Ajax-loader

'oroszország' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Konsztantyin Szimonov - Nappalok ​és éjszakák
Konsztantyin ​Mihajlovics Szimonovnak 1944-ben jelent meg a Nappalok és éjszakák című első nagyobb lélegzetű regénye, amelyben dokumentális hűséggel követve egy kisebb katonai egység elkeseredett küzdelmét, elsőként tudta érzékeltetni a sztálingrádi csata sorsdöntő napjainak feszültségét. A mű keletkezésének körülményeiről írja: "A Nappalok és éjszakák-at nem mindjárt prózában gondoltam el, először egy nagy elbeszélő költeményre gondoltam. Poémát akartam írni Sztálingrádról, emberekkel és képekkel, amelyeket láttam és átéltem. És csak azután kezdett kristályosodni az az érzés, hogy nem, ez nem fér bele egy poémába..." Szimonov stílusa az orosz realisták hagyományait követi, népszerűségének könnyed, fordulatos nyelve mellett az igazság szenvedélyes keresése és bátor kimondása is egyik alapforrása.

Lev Tolsztoj - Anna ​Karenina
Sok ​regény szól a házasságtörésről, mind közül a leghatalmasabb Tolsztoj Anna Kareniná-ja. Karenina szerelmét és megsanyargatását egy évszázad múltán is közel érezheti magához az olvasó, noha az Anna körül zsibongó nagyvilági társaság elegáns könyörtelenségének rajza immár csak híradás az elsüllyedt történelemből. "A világirodalom legnagyobb társadalmi regénye" - Thomas Mann méltatta így az Anna Kareniná-t - egyszerre volt Tolsztoj művészi búcsúja a szerelemtől és gondolati előkészülete a prófétaszerepre. Egy kötetben szinte két regény: Annáéban Tolsztoj elmondhatta mindazt, amit az érzéki rajongásról egyáltalán tudott, és amit csak művészi alakban mondhatott el, Levinében pedig megfestette önarcképét, a helyzetével erkölcsileg meghasonlott földesúrét, akinek önvizsgálatát és felismeréseit később már csak röpiratok nyelvén vagy a gondolatnak szigorúan alárendelt szépprózában tudta megfogalmazni.

Alekszandr Szolzsenyicin - Ivan ​Gyenyiszovics egy napja
Valahol ​a távoli sztyeppén az utolsó sztálini évtized elején egy fogolytáborban élt az "ismeretlen" Ivan Gyenyiszovics Suhov; az ő egyetlen napjának részletes krónikája az immár világhíres kisregény. Egyetlen teljességgel szokványos napjáé, amikor semmi különös nem történik: mínusz harminc fok van, mint mindig; híg halleves a reggeli, mint szokásos; a rabokat létszámba veszik és motozzák reggel és este, munkába menet és jövet, mint rendesen; dúl az ügyesek és élhetetlenek egyenlőtlen küzdelme a kályha és a kásás kondér körül, ahogy megannyi napon, héten, hónapon, éven át... A büntetések és a még mindig megszokhatatlan megaláztatások sem súlyosabbak, mint máskor. Vagyis tengeti a tábor a maga emberlét alatti életét, melynek inkább csak a külsőségeit szabályozza az őrség, valódi törvényeit a sajátos fogolylét alakítja, amely ugyan sokszor kegyetlen, mégis emberarcúbb, mint a személytelen világ, amely ide küldte őket. A látszatra jelentéktelen, epizódszerűen és időrendben egymásra következő események nem pusztán -- epikai értelemben -- illusztratív értékűek és funkciójúak, hiszen Szolzsenyicin minden, apró-cseprőséget megjelenítő mondata magában hordozza a műnek is koherenciát adó legnagyobb borzalmat jelentő mondandót: a végeérhetetlen rabságban megáll az idő, egyszerűen nincs is már jelentősége, értelme. S hogy ebben a szigorúan időszerkezetű elbeszélésben a túlélésre összpontosító hős és fogolytársai számára ennyire megszűnhet az idő fogalma, ez az ellentmondás hordozza igazán a regény valódi jelentését: a diktatúra embertelenségét, a kegyetlen tekintetnélküliség következményeinek látleletét. A hétköznapi szenvedés ábrázolásakor az író nem infernális kínokat jelenít meg, "csupán" leírja az ötdekás zabkásaadagokért folyó közelharcot, a darabka szalonnával megvesztegethető brigádparancsnokok részrehajlását, az életben maradáshoz minimálisan szükséges feltételek megannyi részelemét és a túlélés egyéni manővereit, a rabok szívszorítóan leleményes ügyeskedését. Eszköztelen, ám markánsan rideg realizmussal szól tehát az író egyetlen napról, amely magában hordozza az ártatlanokra kiszabott büntetésidő végtelenségét, így mondva ítéletet minden megalázó, személyiséget megnyomorító, életet ellehetetlenítő diktatúrára. A kisregénynek -- tagadhatatlan irodalomesztétikai értékén túl -- dokumentumjelentősége is van, hiteles híradás az ötvenes évek szibériai lágereiről.

Lev Tolsztoj - Háború ​és béke
Nagy ​tér, nagy idő, földrésznyi események, császárok, hercegek, parasztok, katonák, rengeteg ember, köztük az olvasót holtig elkísérő emlékalakzatok, csecsemősírás, haldoklók lázképei, aranyló hétköznapok és temérdek elpazarolt vér, százezrek halálával írott kísérleti történetfilozófiák s köztük a boldogságvágy apró mozdulatai, családi közhelyek időtlen bölcsessége - egészebb világ teremtésére elbeszélő még nem vállalkozott, ha csak egy nem: az Iliász szerzője. Tolsztoj sem azelőtt, sem azután nem lelte oly megszállott örömét az írásban, mint a Háború és béke hét bő esztendőjében, mikor szelleme minden erejével a regényt fűtve "csak írónak", semmi másnak vallhatta magát. Ám ebben az óriáspanorámában is színre lép, ha nem is a próféta még, de a nagy kérdező, s feldúlja néhol látomása rendjét, csak hogy kérdezhessen. Thomas Mann szavaival: "Művészi szemszögből nézve mégis ez a titáni ügyefogyottság adja művének azt az óriási erkölcsi nyomatékot, azt az Atlaszhoz mérhető morális izomterhelést és felkészültséget, amely a szenvedő Michelangelo világára emlékeztet."

Borisz Paszternak - Zsivago ​doktor
Külsőségeiben ​a szerző a múlt századi nagyepikához hasonlító lassú járású, nehézsúlyú úthenger-regényt írt, amely mindent elér a maga kijelölte nagy időpályán, 1903-tól a második világháború végéig: ország-világrengető történelmi eseményeket, háborúkat, forradalmakat remek városi és vidéki tájképekkel, portrékkal, s közben az orosz gondolkodás eseményeit is, sorsokat, szerelmeket, családok történetét, mérhetetlen szenvedéseket és a lélek független örömeit. Mindezt egy jelképesnek modható, jót-rosszat kemény kontúrokkal elválasztani tudó hős, Zsivago doktor gondolkodásának és magatartásának tükrében. Az ő szelíd és konok egyéniségének a sugárzásában van a regény egyik szenzációja: a másságában. Mert hát ez a regény a közhiedelemmel ellentétben nem újsághír értékű szenzációkkal szolgál. Mélyebb politikáról és bonyolultabb szenzációról van szó.

Naveed Jamali - Ellis Henican - Hogyan ​lettem orosz kém
A ​HIDEGHÁBORÚ NEM ÉRT VÉGET, CSAK ÉPP ÁTMENT CSÚCSTECHNOLÓGIÁBA! Naveed Jamali három éven keresztül kémkedett az oroszoknak Amerikáról. Titkos adatbázisokhoz szerzett hozzáférést, és a dokumentumokat pendrive-on továbbította az nekik. Zajos bárokban, eldugott éttermekben és kihalt parkokban árulta el a hazáját vastag pénzkötegekért cserébe. A valóság azonban mindig árnyaltabb, mint ahogy elsőre látásra tűnik: Naveed Jamali nem áruló volt, hanem egy átlagos, amerikai állampolgárból lett kettős ügynök. Az FBI-jal szoros együttműködésben leplezte le az oroszok kémkedési kísérletét. A könyv ennek a három évnek az igaz története. A regényt eddig több mint tíz országban adták el, és a filmes jogait a 20th Century Fox vásárolta meg.

821887_5
elérhető
129

Frei Tamás - A ​megmentő
Konspiráció, ​szerelem, hatalom, pénz, tündöklés és leszámolás - Frei Tamás kalandregénye új műfajt képvisel a magyar könyvpiacon. Igazi újdonság! A napjainkban játszódó kőkemény thriller kitalált szereplőkkel, de valós helyszínekre röpíti el az olvasókat. A könyv izgalmas utazás egy szövevényes összeesküvés kulisszái mögé. Oligarchák, miniszterelnökök, exlégiósok, Londonban élő magyar modellek és párizsi kémek a főszereplői a Teherántól Budapesten át egészen a francia fővárosig ívelő történetnek. Magyarország titkai egy bennfentes szemével! Élvezd ki és értsd meg, de aztán éld is túl!

Teknős Péter - A ​vasfejű
Konok ​elszántság, mindent legyőző akaraterő, puritán életmód egyrészről, féktelen hatalomvágy, világuralmi tervek, nagyhatalmi álmok másrészről - XII. Károly svéd királyt, a 18. század elejének zseniális hadvezérét röviden így lehetne jellemezni. Semmi kétség, páratlan gyorsaságú hadmozdulatainak, vakmerő csatáinak és nagyszerű győzelmeinek híre futótűzként járta be Európát. Merész gyorsasággal tönkreverte Dániát, a narvai csatában legyőzte az orosz sereget, majd lemondásra kényszerítette II. Ágost lengyel királyt. Győzelmeinek hírét hallva senki sem sejtette, hogy igazában saját hazáját teszi tönkre, amelyet a költséges hadjáratok a végletekig kimerítettek. Teknős Péter könyve hiteles és nagyon izgalmas képet rajzol XII. Károlyról és az őt végül is legyőző ellenfeléről, Nagy Péter cárról.

Vaszilij Suksin - Jöttem, ​hogy szabadságot hozzak
A ​Jöttem, hogy szabadságot hozzak 1974-ben jelent meg könyv alakban, ez évben halt meg tragikus hirtelenséggel a szerző, Vaszilij Suksin író, filmrendező, színész. Élete utolsó éveiben többször is visszatér a legendás parasztvezér, Sztyenka Razin alakjához. „74 őszén kezdem a Razin-film forgatását, tán 76-ra befejezem. Én írtam a forgatókönyvet, én rendezem, s valószínű, én játszom a főszerepet" - nyilatkozott egy olasz újságírónak. „Hogy miért szeretném annyira megcsinálni ezt a filmet? Hogy elfordulás lenne ez állandó témáimtól? Nem, hiszen Sztyepan Razin is paraszt volt, csak éppen háromszáz évvel ezelőtt. Az izgat, vajon miért emlegeti név szerint is a történelem, vajon miként válhatott e kozák atamán nagy történelmi figurává. Voltak előtte is, utána is sikeres atamánok, nagy egyéniségek, mégis őt őrizte meg a nép emlékezete. Hogy miért? Mert ő a nép bánatát visszhangozta. Oroszországban ekkor kezdődött a parasztok röghöz kötése, és Oroszország felkerekedett, hogy oltalmazót keressen a bojároktól. Ilyen körülmények között tűnt fel a vezér, a bosszúálló, aki hatalmas sereget gyűjtött maga köré, és életét áldozta a nincstelenek ügyéért..

Jules Verne - Sztrogof ​Mihály
Sztrogof ​Mihály, a cár futárja, ezer veszélyen át viszi a rábízott parancsot Moszkvától Ázsia belsejébe, Irkutszkig. Vihar, sziklaomlás, öldöklő tatár lázadók, de még a megvakíttatás sem tudja megakadályozni célja elérésében. Sztrogof minden próbát kiáll, minden nehézségen diadalmaskodik ... Méltán mondják Verne nagyszabású, romantikus regényére, hogy a kötelességteljesítés és a helytállás eposza. De nemcsak a helytállásé, hanem a testvériesen gyöngéd, áldozatos szerelemé is. Sztrogof ugyanis nem egyedül küzd meg a roppant nehézségekkel: útközben pártfogásába vesz egy fiatal lányt, aki száműzött apját kutatja. Később a megvakított Sztrogofot ő vezeti útja végcéljáig. A világhírű regényt, mely egyike a legizgalmasabb, legsikerültebb Verne-könyveknek, Supka Géza fordította, és Würtz Ádám készített hozzá megkapó illusztrációkat.

426_mary_nichols_az_ekszer
elérhető
42

Mary Nichols - Az ​ékszer
Egy ​kicsi lány értetlen félelemmel figyeli, ahogy szülei álruhába bújtatják, és egy szolgálóra bízzák testvérével együtt, hogy később már családostul menekülhessenek kaotikussá váló hazájukból, a vörösök és fehérek dúlta Oroszországból. A terv nem sikerül, tragédiát tragédia követ, és a négyéves grófnő élete is veszélybe kerül. Angol hajók érkeznek a menekülőkért, hogy nyugatra juttassák az elesetteket, és a véletlen úgy hozza, hogy a kislányt a brit konzul szánja meg. Az orosz grófnőnek egyetlen emléke marad a múltjából, a nagymamától örökölt értékes gyémántmedál, a Kirilov-csillag. Ez az ékszer kamaszként és fiatal felnőttként sem hagyja nyugodni. A kérdés újra és újra ott motoszkál a fejében: vajon apja és anyja túlélte a véres polgárháborút, valahol ma is ott vannak a sztálini Szovjetunióban? És az élet úgy hozza, hogy a fiatal nő egy férfit követve szülőhazájába indul, hogy felfedezze a múltját, de amit talál, az nem más, mint egy lepusztult otthon, nélkülözések, árulás és egy következő háború, amely megint menekülésre kényszeríti. Ám ekkor egy olyan szép szerelmet hagy maga mögött, amelyet új hazájában sem tud elfelejteni. Mary Nichols (Nyári lak, Lány a tengerparton) romantikus regényében a viszontagságos kalandok, tragédiák mellett a sors számtalan szerencsés fordulatot is tartogat, és sokat szenvedett főhősünkre végül rátalál a boldogság.

Jonas Jonasson - A ​százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
Egy ​svéd kisvárosban, az idősek otthonában születésnapi ünneplésre készülnek: az otthon lakóját, a százéves Allan Karlssont akarják felköszönteni - el tudnak képzelni ennél érdektelenebb kezdést? Pedig ez a ravasz Jonasson bizony így kezdi kalandregényét, hogy aztán átcsapjon egy teljesen kiszámíthatatlan és végtelenül vicces ámokfutásba, amelynek minden egyes fordulata elismerő csettintésre készteti az olvasót, és minden bekezdésben ott van legalább egy, de inkább több ütős poén. Nem hiába vásárolták meg a könyvet egy év alatt majd´ nyolcszázezren a kilencmilliós Svédországban, és jelenik meg harminc nyelven szerte a világon.

Anna Politkovszkaja - Orosz ​napló
Anna ​Politkovszkaját, az egyik legbátrabb orosz újságírót 2006 őszén bérgyilkos lőtte le Moszkvában. Közvetlenül a halála előtt fejezte be mellbevágó, "testközeli" feljegyzéseit a putyini Oroszország erőszakos, korrupt valóságáról. A szerző szenvedélyes, mégis tárgyilagos krónikáját nyújtja a szabadság elvesztésének, a 2003. decemberi parlamenti választásoktól 2005 zord nyaráig, amikor az ország még nem ocsúdott föl egészen a beszláni iskolai túszdráma sokkjából. Lépésről lépésre követi nyomon az új önkényuralom kiépülésének folyamatát, amelynek működtetésében a meggyilkolt újságírók, összevert és bebörtönzött ellenzékiek mellett legalább ekkora szerep jut a demokratikus díszleteknek, a Kreml által finanszírozott álellenzéknek és az elvtelen, profitéhes oligarcháknak. A politikán kívül és alatt pedig fel-felhangzik a kiábrándult és megnyomorított átlagemberek tömegeinek hangja, akik a szabadság ígéretének futó felvillanása után ismét hosszú időre elvesztették a reményt, hogy hazájuk egyszer végre az ő érdekeiket szolgálhatja. Az Orosz napló ugyanakkor több a közelmúlt történelmének egyszerű elbeszélésénél. Figyelmeztetésül és intésül is szolgál a populizmus és az álhírek világában, amelyben a szabadság új ellenségei szorgalmasan tanulnak egymástól. A putyini hatalmi eszközök vírusként terjednek a világban, és ha nem ismerjük fel őket időben, sikerre is vannak ítélve. Politkovszkaja könyve nem orosz történet, hanem egyetemes lecke a szabadság törékenységéről - igazságát pedig saját tragikus halála nyomatékosítja.

Vlagyimir Azsazsa - UFO ​Oroszország fölött
Vlagyimir ​Azsazsa orosz akadémikus, a moszkvai UFO-Kutató Központ igazgatója több évtizede gyűjti és rendszerezi az orosz UFO-észlelésekkel kapcsolatos beszámolókat és dokumentumokat. Ebben a kötetben egy válogatás található a legmarkánsabb, a lehetőségekhez képest legjobban dokumentált találkozásokról. Olyan UFO-esetek is szerepelnek a kötetben, amelyek valóságtartalma megkérdőjelezhető, de Vlagyimir Azsazsa azt az elvet vallja, hogy vegyük tudomásul az ilyen információt annak reményében, hogy esetleg még a közeli jövőben magyarázatot kaphatunk rá. Minden évben sok száz újabb első-negyedik típusú találkozásról kapunk hírt, s ennek feldolgozása nagyon komoly feladatot jelent. Ezért nem lehet igényt tartani e témakör teljes megvilágítására. Marad a remény, hogy a tisztelt Olvasó reális képet kap korunk egyik leghihetetlenebb talányáról.

Theodor Plievier - Sztálingrád
"A ​leszállópályát még nem ülte meg az esti köd, két Junkers jelentkezett, szállítógépek, vadászvédelem nélkül is megérkeztek a repülőtér fölé, néhány kört írtak le, áttörték a felhőrongyokat és leszálltak. A szanitécek munkához láttak, vagy negyven sebesültet hordtak ki, és ez, mint minden leszállásnál, jeladás volt: százával botladoztak, ahogy csak bírtak rögtön a sátrakból a repülőtérre a sebesültek. Az első gép megállt, bár a légcsavarok tovább forogtak. A kabinajtó kinyílt és a kirakodás megkezdődött. A második gép alatt is felporzott már a hó. Harmincnyolcan figyelték ezt feszülten hordágyon fekvők - a mellükön fémlapon a nevük -, s az egyikük Steiger százados volt. Térdig levágták a lábát. A szilánkot még nem lehetett a karjából eltávolítani. Fejsérülése veszélytelennek bizonyult. Remélhette, hogy eljut egy hazai kórházba, onnan meg Bopfingenbe, és ha műlábbal is, de birtokába veheti kis birodalmát, a füsttől fekete kürtőt, a fújtatót, az üllőt, a satut, a pörölyöket és a fúrókat... Azután, amit átélt, olyan boldogság, hogy fel se tudta fogni. A hómezőn a légcsavaros, két hatalmas szárnyú madár, amely majd visszaszáll vele a csodás, egyszerű, természetes életbe, olyan volt, mint egy látomás. Nem hitte. És csakugyan látomás volt. A légvédelmi üteg már napokkal előbb megkapta a parancsot, hogy szükség esetén lőjön bele a tömegbe. A csövek vízszintesre voltak állítva, de az üteg nem tüzelt. A havon százával tolongott a takaróba, sátorlapba burkolózott ember, rongyokba bugyolált lábak csoszogtak. De mások gyorsabbak voltak a sántikáló sebesülteknél, lobogó szemű, tátott szájjal ziháló, ordító alakok törtek át rajtuk, gázolták le őket, a legázoltak már nem ordítottak, arcra buktak a hóban, aztán egy zsák bab, egy zsák csokoládé, kétszersült maradt le, pálinkás ballon zúzódott szilánkokra, kolonclábú testek vergődtek halomba, lettek lépcsővé a kabinajtó előtt, a mesebeli madár belsejébe. Magasodó lépcső, amelynek a tetején az erősek, a győztesek meggörnyedve másztak be a gépbe, az ordítozásba belesüketült őrök csapkodtak hátra puskatussal, törtek maguknak utat, dobták el a fegyvert, préselődtek be a gépbe, amelyben csak húsz embernek lett volna hely, és amelyből a magával hozott élelmet se maradt idő teljesen kirakni. A pilótának nem volt más választása - már ereszkedett a köd lefelé- : befurakodott a helyére, felpörgette a légcsavarokat. A hó porzott, a motorok dörögtek, a visszazuhanók felüvöltöttek. a kabinajtó még nyitva, karok, lábak az ajtóban: a túlterhelt gép kétszer zökkent vissza a földre, aztán nehézkesen fölszállt. Mögötte a másik. Ez átgördült a visszazuhantakon és a sebesülteken. Többen meghaltak, köztük Steiger. Ő nem rögtön: még fölemelte a fejét, még látta ellebegni a nagy madarat, lehullani róla a sötét emberfürtöket, látta a havon maradtakat is..."

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - Holt ​lelkek
"Holt ​lelkek" - ízlelgeti az olvasó a címet, amikor először veszi kezébe Gogol halhatatlan alkotását. A cím mélyebb jelentéséről már az író életében is beszéltek, és Herzen szerint van benne valami, "ami rémületet kelt". Pedig látszólag oly egyszerű és áttekinthető minden. Csinos, ruganyozott csézáján egy "nem túlságosan kövér, de nem is túlságosan sovány" férfi érkezik N. kormányzósági székhelyre, s ezzel kezdetét veszi a váratlan fordulatokban bővelkedő történet. Hivatalnokokat és földesurakat látogat sorra, s az utóbbiaknak üzleti ajánlatot tesz, amely szokatlanságával kibillenti őket a nyugalmukból. Ám Csicsikov bricskája nemcsak N. kormányzósági városkában és környékén kavarja fel a port... Erényekben nem éppen bővelkedő hősével együtt az író egész Oroszországot bejárja, és a legkülönbözőbb alakok sokaságát állítja elénk.

Alexander Werth - Oroszország ​nagy háborúja
Werth ​haditudósítóként szinte az elejétől a végéig végigkísérte az orosz front eseményeit. Moszkva, Leningrád, Sztálingrád, s számtalan más helyszín és azok lakosai, a harcok főszereplõi és közkatonái szerepelnek könyvében, mely három részből áll. Az elsőben a katonai, a másodikban a diplomáciai események kaptak helyet, míg a harmadik egy riportgyűjtemény.

Szvák Gyula - Hamis ​cárok
Az ​orosz "néplélektan" sajátos - bár nem kellően feltárt - történeti jelensége a cár iránti feltétlen és vallásos rajongás. Ezért a statikus berendezkedésű középkori társadalomban minden politikai mozgalom csak úgy remélhetett sikert, ha az "igazi" cár nevét írta zászlajára. A trónon ülő despoták tehát semmitől sem tartottak jobban, mint a hamis cárok felbukkanásától. Kivált, ha maguk is "hamis cárként" nyerték el a valódi koronát... A kötet az orosz történelem mélyebb megértéséhez is közelebb segíti az olvasót.

Szilágyi Ákos - Borisz ​Sztár és a sztárevicsek
Hosszú ​utat tett meg Oroszország a századelőn Raszputyintól Leninig, de talán még ennél is hosszabbat e század végén - a "kollektív Raszputyintól" a "kollektív Putyinig". Hosszabbat, hisz a távolságot ma már nem a történeti időben, hanem a televíziós képidőben - a szem reálidejében - kell mérni. Márpedig ebben az időben a "kollektív Raszputyin", ahogy Jelcin oligarchákból és rokonokból összegyúródott politikai kísérletét keresztelte el az orosz nép, oly messze van már tőlünk, mintha soha nem is lett volna. Darabkái - itt egy oligarcha, ott egy liberális ifjúreformer, amott egy polgármester vagy kormányzó - gyors ütemben és engedelmesen épülnek be az új hatalom falába. Oroszországban javában zajlik a szokásos államforradalom. Vlagyimir Putyin nem abban különbözik Borisz Jelcintől, hogy a sorsszerűség zord pecsétjét viseli homlokán. Ott viselte azt minden valamirevaló orosz uralkodó - cár, főtitkár, elnök - a huszadik században, akár Isten, akár a Párt, akár a Televízió ütötte is rá. Putyin abban más, hogy ő nem a kremli "családé", nem az oroszországi "oligarcháké", hanem mindenkié. Mindenki Putyinja. Egy és oszthatatlan.

Ljudmila Ulickaja - Elsők ​és utolsók
Aki ​ismeri és szereti Ljudmila Ulickaja regényeit, válogatott elbeszélései kötetében is megtalálja mindazt, ami a világhírű orosz írónő művészi világát jellemzi: a fordulatos, helyenként bizarr cselekményt, a meghökkentő egyéni sorsokat, a szövevényes családi viszonyokat, a csipkeszerűen míves környezetábrázolást, a finom irodalmi és kultúratörténeti párhuzamokat. Az elbeszélések hősei átfogják az egész orosz társadalmat a félkegyelmű koldustól a társadalmi kiváltságokat élvező, magasan kvalifikált értelmiségiig, a világra eszmélő kisgyerektől a haldokló aggastyánig, az apácalelkületű elvált nőtől a szenvedélyes szerelemre vágyó, magányos homoszexuálisig. A történetek együttérzést váltanak ki vagy ironikusak, könnyeket fakasztanak vagy nevetésre ingerelnek, de sosem akarják megmondani az ,,igazságot": a szerző az értelmezést az olvasóra bízza. Ljudmila Ulickaja, a ,,szoknyás Csehov", a csak rá jellemző stílusával, egyéni látásmódjával egyetemessége mellett a kisprózájában is a legnemesebb orosz irodalmi hagyományok folytatója.

John Reed - Tíz ​nap, amely megrengette a világot
Könyvem ​egy darab sűrített történelem - történelem, ahogy én láttam. Nem tart igényt többre, mint hogy részletesen beszámoljon a novemberi* forradalomról, amelynek során a bolsevikok, a munkások és katonák élén, Oroszországban magukhoz ragadták és a szovjetek kezében adták az államhatalmat. A könyv természetesen a legtöbbet a Vörös Petrográddal, a felkelés agyával és szívével foglalkozik. De az olvasónak tudnia kell, hogy az, ami Petrográdban történt, kisebb vagy nagyobb intenzitással, különböző időpontokban majdnem pontosan megismétlődött mindenütt Oroszországban. Ebben a könyvben, amely több készülő könyvem közül az első, azoknak az eseményeknek a krónikájára kell szorítkoznom, amelyeket magam figyeltem meg és tapasztaltam, illetve amelyekről megbízható szemtanúk számoltak be. A két bevezető fejezetben röviden ismertetem a novemberi forradalom hátterét és okait. Jól tudom, hogy e két fejezet nem könnyű olvasmány, de a továbbiak megértése szempontjából elengedhetetlen. Sok kérdés merül majd fel az olvasóban. Mi a bolsevizmus? Miféle kormányformát hoztak létre a bolsevikok? Ha a bolsevikok a novemberi forradalom előtt az alkotmányozó gyűlés mellett voltak, miért oszlatták fel később fegyveres erővel? És ha a burzsoázia ellenezte az alkotmányozó gyűlést addig, amíg a bolsevizmus veszélye nyilvánvalóvá nem vált, miért támogatta később?

Mariszajev - Az ​utolsó farkas
Az ​Északi-sark, Jeges-tenger, Kamcsatka, Jakutia, Kolima és a többi északi táj állat- és növényvilága elevenedik meg a csaknem kéttucatnyi fordulatos, humoros vagy éppen tragikus történetben. Eszkimók és sarkkutatók kemény és szigorú világa ez, ahol az embernek még nem sikerült a természetet a saját igájába hajtania, tönkretennie. Engedetlen és embergyűlölő szánhúzókutyák, rabló jegesmedve, rozmárok és farkasok, barnamedve és hiúz, vidra és delfin, valamint a köztük és velük élő emberek a hősei ezeknek a történeteknek. Különleges és fantasztikus könyv a Szibériai állattörténetek, a hasonlók közül is kiemelkedő, mert a helyszínek ahol az igaz és hiteles történetek megtörténnek ugyancsak rendkívüliek és fantasztikusak. A műfaj klasszikusait idéző állattörténetek középpontjában az a kölcsönhatás áll, amely e páratlanul szép vidékek őshonos lakóit s a modern kor emberét összekapcsolja.

Vaszilij Jan - A ​jégmezők lovagja
A ​könyv rég letűnt időkbe, régvolt emberek közé, régi csaták színhelyére vezeti el olvasóit. Ellenség támad mindenfelől Nagy-Novgorod híres városára, portyázó tatárok, kegyetlen német keresztes lovagok, rabló svédek gyötrik az orosz erdők, puszták, mocsarak egyszerű népét. A tatárok végigsöprik a déli vidékeket (s eljutnak Magyarországba is), északon ugyanekkor a svédek és a kardhordozó német lovagok indulnak "keresztes hadjáratra" az oroszok ellen, akiknek egy része az "eretnek" görögkeleti egyház híve. De méltó vezére támad a sanyargatott népnek. Az ifjú Alekszandr fejedelem, a novgorodi bojárok árulása, ezernyi gáncsoskodása ellenére is élére áll a parasztokból, vadászokból, halászokból toborzott seregének, és a nagy túlerő ellen győzelemre vezeti őket: előbb a Nyeva folyónál lepi meg a svédeket és szétszórja őket, később pedig a talpig páncélba öltözött német keresztes lovagokat győzi le a Csud-tó jegén. A Nyevai Győző, Alekszandr Nyevszkij fejedelemnek regényes életrajza tele van izgalmas, érdekes epizódokkal. A csaták izgalma, a medvevadászat feszültsége, a középkori vásár színes forgataga mind, mind e könyv adta élmény szép emléke marad.

1214654
elérhető
35

Donnie Eichar - Halálhegy
1959 ​februárjában az oroszországi Urál hegységben, a Halálhegy néven ismert magaslaton rejtélyes körülmények között életét vesztette kilenc tapasztalt túrázó. A baleset titokzatos, baljós körülményei (a fiatalok különös sérülései éppúgy, mint az a tény, hogy a jelek szerint a ponyvát felhasítva, hiányos öltözékben menekültek ki sátrukból, vagy egyikük meglehetősen furcsa, utolsó fényképfelvétele) évtizedekkel később is találgatásokra adtak okot a történtekkel kapcsolatban. A szerző, Donnie Eichar útra kel, hogy maga is végigjárja a tragikus véget ért fiatalok útját az orosz télben. Izgalmas, fordulatos dokumentumregénye az áldozatok eddig publikálatlan naplói és fényképei, nyomozati iratok és több tucatnyi interjú segítségével most először derít fény arra, mi is történt a Halálhegyen azon az ominózus éjszakán. "Lebilincselő történet, legalább olyan drámai, mint Jon Krakauertől az _Ég és jég_." Booklist Donnie Eichar Floridában született, történetmondó családban. Neves televíziós és filmrendező, producer. A kaliforniai Malibuban él.

Jeanette Winterson - A ​szenvedély
A ​napóleoni háborúk idején játszódó regény két egyszerű, mégis rendkívüli ember élettörténetét fűzi össze. Henri, a tizenhat éves parasztfiú Napóleont bálványozva beáll a Grande Armée-ba, és szakácsinasaként egészen Oroszországig kíséri. Villanelle egy velencei csónakos lánya, ám a férfi csónakosokhoz hasonlóan - akiknek, mivel nem tudnak úszni, járniuk kell a vízen - hártya van a lábujjai között. Henri nagy "történelmi" rajongásával szemben ott áll Villanelle "privát" szerelme egy előkelő velencei patríciusnő iránt, a megmásíthatatlan történelemmel szemben a fiktív sorsok mikrotörténelme. A valóság fantasztikumának és a tündérmesei elemeknek az ötvözéséből a rögeszme és a szenvedély, a szerelem természetrajza tárul elénk Jeanette Winterson sokak által legjobbnak tartott regényében.

Ljudmila Ulickaja - Médea ​és gyermekei
Minden ​nyáron összegyűlik a rokonság a krími görög Médea Szinopli hegyi házában. A gyermektelen Médea szülei elvesztése után egymaga tartja össze a viharosan gyarapodó családot. Nyári kalandjaik, tragédiáik, szerelmeik, elválásaik, csetepatéik hátterében pedig folyamatosan peregnek a történelmi események: háborúk és forradalmak. Médea háza azonban végig az összetartás szigete marad. Ulickaja bölcs iróniával, finom távolságtartással, és a legnagobb orosz írókat idéző, magával ragadó stílusban vall arról, hogy az emberi értékek minden sorscsapás ellenére megőrizhetőek. A Booker Díjas szerzőnek az 1980-as évektől jelennek meg írásai. A Médea a kortárs irodalom egyik remekműve. Médea addig a napig egy és ugyanazon a helyen élte az életét, ha nem számítjuk ide egyetlen moszkvai utazását Szandrocskával és elsőszülöttjével, Szergejjel, és ez az állandósult élet - amely egyébként önmagában véve viharosan változott: forradalmak, kormányváltás, vörösök, fehérek, németek, románok, egyeseket kitelepítettek, másokat - a menekülteket, a hontalanokat - meg betelepítettek, eredményezte végül is Médeában az olyan fáéhoz hasonlatos szilárdságot, amelyik belemélyeszti gyökereit a köves talajba, fölötte ugyanaz a nap süt, és nap mint nap, évről évre ugyanaz a szél éri, és hoz évszakhoz kötött illatokat, amelyek hol a parton száradó vízi hínárból, hol a nap alatt rothadó gyümölcsből, hol meg a keserű ürömből származnak.

Jennie Lucas - Kártyán ​nyert szerelem
Hetvenötezer ​dollár értékű zseton hever az asztal közepén tét gyanánt! Bree megbűvölve mered a kis halomra, és elképzeli, hogy ha megnyeri ezt az összeget, kifizeti belőle a húga és az ő összes adósságát. Már mindenki kiszállt a játékból, csak ketten maradtak Vladimirral, régi szerelmével, aki tíz éve faképnél hagyta. A rossz nyelvek szerint a férfi ereiben folyékony arany kering, a mellkasában pedig, a szíve helyén egy szépen csiszolt gyémánt van. Meglátjuk, igaz-e a szóbeszéd, gondolja Bree, és emeli a tétet…

V. M. Berezskov - Teherántól ​Potsdamig
Az ​olvasó régóta ismeri és kedveli Berezskov könyveit. Ez a kötete – amit most a történelem iránt érdeklődők figyelmébe ajánlunk – a második világháború 1943-tól 1945-ig terjedő időszakáról szól, amikor a szerző a teheráni konferencia befejezése után a Külügyi Népbiztosság munkatársaként az amerikai referaturán dolgozott. Teherán után folytak a jaltai, majd a potsdami konferencia előkészületei. Gyakoriak voltak a külföldi nagykövetek vagy más magas rangú személyek látogatásai, amelyeken Berezskov a szovjet kormányfő és a külügyminiszter tolmácsaként működött. A szerző ebben a szolgálatban rendkívül értékes megfigyelést gyűjtött és sokféle információval szolgál. Máig hatóan izgalmas könyvben a lengyel kérdés tárgyalásainak ismertetése. A szovjet kormányfő többször kifejtette, hogy Lengyelország kérdése nemcsak becsületbeli ügy, hanem biztonsági kérdés is. "Nemcsak arról van szó – mondta a szovjet kormányfő –, hogy Lengyelország határos országunkkal. A történelem folyamán Lengyelország mindig olyan korridor volt, amelyen az Oroszországra támadó ellenség átvonul."

Eduard Topol - A ​Birodalom széthullása
"Ma, ​február 6-án, moszkvai idő szerint 21 órakor a Legfelsőbb Tanács Elnökségének és a szovjet kormánynak az engedélye nélkül, önkényesen megjelent a szovjet televízióban Mihail Gorbacsov. Diktátori teljhatalommal ruházta fel magát, és egy mániákus állhatatosságával őrült parancsokat adott a szovjet hadsereg parancsnokságának. Majd televíziós tárgyalást kezdeményezett Izrael és Kína vezetőivel, amely során nyiltan elárulta országunk nemzeti érdekeit s az orosz nép érdekeit. Ennek az úgynevezett "tárgyalásnak" az volt a végső célja, hogy átadjuk Izraelnek a kétmillió zsidó nemzetiségű szovjet állampolgárt: megnyissuk déli határainkat a külföldi behatolás előtt, és Kína megszállja egész Szibériát, Japán pedig szovjet Távol-Keletet. Ez az arcátlan, cinikus és esztelen akció példátlan a világtörténelemben. A szovjet hazafias kormányt ennek láttán természetesen és magától értetődően elhagyta a béketűrés..."

Azazel
elérhető
34

Borisz Akunyin - Azazel
2002-ben ​indította útjára az Európa a Fandorin-sorozatot, s ma már "erasztománok" ezrei várják nálunk is a mind újabb részeket: a zseniális nyomozó, Eraszt Fandorin újabb kalandjait. Itt az ideje tehát, hogy azoknak, akik később kapcsolódtak be, közreadjuk Borisz Akunyin immár világhírű krimisorozatának első részeit: a legelsőt már csak azért is, mert hollywoodi film készült belőle, melynek forgatókönyvét Paul Verhoeven írta, s olyan sztárok játszanak benne, mint Anjelica Huston és Milla Jovovich. Az Azazel elején Eraszt Fandorin a moszkvai rendőr-főkapitányság tejfölösszájú írnoka, akit egy furcsa öngyilkossági ügy nem hagy nyugodni - igaz, hogy holmi nihilisták naponta ölik meg magukat, de itt a részletek sehogy sem stimmelnek. A szálak előbb egy démoni szépségű nőhöz vezetnek, aki az ifjú egyetemistát ravaszul rávette az öngyilkosságra, majd pedig... Nos, az ügy egyre bonyolultabb, de az ifjú Eraszt Fandorin hátborzongató kalandok közepette kibogozza a rejtélyt. S közben élete nagy szerelmét is megtalálja...

Földi Pál - Titkos ​diplomácia - Német-orosz kapcsolatok a történelem tükrében
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Covers_153386
Hol ​lészen szállásunk Ismeretlen szerző
elérhető
0

Ismeretlen szerző - Hol ​lészen szállásunk
A ​szovjet írók új elbeszéléseinek immár tizennegyedik kötetét veheti kezébe az olvasó. Könyvünk - mint korábbi köteteink is - a legfrissebb, legsikeresebb alkotásokból ad válogatást. A folyóiratokból vagy önálló köteteikből már ismert nevek mellett most is találni újakat, még ismeretleneket: ezúttal Ramunas Klimas és Nyikolaj Sztugyenyikin mutatkozik be új szerzőként a napjaink szovjet prózája iránt érdeklődő magyar olvasónak. Kötetünk tematikája tükrözi - már amennyire egy ilyen viszonylag kis terjedelmű válogatásban egyáltalán lehetséges - azt a hol bátorító, a jónak "szurkoló" együttérzéssel, hol elítélő, a gonosznak kijáró haraggal telített, sokrétű írói érdeklődést, mellyel az alkotók a mai kor szovjet emberének bonyolult világát, ellentmondásoktól sem mentes életét, személyi és társadalmi konfliktusait, érdekes élethelyzeteit ábrázolják. Emberi melegséggel, együttérző segítőkészséggel, bölcs humorral találkozunk a könyv lapjain, de önzéssel, irigységgel, önpusztító szenvedéllyel nemkülönben. Válogatásunk hét író hét elbeszélését mutatja be.

Kollekciók