Ajax-loader

Olteanu Mihály

Rate_positive 16 Rate_neutral 0 Rate_negative 0

1892 napja velünk van 1426 napja láttuk utoljára

Badge-stoppos-1 Badge-jomunkas

Kívánságlista és stoppolások

Ezeket a könyveket szeretné a felhasználó elolvasni.

összes (48)

Boris Vian - Köpök ​a sírotokra
A ​második világháború után feltűnt művésznemzedék jelentős írója a 39 éves korában elhunyt Boris Vian. Mérnök, matematikus, zenész, író. Sokat alkotott, de legnagyobb sikerét a "Köpök a sírotokra" című botrányokat kiváltó regényével aratta. A regényt - tréfás fogadásból - két hét alatt írta meg, s amerikai álnév alatt - Sullivanként - adta közre. A könyv elsősorban nem tematikájának köszönheti sikerét, hanem a maga idejében (1946) Franciaországban is szokatlan nyers szókimondásának és ragyogó nyelvi stílusának. Az egész művet átlengő heves szexualitás mellett az író különleges művészi eszköze, a stílus filmszerűséget, az amerikai "thriller"-irók szűkszavúságának utánzása. Izzó gyűlölet sugárzik a műből az amerikai Dél akkor még nagyon élő (s máig is alig csökkenő) faji megkülönböztetése ellen. Lee Anderson rövid, de szenvedélyes életútja zajlik le előttünk: bosszúja öccse haláláért eszelős tettekre sarkallja. Boris Vian és életműve nem ismeretlen a magyar közönség számára. Regényei színdarabjai méltó sikert arattak nálunk is. Az író és kora jobb megértéséhez járul hozzá az, hogy most már ez a regény is a magyar olvasók kezébe kerül, a regény, amelyet senki sem ismert, de amelynek létezéséről mindenki tudott.

Jaroslav Hašek - Švejk
A ​regény hőse, mint az alcím is állítja, egy "derék katona". Furcsa tisztesség a Švejké: részt vehet az első világháborúban, először a hátországban (katonai fogdákban és egészségügyi intézményekben), majd a fronton, végül fogságban. ő a készséges kisember, aki roppantul igyekszik a tisztesség és becsület látszatát kelteni, azonban menti a bőrét, mégpedig úgy, hogy addig hülyéskedik, amíg a bolondok közé zárják, mert tohonyaságaival és furfangjaival terhére van a katonai feljebbvalóinak. A szatírikus regény, amely ezt az alakot teszi hősévé, háború- és monarchiaellenes élű. A panoptikum, melyet az író és a monarchia militarista világából felvonultat, gyilkos, megsemmisítő nevetésre készteti az olvasót. A dicsőséges "csihi-puhi" anekdotafűzérszerűen kibontakozó, javarészt Švejk által kommentált története: az esztelenségnek, a fegyelmezés gépies, lélektelen formájának, a korlátoltságnak, a kakasdombon is kiélhető cezaromániának, az alkoholizmusnak eseményéből áll össze. Švejk észjárása a cseh nép történeti tapasztalatait sűríti, leleplezi a háborút, a császárság kórhadt rendszerét és általában az emberi ostobaságot. A népi - sokszor naturalista - nyelvezetű dialógusok szatírikusak, állandó feszültséget, folyamatosságot teremtenek, egybeötvözik a sok-sok epizódot. Hasek hősének passzív rezisztenciájában zseniális írói készséggel jelenik meg a sajátos cseh kispolgári világ. A regény befejezetlenül maradt, ám így is egésznek tűnik. Magyarul először Karikás Frigyes fordításában látott napvilágot, külföldön, a két világháború között. A teljes és hiteles fordítás (Réz Ádámé) 1956 óta jelenik meg.

Gina Lollobrigida - Az ​én Itáliám
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Alberto Moravia - Racconti ​romani
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Alberto Moravia - Sette ​racconti (Easy Readers)
"Sette ​racconti" é una scelta tratta di famosi Racconti Romani, in cui popolani e piccolo-borghesi della capitale narrano, in prima persona, le loro avventure o piú spesso le loro disavventure. La descrizione del popolo minuto che incontriamo: camerieri, borsaneristi, ladranculi, trafficanti di ogni genere, anche se non é una realtá sociale, ma una colorita stilizzazione di Moravia, riesce ad affascinare per il tono vivace e l'umorismo acerbo dello scrittore.

Alberto Moravia - Én ​és őkelme
Az ​olvasó egy szép nagy sárgarépát lát e könyv címlapján. Diszkrét fügefalevél próbálja takargatni. Szüksége is van rá, hiszen őkelmét, főhősünk türelmetlenül ágaskodó férfiasságát jelképezi. Szüntelenül izgatott párbeszédben állnak, én és ő, őkelme a jogait követeli, hősünk viszont végre szerelmi kalandok nélkül szeretné megrendezni élete első filmjét. Harcuk háttere Róma. Győztese? Ez az, amit nem árulhatunk el.

Alberto Moravia - Római ​utazás
Moravia ​a XX. sz. olasz irodalmának egyik legjelentősebb és legnépszerűbb alkotója. A Római utazás utolsó nagy regénye. Egy húszéves fiatalember tér vissza szülővárosába, gyermekkora színhelyére. Szabadulni akar gyermekkora megrázó élményétől, amikoris tanúja volt életvidám anyja szeretkezésének egy idegen férfival. Mario, a fiatalember új és új szerelmi kísérleteivel, hol akaratlanul apja leendő feleségébe botlik, hol egy másik, múltjával küszködő asszony és 14 éves lánya vetélkedése kavarja fel szexuális életét. - A férfi és a nő viszonyának örök aktualitására keres választ az író, freudi alapon éppúgy mint konkrét szerelmi aktusokon keresztül, utolsó nagy művében, amely szinte összegzése egész életpályáját foglalkoztató témáknak. A művel a kiadó Moravia eddig magyarul kiadatlan műveinek sorát nyitja meg.

