Ajax-loader

Mohácsi Zoltán

Rate_positive 2144 Rate_neutral 27 Rate_negative 2

2566 napja velünk van ma itt járt

Badge-rukkaracsony2014-2 Badge-feltolto-50 Badge-feltolto-1 Badge-stoppos-100 Badge-stoppos-10 Badge-stoppos-1 Suli_300 Badge1_300 Megafon_300 10000fb_300 Buek_2013_300 Silly_walk_300 Badge-rozsasandor Badge-orjongo Badge-jobbmunkas Badge-jomunkas Badge-early_bird Badge-onkentes Badge-aktivista Badge-hardrukkcafe_100 Badge-hardrukkcafe_20

Kívánságlista

Ezeket a könyveket szeretné a felhasználó elolvasni.


Alastair Reynolds - Napok ​háza
A ​csillagközi utazás korszakának hajnalán egy ifjú hölgy, Abigail Gentian ezer klónra hasítja magát, s a klónokat kiküldi a galaxisba, hogy óriási tudásra és bölcsességre tegyenek szert. A Gentian-klán hasadványai bizonyos időnként impozáns ünnepségek keretében újraegyesülnek, amikor is ezer éjszakán át osztják meg egymással az emlékeiket. A harminckettedik egyesülésre azonban két önfejű hasadvány, Campion és Purslane várhatóan több évtizedes késéssel érkezik csak meg. Ráadásul immár közösen gyűjtik tapasztalataikat a galaxist átölelő hosszú körutak során. Mi több: szerelmesek egymásba. A kiközösítéstől csak egyvalami mentheti meg őket: egy gépember, az aranyszínű robot, Hesperus. De ő sajnos amnéziában szenved, és csak arra emlékszik, hogy valami elképesztően fontos küldetést próbált teljesíteni, mielőtt törölték a memóriáját. A szerelmesek azt remélik, hogy tekintélyes vendégük megjelenése az egyesülésen enyhítheti majd a büntetésüket, de amikor a hajójuk váratlanul a klán vészjelzését fogja, nagyobb gondjuk is lesz, mint a hasadvány-társak rosszallása. Hatmillió év után valaki úgy döntött, hogy végleg le kell számolni a Gentian-klánnal. Miközben a túlélők maroknyi csapata versenyt fut térrel és idővel, hogy kiderítse, ki akarja a halálukat, megdöbbentő igazságok kerülnek napvilágra. Aztán elszabadul a pokol, mert valójában sokkal több forog kockán, mint egy ősi klán fennmaradása... A "Napok Háza" káprázatos, szédítő űropera, amely a klasszikus sci-fi eszközeivel teremt egy ragyogó, új világot - a kortárs tudományos-fantasztikus irodalom mesterműve.

Saša Stanišić - Hogy ​javítja a katona a gramofont
Aleksandar ​Višegradban, egy kis bosnyák faluban nő föl. Képességvarázsló, a horgászművészet főelvtársa és folyamszónok. Legnagyobb tehetsége azonban a történetek kitalálásához van. Eszébe sem jut, hogy leragadjon az iskolai fogalmazások témáinál, ugyanis dédszüleinél túlságosan őrült aratóünnepségeket lát, túlságosan lenyűgözőnek találja a megcsalt férjek ámokfutásait, és túlságosan hihetetlennek a Drina folyó vallomásait. Amikor a háború kegyetlen hengere Višegradra is rágördül, az Aleksandar által ismert világ nem képes ellenállni neki: a családnak menekülnie kell. A nyugati ország idegenségében Aleksandar mesélőkedve életfontosságúnak bizonyul: a Németország nevű fura helyen ugyanis így sikerül megtalálni a helyét, és hazát mesélni magának. A nagyapját egykor nem tudta életre mesélni, most azonban olyan varázspálcája lett, amely működik is: fantáziája visszahozza az elmúltakat. Amikor a felnőtt Aleksandar visszatér szülővárosába, akkor kell kiderülnie, vajon a háború utáni Bosznia valóságában is működik-e elbeszélő művészete. Saša Stanišić a Hogy javítja című könyvével túlhabzó, pazarló, burleszk, tragikomikus regényben örökítette meg rendkívüli körülmények között töltött, rendkívüli gyermekkorát; ez a regény arról szól, hogy miképpen zúzódik szét brutális körülmények között a meghittség, és miképpen marad meg az elbeszélésbe vetett rendíthetetlen bizalom.

