Ajax-loader

'szubkultúra' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Mörk Leonóra - A ​vámpír vonzásában
A ​vámpírok köztünk élnek. Az aktuális trendeket figyelemmel kísérni igyekvő újságíróként erre akkor döbbentem rá először, amikor kezdtem úgy érezni, mintha mindenhonnan hegyes fogú, vértől csöpögő mosolyok villannának rám. És ez ma sincs másképp. Ha metrózni akarok, a mozgólépcső két oldalán egymással versengve próbálnak rávenni a legújabb vérszomjas regény megvásárlására cseppet sem burkoltan erotikus címek. Ha autóba ülök, az utamat óriásplakátok szegélyezik, rajtuk vérszomjas szeretőjük karjában üdvözült arccal elaléló lányok. A különféle tévécsatornák jóvoltából naponta akár több vérfagyasztó filmet is megnézhetek, ha pedig feltévedek az internetre, a választék végképp kimeríthetetlen. Szorgos mozirajongók már a világ hetven legjobb vámpíros filmjének rangsorát is összeállították, és ha belegondolunk, hogy ez a hetven csak a termés legjava, fogalmat alkothatunk róla, milyen hatalmas kínálatból válogathat a borzongásra vágyó néző. A dolog komolyságát azonban akkor fogtam fel igazán, amikor környezetem ifjú hölgytagjait sorra hatalmába kerítette a vérszívó-vírus. Az egyikük, megtekintve az Alkonyat-széria első darabját, csupa nagybetűvel hozta ország-világ, és persze a Facebook-közösség tagjainak tudtára: VÁMPÍR PASIT AKAROK! A másikuk kedvéért majdnem extra díjat kellett fizetnünk a londoni repülőtéren, mert az ajándékba kikönyörgött, magyarul akkor még nem kapható Twilight-könyvek miatt túlsúlyos lett a bőröndünk. A harmadik hosszasan és hősiesen ellenállt a kísértésnek, aztán egy reggel mégis arra mentem be a szobájába, hogy pizsamában üldögél az ágyon és az Alkonyat jóképű főhősének, Edwardnak (pontosabban az őt alakító színésznek) a teljes oldalas fotóit vagdossa kifelé az egyik amerikai magazinból. Kérdésemre, hogy mégis mihez szeretne kezdeni az ágyán máris kupacban gyűlő képekkel, elárulta, eltávolítja a szobájából az összes korábbi poszterét, és helyükre a drága Edwardot aggatja fel. A helyzet azóta annyiban változott, hogy a szívdöglesztő vámpír mellé felkerült a falra a film egyik további szereplője, egy szívdöglesztő vérfarkas személyében. Sajátságos. Mindez számomra világossá tette, hogy a vámpírmánia több átmeneti és mulandó divathóbortnál. Ezért is kérdeztem meg olyan szakértőket a témáról, mint Dr. Csernus Imre, Dr. Szondy Máté, Feldmár András, Jakabffy Éva pszichológus, filozófus, Prof.Dr. Bagdy Emőke, Soma Mamagésa, Singer Magdolna tanatológus.

%c3%9cv%c3%b6lt%c3%a9s
Üvöltés Ismeretlen szerző
elérhető
4

Ismeretlen szerző - Üvöltés
Az ​ötvenes évek amerikai fiatalsága kételyeinek, egzisztenciális helyzetéből adódó nyugtalanságának, rossz közérzetének kifejezője-hangadója a beat-nemzedék irodalma. Ez a nemzedék McCarthy pápasága idején eszmélt a világra, a koreai háború frontjelentéseit olvasta a főiskolai tankönyvek mellé, a totális pusztulás nukleáris reklámjaival és fenyegetéseivel találkozott a mozivásznon és tévé-ernyőn, s később sem felejtette el emlékeit. Huszadik évük körül a jövő, a napról napra közelgő "felnőttség": az átlagpolgár szürkesége rémlik fel előttük fenyegető árnyként. Láthatatlan, de olajozottan működő csavarnak lenni a gépezetben, leszokni az álmokról, később a véleményalkotásról. Ha mindez átfut a tudaton, nem személytelen gondolatok, hanem fogalmaknál elevenebb képek sorában - ilyenkor tör elő az üvöltés, amely a beatirodalom és a beat-zene számos alkotásának cime, és tagolatlan kétségbeeséssel adja ki mindazt, amit lázadásuk nem tud és nem akar értelmi felismeréssé szilárditani. Másfél évtized telt el e válogatás első megjelenése óta. A beat-nemzedék hajdani tagjai ma már jócskán középkorúak, őket is, műveiket is megrostálta az idő. Mégsem csupán egy letűnt korszak történelmi dokumentuma ez a kötet; a régi beatnikek indulata nem hűlt ki, dühük ma is perzsel.

Csörsz István - Sírig ​tartsd a pofád
_Első ​rész, 1971_ BŐRLÁBÚ: Ez a könyv újabb ló lesz a tömeg alá a hosszúhajúak ellen, éppen úgy, mint az Abbázia-galeri ügye vagy a Halálfejesek című film. Lesz egy nagyon vékony réteg, amelyik elgondolkodik rajta, de a többség még jobban gyűlöl majd bennünket. Nekem ugyan nem hiányzott soha, hogy elismerjenek. Gondoljanak még piszkosabbnak, még szemetebbnek. Annál boldogabb leszek. PATKÁNY: Sokan lesznek olyanok, akik hülyeségnek tartják az egészet. Egyszerűen nem hiszik el. Aki meg elhiszi, az magában tartja. Mit tudnának csinálni? Küldenek száz forintot postán? ZORD KHÁN: Engem speciel nem érdekel ez a könyv. Sem ez, sem más, és nem is fűzök hozzá illúziókat, hogy megjelenik-e, vagy nem jelenik meg. Az effajta ifjúságot úgy mérik fel erkölcsileg, hogy a társadalom legelvetemültebb része, de tulajdonképpen nem tudnak róluk semmit. Nekem ez a történet csak rossz emlékeket táplál, és azt hiszem, így vannak vele a többiek is. Nincs rá kilátás, hogy jobb legyen. Azoknak, akiknek mondana valamit, úgyse kerül kezükbe ez a könyv, már csak azért sem, mert az a réteg egyáltalán nem olvas. _Második rész, 1982_ BŐRLÁBÚ: Az egykori bálványok mind ledőltek. Nincs a fiataloknak egy példaképe. Nincs, akit utánoz. Nincs, akire felnéz. PATKÁNY: Elfogadtak bennünket olyannak, amilyenek vagyunk. Nem vagyunk már értéktelen emberek. A Zord Khánra ugyanúgy szükség van, mint rám. A társadalomban. Hogy a munkája mellett mit csinál, az a magánügye. ZORD KHÁN: Tudom, hogy nem jegyzik azt az értéket, amit én kiragadtam az életből, de nekem érték volt. Én ezzel mértem. Nekem alumínium bögre jutott, nem érdekes, de belemerítettem. A sűrűjébe. Kész.

Csörsz István - Elhagyott ​a közérzetem
Riportok ​1982-1983 "Kevés nemzedékről írtak és vitatkoztak annyit, mint a hetvenes évek ifjúságáról. Talán nem jól vitatkoztunk. Aki ma kapcsolódik a folyamatba, szeretné megérteni, mi történt, netán tenni akar valamit, többszörösen elrontott helyzettel találja szemben magát. Kommunikációs zárlat van a nemzedék között. Hatalmas lakat lóg az ajtón, amelyen be szeretnénk menni, kulcs pedig elveszett. Két megoldás kínálkozik: vagy tolvajkulcsot keresünk, vagy leverjük a lakatot. Nekem egy harmadik megoldás lenne szimpatikus, nevezetesen az, hogy előbb kedvet csináljunk az ajtó túlsó oldalán lakóknak a látogatásunkhoz. Hogy ne erkölcsi adószedőket, hanem barátokat várjanak. A bezárt ajtó csak akkor fenyegető és megalázó, ha idegeneket választ el egymástól, a barátok nevetnek rajtuk. Ha nem tudunk beszélgetni, majd dadogunk. De ne menjünk oda senkinek a nevében. A magunk nevében menjünk azért, mert személy szerint mi szeretnénk tenni valamit a patthelyzet feloldásáért."

Tom Wolfe - Kandírozott ​mandarinzselészínű áramvonal
A ​kritikusok a popművészet, a képregény, esszévetületének tartják. Miről tudósít Wolfe az új, ismeretlen szavakat, tényeket, híreket, fogalmakat barokk bőséggel ontó, mégis "formássá" regulázott esszéiben? Arról az erőfeszítésről, melyet az agyontechnicizált amerikai tömegtársadalomban az egyes rétegek, nemzedékek a maguk szubkultúrájának, életforma-rituáléjának kialakításáért tesznek. Vagyis a formáról, a szent mindennapok ceremóniájáról.

Jávorszky Béla Szilárd - Sziget ​- 20 év HÉV
A ​20. Sziget Fesztivál alkalmából íródott könyv a kezdeti lelkes, bájos álomtól az Európa Legjobb Nagy fesztiválja díjig fogja át a Sziget történetét. A legfontosabb eseményekről, jelenségekről és mindenféle társadalmi, politikai vetületéről, no és persze a zenéről szól.

Hunter S. Thompson - Hell's ​Angels
Hunter ​S. Thompson legjelentősebb tudósítása a vad, törvényen kívüli Pokol Angyalai motoros bandában eltöltött éveiről. A barbárok már nem a kapuk előtt állnak... A barbárok már bent vannak a városban. Hunter S. Thompson, Amerika legszínesebb és legtökösebb zsurnalisztája elmondja a történetüket, ahogy senki más nem tudná. "Tudod, én nem vagyok az a csávó, aki könyveket olvas, egyiket a másik után, emlékszik a szerzőre, meg ilyesmi, de Hunter S. Thompsonra emlékszem, főleg az eset miatt. Épp csak megérkeztem, és George leverte Huntert, a csizmájával megrugdosta. Hunter aztán elrohant. Utoljára úgy láttam, hogy a Highway 101 felé rongyolt, ember, vonyított, mint egy kajakbaszott csirke. Ekkor láttam utoljára Hunter S. Thompsont, az írót." Elliott Cisco Valderrama, egy Angyal "LETAGLÓZÓ... Egy igazán nyers, gyomorforgató, mindamellett elképesztő pop-szociológiai teljesítmény." San Francisco Chronicle

Szőnyei Tamás - Az ​új hullám évtizede 2.
Mint ​minden évtized, az új hullám sem pont tíz évig tartott. Szőnyei Tamás gazdagon illusztrált dalszövegidézetekkel, interjúkkal, diszkográfiával teljes könyének második kötete a 70-es évek derekától napjainkig vezet. Külön fejezet szól a Velvet Underground utáni New York-i art-punk pezsgésről (Patty Smith, Talking Heads), Amerika egyedi experimentalistáiról (Laurie Anderson, Residents, Pere Ubu), modern tánczenekarairól (B-52's, Devo), hardcore hőseirők (Dead Kennedys, Rollins), új tradicionalistáiról (Suzanne Vega, R.E.M.), fekete csillagairól (Prince, rap), a brit rock független cégek vezérelte megújulásáról (Joy Division, Gang of Four), a ska-revival úttörőiről (Specials, Madness), az elektro-pop diadaláról (Depeche Mode, Soft Cell), az ír-skót fellendülésről (U2, Cocteau Twins, Simple Minds, Sinéad O'Connor), az ipari, illetve a gitárzene legnagyobbjairól (Test Department, Smiths), a video sztárjairól (Grace Jones, Duran Duran), a melankólia művészeiről (Cure, Japan), a Kraftwerk utáni német új hullámról (Nina Hagen, DAF, Plan, Einstürzende Neubauten), az európai kontinens klasszikusairól (Laibach, Sugarcubes), a magyar fejleményekről (Spions, URH, Balaton, Bizottság, VHK, Kontroll Csoport, Európa Kiadó, Trabant, Neurotic, Beatrice, KFT), s végül a pop válságából kivezető utat mutató világzenéről.

Patti Smith - Kölykök
,,Mindketten ​Robert lelkéért imádkoztunk, ő eladni akarta, én megmenteni." Patti Smith - a könnyűzene és a költészet találkozási pontjait kereső legendás énekes-dalszerző - fiatalkorának és egy elveszett generációnak állít emléket Kölykök című könyvében. A visszaemlékezés főszereplője egy egész életen át visszhangzó szerelem: ám Robert Mapplethorpe, a később világhírű fotóművész még ugyanúgy csak keresi az útját a kötet lapjain, mint Patti Smith, a punk leendő keresztanyja. Történetük mögött ott lüktet a késő hatvanas és hetvenes évek Amerikája, New York excentrikus művészvilága, feltűnik Allen Ginsberg, Andy Warhol, Janis Joplin vagy Jimi Hendrix is. A Kölykök 2010-ben elnyerte az amerikai National Book Awardot.

Békés Márton - Böszörményi Nagy Gergely - Dobos Csaba - Kollár Dániel - Sápi Zsófi - Kilencvenizmus
A ​mi generációnkkal nem történt semmi. Készen kaptuk a szabadságot, a békét, a végtelen mennyiségű fogyasztói és politikai döntés lehetőségét, az 1990-es éveket. Nem mi határoztuk meg, az határozott meg minket. Minden évtized magán hordozza saját karakterjegyeit, de vannak közöttük igazán emlékezetesek. Évtizedek, amelyek a szokásosnál is markánsabb atmoszférával hagynak nyomot, amiknek saját gravitációja van. A 90-es ilyen volt. Glamúr és optimizmus, naivitás és bárgyúság, dekadencia és tragikum egyidejűsége a 60-as évek után ekkor tért vissza a világba. Az ólomléptű 70-es, a válltöméses 80-as évek után a színes, nyúlós 90-es évtized ismét eufóriával, VHS-kazettákból emelt polcokkal, a „történelem végéről” szőtt illúziókkal, a technikai haladás mára bájosan röhejes mementóival volt terhes. Nézőpont kérdése, hogy Magyarország a legjobb, vagy a legveszélyesebb pillanatban csatlakozott-e a szabad világhoz. Hogy a 80-as évek elején született, a 90-es években felnövő generáció rendkívül szerencsés, vagy inkább különösen kiszolgáltatott volt-e. Egy biztos: hihetetlenül jól éreztük magunkat. Nem tudunk és nem akarunk túllépni rajta.

Bódi Péter - Szétírt ​falak
Mi ​jut eszedbe a Graffitiről? Persze, hogy a gombamód szaporodó tagek. Azok a furcsa, elfolyó, nehezen olvasható, máskor meg egyenesen idegesítő és ocsmány filcfirkák. Meg a szanaszét karistolt ablakok. Aztán a szépen megírt és veszélyes helyekre kirakott cuccok. És a vasút menti lepattant senkiföldje agyonfestett, látványosan színes világa. Hogy már indul tovább a vonat, de még mindig nem tudod kibetűzni… Vagy az a hirtelen támadó dühroham, hogy na, ez már pofátlanság! Hisz ez egy műemlék! Ezek ezt sem tisztelik! De egyáltalán kik ezek? Mindenütt nyomot hagynak, mégis láthatatlanok. Az elsőkönyves író, Bódi Péter regényének főhőse ezeknek a srácoknak az egyike, aki most elvisz téged magával… írni. Szétírni a várost, a vonatot, a padokat, a falakat. És mesélni önmagáról, másokról, motivációkról és mindennapokról. Arról gondolkozni, hogy mindez vandalizmus, önkifejezés, vagy művészet. S eközben érzéki élményként tárul eléd a graffitis életforma minden mozzanata. A festék szagától a harsogó szirénáig. Nevezhetjük ezt a könyvet ifjúsági regénynek is, csak épp fordított értelemben: nem az ifjúság okítását szolgálja, talán inkább okítás az ifjúságról. Szerepel benne a tinédzserkor minden szőnyeg alá söpört kihívása és nyűge: a zsebpénzen megvehető olcsó sörök és kannás borok, az újdonsült középiskolásként belénk vert görög klasszikusok, az mp3 lejátszóból bömbölő zenék, a dealertől vett fű bűnös csábereje, a mit sem sejtő szülőktől szerzett házi pálinka okozta alkoholmérgezés, a pár hétig tartó, gyorsan lecserélhető szerelmek, az iskolai fenyítések. Debod Dániel, a regény főhőse, ezeknél többre vágyik. Nyomot akar hagyni. A maga módján kitűnni. Hagyják neki? A könyv végére, habár nem válik belőlünk vonatokat teletagelő vandál, és továbbra sem leszünk feltétlen rajongói a fekete filc - márványszobor kombónak, mégis nagy mélységekig megismerünk, és ezáltal el tudunk fogadni egy szubkultúrát (vagy ha úgy tetszik: ellenkultúrát.) És ez nagy szó egy olyan országban, ahol a „másság”, a „szabad”, az „alternatív”, sőt a „másságizmus” már közkedvelt szitokszavak, és ahol nem kívánatos, sőt egyre gyakrabban büntetendő az, ha valaki nem kíván a fősodorral együtt haladni. Pedig van, aki legalább színeket álmodik ezekre az omladozó, szürke falakra.

Bajzáth Sándor - Tóth Eszter Zsófia - Rácz József - Repülök ​a gyógyszerrel
„Ment ​ez a Codeine-korszak. Egyre nehezebb volt, rohadt nehéz volt előbb-utóbb már hozzájutni. Gyógyszertárból ki, gyógyszertárba be, folyamatosan a vergődések. Közben ezeken az útjaimon mindig eszembe jutott Berkesi könyvének a címe, hogy Akik nyáron is fáznak. És amikor elvonásban gyalogoltam végig ott a Dimitrov tér környékén, Kiskörút, Nagykörút, a végén már 50 fokos melegben, és közben, tudod, rázott a hideg, állandóan ez a könyvcím ugrott be. És aztán, igazából, ebből a rabságból akkor a hirtelen kiutat valahogy az jelentette, hogy összefutottam az Abigéllel, és mondtam neki: kurva nehezen megy a váltás, és egyszer így hozzám vágta, hogy »hát baszd meg, miért nem veszel mákot, aztán főzöd ki«.” 2010 nyarán Tóth Eszter Zsófia levéltári munkája során bukkant rá dr. Kisszékelyi Ödön orvos 1974-es levelére, amelyben Aczél György politikus figyelmét hívta fel a fiatalok között terjedő kábítószerezésre, és állami beavatkozást sürgetett ez ellen. A történész a levelet az Archivnet internetes folyóiratban publikálta. Ennek nyomán kereste fel őt Rácz József, a kutatás vezetője, azzal a javaslattal, hogy kutassanak közösen a szocialista időszak kábítószer-fogyasztási szokásairól. Bajzáth Sándor felépülő függő bevonásával közös, izgalmas, intenzív hároméves kutatómunka kezdődött. Nemcsak a levéltárak porában kerestük az egykori szerhasználók nyomait, gyűjtöttünk korabeli rendőrségi jelentéseket, újságcikkeket, hanem számos életút- és témainterjút készítettünk akkori szakértőkkel, szerhasználókkal. Részt vettünk „exnarkósok” rendszeres baráti találkozóján, megtaláltuk a korabeli ifjúságvédelmi rendőröket. 25 év után találkozott újra rendőr és egykori kihallgatottja. Kutatásunk eredményeit mutatjuk be e kötetünkben.

Martin Hervé Delpierre - Jérome Schmidt - Manga
A ​japánok „mókás képeknek" hívják őket, és több, mint egymilliárd példányt vásárolnak belőlük évente. A mangákat, ezeket a fekete-fehér képregényeket a kiadók olcsó papíron, magazin formájában jelentetik meg. A japánok mindenhol ezt olvassák: külvárosi vonatokon, várótermekben,közparkokban. Akárcsak a televíziós sorozatok, a mangák is hetente, epizódon- ként jelennek meg, olyan, hosszú életű főhősökkel, akiknek újabb kalandjait izgatottan várják a rajongók. A Manga című könyv célja, hogy a manga kedvelőivel és a műfajjal most ismerkedőkkel is megismertesse e furcsa,különleges világot. A fényképek, eredeti rajzok és eddig kiadatlan interjúk között megismerhetjük az alkotókat, akiket hazájukban bálványként tisztelnek, a nagy sorozatok genezisét (Astroboy,Dragon Ball stb.), a tokiói cosplayereket (a manga-hősöknek öltöző és rendezvényeken pózoló fiatalokat) és a manga-őrültek világát, az éjjel-nappal nyitva tartó magazinkölcsönzőket, vagy a japán üzletembereket, akik, ha lekésik az utolsó vonatot, hajnalig olvasgatással ütik el idejüket. E könyv elkalauzolja az olvasót a Felkelő Nap országának Nyugaton is egyre népszerűbb manga-kultúrájába.

Hanif Kureishi - A ​kültelki Buddha
Hanif ​Kureishi első regényének hőse Karim, egy félig indiai fiatal, aki kétségbeesetten próbál kikerülni Dél-London külvárosából, és megízlelni az 1970-es évek tiltott gyümölcseit. Karim világa bizonytalan lábakon áll: indiai apja, aki meditációs tanfolyamokat tart a külváros krémjének, lelép a gyönyörű és izgalmas Evával, gyermekkori barátját és szerelmét pedig a szülei éhségsztrájkkal zsarolva kényszerítik hozzá egy mihaszna indiai férfihoz. A „kültelek” olyan hely Kureishinél, ahonnan el kell menni, ahonnan menekülni kell. Karim számára London – bár földrajzilag nem esik messze a lakóhelyétől – teljesen más világnak tűnik. Karimra rátalál a valószínűtlen lehetőség, hogy egy belvárosi színházban játsszon, ahol megfásult punkok, harcos trockisták, avantgarde színészek és vegetáriánus hippik között vezet kacskaringós útja. Fordította: Greskovits Endre

Josh MacPhee - Stencil ​Pirates
Stencil ​Pirates is the first comprehensive book dedicated to stencil street art. Included are artist profiles, an in-depth history of stencil graffiti, its political context, and how stencils fit into the larger pantheon of street expression. Also here are a detailed “how-to” manual with designing, cutting, and painting tips from the artists, as well as 20 perforated cardstock stencil templates for readers who can’t wait to hit the streets.

Mike Dorrian - David Recchia - Stickers
Today's ​stickers are the new flyers, a major means of street-based communications, and are used by the hippest advertising agencies and the most underground messengers alike. This is the first book to cover this latest street-art phenomenon, and features truly international coverage of the sticker scene.

Sven Zimmermann - Berlin ​Street Art
Only ​a smaller book, but a good selection of documented material and examples of the street art scene in Berlin-one of the noticeably more bombed cities in Germany. I really enjoyed repeatedly browsing thru the book, and recommend it to all with an interest in wheat-pasting and stencil work, aswell as other graffiti appreciators.

Tristan Manco - Stencil ​Graffiti
By ​now a familiar sight on city streets, Stencil Graffiti gets a tribute in this book showcasing the work of the most prominent and important stencil artists working today. Author and U.K.-based graphic artist Tristan Manco gives a brief history of the form (whose origins he traces to the political street stencils of Fascist Italy and other Southern European and Latin American movements), then spotlights artists like Thomas Baumgertel, whose signature bananas decorate surfaces all over Cologne; Miss-Tic, creator of sultry female figures ubiquitous in Paris; British parodist Bansky, who got his start in "the great Bristol aerosol boom of the late 1980s" and other, mostly European talents.

Tristan Manco - Street ​Logos
Over ​the past decade, many graffiti artists have moved away from painting their signatures in the familiar wide-style lettering (a practice known as "tagging"). Instead, they leave—and make—their mark with pictograms that become personal trademarks. Thus, a Belgian artist known as Plug appends large, cartoon electric plugs to machines in public places, while Cha, an academy-trained painter, adorns the walls of Barcelona with Picasso-influenced cats. Manco's colorful survey of this D.I.Y. subculture spotlights some seventy artists working in the service of an impulse that is variously subversive, ironic, pop, celebratory, and dogmatic. In this medium, recognition is everything, and Manco's subjects are heavily influenced by the use of logos in advertising; the London artist Banksy terms his work "Brandalism." Exuberantly inventive, they enjoy responding to, and even altering, each other's work, to form what the New York-based artist Swoon calls a "community of actions."

Rácz József - Ifjúsági ​szubkultúrák és fiatalkori "devianciák"
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Irvine Welsh - Acid ​House
A ​Trainspotting óta évek teltek el, de Edinborough-ban a helyzet nem sokat változott. Spudnak például továbbra sincs nője, Rentonról pedig még mindig semmi hír, a heroin helyét viszont lassan átveszi az acid, a rockot pedig kiszorítja a house. Az Acid House tartalma bősz novella és egy kisregény: A Welshtől korábban is megszokott agresszív, pergő lendületű monológok mellett a vidám, csattanóra kihegyezett, kicsit abszurd, de nagyon morbid írások is megjelennek. Az olvasó önkéntelenül is Salingerre és Roald Dahlra gondol, miközben vidám betekintést nyer a futballhuligánok, a csecsemők, a rendőrök lelkivilágába. Megtudhatja, hogy milyen újszerű, nem verbális módszerekkel lehet leghatékonyabban elintézni egy filozófiai vitát, és mi következik akkor, ha valaki már minden létező videofilmet megnézett.

Barry Miles - Hippik
A ​Hippik című könyv az 1965-1971 közötti időszakot fogja át, s egy bevezetővel, illetve epilógussal formálja kerekké a történteket. A könyv lapjain megszólalnak a korszak kulcsfigurái. A kötetet eredeti poszterek és lemezborítók, valamint a korszak ritka kiadványai, a többi között az International Times, az Oz és a Rolling Stone magazin korai számai illusztrálják. A Hippik lapjairól harsány pszichedelikus képek, és betépett vagy elszállt írók, zenészek, a korszak híres és hírhedt meghatározó alakjainak portréi vágnak a szemünkbe. További fotókon azokat a politikai és zenei eseményeket kísérhetjük figyelemmel, amelyek a hippikorszakban glóbuszunkat formálták és alakították át. A 60-as évek közepén nagy változásokat élt át és izgalmas felfedezéseket tett az a generáció, amely a második világháborút követő években született. Londonban, San Franciscóban, Los Angelesben, New York-ban, Párizsban és még sok kisebb, de nem kevésbé jelentős városban buzgón cseréltek nézeteket, kutatták a misztikus filozófiákat, s kísérleteztek a tudatállapot megváltoztatására képes kábítószerekkel. A világ minden részéről összesereglett hasonló gondolkodású emberek egymásra találása spontán volt és feltartóztathatatlan. Ezek a személyek - muzsikusok, írók, gondolkodók, drogosok, szerencselovagok, ruhatervezők és álmodozók - hippik néven váltak ismertté. Ez a könyv a hippimozgalomnak állít emléket. Még egyetlen könyv sem elemezte ilyen részletességgel a jelenséget. A mozgalom egyik kulcsfigurája, Barry Miles beszámolói mellett idézeteket olvashatunk a korszak legfontosabb hippi személyiségeitől. A Hippik című, gazdagon illusztrált könyv pszichedelikus kirándulásra invitálja az olvasót az 1965 és 1971 közötti évekbe, sőt még tovább. A kötet bő információkkal szolgál azokról a mozgalmakról és eseményekről is, amelyek időben megelőzték, illetve követték a szeretet és béke szédült napjait.

Keresztes Csaba - Varga Mónika - Bőrfejűek
Szántó ​Gábor hasonló című könyve után itt egy újabb mű erről a szubkultúráról. A könyvet alapvetően két fő részre oszthatjuk. Első felében Keresztes Csaba történész összefoglalóját olvashatjuk a hazai skinhead-ek tevékenysége kapcsán. A második rész egy interjúcsokor, melyet Varga Mónika újságíró állított össze, olyan beszélgetések alapján, melyeket a magyarországi skinhead mozgalom oszlopos tagjaival készített.

Pozsonyi Ádám - A ​Lenin-szobor helyén bombatölcsér tátong
Páratlan ​kötetet vehet most kézbe a nyájas olvasó. Tartalma két élesen elütő részre oszlik. (Ezeket valójában külön kötetbe kellett volna rendezni, de hát a jelen korszak kulturális és piaci körülményei ezt nem teszik lehetővé. Az első rész, a "Lázadásom története" című kis groteszk inkább az irodalom hatáskörébe tartozik, míg "A magyar punk története" - a hazai könyvkiadás történetében először - megpróbálja áttekinteni e sajátos szubkultúra fejlődését, a kezdetektől egészen a rendszerváltásig. A könyvet - és a korrajzot - bőséges dalszöveg melléklet egészíti ki.

Cci20150312_0001
Graffiti Ismeretlen szerző
elérhető
3

Ismeretlen szerző - Graffiti
Ez ​a könyv a legszebb angolszász graffitikből szeretne pár százat megmutatni, kiegészitve őket hazai darabokkal. Egyrészt természetesen azoknak, akik szeretik, ha a falra irva van, és azoknak, akik nem. (Meg azoknak is, akik ezen még nem gondolkoztak.)

Klaniczay Gábor - Ellenkultúra ​a hetvenes-nyolcvanas években
E ​kötet írásai - két kivétellel - a XX. század utolsó negyedében születtek. Van közöttük filmkritika és elemző tanulmány, szociológiai eszmefuttatás, és szamizdat naplójegyzet, frivol műelemzés és indulatos bírálat. Az kapcsolja össze őket, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek kultúrkritikai törekvéseibe illeszkednek. Megszólal bennük a résztvevő megfigyelő, a szimbólumfejtő antropológus és a közelmúlt históriáját író történész. Nem pusztán e jelenségek leírására törekedtem, izgatott, hogy mi lehettet az értelme a késő kádári korszak Magyarországáról, ellenzéki pozícióból nézve a Nyugaton megszületett ellenkultúra viseleti, életformabeli, képzőművészeti, politikai stb. megnyilvánulásainak.

Rácz József - Szabálykövet(el)ők ​és bajkeverők
Az ​1980-as években Magyarországon az úgynevezett társadalmi beilleszkedési zavarok (ahogyan akkoriban a devianciák egy részét szemérmesen nevezték) tanulmányozása rendkívül sok tapasztalattal gazdagította a devianciákról szerzett tudásunkat. A '90-es években azonban a devianciák kutatása háttérbe húzódott: a szociológusok figyelmét érdekesebb (?), aktuálisabb (?) témák kötötték le: a gazdaság, a politika, a média... A devianciák kutatásának háttérbe szorulása összefügghet a devianciaelméleteket övező szkepszissel, ami a nemzetközi szakirodalomban is tetten érhető: leglátványosabban a deviancia címszó alatt szereplő könyvek és egyéb publikációk számának csökkenésében (lásd pl. az internetes könyvkereskedések kínálatát, vagy az elektronikus adatbázisokban a „deviancia" címszó alatt fellelhető szakcikkeket: a kínálat igencsak szegényes, azok között is sok az évtizedekkel korábbi kiadás újbóli megjelentetése). Ugyanakkor, ha nem konkrétan a deviancia cím¬szóra keresünk, a kutatások és a teoretikus írások bőségével találkozunk. A látszólagos ellentmondás oka, hogy a deviancia kifejezés - mivel alapvetően negatívnak tételezett társadalmi folyamatokat jelöl, és éppen a negatív előfeltételezés és a minősítés kerülése miatt - nemkívánatosnak tűnik a szakirodalomban. A „politikailag korrekt" beszédmód is mellőzi a „deviáns" kifejezést - éppen a „címkézéselméletek" hatására. Maga a fogalom túlzottan felhígult az elmúlt időszakban: egyre több társadalmi jelenséget, egyre szélesebb megközelítésben neveztek „devianciának", egészen odáig, hogy a fogalom szinte értelmezhetetlenné vált…

Pamela Des Barres - A ​banda cicája
Szex, ​kábítószerek és ... Rock N' Roll "A Rock cicája" volt, L.A. vad és olykor ijesztő zenei életének királynője. Javíthatatlan romantikus volt, egy profi sztárhajhász, aki habzsolta az életet - és aki most mindenről beszámol! Mick Jaggerről: "...nagyon intelligens ember volt, én mégis hajlottam volna arra, hogy úgy bánjak vele mint egy tenyészcsődörrel..." Don Johnsonról: "...egy megélhetésért küszködő színész volt, bár őszintén szólva, a küszködésből nem látszott semmi... Az első randevúnk után, melynek során avokádós és zsenge lucernás szendvicseket ettünk a Help étteremben, lovagiasan a hálószobájába kísért..." Jimmy Pageről: "Láttam a bőröndjében békésen szendergő korbácsait, de úgy tettem mintha észre se vettem volna: gyorsan félrenéztem, mintha véletlenül meglestem volna valakit dugás közben." Jim Morrisonról: "Hosszas smacizás után kiszállt az autóból és azt mondta: Tényleg szeretnélek még látni, édes, látogass meg, vagy hívjál fel amikor csak jólesik."

Juhász József - "Rend, ​erő, becsület"?
"- ​Az üldöztetésnek, a koncentrációs táboroknak nemcsak felnőtt férfiak, hanem nők, gyerekek és öregek is áldozatai voltak." "- Én antiszemita vagyok. Arra a megjegyzésre, hogy a gyerekeket irtották, azt tudom mondani, hogy végül is bennük is ott volt a zsidó vér. Van egy szólásmondás: "A vér nem válik vízzé", ő is azt csinálta volna ha felnő, mint az apja, meg az anyja." "- Szkinhedekkel beszélgetve, előbb-utóbb megkérdeztem: miért nem szereted a cigányokat? A válasz nem sokban különbözött. "Mert a cigányok lusták, ingyenélők, lopnak, csalnak, hazudnak, és nem is akarnak mások lenni." Rendszerint személyes élményeikre hivatkoznak. "Mert amikor gyerek voltam, elkaptak és megruháztak, de csak azért, mert nem voltam cigány. Elvették a pénzemet." És a többi... "Nem hiába van velük tele a börtön." "- Figyelj. Már az óvodában elkezdődik a ráhangolás, az előítéletesség megalapozása." "- ...Váltig hangoztatják bizonyos körök, hogy a zsidók világuralomra törnek. Kikívánkozik belőlem néhány kérdés, és ki is mondom. Bocsánat uraim az alkalmatlankodásért, ugyan mit csináltak nem is olyan rég a németek? Az önök észjárása szerint gondolkodó németek? Ki akart e planétán, ennyi ember halálát és nyomorúságát okozva, világuralomra törni? Szerintem nem lényegtelen az a körülmény sem, hogy például nem a zsidók hurcolták koncentrációs táborokba a németeket, hanem fordítva történt."

Kömlődi Ferenc - Fénykatedrális
"A ​Katedrálist földöntúli fény ragyogja be." Kömlődi Ferenc Fénykatedrálisa vitathatatlanul hiánypótló mű: kézikönyv a 90-es évek techno-kultúrájához, átfogó igénnyel íródott kisenciklopédia, először magyar nyelven és nyomtatásban. Szakítva az utóbbi esztendők internet-kalauzainak és szellemtörténeti sorozatainak népszerű-tudományos megközelítési módjával, nem próbálja megtartani az ironikus háromlépésnyi távolságot témájával szemben: hiányoznak belőle a humoros lábjegyzetek, a szövegtestbe applikált képregénykockák és mókás karikatúrák. Felnőtt, a téma iránt fogékony és némi előismerettel már rendelkező olvasóknak készült, ugyanakkor nem törekszik szenvtelen, akadémikus objektivitásra: már a prológus első oldalain kiderül a szerző személyes élményekből táplálkozó vonzalma a digitál-világforradalom iránt. Sorait ugyanaz a lelkes áhítat hatja át, mint Ágoston teológiai írásait: prognózisait óhatatlanul próféciáknak érezzük, évtizedeket felölelő krónikáját bionikus angyalok, techno-evangelisták népesítik be, vallási metaforák ellenpontozzák a cyberlét spiritualitását tagadó kinyilatkoztatásokat:

Jávorszky Béla Szilárd - Sziget ​20 (angol)
"In ​2012 the Sziget festival will be organized for the twentieth time. We can proudly say that the event voted as the Best European Major Festival may be the greatest success of Hungary since the political shift of 1989. From the standpoints of both variety and openness, the Sziget is a one of a kind event, not only in Hungary but in Europe as well. There is no other festival on the old continent whose growth has been this fast. With its programs and cultural colorfulness, its price to worth ratio, its standard of services and the many causes it fought for, it cannot be compared to anything else. You can be an anarchist punk from the Netherlands, a French philosopher, or a German bank leader, you will find the means to satisfy your needs. It's a place where the music of the world, the Gypsies, the African culture, the LGBT community, Jewish culture, the environmentalist and civil movements all have a designated space. Every year it gives you everything music has to offer, from mainstream pop to the underground, from teenage punk to modern opera, from an African village to the street theatre, from disco to literary events. It's also a place where the visitors can choose from a wide selection of high-quality gastronomic possibilities. Not only from traditional Hungarian dishes, but Arab, Greek, Chinese, Thai, Jewish, Italian, French, Balkan, or Indian, wines, beers, spirits and cocktails, everything. Not speaking of the backstage where the biggest artists can try the fantasies of a Michelin-starred chef. Without exaggeration the Sziget is one of the biggest, most open and democratic megaparties, attracting the young and not so young to the river-caressed green heart of Budapest, across a bridge, on an island where a new world awaits them."

Szöllősi Mátyás - Illegál
Szöllősi ​Mátyás Illegál című új kötete két különös kisregényt tartalmaz. Az első történet, a Vendégjáték, egy ügyvéd és egy fiatal, emberöléssel gyanúsított zenész izgalmas és feszültségekkel teli párbeszédén alapul, amin keresztül Szöllősi szemérmesség nélkül mutat rá a pénz, a gátlástalan hatalom, a korrupció, a drogok és a hétköznapi rasszizmus mai magyar társadalomban meglévő jelenlétére. Amellett, hogy a kisregény az említett témákat a maguk brutalitásában ábrázolja, azt is kibontja, hogy miként vonódhat be valaki, akár akaratlanul is, az általuk befolyásolt folyamatokba, és hogyan válhat egy már működő rendszer kiszolgálójává vagy épp áldozatává. A kötet címadó szövege a jelenből kiindulva vezet vissza a kilencvenes-kétezres évek fordulójához, és az underground kultúra mélyrétegeinek fontos és izgalmas részét tárja fel az olvasó előtt, az akkoriban alkotó graffitizők veszélyes világát idézi meg. A finom lélekábrázolás, az események és a gondolati folyamatok alapos bemutatása, a képszerűség, akárcsak a korábbi írásaiban, az új Szöllősi-kötetben is egytől egyig kulcsfontosságúak. Az időben és térben egyaránt több szinten játszódó történetek körültekintően érzékeltetik, hogy a személyes érintkezést egyre inkább helyettesíteni hivatott, virtuális térben zajló kommunikáció miként hálózza be szinte észrevétlenül az életünket, és tereli át azt egy kezelhetetlen síkra, ahol a félelmek gyakran irreálisak, és az érzelmek nem feltétlenül valós tapasztalatokból táplálkoznak.

Kollekciók