Alberto Moravia - Történelem ​előtti történetek
A ​teremtés hajnalán játszódnak a meghökkentő történetek, amikor Ter Mészet anya kedve szerint változtatja a világot, amikor Dino Szaurusz és barátai népesítik be a földet, s amikor a furcsa kavalkádba belép a semmirekellő Ává-dávám és Évé-vava. Moravia életművében szokatlan színfolt ez a mulatságos és meglepő gyűjtemény. Történetei igazi mesék, nem csak gyerekeknek.

Alberto Moravia - A ​leselkedő
Én ​elsõsorban a szememmel élem az életet, írja bevezetõjében a regény ifjú franciatanár hõse. Kényszeresen és tehetetlenül bámulja vélt vagy valós rémképeit: a Szent Péter-bazilika fölé képzelt atomfelhő gombáját, vetélytársaként rettegett sikeres apját, saját rejtélyesen viselkedő feleségét, aztán egy néger lányt, aki mintha egy erotikus Mallarmé- versből lépett volna elő, s végül lesi és egyben közszemlére teszi önmagát is, igen, a kukkolót a lehetõ leghálátlanabb szerepben, az áldozatéban. Tehetetlenül és kényszeresen, mert tudja, hogy a beteg, öreg, de diadalmas apák és gyönge fiaik egyformán az ördög szánalmas játékszerei. Moravia világéletében elkötelezett voyeur volt, de valószínűleg ebben a regényében a legtöményebb az olvasó kulcslyukélménye. Itt mindennemû kapcsolatban és dimenzióban a szexus dominál, mindegy, hogy apa-fiú viszony, Mallarmé, a 68-as kontesztáció vagy az atomháború fenyegető veszélye a téma. Szemérmetlen regény. Szemérmetlenül jó. Alberto Moravia (1907 - 1990) az erotikus tematika virtuóza és a lélektani ábrázolás atyamestere, az olasz irodalom és filmművészet emblematikus alakja. Huszonkét évesen adja közre első regényét, A közönyösök-et, amellyel szinte berobban az irodalmi életbe, s amely miatt óhatatlanul összeütközésbe kerül a fasiszta rezsimmel. A fojtogató hazai légkörbõl külföldre menekül, csak 45 után tér vissza Rómába. Közben sorra írja regényeit, cikkeit, tanulmányait, darabjait, színházat csinál, a kulturális közélet meghatározó személyiségévé válik. 1952-ben megkapja a legrangosabb irodalmi díjat, a Stregá-t. Regényeiből többek közt Vittorio de Sica, Bernardo Bertolucci, Mario Soldati, Jean-Luc Godard közremûködésével rendre filmfeldolgozások készülnek. Korának legnépszerûbb és legbotrányosabb olasz írójaként megadatik neki, hogy a főszereplő öntudatával élje végig a huszadik századot. Az önmagát a morál esztétájának nevezõ Moravia impozáns életművébõl most hatkötetes sorozatot bocsát közre a kiadó. A mûvek sorrendben: Agostino (Kisregények), A római lány, A megalkuvó, Egy asszony meg a lánya, A figyelem, A leselkedő.

Alberto Moravia - Levelek ​a Szaharából
Szaharai ​tévutakon, Rituális tánc az éjszakai őserdőben, Krokodilvadászaton, Látogatás egy szultánnál. Vendégségben egy varázslónál. Gróf Teleki Sámuel nyomában - ilyen, kedvcsináló alcímek is hirdethetnék ezt a könyvet, Alberto Moravia afrikai útirajzainak gyűjteményét, De ilyenek is: Defoe és Joseph Conrad, Mark Twain és a Grimm testvérek nyomában. Moraviát mindig, minden egyformán és egyszerre foglalkoztatja. Számára természetes, hogy a Zaire folyón hajózva Conrad naplóját olvassa; az Afrika szívében kalandozó értelmiségi számára az úti élmények befogadása, illetve az élmények feldolgozása, a kulturális "hasznosítás" úgyszólván egyidejű művelet. Hápogó lelkendezésnek vagy fölényes, európai legyintésnek ezekben az útirajzokban nincs nyoma. Szigorú pontosságukon legfeljebb a Moraviánál oly szokatlan meghatottság ejt néha-néha csorbát: a sivatag-óceánok, tengernyi szavannák és kútmély dzsungelek időtlenségéből egyszer s mindenkorra kirekesztett ember szomorúsága.

Alberto Moravia - A ​közönyösök
A ​fiatal Moravia keserű és vonzó regénye (1929) római polgárkörnyezetbe ágyazza egy bágyadt nemzedék tragédiáját, és egy szerelmi sokszög kapcsán villantja fel a két háború közti korszak társadalmi és erkölcsi válságát. Egy őszinteségre és élményre szomjas fiatalember, egy mindutalan rögtönzésre kényszerülő, üres-közönyös komédiás kudarcra ítélt, panaszos tisztaságvágya szélesül itt nemzeti önvizsgálattá, és már az európai politikai láthatár elsötétülésének kezdetén közvetve arra int, hogy az eszménytelenség űrjét kártékony társadalmi erők tölthetik ki; ez a tehetetlen ifjúság embertelen hatalmak prédája, a kibontakozó fasizmus nyersanyaga lehet, közönyébe a rombolás szelleme plántálhat érzést, sőt fanatizmust, akár egy terrorlegény vadállati indulatait.