Fredrik Backman - Az ​ember, akit Ovénak hívnak
Ove ​59 éves. Saabot vezet. És megvan a véleménye mindazokról, akik képesek Volvót, vagy pláne valami lehetetlen külföldi márkát venni. De ennek már semmi jelentősége a történtek után… Hiszen Ovénak már állása sincs. Neki, akinek lételeme a munka. Nem sokra becsüli ezt a komputerizált világot, ahol egyeseknek egy radiátor légtelenítése vagy egy utánfutós tolatás is probléma. És most a szomszédai, akik ilyesféle hasznavehetetlen alakok, mintha még össze is esküdtek volna ellene. Meghalni sem hagyják. Pedig semmire sem vágyik jobban… Egymás után fordulnak hozzá bajos ügyeikkel, amikben szerintük ő és csakis ő képes segíteni: hol tolatni kell helyettük, hol szerelni, hol beteget szállítani vagy épp befogadni egy rozzant, kóbor macskát. Mintha – különösen az a kis iráni nő a mamlasz férjével – képtelenek lennének elszakadni attól a tévképzetüktől, hogy ő valójában jó ember, nagy szíve van. Mit kezd mindezzel a mogorva Ove, aki kényszeres szabálykövetésével oly gyakran vált ki szemrángást a környezetében? Végül is mi a baja a világgal, s hogyan jutott el mostani élethelyzetéig, amely szerinte csak egy, végső megoldást kínál? Milyen ember ő valójában, s van-e számára kiút? Ajánljuk szomszédoknak, ezermestereknek és kétbalkezeseknek, morcosaknak és életvidámaknak ezt a nagyszerűen megírt, mély emberismeretről tanúskodó, hol nevettető, hol torokszorító történetet, amely minden idők egyik legnagyobb könyvsikere Svédországban.

John Kekes - A ​gonoszság gyökerei
A ​magyar történelmet ismerők számára nem újdonság, hogy a rossz kiterjedt, s az emberi állapot jobbá tételének talán legnagyobb akadálya. Ebben a könyvben az a célom, hogy magyarázatot adjak a rossz kiterjedtségére, illetve javaslatot arra, hogy visszaszorítása érdekében mit lehet tenni. Természetesen más elképzelések is felmerültek, de ezek véleményem szerint csak a rossz bizonyos fajtáit magyarázzák meg, másokat ellenben nem. E nem kielégítő magyarázatok közül a legismertebbek a zsidó-keresztény vallási hagyomány és a felvilágosodás által ihletettek. Hogy megértsük, miért vallanak kudarcot, meg kell értenünk a rossz, a gonoszság sokféle fajtáját, amelyek a történelem során előfordultak és mai előfordulnak. (a szerző)

Ion Luca Caragiale - Két sorsjegy
Iancu Luca Caragiale, a román drámairodalom igazi megteremtője, a maró gúny, a szatíra, a komikum művészi eszközeivel harcolt a XIX. századvégi Románia vezető osztályainak kizsákmányoló rendszere ellen. Harcolt a nagybirtokos bojárság és a 48 eszméit eláruló burzsoázia „szörnyszövetsége" ellen, melynek uralma alól végül is csak 1945-ben szabadult fel a dolgozó román nép. Caragiale nem volt következetes forradalmár, mert osztálykorlátainál fogva nem tudta felismerni, hogy a feudális-kapitalista Romániában a szabadság letéteményese a munkásosztály. Innen származnak életének és művének ellentmondásai. Fiatalkorában| melynek egy részét a román olajvidék központjában, Ploesti-ben tölti, ahol mint törvényszéki írnok igyekszik megkeresni anyjának és testvérének a mindennapi kenyeret, az 18%8-as polgári forradalom eszméiért lelkesedik és 1870-ben részt vesz egy sikertelen forradalmi kísérletben. Ezután egy vándorszínész-társulat súgójaként bejárja az országot, majd a magát liberálisnak nevező burzsoázia egyik lapjánál éjszakai korrektor.

Victor Hugo - Ion Luca Caragiale - Móricz Zsigmond - Hernani ​/ Az elveszett levél / Kismadár
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ion Luca Caragiale - Az ​elveszett levél és egyéb komédiák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

I. L. Caragiale - Ötórai ​tea
Caragiale ​az a román írózseni, akinek egyetemességéhez sohasem férhetett s nem is fér kétség. Mi adja vitán felül álló egyetemességét? Azt hisszük, elsősorban az, hogy a nemzeti típusokat feledhetetlenné tudja tenni a más nyelvű olvasók számára is. Azok az ügyvédek, tanítók, újságírók, tisztviselők, birtokosok, polgármesterek, kispolgárok, férfiak, nők és gyermekek, akiket elénk fest, noha a történelem, az ország, a nyelv, az akkori jelen társadalmának couleurlocale-jába öltözöttek - olvasás közben mégis az az érzésünk, mintha mi is láttunk volna már ilyen vágású embereket.Vagyis: a szín - egyszeri ugyan, azonban áttetsző, s mögötte jól kivenni egyetemes helyzetek, típusok modell-körvonalait. az egyediek, egyszeriek állandóbb, általánosabb struktúrákat sugallnak, jóllehet megismételhetetlennek is látszanak.

