'románia' címkével ellátott könyvek a rukkolán

Hornok Ernő - Verespatak
Az ​aranybányászatáról már a római korban ismert erdélyi település, Verespatak az utóbbi néhány évben került az érdeklődés középpontjába. A híradások arról szóltak, hogy egy kanadai-román cég a verespataki térségben nyitná meg Európa legnagyobb külszíni aranybányáját. Ehhez azonban több falu, köztük az egykoron gazdag bányászváros Verespatak lakosságát is el kell költöztetni. A próbafúrások azt mutatták, hogy a városka alatt jelentős értékű arany- és ezüstkincs található. A cég ciánt alkalmazna az arany kinyerésére, s egy hatszáz hektáros cianidos tározót alakítana ki a szomszédos völgyben. Az esetlegesen szivárgó zagy komoly környezeti fenyegetést jelent nemcsak Erdély, hanem Magyarország számára is.

Lola Lafon - A ​kis kommunista, aki sosem mosolygott
Az ​1980-as években Ceausescu elszántan igyekezett meggyőzni a Nyugatot arról, hogy Románia nem a Szovjetunió csatlósa, hanem önálló, szabad akarattal rendelkező ország. Ehhez a politikai törekvéshez keresve sem találhatott volna ideálisabb szimbólumot, mint Nadia Comanecit, a „legfiatalabb kommunista hősnőt”, a sportikont, a gyereklány tornászt, a montreali olimpia bajnokát. Nadiát látva, a hidegháború óta először, a nyugati tinik arról ábrándoztak, hogy olyan sikeressé és tökéletessé válnak, mint kelet-európai kortársuk; a szülők imádták a fegyelmezett és céltudatos gyereklányt; a szakma és a média egy emberként ünnepelte a tehetséges sportolót. A sikernek azonban ára volt: Nadia egy őrült rendszer termékeként folyamatosan attól rettegett, hogy nővé érve elveszíti a rezsim támogatását és a Nyugat érdeklődését. Lola Lafon több elbeszélő nézőpontjából elmesélt álomszerű története jóval több életrajzi regénynél. Nadia karrierje és sorsa messze túlmutat önmagán: feltárja a sport, egy valamikori rezsim, a média és a Nyugat képmutató működését, ezáltal pedig megvilágítja, hogy a kis kommunistának nagyon is megvolt az oka rá, hogy sosem mosolygott.

Mátyás Vilmos - Utazások ​Erdélyben
Immár ​negyedszer megjelenő útikalauzunk a tágabb értelemben vett Erdélyt (Trans- és Cissilvániát, az egykori Partiumot, a történelmi Erdélyhez tartozó részeket), vagyis Máramarostól a Szilágyságon át az Erdélyi-szigethegységtől nyugatra eső vidékeket, a Körösök és a Maros, valamint az egykori Temesköz (Bánát) ájait is megismerteti az olvasóval. Szatmár, Bihar, Ard, Temes és Krassó-Szörény megyéket 1918 óta a magyarországi tudatban is Erdélyként tartják nyilván, bár történelmileg ezek egykor Magyarország tiszántúli részei voltak. A román földrajzi irodalom e területeket Maramures, Crisana és Banat részekre osztotta, de a második világháború után egységesen Erdély területéhez számítja. Az erdélyi táj változatos és különlegesen szép. A hegyormokon várromok koronázzák a meredek falú szurdokvölgyekben kanyargó utakat, a hatalmas erőségekben barlangok, végtelen havasi legelők, az elpesi jellegű, sziklás magashegységi vidékeken csillogó tengerszemek várják a turistát. Fucsak sziklahasadékok, hévízforrások, fantasztikus alakú sóhegyek és sós tavak mellett római erődök maradványai, népvándorlás korabeli földvárak sáncai láthatók, az erődtemplomok és a bástyás falakkal övezett középkori városok régi idők hangulatát árasztják. A faragott székelykapuk és a román fatemplomok, a festői népviseletek az itt élő népek ősi művészetéről tanúskodnak.

Ion Mihai Pacepa - Vörös ​Horizontok
Részlet ​az előszóból: -Amikor még fő segítőtársainak egyike voltam, Nicolae Ceausescu elnök gyakran végignézte a washingtoni : Bukarestért! tüntetésről készített filmet. A felvétel elején más-más gyülekezetből való tiszteletes mondott misét a Washington emlékmű körül összegyűlt több száz főnyi tömegnek. A hallgatóság között román népvisletbe öltözött emberek álldogáltak, akik a román nemzeti lobogó színeiben pompázó karszalagot viseltek, hatalmas plakátokon éltették Bukarest kül- és belpolitikáját, Románia függetlenségét és Ceaucescu bölcsességét. A film előbb az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusi Székháza előtt mutatta a tüntetőket, majd később a Fehér Ház előtt parádézó felvonulókat láthattuk, akik a hordozható hangosbeszélők buzdítására a -legnagyobb kereskedelmi kedvezmény - státusának megújítását kérték Romániának. Az egész demonstrációt a külföldi Román hírszerző szolgálat szervezte, néhány befolyásos ügynök segítségével...