Boris Vian - Tábornokok ​uzsonnája
Kiadónk ​Boris Vian-életműsorozatának harmadik kötetében a szerző nyolc novellája és két drámája kapott helyet. Valamennyi novella – csakúgy, mint a kötet címadó drámája, a Tábornokok uzsonnája – most jelenik meg először magyarul, a másik, a Birodalomépítők című darabot pedig új (teljesebb és pontosabb) fordításban kínáljuk az olvasóknak. A novellákat olvasva a már jól ismert viani világba csöppenünk, ahol beszélő kutyák, elképesztő öltözékek és ötletek, szőke vagy barna bombázók és mókás nyelvi játékok adnak egymásnak találkozót. A drámákhoz érve megváltozik a hang és a hangulat, először egy vitriolba mártott tollal írt szatírán nevethetünk, aztán a birodalomépítést törvényszerűen követő bukás kapcsán elgondolkodhatunk azon, hogy mit tennénk, ha egy szép napon a mi lakásunkban is felbukkanna egy Schmürz.


Elérhető példányok

Ezek a felhasználó ebben a pillanatban is elérhető könyvei. Ha egy könyvből többet tett fel, akkor az többször szerepel a listában.

V%c3%a1laszt%c3%a1sok
elérhető
3

Liv Ullmann - Választások
Vallomás ​szerepekről és a legendás Bergman-szerelemről. Akik szeretik a Bergmann filmeket, azoknak jó szívvel ajánlva.


Sikeres passzolások

Ezek a felhasználó sikerrel lezárt rukkolásai, amelyek passzal végződtek.

összes (7)

H. G. Wells - A ​szerencse kerekei
Nem ​a modern tudományos fantasztikus regény, a sci-fi ősét, hanem Dickens utódját ismeri meg kötetünk két kisregényéből az olvasó. A szerencse kerekei 1896-ban, a Mr. Polly 1910-ben keletkezett, világuk azonban közös, mint ahogy hősük is: a szeretetre méltóan kétbalkezes, tipikus wellsi kisember. Mindketten - Párkereki úr és Mr. Polly is - egy azon foglalkozást űznek: kiskereskedők, akik a pult mögül szép, szabadabb, levegősebb életre vágynak. Párkereki úr és Mr. Polly is egy akkoriban bűvös járművel - kerékpárral - kelnek útra, amikor elfogja őket a belső nyugtalanság, hogy világot lássanak: vagyis megismerjék az öreg "békebeli" Anglia városait, falvait, ismeretlen vidékeit. Wells pompásan idézi fel az Edward-kori Anglia légkörét. Az elbeszélések pikareszk gazdagsága, fordulatossága és derűs hangja vonzó olvasmánnyá varázsolja az "egyszerű élet" dicséretét, a mindennapok hőseinek élni akarását és vitalitását megörökitő regényeket.

H. G. Wells - A ​vakok országa
"Arcán ​– írta Wellsről Európai irodalomtörténetében Babits - a brit gyakorlatiasság józan kifejezése ül. Fantasztikumában eleinte szigorú volt és egzakt; és az ő egzaktsága mögött nem settenkedett Poe démona. A józanság a szabad játékból hamarosan haszonra szánt és tervezgető utópiákban vitte..." A jellemzés szigorú, de igazságos. A fantasztikum és a gyakorlatiasság látszólag ellentmondó ereje mozgatja Wells egész életművét. Wells csodálkozó író, és ezért mindig kedves olvasmánya a hasonlóképpen csodálkozó ifjúságnak. szeme friss, pillantása éber, örök kiváncsisággal néz körül a világban. Amit meglát, lecsap rá; mindent vizsgálatra méltónak és megváltoztathatónak talál. És azonnal hozzá is fog, hogy megváltoztassa. Gyors és élénk fantáziája rögtön és gyakorlatiasan lát hozzá a probléma megoldásához, és ha a jelenben ezt történetesen nem látszik lehetségesnek - sebaj: megteszi a maga teremtette jövőben. Ha ábrándjait néha megmosolyogjuk is, és hosszú társadalmi regényeit ritkán vesszük kézben, fantasztikus regényei ma is megragadnak bennünket. Néhány kitűnő, és azóta száz és száz változatban megírt ötletet adott az irodalomban. Feltalálta az időgépet, mellyel kényelmesen lehet utazni a múltba és a jövőbe; feltalálta a Cavoritot, ezt a csodálatos anyagot, amely elszigeteli a gravitációt, és lehetővé teszi az utazást a világegyetem fekete mélységeiben; feltalálta a láthatatlanná tevő vegyszert, a mesterséges gyémánt előállítási módját, a hibernálást, és még számos különös "tudományos" eszközt és módszert - hogy ezek révén is a társadalom problémáiról beszéljen.

Irving Stone - A ​napsugár fia
Ez ​a regény egy nagy művész, Vincent Van Gogh életét beszéli el, érdekfeszítően, érzelmeket ébresztően, de mindig hűségesen a valóság tényeihez. Hogyan lett a holland lelkészdinasztia sarjából ellenállhatatlan belső parancs sugallatára olyan ember, akit semmi más nem érdekel, csak hogy festhessen? Van Gogh mindössze harminchét esztendőt élt, s ebből tíz évig alkotott. Nyomorgott, magányos és beteg volt. Ma képei nemcsak a leghíresebb múzeumok féltve őrzött darabjai, hanem a világ műkincspiacának dollármilliókért gazdát cserélő verhetetlen sztárjai is.