I. L. Caragiale - Az ​elveszett levél
Az ​1800-as évek végén járunk, egy román faluban, amikor közelegnek a jelöltválasztások. Ez utóbbi információkból csak a választás a fontos, amely végtelen szellemi táptalajt kínál az alkotóknak, hogy megmutassák, mennyire önzőn tudunk viselkedni bizonyos helyzetekben, mennyire az érdekek határozzák meg a mindennapokat, és amúgy mindent. A keret egy laza, sematikus melodramatikus történet: Stefan, a körzeti rendőrkapitány szerelmes lesz Zoéba, a bátyja, Zaharia feleségébe, a neki küldött ömlengős vallomáslevél azonban elvész valahol, és váratlanul a politikai szerepre is ácsingózó Caţavencu, az igencsak jó szimatú és elhivatott, ám ugyancsak igen önző újságíró kezei között köt ki, aki csak akkor szolgáltatja vissza a papirost, ha megszavazzák jelöltségét. Később a választásokon egy, a semmiből felbukkan politikus győzi le, aki amúgy ugyanilyen körülmények között, hasonló lehetőségeket kiaknázva került a faluba jelöltként. Ezt a kellemes kis katyvaszt fűszerezi még Ghița, a bölcs ostobasággal megáldott végrehajtó közeg, Mirela, a női öntudatért öntudatlanul harcoló nő, Iordache, az „amerről a szél fúj” politikusi attitűdjének megtestesítője, valamint a hirtelen jött demokráciában továbbra is a helyi méltóságosúrként működő gróf az ő bulvárfeleségével – akik éppen értékén kezelik ezt a demokráciásdit: jól kiröhögik azt. Szóval itt van mindenki, aki kell egy jó kis társadalmi nihilizmus bemutatásához.

Ion Luca Caragiale - Farsang
Legeslegjobban ​engem az izgat, hogy hogyan kell manapság a színházban játszani. Ez bonyolultabb kérdés, mint ahogy talán elsőre látszik. A stílusok nagyon széles palettáját láthatjuk a világban, de a mai magyar színházban is. Az én elvem - amit a Színművészeti Egyetemen tanítok, és amit eddigi pályámon is gyakoroltam - az úgynevezett átélt színészi játék. Amikor az alkotók megvizsgálják, hogy milyenek a figurák, miről szólnak a szituációk - és egy gondos, jó elemzés után a szereplők megpróbálják azokat a helyzeteket élni. Általában azt hiszik az átélésről, hogy valami bódult, kontroll nélküli állapot ez. De a hiedelmekkel ellentétben ez egy rendkívül racionális folyamat. Az ember eldönti, hogy mi miről szól, és megpróbálja magában mindazokat az érzéseket fölkelteni, amik az adott helyzetben hitelesek. A Farsangot azért tartom kiválóan alkalmasnak ennek az átélt színészi játéknak a vizsgálatára, mert rendkívül szélsőséges helyzetek, jellemek, érzelmek alkotják. Jordán Tamás

Ion Luca Caragiale - Ion ​Luca Caragiale válogatott művei I-III.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Eugène Ionesco - A ​fehér és a fekete
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Eugène Ionesco - A ​magányos
Egyedül ​jövünk a világra, gyógyíthatatlanul egyedül is vagyunk és egyedül is távozunk belőle. Modern Faust történet az emberi létezés lehetőségeiről.

Eugène Ionesco - Mesék ​1-2-3-4
A ​híres francia-román drámaíró, Eugène Ionesco ezeket a történeteket kislányának, Marie-France-nak mesélte. A mesék apa és lánya bensőséges, de a groteszk humort sem nélkülöző közös fantáziavilágát tárják elénk, mely gyermekek és felnőttek számára egyaránt különleges élményt nyújt. Papa mesél Josette-nek a családról, ahol mindenkit Jacqueline-nak hívnak, még a szomszéd nénit is; megtanítja neki a szavak igazi értelmét: a szék ablak, az ablak tollszár, a párna kenyér és így tovább; fantasztikus történetet mond egy sétarepülésről, és megpróbál reggel nyugodtan készülődni, annak ellenére, hogy kíváncsi kislánya mindenhová követi. A könyvet Etienne Delessert egyedi illusztrációi teszik különlegessé, melyek híven tükrözik a történetek sajátos hangulatát.

Eugène Ionesco - Drámák
Tartalom A ​kopasz énekesnő Különóra Jacques vagy a behódolás A székek A kötelesség oltárán Az új lakó Az ingyenölő Rinocéroszok Haldoklik a király A légbenjáró

Miskolczy Ambrus - Cioran ​hosszú kamaszkora
A ​könyv sok eddigi félreértést tisztáz. Cioran gyermekkori írásai alapján minden eddiginél hitelesebben mutatja be azt a törést, amelyet húszéves korában elharapózó álmatlansága, egy olyan életesemény okozott, amelyből ő maga levezette egész filozófiáját. Ciorannak a Vasgárdában játszott szerepét is igen alaposan világítja meg a szerző. Bemutatja azt is, hogy miközben magasztalta a hitlerizmust vagy a legionarizmust, azok kritikáját is nyújtotta: egyszerűen ostobának nevezett mindenkit, aki egy eszmével azonosul. Fanatizmus és szkepszis dialektikája a jelen könyv egyik fő témája. A ciorani megnyilvánulásokat amelyeket József Attila kifejezésével fasiszta kommunizmusnak nevezhetünk saját koruk hasonló szövegeinek világában helyezi el, s rendkívül alaposan elemzi azt, hogy a ciorani gnosztikus képzetek miként viszonyulnak az általa gyűlölt, ám becsült Rousseau és a legnagyobb írónak tartott Dosztojevszkij műveihez. Márpedig a vonatkozó szakirodalom állításaival szemben éppen annak elemzésével és bemutatásával, amit egy Rousseau vagy Dosztojevszkij műben elhallgatott, lehet jobban megvilágítani a ciorani gondolkodás mechanizmusait.