Jean Mattern - Tejjel-mézzel
Azon ​a napon nemcsak legjobb barátjának fordított hátat: a pályaudvaron egész addigi életét hagyta maga mögött. A történelem szorításában néha a leggyötrelmesebb, sorsfordító döntés is lehet köznapian egyszerű. A szikárságában is lírai erejű szöveg egy apa vallomása élete alkonyán fiának – egy magyarázatot, talán felmentést és önigazolást kereső ember végső búcsúja. Elbeszélésében a múlt meghatározó pillanatai váltakoznak a jelennel, miközben a történet mozaikkockái egyre pontosabb képpé állnak össze: a Bánságon végigsöprő háború, a német kötődése miatt idegenné vált, soha viszont nem látott gyermekkori jó barát. A francia ősök emléke, a visszatelepülés Franciaországba, az 56-os, levert magyar forradalomból menekülő, Zsuzsannából Suzanne-ná lényegült feleség és szerető. A tejjel-mézzel folyó élet ígérete. És egy családi tragédia, amely mindent megváltoztat – mert van, amit talán már csak a hallgatás tesz túlélhetővé. Érzelmek mélyére hatoló, örök emberi történet a gyökerek elvesztéséről – és egy új élet lehetőségéről – vagy lehetetlenségéről.

Vida Gábor - Egy ​dadogás története
,,Szülőföldet ​akartam írni magamnak, mintha csak úgy volna az, hogy írunk egyet, amikor arra van szükség, hogy legyen, vagy lett volna. Senki sem találhat ki magának szülőföldet a semmiből, mindenki hozott anyagból dolgozik." - ez a hozott anyag ebben a remek regényben Vida Gábor életrajza, amelybe beletartozik édesapja és édesanyja élettörténete mellett, az előző nemzedékek históriája és Erdély történelme is. Az Arad melletti Kisjenőn felnövő író apai ága a mai magyar határtól pár kilométerre élt, anyja Barótról, Székelyföld mélyéről érkezett; ekképpen e két végpont között Erdély egyszerre lesz metafora és nagyon is valóságos ütközőtér, ahol a különböző vallások, nyelvváltozatok, mentalitások, reflexek és tájak játszanak fontos szerepet: formálnak karaktert, adnak távlatot. ,,Ugyan mi lehetne más a szabadság, ha nem a hitnek a tudással és a valósággal való egybehangzása?" - teszi fel a kérdést a regény lapjain. Az Egy dadogás története így lesz egy írói pályakép, egy térségnek és magának az önéletrajziságnak is a fantasztikus regénye.

Marin Preda - A ​nagy magányos
Az ​1972-es esztendő román irodalmi szenzációja volt ez a könyv; a kritikák különösen politikai bátorságát és erkölcsi felelősségtudatát hangsúlyozták azon túl, hogy művészileg is a legsikerültebb román regények közé sorolták. Főhőse szinte még kamaszként lelkesen részt vesz szülőfalujának közéletében, de az ötvenes években képtelen gyanúsítgatások és vádaskodások áldozata lesz; oda kell hagynia szülőfaluját, és egy Bukarest környéki kastély kertészházában húzódik meg. Itt él magányosan, közben azonban kertészmérnöki oklevelet szerez, művészekkel, írókkal - az alkotóházzá lett kastély vendégeivel - ismerkedik meg, s általuk kapcsolatba kerül a román szellemi élettel. A kitűnően bonyolított cselekmény a bűnügyi regények izgalmával pereg; középpontjában egy szenvedélyes szerelem és egy nehezen kideríthető gyilkosság áll.

Dragomán György - Máglya
Mi ​történik, amikor egy ország felszabadul? Mindenki megkönnyebbül hirtelen, vagy cipeljük magunkkal a múltunk súlyát? A diktátort fejbe lőtték, rituálisan elégették az elnyomás kellékeit, de a titkokra nem derült fény, a régi reflexek pedig működnek tovább. Bármikor kitörhet újra az erőszak, mert a temetetlen múlt még fájdalmasan eleven. A tizenhárom éves Emma erős lány, tele kamaszos vadsággal. Egyszerre vesztette el az otthonát és a szüleit, de váratlanul felbukkanó nagyanyja magához veszi. Új életében mindennek tétje van: a gyásznak, a barátságnak és az első nagy szerelemnek, bármely pillanat magában hordja a katarzis lehetőségét. Emma a boszorkányos nagymamától tanulja meg a hétköznapok mágiáját és a sorsfordító szertartásokat, ám a saját ereje még ennél is nagyobb: ő talán képes nemet mondani a történelmi bűnre, és kilépni a soha-meg-nem-bocsátás véres örvényéből. A regény családtörténet és történelmi tabló egyszerre. A nyelve sűrű, mégis egyszerű, a részletek varázslatos intenzitása sodró és izgalmas történetté formálódik, leköti és nem hagyja nyugodni az olvasót. A gyermek mindent látó szeme, a kamasz mohó testisége és a felnőtt józan figyelme szövődik össze benne érzéki és érzékeny szöveggé. Rákérdez a titkokra és felébreszti a titkos tudást.