Richard Lourie - Sztálin ​önéletírása
Joszif ​Sztálin, a terror, a koncepciós perek sátáni mestere az önéletrajzát írja. A szüleiről és az iskoláiról ír, a szövetségeseiről és a szerelmeiről, s arról, hogy az egykori Joszif Dzsugasvili, a jelentéktelen vidéki forradalmár, akinek már gyermekkorában az irgalmat nem ismerő Rettegett Iván volt az eszményképe, hogyan lett Oroszország kíméletlen ura. Sztálin azonban a félelmeiről is ír. Igen, a korlátlan hatalmú Sztálin fél. A távoli Mexikóvárosban ugyanis Lev Trockij hozzáfogott, hogy megírja Sztálin életrajzát. És Trockij az egyetlen, aki lerombolhatja a hatalomnak azon misztériumát, melynek révén Sztálin uralkodik, és fölfedheti azt a bűnt, amely még Sztálint is a porba sújtja...

Oliver Sacks - Ébredések
1920-ban ​szörnyű járvány söpört végig Amerikán. Az áldozatai néhány görcsös rángást követően furcsa pózba merevedtek, s többé meg se mozdultak. Szemüket egy pontra szegezve morzsolták éveiket, évtizedeiket a „szerencsés” túlélők. Az orvosok már lemondtak a szoborrá dermedt emberekről. Úgy vélték, talán már nem is tekinthetők embereknek. 1969-ben egy akkor csodaszernek számító szer felfedezése után egy vállalkozó szellemű kutatónak eszébe jutott, miért ne alkalmazhatnák a Parkinson-kórban hatásos vegyületet az álomkórban szenvedő betegeknél? A kísérlet nyomán csoda történt: az évtizedekig tetszhalott emberek feltámadtak, beszélni, rajzolni, sőt énekelni kezdtek. Teljes erőből élvezni akarták az Életet, mely számukra csaknem elveszett. Az egyik beteg olyannyira vágyott az önálló életre, hogy emiatt összeütközésbe került a kórház vezetőivel…

George Orwell - Állatfarm
MINDEN ​ÁLLAT EGYENLŐ? UGYAN MÁR. VANNAK KÖZTÜK EGYENLŐBBEK IS. Orwell 1943-44-ben írott műve minden elnyomó, totalitárius rendszerre ráillik. Egy angol major a színhely, ahol az állatok a disznók vezetésével megdöntik az Ember uralmát. A maguk igazgatta farmon élik először szabadnak, derűsnek látszó, majd egyre jobban elkomoruló életüket. Az 1984 írójának már ebben a művében is nagy szerepet játszik a történelmi dokumentumok meghamisításának motívuma. Visszamenőlegesen megváltoznak, majd feledésbe merülnek az állatok hajdani ideológusának, az Őrnagynak az eszméi. A Napóleon nevű nagy kan ragadja magához a hatalmat, és - természetesen mindig a megfelelő ideológiai magyarázattal - egyre zordabb diktatúrát kényszerít állattársaira. A szerző a „Tündérmese” alcímet adta regényének, mely eredetileg a sztálini korszak szatírája volt, de az emberek és az állatok minden diktátor alatt ugyanolyanok.