Emil Cioran - Ha ​a Szajnába ugrottam volna
Annak ​ellenére, hogy azt mondták róla, hogy érzékin, stílusosan és módszeresen élte meg a magányt, néha kerülve, hogy barátokkal, ismerősökkel, vagy a munkássága iránt érdeklődő személyekkel találkozzon, Emil Cioran, lelke mélyén, arra vágyott, hogy beszélgető és sétáló társai legyenek, és, úgy hiszem, néha hiányzott neki a beszélgetés, akár a könnyed szószátyárkodás is. Tisztában volt azzal, mi történik a világban és szűkebb köreiben, napirenden volt a szaftos és látványos hírekkel, meglepő értelmezésekbe bocsátkozott a politikai kérdésekben, és valósággal hajszolta a barátaitól, az utca emberétől és a kis párizsi könyvesboltok eladóitól származó pletykákat. Az évek múlásával, Cioran maszkot épített, amelyet sokaknak nem volt türelmük lefejteni az arcáról.

E. M. Cioran - A ​létezés kísértése
A ​létezés kísértése című 1956-ban publikált (s most magyarul is olvasható) esszékötetében Cioran a megszokott kalandra hívj olvasóját: illúzióktól mentes szembenézésre az egyetemes jelentéktelenséggel. Cioran, a „kétségbeesés ormain” ücsörgő gondolkodó, műveiben – így e jelen kötet lapjain is – ugyanazokat a gondolatokat görgeti maga előtt. Mint egy interjúban kifejtette, számára az írás pusztán biológiai szükséglet, mivel számára, ami kifejezést nyer, elveszíti intenzitását, s ezáltal elviselhetővé válik. Szenvedélyes merészsége, olykor sokkoló cinizmusa, művészi érzékenysége és filozófiai érzéketlensége sokat látott boncmesterré teszi, aki miután szakszerűen felmetszette az asztalán fekvő hullát, s annak belső szerveit körültekintően, óvatosan és kivételes alapossággal megvizsgálta, majd jegyzetfüzetébe feljegyezte a halál okát, gyakorlott mozdulattal visszadobálja az egyes szerveket a hasüregbe, és elnagyolt öltésekkel összevarrja azt. A nietzschei gyökerekből táplálkozó és egzisztencialista nézetektől befolyásolt esszékben már-már rideg tárgyilagossággal veti fel a lét-létezés, történelem, szabadság kényes kérdéseit. S bár nem gondolom, hogy olvasóit bármiről is meg akarná győzni, hiszen nézőpontja azé az emberé, aki ráeszmélt arra, hogy „minden hiábavalóság a Nap alatt”, mégis írásai továbbgondolásra szánt, élő üzenetek az enyészet természetéről, melyet kíméletlen leszámolás előzött meg a maga illúzióival, gyökereivel, anyanyelvével és később a történelem fejlődésébe vetett hitével is. Spengler tanításai nyomán megállapítja, hogy a nyugati világ alkonyát éli, és a továbblépésre semmi remény. Egy kifulladt civilizációról című írásában írja „A Nyugat országai, sikereik teljében, nem törődtek azzal, hogy dicsőítsék történelmüket, jelentéssel, célszerűséggel ruházzák fel. (…) Így aztán hol a Gondviselés, hol az Ész és a Haladás oltalma alá helyezték.” Meglátása szerint Európa hanyatlása már bekövetkezett, s menthetetlenül végbe fog menni. Cioran szerint a 20. századnak németnek kellett volna lennie olyan értelemben, miként francia volt a 18. század, s bár a németeknek megadatott, hogy a fellendülést, a jövő felvillanását biztosítsák Európának, nem tudtak jól élni vele. Nem csupán felforgatták Európát, de Oroszországnak és Amerikának ajándékozták. „Sem az oroszok, sem az amerikaiak nem voltak elég érettek, s intellektuálisan sem voltak elég romlottak ahhoz, hogy »megmentsék« Európát, vagy hogy erkölcsileg igazolják hanyatlását.” Cioránt olvasva hosszú és keserves agónia vár kontinensünkre, s érveit végiggondolva könnyen belátható, hogy látomásai reálisak. S nem csak a kontinens vénült el, de az itteni értelmiség is. „A kifáradt értelmiségben fellelhetők a sodródó világ rútságai és bűnei. Nem cselekszik, pang, a tolerancia felé fordul ugyan, de nem találja meg benne az izgalmat, melyre szüksége volna. (…) Az értelmiségi volna az első áldozat? Nem lesz zokszava. (…) Az elemzés határvidékére érve, az ott felfedezett semmitől letaglózottan, visszafordul, és megpróbál belecsimpaszkodni az első, adódó bizonyosságba, de nem elég naiv, hogy teljesen elfogadja, ekkor meggyőződés nélküli fanatikusként csak ideológus lesz, korcs gondolkodó, amilyen minden átmeneti időben bőven terem.” Cioran keserűen állapítja meg, hogy Európa ébredésére már nem lehet számítani, hiszen, mint írja sorsa és lázadásai is immár másutt intéződnek. S már csak egy szerep vár a Nyugatra is: a római császárság görögjeié. Ez az elgondolás keretként feszül végig Cioran számos írásán. A kötet írásainak kohézióját néhány kitüntetett téma dekadens megközelítése biztosítja, így több írásának (akár részleteiben visszatérő) témája az irodalom, az isten, az élet, az unalom és halál. Mindezek a témák és Cioran érvei olyan szellemi labirintusba vezetnek, amelynek bejárása csak akkor lehetséges, ha arra törekszünk, hogy engedjük érvényesülni a szerző akaratát, amelyet a kötet címadó esszéjében így fogalmazott meg: „Meg kell mégis tanulnunk, hogy kételyeink és bizonyosságaink ellenében gondolkozzunk”.

