'államelméletek' címkével ellátott könyvek a rukkolán

Kis János - Az ​állam semlegessége
"Tegyük ​föl, társadalmunkban van egy kisebbségi felekezet, melynek hitelveiről a többség azt tartja, hogy hamisak, szertartásairól, hogy méltatlanok. A semlegesség elve azt kívánja gyakorlójától, hogy ne foglaljon állást. A tolerancia elve megengedi az állásfoglalást, csupán annyit ír elő, hogy a hamisnak, helytelennek tartás nem indokolhat tiltást, beavatkozást, üldöztetést. Semlegesség csakis az államtól várható el – az egyéntől nincs alapunk megkövetelni, hogy zárójelbe tegye meggyőződéseit. A tolerancia viszont mind az államtól, mind polgáraitól elvárható."

Platón - Platón ​válogatott művei
Alighanem ​igaza van a halikarnasszoszi Dionüsziosznak, a késői rétornak és történésznek abban, hogy ha az istenek egyáltalán ismerik a beszélgetésnek azt a módját, amelyet az emberek, Zeusznak, az istenek királyának beszéde biztosan a Platónéhoz hasonlított. Athén történelme olyan sok és kegyetlen csalódással sújtotta, hogy képtelen volt az igazságot a maga körül látott valóságban megtalálni. Márpedig mindenekfölött moralista és politikus volt, fő gondjának az igazságon alapuló közösség formájának keresését tekintette. Ennek szentelte valamennyi írását, elsősorban főművét, az Állam-ot, s bár meggyőződése volt, hogy a legfőbb kérdésről sem írni, sem beszélni nem lehet, tudta, hogy a megoldás" az érte szakadatlanul végzett közös munka és az igazság irányította közösségi élet eredményeként egyszerre csak fölvillan a lelkekben". Amit ennek a fölvillanásnak a fényében meglátni érdemes, azt nevezte a megpillantás tárgyainak, görög szóval ideáknak. Tanításai körül hívők és ellenfelek csaptak össze mára az ókorban is, de senki nem kételkedett írói nagyságában. Műveiben, amelyeknek fő formája a dialógus, a beszélgetés volt, a főszereben mesterével, Szókratésszel, a világirodalom egy nagy műfaját alakította ki, középúton a próza és a költészet között. Ezekben a dialógusokban a nyelv, a görög vers és próza minden eszközét addig nem ismert harmóniába olvasztotta, hogy megtalálja az utat az emberi lélekhez, amelyhez szólni akart, és kiküzdje a találkozást a gondolattal, ami írásainak végső célja volt. Az igazságot a szépség fényében fürdette meg, és ebben a fényben a Múzsák segítségével - akiknek a platonista filozófiai iskola, az Akadémia kultuszhelye volt - alakok és színterek bukkannak fel elfelejthetetlen képekben: egy platánfa árnyéka nyári délben az Ilisszosz partján, egy szofista házának oszlopcsarnoka vendégek seregével, egy győztes tragédiaköltő étkezőszobája, a kereveteken mámorba derengő barátokkal, a város szeme fénye és bukásának egyik okozója, Alkibiadész, a hűséges és korlátolt tanítvány, Kritón, Diotma, a jósnő, vagy a hajnali félhomályban beszélgető Arisztophanész, s mindenhol és mindenki fölött Szókratész. A fennmaradt műveknek mintegy negyedét közli válogatásunk, amely a fiatalkori Prótagorasztól a késői Kritiaszig a mindig változó költő és gondolkodó teljes életművéről képet ad, középpontjában Platón írói csúcsteljesítményeivel: Szókratész védőbeszédével, A lakomával, a Phaidrosszal és a Phaidónnal. Tartalom: Prótagorasz Szókrátész védőbeszéde Kritón A lakoma Phaidón Állam - Ötödik könyv - Hatodik könyv - Hetedik könyv - Tizedik könyv Phaidrosz Timaiosz Kritiasz Szövegmagyarázatok (Falus Róbert, Németh György)

Révay Péter - A ​Szent Korona eredete
Ma ​már romokban áll Szklabinya reneszánsz várkastélya, az egykori Turóc vármegye erőssége és a XVIII. század derekáig székhelye, ahol RÉVAY PÉTER koronaőr az 1610 - es években papírra vetette művét a magyar Szent Koronáról. Lelkiismeretes őrző volt a báró, aki hivatalában küldetést látott, nemcsak a korona őrzésére, de kultuszának az ápolására is. Módjában volt a Szent Koronát kezébe venni, alaposan megvizsgálni, és úgy határozott, hogy tapasztalatait a nagyvilág elé tárja. Révay azonban nem elégedett meg a korona puszta leírásával, ismertetésével. Művében részletesen kifejti az úgynevezett Szent Korona - tant, amelynek lényege, hogy az ország felett valójában a Szent Korona uralkodik, az minden hatalom és jog forrása, és a megkoronázott király ezen hatalmat a koronától nyeri, mintegy annak meghatalmazottja. A mű programja világos: amíg létezik a Szent Korona, addig fennáll a magyar állam is, a szuverén államiság minden jogával. Ahogy a szerző fogalmaz: Ahol a korona, ott van Magyarország. Máig le nem zárult vitát keltett Révaynak az a megfigyelése, hogy a kerületen pedig a homlokzati részen almát tartó Üdvözítőnk képmása, az ellenkező oldalon a Szent Szűz Máriáé látható. Azon a helyen tehát, ahol most Dukász Mihály szakszerűtlenül fölszerelt képmása díszlik. Bár Révay leírása nem pontos, Krisztus nem almát, hanem könyvet tart a kezében, az mégsem hihető, hogy a Szűzanya képét összetévesztette volna a szakállas bizánci császár képével. Márpedig ha Révay igazat írt (ne feledjük, ötször volt módjában kezébe venni a koronát), az alapvető jelentőségű a korona keletkezési körülményei szempontjából.

Timothy Snyder - A ​zsarnokságról
A ​huszadik században európai demokratikus rendszerek sora roppant össze és vált fasiszta, náci, illetve kommunista diktatúrává. Ezeket olyan párt vagy vezér irányította, aki azt állította, a népét képviseli, a népe hangján szól, megvédi a népét a világméretű külső fenyegetésekkel szemben, és aki a tények rovására a mítoszokat részesítette előnyben. Európa huszadik századi történelme megmutatja nekünk, hogy társadalmak összeroppanhatnak, demokráciák összeomolhatnak, az etikai tartás megtörhet, és hogy egyszerű emberek hirtelen korábban elképzelhetetlen helyzetben találhatják magukat. A jelenben ráismerhetünk a múltra, és ebből a ráismerésből tanulságokat vonhatunk le. Mi ma semmivel nem vagyunk bölcsebbek azoknál a huszadik századi európaiaknál, akik saját szemükkel látták, a demokráciájuk hogyan engedi át a helyét a totalitarizmusnak. Nekünk az az előnyünk, hogy az ő tapasztalataikból tanulva állhatunk ellent, amikor úgy tűnik, a mi rendszerünket éri ilyen fenyegetés. Most érkezett el erre a megfelelő pillanat. "Úgy vedd a kezedbe ezt a könyvet, mint orvosi leírást egy fertőző betegségről. Olvasd gondosan, és figyeld a tüneteket!" - New York Times

Kontler László - Az ​állam rejtelmei
A ​törvények betűjének tisztázatlanságát, végrehajtóinak morális tartásával kompenzáló ősi hagyomány országunk egyszerű, férfias, bennszülött szellemének hamisítatlan terméke. Egyetlen darabkáját sem mertem levakarni a tiszteletreméltó rozsdának, mely inkább ékesíti és megőrzi, semmint sorvasztja a fémet... A közélet rejtelmessége abban áll, hogy a kialakult rend alakítóinak akaratától függetlenül éri el a legmagasabb gyakorlati tökély fokát. A gyarló értelem számára a szokás, a láthatatlan kéz (vagyis a szándékolatlan következmények) és Isten útjai egyaránt kifürkészhetetlenek, de a viszonylag legjobb megoldáshoz vezetnek.

Francis Fukuyama - Államépítés
Államépítésen ​új kormányintézmények kialakítását és a már meglévők megerősítését értjük. Ebben a könyvben amellett érvelek, hogy az államépítés minden társadalom számára az egyik legfontosabb kérdés, hiszen a gyenge vagy elbukott államok a Föld legégetőbb problémáinak szolgálnak táptalajul, például a szegénységnek, az AIDS-nek, a drogfogyasztásnak, a terrorizmusnak. Fontos kérdés továbbá, hogy az erős intézmények hogyan gyökereztethetők meg a fejlődő országokban. Erről keveset tudunk, annak ellenére, hogy magáról az államépítésről elegendő információval rendelkezünk. Azt tudjuk, hogy az államhatárok átívelésével hogyan juttassunk pénzügyi forrásokat valahová, a jól működő közintézmények azonban már olyan sajátos észjárást igényelnek, és olyan összetett módon működnek, hogy ez megnehezíti egy másik országbeli meghonosításukat. Ezért szükséges jóval több gondolatot, figyelmet és kutatást szentelni ennek a témának.

Jürgen Habermas - Joseph Ratzinger - A ​szabadelvű állam morális alapjai
2004 ​januárjában, a Bajor Katolikus Akadémia rendezésében zajlott le az a beszélgetés, melyben Jürgen Habermans és Joseph Ratzinger, a későbbi XVI. Benedek pápa folytatott gondolatébresztő dialógust a szabadelvű nyugati társadalom alapjairól. A két nagy gondolkodó párbeszédét tartalmazó könyvet egy jobb világ reményében ajánljuk 2007 adventjén az olvasó figyelmébe.

Morus Tamás - Utópia
_„Valódi ​aranykönyvecske, nem kevésbé üdvös, mint amilyen mulattató a LEGJOBB ÁLLAMFORMÁRÓL és az újonnan fölfedezett Utópia, azaz Sehol nevezetű szigetről. Írta a híres és ékes szavú MORUS TAMÁS, nemes London városának polgára és főbírája.”_ E szavakkal kezdődik Thomas More (1478–1535), azaz Morus Tamás 1516-ban kiadott, műfajteremtő _Utópiá_ja. A szerző fenti témamegjelölése azonban – nyilván szándékosan – meglehetősen pontatlan, hiszen az _Utópia_ mindenekelőtt a Morus korabeli Angliáról szól, s benne a XVI. századi angol társadalmi és politikai viszonyok kritikája éppoly hangsúlyosan jelenik meg, mint az ideális államnak lefestett, példaképként ajánlott Sehol sziget leírása. Számos jel árulkodik Utópia és Anglia „azonosságáról”: mindkettő szigetország, Utópia 54 városa Anglia 54 grófságának felel meg, az utópiabeli Szárazfolyó leírása pontosan ráillik a Temzére is, stb. A hasonlóságok azonban itt – a földrajznál – véget is érnek, hiszen a seholszigetiek társadalmi berendezkedése messze fölötte áll annak a Morus korabeli Angliáénak, amelyek a feudális abszolutizmus és a tőkés termelés korai formáinak együttélése jellemzett. Az Erasmusszal szoros baráti kapcsolatot ápoló Morus, akinek már az apja is kiváló ügyvéd, majd bíró volt, előbb ügyvédként, később pedig magas rangú politikusként tevékenykedett hazájában, de mindvégig, még a vérpadon is hű maradt elveihez, a humanizmus értékeihez. A humanisták tagadták az eredendő bűn dogmáját, és hittek az ember és a világ korlátlan tökéletesedésének eszméjében. Ezért született meg Morus _Utópiá_ja is, jóllehet maga a szerző úgy vélte, egyelőre nincs sok esély az ideális társadalom megvalósulására: _„Sok olyan dolog van a seholszigetiek államában, amit mifelénk is szeretnék látni. De alig remélem!”_

Ismeretlen szerző - Államelmélet ​I.
A ​kötet végigkíséri a történelem folyamában az állam fogalomköréhez kapcsolódó elmé­leteket, irányzatokat, a társadalmi berendezkedéseket, politikai filozófiákat.

Giovanni Sartori - Demokrácia
ELŐSZÓ Mindig ​is foglalkoztatott a demokrácia. Az első erről szóló könyvem, a Democrazia e. Definizioni című ifjúkori művem 1957-ben született, s több mint harminc éven át újra és újra kiadták. Valóban hálátlanság lenne, ha panaszkodnék erre a sikerre, de már eljött az ideje, hogy új könyvet írjak. A régi könyv szerkezetét itt részben megtartottam; de a szöveg maga sokat változott. Közben angolul is írtam egy hosszú tanulmányt, amely The Theory of Democracy Revisited címen 1987-ben jelent meg, két kötetben, bőséges bibliográfiai apparátussal. Ezzel a háttérrel aztán nagyon kevés jegyzettel, szűkszavú utalásokkal s gyorsan megírhattam ezt a könyvet. Az első, Az elmélet című részben fogalmazom meg a problémákat, a megközelítés éppen ezért alapvetően analitikus lesz. A második, A megvalósulás című részben a problémákat történeti szempontból tekintem át, azaz a demokrácia létrejötte kerül majd a középpontba. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az első részben "a megfelelő logikában" megoldandó vagy megoldott kérdéseket tárgyalom; a másodikban pedig "a megfelelő tapasztalatban" megoldandó vagy megoldott kérdéseket. Ami a függeléket illeti, már A jövő cím is jelzi, hogy itt a kommunizmus bukásával lezáruló, illetve keletkező problémákkal foglalkozom. A marxista ideológia vége nem módosítja, mi több, megerősíti azt az elméletet, amely már a marxizmus előtt is megvolt, s túlélte támadásait is; csakhogy az elmélet olyan marad, amilyen, a problémák azonban változnak. Ezért a függelékben a gondolatmenetünk konkrétabb lesz

Marcus Tullius Cicero - Az ​állam
Cicero ​az a kiemelkedő római állambölcselő, akinek eszméiből a Cicero századának is tekinthető XVIII. században még az amerikai alkotmány megalkotói is a magukat a római köztársaság eszmei követőinek tekintő francia forradalmárokhoz hasonlóan szellemi támogatást reméltek az új társadalmi és alkotmányos rend kialakítása során. Cicero állambölcselete ugyanakkor nem csekély hatással van a konzervatív gondolkodókra is, akik a hagyományokhoz való visszatérés Cicero által megfogalmazott eszméjét hangsúlyozzák. A pozitivizmus térnyerése a XIX. században már nem kedvez a cicerói eszmevilág befogadásának. Századunkban azonban tagadhatatlanná válik, hogy Cicero a görög-római antikvitás olyan gondolkodója, aki képes volt az állam ma is nemegyszer aktuális jelentéssel rendelkező meghatározására. Cicero, szakítva az államot merev kategóriának tekintő szemlélettel, azáltal járul hozzá a modern alkotmányos államfogalom megalapozásához, hogy az államot és annak legtágabban értelmezett alkotmányát történeti, politikai, etikai, gazdasági, terminológiai és pszichológiai elemek átfogó vizsgálatával tárja fel. Cicero állambölcselete és politikai eszmevilága megismeréséhez nélkülözhetetlen a valószínűleg leghosszabb, bár teljes terjedelmében fenn nem maradt Az állam című dialógusa, amelynek rekonstruálható teljes szövege Hamza Gábor fordításában és bevezető tanulmányával most jelenik meg első ízben magyar nyelven.

Ismeretlen szerző - Állam- ​és jogtudományi enciklopédia I-II.
Az ​Állam- és Jogtudományi Enciklopédia új jellegű kollektív munka, amely elvi-elméleti áttekintést nyújt a magyar jogrendszerről. Nem lexikális feldolgozás, tehát nem viszonylag rövid címszavakból áll, hanem teljes tanulmányokban tisztázza, hogy mi a szocialista felfogás az államról és a jogról. A munka tizenöt részre oszlik: állam- és jogelmélet, államjog-alkotmányjog, államigazgatási jog, pénzügyi jog, polgári jog, munkajog, mezőgazdasági jog, családjog, büntetőjog-bűnügyi tudományok, törvénykezési szervezet, polgári eljárásjog, büntetőeljárásjog, nemzetközi jog, nemzetközi magánjog, állam- és jogtörténet, valamint egy tudománytörténeti tanulmányokat magába foglaló fejezet. Az enciklopédiát haszonnal forgathatják természetesen a jogászok - elsősorban a jogalkalmazók: bírák, ügyészek, ügyvédek -, valamint azok, akik bármely területen joggal foglalkoznak, de a jog iránt érdeklődők is valamennyien. A könnyebb tájékozódást élőfejek, utaló címszavak és részletes tárgymutató segítik.

Platón - Az ​állam
Platón ​nevét és alkotását hosszú évszázadok őrizték meg, gondolatai korunk számára is érdekesek. E kötet teljes terjedelmében mutatja be Az állam című művét, melyet kitüntetett hely illet meg a Platón-dialógusok között, ezt a rangot tartalmának sokrétűsége, összefoglaló jellege és művészi színvonala egyaránt biztosítja. A többi műtől eltérően majdnem teljes filozófiai rendszer, amelyen belül a főhely Platón állam-, illetve társadalomtanát illeti meg. Platón az athéni demokrácia fénykora, Periklész uralkodása után élt, a hanyatló görög társadalmi berendekedés láttán írta művét. Kiindulópontja és alapkérdése: mi az igazságosság, hogyan valósul meg ez az egyes ember és az állam életében, mi az erény, hogyan nevelhető az ember, a társadalom kívánalma és az egyén hajlama hogyan egyeznek és különböznek? Szókratész és beszélgetőtársai egy ideális, a társadalmi igazság eszményét leginkább megvalósító államforma utópisztikus képét építik fel. A mű gondolatrendszere s a kérdések a platóni államfilozófia kifejtésén túl pedagógiai, pszichológiai, erkölcstani fejezetek egész sorát tartalmazzák. Ezek módszeres vizsgálatával jut el az ismeretelmélet, az "idea-tan" tárgyalásához, melynek legközismertebb képi kifejezése a barlanghasonlat, a való és az ideák kettős életének ábrázolása. Minden erény csúcsán - így az államberendezkedést irányító igazságosság vállán is - a legfőbb jó eszméje áll. A kísérő tanulmányban a fordító, Jánosy István történelmi, filozófiai összefoglalással segíti az olvasót

Platón - Állam
„Amikor ​valamelyiküket eloldoznák, és arra kényszerítenék, hogy hirtelen álljon föl, fordítgassa jobbra és balra a fejét, járkáljon és nézzen föl a tűz felé, fájdalmat érezne, és a vakító fény miatt nem is látná a tárgyakat, amelyeknek annak előtte az árnyékát látta.” „… ha megpróbálná a többieket kioldozni és fölvezetni, ezek meg valamiképpen kézre keríthetnék és megölhetnék őt, nem ölnék-e meg? Bizony megölnék.” Platón műveinek kommentált Atlantisz-összkiadása az utóbbi évtizedek klasszika-filológiai kutatásai alapján szükség szerint javítva, átdolgozva vagy teljesen új fordításban közli az egyes dialógusokat, s tartalmazza az eddig magyarul nem olvasható szövegeket is.

Mihail Bakunyin - Államiság ​és anarchia
Mihail ​Alekszandrovics Bakunyin orosz anarchista forradalmár. _Államiság és anarchia_ című művében, melyet oroszul írt, az orosz forradalmárok számára igyekezett megvilágítani a nyugati forradalmi eszméket és az anarchizmus lényegét. A legnagyobb hatást a fiatal narodnyik értelmiségiekre gyakorolta. A szabadságért folyó küzdelem lelkes híveként lépett fel, aki meghirdette a szent lázadást minden elnyomás és kizsákmányolás ellen.

Jean Bodin - Az ​államról
Az ​állam legfőbb feladata az alattvalók biztonságának és javainak megőrzése - állítja Jean Bodin. Úgy véli, legalkalmasabb erre az örökletes abszolút monarchia, mert ez vethet gátat a legfőbb rossznak, az anarchiának. Bodin, a lenyűgözően művelt történész, kiváló jogász és gyakorló politikus a XVI. század második felének ismétlődő polgárháborúk dúlta Franciaországában élt, szeme láttára foszlott szinte semmivé a központi hatalom a vetélkedő, egymást gyilkoló hugenotta és katolikus párt között. A csaknem korlátlan hatalmú királyban tehát nem a valóságot, hanem eszményét, egy általa kívánt, vágyott állapotot ír le. Ez az eszmény természetesen elavult mára, a könyvnek mégsem csak történeti érdekessége van. Néhány problémával, főleg központi kategóriája, a szuverenitás fogalmával kapcsolatban máig ható gondolatokat fejt ki, s módszere is joggal teszi az elméleti igényű politikai gondolkodás egyik klasszikusává. Reméljük, francia stílusának sajátos bájából nem veszett el túl sok a válogatás és fordítás közben.

Nagy Frigyes - Antimachiavelli
II. ​Frigyest nem a házasság gondolata foglalkoztatta, mint I. Pált, hanem a trón várományosaként igyekezett a legfőbb uralkodói erényekkel megismerkedni. Emiatt gyakran forgatta Machiavelli A fejedelem c. művét, de - ekkor még - nem értett egyet az abban olvasottakkal, s megírta az Antimachiavelli c. művet, melyet a modern uralkodási elvek foglalatának tekintett. Ebben igen meglepő fordulatokat is olvashatunk. Példaként álljon itt egy, Mózesre vonatkozó érdekes nézőpont. "Véleményem szerint Machiavelli meggondolatlanságot követett el, amikor Mózest egy sorba állította Romulusszal, Kürosszal, Thészeusszal. Mózesbe vagy Isten öntött lelket, vagy csak gaz csaló volt, aki úgy használta Istent, mint a költők, valóságos mennyből leszálló gépezetként [Deus ex machina-ként], ha már nem találnak más megoldást. Egyébként is Mózes elkövette azt a nagy ügyetlenséget, hogy negyven évig vezette népét a pusztában, holott ugyanezt az utat hat hét alatt is kényelmesen megtehette volna." Ha valaki az antik világ hőseit így szemléli, akkor már nem is lepnek meg azok a módozatok, ahogy kormányozta és modernizálta országát. (Nagy Frigyes: Antimachiavelli, Kossuth K. 1991)

Samu Mihály - Államelmélet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Robert Nisbet - Konzervativizmus: ​álom és valóság
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kovács Attila - Misur György - Nanovfszky György - Samu Mihály - A ​Polgár és a Hatalom
Jogtudós, ​történész, közgazdász, politológus, diplomata gondolatai, megfigyelései, tudományos tanulmányok és elemzések válogatása ennek a kis kötetnek a tartalma. Külön-külön születtek meg, mégis teljes gondolkodási egységben kezelik államhatalom és polgár viszonyát, nem rejtve el, hogy ebben az elsőbbséget a természet gyermekének, az alkotó, szuverén, szabad, s ügyeinek igazgatására képes Polgárnak adják. Kimutatják, hogy ettől a Polgártól elvettek jogokat, amelyeket már a római birodalom idején is birtokolt, s a megfosztásának máig tartó folyama pártok által elfoglalt államok működési zavaraihoz, teljesítményének csökkenéséhez, sőt bűnökhöz is vezet. Felszólítást is megfogalmaztak: "A pártok lépjenek vissza kizárólagos hatalmi helyzetükből!", aminek a támogatására felkérték a Köztársaság Elnökét is, akinek a reagálása az ügyre nézve természetesen kedvező. A kötet tartalma nem moralizálás és panaszkultúra, hanem propozitív jelleget ölt. Korszakváltási, paradigmaváltási programot fogalmaz meg kidolgozott elérési és eljárási utakkal, aminek középponti gondolata részvételi demokrácián alapuló "Okosparlament" megalkotása. Valójában erre szolgáló kézikönyv is lett. A négy szerző e kötet létrehozására magát "Próféta Közéleti Műhely"-nek elnevező informális és szabad értelmiségi eszmecserékből vált ki, amelyek helyszíne a Szent Gellért téri Próféta Ház Galériája. Természetesen tudják, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában, de ismerik a latin mondást is: Nomen est Omen!

Gabriel A. Almond - G. Bingham Powell - Kaare Strom - Russel J. Dalton - Összehasonlító ​politológia
A ​kötet annak próbál a végére járni, hogy mire szolgálnak a kormányzatok, és mi az oka annak, hogy nemcsak megoldásokat kínálnak, hanem gondokat is okoznak. Ismerteti azokat a vitákat, amelyek a kormányzat árát és hasznát állítják szembe. Az alkalmazott összehasonlító módszer lehetőséget teremt arra, hogy más társadalmak politikai életét tanulmányozva a politikai alternatívák szélesebb spektrumát ismerhessük meg, ezáltal jobban szemügyre vehessük saját politikai életünk előnyeit és hiányosságait, valamint általában a politika lehetőségeit. A kötet először tematikusan (politikai szocializáció, politikai kultúra, érdekek megfogalmazása és egyeztetése, pártok, kormányzati rendszer, kormányzati politika stb.) hasonlítja össze az egyes politikai rendszereket, majd országtanulmányok segítségével mutatja be a rendszertípusok sajátosságait. Az Almond és Powell szerkesztette munka a hetvenes évek óta a világ leginkább elfogadott összehasonlító politológiai tankönyve, melynek nyolcadik kiadását adjuk most közre. Az új változat kibővült szerzőgárdával, a politikai rendszer új megközelítésével és több országtanulmánnyal segíti a téma iránt érdeklődőket az eligazodásban.

Horváth Barna - A ​jogelmélet vázlata
Sorozatunkban ​a magyar társadalomtudományok legjelesebb - új kiadásban nem hozzáférhető - munkáit kívánjuk ismételt megjelentetéssel a szélesebb közönség számára megismerhetővé tenni. Horváth Barna 1896-ban született Budapesten. Diplomáját a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán szerezte.1925-ben habilitált és 1926-ban egyetemi magántanárrá nevezték ki.1927 és 1929 között tanulmányúton járt Bécsben és Londonban, ahol Kelsennél és Laskinál tanult.1929-től egyetemi professzor Szegeden.1945-ben kinevezték az Akadémia levelező tagjává, majd az Akadémiát elérő politikai változások következtében 1949-ben visszaminősítették tanácskozó taggá. Még ebben az évben emigrált. Élete hátralévő részében az USA, Franciaország és Németország egyetemein tanított vendégprofesszorként. 1973-ban halt meg az USA-ban.

Pokol Béla - A ​szociológiaelmélet új útjai
A ​modern szociológiaelméletek legújabb vonulataiban növekvő szkepszis észlelhető az állam társadalomszervező- és vezérlő képességével szemben. A rendszerelméleti megalapozottságú elméletekben felerősödik a szociális rendszerek zártságának kihangsúlyozása, és erről az alapról kérdőjelezik meg az állami beavatkozások hatékonyságát. Más elméletek a társadalom növekvő "elállamosításának" és "eljogiasításának" negatívumait emelik ki. A szerző az állami társadalomvezérléssel szembeni szkepszis elméleti alapjait igyekszik feltárni, majd a jóléti állam és a szociálpolitika alternatív stratégiáit elemzi, végül a jogrendszer problémáit, a társadalom eljogiasításának következményeit tárgyalja, s ennek egyik lehetséges korrekciójaként tér ki a "reflexív jog" koncepciójára.

Marc Abélès - Az ​állam antropológiája
Marc ​Abélés, a politikai antropológus elméleti erőfeszítéseit a valóságdarabkák türelmes gondolati újra-összeillesztésének soha véget nem érő feladata vezérli, amely egy mindenütt jelen lévő, de az értelmezés köréből sok szempontból kisikló jelenség, a politikai képviselet rekonstrukcióját célozza. A kulturális antropológia (talán legifjabb) ágazatának, a politikai antropológiának érdeklődését kezdettől a politika uralmi intézményei kötötték le, s ezt teszik később teljesebbé korunk kutatói a kulturális mikrokozmoszok elemzésével, a nyelv, a tér- és időhasználat, a nemzeti jelképtár, a társadalmi diskurzusok politikai (és másfajta) intézményeinek vizsgálatával. Abélés e két korszakot és szemléletmódot köti össze, műve a diszciplína szaktudományi bevezetőjeként ígér elegáns áttekintést, s ekként az antropológia, a politológia, a szociológia, a szociálpszichológia és a társadalomnéprajz iránt érdeklődő olvasók, egyetemi hallgatók, illetve a társadalomismeretet mélyebb kontextusban igénylők számára ajánlható.

Kukorelli István - Tradíció ​és modernizáció a magyar alkotmányjogban
Az ​alkotmányos rendszerváltás az elmúlt évtizedekben békés úton valósult meg Magyarországon. A magyar jogállam - a közjogi viták ellenére is - működőképes. A nagy társadalmi alrendszerekben, az oktatásban, a kultúrában, a gazdaságban azonban sokkal hosszabb időt vesz igénybe a rendszerváltás. S még hosszabbat az emberi fejekben. Magyarországból akkor lesz valami, ha ezeket a rendszerváltásokat sem tévesztjük el. A cél, amiért a nagy magyar civilizátor küzdött, ma is aktuális: ez nem más, mint az európai mértékekkel mért polgárosodás. Széchenyi István újra aktualizálható. Kötetem e szellemben, illetve a tradíció és a modernizáció szerves egysége jegyében válogat alkotmányjogi tanulmányaimból, valamint konferenciákon, rendezvényeken elhangzott előadásaimból.

Jean-Jacques Rousseau - Társadalmi ​szerződés
Rousseau ​egyik legfontosabb munkája a Társadalmi szerződés, amely meghúzza a törvényes politikai hatalom határvonalait. Megjelenése után szinte azonnal az elvont politikai gondolkodás egyik legnagyobb hatású munkájává vált. Egyik korábbi munkájában, az „Értekezés az egyenlőtlenségről” című műben Rousseau megállapította, hogy a természet állama jog és erkölcs nélkül érzéketlenné és torzzá válik, amely ponton az emberiség vagy jogi intézményeket teremt vagy elpusztul. A természeti törvények elkorcsosulása során az emberek gyakran versenybe bocsátkoznak társaikkal, míg növekvő mértékben függővé is válnak tőlük. Ez a kettős nyomás egyszerre fenyegeti túlélésüket és szabadságukat. Rousseau szerint ugyanakkor a társadalmi szerződésben foglalt összefogással és a természetes jogok követelésének megszüntetésével az egyének egyszerre megvédhetik magukat és szabadok is maradhatnak. Állítása szerint ez az általános akarat tekintélyének való behódolás eredménye, ami az egyén számára lehetővé teszi, hogy ne játszon alárendelt szerepet mások szándékának, egyúttal biztosítja, hogy mégis engedelmeskedjen, mert mindannyian beleszólhatnak a törvénykezésbe. Rousseau ezt úgy valósítaná meg, hogy élesen megkülönbözteti a szuverenitást a kormánytól, amit az általános akarat befogadása és érvényesítése mozgat, de a polgárok egy kisebb csoportjából tevődik össze. A szuverenitásnak a nép kezében kellene lennie, azt képviselőgyűléseken kellene gyakorolnia, így a hatalom valóban a népet képviselné, tőlük függene, bármikor visszahívhatnák választott vezetőiket. Rousseau javaslatai utópikusak, hiszen kétséges, hogy a polgárok valóban tudnák-e egyszerre érvényesíteni a közakaratot, egyúttal biztosítani az egyén függetlenségét. Máshol ellentmondásos az elmélet, egyszerre ad jogokat a népnek a felkelésre és a hatalomnak, hogy a közakarat nevében terrort alkalmazzon polgáraival szemben, ha azok ellenszegülnek. A Jakobinus diktatúra idején kísérletet tettek rá, de vita tárgyát képezi, hogy Rousseau ideális állama valóban működne-e egy nagyobb társadalomban.

D. G. Kousoulas - On ​Government and Politics
Since ​1960 D. George Kousoulas has introduced a diverse group of students to the study of government and politics at Howard University. Kousoulas is not an armchair theorist. In his life he has experienced a loss of freedom under dictatorship, Nazi occupation, Communist detention; he was once only a few hours away from execution. He has known personally and advised the top political leaders of his native Greece and has been a combatant in the political arena. Dr. Kousoulas's academic background is in political theory, law, international relations, and political economy. He received his Ph.D. from Syracuse University and a law degree from the University of Athens, Greece. The Fifth Edition of ON GOVERNMENT AND POLITICS reaffirms Professor Kousoulas's firm belief and teaching philosophy that a basic knowledge of government and politics is too important to be left only to scholars.

Ismeretlen szerző - Államelmélet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Arisztotelész - Politika
Arisztotelész ​a politika tudományát, amely a szabad emberek legmagasabb rendű közösségének, az antik városállamnak az életével foglalkozik, az emberre vonatkozó valamennyi tudomány közül a legfontosabbnak tartotta. Híres művében arra az alapvető kérdésre keresi a választ, milyen a legjobb emberi élet, hogyan kell berendezni a városállamot, hogy polgárainak a legjobb, legtökéletesebb életet biztosítsa. Arisztotelész műve a mai olvasó számára is érdekfeszítő olvasmány. A művet Simon Endre elmélyült bevezetőjével nyújtjuk át az olvasóknak.

Ismeretlen szerző - Államelmélet ​- A mérsékelt állam eszméje és elemei II.
A ​mérsékelt állam eszméjének magva az a gondolat, hogy az államnak nem kell minden hatalmat a saját intézményrendszerében összpontosítania az államnak teret kell hagynia bizonyos „autonóm szférák" számára.Az előző kötetben azt az elmélettörténeti hátteret tekintettük át, amelyből ez a koncepciót megfogalmazták. Ebben a formában azonban a mérsékelt állam eszméjét kifejezésre juttató tétel még puszta politikai deklaráció, amelynek tartalma többszörösen is tisztázásra szorul. Ebben a kötetben azokat a kulcsfogalmakat tekintjük át, ezúttal analitikai vizsgálódások keretében, amelyek határozott tartalmat adnak a mérsékelt állam eszméjének. A kötet első része tartalmazza azoknak a legalapvetőbb fogalmaknak az elemzését, amelyek a mérsékelt állam eszméjét a kellő határozottsággal leválaszthatóvá teszik egyéb politikai filozófiai konstrukciókról.Arra összpontosítunk, hogy a szabadság, a hatalom, a törvény, az autoritás, a politikai kötelezettség fogalmai milyen jelentést nyernek,ha a mérsékelt állam eszméjének megfogalmazására használják őket.

Roger Scruton - A ​nemzetek szükségességéről
A ​Helikon kiadó Roger Scruton, a neves angol filozófus két tanulmányát adja közre ebben a kötetben: A Nyugat és a többiek (The West and the Rest) képes írása arról, merre tart a világ ma. Milyen perspektívája van a Nyugat irányító szerepének. Scruton nagyon határozottan ellenzi a tömbökbe tömörülést. Ennek meggyőző bizonyítéka a A nemzetek szükségességéről szóló címadó tanulmány, amelyben azt taglalja, hogy egy életképes demokráciában olyan közösségek jönnek létre, melyekben összetartozónak érzik magukat az emberek, és amely iránt hűséget tanúsítanak. Megtapasztalják, hogy a közös mi részei.

Ismeretlen szerző - Államelmélet ​- A mérsékelt állam eszméje és elemei I.
Az ​államelmélet jegyzetek előtt alapvetően három út áll nyitva, amikor tárgykörüket kijelölik. Az első lehetőség a ragaszkodás az államtan klasszikus témáihoz (terület, népesség, állami funkciók, stb.), tehát olyan kérdésekhez, amelyek (első megközelitésben) semmilyen más diszciplínához nem köthetőek. A második lehetőség egy alapvetően politikai szociológiai jellegű megközelités, amely az állami intézmények sajátos működésmódjával és az állami életből adódó tapasztalatok összegzésével foglalkozik. A harmadik lehetőséget a politikai filozófiai kérdezés jelenti, amely arra van tekintettel, hogy bizonyos intézmények létének mi az értelme, létrehozásuk és működésük milyen igazolási kérdéseket vet fel.Ez a jegyzet a három lehetőség közül a harmadik mellett kötelezi el magát, tehát alapvetően egy politikai filozófiai problémát állít a középpontba: azt kutatja, mi a mérsékelt állam rációja. A döntés alapja elsősorban az, hogy a jegyzet anyagának az alkotmányos intézmények megvilágításának szolgálatában kell állnia. Olyan közjogi intézmények politikai filozófiai tartalmát kutatja, amelyeket például a Magyar Köztársaságban is megtalálhatunk. Az is fontos azonban, hogy az államtani megközelités túlzottan leszűkítené a jegyzet tematikus horizontját, a politikai szociológiai megközelités pedig fölösleges átfedéseket eredményezne olyan tantárgyakkal, amelyek megtalálhatóak a jogi oktatás tantárgyi programjában (jogszociológia, politikai szociológia).Az államelméleti vizsgálódás szerepét, ahogy ebben a jegyzetben megjelenik, egy fontos különbségre hivatkozva kell meghatároznunk. A politikai filozófiai vizsgálódások középpontjában állhat az a kérdés, hogy milyen lenne az a lehető legjobb berendezkedés, amelyet érdemes lenne megvalósítani. Az ilyen koncepciókat lehetne ideális gyakorlati elméleteknek nevezni. Az államelméleti reflexió azonban ebben a könyvben a politikai filozófiai elerezés egy másik lehetőségén alapul.