Ajax-loader

'nagyvárad' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Móra Ferenc - Rab ​ember fiai
Móra ​Ferenc elbeszélése az aranykort követő viszontagságos időkbe kalauzolja az olvasót. Mikor Apafi Mihályra került a fejedelemség sora, nehéz évek köszöntöttek az országra. Nagyváradon, Erdély kapujában a török volt már az úr. A Felső-Magyarországot és a fejedelemséget összekötő területsáv - az úgynevezett Részek, latinul Partium - nagy része a Habsburgok birtokába került. "Olyan világ járt akkor szép Erdélyországban - így az író , hogy mikor este lefeküdt a fejedelem, sose tudta bizonyosan, hogy fejedelem lesz-e még reggel, mire felébred? A német volt annak a megmondhatója, meg a török." A Szitáry testvérek története egy kalandos nyomozás fordulatait követi. A fejedelem palotájában látjuk őket először, majd elkísérjük a két fiút keresztül-kasul az országban. Bepillanthatunk velük az udvar hétköznapi életébe, a nagyurak világába, de megismerhetjük a rongyos bujdosók sorsát is. Szemügyre vehetjük a ravasz görög kereskedő házát csakúgy, mint a váradi basa fényűző palotáját. Megismerjük a várvédő vitézek életét és a szegény országúti vándorokét. Egyszer káprázatos keleti lakomának a vendégei közé képzelhetjük magunkat, másszor arra tanít bennünket az író, miképpen él a természet kínálta javakkal, gyökerekkel, magokkal a házatlan-hazátlan bújdosó.

Ottlik Géza - Iskola ​a határon
Az ​író új regénye egyrészt szabályos diákregény, mulattató, néha tragikumba forduló diákcsínyekkel, ártatlan vagy borsos kamasztréfákkal, ugyanakkor jóval több is ennél: egy társadalom lélektani regénye. A Horthy-korszak leendő katonatisztjeinek neveléséről, a határszéli kadétiskoláról szól a regény, ahová az úrifiúkat küldik, hogy a legérzékenyebb kamaszkorban történő kínzatások és az embertelen fegyelembe való nevelés után legtöbben maguk is nevelőikhez hasonló kínzókká, fegyelmezőkké legyenek. Azaz: egy erkölcstelen társadalom áldozataiból ennek a társadalomban a védelmezői. Ottlik hitelesen és nagy művészettel ábrázolja ezt a testi-lelki terrort, aminek védtelenül ki vannak szolgáltatva ezek a kamaszok, és azt a folyamatot, amely odáig zülleszti őket, hogy ezt a természetellenes világot természetesnek és egyedül lehetségesnek fogadják el. A kadétiskola komor, baljós épülete a huszas évek ellenforradalmi Magyarországának szimbóluma - és a regény ennek a szimbólumnak társadalmi és erkölcsi tartalmát, valóságát mutatja be, ítéletet mondva fölötte.

Vámos Miklós - Apák ​könyve
Az ​"Apák könyve" ...családhistória is. Sok-sok apa vonul fel benne, ám nem mint Esterházynál "egynevűsítve", hanem megannyi külön-külön történet külön-külön alakjaként. Tizenkét nemzedékről szól, tizenkét prizmán áttörve ugyannak a "nemzettségnek" (ugyanannak?) a históriája, a fejezetek sora mintegy háromszáz évnyi magyar történelmet, itteni sorsot, jelleget vesz elő s elő; az író fájlalja, hogy végződésével a könyv már nem az övé, holott ő maga is folytatódik, az élet is. Ami főleg izgatott: mitől regény itt a regény? Valóban a történelem írja e történetet, ez nagy hűség, s ennek áldoz-ajándékoz a nyelvezet is. S valóban elkapható a szál, a sodrata-jellege, és ekkor innen várjuk a fordulatokat. Nem a főszereplők "aktívumából". Késélen alakítják s szenvedik el ők a dolgokat. Persze, történeti hitele van csaknem mindennek. De - az én mércém szerint - azért annyira jó regény ez, mert olyan, mintha kitalációs lenne. Persze, legyinthet valaki e mániámra: legyen a regény igenis minél inkább kitalációs hatású. Világos, hogy egy ilyen regényre elszánt írónak nagy büszkesége a historikus hitel. Ellenben megismétlem: a sikert az adja igazából, hogy a dolog, részleteiben is, jól van kitalálva. Nagyon nem akaródzna nekem Vámos regényét akár az apakönyvek sorába begyömöszölni, azaz helyét kisaccolni. A későbbi korok döntik el némely könyvek valódi jelentőségét, és Vámost népszerűségének tehertétele kétségkívül sokféleképp nyomja. Ha nem a magyarról lenne szó, akkor is így mondanám: nem igazán "normális" az erre-normás közfelfogás." (Tandori Dezső)

