Ajax-loader

'pikareszk' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Mark Twain - Huckleberry ​Finn
Tom ​Sawyer legjobb barátját, Huckleberry Finnt özvegy Douglasné örökbe fogadja, és megpróbálja "civilizálni", ami Huck barátunknak nincs ínyére, kutyául érzi magát mindig tiszta ruhában, és a szépen megterített asztalnál. Szerencsére jókor érkezik Tom, akivel "rablóbandát" alapítanak. Huckot csavargó, részeges apja ki akarja fosztani, de a fiú megszökik tőle, azt a látszatot keltve, mintha meggyilkolták volna: Ezután Huck, mint aki jól végezte dolgát, elindul egy lopott csónakon, majd tutajon hosszú kalandos útjára a Mississippin, a tisztességes, szökött néger rabszolga, Jim társaságában. Elképesztő kalandok során át, két szélhámossal "gyarapodva" hajóznak. Gazdag fantáziájukat működtetve, faluról falura járva, útjukat meg-megszakítva, hol életveszélybe kerülnek, hol - ki-ki a maga módján - félrevezeti az embereket, hogy megmeneküljön szorongatott helyzetéből üldözőitől.

Csabai Márk - Egy ​csibész naplója
Keményfiúk, ​keményzsaruk, maffiózók népesítik be Csabai Márk könyvét, mely a Nemzeti Nyomozó Iroda egy nagy nemzetközi droghálózat elleni hadműveletének ezerrel pörgő, lebilincselően érzékletes leírása . Veszélyes élet a csibészé, minden órája izgalmakkal és meglepetésekkel van tele. A történet oly hitelesnek tűnik, hogy akár igaz is lehet, bár sem a nemzetközi alvilág királyai, sem a Nemzeti Nyomozó Iroda ügynökei nem igazán kedvelik, ha megismerik őket. A kivétel Gabriella, a Széplábú, mert ő eleve nyomozótisztként mutatkozik be. És még ő sem feltétlenül az, akinek mondja magát... Naplóírónk jóeszű, vitriolos és mégis szellemes tollú, a szervezett bűnözés csapdákkal teli világában otthonosan és mégis amatőrként szemlélődő pesti vagány, aki stílust Raymond Chandlertől és Rejtő Jenőtől tanult. Témája a budapesti Nagykörúton és a római Via Veneton termett. Figurái pedig egyenesen a terézvárosi aszfaltról sétáltak be az utóbbi évtizedek egyik legizgalmasabb magyar krimijébe.

Ilja Ilf - Jevgenyij Petrov - Tizenkét ​szék
Ippolit ​Matvejevics elhunyt anyósa ülőgarnitúráját üldözi, pontosabban az egyik székbe rejtett kincset. Önjelölt segítője, Osztap Bender, a „nagy kombinátor” egy megnyerő szélhámos. Hőseinknek nem szegi kedvét, hogy nem tudni, hová került a 12 szék és melyik is rejti az ékszereket, amelyekre más is vadászik. Kezdetét veszi egy városokon átívelő komikus hajsza a húszas évek Szovjetuniójában, kincsvadászat a régi és az új rendszer különös figuráival, ahol nem csak a történet abszurd, hanem a hátteret adó valóság is. „Olyan, mintha Rejtő Dosztojevszkijt olvasott volna…” „Ami a legjobban tetszett a könyvben, az az, hogy mennyiféle nagyszerű karaktert felvonultat. És mindet kíméletlenül ki is parodizálja, nagyszerű stílusban. Le a kalappal a szerzők előtt.” „A Tizenkét szék valóban korrajz – igaz, nem a tényszerűség, inkább az abszurd oldaláról. … Az eredeti főszereplő saját maga karikatúrájává válik, miközben önjelölt segédje, Bender mint Rejtő-karakter meghatározhatatlan közegben lebeg.” „Fergeteges humora van, és szuper paródia.” (Idézetek a moly.hu-ról. A véleményező olvasók felhasználónevei sorrendben: pat, mrumus, PozAko, ppeva)

Panait Istrati - Kyra ​Kyralina
"Regénye ​egy balkáni emberről szól, egy csavargóról, aki gyerekkorában a nővérébe volt szerelmes (talán az anyjába is!), s aki azután e szeretett lényeket hirtelen elveszíti. Gyerekfejjel indul el keresésükre, nekivág a messzi Keletnek, de alig hogy egy lépést tenne, homoszexuális pasák hatalmába kerül. Kiszabadul, s tovább csavarog. Tizenkét éven át hasztalan keresi gyönyörű nővérét, végül a honvágy hazakergeti Romániába. Szerencsétlenségére csakhamar beleszeret egy kedves, szép lányba, valami jómódú kocsmáros lányába. Addig mesterkedik, míg sikerül a lány ostoba háza népe bizalmába férkőznie, mindenféle hazudozással, tréfával, mesével… (…) Valami bódító álomban él a két nő együtt, mint egy elysiumi szigeten: az érzékiség mondhatatlanul szép álmát élik. Egész nap heverésznek, cicomázzák magukat, de este aztán kigyúlnak a gyertyák, s az arcok felragyognak, zenészek érkeznek nemsokára – a két nő pedig boldogan sürög-forog. Forr az illatos kávé, a szoba közepén ott már a nargiléh, meg a frissítők, a szoba teli van szórva virággal. S mikor a „vendégek” beállítanak, felhangzik a magányos házból az ének s a lázas tánc is kezdetét veszi."

