtek volna... Úgy vigyázott magára, ahogyan egy nagy váz óvakodhatik ismeretlen veszélyektől... Azt mondják, hogy az ostrom után gyalog nem merészkedett az utcára, tolókocsival közlekedett" - idézi fel végső, megrendítő jelenlétét Illés Endre. Hatalmas testét, porcelánmerev tekintetét, bádogos, rekedt hangját-külsejét megőrzi néhány filmszalag; művészetének nagyságát a kutyafuttában megformált filmszerepek nem árulják el. Csortost, a színészt, a szó, az írás őrzi meg az utókor számára. Fellobbanó indulatai, keserű hiúsága, zsarnoki, garabonciás gesztusai még életében átszivárogtak a pesti legendák közé. De Csortos mindenekelőtt és mindezzel együtt művész volt, zseniális komédiás. "Az Isten kanárit, nyulat, oroszlánt teremt. S nyilván nekünk, embereknek is egy-egy szerepet szán, amikor a világra születünk. Csortost az Isten is komédiásnak teremtette, nagy művésznek" - írta Kosztolányi Dezső. Súlyos egyéniségét, vulkanikus színházi alakításait eleveníti fel Galsai könyve, tanúságul híva kortársait, írókat, színészeket, kritikusokat és magát a könyv főszereplőjét, Csortos Gyulát.


Olvasta

Ez a kollekció nem tartalmaz egyetlen könyvet sem: Olvasmányok

Kollekciók