Nagy Endre - Egy ​város regénye
A ​Várad, villanyváros című, 10-12 kötetesre tervezett sorozatban, a századelő hangulatos történeteiben, klasszikus anekdoták világát idézve kapunk számot egy korról, melynek napjainkat is meghatározó hatását felesleges lenne letagadni. A sorozat első kötete, Nagy Endre regénye, számos, ma már érthetetlen okokból agyon cenzúrázott kiadás után, most jelenik meg először szöveghű kiadásban.

Dutka Ákos - A ​Holnap városa
"Úgy ​ült ez a város Erdély nyugati ablakában, hátával a bihari havasoknak fordulva, mint egy franciásan bájos, könnyelmű, de szemtelenül tehetséges, daloló sanzonett, két lázas remegő karját kinyújtva a Sárrét, a Berettyó-völgy zsíros káptalani földjei felé. Aki itt tanult, s itt vitte is valamire, bátran nekiindulhatott a világnak. Indultak is sokan. S aki tehetséges magyar volt a századfordulón, alig kerülhette ki Váradot."

Ismeretlen szerző - Nagyváradi ​színikritikák a Holnap évtizedében
Ady ​Endre, Biró Lajos, Dutka Ákos és Juhász Gyula írásai a színházról.

Bajor Andor - Április ​bolondja
''Akár ​szatírát, humoreszket, paródiát, gyerekmesét írt Bajor Andor: mindvégig mesélt. A mesélés öröme, felszabadultsága érződik még a gonoszkodásaiban is. Az életmű egésze akár egyetlen regénynek is felfogható, mellékszálakkal és szereplőkkel, kitérőkkel és versbetétekkel. A főhős azonban mindvégig ő maga: az esendő, a kisemmizett kisember, az álmaiban csalódott gyerek, a nagyra törő és szárnyaszegett alkotó, és legfőképpen a szemlélődő, kutató ember, aki felismeri a mások hibáit, vétkeit és azon nyomban megbocsátja, minthogy magában is felfedezi mindezeket. Nem igazságosztó, hanem figyelő társ, esetenként akár őrangyala nemcsak saját gyerekkori énjének, hanem nevetsége tárgyainak is.'' (Csiki László) Bajor Andor 1927. szeptember 30-án született, Nagyváradon. Kolozsváron élt. 1991. január 24-én hunyt el a debreceni klinikán. Február 6-án helyezték örök nyugalomra, a Házsongárdi temetőben, Kolozsváron.