Emile M. Cioran - Kalandozások
Émile ​M. Cioran 1957-ben közölt hosszú fejtegetésének rövid summája az, hogy a magyar született elnyomó nép; gyakori szabadságharcának oka, hogy épp mert oly ádáz elnyomó, ezért nem bírja, hogy mások őt elnyomják. Ezt a tételt a villogó, mélyreható stílusáról ismert író, aki Histoire et utopie című munkájáért nyomós irodalmi díjat is nyert, nem érvekkel, hanem emlékekkel támogatja. Koronatanúként vall; román neveltetés után lett a franciák közül is kiemelkedően párizsi: Erdélyben született, amikor az még magyar volt. Ő maga egy falu román szellemi vezetőjének a fia volt. Gyermekkorának mumusa a csendőr... Ha csak messziről csendőrt egyet is látott, vakrémületbe esett, ez volt az idegen, az ellenség; gyűlölni, csak gyűlölni lehetett. Miatta irtózott utálkozva minden magyartól. Ezt az irtózatos, utálatos alakot én is jól ismerem, mindnyájan ismerjük. Én, egy országban nevelkedvén E. M. Ciorannal, Habsburg-jelmezében... utáltam, bár rettegni kevésbé rettegtem, lévén nem pópák, hanem pusztai pásztorok és kézművesek neveltje; mások a flic, a gardemobile, a hekus, a zsandár, a fekete kozák, vagyis a szörny pandúr változataiban borzadtak tőle ugyanúgy. Beleértve persze a sziguranca, a Vasgárda szörnyeit. Ha valaha szót remélnék érteni a nemzetiségi vitákban, mégis Ciorant választanám vitakezdőül. Nemcsak a mi, mai európai szintünkön beszél. A mi mélységeinkből is. Oly kedvemre valóan hiperkulturált, hogy nem is kell pszichoanalitikai díványra feküdnie, gátlástalanul vall: lelkünkből beszél.

E. M. Cioran - A ​bomlás kézikönyve
A ​szerző, francia nyelven 1949-ben debütált A bomlás kézikönyve című művével, melyet azóta sokan a huszadik századi nihilizmus egyik klasszikus alkotásának tekintenek. A kritika visszhangja nem sokáig váratott magára: Maurice Nadeu ezekkel a szavakkal fogadta az újonnan feltűnt szerzőt: "íme elérkezett, akire vártunk, a koncentrációs táborok és a kollektív öngyilkosság korának prófétája, akinek eljövetellét a nemlét és az abszurd összes filozófusa készítette elő - elérkezett az átok evangéliumának valódi hirdetője." A bomlás kézikönyve 1950-ben Rivarol-díjban részesült. Ez volt különben az egyetlen olyan irodalmi elismerés, amit Cioran életében elfogadott.

E. M. Cioran - Könnyek ​és szentek
"Páratlan ​perverzió és szentség" - írja E. M. Cioran ebben a könyvében, amely 1937-ben csupán magánkiadásban jelenhetett meg hazájában. Kiadója ugyanis visszautasította, mondván: Isten segedelmével szerezte a vagyonát, így nem kíván összeveszni vele. A könyv "fordított himnusz", egy válság, a blaszfémia és a vallási nosztalgia közötti meghasonlottság gyümölcse - negatív teológia. A lenyűgöző stílusban megírt könyv most jelenik meg először magyar nyelven, mely nem a Cioran belegyezésével lerövidített francia kiadás, hanem a csonkítatlan román szöveg alapján készült. "Cioran lehetetlen létállapotokról ír, elgondolhatatlan gondolatokról. Cioran jellemző módon ott kezd el egy esszét, ahol más író abbahagyná. Az ő írásai azok közül valók, melyek azon olvasóknak szólnak, akik... már ismerik mondanivalóját; akik már maguk is szembesültek ezekkel az örvénylő gondolatokkal." (Susan Sontag)

E. M. Cioran - Történelem ​és utópia
A ​válságot a modern Európában Spengler tette tudatossá. De kétségtelen, hogy Nietzsche ütötte meg az alaphangot. Sorban születtek meg a prófétikus művek, Ortega y Gasset, Hamvas Béla, Péguy, Valéry, Giulio Evola munkái. Az 1937 óta Franciaországban élő Cioran Történelem és utópia című esszékötetének mottójául Valéry szavait választhatta volna: „rettenetes borzongás futott végig Európa agygerincén… érezzük, hogy a civilizáció éppen olyan múlandó, akár egy élet”. Cioran is vallja, hogy a vallás az élet transzcendens csúcsa, Nietzsche nyomán meggyőző képet fest a vallás nélküli életről, mely terméketlen és tarthatatlan. A „malum metaphysicum” tünetei: államok felbomlása, társadalmi zavarok, gazdasági válság, morális törvények semmivé válása. Ez fűti a modern technokráciát, a terrorisztikus államalakulatokat, a korrupciót, a közönyt, a türelmetlenséget és a züllést. Cioran esszéiben a rontás természetét elemzi, ezt határozza meg: az ókori világ hanyatlása, pusztulása, elenyészése váltás volt: átváltás a barbárok hozta új világba. A Nyugat nem fog fennmaradni örökké, a nyugati civilizáció a végét járja. Cioran a sodródó, a helyzetet fel nem ismerő értelmiségit, az örök kételkedőt, a lecsúszott képrombolót ostorozza az életerő, az akarat elapadásáért. A kereszténység romjain Cioran felteszi a kérdést: van-e erőnk rá, hogy ne legyünk se kételkedők, se barbárok, egyszerűen „civilizáltak” legyünk? Vagy egy hanyatló kor dekadensei vagyunk, a nyersesség bűvöletében, akik készek a züllésre? A keserű kérdésekhez vezető fogalmakat Cioran meghatározta, kérdéseire a választ nekünk kell megtalálni

Emile M. Cioran - A bomlás kézikönyve
A szerző, francia nyelven 1949-ben debütált A bomlás kézikönyve című művével, melyet azóta sokan a huszadik századi nihilizmus egyik klasszikus alkotásának tekintenek. A kritika visszhangja nem sokáig váratott magára: Maurice Nadeu ezekkel a szavakkal fogadta az újonnan feltűnt szerzőt: "íme elérkezett, akire vártunk, a koncentrációs táborok és a kollektív öngyilkosság korának prófétája, akinek eljövetellét a nemlét és az abszurd összes filozófusa készítette elő - elérkezett az átok evangéliumának valódi hirdetője." A bomlás kézikönyve 1950-ben Rivarol-díjban részesült. Ez volt különben az egyetlen olyan irodalmi elismerés, amit Cioran életében elfogadott.

E. M. Cioran - Füzetek ​1957-1972
Cioran ​1957 és 1972 között afféle naplót vezetett. A harmincnégy füzetben, amelyeket soha senkinek sem mutatott meg és amelyeket halála után az íróasztala fiókjában találtak meg, alkalomszerűen rögzítette reflexióit a rá jellemző aforisztikus tömörséggel. A feljegyzésekben szó esik filozófiákról és filozófusokról, írókról, politikáról, zenéről és persze Cioran közismert obszesszióiról: a nyugati civilizáció hanyatlásáról, az álomtalanságról-álmatlanságról, a haladás káros rögeszméjéről, a "román átokról", hitről s hitetlenségről, egyszóval a világ és az ember minden dolgairól. És mindez tömör, megragadóan tiszta, gondosan árnyalt, szellemes, sziporkázó stílusban megírva.

E. M. Cioran - Egy ​kifulladt civilizációról
E. ​M. Cioran (1911-1995) franciául író, román származású filozófus, esszéíró, moralista többszólamú életművet hozott létre. 1934-ben A kétségbeesés csúcsa című esszéjéért megkapta az elsőkötetes íróknak járó díjat. Francia nyelven tizenegy könyvet írt. A válogatás ízelítőt kíván adni Cioran történelemszemléletéből, az európai világ jelenségeit kísérő pesszimizmusából, a szabadságból, a teremtésből. Néhány irodalommal foglalkozó írását is közli, amelyekben Cioran az alkotásról, az életről és a halálról vall. Provokálóak a vallásról szóló írásai. A végtelen szabadság hiányával küszködő európai ember a teremtést véli a szabadság döntő és eredendő pillanatának, de elegendő kilépni az európai kultúra keretei közül, s kiderül, hogy a teremtés nem a teremtő jóságával, szabadságával, nagylelkűségével magyarázható, hanem a hiányérzetével. Cioran a gnosztikusok nyomán elfogadja a gonosz teremtő képzetét. Az ördög nem szenved a szabadság hiányától, nem akarja lerázni magáról a rettegés terhét, beéri önmagával, ő az, aki az egész teremtésben jól érzi magát. Cioran a legnagyobb rossznak a hazugságot tartja, amellyel az emberek körbepólyálják létezésüket és életüket. Cioran kényelmes, bevett igazságainkat rombolja. Szándékosan provokáló, ellentmondásra ingerlő, eredeti gondolatai széles ívű látomást festenek korunkról.

Ismeretlen szerző - Beszélgetések ​Emil M. Ciorannal
"A ​szabadság számomra annak a joga, hogy pogány lehessek. Nem tudnék olyan államban élni, ahol létezik hivatalos filozófia. Én vérmérsékletemnél fogva eretnek, mi több, pártütő vagyok. A szabadság számomra nemcsak annak lehetősége, hogy másképp gondolkodjak, hanem hogy ennek ellentmondásait is kényszer nélkül megélhessem. Ahol nincs szabadság, ott leplezni kell a belső ellentmondásokat, és ez felborítja az ember belső egyensúlyát. Úgy is mondhatnám, hogy a szabadság az egészség egyetlen formája"

Bengt Pohjanen - A ​csempészkirály fia
A ​csempészkirály a part mentén ballagott hazafelé. A vámosok ellenőrizték, és rájöttek, hogy két útlevéllel utazik. Az egyik volt a svéd, aszerint Ture Otto Pohjanennek hívták, a másik a finn, azt egy Kolari-beli hivatalnok szerezte neki. Ebben pedig Ture Otto Pohjanen volt a neve. Egyébként a születési hely, nap és minden egyéb azonos volt. A csempészkirály elmagyarázta a vámosoknak, hogy a finn hadsereg szerzett neki útlevelet arra az eshetőségre, ha a vörös hadsereg előrenyomulása a Kajaani-Oulu vonal mentén kettészakítaná az országot. Finnország ügye ezzel már a csempészkirályé is volna. Ki tudja, talán fegyverek elrejtésében kell majd segédkeznie. A vámosok erre a lehetőségre harmadik, lehunyt szemükkel tekintettek, és az ajándék konyakot megköszönték. A csempészkirály fia önéletrajzi ihletésű regény, ki mer mondani fájdalmas etnikai, nyelvi és vallási kisebbségi sorshoz kötődő emlékeket. A megrázó tapasztalatok súlya viszont nem taglóz le, hanem a humor eszközei révén érettebbé tesz, felszabadít. Bengt Pohjanen, a Tornio-völgy legismertebb és legtermékenyebb írója, három nyelven, méenkieliül (a finnugor nyelvcsalád balti-finn ágának egyik nemrég önállósult hajtása), finnül és svédül publikál prózát, verset, drámát, publicisztikát, operalibrettót, forgatókönyvet. Műveinek alaptémája szülőföldje, a Tornio-völgy, annak története, hagyományai, kollektív emlékezete. Munkáit többek között orosz, angol, dán, francia és német nyelvre fordítják. A csempészkirály fia az első prózafordítás méenkieliről magyar nyelvre M. Bodrogi Enikő tolmácsolásában.

Nicolae Steinhardt - Napló ​a boldogságról
Az ​1989-es politikai fordulat utáni román irodalom legtöbb kiadásban megjelent, és minden kétséget kizáróan legnagyobb hatású, posztumusz remekműve. A rendkívül olvasmányos, töredékekből összeálló Gulág-regény magától értetődő könnyedséggel ötvözi az orosz nagyregény formát a francia esszé eleganciájával, az augustinusi Vallomások mély közvetlenségével, a keleti és nyugati misztikusok költészetével, nem utolsósorban pedig a zsidó bölcsességi irodalom gazdag szöveghagyományával.

Neagu Djuvara - Lehet-e ​igaz a történetírás?
Melyik ​volt az igazi borogyinói ütközet a történész számára, akinek le kell írnia és elemeznie az eseményt a maga következményeivel? Az, amit Napóleon elképzelt, majd átélt? A Kutuzové, vagy a parancsnokságához tartozó egyik tiszté, például a Clausewitzé? Egy orosz, francia, lengyel, bajor katonáé? Az, amit a Tolsztoj utáni nemzedék képzelt el, és amit egy feltételezett megfigyelő, Bezuhoz herceg, egy alteregó mesélt el? Vagy lehet, hogy egy évszázad múlva egy történész, mondjuk Albert Vandal, aki ismerhette a kortanúk valamennyi fellelt vallomását és az esemény csaknem összes folyományáról tudomása volt, lett volna leginkább képes arra, hogy leírja és kommentálja perspektivikusan azt a borogyinói napot? Bármilyen legyen is az általa felvázolt tabló, a pillanat „megélése" másmilyen és ugyanaz maradt. Akkor hát melyik a leghitelesebb ütközet, amely Borogyinónál zajlott le 1812. szeptember 7-én? Neaug Djuvara

Neagu Djuvara - A ​románok rövid története
"Az ​ember közvetlenül érintett. Lehetetlenné válik számára, hogy pusztán elbeszéljen valamit, nagy a kísértés, hogy ítélkezzék is. A történész szenvedélye - feltámasztani és magyarázni a múltat - összefonódik a hazája életében részt vállaló, az ország jövőjéért aggódó politikai átéléssel. (...) Nézzék tehát el nekem, ha sorsdöntő pillanatok kapcsán, amikor választani lehetett két út között, nem fogom tudni megállni, hogy túllépjem az elbeszélést, és értékítéletnek is hangot adjak (mivel úgy fogom érezni, hogy saját magam vagyok a döntés előtt álló személy helyzetében)". Neagu Djuvara, a bojár családból származó jogász, diplomata és történész a román történetírás ma közel százesztendős fenegyereke. Az olvasó most legnépszerűbb kötetét tartja kézben, mely tizenegy kiadást ért meg román nyelven, és valóságos fordulatot jelentett az 1989 utáni román történetírásban.

Frank Herbert - Tengeri ​sárkány
Tizenhat ​éve tart a háború a világ keleti és nyugati fele közt. Készleteinek kimerülése miatt a Nyugat már csak a Keleti Hatalmak tengeri olajmezőinek megcsapolása révén juthat olajhoz. Az erre a célra kifejlesztett atommeghajtású tengeralattjárók legutóbbi húsz küldetése során azonban valami balul ütött ki. A parancsnokság arra gyanakszik, hogy a legénység tagjai közé beférkőzött alvó ügynökök okozták a hajók eltűnését. John Ramsey-t, a Pszichológiai Hivatal szakértőjét azzal a feladattal bízzák meg, hogy beépülve a négyfős legénységbe kísérje el a következő tengeralattjárót és találja meg az árulót. Ramsey-nek azonban rövidesen rá kell ébrednie, hogy a hajó óceánmélyi börtönébe zárva nem csak az elemekkel és az őket üldöző vadász-tengeralattjárókkal kell megküzdeniük, hanem saját magukkal is...

Maurice Leblanc - Kivájt ​tű
A ​zseniális betörőt, Arséne Lupint jó ismeri a magyar közönség, moziban is, tévében is csodálhattuk páratlan \"mutatványait\". Arséne Lupin nem holmi jöttment, alkalmi betörő, hanem a \"szakma\" kiváló mestere, nyomozó legyen a talpán, aki őt becserkészi, utoléri, nyakon csípi... Ezúttal is alaposan feladja a leckét: úgy tüntet el négy eredeti Rubens-képet az ódon családi kastélyból, hogy neki is, a képeknek is teljesen nyomuk vész, s ráadásul egyre-másra haláloznak el az ügy fő-, al- és mellékszereplői. A kibogozhatatlannak tűnő rejtélyek sorozatát végül is egy amatőr, egy 17 éves diák fejti meg, az egyetlen, aki elég fürge és elég csavaros észjárású ahhoz, hogy felvegye a versenyt az állandóan alakját és fizimiskáját váltogató, bújócskát játszó \"nagymesterrel\". Maurice Leblanc regénye bő választékot kínál izgalmakban, váratlan fordulatokban, és emellett szellemben, kellemben és igen gazdag, mindenki élvezettel olvashatja.

Maurice Leblanc - Az ​aranyszemű asszony
"Dolores ​fölegyenesedett és hevesen szólt: - Hogy hívják? ... Louis de Malreich!... L és M.... Hiszen emlékszik erre a monogramra.... Ó, ne kérdezzen tovább!... Ez a szörnyűséges titok!... És elvégre nem ez a fontos... A fontos, hogy a bűnös megvan... Ő a bűnös... ezt én mondom magának... Védekezett-e, mikor szemtől-szembe megvádoltam? Akár ez a neve, akár más, nem védekezett. Ő a tettes... ő a tettes.... ő gyilkol... ő szúrt... a tőrrel... az acéltőrrel... Ó, ha mindent elmondhatnék!... Louis de Malreich.... Ó, ha lehetne beszélnem!.... Ideges vergődésben vonaglott a pamlagon, keze görcsösen szorította Lupin kezét, és alig hallható szavakat nyöszörgött: - Védjen meg!... Legyen a pártfogóm!... Maga az egyetlen... Ó, ne hagyjon el!... Milyen szerencsétlen vagyok!... Micsoda kínok!... Ez maga a pokol!.... Lupin ránézett az asszonyra, sokáig nézte, és magában kérdezte, vajon miféle titok lappanghat szép homloka mögött, miféle titok emésztheti ezt a titokzatos lelket?" A regényben a bűnügy és a hozzákapcsolódó nyomozás mellett uralkodó szerepet játszanak a szatíra és a kaland, a titokzatos és fantasztikus elemek, a váratlan és szellemes fordulatok.

Maurice Leblanc - Arsène ​Lupin - Asszony bárddal / A vizesüveg
Ezt ​a két kalandot egykor maga Arsène Lupin mesélte el nekem, és azt állította róluk, hogy a barátjával, Rénine herceggel estek meg. E sorok írója, tekintettel a történetek hőseinek viselkedésére, gesztusaira, illetve jellemére, képtelen eldönteni, hogy a két hasonló barát közül valójában ki volt a főszerepló. Arsène Lupinnek köztudottan élénk a fantáziája, s nemcsak arra képes, hogy letagadja néhány kalandját, de arra is, hogy magának tulajdonítson némelyeket, holott a hősük nem ő volt. Ítéljen az olvasó.

Maurice Leblanc - A ​szőke hölgy
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Maurice Leblanc - Cagliostro ​grófnő
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók