Ajax-loader

'oroszország' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Jonas Jonasson - A ​százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
Egy ​svéd kisvárosban, az idősek otthonában születésnapi ünneplésre készülnek: az otthon lakóját, a százéves Allan Karlssont akarják felköszönteni - el tudnak képzelni ennél érdektelenebb kezdést? Pedig ez a ravasz Jonasson bizony így kezdi kalandregényét, hogy aztán átcsapjon egy teljesen kiszámíthatatlan és végtelenül vicces ámokfutásba, amelynek minden egyes fordulata elismerő csettintésre készteti az olvasót, és minden bekezdésben ott van legalább egy, de inkább több ütős poén. Nem hiába vásárolták meg a könyvet egy év alatt majd´ nyolcszázezren a kilencmilliós Svédországban, és jelenik meg harminc nyelven szerte a világon.

Hol-leszen-szallasunk_d1gftrkd
Hol ​lészen szállásunk Ismeretlen szerző
elérhető
0

Ismeretlen szerző - Hol ​lészen szállásunk
A ​szovjet írók új elbeszéléseinek immár tizennegyedik kötetét veheti kezébe az olvasó. Könyvünk - mint korábbi köteteink is - a legfrissebb, legsikeresebb alkotásokból ad válogatást. A folyóiratokból vagy önálló köteteikből már ismert nevek mellett most is találni újakat, még ismeretleneket: ezúttal Ramunas Klimas és Nyikolaj Sztugyenyikin mutatkozik be új szerzőként a napjaink szovjet prózája iránt érdeklődő magyar olvasónak. Kötetünk tematikája tükrözi - már amennyire egy ilyen viszonylag kis terjedelmű válogatásban egyáltalán lehetséges - azt a hol bátorító, a jónak "szurkoló" együttérzéssel, hol elítélő, a gonosznak kijáró haraggal telített, sokrétű írói érdeklődést, mellyel az alkotók a mai kor szovjet emberének bonyolult világát, ellentmondásoktól sem mentes életét, személyi és társadalmi konfliktusait, érdekes élethelyzeteit ábrázolják. Emberi melegséggel, együttérző segítőkészséggel, bölcs humorral találkozunk a könyv lapjain, de önzéssel, irigységgel, önpusztító szenvedéllyel nemkülönben. Válogatásunk hét író hét elbeszélését mutatja be.

Kertész Erzsébet - Szonya ​professzor
Szerelem ​vagy hivatás? Boldogság vagy tudomány? - ezek közt őrlődik egy törekény asszony, Szofija Kovalevszkaja, a világ első női matematikaprofesszora. Tehetségét elismeri egész Európa, de újabb s újabb sikerek után is boldogtalan, mert az otthoni "négy fal között" nem találja meg asszonyi hivatásának értelmét. Színhely: a XIX. századi Európa. Oroszországból, apjának palibinói házából indul a világhír felé a kis Szonya, patinás hangulatú német egyetemekre, s küzdelmes diákélet után onnan a stockholmi professzori katedrára. Magas matematikai szférákban élt, de az élet apró dolgain nem tudott eligazodni: boldogságát áldozta fel a tudományért. Pedig - mint Kertész Erzsébet regényéből is kicsendül - e kettő: hivatás és szerelem, jól összeegyeztethető. Harmóniájuk: az igazi, a teljes boldogság forrása.

Oliver Stone - Putyin-interjúk
Oliver ​Stone-nak, az Oscar- és Golden Globe-díjas rendezőnek sikerült elérnie azt, amire a világ számtalan újságírója, hírszervezete és vezetője vágyott – elsőként jutott be úgy az orosz elnökhöz, Vladimir Putyinhoz, hogy hosszú és szerteágazó interjút tudott készíteni vele. A felvételeket az amerikai Showtime televíziós csatorna vetítette le négyrészes dokumentumfilmként, a könyv ezek leiratát tartalmazza, számos kimaradt résszel kiegészítve. A Putyin-interjúk több mint tíz beszélgetésből áll össze – soha korábban az orosz vezető ilyen mélységben és sokrétűen nem nyilatkozott még nyugati riporternek. Nincsenek tabuk, Stone gátlások nélkül, már-már provokatívan kérdez rá az érzékeny témákra is. Két rendkívüli karakter feszül egymásnak, folyamatosan megy a „húzd meg-ereszd meg” játék. Putyin lehetőséget kap arra, hogy elmondja a történeteket az ő saját szemszögéből, ugyanakkor a rendező-újságíró Stone ezeket a történeteket folyamatosan és határozottan megkérdőjelezi, tiszteletteljesen, de céltudatosan aláaknázza. Olyan kényes témák is terítékre kerülnek, mint Oroszország világpolitikában betöltött kontroverzális szerepe, a szíriai Asszad-rezsim támogatásától kezdve egészen a 2016-os amerikai választásokba történő beavatkozásáig. Ám egészen személyes kérdésekről – az elnök családi hátteréről, gyermekkoráról, hatalomra jutásának történetéről – is sokat megtudhatunk. A Putyin-interjúk páratlan bepillantással szolgál két rendkívüli ember – a vezető és a művész – gondolkodásmódjába. A könyv végén alapos jegyzet- és forrásanyag áll azon olvasók rendelkezésére, akik egy-egy témába mélyebben szeretnék beleásni magukat. „Stone műve valóban eléri, hogy másként tekintsünk a dolgokra.” New York Times

1214654
elérhető
35

Donnie Eichar - Halálhegy
1959 ​februárjában az oroszországi Urál hegységben, a Halálhegy néven ismert magaslaton rejtélyes körülmények között életét vesztette kilenc tapasztalt túrázó. A baleset titokzatos, baljós körülményei (a fiatalok különös sérülései éppúgy, mint az a tény, hogy a jelek szerint a ponyvát felhasítva, hiányos öltözékben menekültek ki sátrukból, vagy egyikük meglehetősen furcsa, utolsó fényképfelvétele) évtizedekkel később is találgatásokra adtak okot a történtekkel kapcsolatban. A szerző, Donnie Eichar útra kel, hogy maga is végigjárja a tragikus véget ért fiatalok útját az orosz télben. Izgalmas, fordulatos dokumentumregénye az áldozatok eddig publikálatlan naplói és fényképei, nyomozati iratok és több tucatnyi interjú segítségével most először derít fény arra, mi is történt a Halálhegyen azon az ominózus éjszakán. "Lebilincselő történet, legalább olyan drámai, mint Jon Krakauertől az _Ég és jég_." Booklist Donnie Eichar Floridában született, történetmondó családban. Neves televíziós és filmrendező, producer. A kaliforniai Malibuban él.

Danielle Steel - A ​cár balerinája
Zsineggel ​átkötött, barna papírba csomagolt doboz, benne egy pár szatén balettcipő, egy aranymedál és egy köteg levél: az imádott nagymama hagyatéka. A leveleket olvasgató unoka előtt feltárul a titkos múlt, egy sosem ismert élet... Danina Petrovszkova tizenhét évesen már a cári Oroszország ünnepelt prímabalerinája, az uralkodópár kedvence. Ám sorsdöntő események - háború, szerelem, betegség - következtében a szép, fiatal lány hamarosan gyötrelmes választásra kényszerül. Danielle Steel ezúttal is a sorsfordulók, az ifjúság, a szépség és a szerelem csodálatos titkait osztja meg az Olvasóval.

Szvetlana Alekszijevics - Nők ​a tűzvonalban
A ​csupasz, lemeztelenített igazság mindig megdöbbentő, sokkoló, kemény elszánás kell hozzá, hogy szembenézzen vele az olvasó. De ha vállalja, akkor döbbenetes élményben lesz része. Szvetlana Alekszijevics vállalta a kérlelhetetlen szembenézést. Nem véletlen, hogy sem hazájában, Belorussziában, sem Oroszországban, melynek nyelvén ír, nem dédelgetett személyiség. Nem szorul rá. Bátor asszony, aki megvívta a maga harcát, és végül győzött. Valami olyasmit tett le az asztalra, ami alapjaiban változtatja meg elképzeléseinket a második világháborúról, a szovjet hadszíntérről, arról a gigászi és kíméletlen, embereket, férfit és nőt, felnőttet és gyermeket egyaránt próbára tevő, milliónyi emberéletet követelő harcról, amit a Szovjetunió vívott a német megszállók ellen. Hősei szerelemre, családra, gyermeknevelésre született nők, akik belekerültek a háború iszonyatos, embert daráló malmába, s akik nem kapták meg érte az igazi elismerést. Főhajtás is ez előttük, mert ők valahogy kimaradtak a nagy történelemből, a dicső csatákból, az ünneplésből. Ilyen kíméletlenül őszinte könyv még nem született a Nagy Honvédő Háború másik arcáról. Korszakos műveket írtak már, Solohov, Szimonov és mások, ám mindegyiket rózsaszín fátyolba borította a győzelem diadala és büszke öröme. Szvetlana Alekszijevics nem tud felhőtlenül örülni. Ha végigolvassuk a könyvét, rájövünk, miért. Szvetlana Alekszijevics (1948) Nobel-díjas belorusz író és oknyomozó újságíró. Ukrajnában született, de Fehéroroszországban nőtt fel, 2000-ben a politikai üldöztetés elől disszidált Nyugat-Európába. Több mint tíz év után visszaköltözött Minszkbe. Interjúinak, dokumentarista elbeszéléseinek témája a második világháború és a Szovjetunió története, nagyításban a szláv lélek rejtelme. A nyolcvanas években írt műveit betiltották, a Birodalom összeomlása óta viszont írásai húsz országban láttak napvilágot. Polifón passióiért 2015-ben irodalmi Nobel-díjat kapott.

Szilágyi Ákos - Borisz ​Sztár és a sztárevicsek
Hosszú ​utat tett meg Oroszország a századelőn Raszputyintól Leninig, de talán még ennél is hosszabbat e század végén - a "kollektív Raszputyintól" a "kollektív Putyinig". Hosszabbat, hisz a távolságot ma már nem a történeti időben, hanem a televíziós képidőben - a szem reálidejében - kell mérni. Márpedig ebben az időben a "kollektív Raszputyin", ahogy Jelcin oligarchákból és rokonokból összegyúródott politikai kísérletét keresztelte el az orosz nép, oly messze van már tőlünk, mintha soha nem is lett volna. Darabkái - itt egy oligarcha, ott egy liberális ifjúreformer, amott egy polgármester vagy kormányzó - gyors ütemben és engedelmesen épülnek be az új hatalom falába. Oroszországban javában zajlik a szokásos államforradalom. Vlagyimir Putyin nem abban különbözik Borisz Jelcintől, hogy a sorsszerűség zord pecsétjét viseli homlokán. Ott viselte azt minden valamirevaló orosz uralkodó - cár, főtitkár, elnök - a huszadik században, akár Isten, akár a Párt, akár a Televízió ütötte is rá. Putyin abban más, hogy ő nem a kremli "családé", nem az oroszországi "oligarcháké", hanem mindenkié. Mindenki Putyinja. Egy és oszthatatlan.

Ivan Szergejevics Turgenyev - Apák ​és fiúk
Bazarov ​a világirodalom egyik legismertebb regényhőse: annyit szinte mindenki tud róla, hogy "nihilista", aki nem ismer el semmilyen tekintélyt, és megveti a szerelmet - aztán mégis őrülten, romantikusan szerelmes lesz. Bazarov azt vallja, hogy nekik, az akkori Oroszország bátor, tettre kész fiataljainak mindent le kell rombolniuk, amit az előző nemzedékek építettek és képviseltek, s aztán az új világ felépítése már egy új nemzedék feladata lesz. És abban az új, tiszta világban nem lesz bűn, mert a társadalom nem rontja meg az embert. Vagyis Bazarov alakjában Turgenyev mintha a majdani bolsevik forradalmárok prototípusát festette volna meg – profetikus érzékkel. De a regényt olvasva Bazarov alakja egyre bonyolultabbá válik számunkra: hol megvetjük a szélsőséges eszméi miatt, hol imponál a merészsége, hol együtt érzünk vele, hol már-már zseniálisnak érezzük a gondolkodását. Kiismerhetetlen és mélyen emberi – cinikusnak látszik, de tele van szeretettel. Nem, ő nem lenne bolsevik forradalmár, sokkal inkább az első áldozataik egyike. Vagy hát... ki tudja?

Arkagyij Vajner - Georgij Vajner - Orvosság ​a félelem ellen
"Panafigyin ​felemelkedése a tudományos ranglétrán csak annyiban érdekelt, hogy ennek révén megtaláljam azt a vetélytársat, aki a Metaproptyzol előállításában nála sikeresebbnek bizonyult. Hiszen a professzor jó ideje ennek a problémának a megoldásával foglalkozott céltudatosan és fáradhatatlanul, orvos- és vegyészkollégái szerint pedig a legtovább jutott a megoldáshoz vezető úton. És egyszer csak megjelenik egy sörösüvegben a szer, amelynek létrehozásán egy egész laboratórium sikertelenül fáradozik! De ha a sörben csakugyan Metaproptyzol volt, ha ez nem tévedés (ahogyan a professzor hiszi), akkor előállítója miért nem jelenti be találmányát? És ahelyett, hogy a szert gyógyításra használnák, miért mérgezik meg vele Pozdnyakovot? Stop! Stop! Eltértem a tárgytól. Abból kell kiindulnom, hogy a Metaproptyzol létezik, még ha nincs is szabadalomként bejelentve." Az etikai krimi egyik legizgalmasabb könyve magyarul; egy rendkívüli bűnügy lebilincselően érdekes nyomozása.

Konsztantyin Szimonov - Nappalok ​és éjszakák
Konsztantyin ​Mihajlovics Szimonovnak 1944-ben jelent meg a Nappalok és éjszakák című első nagyobb lélegzetű regénye, amelyben dokumentális hűséggel követve egy kisebb katonai egység elkeseredett küzdelmét, elsőként tudta érzékeltetni a sztálingrádi csata sorsdöntő napjainak feszültségét. A mű keletkezésének körülményeiről írja: "A Nappalok és éjszakák-at nem mindjárt prózában gondoltam el, először egy nagy elbeszélő költeményre gondoltam. Poémát akartam írni Sztálingrádról, emberekkel és képekkel, amelyeket láttam és átéltem. És csak azután kezdett kristályosodni az az érzés, hogy nem, ez nem fér bele egy poémába..." Szimonov stílusa az orosz realisták hagyományait követi, népszerűségének könnyed, fordulatos nyelve mellett az igazság szenvedélyes keresése és bátor kimondása is egyik alapforrása.

Lev Tolsztoj - Anna ​Karenina
Anna ​Karenyina bizonyára a legelevenebb a világirodalom valamennyi nőalakja közül: mind újabb filmekben, balettelőadásokban és musicalekben láthatjuk, jöhet bármilyen új hullám az irodalomban, új erkölcsiség a társadalomban, szexuális forradalom és feminizmus, az ő története valamiért nem avul el. Még egy népszerű orosz rapper is kérleli az egyik trackjében, hogy „minden jó lesz, nem kell a vonat alá ugrani”. Alakjának titka sokrétű; bizonyára benne van az is, hogy Tolsztoj, aki elementáris erővel és szexuális étvággyal vonzódott a szép nőkhöz (miközben a női szépséget és a szexualitást idővel egyre inkább bűnös dolognak tartotta), minden ízében elragadó hősnőt teremtett – szépsége, flörtölésének bája, gondolkodása, jelleme, tartása, lázadása korának erkölcsei ellen mind-mind jelentékeny, már-már félelmetesen elbűvölő. Pedig Tolsztoj eredetileg Anna alakján keresztül nevetségessé akarta tenni azokat a „nihilistákat”, akik a családot, a társadalom szilárd erkölcsi alapjait rombolják. Nem így sikerült, mert a Tolsztojban élő nagy művész nem engedte, hogy regénye tanmese legyen. A bűnös lélek a világirodalom legvonzóbb házasságtörő asszonya lett, a könyv pedig – Thomas Mann szavaival – minden idők „legnagyobb társadalmi regénye”.

Lev Tolsztoj - Háború ​és béke
Tolsztoj ​két (külön-külön is sok ágú) szálból szőtte hatalmas regényét. Az egyik Rosztov gróf, Bolkonszkij herceg és több más család öregjeinek és fiataljainak regénye, mely híven tükrözi az orosz nemesség életét I. Sándor cár korában. A regény másik szála az 1812-es napóleoni hadjárat leglényegesebb cselekményeinek története. Bemutatja azt az igazságos védelmi háborút, amelyet az orosz nép, hallatlan szenvedések közepette, diadalmasan vívott meg a betolakodók ellen. Valóságos eposz ez, melynek hőse maga a nép. A regény ezernyi epizódjában rengeteg ember jelenik meg előttünk, de Tolsztoj jellemábrázoló ereje valamennyit elevenné s feledhetetlenné teszi. Mindenütt meglátja és megmutatja azt, ami általános érvényű. Ezért él és hat ez a csodás regény örökké, és minden kor számára van mondanivalója.

Teknős Péter - A ​vasfejű
Konok ​elszántság, mindent legyőző akaraterő, puritán életmód egyrészről, féktelen hatalomvágy, világuralmi tervek, nagyhatalmi álmok másrészről - XII. Károly svéd királyt, a 18. század elejének zseniális hadvezérét röviden így lehetne jellemezni. Semmi kétség, páratlan gyorsaságú hadmozdulatainak, vakmerő csatáinak és nagyszerű győzelmeinek híre futótűzként járta be Európát. Merész gyorsasággal tönkreverte Dániát, a narvai csatában legyőzte az orosz sereget, majd lemondásra kényszerítette II. Ágost lengyel királyt. Győzelmeinek hírét hallva senki sem sejtette, hogy igazában saját hazáját teszi tönkre, amelyet a költséges hadjáratok a végletekig kimerítettek. Teknős Péter könyve hiteles és nagyon izgalmas képet rajzol XII. Károlyról és az őt végül is legyőző ellenfeléről, Nagy Péter cárról.

Vaszilij Suksin - Jöttem, ​hogy szabadságot hozzak
A ​Jöttem, hogy szabadságot hozzak 1974-ben jelent meg könyv alakban, ez évben halt meg tragikus hirtelenséggel a szerző, Vaszilij Suksin író, filmrendező, színész. Élete utolsó éveiben többször is visszatér a legendás parasztvezér, Sztyenka Razin alakjához. „74 őszén kezdem a Razin-film forgatását, tán 76-ra befejezem. Én írtam a forgatókönyvet, én rendezem, s valószínű, én játszom a főszerepet" - nyilatkozott egy olasz újságírónak. „Hogy miért szeretném annyira megcsinálni ezt a filmet? Hogy elfordulás lenne ez állandó témáimtól? Nem, hiszen Sztyepan Razin is paraszt volt, csak éppen háromszáz évvel ezelőtt. Az izgat, vajon miért emlegeti név szerint is a történelem, vajon miként válhatott e kozák atamán nagy történelmi figurává. Voltak előtte is, utána is sikeres atamánok, nagy egyéniségek, mégis őt őrizte meg a nép emlékezete. Hogy miért? Mert ő a nép bánatát visszhangozta. Oroszországban ekkor kezdődött a parasztok röghöz kötése, és Oroszország felkerekedett, hogy oltalmazót keressen a bojároktól. Ilyen körülmények között tűnt fel a vezér, a bosszúálló, aki hatalmas sereget gyűjtött maga köré, és életét áldozta a nincstelenek ügyéért..

Jules Verne - Sztrogof ​Mihály
Sztrogof ​Mihály, a cár futárja, ezer veszélyen át viszi a rábízott parancsot Moszkvától Ázsia belsejébe, Irkutszkig. Vihar, sziklaomlás, öldöklő tatár lázadók, de még a megvakíttatás sem tudja megakadályozni célja elérésében. Sztrogof minden próbát kiáll, minden nehézségen diadalmaskodik ... Méltán mondják Verne nagyszabású, romantikus regényére, hogy a kötelességteljesítés és a helytállás eposza. De nemcsak a helytállásé, hanem a testvériesen gyöngéd, áldozatos szerelemé is. Sztrogof ugyanis nem egyedül küzd meg a roppant nehézségekkel: útközben pártfogásába vesz egy fiatal lányt, aki száműzött apját kutatja. Később a megvakított Sztrogofot ő vezeti útja végcéljáig. A világhírű regényt, mely egyike a legizgalmasabb, legsikerültebb Verne-könyveknek, Supka Géza fordította, és Würtz Ádám készített hozzá megkapó illusztrációkat.

426_mary_nichols_az_ekszer
elérhető
42

Mary Nichols - Az ​ékszer
Egy ​kicsi lány értetlen félelemmel figyeli, ahogy szülei álruhába bújtatják, és egy szolgálóra bízzák testvérével együtt, hogy később már családostul menekülhessenek kaotikussá váló hazájukból, a vörösök és fehérek dúlta Oroszországból. A terv nem sikerül, tragédiát tragédia követ, és a négyéves grófnő élete is veszélybe kerül. Angol hajók érkeznek a menekülőkért, hogy nyugatra juttassák az elesetteket, és a véletlen úgy hozza, hogy a kislányt a brit konzul szánja meg. Az orosz grófnőnek egyetlen emléke marad a múltjából, a nagymamától örökölt értékes gyémántmedál, a Kirilov-csillag. Ez az ékszer kamaszként és fiatal felnőttként sem hagyja nyugodni. A kérdés újra és újra ott motoszkál a fejében: vajon apja és anyja túlélte a véres polgárháborút, valahol ma is ott vannak a sztálini Szovjetunióban? És az élet úgy hozza, hogy a fiatal nő egy férfit követve szülőhazájába indul, hogy felfedezze a múltját, de amit talál, az nem más, mint egy lepusztult otthon, nélkülözések, árulás és egy következő háború, amely megint menekülésre kényszeríti. Ám ekkor egy olyan szép szerelmet hagy maga mögött, amelyet új hazájában sem tud elfelejteni. Mary Nichols (Nyári lak, Lány a tengerparton) romantikus regényében a viszontagságos kalandok, tragédiák mellett a sors számtalan szerencsés fordulatot is tartogat, és sokat szenvedett főhősünkre végül rátalál a boldogság.

Jelena Csizsova - Nők ​férfi nélkül
Sokat ​bírnak az orosz nők. Ők a háborús hátország szótlan hősei, a hagyományok csöndes átmenekítői az öröknek hitt szovjet korszakba, ők tartják a lelket a rászorulóban, szeretnek, megértenek, tűrnek, remélnek. Túlélnek. Akkor is, ha belehalnak a sorsukba. Ahogy Jelena Csizsova hősnője, a kis faluból Pétervárra származó Antonyina. Az egyszerű lány gyorsan elkábul a jó beszédű nagyvárosi férfi szép szavaitól. Miután úgy marad, mindenét odaadná, hogy jól nevelje a kislányát. A tervteljesítéses verseny lázában égő ötvenes években egyedül álló anyaként persze alig tud lépést tartani az átlaggal, így rábízza magukat a társbérletben élő három öregasszonyra, a nagyikra, akik aztán felnevelik Szüzannocskát. Az ő rideg, letűnőben lévő, vagy épp megújuló, történelmi fordulatokat és apró örömöket rejtő, tragikomikus világukról szól ez a megrendítő, hittel és reménnyel áthatott, a 21. századba átívelő történetfüzér.

Anna Politkovszkaja - Orosz ​napló
Anna ​Politkovszkaját, az egyik legbátrabb orosz újságírót 2006 őszén bérgyilkos lőtte le Moszkvában. Közvetlenül a halála előtt fejezte be mellbevágó, "testközeli" feljegyzéseit a putyini Oroszország erőszakos, korrupt valóságáról. A szerző szenvedélyes, mégis tárgyilagos krónikáját nyújtja a szabadság elvesztésének, a 2003. decemberi parlamenti választásoktól 2005 zord nyaráig, amikor az ország még nem ocsúdott föl egészen a beszláni iskolai túszdráma sokkjából. Lépésről lépésre követi nyomon az új önkényuralom kiépülésének folyamatát, amelynek működtetésében a meggyilkolt újságírók, összevert és bebörtönzött ellenzékiek mellett legalább ekkora szerep jut a demokratikus díszleteknek, a Kreml által finanszírozott álellenzéknek és az elvtelen, profitéhes oligarcháknak. A politikán kívül és alatt pedig fel-felhangzik a kiábrándult és megnyomorított átlagemberek tömegeinek hangja, akik a szabadság ígéretének futó felvillanása után ismét hosszú időre elvesztették a reményt, hogy hazájuk egyszer végre az ő érdekeiket szolgálhatja. Az Orosz napló ugyanakkor több a közelmúlt történelmének egyszerű elbeszélésénél. Figyelmeztetésül és intésül is szolgál a populizmus és az álhírek világában, amelyben a szabadság új ellenségei szorgalmasan tanulnak egymástól. A putyini hatalmi eszközök vírusként terjednek a világban, és ha nem ismerjük fel őket időben, sikerre is vannak ítélve. Politkovszkaja könyve nem orosz történet, hanem egyetemes lecke a szabadság törékenységéről - igazságát pedig saját tragikus halála nyomatékosítja.

Theodor Plievier - Sztálingrád
___„A ​leszállópályát még nem ülte meg az esti köd, két Junkers jelentkezett, szállítógépek, vadászvédelem nélkül is megérkeztek a repülőtér fölé, néhány kört írtak le, áttörték a felhőrongyokat és leszálltak. ___A szanitécek munkához láttak, vagy negyven sebesültet hordtak ki, és ez, mint minden leszállásnál, jeladás volt: százával botladoztak, ahogy csak bírtak rögtön a sátrakból a repülőtérre a sebesültek. ___Az első gép megállt, bár a légcsavarok tovább forogtak. A kabinajtó kinyílt és a kirakodás megkezdődött. A második gép alatt is felporzott már a hó. Harmincnyolcan figyelték ezt feszülten hordágyon fekvők - a mellükön fémlapon a nevük -, s az egyikük Steiger százados volt. ___Térdig levágták a lábát. A szilánkot még nem lehetett a karjából eltávolítani. Fejsérülése veszélytelennek bizonyult. Remélhette, hogy eljut egy hazai kórházba, onnan meg Bopfingenbe, és ha műlábbal is, de birtokába veheti kis birodalmát, a füsttől fekete kürtőt, a fújtatót, az üllőt, a satut, a pörölyöket és a fúrókat... ___Azután, amit átélt, olyan boldogság, hogy fel se tudta fogni. A hómezőn a légcsavaros, két hatalmas szárnyú madár, amely majd visszaszáll vele a csodás, egyszerű, természetes életbe, olyan volt, mint egy látomás. Nem hitte. ___És csakugyan látomás volt. ___A légvédelmi üteg már napokkal előbb megkapta a parancsot, hogy szükség esetén lőjön bele a tömegbe. A csövek vízszintesre voltak állítva, de az üteg nem tüzelt. A havon százával tolongott a takaróba, sátorlapba burkolózott ember, rongyokba bugyolált lábak csoszogtak. De mások gyorsabbak voltak a sántikáló sebesülteknél, lobogó szemű, tátott szájjal ziháló, ordító alakok törtek át rajtuk, gázolták le őket, a legázoltak már nem ordítottak, arcra buktak a hóban, aztán egy zsák bab, egy zsák csokoládé, kétszersült maradt le, pálinkás ballon zúzódott szilánkokra, kolonclábú testek vergődtek halomba, lettek lépcsővé a kabinajtó előtt, a mesebeli madár belsejébe. Magasodó lépcső, amelynek a tetején az erősek, a győztesek meggörnyedve másztak be a gépbe, az ordítozásba belesüketült őrök csapkodtak hátra puskatussal, törtek maguknak utat, dobták el a fegyvert, préselődtek be a gépbe, amelyben csak húsz embernek lett volna hely, és amelyből a magával hozott élelmet se maradt idő teljesen kirakni. A pilótának nem volt más választása - már ereszkedett a köd lefelé- : befurakodott a helyére, felpörgette a légcsavarokat. A hó porzott, a motorok dörögtek, a visszazuhanók felüvöltöttek. a kabinajtó még nyitva, karok, lábak az ajtóban: a túlterhelt gép kétszer zökkent vissza a földre, aztán nehézkesen fölszállt. ___Mögötte a másik. Ez átgördült a visszazuhantakon és a sebesülteken. Többen meghaltak, köztük Steiger. Ő nem rögtön: még fölemelte a fejét, még látta ellebegni a nagy madarat, lehullani róla a sötét emberfürtöket, látta a havon maradtakat is..."

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - Holt ​lelkek
"Holt ​lelkek" - ízlelgeti az olvasó a címet, amikor először veszi kezébe Gogol halhatatlan alkotását. A cím mélyebb jelentéséről már az író életében is beszéltek, és Herzen szerint van benne valami, "ami rémületet kelt". Pedig látszólag oly egyszerű és áttekinthető minden. Csinos, ruganyozott csézáján egy "nem túlságosan kövér, de nem is túlságosan sovány" férfi érkezik N. kormányzósági székhelyre, s ezzel kezdetét veszi a váratlan fordulatokban bővelkedő történet. Hivatalnokokat és földesurakat látogat sorra, s az utóbbiaknak üzleti ajánlatot tesz, amely szokatlanságával kibillenti őket a nyugalmukból. Ám Csicsikov bricskája nemcsak N. kormányzósági városkában és környékén kavarja fel a port... Erényekben nem éppen bővelkedő hősével együtt az író egész Oroszországot bejárja, és a legkülönbözőbb alakok sokaságát állítja elénk.

Alexander Werth - Oroszország ​nagy háborúja
Werth ​haditudósítóként szinte az elejétől a végéig végigkísérte az orosz front eseményeit. Moszkva, Leningrád, Sztálingrád, s számtalan más helyszín és azok lakosai, a harcok főszereplõi és közkatonái szerepelnek könyvében, mely három részből áll. Az elsőben a katonai, a másodikban a diplomáciai események kaptak helyet, míg a harmadik egy riportgyűjtemény.

Szvák Gyula - Hamis ​cárok
Az ​orosz "néplélektan" sajátos - bár nem kellően feltárt - történeti jelensége a cár iránti feltétlen és vallásos rajongás. Ezért a statikus berendezkedésű középkori társadalomban minden politikai mozgalom csak úgy remélhetett sikert, ha az "igazi" cár nevét írta zászlajára. A trónon ülő despoták tehát semmitől sem tartottak jobban, mint a hamis cárok felbukkanásától. Kivált, ha maguk is "hamis cárként" nyerték el a valódi koronát... A kötet az orosz történelem mélyebb megértéséhez is közelebb segíti az olvasót.

Ljudmila Ulickaja - Elsők ​és utolsók
Aki ​ismeri és szereti Ljudmila Ulickaja regényeit, válogatott elbeszélései kötetében is megtalálja mindazt, ami a világhírű orosz írónő művészi világát jellemzi: a fordulatos, helyenként bizarr cselekményt, a meghökkentő egyéni sorsokat, a szövevényes családi viszonyokat, a csipkeszerűen míves környezetábrázolást, a finom irodalmi és kultúratörténeti párhuzamokat. Az elbeszélések hősei átfogják az egész orosz társadalmat a félkegyelmű koldustól a társadalmi kiváltságokat élvező, magasan kvalifikált értelmiségiig, a világra eszmélő kisgyerektől a haldokló aggastyánig, az apácalelkületű elvált nőtől a szenvedélyes szerelemre vágyó, magányos homoszexuálisig. A történetek együttérzést váltanak ki vagy ironikusak, könnyeket fakasztanak vagy nevetésre ingerelnek, de sosem akarják megmondani az ,,igazságot": a szerző az értelmezést az olvasóra bízza. Ljudmila Ulickaja, a ,,szoknyás Csehov", a csak rá jellemző stílusával, egyéni látásmódjával egyetemessége mellett a kisprózájában is a legnemesebb orosz irodalmi hagyományok folytatója.

John Reed - Tíz ​nap, amely megrengette a világot
Könyvem ​egy darab sűrített történelem - történelem, ahogy én láttam. Nem tart igényt többre, mint hogy részletesen beszámoljon a novemberi* forradalomról, amelynek során a bolsevikok, a munkások és katonák élén, Oroszországban magukhoz ragadták és a szovjetek kezében adták az államhatalmat. A könyv természetesen a legtöbbet a Vörös Petrográddal, a felkelés agyával és szívével foglalkozik. De az olvasónak tudnia kell, hogy az, ami Petrográdban történt, kisebb vagy nagyobb intenzitással, különböző időpontokban majdnem pontosan megismétlődött mindenütt Oroszországban. Ebben a könyvben, amely több készülő könyvem közül az első, azoknak az eseményeknek a krónikájára kell szorítkoznom, amelyeket magam figyeltem meg és tapasztaltam, illetve amelyekről megbízható szemtanúk számoltak be. A két bevezető fejezetben röviden ismertetem a novemberi forradalom hátterét és okait. Jól tudom, hogy e két fejezet nem könnyű olvasmány, de a továbbiak megértése szempontjából elengedhetetlen. Sok kérdés merül majd fel az olvasóban. Mi a bolsevizmus? Miféle kormányformát hoztak létre a bolsevikok? Ha a bolsevikok a novemberi forradalom előtt az alkotmányozó gyűlés mellett voltak, miért oszlatták fel később fegyveres erővel? És ha a burzsoázia ellenezte az alkotmányozó gyűlést addig, amíg a bolsevizmus veszélye nyilvánvalóvá nem vált, miért támogatta később?

Jeanette Winterson - A ​szenvedély
A ​napóleoni háborúk idején játszódó regény két egyszerű, mégis rendkívüli ember élettörténetét fűzi össze. Henri, a tizenhat éves parasztfiú Napóleont bálványozva beáll a Grande Armée-ba, és szakácsinasaként egészen Oroszországig kíséri. Villanelle egy velencei csónakos lánya, ám a férfi csónakosokhoz hasonlóan - akiknek, mivel nem tudnak úszni, járniuk kell a vízen - hártya van a lábujjai között. Henri nagy "történelmi" rajongásával szemben ott áll Villanelle "privát" szerelme egy előkelő velencei patríciusnő iránt, a megmásíthatatlan történelemmel szemben a fiktív sorsok mikrotörténelme. A valóság fantasztikumának és a tündérmesei elemeknek az ötvözéséből a rögeszme és a szenvedély, a szerelem természetrajza tárul elénk Jeanette Winterson sokak által legjobbnak tartott regényében.

Ljudmila Ulickaja - Médea ​és gyermekei
Minden ​nyáron összegyűlik a rokonság a krími görög Médea Szinopli hegyi házában. A gyermektelen Médea szülei elvesztése után egymaga tartja össze a viharosan gyarapodó családot. Nyári kalandjaik, tragédiáik, szerelmeik, elválásaik, csetepatéik hátterében pedig folyamatosan peregnek a történelmi események: háborúk és forradalmak. Médea háza azonban végig az összetartás szigete marad. Ulickaja bölcs iróniával, finom távolságtartással, és a legnagobb orosz írókat idéző, magával ragadó stílusban vall arról, hogy az emberi értékek minden sorscsapás ellenére megőrizhetőek. A Booker Díjas szerzőnek az 1980-as évektől jelennek meg írásai. A Médea a kortárs irodalom egyik remekműve. Médea addig a napig egy és ugyanazon a helyen élte az életét, ha nem számítjuk ide egyetlen moszkvai utazását Szandrocskával és elsőszülöttjével, Szergejjel, és ez az állandósult élet - amely egyébként önmagában véve viharosan változott: forradalmak, kormányváltás, vörösök, fehérek, németek, románok, egyeseket kitelepítettek, másokat - a menekülteket, a hontalanokat - meg betelepítettek, eredményezte végül is Médeában az olyan fáéhoz hasonlatos szilárdságot, amelyik belemélyeszti gyökereit a köves talajba, fölötte ugyanaz a nap süt, és nap mint nap, évről évre ugyanaz a szél éri, és hoz évszakhoz kötött illatokat, amelyek hol a parton száradó vízi hínárból, hol a nap alatt rothadó gyümölcsből, hol meg a keserű ürömből származnak.

V. M. Berezskov - Teherántól ​Potsdamig
Az ​olvasó régóta ismeri és kedveli Berezskov könyveit. Ez a kötete – amit most a történelem iránt érdeklődők figyelmébe ajánlunk – a második világháború 1943-tól 1945-ig terjedő időszakáról szól, amikor a szerző a teheráni konferencia befejezése után a Külügyi Népbiztosság munkatársaként az amerikai referaturán dolgozott. Teherán után folytak a jaltai, majd a potsdami konferencia előkészületei. Gyakoriak voltak a külföldi nagykövetek vagy más magas rangú személyek látogatásai, amelyeken Berezskov a szovjet kormányfő és a külügyminiszter tolmácsaként működött. A szerző ebben a szolgálatban rendkívül értékes megfigyelést gyűjtött és sokféle információval szolgál. Máig hatóan izgalmas könyvben a lengyel kérdés tárgyalásainak ismertetése. A szovjet kormányfő többször kifejtette, hogy Lengyelország kérdése nemcsak becsületbeli ügy, hanem biztonsági kérdés is. "Nemcsak arról van szó – mondta a szovjet kormányfő –, hogy Lengyelország határos országunkkal. A történelem folyamán Lengyelország mindig olyan korridor volt, amelyen az Oroszországra támadó ellenség átvonul."

Eduard Topol - A ​Birodalom széthullása
"Ma, ​február 6-án, moszkvai idő szerint 21 órakor a Legfelsőbb Tanács Elnökségének és a szovjet kormánynak az engedélye nélkül, önkényesen megjelent a szovjet televízióban Mihail Gorbacsov. Diktátori teljhatalommal ruházta fel magát, és egy mániákus állhatatosságával őrült parancsokat adott a szovjet hadsereg parancsnokságának. Majd televíziós tárgyalást kezdeményezett Izrael és Kína vezetőivel, amely során nyiltan elárulta országunk nemzeti érdekeit s az orosz nép érdekeit. Ennek az úgynevezett "tárgyalásnak" az volt a végső célja, hogy átadjuk Izraelnek a kétmillió zsidó nemzetiségű szovjet állampolgárt: megnyissuk déli határainkat a külföldi behatolás előtt, és Kína megszállja egész Szibériát, Japán pedig szovjet Távol-Keletet. Ez az arcátlan, cinikus és esztelen akció példátlan a világtörténelemben. A szovjet hazafias kormányt ennek láttán természetesen és magától értetődően elhagyta a béketűrés..."

Zilahy Lajos - Két ​fogoly
Felhőtlenül ​boldognak indul a két fiatal, Almády Miett és Takács Péter szerelme, majd házassága. De mint annyi ember életét, az övékét is kegyetlenül szétdúlja az első világháború. Péter orosz hadifogságba kerül, Miett pedig végtelenül magányos marad. Az egymás nélküli hét esztendő, a sokezer kilométer távolság mindkettőjüket próbára teszi erkölcsileg és emberileg egyaránt. Zilahy regénye talán az első szépirodalmi híradás a szibériai hadifogolytáborok életéről. Egy egész nemzedék tragédiáját írta meg, amely tragédia alig negyedszázad múlva kísértetiesen megismétlődött. Ezért megható és szép olvasmány ez a történet több korosztálynak is, és nem véletlen, hogy jó ötven esztendő után, csak most nyújthatjuk át az olvasóknak újra eredeti, cenzúrálatlan szövegét.

Anton Pavlovics Csehov - Cseresznyéskert
A ​Cseresznyéskert (1903) írói szándék szerint "mulatságos" alkotásnak készült. A komikus elemek ellenére mégis alapvetően tragikusság és líraiság jellemzi a darabot. Egy létező világ fájdalmas szétesése a humoros felhangokkal és szituációkkal együtt mindenképpen szomorú. Ami volt, nincs többé! Értékes vagy értéktelen? Akármilyen - elmúlt. A mű valóságos cseresznyéskertje szimbólum is. Érvényes minden emberi életre, törekvésre, érvényes családi életre, érvényes bármilyen életforma megszűnésére. De legfőképp érvényes mint szimbólum, a korabeli Oroszországra. A darab Csehovnak egyik legtöbbet játszott színpadi műve. Ennek oka talán az, hogy az igazi remekmű a maga konkrétságán túl - Németh László szavaival élve - "mítoszi csóvával" is bír. A Cseresznyéskert "mítoszi csóvája" egy létező világ eltűnése. Csehov Oroszországa, miként a 19. század, a mélységes mély múltnak kútjába került. Csehov írásai viszont, melyek az akkori emberek apró örömeit, fájdalmait örökítették meg, a jelenhez, a mindenkori mához szólnak. A bennük felmutatott életgazdagság és a sajátságos írói atmoszféra jogán.

Ljudmila-ulickaja-szonyecska-
elérhető
153

Ljudmila Ulickaja - Szonyecska
Ljudmila ​Ulickaját a Szonyecska tette ismert íróvá hazájában (egy 2006-os felmérés szerint ma ő a legnépszerűbb kortárs szerző Oroszországban), és ez a könyv volt az, amelynek külföldi megjelenésével először Franciaországban, majd szerte a világon a legnevesebb kortárs orosz íróvá vált. A Szonyecska Chilétől Japánig több mint húsz nyelven jelent meg, s ez nem véletlen, hiszen a kritikusok szerint nem kisebb elődök, mint Csehov és Turgenyev szerelmes történeteit idézi meg a nálunk is népszerű írónő nagyszerű regénye. A Szonyecska egy női sors szívet melengető és szívbemarkoló története, szovjet is, orosz is. Szovjet, mert Szonyecska élete a vad sztálinizmus, a világháború, majd a létező szocializmus kulisszái között zajlik, orosz is, mert a félszeg, előnytelen külsejű könyvtároslány egyetlen feltűnő tulajdonsága, hogy kislány korától kezdve elszántan, szenvedélyesen, mámorosan olvassa a nagy orosz irodalmat. Igazi élete az irodalom valóságában zajlik, Anna Karenyina szerelmi bánatát legalább olyan mélyen képes átélni, mint a való életben a saját nővére fájdalmát. Regénybe illő módon találja meg élete párját is, akiért hajlandó visszajönni az irodalom színes mezejéről a szürke, nyomorúságos valóságba, s regénybe illő az is, ahogyan csalatkoznia kell...

Kollekciók