Csabai Márk - Nem ​tündérmese
Na ​jó, tisztázzunk valamit: itt senki sem hülye, csak furcsán normális. Barabás Viktor Valentin, budapesti nagypofájú fehérgalléros csibész új kalandja az otthonának számító terézvárosi flaszterről indul és egészen Floridáig sodorja a kalandspirál. CIA, emberrablás, merénylet, csókok, káposztás pogácsa egy történetben? És mi kellhet még egy jó talpragasztáson és néhány korty pálinkán kívül, hogy egy ilyen kalandot sikerrel vegyél? Nők, jó barátok, élni akarás, véget nem érő humor és szarkazmus. Na meg igazi pesti kannibálok, akik az utcán köztünk járnak. Ha igazi izgalomra és humorra vágysz, olvasd el Viktor kalandját, ami talán igaz is?! Csabai Márk első regénye , az Egy csibész naplója kultuszkönyv lett már hetekkel a megjelenése után. A huszonhétéves író és világcsavargó humora és történetszövése Rejtő Jenőt és Guy Ritchie filmjeit juttatja eszünkbe.

Charles Dickens - A ​Pickwick Klub
A ​Pickwick Klub Charles Dickens első regénye. A történet eredetileg a grafikus Robert Seymour ötlete volt, aminek megírásához Dickens segítségét kérte. Dickens azután kezdett a témával foglalkozni miután Seymour öngyilkosságot követett el. Samuel Pickwick úr, a róla elnevezett klub díszelnöke, aki három barátja, és klubtársa kíséretében elindul, hogy Anglia területén sebészi műgonddal, a legapróbb részleteket is feltárva tanulmányozza az emberi természetet. Változatos és humoros kalandjaikat ismerhetjük meg e történetben. A pikareszk regény cselekményességével több filmrendezőt is megihletett, a szöveg legalább három adaptációját ismerhetjük. Az 1913-as és 1921-es némafilm-feldolgozás után, 1952-ben hangosfilm készült a történetből.

Milen Ruszkov - Nyakig ​a természetben
Hamisítatlan ​16. századi pikareszk regény azzal az apró csúsztatással, hogy a 21. században íródott Bulgáriában. Megnyugtatásul: a cselekmény nagyrészt Spanyolországban játszódik, és egy kicsit Angliában, meg valamelyest Közép- és Kelet-Európában, de ez csak érzéki csalódás, mivel akkoriban ezt a térséget még nem találták ki. A történetet a portugál Guimarães meséli el, aki vagy zseni, vagy egyszerűen csak flúgos; főhőse a spanyol botanikus Monardes doktor, akiről az utolsó oldalig sem derül ki, hogy a humanista racionalitás géniusza vagy egy velejéig romlott sarlatán. Hőseink sokat utaznak, számos kalandba keverednek, találkoznak Lope de Vegával, Jámbor Fülöppel, Ben Jonsonnal és magával a műfajt megteremtő Cervantesszel is. Eközben rengeteget okoskodnak természetről, orvoslásról, politikáról, nőkről és üzletről, míg a világon mindennel szemben szkeptikusak, egyvalami kivételével: váltig hisznek a dohány gyógyító, sőt megváltó erejében. Ez a véges-végig ironikus, néha kissé cinikus regény egy régmúlt korba röpít, de a legváratlanabb helyeken felbukkanó 19. és 20. századi figurák, gyógyászati technikák és eszmék folytonosan gondoskodnak arról, hogy kizökkenjünk a történelmi révedezésből, és minden szituációból a saját korunk derengjen fel.

Jaroslav Hašek - Švejk
A ​regény hőse, mint az alcím is állítja, egy "derék katona". Furcsa tisztesség a Švejké: részt vehet az első világháborúban, először a hátországban (katonai fogdákban és egészségügyi intézményekben), majd a fronton, végül fogságban. ő a készséges kisember, aki roppantul igyekszik a tisztesség és becsület látszatát kelteni, azonban menti a bőrét, mégpedig úgy, hogy addig hülyéskedik, amíg a bolondok közé zárják, mert tohonyaságaival és furfangjaival terhére van a katonai feljebbvalóinak. A szatírikus regény, amely ezt az alakot teszi hősévé, háború- és monarchiaellenes élű. A panoptikum, melyet az író és a monarchia militarista világából felvonultat, gyilkos, megsemmisítő nevetésre készteti az olvasót. A dicsőséges "csihi-puhi" anekdotafűzérszerűen kibontakozó, javarészt Švejk által kommentált története: az esztelenségnek, a fegyelmezés gépies, lélektelen formájának, a korlátoltságnak, a kakasdombon is kiélhető cezaromániának, az alkoholizmusnak eseményéből áll össze. Švejk észjárása a cseh nép történeti tapasztalatait sűríti, leleplezi a háborút, a császárság kórhadt rendszerét és általában az emberi ostobaságot. A népi - sokszor naturalista - nyelvezetű dialógusok szatírikusak, állandó feszültséget, folyamatosságot teremtenek, egybeötvözik a sok-sok epizódot. Hasek hősének passzív rezisztenciájában zseniális írói készséggel jelenik meg a sajátos cseh kispolgári világ. A regény befejezetlenül maradt, ám így is egésznek tűnik. Magyarul először Karikás Frigyes fordításában látott napvilágot, külföldön, a két világháború között. A teljes és hiteles fordítás (Réz Ádámé) 1956 óta jelenik meg.

Thomas Nashe - William Congreve - Horace Walpole - Joseph Sheridan Le Fanu - Kalandos ​históriák
A ​kísértet-, kaland- és rémhistóriák divatja nem újkeletű az angol irodalomban. Már a reneszánsz prózaírók is szívesen művelték a népszerű irodalomnak ezt az ágát, s mindmáig kedvelt műfaja maradt az angol széppróza jeleseinek. Kötetünk négy évszázad négy jellegzetes kalandos-kísérteties históriáját tartalmazza: Thomas Nashe (1567-1601): A balszerencsés utazó, avagy Jack Wilton élete című műve az első angol pikareszk regény; egy királyi apródból nemzetközi kalandorrá lett ifjú hihetetlennél hihetetlenebb hányattatásai a reneszánsz Európában. William Congreve (1670-1729): Incognita, avagy Szerelem és Kötelesség megbékélése. Az angol Restauráció leghíresebb vígjátékírójának egyetlen regénye a korabeli Itáliában játszódik: álöltözet, gyilok és méreg, fortély és fordulat bőven található a vérbeli drámaíróra való, mesteri kézzel bonyolított cselekményben. Horace Walpole (1717-1797): Az otrantói várkastély. A napjainkban megint nagy divatját élő "gótikus" regény egyik híres reprezentánsa a tizennyolcadik századnak ez a hamisítatlan rémtörténete, a titokzatos várkastélyban zajló vérbosszú és kísértetjárás hátborzongató históriája. Joseph Sheridan Le Fanu (1814-1873): A báró meg a kísértet. Egy ódon ír kúria repkénnyel benőtt falai különös bűntényt takarnak... a csillogó tükrű tó felszínét olykor-olykor megtöri valami: mintha egy fehér kéz nyúlna ki segítséget kérőn a vízből... A mogorva báró hiába zárkózik el az emberek elől: az ősök bűne nem maradhat megtorlatlanul... Ezzel a Viktória-korabeli valóságos kísértethistóriával zárul a kötet, amely remélhetőleg éppúgy elszórakoztatja majd az olvasót, mint könyvünk néhány évvel ezelőtt megjelent elődje, a Különös históriák.

Covers_179707
elérhető
198

Jack Kerouac - Úton
Jack ​Kerouac (1922–1969) az amerikai beatnemzedék egyik kiemelkedő alkotója és teoretikusa, a beatéletmód és a beatideológia modelljének megteremtője – egyben az 1950-es–60-as évek amerikai ifjúságának képviselője és prófétája, a tiltakozás, a menekülés hangjainak megszólaltatója. Lelkes követőket és ádáz ellenségeket szerzett, gondolatai a szexről, a kábítószerekről Európában tovább gyűrűztek akkor is, amikor hazájában már csillapodtak a beat körüli viharok. Könyvei lírai, vallomásos jellegűek, más-más néven majd’ mindegyiknek ő maga a hőse.Főműve, az Úton a nagy utazások, száguldások története. 1947 és 1950 között barátjával, Neal Cassadyvel beautózta az Egyesült Államok és Mexikó legkülönfélébb tájait, utána egy évig tervezte az erről szóló beszámoló formáját, szerkezetét, majd pedig befűzött az írógépbe egy negyvenméteres papírtekercset – és megszületett a "spontán próza" műfaja.Az eredmény: a 60-as évek "ellenkultúrájának" beharangozása és majdani Bibliája, általános kritikusi értetlenség, valamint hatalmas közönségsiker. Sal Paradise és Dean Moriarty (Kerouac és Cassady fiktív megfelelője) szédületes dzsesszfanfárral került be az amerikai és a világirodalom halhatatlanjai közé.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - Holt ​lelkek
"Holt ​lelkek" - ízlelgeti az olvasó a címet, amikor először veszi kezébe Gogol halhatatlan alkotását. A cím mélyebb jelentéséről már az író életében is beszéltek, és Herzen szerint van benne valami, "ami rémületet kelt". Pedig látszólag oly egyszerű és áttekinthető minden. Csinos, ruganyozott csézáján egy "nem túlságosan kövér, de nem is túlságosan sovány" férfi érkezik N. kormányzósági székhelyre, s ezzel kezdetét veszi a váratlan fordulatokban bővelkedő történet. Hivatalnokokat és földesurakat látogat sorra, s az utóbbiaknak üzleti ajánlatot tesz, amely szokatlanságával kibillenti őket a nyugalmukból. Ám Csicsikov bricskája nemcsak N. kormányzósági városkában és környékén kavarja fel a port... Erényekben nem éppen bővelkedő hősével együtt az író egész Oroszországot bejárja, és a legkülönbözőbb alakok sokaságát állítja elénk.

Jerome K. Jerome - Három ​ember egy csónakban
Feledhetetlenül ​humoros könyvet tart kezében a tisztelt olvasó. Én nem állítom, hogy e művet mindenképpen el kell olvasni, és nem akarok senkit sem túlzottan befolyásolni, mindössze azt állítom, nem érdemes kihagyni. A történet gerince Európa egy jelentős folyóján játszódik, hősei ízig-vérig angolok, - így aztán egyikük sem a dunai hajós -, noha az események hasonló kialakulásáról akár a vén Duna is regélhetne nekünk naphosszat. Sőt, azok a kötélidegzetű olvasók, akik fejezetről fejezetre haladva a történet fölött pusztán csak el-elmosolyodnak az élet mindennapi fonákságain, még ők is legyenek óvatosak - kerüljék a nyilvános helyeket, a tömegközlekedési eszközöket -, mert kerek-perec kijelentem, még ők is felnevetnek legalább egyszer. Ha mégsem történne ilyesmi, ajándékozza oda a könyvet az első járókelőnek, esetleg valamelyik rokonának.

Julian Rathbone - Az ​angol ügynök
1852 ​decemberében a törpe termetű Charlie Boylan zsebében csőre töltött pisztollyal próbál behatolni a Westminster-palotába, nem sokkal Wellington hercegének temetése után. Azt állítja, hogy a Belügyminisztérium hírszerzésre és kémelhárításra szakosodott ügyosztálya, amelynek majdnem negyven éven át dolgozott, jelentős összeggel tartozik neki. Igényének jogosságát bizonyítandó azután a pentonville-i börtönben töltött büntetése alatt papírra veti egyedülálló visszaemlékezéseit. Charlie nyúlt volna bele a Cato Street-i összeesküvésbe? Ő okozta volna a peterlooi mészárlást Waterloo és Wellington temetése között? Shelley tényleg véletlenül fúlt volna vízbe? És amikor megnyitották a világkiállítást, tényleg Charlie mentette meg a királynőt a merénylettől? Julian Rathbone Az angol ügynök című regényében fordulatos történetet sző a tőle megszokott szellemes módon, és lenyűgöző korrajzot fest Anglia történelmének egyik méltatlanul elhanyagolt korszakáról, a kora tizenkilencedik század sötét évtizedeiről.

Jack Vance - Rhialto, ​a Csudálatos
A ​Föld elöregedett, a vörösen pislákoló Nap bármelyik órában kihunyhat, véget érhet a világ. E mesés és borzongató, távoli jövőben, az emberiség huszonegyedik eónjában kietlen pusztaságokkal szabdalt, egymástól elszigetelt kultúrák vívják magányos harcukat a túlélésért. Ascolaisban és Almeryben, a Leomló Faltól nyugatra eső területen él egy csapat varázsló, akik szövetségbe tömörültek, hogy védelmezhessék érdekeiket. No meg persze, az értékeiket… Közösségük szabályait a Kék Alapelvben, a Monstramentumnak is nevezett törvénykönyvben fektették le, mely eleve meggátolja az egymás közötti háborúskodást, a nyílt viszálykodást… De vajh, ki vethetne gátat annak, ha valaki fondorlatos módon, az Alapelv betűit kiforgatva próbálja elorozni társai varázstárgyait? Rhialto már maga sem emlékszik, ki és mikor aggatta rá a kissé gunyoros „Csudálatos” ragadványnevet, de úgy rémlik, nem mágikus képességei ihlethették az illetőt, inkább hóbortos öltözetei és szokásai, valamint a hölgyek körében aratott sikerei. Ő maga is merész terveket szövöget varázslótársai mágikus IOUN-köveinek megkaparintására, ám amikor őt rabolják ki – a Monstramentum törvényeinek betűi mögé bújva –, felháborodott, kétségbeesett küzdelembe kényszerül… _Három különleges történet a Haldokló Föld-ciklus huszonegyedik eónjából – most először egy kötetben, új fordításban!_

Voltaire - Candide ​vagy az optimizmus
Tragikus ​és mulatságos kalandok során járja be Candide a világot (még Eldorádóba is eljut), hogy gyötrelmes megpróbáltatásai végén feltegye a kérdést: igaza volt-e tanítómesterének, Panglossnak, aki azt vallotta, hogy ez a világ a lehetséges világok legjobbika? Ha csakugyan így van, vajon miért annyi a nyomorúság, mire való a háború meg az inkvizíció, a vakhit meg a nyomor? S mit tehetünk ellenük? A bölcsesség, mellyel Voltaire a _Candide_-ot zárja, látszólag roppant egyszerű: _műveljük kertünket, vár ám a munka a kertben_. Mióta a regény megjelent (1759-ben, Genfben, s persze álnéven, mint Ralph doktor munkája), az utókor sokféleképpen értelmezi a voltaire-i filozófia e nagyszerű paraboláját. Vajon rezignáltan műveli-e kertjét Candide, vagy a történelmen, legalábbis a maga történelmén diadalmaskodó ember magabiztosságával? S valójában mi is _az én kertem_, hol húzódik a kerítése? Akárhány feleletet is találunk e kérdésre, annyi bizonyos: Candide az örök típus. Akár a népmesék hőse, azért indul vándorútra, hogy megtalálja tulajdon élete, vagy ha úgy tetszik, az élet értelmét.

Csabai Márk - Az ​Áfi Ramón meló
Meglehet, ​hogy nem te leszel a flaszter ördöge, de már az is fél siker, ha a melód végeztével megvan az összes fogad, na meg a tárcád. Bemelegítés a Hatcsöcsűben, és indulhat az évtized balhéja. A „Benetton”-csapat készen áll az akcióra! Egy biztos: a társaidat az útra nem te választod, ahogy a sorsodat sem, és ez nem suta vaker, hanem büdös nagy tény. Ha ütnek, ne ülj seggre, vigyorogj, és táncolj el! Ne hagyd, hogy egy lapaj tenyere orrba csapjon, és bízz benne, hogy mint jó keresztényt Isten kísér utadon, amikor sabbathkor egy hózentrógeres orosz a halefos lófarkasok karmaiba űz. Főszerepben Budapest multikulti alvilága, pofonok meg miegymás, és a titokzatos szerető. Ez egy kemény meló. Az Áfi Ramón-meló.

Voltaire - Candide ​vagy az optimizmus / Candide ou l'optimisme
A _Candide ​..._ formája pikareszk kalandok sorozata, amiken az ifjú Candide, s nevelője, a filozófus Pangloss, átesnek. Szörnyű kalandok, a világ kegyetlenségének, a sors állhatatlanságának, az emberek ostobaságának és gonoszságának véres illusztrációi: a filozófust mégsem gyógyíthatják ki optimizmusábol. Voltaire-nél a legnagyobb rémség is könnyű, mint a gúny és a játék. De az egész regénynek komoly a kihangzása. Sőt tanulsága van, akár egy lafontaine-i mesének. A sok veszély és bizonytalanság közt, mely az életre les, egyetlen emberi lehetőség és megnyugvás a munka! Valamit tenni kell a világon: _cultivons notre jardin!_ (Babits Mihály) A _Candide_ az ész századának egyik legmaradandóbb és egyben a modern francia nyelv és próza egyik legtisztább és legsziporkázóbb alkotása.

Csabai Márk - A ​magányos farkas
Egy ​igazi férfi életében a legnagyobb kincs a család és a szeretett nő. De mi van, ha egyik sincs? Cecil, a sokat látott gengszter úgy dönt, leszámol múltjával, és új életet kezd álmai nőjével. Cecil tervez, Isten pedig végez és egyszer s mindenkorra keresztülhúzza a számításait. A múltja nem engedi és a sors súlyos kötelezettségeket és feladatot ró rá. Egy baráti és egy becsületbeli ügy után megkapja utolsó melóját, amit ha sikerrel teljesít, új életet kezdhet. Cecil és cinkosai valósággal sodródnak a pörgős kalandsorozattal. Vajon az utolsónak ígérkező meló meghozza a várva várt változást? Az élet kegyetlen, ahol tudja, megszorongatja hősünket, aki mindezen megpróbáltatások ellenére is kitart vágyai mellett, hogy normális életet élhessen, álmai nőjével az oldalán. Csabai Márk első nagyregénye, az Egy csibész naplója alig hetekkel a megjelenése után máris kultuszkönyv lett. Ezt követte a Nem tündérmese, majd a Magányos farkas, mely Az Áfi Ramón-meló felújított és átírt folytatása, melyek akár az előzmény kötetek nélkül is tökéletes kikapcsolódást nyújtanak. Az író humora és történetszövése Rejtő Jenő írásait és Guy Ritchie filmjeit juttatja eszünkbe. Figyelem: Igaz történetek alapján!

Tersánszky Józsi Jenő - Kakuk ​Marci
1913-ban ​közölte a Nyugat a Ruszka Gyuriék karácsonyá-t, melynek vérbő csavargó epizódfigurája, Kakuk Marci majd csak 1922-ben indul hódító útjára, a Kakuk Marci ifjúságá-ban Közel két évtizeden át írta Tersánszky kedvenc kópéhőse kalandos históriáját. Időről időre újabb regénnyel állt elő, s oszlatta el a folytatás helyességét kétségbe vonó barátok, szerkesztők, írótársak kételyeit. Kakuk Marci figurája mindvégig eleven maradt, s az egész regényfolyamra – mind a nyolc könyvre – érvényesek Móricz Zsigmond szavai a Kakuk Marci ifjúságá-ról: Tökéletes könyv. Biztos szem, biztos kéz, mester-operatőr munkája, amellett egy gazdag, finom, drága kedély ömlő lírai muzsikája … Az ember mint társadalmi lény, valami csodálatos elrendeződés folytán, szinte rekeszesen, rétegesen külön szinteken él. Sohasem volt magyar író, aki ezt a legmélyebb réteget, a koldusok, csavargók, hülyék, sárlakók világát oly közelről s oly édes-otthonisággal ismerte volna, mint Tersánszky.

L. Sprague de Camp - L. Sprague de Camp - Manótorony
Különös ​szokás járja Xylarban. Ötévente új király kerül a trónra, a régit pedig lefejezik... Jorian kellemesen töltötte uralkodása öt esztendejét; ideje lejártával viszont - érthetetlen módon - ragaszkodik a fejéhez. S hogy el ne veszítse, egyezséget köt Karadurral, a Fehér Páholy neves varázslójával. Karadur némi mágiával megmenti a király fejét a bakó bárdjától, ennek fejében viszont Jorian tartozik elvégezni egy aprócska feladatot: meg kell szereznie egy ládikát, mely állítólag ősi varázstekercseket és mágikus szereket tartalmaz. Jorian úgy véli, nem nagy fizetség ez egy királyi fejért, megkezdi vándorútját. Eleinte minden rendben megy, ám ahogy egyre képtelenebb és veszélyesebb kalandokba sodródik, már-már azon töpreng, nem lett volna vajon ésszerűbb inkább a lefejezést választani... Rendkívül fordulatos és kalandos regény, szarkasztikus humorral és izgalmakkal. Egy élvezetes trilógia első darabja.

679122
elérhető
23

Boris Vian - Alvilágjárók
Boris ​Vian e művének bő tíz évvel ezelőtt, Kalandárium címmel, már megjelent egy kétségkívül érdekes, de a francia eredetitől a szokásosnál nagyobb távolságot tartó magyar változata. A regény jelen kiadása új címmel és új fordításban kínálja az olvasóknak a viani szöveget, s e kötet egyúttal a Helikon Kiadó Vian-sorozatának első darabja. Boris Vian azon írók közé tartozik, akik műveikkel olyan népszerűséget vívtak ki maguknak, hogy utóbb még azok az ifjúkori szárnypróbálgatásaik, zsengéik sem kerülhették el a nyilvánosságot, amelyek publikálására a szerzők soha nem is gondoltak. Az Alvilágjárók, ez a krimibe oltott pikareszk kalandregény, Boris első nagyobb lélegzetű prózai műve eredetileg afféle „belső használatra” szánt olvasmány volt, amely a Vian család és a szerző baráti köre szórakoztatásának, harsány nevetésre fakasztásának nemes céljával íródott. Ám ez a fiókban maradt, s csak jóval a szerző halála után, 1966-ban kiadott regény azóta már az olvasók több generációjának szerzett emlékezetesen vidám perceket, mivel Vian már ebben a korai művében is tanúbizonyságot tesz szárnyaló fantáziájáról, egyedi humoráról és a nyelvi játékok iránti kivételes érzékéről.

Ceng Pu - Virág ​a bűn tengerében
Ezt ​a rendkívül színes, fordulatos kínai regényt szerzője 1905-ben kezdte írni, századunk elején, a császári Kína utolsó évtizedében. A mű célja nem kevesebb volt, mint annak ábrázolása, hogyan érkezett el a régi Kína a múlt század folyamán elmaradottságának mélypontjára, s hogyan lett az imperialista hatalmak marakodásának tétlen áldozatává. Egy régivágású kínai diplomata és kurtizánból lett ágyas-feleségének kalandos és pikáns történetében a múlt századi kínai mandarinvilág mélységes zűllöttsége és elöregedése elevenedik meg a szemünk előtt. A régi kínai kalandorregények és szatírikus regények fogásai az európai romantikától tanult módszerekkel karöltve teszik izgalmas olvasmánnyá Ceng Pu regényét.

Daniel Defoe - Jack ​ezredes
Az ​1772 karácsonyára megjelent első kiadás ezzel a figyelemfelcsigázó és a regény tartalmát dióhéjban össze is foglaló címlappal kínálta Defoe könyvét az olvasóknak: "Nevezetes élettörténete amaz igen tisztelereméltó Jacque ezredesnek, a közönséges nevén Jack ezredesnek, aki úriembernek született, de tanonc lett egy zsebmetsző mellett, huszonhat esztendeig tolvaj volt, azután pedig elhurcolták Virginiába. Kereskedőként tért vissza, ötször házasodott meg, és négy felesége szajhának bizonyult; háborúba ment, vitézül viselkedett, és előléptették parancsnokká; a trónkövetelővel átszökött Angliába, most pedig külországban fejezi be csodákkal teljes életét, és generálisként szándékszik meghalni." Mint látjuk, Defoe változatos színhelyekre kalauzolja olvasóit, mindenekelőtt a londoni alvilágba, amelynek az előkelő szülők dajkaságba adott zabigyereke, dajkáját korán elveszítvén, úgyszólván törvényszerűen lesz a tagja; aztán a spanyol örökösödési háború hadszíntereire, de előbb még, majd később megint az Újvilágba, ahol hősünk minden hányattatáson átmentett alapvető derekassága meghozza gyümölcsét: rabszolgából felügyelő, majd önálló és egyre gazdagabb ültetvényes lesz, sorsával gyakran kínálva alkalmat a felvilágosodás eszmekörébe tartozó tanulságok levonására az emberi természet eredendő jóságáról és nevelhetőségéről, a helyes erkölcsi alapelvek oktatásának fontosságáról, mindamellett - józan angol polgárként - a tisztes anyagi boldogulás szempontjait sem tévesztve szem elől.

Ermanno Cavazzoni - Holdkórosok ​eposza
Különös ​üzenetekre lehet lelni a Pó-síkság kútjainak mélyén. Az ifjú Savinit ez nem hagyja nyugodni, ezért nagy buzgalommal és roppant hiszékenységgel veti bele magát a jelenség eredetének és értelmének felderítésébe.A nyomozás egyre bonyolódó szálai messzire vezetnek. Savini például felfedezi, hogy a város lakói igazából csak színészek, és a házak is csupán kartonból készült díszletek. Miután kiderül, hogy a csatornákban apró lények laknak, akik bandákba tömörülve terrorizálják egymást,felbukkan egy titokzatos prefektus, aki szárnyai alá veszi hősünket. Ekkor még az eddigieknél is fantasztikusabb furcsaságokkal és különös álmokkal átszőtt időszak veszi kezdetét. Ermanno Cavazzoni (1947) műve megihlette Frederico Fellinit, aki a regényalapján készítette el az életművét lezáró „A hold hangja” című filmjét: „Teljesen a történet hatása alá kerültem. Állandó nevethetnékem támad,hogy itt minden tettnek és gondolatnak jelentést tulajdonítanak. Aztán összeszorul a torkom, mert ha az egésznek még sincs értelme, akkor csak az élet abszurditása marad. Ennek a regénynek a világa a jelenkori ipari társadalom, Hieronymus Bosch, Don Camillo és gyerekkori emlékeink furcsa keverékéből épül fel.”

Panait Istrati - Kyra ​Kyralina / Pusztai bogáncsok
1921-ben, ​Nizza egyik sétányán öngyilkosságot kísérelt meg egy harminchat éves román fiatalember, kórházba szállították, zsebében egy Romain Rolland-nak címzett vastag borítékot találtak. A "nagy lélekhalász" - így nevezték az elesett, nehéz sorsú tehetségek iránt érdeklődő nagy francia írót - felfigyelt, s amikor a gyógyuló Panait Istrati (mert ő volt a fiatalember) elküldte hozzá a _Kyra Kyraliná_t, látta, hogy ezúttal valóban rendkívüli tehetségre bukkant. Válaszlevelének lelkes, szinte egzaltált kitételeit - "Nincs még egy ilyen erővel teli mű a mai irodalomban. Nincs még egy ilyen író - sem én, sem más -, aki ezt meg tudná írni" - hamarosan igazolta az olvasói fogadtatás, a szinte fantasztikus siker: a kritika a kor egyik legnagyobb íróját ünnepelte az imént még ismeretlen, Gorkijhoz hasonlóan hányatott életű Istratiban. A mindegy évtizedes diadalút tragikus, erkölcsi értelemben is tragikus akkordokkal zárult ugyan, de az érvényes életmű varázsa ma is változatlanul hat: főműveiben, a _Kyra Kyraliná_ban és a _Pusztai bogáncsok_ban az Ezeregyéjszaka parttalan meseáradása, a romantika színei s a modern proletárirodalom szabadságvágya s humanizmusa ötvöződnek egységes remekké.

Thomas Mann - Egy ​szélhámos vallomásai
Felix ​Krull, a selma-regények örököse ügyesen szedi rá a világot, de közben ő maga is áldozat: a csaló önmagát is becsapja. A szigorú tollú és komoly Thomas Mann az irónia fegyvereibe öltözötten nagyszerű karakterrajzok galériáját kínálja, egy izgalmas cselekmény fonalán...

Alain-René Le Sage - A ​sánta ördög
"A ​sánta ördög regény, de többet ér, mint valami erkölcstani dolgozat" (Le Sage)

Harry Martinson - Messzi ​volt Klockrike
Az ​író - az 1974. évi Nobel-díjas - néhol hangot vált ebben a lírai alaphangú regényben: szikáran, érdesen tudatja, hányan vándoroltak ki Svédországból a századforduló gazdasági válságának éveiben, mekkora volt az öngyilkosok száma a munkaképes férfiak tömegében, mekkora a fiatalabb nők népességcsoportjában, és hányan váltak munkásból, kisiparosból, béresből csavargókká. A skandináv író vándorokról, bolyongókról, csavargókról írta ezt a regényét 1948-ban: nyugtalan boldogság- és szabadságkeresőkről és derűsekről, akik minduntalan visszatérő alakjai, hősei a skandináv irodalomnak, Ibsen Peer Gyntje óta szakadatlanul a modern irodalomnak is. De ez a sajátosan skandináv - történelmi és társadalomtörténeti - regény egyben egy világjelenség sajátos, szép és igaz vizsgálata is lett: Martinson évtizedeink csavargóiról - a társadalomból kiszakadtakról, kiszakadni vágyókról, társadalomtagadókról, munkátlan-igénytelen hippikről, hippizmusról - is írta ezt a regényt. Megelőzve azokat az évtizedeket, amikor a kapitalista világban ezrek vágtak neki a világ országútjainak, kerestek újféle hitet, alapítottak neo-buddhista szektákat, hirdettek életforma-tagadó anarchiát. Az európai jelen egy nagy írója egy munka nélkül maradt szivargyártó-manufaktúrai munkás csavargó-sorsának állomásán ugyanarról a boldogság- és szabadságkeresésről is beszélt, amiről Ibsen óta annyian. És történelmet is föltár. És embertelen kapitalizmust vádol, amely elől nem menekül, aki magányosan az országutakra menekül. A csavargók eltűnnek, szektáik föloszlanak a regény végén. az új tömeg neve: munkanélküliek. Egyesült föllépés az embertelen kapitalizmus ellen. A forradalom szót Martinson nem mondja ki: a történelmi távlat a figyelmes mai olvasó előtt nyílik meg.

Libuše Moníková - A ​homlokzat
Előfordult ​már a világirodalomban, hogy valaki nem szülő-, hanem választott hazája nyelvén írott művel szerzett magának hírnevet. Joseph Conrad vagy Elias Canetti után sikerült ez a cseh Libuše Moníkovának is, aki emigrációban, németül írta meg A homlokzat című könyvét, melyet már tíznél több nyelvre fordítottak le mint a századvég egyik posztmodern, európai nagyregényét. A bizarr humorú pikareszk regény négy hőse - két szobrász és két festő - a friedlandi kastély homlokzatát restaurálja az 1980-as évek elején, s bár eleinte nem történik velük semmi különös - tolakodó turisták ellen, az állványzatról malter-munícióval vívott csata például még nem a világ! -, munkájuk tárgya: a Wallenstein-kastély mindinkább a közép-európai kultúra gyűjtőlencséjévé válik. Rajta keresztül alkalmunk van szellemes eszmefuttatások, fantasztikus víziók, groteszk minidrámák s a mindennapok abszurd fonákjának sűrű szövevényét látni - az írónő nem hoz szégyent mesterei: Hašek, Hrabal és Kundera nevére. Az első rész végén hőseinket meghívják Japánba, ám kalandok sora Szibériába sodorja őket meg a hozzájuk csapódott luxemburgi fiatalembert - a boksz és az "erősebb nem" hívét -, valamint titkos ideálját, a bávatag biológust. A fantasztikus odisszea végén hazavergődnek Friedlandba, s kezdhetik elölről a restaurálást.

Bánffy Miklós - Fortéjos ​Deák Boldizsár Memoriáléja
„Az ​apokrif Fortéjos Deák (...) kizárólag egy elmés formai ötlet szüleménye. Rövid történetkék vannak benne, de ezeknek nem fontos sem a meséje, sem a mondanivalója – az írónak csak egy volt fontos: az a forma, amelyen a novella ősei, a reneszánsz-kor novellái vannak írva, szerkezetének együgyű lazaságával, hangjának gyermetegségével, frivol dolgokat erkölcsi tanulságok átlátszó kendőjével leplező szemforgatásával, vallási szigor mögé búvó életörömével, amely éppen úgy meg tud nyilatkozni csintalan asszonyok férjet kijátszó ravaszkodásaiban, mint Assisi Szent Ferenc állatszelidítő jóságában” – írta a kötetről Schöpflin Aladár (Nyugat, 1932), amikor már nyilvánvaló volt mindenki számára, hogy a Kisbán Miklós szerzői név mögött gróf Bánffy Miklós áll. Az álnéven kiadott álemlékirat igazi stílusbravúr, hiszen azt akarja elhitetni olvasójával, hogy egy 17. századi pikáns műről van szó; ehhez még kiadói előszót is fabrikált a rafinált szerző. Ám a figyelmes olvasó már itt gyanút foghat, hiszen a tudományos álca mögül félig-meddig előbukkan a karneváli maszk a sebesvári könyvtár és a Kolozs-monostori Képtelen levéltár említésekor. Ki ez a farsangi figura Fortéjos Boldizsár, aki egy személyben világutazó, babonákon nevető protestáns diák, aki groteszk meséivel megmutatja a világ „másik arcát”? Valóban memoriálét olvasunk, vagy csak egy zseniális paródiával van dolgunk?

Charles de Coster - Thyl ​Ulenspiegel
"Charles ​De Coster Ulenspiegel legendájának történelmi jelentősége óriási. A mű új hazát teremtett. Ez az állítás meglepetést kelthet. Tizenöt évszázados múltra visszatekintő ősi nemzeteink csak üggyel-bajjal ismerik fel pontos eredetüket, és úgy vélik, hogy egy nép forrása - miként a Nílusé - távoli és titokzatos. A tény valóban páratlan, kétség azonban nem fér hozzá. A belga irodalom Coster Ulenspiegel-jéből fakadt. 1868. december 31-én született a fajta öntudata. Ebben a kérdésben a belga haza minden írója egyetért. Az első könyv, melyben országunk magára talált - írja Verhaeren. - A flamand Biblia - mondja Camille Lemmonier - A haza könyve... A széles Schelde, mely a korok mélyéből hömpölyögve a fajta porcikáit sodorja hullámain... A testet öltött haza... A tegnap, a holnap, egész történelmünk..." (Romain Rolland)

Panait Istrati - Kyra ​Kyralina - Négy regény
"Istratinak ​hívják. Brailában született 1884-ben; apja, akit nem ismert, görög csempész volt, anyja román parasztasszony. Nagyszerű asszony, aki fáradhatatlan munkában töltött életét csak a fiának szentelte. De ő, bár nagyon szerette, tizenkét éves korában elhagyja; a kóborlás démona, vagy jobban mondva, az ismerni és szeretni vágyás hajtja. Húszévi bolyongás, rendkívüli kalandok, felőrlő munka, csavargás és szenvedés: égető nap tüzében, eső zuhatagában, fedél nélkül, űzve az éjjeliőröktől, betegen, szenvedélyektől marcangolva, nyomorban kínlódva - ez az élete. Megpróbál minden mesterséget. Volt pincér, cukrász, lakatos, bádogos, gépész, mechanikus, földmunkás, teherhordó, szolga, plakátember, címfestő, mázoló, újságíró, fotográfus... Egy ideig részt vett a forradalmi mozgalomban. Megjárja Egyiptomot, Szíriát, Jaffát, Bejrútot, Damaszkuszt, a Libanon vidékét, a Keletet, Görögországot, Itáliát... Született elbeszélő, a keleti mesemondók fajtájából; olyan, aki meghatódik és megittasul saját meséin, annyira, hogy ha egyszer megkezdődött a mese, senki sem tudja, ő maga sem, egy óráig fog-e tartani vagy ezeregy éjszakáig. A kanyargó Duna végtelenje... Ez az elbeszélő zseni oly legyőzhetetlen benne, hogy levelében, melyet öngyilkossága előestéjén írt, két ízben megszakítja kétségbeesett panaszait, hogy két humoros históriát mondjon el életéből." Romain Rolland

Kollekciók