Dragomán György - A ​fehér király
_A ​bal fülön_ Dragomán György regénye egy tizenegy éves fiú életének legnehezebb évét meséli el attól a pillanattól kezdve, hogy apját a Duna-csatorna munkatáborába viszik, egészen addig, amíg újra viszont nem láthatja. A hol vicces, hol tragikus történetekből kirajzolódik egy abszurd, de gyerekszemmel mégiscsak szép világ, amely inkább elemeiben, mint konkrét történelmében azonos a kora nyolcvanas évek Erdélyével és Romániájával. Hogyan dolgozza fel egy tizenegy éves kamaszfiú, ha apját a szeme láttára elhurcolják? Hogyan éli meg az apa hiányát és az elhurcolás köré épített családi hazugságokat vagy titkolt történeteket? Milyen remények éltetik a mindennapok amúgy sem könnyű kamaszviharaiban? A történetet a fiú nézőpontjából látjuk, akinek apja elvesztése miatt hirtelen szembesülnie kell a felnőtté válás terheivel, és aki a gyermekkor értetlen-ártatlan optimizmusának és a felnőttkor reménytelenségének határhelyzetében még képes arra, hogy játékosan és mitikusan lássa a brutális hétköznapokat. * * * _A hátlapon_ "Apát akkor már majdnem egy éve elvitték, és több, mint négy hónapja nem kaptunk róla semmi hírt, se levél nem jött többet, se olyan előre megírt tábori levelezőlap, amin tudatni szokta velünk, hogy jól van, és büszkeséggel tölti el, hogy nap mint nap sikerül túlteljesítenie a normát, szóval nem tudtunk róla semmit, és anyát is hiába kérdeztem, hogy mi van, szerinte mért nem ír nekünk apa, mert még csak nem is válaszolt, de akkor szombaton megint hiába nyitottuk ki a postaládát, és láttam, hogy megfeszül az arca, és ahogy mentünk fel a lépcsőn, anya hirtelen elkezdett köhögni, de olyan erősen, hogy a korlátba kellett kapaszkodnia, én meg láttam, hogy rázkódik a válla és előrehajol, és tudtam, hogy igazából nem köhög, hanem sír, csak azért csinál úgy, mintha köhögne, mert nem akarja, hogy észrevegyem, nem akarja, hogy megijedjek, és akkor tudtam, hogy biztos, hogy azt gondolja, hogy apám odaveszett, ott pusztult a Duna-csatornánál, de azt is tudtam, hogy ez nem igaz, mert ha apának valami baja lenne, azt megéreztem volna, ha máskor nem, olyankor, reggelenként, amikor iskolába menet a képét nézegettem, amit a katonakönyvéből szedtem ki, mert olyankor mindig éreztem, hogy apám ott, a Duna-csatornánál rám gondol, meg azért is, mert amikor elvitték, megígérte, hogy egyszer majd visszajön és elvisz magával a tengerhez engem is."

Herta Müller - A ​róka volt a vadász
A ​2009-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Herta Müller fiatalon szembesült a Ceauşescu-rezsim elnyomásával. Mivel nem volt hajlandó a Securitate ügynökeként dolgozni, állásából elbocsátották, a titkosszolgálat folyamatosan zaklatta. Már első műveiben keményen bírálta a diktatúrát, Romániában nem is publikálhatott, könyvei cenzúrázatlan formában csak Németországban jelenhettek meg, miután 1987-ben Berlinbe emigrált, ahol azóta is él. A róka volt a vadász című regény a Ceauşescu-diktatúra utolsó hónapjainak krónikája, és Temesváron játszódik. Mégis attól megrendítő igazán, hogy a történetet végigolvasva tudatosul bennünk: ami a rendszerváltás előtt a szovjet blokk országaiban megtörténhetett, az a világ bármely szegletében újra visszatérhet. A mag a gonosz termékeny talajából egy szép napon ismét szárba szökkenhet, mert az emberek nem változnak, mert megvan a fogadókészség, mert az emberek a fenyegetettség árnyékában, ha kell, mindig és mindenhol megvásárolhatók, mert készen állnak, hogy elárulják egymást és önmagukat.

Selyem Zsuzsa - Moszkvában ​esik
"A ​távolállókat hozza közel, nekem egészen a szívemig elhatol. Selyem Zsuzsa őrületesen tud mesélni. Többsávos meséjével engem bizony elragadtatott. Úgy visz soha nem látott tájakra, úgy emel még soha nem érzékelt dimenziókba, úgy vegyíti a gonoszt és az édest, hogy egy pillanatra nem kell elhagynom a realitásérzékemet, mert személyes víziója a mi elrettentő közös történetünk." Nádas Péter

Curzio Malaparte - Kaputt
Felelőtlen ​kalandor vagy rokonszenves fenegyerek, megkeseredett, kiábrándult nihilista vagy az emberi szellem és tisztaság, a jóba, a jövőbe vetett hit szenvedélyes védelmezője és hirdetője? Nehéz megfejteni Malaparte titkát, aki a fasiszta Olaszország diplomatája és haditudósítója, áldozata és üldözöttje volt egy személyben, aki szemmel láthatóan jól érezte magát a felső tízezer züllött világában, de látta és számba vette történelmi és emberi bűneit, aki az időtlen humanizmus nevében mond ítéletet a fasizmus véres erőszakáról, s nem tudja feltárni igazi mozgatóit, de megsejti s utolsó könyvében forró szavakkal hirdeti egy újfajta emberség, a szocializmus hatalmát. A Kaputt ellentmondásosságában is páratlan erejű leleplezés, izgalmas dokumentuma egy olyan kornak, amelynek sohasem szabad megismétlődnie.

Polcz Alaine - Asszony ​a fronton
"Minden ​háborúnak ezer arca van. Ez az enyém, ahogy én élem meg. Egy fiatal nő, én magam, tizenkilenc-húsz évesen pár hónapos asszonyként hogyan kerültem az erdélyi kisebbségi sorból, az anyaországhoz visszakapcsolt Erdélyből a csákvári Esterházy-kastélyba. Egy asszony élete a fronton. Éhezés, tetvek, lövészárokásás, krumplihámozás, hideg, mocsok. Ez az élet nem csak az enyém volt. Férjem fehér hajú édesanyját ugyanúgy elhurcolták és megerőszakolták, mint a serdülő lányokat. Az orosz katonák megtámadtak, elvertek, megvédtek, csizmával a kezemre léptek, megetettek. Milyenek voltak ők, és milyenek voltunk mi? Miért erőszakolták meg a nőket, hogy esetleg az életükkel fizessenek érte? Nem csak a bombák és a lövedékek pusztítottak, nem csak magyarokat és németeket végeztek ki. Miért harcoltak ők? És mi?" - Polcz Alaine Száz éve - 1922. október 7-én - született az egyik legmegrázóbb második világháborús emlékirat, az Asszony a fronton (1991) szerzője, Polcz Alaine. Az erőszakról való hallgatás tabuját megtörő, nagy hatású regény különleges kiadása erre az évfordulóra jelent meg.

Ádám László - Belia György - Csatári Dániel - Románia
Románia ​a különleges természeti szépségek s az érdekes történelmi és műemlékek hazája. Hegyvidékein hatalmas erdőségek, mély szurdokvölgyekben kanyargó folyók és utak, cseppkőbarlangok és titokzatos tengerszemek csalogatják a turistát egyik helyről a másikra. Az eldugott völgyek mélyén évszázados, ódon fatemplomok harangja szól, a dombokon vastag fallal övezett kolostorok őrködnek, s a néma erdők foglalatában ékszerként ragyognak a külső freskókkal díszített, színpompás kolostortemplomok. A városok bástyái és várkapui, az erődített udvarházak és komor erődtemplomok régi idők hangulatát idézik, s a hegyekről középkori várromok és őrtornyok néznek le az utasra. A következő völgyet azonban már modern erőmű duzzasztógátja zárja el, s az őt újonnan épült ipartelepek vagy éppen fúrótorony-erdők mellett vezet tovább a lüktető ritmusú Bukarestbe, onnan pedig a tengerpartra. A magyar turisták romániai úticélja többnyire a tengerpart, Mamaia és Mangalia napsütötte homokstrandja. Útikönyvünkkel szeretnénk felhívni a figyelmüket e gazdag ország más vidékeire is, a hajdani fejedelmi székhelyek máemlékeire és a híres kolostorvidékekre, amelyek legalább olyan szép élménnyel ajándékoznak meg, mint a tengerparti nyaralás. Az útikönyv szerzői a Panoráma bevált hagyományai szerint a kötet első fejezetében Románia változatos tájairól, a román nép történelméről s irodalmának fejlődéséről adnak áttekintő képet az olvasónak. A "Részletes útikalauz" c. fejezetben pedig országrészek, s ezen belül fontosabb útvonalak, illetve tájegységek szerint vezetik végig az egész országon, a nyugati határvidéktől a tengerpartig és a Duna deltáig. A harmadik fejezet az utazáshoz fontos gyakorlati tudnivalókat tartalmazza, és egy rövid útiszótárral is segíti a turista tájékozódását. Az olvasó bizonyára hasznosnak találja majd a kötet végén álló betűrendes helységnévmutatót is, hiszen segítségével könnyen eligazodhat a könyvben. A kötetet 32 térkép és 174 fénykép egészíti ki.

Bodor Johanna - Nem ​baj, majd megértem
Az ​1983-ban induló történet főszereplője a balerinának készülő 18 éves Johanna, aki Bukarestben él értelmiségi szüleivel. A család úgy dönt, Magyarországra költözik, először a szülők tudnak átjönni és a lánynak még legalább két évet kell egyedül otthon maradni, a régi viszonyai között új életet kezdeni, készülni a balettvizsgára, az érettségire; ottani életük felszámolására. Kapaszkodókat keres, holott elszakadnia és szakítania kell. Ha belép egy hivatalba, nem lehet benne biztos, hogy ki is jön onnan. Nyomában a titkosrendőrség és a fortélyos félelem, valamint a férfiak, akik egyre többet akarnak a sudár, saját testiségére ekkortájt ébredő fiatal teremtéstől. Felkavaróan őszinte emlékezés a sorsfordító esztendőkről, a felnőtté válásról, a tánc és a balett beavató rítusairól, a test függéséről és szabadságáról, valamint pontos beszámoló egy abszurd-kegyetlen diktatúra mindennapjairól, nyomasztó árnyairól és váratlan derűiről. A könyv személyes regisztere és dokumentumértéke egyszerre letaglózó és felszabadító.

Polcz Alaine - Leányregény
Egy ​fiatalasszony valamikor a hetvenes években a Fekete-tengerhez megy nyaralni. S bár Erdélyt, Romániát, gyermekkora helyszínét jól ismeri, azért ez az út is képes annyi újdonságot és érdekességet felkínálni, mint bármely más út általában. Polcz Alaine egy kötelességtudó útleírással ellentétben történetmeséléssel emeli ki azokat a mozzanatokat, amelyek minden kommentár nélkül, önmagukban képesek megvillantani a másságot, megérteni akarásával pedig elmélyíti a tengerparti nyaralás történetét, és felidézi a hajdani kelet-európai szeglet mindennapjait: a barátságos besúgókat, az utcasarki adok-veszeket, a félelmet és a túlélni akarást.

Panait Istrati - Kyra ​Kyralina / Pusztai bogáncsok
1921-ben, ​Nizza egyik sétányán öngyilkosságot kísérelt meg egy harminchat éves román fiatalember, kórházba szállították, zsebében egy Romain Rolland-nak címzett vastag borítékot találtak. A "nagy lélekhalász" - így nevezték az elesett, nehéz sorsú tehetségek iránt érdeklődő nagy francia írót - felfigyelt, s amikor a gyógyuló Panait Istrati (mert ő volt a fiatalember) elküldte hozzá a _Kyra Kyraliná_t, látta, hogy ezúttal valóban rendkívüli tehetségre bukkant. Válaszlevelének lelkes, szinte egzaltált kitételeit - "Nincs még egy ilyen erővel teli mű a mai irodalomban. Nincs még egy ilyen író - sem én, sem más -, aki ezt meg tudná írni" - hamarosan igazolta az olvasói fogadtatás, a szinte fantasztikus siker: a kritika a kor egyik legnagyobb íróját ünnepelte az imént még ismeretlen, Gorkijhoz hasonlóan hányatott életű Istratiban. A mindegy évtizedes diadalút tragikus, erkölcsi értelemben is tragikus akkordokkal zárult ugyan, de az érvényes életmű varázsa ma is változatlanul hat: főműveiben, a _Kyra Kyraliná_ban és a _Pusztai bogáncsok_ban az Ezeregyéjszaka parttalan meseáradása, a romantika színei s a modern proletárirodalom szabadságvágya s humanizmusa ötvöződnek egységes remekké.

Ismeretlen szerző - Kirándulások ​6 ország hegységeiben
Kirándulások, ​túrák Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, az NDK és Románia Hegységeiben

Szabó Róbert Csaba - Alakváltók
Az ​Alakváltók a román Sztálin-nak is nevezett hírhedt diktátor, Gheorghiu-Dej uralmának korszakába, az ötvenes évekbe, majd a Ceauşescu-diktatúra első évtizedébe vezet vissza bennünket, miközben keretéül a 89-es forradalom szolgál. A regény izgalmasan összefonódó történetszálai azt a kérdést vetik föl, hogy bő negyven év diktatúra után és a bukaresti forradalom vérgőzös napjait követően, amikor a régi kommunista elit képviselői kerültek ismét hatalomra, történhet-e valódi megújulás, vagy a változó hatalmi viszonyok szerint az emberek csupán újabb és újabb alakokat öltenek a történelem emésztő körforgásában. Ahogy az annyiszor előfordult már a második világháborút követően Romániában: nálunk, Kelet-Európában. A szárazság esztendeje gonosz dolgokat műveltetett az emberekkel, akik a szárazság törvényei szerint kezdtek élni, ezért aztán, amikor kitört a vihar, és észbontó pusztítást végzett, senki nem tébolyodott meg, mert már mindenki tébolyult volt. Sólyom és Szarvas megszökött, fegyvereket szereztek, fosztogattak és öltek, amikor meg már nem bízhattak senkiben, úgy döntöttek, odébbállnak. Pénzt gyűjtöttek, hamis útlevelet szereztek, és elindultak Jugoszláviába. Sólyom az indulás napján Csíkszeredában egy nővel hált, és ez a nő a Lieb zsidó házában lakott, csakhogy Liebék akkor már nem voltak otthon, talán nem is voltak egyáltalán életben, mert 1954-et írtunk, abban az időben kevés embernek adatott meg az élet kiváltsága. Hát így kezdődik az elbeszélés.

Ismeretlen szerző - A ​Conducator végnapjai
Tartalom: Boldog ​új éveket Románia!... A forradalom krónikája... (A Ceausescu per)... Román krónika A magyar kémelhárítás főnöke a Securitatéról Jánosnak, Ionnak egy a hangja Szemtanúk a diktátor végnapjairól Beszélgetés Domonkos Gézával Sütő András: Európa egyik legnagyobb forradalma Lászlóffy Aladár: A győzelem végérvényes Kik gyilkolták meg Tóth Sándort... Ion Iliescu... Szenteste előtt Arad felé... Riporter szárnyakkal Így látta a krónikás Adja Isten... Rekord A Hírgyár Halál élőben Sortűz füttyszóra Nem féltünk, nem féltek Forradalom egyenesben Szinkronban a történésekkel Keleti György szóvivő: aki vállalta a hazardírozást is Utószó helyett

Szávai Jenő - A ​román tengerpart
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gerencsér Miklós - Aradi ​napló
1936-ban ​hallottam először Aradról. Valami fenséges vonzalom kényszerére ez a város engem soha többé el nem eresztett. Később, céltudatos történelmi búvárkodásaim során, valóságos geológiai kőzetté épült bennem az a sok részismeret, amely kapcsolatos Araddal: E növekvő, emberségben is érlelő ismerethalmaz lassan-lassan mondanivalóvá szerveződött bennem. Körülbelül húsz esztendőn át foglalkoztatott a szándék, hogy írjak valamit a helyről, ahol végbement vértanú tábornokaink tragikus apoteózisa. Írjak valami hiánytalan, lehetőleg pontos, elfogulatlan krónikát, ami méltó soha nem szűnő megrendültségemhez s a közös emlékezés kötelességéhez.

Maderspach Viktor - Páreng-Retyezát
A ​Masszi Kiadó a rendíthetetlen hazafinak, frontharcosnak, a Kárpátok nagy vadászának, Maderspach Viktor életművének újabb darabjával, a „Páreng-Retyezát - Vadászataim a Déli-Kárpátokban" című munkájával örvendezteti meg mindazon olvasóit, akiket érdekelnek ennek a rendkívüli embernek az írásai. Ez a könyve a vadászati irodalom egyik gyöngyszeme, amely nem csak a magyar vadászok és természetbarátok számára, hanem mindenkinek maradandó élményt nyújt. Nem véletlen, hogy ezen kötetéhez az 1936-ban megjelenő első kiadáshoz jó barátja, Kittenberger Kálmán írt ajánló sorokat és előszót.

Vlaicu Bârna - Varga ​Katalin regénye
"A ​mi Katalin asszonyunk" így nevezték szeretetük jeléül a Nyugati Érchegység lakói Varga Katalint, ezt a különös sorsú asszonyt, aki egész életét a nyomorban és sötétségben élő móc lakosságnak szentelte. Magyar nemzetiségű és nemesi származású Varga Katalin, de sikerült áttörnie osztálya szűk kereteit, legyőznie százada nemzetiségi előítéleteit. A bécsi, pesti, kolozsvári szalonok közismert és körülrajongott nemesi kisasszonya szakít előéletével, egy jobbágykunyhóba költözik, hogy kötetlenül harcolhasson az elnyomott osztály érdekeiért. Erről, a történelemben szinte egyedülálló lelki átformálódásról szól Vlaicu Birna, az ismert román költő és műfordító könyve, a "Varga Katalin élete". A regényformában feldolgozott történetben elvonulnak előttünk a 48-as szabadságmozgalom kimagasló alakjai: Petőfi, Táncsics, Vasváry Pál, de szerepel Metternich is, a mindenható kancellár, Európa legfőbb zsandárja. Megismerjük az áruló Saguna püspök álnok fortélyát, amellyel a néptől szeretett, általa bujtatott és védelmezett "Katalin asszonyt" börtönbe juttatja. Tanulságos és olvasmányos mű Vlaicu Birna Varga Katalin regénye; az első belletrisztikai hozzászólás, román író tollából ennek az érdekes életnek a tárgy és problémaköréhez. A könyv fordítása Korda István munkája.

Bodor Pál - Kék ​folt
Miért ​kék folt? A kék folt - ütések nyoma; fájdalom emléke; és kit nem ért ütés? Ha a hajszálerek törékenyek - rettentő betegség ez -, a simogatásnak is kék nyoma marad. És a kék folt színt vált lassan, mintha süllyedne, lilás lesz, és sárga folt lesz, mintha a bőr alá süllyedne, láthatatlanul mind mélyebbre, az idegekbe, az életrajzunkba, oda, ahol nem múlik el soha. Ütés, ütés mellé, kék, belső égbolt, kalapácsütések kovácsolta kék égbolt. Ez a könyv az ütések ellen íródott. Oly felületesen élünk olykor egymás mellett, hogy valaki eltűnhet közülünk észrevétlenül, mint egy színes folt, amelyről alig tudunk valamit, elsuhan, mint egy színes folt, kéklő bélyeg az emlékezetünkben. (_Kriterion kiadáshoz_)

Ismeretlen szerző - A ​csíkszeredai jégkorongozás története
Nemes, ​egyben hálátlan feladat 75 év történéseit alig négy tucat képben összefoglalni Az alapítóktól, a legendás Szabó-fivéreken és az Antal-Gál hátvédsoron keresztül e fényképsorozat áttekintése során eljutunk a 2004-es esztendő mesterhármasáig. Természetesen azon majd lehet vitatkozni, hogy ékezettel, vagy anélkül kell írnunk Dóczy nevét; hogy Spirerként vagy Spiererként kell tisztelnünk a csíkszeredai jégkorong egyik úttörőjét, és minden bizonnyal néhány említésre méltó név is kimaradt… Egy dolog biztos: hibáinkat nem tudjuk, és nem kívánjuk letagadni, éppúgy mint e fényképalbum hősei. Ám valamiben nagyon különbözőnek tőlünk: fanatikusan hittek álmaikban, és emberfeletti munka után elérték azt: mára a hoki őshazájából is érkeznek hozzánk szakírók, filmesek, hogy lássák a székely csodát. 75 év alatt nyolc bajnoki címet és három kupagyőzelmet szereztek a kék-fehérek – ez tizenegy. Most tisztelettel negyvennégy képet kínálunk Önöknek.. És kérjük, hogy e fényképeket megtekintve, keltsék életre mindazt a holt pillanatot, elillant múltat, amelyet városunk és a csíkszeredai jégkorong életéből e fotográfiák megörökítettek.

Horia Tecuceanu - D-237
"– ​Vajon mi lett a gyerekkel? - Kételkedsz benne, hogy elrabolták? - Minden arra vall, mégsem tudom elhinni, hogy gyermekrablásról van szó..." Épp egy profi módon kitervelt bűntényt leplez le rövid, bravúros nyomozás után a helyszínen Apostolescu százados, de még nem is kattanhat mindegyik bűnös kezén a bilincs, amikor már új üggyel bízzák meg felettesei. Egy négyéves gyerek eltűnik, s a századosnak versenyt kell futnia az idővel, hiszen az elrabolt kisfiú élete a tét. Mi a gyermekrablás indítóoka? Először azt kell megtalálnia Apostolescu századosnak. S mikor ezt megtalálja, akkor felkomorlik előttük egy szenvedélytől eltorzult, patologikus személyiség...

Horia Tecuceanu - Az ​Anda-akció
Parkokban ​elrejtett emberi testrészek... Emberfej egy zsákban... Különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés! De ki a gyilkos? Egy szexmániás őrült? Elvetemült rabló?... Az ügyet Apostolescu százados veszi kézbe, földeríti az áldozat kilétét, ismerőseit, barátait, de a nyom mindenütt véget ér. Hogyan lehet megtalálni a gyilkost egy kétmilliós városban? Rokonok és ismerősök közül senki sem gyanúsítható; a tettes semmi nyomot nem hagyott maga után. A reményvesztett százados ekkor szórakozottan lapozgatni kezdi az áldozat ezerszer átvizsgált telefonnoteszét... Valahol egy katonai kórházban egy férfi az öngyilkosság gondolatával foglalkozik; s egy asszony levág egy darabot a számítógép villanyzsinórjából. Ő is öngyilkosságra készül. Pedig nem ők ölték meg Andát...

Lucian Dan Teodorovici - A ​bábmester börtönévei
Ez ​a „szélesvásznú” történet a kommunista büntető-táborokról szól, áldozatokról és kínzóikról, a magányról, mint önvédelmi módszerről – egy olyan rendőrállammal szemben, amely uralkodik az egyén felett és életének minden percét ellenőrzi. Miután megismerte a börtön iszonyatát és a munkatáborokat, főhősünk semmire sem emlékszik korábbi életéből. Bábjátékosként tengeti jelentéktelen életét. Múltjának titkához azonban egy másik, új titok is társul, amelynek megfejtése talán utat mutat a saját valódi történetéhez. Az 1975-ben született Lucian Dan Teodorovici az új román prózaíró-nemzedék markáns képviselője, műveit számos európai nyelvre lefordították. Ez a regény az első szépirodalmi mű, mely kísérletet tesz az egykori román büntetésvégrehajtás ábrázolására.

Szálinger Balázs - Al-dunai ​álom
"A ​valósággal való egyezés nem a véletlen műve. Hanem a költői képzeleté" - szól a figyelmeztetés a könyv elején - és valóban. Szálinger Balázs első prózai kötetében a költői fantázia találkozik a realizmussal. Az _Al-dunai álom_ egy utazás krónikája: Szálinger Balázs 2018 tavaszán a Vaskapu-szorosban töltött egy hónapot feleségével és születendő fiukkal. A Vaskapu nemcsak Jókai Mór _Az arany ember_ című regényéből lehet ismerős, a helyszín ma is a történelmi-földrajzi közelség és ismeretlenség határmezsgyéjén mozog. Egy sokarcú és sokmúltú terület feltérképezése, utazás időben és térben, a történelemben és a személyes életben: az _Al-dunai álom_ friss és üdítő olvasmány, egy kevéssé ismert terület izgalmas útirajza.

Visky András - Kitelepítés
Egy ​osztrák-magyar család a román gulágon. Az 1956-os forradalom után Visky András református lelkész édesapját huszonkét év börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték, édesanyját - hét gyermekükkel együtt - kitelepítették a Duna-deltával határos Bărăgan sztyeppe egyik lágerébe. Az olvasó egy szovjet mintára létrehozott és fenntartott romániai munkatábor hétköznapjait, a sok nemzetiségű foglyok furcsa történeteit ismeri meg, a legkisebb gyermek nézőpontjából. A regény középpontjában az anya áll, a gyermekei életéért küzdő fiatal osztrák nő. Egy szerencsés véletlen folytán náluk marad a családi Biblia, ebből az egyetlen könyvből az anya naponként felolvas. Ezek a bibliai történetek adják az elbeszélés keretét. A regény azonban nem fejeződik be a szabadulással, a szülőket és a hét gyermeket a román titkosszolgálat továbbra is szemmel tartja. Visky András könyve megrendítő és felemelő történet egy családról, amely kiszolgáltatottságában, megalázottságában is a szeretetből és a bizalomból merít megtartó erőt újra meg újra. "semmi ok elkapkodni ezt a szabadulás dolgot, nekünk aztán van időnk"

Kelly DeVos - Gyere, ​kapj el!
ALEX ​RUSH, író-rendező zseni KENNA McKEE, közösségimédia-királynő, színésznő JAX FLANNIGAN, ízig-vérig amerikai producer-jelölt MADDIE OLIVER, sminkmester, feltörekvő díszlettervező CARTER RICCI, hangtechnikus, élő zenei enciklopédia HAZEL BECKETT, fényspecialista, operatőr REAGAN WOZNIAK, vizuális effektek és számítógép mágus És a helyszín: a kastély, amely Bram Stoker Drakuláját inspirálta. Alex Rush és barátai több remek filmet is készítettek már együtt az évek során, és minden vágyuk, hogy mielőtt egyetemre mennek, leforgassák Romániában rövidfilmjüket, amelyet a Drakula ihletett. Amikor azonban megérkeznek a titokzatos kastélyba, kiderül, hogy az nem az a fenséges helyszín, mint amire számítottak; a falon fegyverek vannak, a rosszul megvilágított folyosókon pedig nagyon egyszerű eltévedni. A külvilágtól elvágva, a viharban Alexék könnyen el tudják képzelni, hogyan született meg minden idők egyik legmeghatározóbb horror regénye a helyszín alapján. Ám nem kell sokáig a képzeletükre hagyatkozniuk - amint megkezdik a forgatást, Alex barátai egyesével eltűnnek, és szinte biztossá válik, hogy egy köpenyes idegen jár a kastélyban. Alex eltökéli, hogy utánajár, mi történik az ódon falak között - akkor is, ha ehhez szembe kell néznie egy olyan szörnnyel, amiről sosem hitte, hogy egyszer elszabadul.