Covers_170251
Sár, ​vér, levendula Ismeretlen szerző
23

Ismeretlen szerző - Sár, ​vér, levendula
Tizenkét ​író, tizenkét zseniális történet a sáros, véres, levendulaillatú középkorból. A kötet szerzői hivatalosan amatőrök, hiszen nem mutatkoztak még be önálló könyvvel, nem köszönnek ránk óriásplakátokról, és nem hangos tőlük a sajtó. Az olvasó azonban mégis meglepődhet, méghozzá okkal: azt a lendületet, frissességet, íráskészséget, tehetséget és kreativitást, mellyel a Sár, vér, levendula tucatnyi szerzője bír, sok nemzetközi hírű sikerszerző megirigyelhetné. E rendhagyó, tematikus antológia segítségével különleges időutazást tehetünk a kilencedik és a tizenhetedik század között. Átélhetjük annak a harcosnak a vívódását, akinek a törzse megölte Gellért püspököt. Megismerhetjük az ingatag, részeges Vak Béla király feleségét, aki Aradon hatvannyolc magyar nemesnek nyújtja át a mérges kelyhet. Együtt kereshetjük a Szentföldről hazatérő, kiábrándult lovaggal János pap országát. A török által ostromolt nagyváradi végvárban megtudhatjuk, miféle titkos fegyvert agyalt ki és rejtett el költeményeiben Janus Pannonius. A crécyi csatában pedig, mely a Monty Python legelborultabb pillanatait idézi, úgy ronthatunk az ellenségre, hogy közben a hasunkat fogjuk a nevetéstől. Nem kétséges, hogy a Historium Kiadó Fiatal magyar prózaírók sorozatának első kötetét jegyző írók neveivel találkozni fogunk még a jövőben.

Sall László - Versutánzó ​szavak
nem ​kell ez az asszony; nem az asszony kell, nem a nő, nem a szerető; nem asszony (kell), nem nő, nem szerető, hogy (az) asszonnyal, nővel, szeretővel valósítsam meg magamat; nem ez kell; bennem már nem vár az ember a megvalósulásra; én már vagyok; létem a voltom; igen, kell ez az asszony, hogy valaki szeresse; nem kell a haza; csak a törzs, a kőszikla, hajlékom nem lévén, ölelhessem; ha kell neked, istenem, ez az asszony; hagyd őt magamra; SALL LÁSZLÓ mint költő, szövegművész úgy ír, hogy az első olvasat mindig a Te olvasata. Harminc év szövegbe zárva, a keresés pillanatainak, a figyelem momentumainak megragadása. Nyomon követhető fogalmak jelentésváltozása és állandósága. A haza és a nő. (...) ez a könyv pedig elvezeti a 25 évest az 55 éveshez és fordítva. És (el)vezeti az olvasótis... A _Versutánzó szavak_ titka a Te kongolomerátumában van. NÉMETH ESZTER író, szerkesztő

Fleisz János - Nagyvárad ​várostörténete
A ​város, mint történeti probléma kinőtte a helytörténet kereteit, például egy olyan jelentőségű város, mint Nagyvárad története is egyértelműen meghaladja a helytörténet szintjét, hiszen az idők során gyakran az események formálója és nem csak a követője volt. Emiatt a kötetben, az elterjedtebb helytörténeti, vagy helyismereti megközelítés helyett, a várostörténeti szempont dominál. Ezen belül magába foglalja, nemcsak a hagyományos városéletrajzot, hanem a városok fejlődését összehasonlító, rangsorokat felállító várostörténetet is. A kötet műfaja várostörténeti kismonográfia és főleg ismeretterjesztő jellegű, de tudományos igénnyel a történész szakmának is szeretne kiinduló pontokat nyújtani. A mű kezdetektől napjainkig mutatja be a város közel ezer éves történetét, amely meg-megszakított, de mégis szerves folyamatot alkot, felvázolja a város történetének főbb eseményeit és kérdéseit anélkül, hogy részletes elemzésekbe bocsátkozna.

Rózsa György - Rózsa Dávid - Legvégül ​a tópart
Több ​szempontból is fontos, érdekes kötet a két Rózsa szerzőségi közléssel ellátott munka. Napjainkban, amikor az előttünk járók életművéről lekicsinylően szokás beszélni, társadalmilag és emberileg aláznak meg építő generációkat, akik két kezükkel kaparták ki az országot a II. világháború romjai alól, üdítő látni egy könyvet, amellyel az unoka tiszteleg nagyapja munkássága, emberi és szakmai teljesítménye előtt. Rózsa György felkészült tudós, közéleti szereplő volt, jó könyvtáros szakember és – ez a könyvnek egy következő rétege – a személyes sorsát (de milyet!) megélt ember. Kortörténet, szakma, emberiesség. Ezeket találja a kötetben az olvasó. (Monok István)

Péter I. Zoltán - Főúr, ​fizetek!
Az ​Osztrák-Magyar Monarchia egyik legszebb hátrahagyott emléke a kávéház. A kávéház szónak nem lenne ekkora kisugárzása, ha nem a Habsburg-uralom kései korszakában, a dualista monarchia megalakulásakor nyerte volna el jelentésének teljességét. Azzal, hogy megalkotta a kávéházat a maga klasszikus formájában, az Osztrák-Magyar Monarchia létrehozta azt, amit politikailag már nem sikerült megteremtenie: a lehető legellentmondásosabb elemek életképes integrációját. A legelőkelőbb kávéház legtöbbször a város legszebb terén álló szálloda része volt. Egy kissé félreesőbb helyen állt egy egyszerűbb, a piacnál, a pályaudvar mellett, vagy fontos üzletek között, mivel szükségük volt a mozgó embertömegekre. Itt üldögélt a tanár, heves beszélgetésbe merülve az ügyvéddel, a kiskereskedő a nagykereskedővel alkudozott, a nyugalmazott hivatalnok itt tarokkozott vagy játszott egy parti rexet barátaival. A kávéházban minden vendég, társadalmi hovatartozásától függetlenül, társas életet élhetett... Nagyvárad kávéházi életének fénykorát az ezerkilencszázas évek fordulóján, elején élte, amikor az emberekben megvolt az igény, hogy nyilvános társadalmi életet éljenek. Mivel a városnak jelentős szerepe volt a modern magyar irodalom kialakulásában, a lejegyzett emlékekből sok ismeretet szerezhetünk a kávéházak életéről. A kávéházak - egymással versenyezve és egymás szerepét kiegészítve - fontos részei voltak annak a szellemi izgatottságnak, amellyel a szecessziónak ez az erősen zsidó kultúrájú városa feltöltődött.

Péter I. Zoltán - Régi ​képeslapok, régi történetek
A ​világon az első levelezőlap 1869. október 1-jén az Osztrák-Magyar Monarchiában került forgalomba. Erre az osztrák-magyar postaigazgatóság által kiadott levelezőlapra a Correspondenz-Karte feliratot nyomtatták. Egy hónappal később Magyarországon ezt a feliratot Levelezési-lap-ra változtatták. A levelezőlap aztán gyorsan terjedt Európában és néhány éven belül azon túl is. Az Egyetemes Postaegyesület 1905-ben engedélyezte a lapok hátoldalának megosztását a címzés és az üdvözlőszöveg között, amit az Osztrák-Magyar Monarchiában 1905 januárjától vezettek be. De ettől még, akinek sok mondandója volt, sokszor teleírta a képet is. Könyvünkben Nagyvárad a Sebes-Körös északi partján elterülő részét, Olaszit ábrázoló felvételek találhatók, olykor a rájuk írt szöveggel együtt. A lapok minden esetben történetekkel gazdagítva a Monarchia végnapjáig mutatják be a várost, Nagyváradot.

Demjén László - A ​Nagyváradi AC a magyar nemzeti bajnokságban 1941-44
1902. ​június 1-jén került sor hivatalos keretek között az első labdarúgó-mérkőzésre. Jelenik Géza játékvezető sípjelére a következő két csapat lépett pályára, Piros mezesek: Marcsa – Popovics, Persz – Mondsza, Platner, Lukács – Kistener, Koczó, Dajka, Varga, Kodat. Kék mezesek: Hantha – Medvigy, Cseresznyés – Sipos, Alegander, Zigre – Böszörményi, Erdelt, Jeszenszky, Beöthy, Gál. A mérkőzést a piros mezesek nyerték 2–0 arányban, amelyben két budapesti vendégjátékos is szerepelt: Kistener és Kodat. "Ezzel az összecsapással indult el útjára a bőrlabdával való gyönyörű játék, amely évről évre fejlődött, tökélesedett" – írja Demjén László. Az 1910-ben alakult Nagyváradi AC röviddel megalakulása után kérte felvételét a labdarúgó-szövetségbe. Felvételének egyik feltétele az volt, hogy oda-vissza alapon mérkőzést kell játszania egy olyan csapattal, amely már tagja a szövetségnek. Így került sor a Kolozsvári Vasutasok elleni első találkozóra, amelyet a vendégek nyertek meg 2–1 arányban, viszont a visszavágón a váradiak 5–1 arányban diadalmaskodtak. 1912-ben megalakult a Nagyváradi Törekvés, majd 1921 őszén beindult a kerületi bajnokság a NAC, a Törekvés, az Egyetértés, a Makkabea, a Szalontai SC, a Szatmári Törekvés és a Nagykárolyi AC csapatainak részvételével. A NAC fejlődése 1920-tól 1940-ig, kivéve az utolsó 2-3 évet, szinte töretlennek bizonyult. A váradi zöld-fehérek igazi értéke a régiekre épülő új labdarúgókkal 1940 után domborodott ki: a második világháború alatt a váradiak a magyar élvonalban szerepeltek, s az 1943/44-es idényt – 13 ponttal megelőzve a második Ferencvárost – magabiztosan nyerték meg. A NAC együttese: Krüger Károly, Rónai Ferenc, Vécsey Adolf, Mészáros Ferenc, Ónody Andor, Perényi (Pecsovszki) József, Juhász Gusztáv, (Demetrovics) Deményi Rudolf, (Simatoc) Szegedi Miklós, Kovács II. János, Lóránt Gyula, Kovács I. Miklós, (Stibinger) Barna János, (Spielmann) Sárvári Ferenc, Bodola Gyula, Tóth III. Mátyás, Krausz András, Tóth Sándor, (Scherz) Fuszek Kamill, (Fernbach) Ferenczi Antal. A második világháború után megszűnt NAC helyét a Progresul ICO vette át, amely 1949-ben román bajnoki címet nyert, majd 1956-ban a Román Kupában is diadalmaskodott.

Péter I. Zoltán - Ady ​Endre regényes életrajza Nagyváradon
A ​szerző Ady Erdélyben című képeskönyve és a múlt évben megjelent, nagy sikert aratott Ady és Léda - egy szerelem története című levélregénye után ezúttal a költő Nagyváradon töltött éveit írta meg hitelesen, dokumentumokra támaszkodva, de mégis a széppróza eszközeivel. Több mint 400 oldalnyi életrajzi adalék korabeli fotókkal, versidézetekkel, jegyzetekkel.

Ady Endre - A ​vér városa
Ady ​1899 decemberében érkezik Nagyváradra és 1903 október közepéig marad ott. Évekkel később a Nyugatban így ír erről: "Nagyváradra mentem újságírónak. Ez a nyugtalan, zsidós, intelligens város sok mindent átformált bennem, amit a falu, Nagykároly, Zilah, Debrecen, tehát a falu formált meg." "Búcsúzom a Nagyváradi Napló közönségétől. Nagyváradról rövid idő múlva távozom, s a Nagyváradi Naplónál már a mai napon más veszi át a tollamat. A dolgok rendje hozta ezt így, talán már régebben elmegyek, ha ezt a várost, ezt a közönséget s ezt a lapot olyan igazán nagyon nem szeretem. Most már még a megviselt fizikum, s a megegészségesedés vágya is siettetik a válást. Mennem kell tehát. Úgy érzem, az énemnek egy darabja marad itt. Több mint három év óta emlékekben, s mindig szeretetben és hálában adogattam át. Megtart magáénak - ha akar, ha nem - ez a csodálatosan ható, intelligens; modern Nagyvárad. Hazavágyódva és hálásan fogok gondolni ide..." - (Ady Endre)

Péter I. Zoltán - Nagyvárad
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lőwy Dániel - Az ​úri város zsidó lakosai
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Széll Sándor - Nagyvárad
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kupán Árpád - Szabadkőművesek ​Nagyváradon
Várad, ​a világ közepe Kupán tanár úr könyve, bár formailag pusztán a nagyváradi szabadkõmûvesség történetét tárja elénk, lényegében Nagyvárad újkori történetének tömör és érdekfeszítõ összefoglalása is egyben. A város történetének legfontosabb, mondhatni, meghatározó mozzanatát egészen az impériumváltásig, amikor más történelmi erõk vetõdnek felszínre, és csaknem egy évszázadra kibillentik egyensúlyukból a sok évszázados folyamatokat, éppen a szabadkõmûvesség által képviselt liberális-kozmopolita irányzatok és az ultramontán konzervativizmus párharca jelentette. Mindkét irányzatnak nagyon erõs állásai vannak a városban, az összecsapások tehát itt a leglátványosabbak és a legszenvedélyesebbek. Nagyvárad a 19. század végén és a 20. század elején Kelet-Közép-Európa szellemi küzdelmeinek egyik középpontja. Cseppben a tenger. Így aztán a váradi szabadkõmûvesség történetének felelevenítése elkerülhetetlenül ezeknek a küzdelmeknek a krónikája is. Kupán Árpád pedig kitûnõ krónikás. A „résztvevõ” hitelessége, a kutató szenvedélyes kíváncsisága, a szabadkõmûvesség eszméivel rokonszenvezõ narrátor elfogódottsága mind-mind tetten érhetõ a szövegben. Igaz, mindezeket a tények iránti tisztelet, a hipotézisek, mítoszok, rejtélyek tudatos kerülése tartja egységben. A szöveg a történeti tudat krónikus hiánytüneteivel küszködõ olvasó rendelkezésére bocsátja a „történet” megértéséhez legszükségesebb történettudományi fogódzókat is, és minden esetben az elsõdleges forrásokra, a szabadkõmûvesség fennmaradt dokumentumaira és fõként a korabeli sajtó közleményeire hagyatkozik. Ítélkezni semmilyen vonatkozásban sem ítélkezik, bár a szöveg horizontján a történet végkifejletének körvonalai is földerengenek: a tanácsköztársaság, a holokauszt és a kommunista diktatúra. Az egymással szemben álló politikai alternatívák már eleve magukban hordják az elfajulás csíráit. Már a történet kezdetén nyilvánvaló, ha a Monarchiában körvonalazódó liberális demokrácia nem lesz eléggé erõs ahhoz, hogy a szemben álló ideológiákat és kulturális preferenciákat mûködõképes politikai közösségben integrálja, mindkét oldal ön- és közveszélyes törekvések forrásává válhat. Nem beszélve a nemzeti problematikáról, melynek megoldatlansága (a társadalmi konfliktusokkal ötvözõdve) szintén veszélyes gyúanyagot kínál. Hogy mi lehetett volna a Monarchiából, Magyarországból, Kelet-Közép- Európából, ha a történeti fejlõdés a szabadkõmûvesség által képviselt modernizáció és a konzervatívok által képviselt hagyomány konvergenciájának irányában hat, ha sikerül a valódi konszenzusos politizálás alapjait megteremteni, ma már aligha tudhatjuk meg. De hogy Európa határát nem most kellene óriási áldozatok, közel százesztendõs katasztrófasorozat, jobb- és baloldali diktatúrák, vérontások, nemzeti gyûlölködés és sorozatos gazdasági összeomlások árán keletre tolni, az bizonyosra vehetõ. Az utóbbi években kevés meggondolkodtatóbb szöveget olvastam, mint ez itt. Bíró Béla

Indig Ottó - A ​nagyváradi színészet másfél évszázada
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

F. Diósszilágyi Ibolya - Költő ​a Holnap városában
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Indig Ottó - Váradi ​színháztörténeti fejezetek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók