Ajax-loader

Krisztina Kohár

Rate_positive 32 Rate_neutral 0 Rate_negative 0

3564 napja velünk van 1338 napja láttuk utoljára

Badge-stoppos-1 10000fb_300 Badge-jomunkas Badge-onkentes Badge-aktivista Badge-hardrukkcafe_20

Kívánságlista és stoppolások

Ezeket a könyveket szeretné a felhasználó elolvasni.

összes (57)

Vladimir Nabokov - Nevetés ​a sötétben
Albert ​Albinus köztiszteletben álló művészettörténész, vonzó külsejű, jó kedélyű férfi, feleségét is, kislányát is szereti, s mégis hiányzik valami az életéből. Olyan fiatal lányokról álmodik, "akikkel sohasem ismerkedett meg; csak elsuhantak mellette, és egy-két napig a veszteség reménytelen érzését hagyták maguk után, amitől a szépség azzá válik, ami: az arany mennyországgal szemben álló távoli, magányos fa; fodrozódó fény egy híd belső ívén, olyan dolog, amit teljesen lehetetlen megragadni". A tizenhat éves Margot Peters is csak homályosan sejti, mire vágyik. A messzi távolban ott dereng előtte az ünnepelt filmszínésznő képe, "ahogy a mozivászon szépeként tündököl, fantasztikus szőrmebundát visel, és egy fantasztikus szálloda portása segíti ki egy fantasztikus autóból, óriási esernyőjét a feje fölött tartva..." De egyelőre csak szegény jegyszedőlány egy berlini moziban. Albinust talán a végzete sodorja éppen ebbe a moziba, hogy megláthassa azt az arcot, "amelynek minden részlete olyan elbűvölő". A Nevetés a sötétben különleges helyet foglal el Nabokov életművében: kifejezetten a regény megfilmesítése járt a fejében, amikor írta (végül is csak 1969-ben készült belőle film Tony Richardson rendezésében), s így talán ez a legolvasmányosabb regénye, de a varázslómester, a virtuóz stiliszta kedvelői a melodramatikus felszín alatt ezúttal is felfedezhetik a nabokovi fortélyokat és a későbbi nagy mű, a Lolita első szívdobbanásait is. A regény 1932-es első, orosz nyelvű kiadásának fordítása Camera obscura címmel már megjelent magyarul (1994-ben). Az angol nyelvű változat 1938-ban látott napvilágot Laughter in the Dark címen, s ez nem egyszerű fordítás volt: maga Nabokov alaposan átírta a könyvét. Életműsorozatunkban most ennek a változatnak a fordítását adjuk közre: Kretschmarból Albinus, Magdából Margot lett - de ami fontosabb: e későbbi, érettebb regényben még hátborzongatóbb a tragédia, amely az érzéki szenvedély vak, megalázott áldozatává váló Albinust éri.

Robert Merle - Majomábécé
Egy ​etológus házaspár örökbe fogad egy csimpánzbébit, s úgy nevelik mint saját gyermeküket: cumiztatják, pelenkázzák, s ami a legfontosabb: megtanítják beszélni, pontosabban mondva, kommunikálni. Erre az eddigi kísérletek alapján, a süketnéma jelbeszéd látszik legalkalmasabbnak. Chloé, a bébi szépen halad, imádja a "szüleit", megtanul asztalnál enni, beilleszkedni a családba, úgy viselkedik mint egy csintalan gyerek. Tökéletes az idill, s a tudományos program is sikerrel kecsegtet: megvalósulni látszik az ember régi álma, hogy beszélgessen az állatokkal. Ám egy nap Chloé a tükör előtt állva rádöbben hogy "csúnya", más mint a családja. Mogorva lesz, szeszélyes, hatalmas testi erejével visszaélve rettegésben tartja a családot. A házaspárt egyre többen figyelmeztetik, hogy rossz vége lesz a kisérletnek, Chloét vissza kellene küldeni az állatkertbe, a program nem folytatható....

Doris Lessing - Az ​ötödik gyerek
A ​fiatal házaspár nagy hévvel veti bele magát a családalapításba. Bár a férj nem keres valami jól, mégis négy gyermeket vállalnak. Az ünnepek idején a rokonok is szívesen látogatják őket, bár nekik is egyre nagyobb terhet jelent a nagycsalád. Az ötödik gyermek születése azonban gyökeresen megváltoztatja az életüket. A kisfiú testi-lelki sérült, agresszív kitöréseit, gyilkos hajlamát szinte lehetetlen kordában tartani. A házasság kihűlőben, a rokonok is elmaradnak, az orvosok látszólag tehetetlenek. Az anya mégsem tud belenyugodni, hogy a gyermeket intézetbe adja, még akkor sem, ha ez a család teljes felbomlásához vezet is... 2007-ben Doris Lessing kapta az irodalmi Nobel-díjat. A 88 éves írónő ezzel szinte minden jelentős irodalmi elismerést magáénak tudhat. Perzsiában született, évekig élt Dél-Afrikában, majd A fű dalol című első regényével vált világszerte ismertté. Lessing 1956 előtt baloldali szimpatizáns, majd a hatvanas évek feminista ikonja volt, aki erős kritikai szemlélettel és páratlan tehetséggel ír századunk nagy kérdéseiről: a rasszizmusról és a nőket béklyózó konvenciókról.

Lionel Shriver - Beszélnünk ​kell Kevinről
Eva ​soha nem akart igazán anya lenni. Egy olyan fiú anyja semmiképpen, aki hét iskolatársát, egy menzai alkalmazottat és egy tanárt gyilkol meg két nappal a tizenhatodik születésnapja előtt. Most, két évvel a történtek után, elérkezett az idő Eva számára, hogy egy ijesztően egyenes és őszinte levélsorozatban szembenézzen házassággal, karrierrel, családdal, szülőséggel és Kevin szörnyűséges tombolásával. A regény egy magával ragadó, érdekfeszítő és visszhangokat keltő történetet mesél el, amely robbanásszerű, kísérteties végkifejletbe torkollik.

Richard Dawkins - Az ​önző gén
Úgy ​négymilliárd évvel ezelőtt önmaguk lemásolására képes molekulák tűntek fel az őstengerek vizében. Szédületes karriert futottak be. Egyáltalán van-e határa azon technikák és fortélyok fokozatos tökéletesedésének, amelyeket létünk folytonosságnak biztosítása érdekében felhasználnak? Rengeteg idő állt rendelkezésükre a tökéletesedéshez. Az önfenntartás miféle fura szerkezeteit termelhetik még ki az évezredek? A négymilliárd év alatt vajon hova jutottak az ősi replikátorok, e legelső mesterei a túlélés művészetének? NE keressük őket szabadon lebegve a tengerben; már réges-rég feladták ezt a lovagi szabadságot. Most óriási kolóniákban nyüzsögnek, gigantikus, zörömbölő robotok biztonságos belsejében, elzárva a külvilágot, mellyel tekervényesen közvetett utakon érintkeznek, s melyet távvezérléssel manipulálnak. Itt vannak mindannyiunkban: ők teremtettek bennünket, testünket és lelkünket; az ő fennmaradásuk létünk végső indoka. Most a gén névre hallgatnak, mi pedig az ő túlélőgépeik vagyunk. Egy kiváló tehetségű oxfordi etológus, valamivel túl a harmincon, a hetvenes évek közepe táján gondolt egyet, és ő is megírta a maga könyvét a természetes szelekció működéséről, vagy ha úgy tetszik, az "önzés" biológiájáról. Példa nélküli, országhatárokat és szakképzettségbeli korlátokat nem ismerő feltűnést keltett vele. Nem vitás, részben azért, mert miközben köztünk, emberek között összeesküvést szít tulajdon génjeink zsarnoksága ellen, hátborzongató rémségeket állít rólunk, állatokról: testünk mélyén csalók, kizsákmányolók, gyilkosok vagyunk. Ti, anyák, saját génjeiteket babusgatjátok gyermekeitekben. Bennetek, fecskefiókák, nincs sokkal több testvéri érzés, mint a kakukkban. Ti, hím elefántfókák, csak az alkalmat lesitek, hogy elraboljátok társatok háremét. Ti, nőstény ájtatos manók .. de ez már tényleg szörnyűség. Mindezzel együtt messze kevésbé rémisztő ez a könyv, mint amennyire fontos Kristálytiszta logikával kényszeríti olvasóira, a következtetést: a természetes szelekció természetes egysége nem a faj vagy a csoport, még csak nem is az egyed, hanem a gén, s egyszerű viselkedési stratégiák evolúciós stabilitásának elemzésével fényt derít első hallásra bizarr alaptételének felkavaróan életszagú következményeire. A gének útjai kifürkészhetetlenek. De hála Richard Dawkinsnak és Az önző génnek, azt most már értjük, hogy kénytelenek kétes kalandokba sodorni hormonhordozójukat: létükért folyó küzdelembe, lét(ük)ért folyó önfeláldozásba.

James Joyce - Ulysses
Az ​Ulysses, mint maga a szerző mondja: minden. Tragédia, regény, szatíra, komédia, eposz, filozófia. Szintézis. Az egész világ a maga rendezett rendszertelenségében, vagy rendszertelen rendezettségében, felbontva, összefoltozva, ahogy egy hétköznapi ember agyán átcsurog; felidéz átélt, olvasott, hallott gondolatokat és képzeteket, aztán eltűnik, de nem nyomtalanul, mert újra feltűnik, mint szín vagy részlet, vagy ha szín és részlet volt, mint mozgató erő vagy központi probléma. (Hamvas Béla, 1930) Joyce-nak az egész világon igen nagy tekintélye volt, mint sok mindenkinek, akit senki sem ért meg, de senki sem meri bevallani. Ha valaki intellektuális körökben megkockáztatta kifogásait, lenéző mosolyok fogadták. Most már meghalt; halottakról vagy jót, vagy semmit. Most már talán sohasem szabad bevallani, hogy blöff volt az egész. (Szerb Antal, 1941) Noha Joyce megszállottja a reklám-közhelyekből, handlékból és szirupos érzelgésből összeragadt Dublin városának, érdeklődése mégis egyetemes: az egész világ, az egész és örök ember érdekli, nem egyetlen osztály, vagy egyetlen korszak. Teljesen különbözik a századforduló naturalizmusától abban is, hogy műve tele van forma-játékkal: minden fejezet más és más kompozíciós ötlettel dolgozik: van dráma és van egy szuszra leírt belső monológ, van viktoriánus-érzelmes stílus-paródia, és van egy óriás katekizmus – műve realitás-tartalma így sokkal, de sokkal inkább érvényesül, mintha egyenletes regényformába öntötte volna. (Szentkuthy Miklós, 1947) Joyce művében az európai kultúra abban a pillanatban látható, amikor irtózatos robajjal hullik, omlik szerteszét, s csak a törmelékek, a romok utalnak arra, hogy mindez valaha, ha egyáltalán, egységes egészként működött. Thomas Mann a zárt forma, James Joyce a nyitott forma apostola. Thomas Mann a hit mitikusa, s ezért olyan komoly, James Joyce a hitetlenség mitikusa, s ezért olyan derűs. (Nádas Péter, 1978/2000) Ő akkor semmihez se kapcsolódva hirtelen azt mondta: „Tudod, mit szerzek, András fiam?” A magas ember fölvonta magát. „No?” „Egy hatalmas James Joyce-képet. – És aztán úgy, ahogy Marci úr a bajuszt mutatja: – Vumm! Az egész szobafalra!" (Esterházy Péter, 1979) Az új magyar kiadás szövegében is új: Szentkuthy Miklós fordítását a Magyar James Joyce Műhely tagjai, Gula Marianna, Kappanyos András, Kiss Gábor Zoltán, és Szolláth Dávid dolgozták át. Az utószót Kappanyos András írta.

Boris Vian - Tajtékos ​napok
A ​Boris Vian - életműsorozat kilencedik köteteként megjelenő Tajtékos napok kétségkívül a szerző legismertebb, legnépszerűbb műve. Ez volt az első magyar nyelvre lefordított Vian-regény (1969), és ugyanúgy, ahogy a világ minden táján, nálunk is villámgyorsan kultuszkönyvvé vált, s immár több mint negyven éve "kötelező olvasmánya" az újabb és újabb ifjú generációknak. A Tajtékos napok nem csupán a XX. század "legmeghatóbb szerelmes regénye" (Raymond Queneau), hanem világunk tükre is, így aztán a könyv lapjain az élet szépségei - a szerelem és a zene - mellett szomorú és rút dolgokkal is találkozunk. Az ifjúkor biztonságos és gondtalan világát kényszerűen maga mögött hagyó Chloé és Colin, illetve Alise és Chick a gépnyulak, a hóvakondok, a gyilkos lótuszvirágok és a földből kinövő puskacsövek ijesztő univerzumába csöppen. A fiatal pároknak szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy a felnőtt lét csupa kényszer (felelősség és munka), a szerelem és a boldogság pedig rémesen törékeny. Még szerencse, hogy mindezt Boris Vian meséli el nekünk, aki a történet legszomorúbb pillanataiban is képes megnevettetni minket. " Hogy vagy? - kérdezte Chick. - És te? - kérdezett vissza Colin. - Vedd le a ballonod, és gyere, nézd meg, mit csinál Nicolas. - Az új szakácsod? - Ő - felelte Colin. - A nagynénémmel cseréltem a régi szakácsomért, plusz egy kiló belga kávéért. - Jól főz? - érdeklődött Chick. - Úgy tűnik, érti a dolgát. Gouffé tanítványa. - A kalapácsos gyilkosé? - rémüldözött Chick, s kis fekete bajsza tragikusan lekonyult. - Ugyan, te tökfej, Jules Goufféé, az ismert ínyencmesteré! - Ó, tudod, kérlek! Én... - szabódott Chick - ami engem illet, én Jean-Sol Partre művein kívül nemigen olvasok semmit. Követte Colint a kőpadlós folyosón, megcirógatta az egereket, és menet közben néhány csepp napfényt tett az öngyújtójába. - Nicolas - szólt Colin belépve -, bemutatom Chick barátomat. - Jó napot kívánok, uram - mondta Nicolas. - Jó napot, Nicolas - felelte Chick. - Nincs egy unokahúga, akit Alise-nak hívnak? - De van, uram - felelte Nicolas. - Különben roppant csinos leányzó, ha meg tetszik engedni ezt a megjegyzést. - Lerí magukról, hogy egy családból valók - jelentette ki Chick. - Bár, ami a mellkasukat illeti, látok némi különbséget. - Az én mellkasom elég széles - mondta Nicolas -, az övé viszont az enyémhez képest merőleges irányban fejlett, ha az úr megengedi nekem ezt a pontosítást."

Vladimir Nabokov - Szólj, ​emlékezet!
A ​Szólj, emlékezet!-nek 1966-ban jelent meg a végleges változata, amikor Nabokov – főként a Lolitá-nak köszönhetően – már a világ legismertebb írói közé tartozott. A sokak által a világirodalom legművészibb önéletrajzának tartott regény különös lélektani feszültségét a paradicsomi gyermekkor utáni sóvárgás, az emigránslétből az oroszországi évekre való visszatekintés nosztalgiája adja. Megismerkedhetünk Nabokov szüleivel, egy idilli polgári élettel a XX. század első éveiben, különös fénytörésben, egy érzékeny gyerek szemén keresztül látjuk a kor politikai csatározásait, ragyogó portrékat olvashatunk a nevelőnőkről és tanárokról, akiket Nabokov az emlékezet múzsája, Mnémoszüné segítségével bámulatos élethűségben varázsol elénk… Megtudhatjuk, hogyan kezdődtek Nabokov egész életen át tartó szenvedélyei: a lepkék, a sakkfeladványok és az irodalom iránti rajongása… S azt is, ki volt ifjúkori szerelme, akinek alakja ilyen-olyan metamorfózisok nyomán oly sok regényében megjelenik. Majd jönnek az 1917-es zűrzavaros események és a Nabokov-család emigrálása; a cambridge-i évek, a berlini élet és az első írói sikerek; a berlini orosz irodalmi emigráció képei: Bunyin és Hodaszevics alakja… S aztán a nagy szerelem – melyről Nabokov hallgat, de érezni, hogy minden sora mögött ott van Vera, a felesége –, Dmitrij fiuk születése és első évei: a legapróbb mozzanatokig fölidézett idő csodája: „Tudod, még mindig érzem a csuklómban a gyermekkocsi-tologató fortélyainak emlékét: könnyed nyomás a fogantyún, és a kocsi máris ágaskodik, felkecmereg az útpadkára.” A Szólj, emlékezet leginkább a sors finom belső motívumainak feltárása, semmint hagyományos önéletrajz: a szó egyik legnagyobb XX. századi mesterének különlegesen érzékeny remekműve.

Sonia Rossi - Fucking ​Berlin
Az ​alig húszesztendős lány Szicíliából érkezett Berlinbe, hogy a hírneves egyetemre járhasson. A szülei nem tudják fizetni a sok ezer eurós tandíjat, a barátja munka helyett inkább kocsmázik, ő pedig a tanulmányai miatt nem vállalhat állást. A prostitúcióval keresett jó pénz nagy csáberő. Éjjel árulja a testét, miközben bemocskolja a lelkét. A Fucking Berlin felkavaró és kíméletlenül őszinte beszámoló egy fiatal lány viszontagságairól és a bordélyházak világáról. Döbbenetes szexuális perverziók, elfojtott vágyak, durvaság és szeretetlenség. A derék családapa csak egy rövid menetre fizet be, mert sietnie kell az óvodába a gyermekéért. A köztiszteletben álló bíróról senki sem sejti, hogy miután a fiatal lányokon kiélte perverz vágyait, feleségét a város legelegánsabb éttermébe viszi. Sonia Rossi mindennek tanúja volt, megélte, a bőrén tapasztalta. Kevés ennél megrázóbb vallomás látott napvilágot.

Vámos Miklós - Apák ​könyve
Az ​"Apák könyve" ...családhistória is. Sok-sok apa vonul fel benne, ám nem mint Esterházynál "egynevűsítve", hanem megannyi külön-külön történet külön-külön alakjaként. Tizenkét nemzedékről szól, tizenkét prizmán áttörve ugyannak a "nemzettségnek" (ugyanannak?) a históriája, a fejezetek sora mintegy háromszáz évnyi magyar történelmet, itteni sorsot, jelleget vesz elő s elő; az író fájlalja, hogy végződésével a könyv már nem az övé, holott ő maga is folytatódik, az élet is. Ami főleg izgatott: mitől regény itt a regény? Valóban a történelem írja e történetet, ez nagy hűség, s ennek áldoz-ajándékoz a nyelvezet is. S valóban elkapható a szál, a sodrata-jellege, és ekkor innen várjuk a fordulatokat. Nem a főszereplők "aktívumából". Késélen alakítják s szenvedik el ők a dolgokat. Persze, történeti hitele van csaknem mindennek. De - az én mércém szerint - azért annyira jó regény ez, mert olyan, mintha kitalációs lenne. Persze, legyinthet valaki e mániámra: legyen a regény igenis minél inkább kitalációs hatású. Világos, hogy egy ilyen regényre elszánt írónak nagy büszkesége a historikus hitel. Ellenben megismétlem: a sikert az adja igazából, hogy a dolog, részleteiben is, jól van kitalálva. Nagyon nem akaródzna nekem Vámos regényét akár az apakönyvek sorába begyömöszölni, azaz helyét kisaccolni. A későbbi korok döntik el némely könyvek valódi jelentőségét, és Vámost népszerűségének tehertétele kétségkívül sokféleképp nyomja. Ha nem a magyarról lenne szó, akkor is így mondanám: nem igazán "normális" az erre-normás közfelfogás." (Tandori Dezső)

Vámos Miklós - Én ​és én
Nyika ​(Richter Margit) 1950-ben született, konszolidált körülmények között nőtt fel. Látszólag semmi sem akadályozhatta volna meg a tisztes karriert, hogy eminensként tanuljon, férjhez menjen, gyereket szüljön, a társadalomnak hasznos tagja legyen. Mégis, édesanyja öngyilkossága után, Nyika veszélyes, lejtős útra tér: előbb csak felelőtlen, kerüli az iskolát, aztán tékozolni kezdi önmagát is, rövid és megalázó testi szerelmek juttatják egyre lejjebb, egészen a börtönig. Édesapja gyönge, hiába akarja megállítani a folyamatot, nem segíthet. Kiszabadulás után ismét kalandokba sodródik Nyika - a véletlen menti meg az újabb lebukástól. S a véletlen hozza a menekvést is: Tamást. Összeházasodnak, Nyika ikreket szül... látszólag megnyugodott, mintha végérvényesen "elfeledte volna" a múltját. A múlt mégis megjelenik, szükségszerűen. "Mikor ezt a regényt írni kezdtem, még meg tudtam volna mondani, kiről (kikről) mintáztam Nyikát. Még elmesélhettem volna - író-olvasó találkozókon rendszeresen fölbukkanó kérdés -, milyen élmények alapján készült ez a könyv. De írás közben sok minden átalakul, a szöveg élni kezdi a saját életét, egyik dolog hozza a másikat, összefonódik az élmény a fikcióval. Megváltoztak a helyszínek, a történet, legfőképpen a hős, először is nő lett a férfiból, másodszor is... No, hisz ez majd kiderül, ha elolvassák. Annyi bizonyos, hogy régi jegyzeteimet nézegetve, egy szakállas vicc jut eszembe. Ismerik? Kérdést intéznek a jereváni rádióhoz: igaz-e, hogy Kohn százezer pengőt nyert kártyán? Igaz, de nem kártyán, hanem lóversenyen, nem százezret, csak százat, nem Kohn, hanem Grün, nem nyert, ellenben vesztett... Körülbelül így áll a helyzet az eredeti történettel is. Ezért hát ez a könyv nem kulcsregény. Mi több, ahogy telik az idő, kezdem azt hinni, hogy Nyika - hódolat Flaubert-nak - többé-kevésbé én vagyok.

Iceberg Slim - Strici ​voltam
Ice-T ​nyomán a hiphop/rap szubkultúra újabb és újabb generációi fedezik fel maguknak Iceberg Slim memoárját. Börtönök, kurvák és drogos sztorik, szex és lehúzós trükkök elevenednek meg a fekete utcákon a volt strici zaftos mondataiban. Lüktet a dzsessz, dübörögnek a verdák, eldördül egy-egy fegyver, és minden előzmény nélkül repülnek a sallerek. Olvasó legyen a talpán, aki eldönti, hol ér véget egy-egy városi legenda, és hol kezdődik Iceberg, a mindent megélt, ravasz csirkefogó legszemélyesebb önvallomása. A jó útra tért strici saját elcsent gyermekkorát is felidézi, és számot vet saját változó értékrendjével. Iceberg - polgári nevén Robert Beck (1918-1992) - visszaemlékezése 1969-ben jelent meg. Kőkemény, kietlen, mégis megható: az afroamerikai közösség öntudatra ébredésének egyik első irodalmi példája, egyszerre kordokumentum és emberséges iránymutatás. Iceberg irodalmi karrierje azonnal felívelt, a hetvenes években sorra jelentette meg a sikeres regényeket, de legszélesebb körben forgatott kötete máig a Strici voltam. Cselekménye akciódús, egy percig sem erőltetett. Filmszerű élességgel száguld végig egy letűnt világon, amelyben személyesen soha nem lehetnél jelen, de mindent megadnál a bennfentes nézőpontért. Iceberg Slim története pedig éppen ezt kínálja fel. Szenvtelenül figyel téged, amint kíváncsiságod egyre mélyebbre húz, és azt sugallja: innen nem szabadulsz.


Elérhető példányok

A felhasználónak nincsenek elérhető könyvei jelenleg.


Sikeres passzolások

Ezek a felhasználó sikerrel lezárt rukkolásai, amelyek passzal végződtek.

összes (19)

Bozzay Margit - Álarc ​nélkül...
Tizennégy ​asszony ül együtt s beszélni kezdenek. Elmondják egymásnak őszintén, életük legszebb, legnagyobb eseményét. Levetik magukról az előítéleteket, a társadalom reájukrótta bilincseket, leteszik lelkük sűrű fátyolát - beszélni kezdenek: álarc nélkül... "- Nézzétek... - mondta a háziasszony s félrehúzta a függönyöket, kimutatott a puha, vastag hólepel alatt alvó kertre és meleg, belülről jövő hangon folytatta -, álmodik a világ... Visszaálmodja a tavaszt, a napsugarat, a madárdalt, a szerelmet... Próbáljuk meg, álmodjunk mi is... Álmodjunk vissza egy igazi mesét az életünkből... A legszebbet, a legdrágábbat..." Bozzay Margit a fiatalon elhunyt legnépszerűbb magyar írónőnek Álarc nélkül... című műve az 1943. könyvnapon második kiadásban kerül az olvasó elé.

Erich Maria Remarque - A ​Diadalív árnyékában
A ​regény cselekménye 1938-1939-ben játszódik, a második világháború baljósan ellentmondásos légkörében. Az emigránsok áradata Párizs felé indul. Ravic doktor német koncentrációs táborból szökött át. A menekülő orvos sorsában, viszontagságaiban találkozhat az olvasó a fény és árnyék, szerelem és prostitúció, becsület és aljasság, igaz emberség és ocsmány besúgás minden válfajával. Remarque regénye jó értelemben vett bestseller, a könyvét cselekményesség, életszerű párbeszédek jellemzik, túlfűtött erotikája és itt-ott hatásvadászó izgalomkeresése ellenére ezt azzal éri el, hogy minden sorából kiérzik a kisemberek iránti őszinte rokonszenv s az elnyomók elleni gyűlölet. Remarque legjobb regényeit következetes antimilitarista és antifasiszta állásfoglalás, cselekményesség, életszerű párbeszédek és figurák jellemzik, későbbi művei (Az égnek nincsenek kegyeltjei; Lisszaboni éj; Árnyékok a paradicsomban stb.) azonban nem haladják meg a szórakoztató irodalom színvonalát.

Sz%c3%a9p-versek-2011
Szép ​versek 2011 Ismeretlen szerző
9

Ismeretlen szerző - Szép ​versek 2011
A ​Szép Versek immáron negyvenhét éve megjelenő kortárs magyar költészeti antológia, melyben idén is sok-sok költő még több verse olvasható.

1-225705-660
elérhető
60

Szabó Magda - Az ​őz
Az ​őz gyilkosok és áldozatok regénye. Gyilkolt Józsi, a Három Huszár kocsmárosa, és gyilkolt Encsy Eszter, a történet hőse, a színésznő: ki-ki a maga eszközeivel. De a két gyilkos mögött ott lapul a harmadik is, a legveszedelmesebb: a kor, amelyben a színésznő született, amely iszonyatba fullasztotta gyermekéveit, aknamezőre küldte Emilt, korai sírba a munkára képtelen, virágait babusgató édesapát, s örökre kipusztított Encsy Eszterből minden hitet, bizalmat, örülni tudást. Mindaz, amit az élettől kap, későn érkezik: sem siker, sem elismerés, sem pénz, még szerelem se váltja meg többé iszonyú önmagától. És Encsy Eszter, ahogy attól a társadalomtól tanulta, amelyben él, amely fölnevelte, öl: megöli az egyetlen embert, aki valaha szerette, és tettével halálra ítéli önmagát is. Az őz megjelenése idején 1959-ben úgy robbant, mint a bomba. Hermann Hesse ajánló sorai egyengették külföldi útját, azóta harmincöt nyelven olvasható. Én, aki írtam, ha elkerülhetem, nem olvasom: félek tőle. Pedig a nemzetközi sajtó akkor tanulta meg szülővárosom, Debrecen nevét, mert úgy értékelték: ...míg a történet gyilkosai és áldozatai megfutják pályájukat, a regény lapjairól az irgalmatlan szenvedélyek forróhidege fagyaszt-éget.

Szerb Antal - Utas ​és holdvilág
Mikor ​döbbenjen rá egy férfi, hogy nem adhatja föl ifjúsága eszményeit, és nem hajthatja fejét „csak úgy" a házasság jármába, ha nem a nászútján? Szerb Antal regénybeli utasa holdvilágos transzban szökik meg fiatal felesége mellől, hogy kiegészítse, továbbélje azt az ifjúságot, amely visszavonhatatlanul elveszett. A szökött férj arra a kérdésre keresi a választ, hogy a lélek időgépén vissza lehet-e szállni a múltba, vajon torzónak maradt élet-epizódokkal kiteljesíthető-e a jelen, és megszabadulhat-e valamikor az ember énje börtönéből vagy hazugnak gondolt „felnőttsége" bilincseitől? Az Utas és holdvilág a magát kereső ember önelemző regénye. Mihály, a regény hőse hiába akar előbb a házassága révén konformista polgári életet élni, s hiába szökik meg ez elől az élet elöl, a regény végén ott tart, ahol az elején: mégis bele kell törnie mindabba, amibe nem akar. „És ha az ember él, még mindig történhet valami" - ezzel a mondattal zárul a finom lélektani részletekkel megírt, először 1937-ben megjelent regény, amely első megjelenése óta hatalmas világsikerre tett szert.

Agatha Christie - Bűbájos ​gyilkosok
Gorman ​atyát haldokló asszonyhoz hívatják, ám hogy Mrs. Davis mit gyónt a papnak, az csak a regény végén derül ki: Gorman atyát ugyanis még aznap meggyilkolják. A nyomozást vezető Lejeune felügyelőnek önkéntes segítőtársa akad: Mark Easterbrook, a fiatal történész, aki - akaratán kívül - olyan események tanúja lesz, hogy nem maradhat tétlen. Így kerül a Sárgaszínű Lóról elnevezett hajdani fogadóba. Ebbe a házba azonban nem az éjszakai nyugalom utáni vágy hajtja a vendégeket, hanem újonnan feltámadt érdeklődésük a fekete mágia iránt... Agatha Christie regénye különös világba kalauzolja az olvasót. Lehetséges, hogy a középkori babonák, okkult tanok - és nem utolsósorban a modern tudomány - segítségével rontás, betegség, sőt halál hozható bizonyos nemkívánatos személyekre? A válasz bízvást még Agatha Christie leggyakorlottabb olvasóit is meglepi.

Eve Ensler - Tökéletes ​testek
Botox, ​bulímia, mell-implantátumok: valóban az önsanyargatás lenne a tökéletes testhez vezető út? Eve Ensler, aki maga is hadilábon állt az öregedéssel együtt járó alakváltozással, és már mindenféle radikális fogyókúrás módszerrel megpróbálkozott, végül elhatározta, hogy megtanulja elfogadni önmagát. Célja elérése érdekében különböző nők történeteit gyűjtötte össze a világból, akik hozzá hasonló rögeszmékkel küszködtek: a fiatal latin-amerikai lányét, aki őszintén megveti magát zsírpárnái miatt; a plasztikai sebész feleségéét, akit a férje – a tökéletességre törekedve – centiről centire átalakított; vagy az idősödő laptulajdonosét, akit máig kísért a gyerekkorában rákényszerített állandó edzések emléke. Útja során azonban olyan nőkkel is találkozott, akiknek nagy nehezen sikerült megbékélni alakjukkal: az afrikai anyával, aki minden testre úgy tekint, mint a természet sokféleségének a megnyilvánulására; az indiai asszonnyal, aki legyőzte futópad-mániáját, és mára már kifejezetten szereti kerekded formáit; vagy a csadorban járó afgán nővel, aki hajlandó a börtönt is vállalni a vaníliafagylalt ízéért. Ez a könyv megtanít végre feltétel nélkül szeretni a saját tökéletes testünket!

Jean Sasson - Királyi ​sivatag
Szultána ​hercegnő A fátyol mögött és A hercegnő lányai című memoárjainak folytatása. Saját és családja életének egy válságos periódusát mutatja be. A tény, hogy unokahúgát hozzákényszerítik egy jóval idősebb, kegyetlen és aljas férfihoz, és az a felfedezés, hogy egyik unokatestvére szexuális rabszolgákból tart háremet magának, még eltökéltebbé teszi Szultánát, hogy tovább küzdjön a szaúd-arábiai nők elnyomása ellen. Szultána harcát még sürgetőbbé teszi, hogy a háttérben egyre nő az ál-Szaúdokkal szemben álló szakadárok mozgalma és az iszlám fundamentalizmus fenyegető árnya. Ám egy nagy családi táborozás a sivatagban a fényűzést kedvelő hercegnőt és rokonait közelebb viszi nomád gyökereikhez, ami új erőt ad Szultánának ahhoz, hogy folytassa a muszlim országokban élő nők jogaiért való küzdelmét.


Sikeres happolások

Ezek a felhasználó sikerrel lezárt happolásai, amelyeket átvett. Reméljük rerukkolja azokat, amiket elolvasott. :)

összes (29)

20140321_092758-1
elérhető
18

Denis Diderot - Az ​apáca
A ​nagy XVIII. századi francia filozófus, kritikus, enciklopédista és regényíró legjobb regénye ez a mű. Egy sugárzóan ártatlan és megkapóan életvidám fiatal lányt kolostorba kényszerít a családja. Jóságában és elhagyatottságában engedelmeskedik, leteszi az örök fogadalmat, de minden csepp vére lázad az élet törvényeit megcsúfoló rabság ellen és ki akar szabadulni. Hanem a korabeli egyház nem tűrheti a rendbontást, és Suzanne nővérnek meg kell járnia a legmélyebb poklot is: börtönőrei, eltorzult lelkű szerencsétlen társai az ördögnél is gonoszabbak.. Diderot regénye az igazi nagy művek jegyeit viseli: árnyalt jellemekben gazdag, kitűnően felépített, izgalmas - és születése idején veszedelmesen szókimondó, bátor alkotás.

Nathanael West - Sáskajárás
E ​könyv szerzője harminchét éves korában autóbaleset áldozata lett. Egy rendkívül ígéretes írói pálya ért ezzel véget, de nem ért véget műveinek élete. Az amerikai irodalomban ma is nemzedéktársai: Fitzgerald, Faulkner, Hemingway mellett tartják számon. Egyik legérettebb remeke a bibliai utalást tartalmazó, jelképes címet viselő Sáskajárás; Hollywood periferikus, de talmi csillogású világára annál jellemzőbb alakjai közé vezeti az olvasót. Kiöregedett csepűrágó, züllésnek induló statisztalány, idomított csodagyerek, "gyöngyösbokréta" comwboy, kisemmizett gólem, kerítőnővé vedlett ex-filmdíva és hozzájuk hasonló figurák vonulnak fel a regényben. A főszereplő Tod, a fiatal művész nagy témájának, a "Los Angeles Égése" című készülő festményének modelljeit látja ezekben a szánalmas, hol rokonszenves, hol visszataszító sorsokban. És nemcsak fölvázolja, hanem át is éli apokaliptikus látomását...

Isaac Asimov - Alapítvány
Isaac ​Asimov világhírű science fiction regénytrilógiája - amelynek első kötetét tartja kezében az olvasó - azt kutatja, befolyásolható, irányítható-e a matematikai módszerekkel megjósolt, kiszámított jövő. Összeomlik-e a Galaktikus Birodalom, sikerül-e elhárítani vagy legalább megrövidíteni a zűrzavar éveit? Ezer év izgalmas és döntő fordulatait sűríti történelmi regénnyé az Alapítvány-trilógia, a modern tudományos-fantasztikus irodalom klasszikus alkotása.

Ernest Hemingway - Búcsú ​a fegyverektől
A ​huszadik századi amerikai próza klasszikusa számára a Búcsú a fegyverektől (1929) hozta meg az ismertséget és az elismertséget, majd hamarosan a világhírt is. Tömegsiker volt: a megjelenését követő négy hónap alatt nyolcvanezer példány kelt el az első amerikai kiadásból. Kétszer is megfilmesítették. 1934-ben magyar fordításban is megjelent. A Búcsú a fegyverektől "háborús regény", egyike azoknak a szépirodalmi feldolgozásoknak, amelyek az első világháború értelmét vagy értelmetlenségét firtatták, a "régi Európa" véres pusztulásának és értékei látványos csődjének a tragikus tanulságait igyekeztek levonni. Egyben erősen önéletrajzi és személyes élmény-hátterű: Hemingway önként jelentkezett az olasz hadseregbe, mentősként vett részt a harcokban, s - akárcsak regénye hőse - megsebesült. A kórházban ismerkedett meg Agnes von Kurowsky nővérrel. Nyolc évig tartott a szerelmük. Róla mintázta Catherine Barkley regénybeli alakját. (A borítófotón Agnes és Ernest szerepel.) Hemingway regénye a háború pátoszával és a hősiesség kultuszával való teljes és végleges szakítás. Mégpedig a szerelem jegyében: Frederic és Catherine szerelme és tragikusan rövid boldogsága a hit és a remény egyetlen ajándéka a létezés közönyös és könyörtelenül pusztító világában.

Peter Marshall - Nincs ​helyed a temetőben
Peter ​Marshall, a fiatalon elhunyt angol író, korunk nyugati irodalmának egyik legnagyobb témáját dolgozza fel - műve az egyéniség tragédiájáról szól, küzdelméről azért a jogáért, hogy önmaga lehessen, hogy képes legyen vállalni és hordozni ember volta felelősségének súlyát. Egy kamasszá, majd férfivá serdülő kisfiú keresi öntudatlanul a maga egyéni vonásait, a kiutat az egyre szűkülő világból. A harc meghaladja erejét, összeroppan, és az elmebajba menekül. A regény a téboly és a nem kevésbé riasztó külvilág között őrlődő, léte emberi-erkölcsi dilemmáival viaskodó Joe önmagával, elméje gonosz kísérteteivel folytatott küzdelmének jelképekkel és látomásokkal átszőtt története. Joe megvívja harcát - illúziók nélkül, az életre éretten, az emberség és a szeretet megváltó erejében bízva lép ki a tébolyda kapuján. Felismeri hogy az élet vállalása egyszerre jog és kötelesség.

Mick Jackson - A ​vakondherceg
Egy ​Viktória korabeli brit herceg szerteágazó, tágas alagútrendszert építtet ki birtoka alatt, hogy észrevétlenül közlekedhessen kastélya és a környező települések közt. Csakhogy viselkedésében nem ez az egyetlen furcsaság: a magányos különcöt föld alatti kocsikázásai korántsem teszik boldoggá, valamint hatalmas vagyonának egyéb áldásai sem. Kerüli az embereket - vajon miért? A herceg amúgy két közismert viktoriánus híresség, Hasfelmetsző Jack és az Elefántember kortársa. A történésekről és hátterükről elsősorban saját naplóbejegyzéseiből értesülünk. Hat téli hónapon át írja őket, közéjük időről-időre a mellékszereplők rövidebb elbeszélései illeszkednek. A beszámolók eleinte csupán egy rokonszenves, bár kissé bogaras öregember alakját idézik elénk, akinek napjaira mind sötétebb árnyak vetülnek. A törékeny egészségű nagyúr testi és lelki kínokkal küzd, egyre inkább úgy érzi: valamiféle súlyos baj sorvasztja. A hol babonás, hol a tudomány legfrissebb vívmányai iránt érdeklődő hipochonder egyfolytában a világ dolgain rágódik. Érdeklődése középpontjába fokozatosan az emberi agy kerül: mi másért is lopna egy brit herceg koponyalékelő műszert egy klinikáról?

Szilágyi Cs. Tibor - Harakiri
A ​Harakiri egy huszonéves srác szeretettel, iróniával, humorral teli fájdalmas vallomása. Élete filmjét látjuk leperegni előtte, mindennapjaink Budapestjének médiájával, művészetével, ismert figuráival és helyeivel. Elkísérhetjük tripes rohamai, szerelmi mámorai, véget nem érő kezelései és magányos órái, álmai és reményei váltakozó útján, hogy aztán elbúcsúzva tőle , mehessünk haza, saját féltve őrzött paráink közé. A könyv egy a droggal szemben alulmaradt ember fájdalmas kitárulkozása, aki a halál felé vezető úton vissza akarja kapni életét, sza-badságát. Szilágyi Cs. Tibor zenélt, írt, gondolkodott és álmodott. Sokoldalú tehetség volt, ennek minden örömével és nyomorával együtt. Élt 1973- tól 2003-ig.

Nick McDonell - Láncreakció
A ​harlemi lakónegyedektől a Park Avenue-i luxuslakásokig kalauzol bennünket Nick McDonell a New York-i fiatalokról szóló hátborzongató regényében. A könyv nem a felnőtté válásról szól, mivel szereplőinek sosem volt gyermekkoruk. Szüleik Balin nyaralnak, vagy éppen üzleti úton járnak Brüsszelben, a fizetett alkalmazottak pedig minden felett szemet hunynak. A sokmilliós házakban magukra maradt gyerekek a bulikba, a drogokba és a szexbe menekülnek, de végül nem kerülhetik el végzetüket. A történet az első oldaltól kezdve egy apokaliptikus végkifejlet felé rohan. Az utolsó partin, amikor már úgy éreztük, semmin sem döbbenünk meg, az események sokkoló fordulatot vesznek...


Saját könyvtárban

Ez a kollekció nem tartalmaz egyetlen könyvet sem: Saját könyvtár


Olvasta

Ez a kollekció nem tartalmaz egyetlen könyvet sem: Olvasmányok

Kollekciók