Ajax-loader

Paár Tamás

Rate_positive 147 Rate_neutral 4 Rate_negative 0

2590 napja velünk van 1 napja láttuk utoljára

Badge-scifihet-2014 Badge-feltolto-1 Badge-stoppos-100 Badge-stoppos-10 Badge-stoppos-1 Badge-superdad Herlocksholmes_300 Badge-jobbmunkas Badge-jomunkas Badge-onkentes Badge-hardrukkcafe_100 Badge-hardrukkcafe_20

Kívánságlista

Ezeket a könyveket szeretné a felhasználó elolvasni.


Szepes Mária - A ​Vörös Oroszlán
Titokzatos ​figura bukkan fel Szepes Mária több évszázadot felölelő regényének első lapjain. Különös küldetés vezérli: át kell nyújtania egy kéziratot, amely elbeszéli a vörös oroszlánnak, azaz a bölcsek kövének történetét. A bölcsek köve, a nagy elixír, a magisterium - az alkimisták hite szerint - nemcsak aranycsinálásra jó, hanem általános gyógyszer és az élet meghosszabbításának csodaszere is, amely a transzmutációt, tehát az átváltozást az emberre vonatkoztatta, s a lélek megnemesítését, arannyá változtatását tekintette céljának. Ebben az értelemben a bölcsek köve a királyi tudás volt, amely hét fokozaton keresztül a tökéletesedéshez, az emberfeletti állapothoz vezetett: a megtisztult személy beavatottá, adeptussá emelkedett. Szepes Mária regényének főszereplője 1535-ben születik, és élete az átváltozások során át a XVIII. század végén ér véget. Ez az életrajzi láncolat úgy alkot egészet, hogy az újjászülető emlékezik előző életére. A történelem és a fantasztikum lenyűgözően összeötvözött víziója tárul a korábbiakban is nagy sikert arató, ezúttal második magyar kiadásban megjelenő regény olvasója elé.

E. H. Carr - Mi ​a történelem?
Edward ​Hallett Carr 1892-ben született. Iskoláit a londoni Merchant Taylors' Schoolban, majd a cambridge- i Trinity College-ban végezte, ahol ókortudományokkal foglalkozott. 1916-ban a Külügyminisztérium állományába lépett, és 1936-ig hazájában és külföldön különböző külügyi feladatokat látott el. 1936-ban az University College of Wales nemzetközi politika tanszékének professzora lett. 1941 és 1946 között a `The Times` szerkesztőjeként dolgozott, 1953-tól 1955-ig az oxfordi Balliol College-ban a politikaelmélet oktatója volt. 1955-ben a cambridge-i Trinity College tanára lett. 1966-ban az oxfordi Balliol College önkormányzati szervezetének tiszteletbeli tagjának választották. 1920-ban megkapta a Commander of the Order of the British Empire kitüntetést. Történészként nevét mindenekelőtt monumentális `Szovjet-Oroszország története` című műve tette ismertté, melyet a `Guardian` "századunk egyik legfontosabb angol történeti művének", míg a `The Times` "kiemelkedő történetírói teljesítménynek" nevezett. Tizennyégy kötetes művén 1945-től kezdve majd harminc évig dolgozott. E.H. Carr 1982-ben halt meg. Nekrológjában a `The Times` ezt írta: `Írásainak logikája ugyanolyan metsző és éles volt, mint modora. A boncnok hűvös szaktudásával tárta fel a múlt anatómiáját "egyértelmű, hogy a történészek és társadalomtudósok utána következő generációira komoly hatást gyakorolt."

René Guénon - Dante ​ezoterizmusa / Szent Bernát
Dante ​költeménye "az egyetlen könyv, amely az emberi életben itt Európában mindennek értelmét felfedi. Nem egyéni, úgynevezett eszméit akarja az emberiségre kényszeríteni, hanem az örök eszméket mondja ki: az örök hagyományt. A Dante-kommentárok között a legjobb s az egyetlen jó René Guénoné" - írja Hamvas Béla. A kötetet Szent Bernátnak, az "Utolsó Egyházatyá"-nak élettörténete egészíti ki, akit Dante méltán választott vezetőjéül a Paradicsom legfelső köreiben.

Timothy Radcliffe - Miért ​járjunk misére?
A ​neves domonkos teológus a szentmisét közelebb hozza azokhoz, akik rendszeresen járnak templomba, de azokhoz is, akik inkább távol maradnak tőle, mert unalmasnak és értelmetlennek tartják. Radcliffe a szentmisét hatalmas drámaként mutatja be, amely átalakítja emberségünket, és bevon bennünket Isten végtelen életébe és szeretetébe. Fesztelen, könnyed, „hétköznapi” stílusa segít abban, hogy otthonosabban érezzük magunkat a szentmisén.

Umberto Eco - Az ​új középkor
Umberto ​Eco 1932-ben született Alessandriában. Milánóban lakik, a bolognai egyetemen szemiotikát tanít, tanszékvezető. Tudományos művei már a hatvanas évek végére világhírt szereztek neki. Publicisztikája révén az olasz kulturális közélet egyik legismertebb és legnépszerűbb szereplője. A rózsa neve, melyet több mint húsz nyelvre lefordítottak, hosszú éveken keresztül nemzetközi bestsellerlista-vezetővé tette. A bestsellerek hatásmechanizmusát "hivatalból" is kiválóan ismerő Eco - anélkül, hogy tudományos tevékenységét egyetlen pillanatig is szüneteltette volna - azóta már négyszer megismételte ezt a bravúrt; A Foucault-inga, A tegnap szigete, a Baudolino és legújabban a Loana királynő titokzatos tüze is biztos világsikerként bizonyította: a kultúra, a civilizáció alapkérdései nem ismernek műfajhatárokat. Az új középkor című esszégyűjtemény 1992-ben már megjelent magyarul. Eco a hatvanas évek óta általában mindenbe beleszól, ami fontos, és abba is, ami nem, fontossá lényegítve a lényegtelent is. Ezekből az írásaiból válogatott Barna Imre a magyar kiadáshoz. Az esszék egyforma komolysággal elemzik az irracionalizmus és a futball, a hollywoodi filmek és a skolasztika, a terrorizmus és a kulturális divatok kérdéseit.

Marshall McLuhan - A ​Gutenberg-galaxis
A ​végre magyar nyelven is napvilágot látott világhírű könyv - amelynek címe a könyvnyomtatás, s tágabb értelemben az írásbeliség jelképe lett - arra keresi a választ, mennyiben változtatta meg az ember érzékelését, gondolkodásmódját, egész létét a betűírás és a könyvnyomtatás feltalálása. Ma, amikor az írott szónak mindenki számára érzékelhetően fogyóban van a tekintélye, A Gutenberg-galaxis aktuálisabb olvasmány, mint valaha.

Herbert Paul Grice - Tanulmányok ​a szavak életéről
Paul ​Grice (1913–1988) az oxfordi St. John’s College, majd a Kaliforniai Egyetem filozófiaprofesszora, a nyelvelmélet és nyelvfilozófia egyik legkiválóbb 20. századi művelője. Kötetének első részében az 1967-ben a Harvardon tartott William James-előadások olvashatók, amelyek a logika és a beszéd, valamint a nyelvi kommunikáció sokat hivatkozott alapelveit fektetik le. A második részben filozófiatörténeti tanulmányok, a szkepticizmussal, az észleléselmélettel és a jelentéssel foglalkozó, valamint értékmetafizikai írásai kaptak helyet. Mint egyik méltatója megjegyezte, "Grice miniatúrafestő volt, aki megváltoztatta a módot, ahogy mások nagyméretű vásznakat festenek.” A kötetet a filozófia, a logika és a nyelvtudomány oktatóinak és hallgatóinak ajánljuk, valamint mindazoknak, akiket érdekel az emberi kommunikáció természete, illetve pszichológiája.

Niklas Luhmann - Bevezetés ​a rendszerelméletbe
Niklas ​Luhmann (1927-1998) társadalomelméletének feldolgozása a tudomány egyik legfontosabb, egyben legnehezebb feladata. A nehézség nem csupán az életmű roppant terjedelméből adódik, hanem abból is, hogy az elmélet körkörös felépítésű, vagyis az egyes építőkövei csak a többi ismeretében érthetők meg igazán. A jelen kötet - mely Luhmann egyetemi előadásainak átirata - fontos segítséget jelent a luhmanni elmélettel megismerkedni vágyók számára: gondolatmenetét végigkövetve érthető, logikus módon tárulnak elénk az elmélet belső összefüggései. Megtudhatjuk, hogy Luhmann rendszerelmélete mennyiben tér el más rendszerelmélettől, s milyen belátásokat nyerhetünk, ha azt a társadalom leírására alkalmazzuk. A szerző hangsúlyozza, hogy elmélete nem kizárólagos érvényű, s dönthetünk más formaiság mellett is. Ám minden fogalmi döntésnek következményei vannak arra nézve, hogy milyen felismeréseket kapunk segítségével a társadalomról. A könyv legnagyobb érdeme, hogy feltárja a fogalomhasználat és az elméletből következő megállapítások közötti összefüggéseket. Ezáltal rávilágít a sokszor meghökkentőnek tűnő luhmanni fogalomhasználat mozgatórugóira, és arra is, hogy milyen döntő pontokon és indokokkal tér el Luhmann elmélete más elméletektől - elsősorban a nagy rivális, Jürgen Habermas elgondolásaitól.

Richard Rorty - Heideggerről ​és másokról
Richard ​Rorty – sz. 1931, h. 2007, pragmatikus filozófus. Tanulmányait a Chicagói Egyetemen és a Yale Egyetemen végezte; tanított Princetonban, a Virginiai Egyetemen és a Stanfordon. Deweyvel és Davidsonnal – Putnam-mel ellentétben – elveti az »igazság« reprezentacionalista és esszencialista elméletét. »Egykoron, amikor többet gondolkodtunk az örökkévalóságon és kevesebbet a jövőn, ... az igazság szolgáiként határoztuk meg magunkat. Az utóbbi időben viszont kevesebbet beszélünk az igazságról és többet az igazmondásról, arról, hogy a hatalmat becsületességre kell szorítani.« A gondolkodó töprengései »értelmetlenek akkor, ha nem vezetnek a közösség vélekedésszövedékének újraszövéséhez«. A régi filozófusokat jobban értjük, mint ők értették magukat, fogalmaikat céljaink érdekében átalakíthatjuk. Heidegger filozófiai tervezete a társadalom számára nem fontosabb, mint »Tóbiás bácsi kísérlete, hogy megépítse Namur erődítményeinek modelljét«. A kortárs angolszász analitikus filozófia dekadens skolaszticizmus, »túlságosan is lelkiismeretes ahhoz, hogy fennmaradhasson«, nyelvezete elszigeteli a társadalomtól. Rorty többek között a Pécsi Tudományegyetem díszdoktora (1999). Munkái magyarul: Esetlegesség, irónia és szolidaritás (1994), Heideggerről és másokról (1997), Megismerés helyett remény (1998).

Richard Rorty - Megismerés ​helyett remény
Korunk ​egyik vezető filozófusától, a posztmodernitás hazai eszmefejtői által is sűrűn hivatkozott szerzőjétől öt fontos tanulmányt tesz magyarul hozzáférhetővé a kötet. Az első, az ismeretelméleti dolgozat az Igazság valóságmegfelelés nélkül címmel elsősorban a filozófus Dewey életművét világítja át. A szubsztancia vagy lényeg nélküli világról szóló második tanulmányban Heidegger korszakos felismeréseit viszi tovább. E "lényeg nélkülinek" elgondolt világ etikájáról értekezik a filozófus a harmadik tanulmányban, megpróbálkozva annak körvonalazásával, hogy e transzcendáltság nélküli létnek mi lehet az erkölcse. A relativizmusról és a filozófia leendő hivatásáról szóló mély elmélkedések zárják a nagy gonddal fordított, szakmailag alaposan kontrollszerkesztett kiadványt.

Jürgen Habermas - Jean-Francois Lyotard - Richard Rorty - A ​posztmodern állapot
1979-ben ​jelent meg Lyotard A poszmodern állapot című könyve, amelyben a 18. század végétől a modernizmusra jellemző nagy narratívák (elbeszélések) hitelét vesztettségét fejti ki. Ez a bizalmatlanság abból ered, hogy hiányoznak mindazon elemek, melyek az elbeszélőfunkciót működtetik: a nagy hősök, a nagy veszélyek, a nagy utazások és maga a nagy cél. ..."Végsőkig leegyszerűsítve, a »posztmodernt« a nagy elbeszélésekkel szembeni bizalmatlanságként határozom meg." Ezek alternatívája egy olyan sokszínű világ, amelyben az egymásnak alá nem rendelhető "nyelvjátékok" szabadon érvényesülnek.

Richard Rorty - Filozófia ​és társadalmi remény
A ​kortárs filozófiai, irodalmi és kulturális viták egyik legprovokatívabb figurája, Richard Rorty, e kollekcióban filozófiai, politikai és kulturális írásainak széles választékát adja közre. Magával ragadó memoárban magyarázza el, hogyan kezdett távolodni Platóntól James és Dewey felé, és miként alakította ki saját neopragmatizmusát. Ékesszóló esszéi, tanulmányai és előadásai, egytől-egyig a művelt nagyközönségnek szólnak. Rorty izgalmas összefoglalását nyújtja centrális filozófiai nézeteinek, és bemutatja kapcsolatukat politikai reményeivel.

Háy János - Dzsigerdilen ​/ Török korom
Van ​neki cselekménye, szerkezete, stílusa - van neki mindene. Van benne hősiesség, kaland, vér - van benne minden. Ez egy rendes regény. Ha titkos kapuit felnyitod, magához vonz. Ha elkerülöd, örök életedben hiányozni fog. A kötet Török korom címen tartalmazza azokat az elbeszéléseket, melyek közvetlenül köthetők a Dzsigerdilen c. regényhez.

Háy János - Dzsigerdilen
Van ​neki cselekménye, szerkezete, stílusa - van neki mindene. Van benne hősiesség, kaland, szerelem, vér - van benne minden. Ez egy rendes regény. Ha titkos kapuit felnyitod: magához vonz. Ha elkerülöd örök életedben hiányozni fog.

Esterházy Péter - Harmonia ​Caelestis
Mintha ​varázsütésre (fotocella), hangtalanul kinyílik előttünk a mesterien megmunkált kovácsoltvas kapu (1. sz. műremek), s végiglépdelhetünk egy elhagyott, ismerősnek tűnő allén. Az utat porcukorhó borítja (sóőrlemény?), minden léptünk látszik, feltéve, ha van bátorságunk visszapillantani. (Valakik majd kővé dermednek. Mi?) Súlyos döndülés, a kaput becsukták. (Haydn?) Megérkeztünk - hová is? Melyik századba? A huszadikból a huszadikba? (Többek közt.) Vallomásokat olvashatunk az Esterházyakról, a nem-Esterházyakról, vallomásokat Magyarországról, történeteket történelmünkről (fehér foltok: porcukor, porsó, por, hamu, isa). Sorstörmelékek, sorsőrlemények, mi. Most lett vége a huszadik századnak.

Hildegard von Bingen - A ​megváltás tüzes műve
Hildegard ​von Bingen, a 12. századi rupertsbergi prófétanő a fényben nemcsak képeket lát, hanem szavakat, tetteket és erőket, ˝a fény hangzik˝, vagy ˝a ragyogás kézként megérint˝, ˝olyan ez, mintha az érzékek határvonalai elmosódnának, mintha az Ő megismerését is egy testetlen szellemlény érzékelné... Amit ezekben a látomásokban látok vagy tanulok, sokáig emlékezetemben tartom és ahogy látom vagy hallom, azonnal tudatosul bennem. Látok, hallok és tudok egyszerre és mintha csak egyetlen szempillantás alatt fognám fel, amit tudok...˝

Hildegard von Bingen - Égi ​harmóniák / Az Isteni Erők játéka
Hildegard ​von Bingen (1098-1179) a középkor kimagasló nőalakja - látnok és misztikus, ég és föld titkainak tudója. Egyházi tekintélyek által is autentikusnak elfogadott látomásai alapján korának jelentős, nagyhírű személyisége lett, aki prédikációs utakon is hirdette világi és egyházi hatalmasságok számára egyaránt megszívlelendő tanításait, intelmeit. A napjainkban iránta megnyilvánuló fokozott figyelem legfontosabb oka éppen ez az egyedülálló szerep és életút, illetve az, hogy mindez egy asszonnyal történt, mikor pedig kora szemlélete szerint a nők feladata csakis a feltétlen engedelmesség lehetett. Kötetünkkel szeretnénk az olvasóközönség figyelmét felhívni e rendkívüli személyiségre.

Michael J. Sandel - Mi ​igazságos... és mi nem?
Michael ​J. Sandel, a Harvard Egyetem politikatudományi professzora könyvében arra keresi a választ, mit is jelent az igazságosság fogalma. Mikor teszünk erkölcsi parancsainknak megfelelően? Vajon bizonyos helyzetekben hogyan tudjuk megtalálni a helyes cselekvés módozatait? Konkrét, mai példákból - nyerészkedési célú áremelések, a közelmúlt állami mentőakciói, a korábban mások által elkövetett bűnökkel való szembenézés, a pozitív diszkrimináció, az abortusz, az azonos neműek közötti házasság problémája stb. - kiindulva vizsgálja ezt a kérdést, morális életünk nagy kérdéseit tárgyalva. Mindehhez irodalmi példákat, jogi eseteket és nagy filozófusok elsősorban Arisztotelész, Kant, Bentham, Mill és Rawls tanításait hívja segítségül, és ezeknek értelmezésével hozza közelebb hozzánk ezt a mindnyájunkat foglalkoztató és nap mint nap előbukkanó problémát, miközben arra kényszerít bennünket, hogy szembenézzünk saját előítéleteinkkel és téves gondolatainkkal. Sandel a különféle elméletek boncolgatásánál önmagának is állandóan felteszi a kérdést: mit is jelent az igazságosság? A legnagyobb boldogság biztosítását a legtöbb ember számára? Vagy a választás szabadságának tiszteletben tartását? Esetleg az erény gyakorlását és a közös jóról történő gondolkodást? Miközben a szerző arra vállalkozik, hogy a legnehezebb erkölcsi dilemmákat tárgyalja, mindezt nem elvont formában, hanem könnyedén, szórakoztatóan teszi, valamennyiünk számára közvetlen stílusban értekezve életünk nagy kérdéseiről. A könyv így egyfajta útmutató a modern világ morális problémáinak megértéséhez.

Kemény Katalin - Az ​ember, aki ismerte saját neveit
A ​nagy mű kihívást jelent, ez a világirodalmi alkotások ismertetőjegye. Legyen a kutató tekintet mégolyan éles mélyrétegeinek titkát maradéktalanul soha ki nem merítheti. Kemény Katalin tanulmánya a huszadik század kivételes jelentőségű regényéről. Hamvas Béla Karneváljáról e gondolat jegyében fogant, írása maga is katabázis, amely széles kultúrtörténeti, filozófiai felké­szültséggel tárja fel a szöveg rejteti dimenzióit. Századunk nagy regényének ez az első beható analízise. Elemzéseit a szerző széljegyzeteknek, kommentároknak nevezi, valódi műfaja azonban az esszé: sok szálból összeszőtt egységes egész. Kemény Katalin Hamvas Bélával összhangban vallja, hogy az esszé a centrum felé törő gondolat útkeresése, s e művelet által formaöltése. Kemény Katalin lírrai alkatú író, rnüfordító. Férje, Hamvas Béla sorsához hasonlóan ő is majd négy évtizedes silentium után léphetett újból a nyilvánosság elé. Az utóbbi években több szépirodalmi, valamint esztétikai tanulmánya jelent meg.

Nádas Péter - Saját ​halál
"A ​mondatok lélegzetvételének Nádastól évtizedek óta ismerős ritmusa, a szövegalakítás cicomátlan szépsége, az érdektelenség szálaiból szőtt cselekmény érdekesség közepette a legfigyelemreméltóbb a saját (három és fél percnyi) halálát haló elbeszélőnek a tudatvesztést is felidéző-érzékeltető mozgása az én- állapot és az ő-állapot között. Annak a leírása, ahogy a meghaló eltávozik az élőből." (Tarján Tamás)

Iris Murdoch - A ​háló alatt
A ​főhős, Jake Donaghue, a "szabadúszó" irodalmár helyet keres magának a világban. Afféle "dühös fiatal" ő is, de rossz közérzetét, elégedetlenségét nem szenvedélyes dühkitörésekkel fejezi ki, hanem szkeptikus gúnyolódással. A legelképesztőbb kalandok során sem veszti el ironikus nyugalmát: a híres filmsztár konyhaajtaja előtt hallgatózik, s alig tud megmenekülni a felindult lakók haragjától: súlyos kockázatot vállalva, elrabolja a hollywoodi állatfilmek sztárját, egy idomított kutyát, barátja lakásán felrobbant egy széfet, hogy néhány levelet megszerezzen, és így tovább. Krimiparódia? Több annál! Abszurd szituációkba került Jake egyetlenegy kérdésre keres választ: feloldható-e a magány, létrehozhatók-e igaz emberi kapcsolatok? Leginkább bölcseleti kalandregénynek nevezhetjük Iris Murdoch könyvét, nemcsak azért, mert a humoros, sőt fantasztikus eseményeket sokszor hosszú oldalakra megszakítják a filozófiai elmélkedések, hanem, mert a sohói éjszakát, a varázslatos Párizst szuggesztíven felidéző kalandok maguk is egy sajátos életszemléletet fejeznek ki.

Jean-Paul Sartre - A ​lét és a semmi
Jean-Paul ​Sartre könyve a fenomenológiai filozófia és az egzisztencializmus egyik alapműve. Gyökeres kísérlet, hogy az „emberi jelenséget” a szabadságunk tapasztalatából, és szabadságunk mások szabadsága általi korlátozásának tapasztalatából értsük meg. A mű első teljes magyar fordítása két év munkájával készült el, hogy immár csorbítatlan egészében ismerkedhessen meg a magyar nyelvű olvasó is a rossz lelkiismeret, vagy éppen a voyeur-szituáció híressé vált elemzéseivel. A könyvben az eligazodást fordítói szótár és névmutató segíti. A mű fordítója, Seregi Tamás utószóban tekinti át röviden az eddig megjelent Sartre-fordításokat, és ad rövid eligazítást azokban a terminológiai bonyodalmakban, melyek egy ilyen volumenű munka elkészítésének szükségszerű velejárói.

Lev Sesztov - Az ​alaptalan apoteózisa
Könyvismertető ​ A jeles orosz filozófus jelen kötete elsősorban azok számára élvezetes olvasmány, akik a rendszerszerű filozófia helyett a fragmentumokból felépülő filozófiai elmélkedéseket kedvelik. ; Sesztov felfogása szerint ".legterhesebb egy könyvben az általános eszme". Szerinte a filozófiának meg kell szabadulnia mindenféle kezdettől és végtől - tehát az önkényes alapoktól és a végső következtetésektől. A korábbi filozófusok - s itt a szerző elsősorban Hegelt veszi célba - arra törekedtek, hogy a valóság megértése céljából filozófiai rendszereket hozzanak létre. Sesztov célja nem a megértés, hanem a megismerés - s ennek a filozófiai törekvésnek a formája ".a befejezetlen, rendetlen, kaotikus gondolatok" egymás mellé társítása: a fragmentumok ellentmondásossága pedig éppen az életre, annak ellentmondásosságára "játszik rá". ; Sesztov szerint a filozófia alapvető baja az, hogy a tudományos ismeret alapvető előfeltevései egyedül a morálon nyugszanak. "S ha egyszer a morál színre lépett - le a kalappal, további beszédnek helye nincs" - jegyzi meg ironikusan a szerző. Ezért értékeli nagyra Nietzsche támadását a morál ellen, mint az újkori filozófia egyik legfontosabb lépését. Az önkényes, a morál által szentesített előfeltevések a dogmatikus gondolkodás ismérvei. Sesztov célja az, hogy rávilágítson arra: az igazi gondolkodás nem ismer önkényes előfeltevéseket, alapokat. Megszabadulni mindenféle kezdettől és végtől, amit a filozófiai rendszerek kényszerítenek az emberiségre - ez a kötet címének az értelme. Ez a dogmatikus gondolkodás alfája. ; Ha nincsenek végső alapok, ha csak ellentmondások vannak az okság szigorú törvényei helyett, akkor mi a filozófia feladata? Sesztov válasza: a filozófia feladata, hogy megtanítsa az embert bizonytalanságban élni. "Rövidebben: a filozófia feladata nem megnyugtatni, hanem felkavarni az embereket." Pedig a hagyományos filozófia a logikai gondolkodásra nevelte az embereket: a logikán kívül minden tévedésnek számított. A szerző ezzel szemben azt állítja, hogy a filozófiának semmi köze sem lehet a logikához: "A filozófia művészet, mely igyekszik áttörni a következtetések logikai láncán, és kivezeti az embert a képzelet, a fantasztikum végtelen tengerére, ahol minden egyként lehető és lehetetlen." Sesztov a nagy szkeptikusok örököse, aki Az alaptalan apoteózisával azt állítja, hogy a dogmatikus gondolkodás elhagyásával éppen az emberi megismerés gazdagszik. Igaz, nem az otthonülő emberek fogják keresni az igazságot, hanem az otthontalan kalandorok, a nomádok - de hát ".filozófus sohasem választ középutat". ; Sesztov szerint nem azért kell kételkednünk, hogy ezáltal valamiféle szilárd meggyőződéshez jussunk. Ez a folyamat ugyanis csak egyik tévedéstől a másikig vezet. "A kételkedésnek teremtő erővé kell válnia, át kell hatnia életünk leglényegét" - írja, hozzátéve, hogy a biztos tudás hite tökéletlen érzékeléshez vezet. Aki a biztos tudás mankóira vágyik, az éppen a gyors változások érzékelésének képességét veszíti el. Az érett szellem - akinek életét tehát a kételkedés hatja át - nem vágyik a biztos tudás mankóira, s éppen ezért képes túllépni a földhöz kötött létezésen. ; "Nincsenek általános érvényű ítéletek - elboldogulunk nem általános érvényűekkel. Ettől legfeljebb csak a tanítók szenvednek majd." - írja műve végén Lev Sesztov. Könyvének értelme éppen az, hogy az egyes ember ne a filozófusoktól várjon végső válaszokat. Az alaptalan apoteózisa a nagykorúságot mutatja fel - a sablonokban való gondolkodás szűkössége helyett. Ebben az értelemben érdekes gondolatkísérlet Sesztov könyve. - A filozófia alapkérdései iránt érdeklődők, egyetemisták olvasmánya.

Marina Cvetajeva - Marina ​Cvetajeva versei
Száztizenöt ​éve, 1892. szeptember 26-án született, hatvanhat évvel ezelőtt, 1941. augusztus 31-én lett öngyilkos Marina Cvetajeva, az orosz avantgárd, az Ezüstkor egyik legnagyobb költője. Szenvedésekkel és tragédiákkal teli, hányatott életének első szakaszában Rilke, Paszternak, Mandelstam hódolt tehetsége előtt, majdnem két évtizednyi önkéntes, prágai és párizsi száműzetése alatt a hivatalos körök és irodalmi klikkek többnyire agyonhallgatták, akárcsak a halálát követő két évtized során odahaza. A Szovjetunióban csak az 1960-as évek elején jelenhetett meg az első válogatott verseskötete, paradox módon jórészt annak az Ilja Ehrenburgnak a közbenjárására, aki Cvetajeva költészetének egyik csúcsát, a Versek Blokhoz ciklust haláláig nem volt képes megérteni. Ez a kötet és a későbbi válogatások azután nemcsak orosz költők egész sorát bűvölték el Rozsgyesztvenszkijtől és Bella Ahmadulinától Brodszkijig, hanem olvasók millióit is. Ám Cvetajeva költészetének sokszínűségét csak az 1990-es évek közepén fedezhette fel az orosz közönség, amikor végre publikálták az eddig legteljesebbnek mondható életművet, hét kötetben. Azóta Cvetajeva reneszánszát éli, szerelmi, hazafias és tájlírája a legkülönfélébb tematikus kiadványokban lát napvilágot, Sosztakovics 1973-as szvitje után (Hat Marina Cvetajeva-vers) újabban a népszerű előadónő, Jelena Frolova zenésítette meg sok költeményét. Ebben a válogatásban helyet kapott számos, eddig magyarul nem ismert mű, így az orosz polgárháború másik oldalát, a ritkán megverselt "fehéreket" ábrázoló "Hattyúk tábora" sorozat darabjai, de más fontos költemények is, főleg az 1910-es és 20-as évek termékeny időszakából, például a "Kihűl két nap" "ó, Uram, irgalom!...", a "Szürkületen halok én meg, igaz! Melyiken...", "Az ország", "A haza", vagy éppen a teljes Asztal ciklus és a Versek Csehországhoz megrendítő darabja, a "Szeretetem, dühöm...".

John Milton - Elveszett ​Paradicsom
Milton, ​az egyetemes reformáció egyik legnagyobb költője, az angol polgári forradalom harcosa tudatosan készült költői hivatására: hallatlan műveltséget szerzett, korának legműveltebb emberei közé tartozott, s egyaránt kitűnően ismerte a kortársi irodalmat, az ókori klasszikusokat és a Bibliát. Nem véletlen tehát, hogy mindkét főműve a hagyományokhoz kapcsolódik, bibliai témát dolgoz föl klasszikus formákban. 1655 táján fogott hozzá az Elvesztt paradicsom tizenkét énekének megírásához. Az eposz cselekménye az Alvilágban kezdődik, ahol a Sátán és társai a nagy bukás után visszanyerve eszméletüket gyűlést tartanak, és elhatározzák az emberi nem megrontását. Hiába figyelmezteti arkangyal Ádámot és Évát, a Sátán kísértésére Éva mégis eszik a tiltott gyümölcsből. Ádám pedig a bukásban is hű társa marad. A lázadó Sátán győzelme már-már teljes, ám az arkangyal a megváltás ígéretével bocsátja útjára a paradicsomból kiűzött ősszülőket, akiket a Gondviselés mégis tovább vezérel. Az arkangyal nemcsak a jövendőt -a megváltás útját-, hanem a múltat, a kozmikus viszály eredetét is feltárja Ádám és Éva előtt. Elbeszélésébe sűrüsödik az eposz puritán-nemzeti mondanivalója: minden rossz forrása a lázadás, melyet az angyalok egy csoportja, élén a Sátánnal, Isten ellen szított. Ez a gondolat sokféle későbbi értelmezésre adott lehetőséget, s bár a nagy eposzban túl sok az elvont teológia, zengzetes verselése pedig a nem angol anyanyelvű olvasók számára nehezen érzékelhető, gondolatgazdagsága s helyenként a fordításokon is áttörő nyelvi-költői ereje a világirodalom nagy eposzai közé emelik. A küzdő Sámson a költő utolsó nagy műve, egyetlen drámája a shakespeare-i dramaturgiát elutasítva a görög tragédia hagyományaihoz nyúl vissza (ezt a dráma előszavában szépen és alaposan meg is indokolja). A darab felépítése szinte statikus, Aiszkhülosz Leláncolt Prométheuszának modorában, mégis hatalmas mozgás megy benne végbe a végkifejlet felé. A megvakított, megalázott Sámson a filiszteusok rabszolgájaként tengődik, kétségbeesését és lelkiismeretfurdalásait semmi nem enyhíti, ám amikor az ünnepet ülő filiszteusok még jobban megakarják alázni, végzetes bosszúterv jut eszébe: ledönti az ünnepi csarnok oszlopait, s a filiszteus nagyurak közt maga is halálát leli. A költő személyes tragédiájának (vakságának) és a legyőzött lázadás törhetetlen dacának hangot adó tragédia az angol költészet gyöngyszeme.

John Milton - Elvesztett ​és ujra visszanyert Paradicsom
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

David Zane Mairowitz - Robert Crumb - Kafka ​másképp
"Mi ​közöm lenne a zsidókhoz? Hiszen még önmagamhoz sem hasonlítok!" Semmi sem tükrözhetné hűebben Franz Kafka egyéniségét, illetve magát a szerzőt, aki barátainak elmondása alapján mintha csak "üvegfal" mögött élt volna. Kafka a jiddis mesemondók hagyományait követve alkotott, és meghökkentő meséiben még az állandó önmegaláztatáshoz is egy kis humort kevert. A régi hagyományokat végtelen tudatosságával gazdagította, miután gyökereitől, családjától, környezetétől és elsősorban saját testétől elidegenedve olyan egyedi irodalmi nyelvet alkotott, amelyben elrejtőzhet vagy átváltozhat akár csótánnyá, majommá, kutyává, vakonddá, sőt még cirkuszi művésszé is, hogy a nagyérdemű publikum előtt halálra éheztesse magát. David Mairowitz ragyogó szövegei, valamint az underground világ leghíresebb képregény-rajzolója, Robert Crumb illusztrációinak segítségével betekintést nyerhetünk a "kafkai" világérzés mélylélektanába, és megbámulhatjuk a csodabogarat az üvegfal mögött.

Jane Hope - Borin Van Loon - A ​Buddha másKÉPp
Meditáció, ​karma, zen, tantra, nirvána - íme a buddhista fogalmak közül néhány, amelyek a nyugati kultúrák közkedvelt kifejezéseivé váltak, rendszerint azonban nem ismerjük őket pontosan. Ez az óriási és komplex, nem istenhívő vallás átszövi az ázsiai civilizációk struktúráját Indiától egészen a Himalájáig, áthatja Kínát, Vietnámot, Koreát, Japánt és más országokat. A könyv a Buddha életét és tanításait meséli el. A szerző, Jane Hope, aki maga is behatóan tanulmányozta a buddhizmust, rávilágít arra, hogy a megvilágosodás az igazság egyéni megtapasztalásának, valamint a tanítótól eredő inspiráció meglétének a kérdése. A Borin Van Loon által nagyszerűen illusztrált könyv, amely az elődöktől megörökölt történetekkel teszi átláthatóvá a megvilágosodás folyamatát, feltárja a meditáció, a taoizmus és a zen titkait, valamint elemzi a buddhizmus mai szerepét a modern Ázsiában és a nyugati gondolkodásra gyakorolt növekvő befolyását.

Vladimir Nabokov - Meghívás ​kivégzésre
Cincinnatus ​C. az egyetlen átlátszatlan ember az átlátszó lények között: az egyetlen ember a fantomok városában. Halálos bűn ez ebben a különös, a nácizmus és a bolsevizmus borzalmait parodisztikusan egyesítő, de leginkább mégis sajátosan nabokovi világban. Cincinnatust halálra ítélik, bezárják egy erődbe, s még azt is elvárják tőle, hogy barátkozzon össze kínzóival és majdani hóhérjával. Ám Cincinnatus csak saját lelkének hangjára figyel, valamilyen lélekmélyi és e világon túli titkot akar megfejteni. Sikerül-e, sikerülhet-e egyáltalán a titok megfejtése és az élettelen bábok viágából való menekülés? A regény talányos, felkavaró és zavarba ejtő befejezése mindent megmagyaráz, és mégis nyitva hagy minden kérdést. Nabokov a "legmeseszerűbb" és "legköltőibb" művének nevezte ezt a regényt; a Lolita volt a kedvence, de a Meghívás-t értékelte a legtöbbre. Lázasan, ihletetten, két hét alatt vetette papírra - 1935-ben, Berlinben, amikor egyre inkább megfogant benne a gondolat, hogy a bolsevik Oroszországból való menekülés után a roskatag, totalitárius Európából is menekülnie kell. A Lolita és a Végzetes végjáték után ez a harmadik magyarul megszólaló Nabokov-regény: a varázslómester egyik legvarázslatosabb műve.

Oswald Spengler - Ember ​és gép
OSWALD ​SPENGLER az elmult világháború után, a frissen kötött béke reménykedő éveiben belekiáltotta a világba az intő szózatot: csak a kezdetén vagyunk a nagy katasztrófáknak, új háborúk következnek és ezek még borzalmasabbak lesznek, mint az úgynevezett világháború. Kimondotta azt is, hogy az európai ember önmaga fogja lerombolni kultúrájának büszke alkotásait, hogy egy új barbarizmus korszakába léptünk, amely az európai műveltség bukásával, a Nyugat alkonyával egyértelmű. Az új világégés kellős közepén nem akarjuk eldönteni, igaza volt-e Spenglernek vagy sem, vájjon csupán a háborúvesztés pesszimista prófétája szólt-e belőle vagy a világtörténelem egyik legnagyobb bölcselője értelmezte-e helyesen korunkat. Bizonyos azonban: az európai kultúra fenyegető veszélyeit őnála jobban senki nem ismerte fel. Meglátta a technika csodálatos haladásában rejlő veszedelmet is. Mi lesz, - kérdezte - ha egyszer az ember a természet legyőzésére szánt tökéletes fegyvereit nem az építés, gyógyítás és gyarapodás érdekében használja, hanem önmaga ellen fordítja, hogy romboljon és pusztítson. Ugyanaz a technika, amely az európai kultúrát oly csodálatosan felépítette, lesz majd a nyugati civilizáció igazi sírásója. - Ez a tanulmány EMBER ÉS GÉP mintegy összefoglalása, betetőzése Spengler nagy művének, amely »A Nyugat alkonya« címem jelenik meg magyar fordításban.

Arthur Koestler - Nyílvessző ​a végtelenbe
Arthur ​Koestler (1905-1983) önéletrajza a terjedelmes életmű legfontosabb darabjai közé tartozik. A Nyílvessző a végtelenbe a szerző születésétől 1931-ig tárja elénk életét. Koestler kíméletlenül, a minden jelentékeny önéletrajzhoz szükséges önimádattal és öngyűlölettel számol be életútja mindenkori állomásának világnézeti állásfoglalásáról. Önéletrajza egy hittel és kétellyel megáldott-megvert emberről mesél.

Arthur Koestler - A ​láthatatlan írás
A ​tavaly megjelent "Nyílvessző a végtelenbe" epilógusában Koestler így írt a folytatásáról: "Igen alkalmasnak látszik, hogy ezt az első kötetet azon a döntő ponton fejezzem be, ahol belépek a kommunista pártba, mint ahogy a régi filmsorozatok végződtek mindig - a hős kötélen függ a krokodiloktól nyüzsgő folyó árja fölött, utána pedig jön az ígéret: FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK. Csakhogy akkor a közönség mindig tudta, hogy a hős nem fog igazából a krokodilok közé zuhanni, én viszont közéjük zuhantam, ami - remélem - annál izgalmasabbá és egyre jobbá teszi majd ezt a mesét." A láthatalan írás Arthur Koestler kétkötetes önéletrajzának második része.

Szentkuthy Miklós - Prae
A ​Prae a szerző első monumentális irodalmi építménye, kritikusai a mai napig Szentkuthy fő művének tartják – s annak tartotta maga az író is. Szentkuthy nagyon fiatalon, húsz- és huszonhárom éves kora között írta, ő maga "kamasz-könyvnek" nevezte, s úgy tartotta, hogy a Prae nem más, mint készülődés a későbbi művekre. De a könyv már az első megjelenésekor több volt, mint "készülődés". A mű számot ad Szentkuthy elképesztő műveltségéről, olvasmányélményeiről, elméleti és szellemi tájékozottságáról, miközben a modern Európa válságállapotában tájékozódni próbáló, magányos értelmiségi küzdelméről is ironikus beszámolót nyújt.

Karinthy Frigyes - Regények ​I.
Kötetünk ​kisregényei és regénye abban hasonlítanak egymásra, hogy az író páratlanul gazdag fantáziájának a termékei. Az Utazás Faremidóba csillagközi géplények világába kalauzol, a nemlétező tökéletes ember képét mutatja föl, s a tökéletesség tükrében teszi nevetségessé az ember, a Föld téveszméit, ostobaságait. A Capillária szürrealisztikus tenger alatti tájakra vezet, az oihák és a bullokok országába, s e medúzákhoz közeli, hátborzongatóan lidérces környezetben a 20. századi férfi és nő viszonyának képtelenségeit karikírozza. Az ezerarcú lélek és a Kötéltánc a misztikus titokzatosság kisegénye, illetve regénye. Hőse mágikus erővel megvert ember, aki nem csak saját alakját tudja megváltoztatni, hanem gondolata erejével gyógyít vagy gyilkol...

Karinthy Frigyes - Utazás ​Faremidóba / Capillária / Kötéltánc
Swift ​Gulliver-je, (az első teljes Gulliver magyarul) 1914-ben jelent meg. Karinthy, a fordító, munkája végeztével sem tudott elszakadni kedves hősétől és kedves írója stílusától: testére szabott ruhaként ölti magára a swifti formát, hogy a parodizált paródia kétszeresen személytelen stílusának védőrétege mögül a legszemélyesebbről valljon - a világ fölötti kétségbeeséséről. Az Utazás Faremidóba, "Gulliver ötödik útja" 1916-ban jelent meg. Keserűsége is méltó a Swiftéhez: a háború iszonyata közepette az emberiség teljes pusztulása reményként rémlik fel benne. A háborút gyűlölő Karinthy, hogy racionalista meggyőződését átmenthesse, az ember biológiai létét utasítja el. Végleges pesszimizmusában ez az optimizmus mozzanata: hit a ráció érvényében. A világűr után Gulliver következő útja, az utolsó, a tengermély birodalmába vezet. "Hatodik" útirajza, a Capillária (1921) több annál, aminek tartani szokták: a strindbergi nőszemlélet fantasztikussá növő újrafogalmazásánál, Capillária oihái az ember öngyötrő erőfeszítéséről mondanak ítéletet. Arról, hogy az ember az élet homályos céljaiért, meghatározhatatlan javaiért feláldozza magát az életet. De a gúnyos ítéleten is átsüt a meggyőződés, hogy mégis az erőfeszítés adja az élet pátoszát. A Capillária a kétnemű ember kettős igazságát hirdeti: ez a lezárhatatlan belső vita hozza létre dinamikáját, líráját, amely minduntalan önmagát kifigurázó humorba vált. A két gulliveriádával ellentétben a Kötéltánc (1923) nem tartozik a népszerű Karinthy-könyvek közé. (Kötetünkben a Faremidó hatodik, a Capillária kilencedik, a Kötéltánc harmadik kiadása jelenik meg.) Pedig a legérdekesebbek egyike: sorra felbukkannak benne Karinthy visszatérő gondolatai: valóság és álom relativitása, az univerzális ember, a kivetíthető tudat, az ember vágyait beteljesítő szubjektív túlvilág és mindenekelőtt persze a női vonzás démoniája. Az alapötlet az ezerarcó lélek jellegzetes Karinthy-gondolatának visszája: egy ember három szerepben, egy test három lélekkel. A cselekmény áttöri a realitás falait, de míg többi regényében Karinthy mindig jelzi valamivel, hol röppen át a fantasztikum, az álom birodalmába, itt elmosódnak a határok: minduntalan visszaszökkenünk a kézzelfogható valóságba, de voltaképpen már a regény elején sem lehetünk biztosak benne, az élet képeit látjuk-e, vagy egy - akár ismeretlen - szereplő képzeletének képei vesznek körül. Ebben a sokrétegű, mindig csak egymáshoz képest reális, vagy kevésbé reális világban járja a háromlelkű hős - és járja az író - veszélyes kötéltáncát, hogy csak a halál előtti rettenetben villanjon fel egy elsikló pillanatra az egyértelmű valóság ultima realitas-a.

Spiró György - Csirkefej
"Kérem, ​ne háborodjanak föl, amikor a színpadon nemigen hallható trágár kifejezéseket használnak a szereplők. Nem mindegyikük, csak azok, akik pislákoló, csökött érzéseiket szókincs híján így próbálják kifejezni. A legújabbkori magyar dráma kimagasló művével egy nagyszerű előadással lehetnek gazdagabbak a türelmes és toleráns nézők. A kopott, düledező körgangos pesti bérház szürke, szomorú lakóinak kicsinyes életével ezernyi színt tud megmutatni Spiró: Keserűt, kétségbeesettet, csöndeset és harsányan nevettetőt, szépet és rútat, és mélységesen együttérző emberit. A Vénasszony és a Srác felemelő tragédiája igazi színházi élmény. Zsámbéki Gábor kiváló rendezésének, a nagyszerű színészi alakításoknak, elsősorban a felejthetetlen Gobbi Hildának köszönhetően, aki ezzel a csodálatos alakítással búcsúzott a színpadtól és egy kicsit már az élettől." (Virág Katalin)

Kollekciók