Albert Hofmann - LSD
A ​kevés kémia mellett sok-sok kultúrtörténeti, botanikai, kulturális antropológiai ismeretről olvashatunk. Az anyarozs származékait kutató Albert Hofmann a negyvenes években a Sandoz laboratóriumában április tizenhatodikán megszakítja munkáját, ugyanis könnyű szédüléssel vegyes nyugtalanság szállja meg. Otthon lefeküdt, bódulatszerű, de nem kellemetlen állapotba merült, amire élénk fantáziálás volt a jellemző. Az alkonyatban csukott szemmel, szakadatlan fantasztikus, rendkívül plasztikus képek, és intenzív, kaleidoszkópszerű színes forgatag lepi meg. Majd ez az állapot két óra múlva eltűnt. A komoly tudós, a kutatóvegyész Hofmann arra gondolt, hogy az ujjbegyére került néhány csepp, és ezért önkísérletre szánta el magát, bevett 0,25 mg vizes oldatot. A laboratóriumból az asszisztensnek kellett hazakísérnie. Idézet a naplóból: „A szédülés és az eszméletvesztés érzése időközben annyira erőssé vált, hogy képtelen voltam egyenesen állni, és le kellett feküdnöm egy szófára. A környezetem ijesztő módon elváltozott. A szobában minden forogni látszott, és a jól ismert tárgyak és bútorok groteszk, többnyire fenyegető alakot öltöttek. Minden folyamatosan mozgásban volt, mintha élne, és mintha belső nyugtalanság töltené el. A szomszéd gonosz, alattomos boszorkány alakját öltötte színes pofával. Hiábavalónak tűnt az akaratom minden erőfeszítése arra, hogy feltartóztassam a külvilág széthullását és énem felolvadását. Egy démon költözött belém és átvette a hatalmat a testem, az érzékeim ás a lelkem felett.” E kísérlet során bizonyosodott be, hogy az új anyag-az LSD-rendkívül pszichoaktív szer. Hofmann szerint nem volt tudomása arról korábban, hogy létezne olyan anyag, ami ilyen kis mennyiségben mélyreható drámai változáshoz vezetne a külső és belső világ megítélésében. Ráadásul nemcsak hogy nem okozott másnaposságot, hanem a tudós a szer bevétele utáni napon remek fizikai és lelki állapotban érezte magát. Az állatkísérletek nem sokat mondtak a szer pszichikai hatásáról, egereknél csak mozgászavarok voltak megfigyelhetők. Ám azt észrevették, hogy az LSD-vel kezelt macska retteg az egértől. Vizsgálták a szer mérgező hatását. A szerző szerint nem ismeretes olyan eset, mely az LSD mérgezés közvetlen következménye lenne. Ám az LSD veszélyessége nem annak mérgező voltából, hanem pszichikai hatásainak idegenszerűségéből és kiszámíthatatlanságából ered. Hamar rájöttek arra is, hogy az anyag hallucinogén hatása mellett az agy neurofiziológiai funkcióit is befolyásolja. Megkezdődött a komoly kutatás és az LSD származékok előállítása a Sandoz laboratóriumában. Az új szer alkalmazása a pszichiátriában -kezdetben-biztató volt. A hatása hasonlított a meszkalinra, amit az indiánok szakrális drogként használtak, csak éppen az LSD tízezerszer hatásosabb volt, mint a meszkalin. Az LSD pszichofarmakonok között egyedülálló hatáserőssége nem csupán mennyiségi szempontból jelentős, hanem az anyag fontos minőségi jellemzője is, hiszen benne rendkívül specifikus, tehát célzott hatás jelenik meg az emberi pszichére. Arra is következtetett Hofmann és csapata, hogy az LSD a pszichikai és szellemi funkciók legmagasabb szintű irányítóközpontjaira hat. Az LSD pszichikai hatásai, amiket csekély anyagmennyiség is kivált, túl jelentős és sokrétű ahhoz, hogy pusztán az agyi funkciók toxikus módosulásával magyarázhatóak lennének. Ha mindössze az agyra gyakorolt mérgező hatásról lenne szó, akkor az LSD tapasztalatoknak nem pszichológiai és pszichiátriai, hanem pszichopatológiai jelentősége lenne. Az LSD esetében inkább az idegek vezetőképességének módosulásáról, és a neuronok kapcsolódási pontjain (szinapszisokon) tapasztalható események befolyásolásáról van szó, amit a kísérletek is igazoltak. Ilyen módon lehetséges, hogy befolyásoljuk a magasabb pszichikai és szellemi funkciók alapjait kínáló több milliárd agysejt között létező keresztkapcsolatok és átviteli pontok rendkívül komplex rendszerét. Valószínűleg ebben az irányban keresendő az LSD elemei hatásának magyarázata. A kísérletek megindultak a világon. Kutatták a szer orvosi-pszichiátriai alkalmazásának lehetőségeit. Nemcsak a pszichoterápiában használták a befolyásolás elősegítésére, hanem a pszichózisokat is kutatás a segítségével. A számomra legmegdöbbentőbb vizsgálat az volt, amikor haldoklók fájdalomcsillapítására használták. Itt a hatás azon alapult, hogy a páciens elszakadt pszichikailag a testétől, és a fájdalom már egyáltalán nem hatott Mint ismeretes: az LSD a hatvanas években kultuszdrog lett, betiltották, alkalmazására manapság semmi lehetőség nincsen. Az akta lezárva. A reményeknek befellegzett. A könyv ennek a ragyogó, majd megtört pályafutásnak a folyamatát és társadalmi hátterét meséli el, élvezetes, sztorizós formában kosárba A kémiatörténet e klasszikus művében Albert Hofmann az LSD felfedezésének körülményeit írja le, illetve tudósokkal, művészekkel, írókkal és a hippimozgalom jeles képviselőivel lezajlott találkozóiról mesél, akiket az LSD különböző szempontjai érdekelnek. Tudományos mű, amelyet a század egyik igen jelentős szerves anyagokkal foglalkozó kémikusa írt. A kötet azonban nem vegyészeti írás, érdekes olvasmány lehet bárki számára. A kevés kémia mellett sok-sok kultúrtörténeti, botanikai, kulturális antropológiai ismeretről olvashatunk. "Hiábavalónak tűnt az akaratom minden igyekezete arra, hogy megállítsam a külvilág széthullását és énem feloldódását. Egy démon hatolt belém, és átvette a hatalmat a testem, az érzékeim és a lelkem fölött... Az anyag, amivel kísérletezni akartam, végül legyőzött... Lassan visszatértem a kényelmetlenül idegenszerű világból... Innentől valójában elkezdtem élvezni a - csukott szemem mögött tovább tartó - színek és formák hallatlan játékát." Albert Hofmann 1943. április 19-én, az első tudatosan elvégzett LSD-kísérletről


Sikeres happolások

Ezek a felhasználó sikerrel lezárt happolásai, amelyeket átvett. Reméljük rerukkolja azokat, amiket elolvasott. :)

Alberto Moravia - Kisregények
Moravia ​négy kisregénye közül az első, Az álarcosbál 1941-ben jelent meg, s a képzeletbeli latin-amerikai diktátor groteszk alakjában az olvasók Mussolinira ismerhettek. Terso tábornok nevetséges figurája, tragikomikus szerelmi kalandja, a leváltását megelőzni akaró rendőrfőnök látszatmerényletének kudarca, a korrupció, a fényűzés, a rendőrterror és az ügyefogyott anarchista próbálkozások bírálata: ragyogó szatíra, tele váratlan fordulatokkal, izgalommal. Az Agostino: egy tizenhárom éves kamasz drámai találkozása a felnőttek világával. Agostino nyaralás közben, a tengerparton döbben rá, hogy szép, fiatal anyja - nő is, aki egy férfi társaságában hirtelen megváltozik. A fiú gyermeki szeretetét homályos érzéki vágy, kíméletlen kíváncsiság, kiábrándultság váltja fel, éppúgy lelki válságba kerül, mint Luca Az engedetlenség-ben, amikor ráeszmél, hogy a vallásos-morális szabályokra épülő élet tulajdonképpen undorító képmutatás. A serdülőkor érzelmi viharairól sokan és sokat írtak már, de ilyen költőien, elmélyülten és megragadóan csak kevesen. A hitvesi szerelem egy látszatra boldog házasságban élő, gondtalan, gazdag dilletáns írói próbálkozásának és érzelmi életének a csődjét, az alkotó munka és a felszínes életélvezés kibékíthetetlen, gyötrő elletétét ábrázolja mesteri lélekrajzzal.

Alberto Moravia - A ​megalkuvó
„Mi ​mindannyian ártatlanok vagyunk... De mindannyian elveszítjük ártatlanságunkat, ki így, ki úgy... Ez az élet rendje." Hogyan lesz az emberből gyilkos? Először csak bogarat öl, később macskát, aztán már minden mindegy? A lányosan szép arcú Marcellót örökösen csúfolják az osztálytársai. Egy komisz diákcsíny következtében a kisfiú tragikusan végződő homoszexuális kalandba keveredik. Az ösztönei zűrzavarában tájékozódni képtelen gyerek magára marad a bajával, évekig cipeli a bűne terhét, s egyetlen vágya, hogy egyszer majd leszámolhasson vele, és végre ő is rendes, normális életet éljen. Ezt a rendet, ezt a normalitást felnőttként a fasizmusban, a házasságban és a hivatalnoki pontosságban véli megtalálni. Elvárásoknak akar megfelelni, parancsokat akar teljesíteni. Az alapjában véve tiszta szándékú Marcello azonban a gyerekkori tévelygéshez képest sokkal tragikusabb helyzetbe kerül... A regény 1951-ben jelent meg. Eleven kép egy sötét korszakról és egy borongó férfilélekről. Talán a legékesebb bizonyíték amellett, hogy Moravia „a morál esztétája."

1934
elérhető
3

Alberto Moravia - 1934
Az ​új Moravia-regény címe Orwell antiutópiájára, az 1984-re utal; csak épp az 1934 nem a jövőről, hanem a múltról fest ijesztő torzképet. A regény helyszínén, a capri szigeti panzió szecessziós kulisszái közt, a nyaraló német nácik nyüzsgésében ott téblábol nemcsak a - már-már komikusan - boldogtalan Lucio, a lét abszurd tragikumát panaszló, polgári értelmiségi, hanem Sonia, az élőhalott, emigráns orosz terroristanő is, sőt Heinrich von Kleist és Friedrich Nietzshce szelleme is. Nyugat és Kelet, Észak és Dél, régmúlt és közelmúlt: mind belefér ebbe a torzképbe. És az olvasó is belefér, mert rabul ejti a szerelmi ponyvaregénybe illő történet. Az álmodozó, romantikusan dekadens Beatébe szerelmes-e Lucio, vagy az életet habzsoló, harciasan náci Trudéba? Mi több: egy vagy két személyt takar-e a két név? És halált, "konszolidált" kétségbeesést vagy boldog felszabadulást hoz-e a szerelme? És élet-halál rejtelmek vagy megalázó tréfa áldozata-e Lucio? És egyáltalán: áldozat-e? Az 1934, ez az izgalmas múltkarikatúra, ízig-vérig mai, komoly és modern mű, az utóbbi évek legjobb Moravia-regénye.

Alberto Moravia - A ​figyelem
A ​figyelmetlen ember „messzire néz, talán erős távcsövet használ, s nagyon jól látja a város romjait az előző éjszakai pusztító földrengés után. De nem veszi észre, hogy ugyanakkor az orra előtt meghasad a föld, és saját háza mindjárt összeomlik." Nagy összefüggésekben szemléli a világot, azt azonban nem látja meg, hogy saját tisztességesnek hitt felesége valójában kerítőnő, aki tulajdon lányát is kész kiközvetíteni. Még a vérfertőzés sem riasztja vissza. A regény újságíró főhőse ezzel a ténynyel kénytelen szembesülni. Élete romjain elhatározza, hogy naplószerű tárgyilagossággal rögzíti magánélete eseményeit, hogy feljegyzései alapján A figyelem címmel regényt írjon. Klasszikus metaregény a mű, pikáns témája ellenére valóságos regényelméleti szeminárium. Moravia precízen ábrázol és elemez, vet össze képzelt, álmodott és valós dolgokat, s végső soron elméletben és gyakorlatban egyaránt a realista regény mellett kötelezi el magát. Csak az a kérdés, hol vonjuk meg a realizmus határait, hiszen a valóságból semmit: az álmokat és a hazugságokat sem lehet kirekeszteni...

Robert Merle - A ​sziget
A ​kitűnő, Goncourt-díjas francia írót ismeri és szereti a magyar olvasó. Regényei (Mesterségem a halál, Két nap az élet, Moncada, Állati elmék, Üvegfal mögött, Malevil és a Védett férfiak) nagy sikert arattak nálunk. Ez a műve, amely most ötödik kiadásban jelenik meg; az utóbbi évek egyik legnagyobb könyvsikere volt. Az író ezúttal a távolabbi történelmi múltba nyúl vissza, s a regény megírásához egy XVIII. századi izgalmas epizód, a Bounty nevű angol hajón lezajlott véres lázadás adta az ihletet. Merle azonban a históriai tényt csak ürügyül használta fel, egyébként nagyszerű képzeletére hagyatkozott, és a cselekményt kedvére alakította. A messzi óceániai szigeten lezajló történet feszültsége egy pillanatra sem lankad, az olvasó, a szó szoros értelmében, nem tudja letenni a könyvet: olyan epikai sodrása van, mint a legjobb Dumas vagy Jókai-műveknek. Az ifjú vagy a felnőtt, a kezdő vagy az ínyenc olvasót mindvégig leköti az önkéntes angol hajótöröttek és a nyíltszívű, de önérzetes tahitiak küzdelme, és elbűvöli a déltengeri szigeten lejátszódó történet, az író remek jellemábrázoló ereje, a tragikus jeleneteket is fűszerező humora. A könyv mégsem pusztán színes, izgalmas kalandregény: megrázza, felkavarja az olvasót. A sziget nagyigényű alkotás; rávilágít a faji előítéletek veszedelmes következményeire, s felveti a háború és béke, a szabadság és a rabság, az egyéni és a társadalmi boldogság nagy kérdéseit.

Img_0007
elérhető
22

Robert Merle - Madrapur
„Elkésett ​utas már nem is reméli, hogy útra kelhet. Kihalt repülőtér - éppúgy lehetne irdatlan vidámpark vagy melegház is. Sztrájk? Sehol senki: se légiszemélyzet, se utasok. Aztán a semmiből mégis egy bájosan személytelen stewardess. A formaságokat mellőzve, ugyanakkor ellentmondást nem tűrően kalauzol a fedélzetre. Türelmetlen utastársak: mindkét nembeliek, nációk tarkasága tart a rejtelmes Madrapur felé. Miféle új ígéret földje? A hétköznapi szituáció egyre nyomasztóbb. Aztán mintha kibújna a szög a zsákból: terroristák fognak fegyvert a többi utasra. Kiderül, hogy a pilótafülke üres, a távolból, ismeretlen központból vezérlik a gépet, amely időnként kietlen, fagyos tájakon landol: ilyenkor mindig kiszáll néhány utas. Önszántából vajon? A majomszerű alsó arctáját restellő, a felsőbbik emberszabására bezzeg rátarti utas úgy írja le percről percre a kalandos röpülést, ahogyan megéli: élénken észleli környezetét és a történéseket, de megfejteni őket képtelen... Robert Merle hosszú pályáján kivívta a magyar olvasók szeretetét. Ez az 1981-ben kelt regénye már nem sci-fi ízű, baljós előérzetei sajnos igazolódtak: világterrorizmus, klímaváltozás... Találó jellemzései, szellemessége annál nagyobb hálára köteleznek.”


Saját könyvtárban

Ezek a felhasználók jelezték, hogy megvan nekik a könyv.

Alberto Moravia - Kisregények
Moravia ​négy kisregénye közül az első, Az álarcosbál 1941-ben jelent meg, s a képzeletbeli latin-amerikai diktátor groteszk alakjában az olvasók Mussolinira ismerhettek. Terso tábornok nevetséges figurája, tragikomikus szerelmi kalandja, a leváltását megelőzni akaró rendőrfőnök látszatmerényletének kudarca, a korrupció, a fényűzés, a rendőrterror és az ügyefogyott anarchista próbálkozások bírálata: ragyogó szatíra, tele váratlan fordulatokkal, izgalommal. Az Agostino: egy tizenhárom éves kamasz drámai találkozása a felnőttek világával. Agostino nyaralás közben, a tengerparton döbben rá, hogy szép, fiatal anyja - nő is, aki egy férfi társaságában hirtelen megváltozik. A fiú gyermeki szeretetét homályos érzéki vágy, kíméletlen kíváncsiság, kiábrándultság váltja fel, éppúgy lelki válságba kerül, mint Luca Az engedetlenség-ben, amikor ráeszmél, hogy a vallásos-morális szabályokra épülő élet tulajdonképpen undorító képmutatás. A serdülőkor érzelmi viharairól sokan és sokat írtak már, de ilyen költőien, elmélyülten és megragadóan csak kevesen. A hitvesi szerelem egy látszatra boldog házasságban élő, gondtalan, gazdag dilletáns írói próbálkozásának és érzelmi életének a csődjét, az alkotó munka és a felszínes életélvezés kibékíthetetlen, gyötrő elletétét ábrázolja mesteri lélekrajzzal.

Alberto Moravia - A ​figyelem
A ​figyelmetlen ember „messzire néz, talán erős távcsövet használ, s nagyon jól látja a város romjait az előző éjszakai pusztító földrengés után. De nem veszi észre, hogy ugyanakkor az orra előtt meghasad a föld, és saját háza mindjárt összeomlik." Nagy összefüggésekben szemléli a világot, azt azonban nem látja meg, hogy saját tisztességesnek hitt felesége valójában kerítőnő, aki tulajdon lányát is kész kiközvetíteni. Még a vérfertőzés sem riasztja vissza. A regény újságíró főhőse ezzel a ténynyel kénytelen szembesülni. Élete romjain elhatározza, hogy naplószerű tárgyilagossággal rögzíti magánélete eseményeit, hogy feljegyzései alapján A figyelem címmel regényt írjon. Klasszikus metaregény a mű, pikáns témája ellenére valóságos regényelméleti szeminárium. Moravia precízen ábrázol és elemez, vet össze képzelt, álmodott és valós dolgokat, s végső soron elméletben és gyakorlatban egyaránt a realista regény mellett kötelezi el magát. Csak az a kérdés, hol vonjuk meg a realizmus határait, hiszen a valóságból semmit: az álmokat és a hazugságokat sem lehet kirekeszteni...

1934
elérhető
3

Alberto Moravia - 1934
Az ​új Moravia-regény címe Orwell antiutópiájára, az 1984-re utal; csak épp az 1934 nem a jövőről, hanem a múltról fest ijesztő torzképet. A regény helyszínén, a capri szigeti panzió szecessziós kulisszái közt, a nyaraló német nácik nyüzsgésében ott téblábol nemcsak a - már-már komikusan - boldogtalan Lucio, a lét abszurd tragikumát panaszló, polgári értelmiségi, hanem Sonia, az élőhalott, emigráns orosz terroristanő is, sőt Heinrich von Kleist és Friedrich Nietzshce szelleme is. Nyugat és Kelet, Észak és Dél, régmúlt és közelmúlt: mind belefér ebbe a torzképbe. És az olvasó is belefér, mert rabul ejti a szerelmi ponyvaregénybe illő történet. Az álmodozó, romantikusan dekadens Beatébe szerelmes-e Lucio, vagy az életet habzsoló, harciasan náci Trudéba? Mi több: egy vagy két személyt takar-e a két név? És halált, "konszolidált" kétségbeesést vagy boldog felszabadulást hoz-e a szerelme? És élet-halál rejtelmek vagy megalázó tréfa áldozata-e Lucio? És egyáltalán: áldozat-e? Az 1934, ez az izgalmas múltkarikatúra, ízig-vérig mai, komoly és modern mű, az utóbbi évek legjobb Moravia-regénye.

Img_0007
elérhető
22

Robert Merle - Madrapur
„Elkésett ​utas már nem is reméli, hogy útra kelhet. Kihalt repülőtér - éppúgy lehetne irdatlan vidámpark vagy melegház is. Sztrájk? Sehol senki: se légiszemélyzet, se utasok. Aztán a semmiből mégis egy bájosan személytelen stewardess. A formaságokat mellőzve, ugyanakkor ellentmondást nem tűrően kalauzol a fedélzetre. Türelmetlen utastársak: mindkét nembeliek, nációk tarkasága tart a rejtelmes Madrapur felé. Miféle új ígéret földje? A hétköznapi szituáció egyre nyomasztóbb. Aztán mintha kibújna a szög a zsákból: terroristák fognak fegyvert a többi utasra. Kiderül, hogy a pilótafülke üres, a távolból, ismeretlen központból vezérlik a gépet, amely időnként kietlen, fagyos tájakon landol: ilyenkor mindig kiszáll néhány utas. Önszántából vajon? A majomszerű alsó arctáját restellő, a felsőbbik emberszabására bezzeg rátarti utas úgy írja le percről percre a kalandos röpülést, ahogyan megéli: élénken észleli környezetét és a történéseket, de megfejteni őket képtelen... Robert Merle hosszú pályáján kivívta a magyar olvasók szeretetét. Ez az 1981-ben kelt regénye már nem sci-fi ízű, baljós előérzetei sajnos igazolódtak: világterrorizmus, klímaváltozás... Találó jellemzései, szellemessége annál nagyobb hálára köteleznek.”

Alberto Moravia - A ​megalkuvó
„Mi ​mindannyian ártatlanok vagyunk... De mindannyian elveszítjük ártatlanságunkat, ki így, ki úgy... Ez az élet rendje." Hogyan lesz az emberből gyilkos? Először csak bogarat öl, később macskát, aztán már minden mindegy? A lányosan szép arcú Marcellót örökösen csúfolják az osztálytársai. Egy komisz diákcsíny következtében a kisfiú tragikusan végződő homoszexuális kalandba keveredik. Az ösztönei zűrzavarában tájékozódni képtelen gyerek magára marad a bajával, évekig cipeli a bűne terhét, s egyetlen vágya, hogy egyszer majd leszámolhasson vele, és végre ő is rendes, normális életet éljen. Ezt a rendet, ezt a normalitást felnőttként a fasizmusban, a házasságban és a hivatalnoki pontosságban véli megtalálni. Elvárásoknak akar megfelelni, parancsokat akar teljesíteni. Az alapjában véve tiszta szándékú Marcello azonban a gyerekkori tévelygéshez képest sokkal tragikusabb helyzetbe kerül... A regény 1951-ben jelent meg. Eleven kép egy sötét korszakról és egy borongó férfilélekről. Talán a legékesebb bizonyíték amellett, hogy Moravia „a morál esztétája."

Robert Merle - A ​sziget
A ​kitűnő, Goncourt-díjas francia írót ismeri és szereti a magyar olvasó. Regényei (Mesterségem a halál, Két nap az élet, Moncada, Állati elmék, Üvegfal mögött, Malevil és a Védett férfiak) nagy sikert arattak nálunk. Ez a műve, amely most ötödik kiadásban jelenik meg; az utóbbi évek egyik legnagyobb könyvsikere volt. Az író ezúttal a távolabbi történelmi múltba nyúl vissza, s a regény megírásához egy XVIII. századi izgalmas epizód, a Bounty nevű angol hajón lezajlott véres lázadás adta az ihletet. Merle azonban a históriai tényt csak ürügyül használta fel, egyébként nagyszerű képzeletére hagyatkozott, és a cselekményt kedvére alakította. A messzi óceániai szigeten lezajló történet feszültsége egy pillanatra sem lankad, az olvasó, a szó szoros értelmében, nem tudja letenni a könyvet: olyan epikai sodrása van, mint a legjobb Dumas vagy Jókai-műveknek. Az ifjú vagy a felnőtt, a kezdő vagy az ínyenc olvasót mindvégig leköti az önkéntes angol hajótöröttek és a nyíltszívű, de önérzetes tahitiak küzdelme, és elbűvöli a déltengeri szigeten lejátszódó történet, az író remek jellemábrázoló ereje, a tragikus jeleneteket is fűszerező humora. A könyv mégsem pusztán színes, izgalmas kalandregény: megrázza, felkavarja az olvasót. A sziget nagyigényű alkotás; rávilágít a faji előítéletek veszedelmes következményeire, s felveti a háború és béke, a szabadság és a rabság, az egyéni és a társadalmi boldogság nagy kérdéseit.


Olvasta

Ez a kollekció nem tartalmaz egyetlen könyvet sem: Olvasmányok

Kollekciók