Ajax-loader

'algéria' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Robert Merle - Állati ​elmék
Színhely: ​az Egyesült Államok. Itt végez kísérleteket egy delfinpárral Sevilla professzor. Lelkes kutatócsoport segíti munkájában. A két delfin bámulatosan fogékony. Rendkívüli intelligenciájuk, szeretetreméltóságuk: szellemileg szinte teljesen egyenrangú társai az embereknek. Csakhamar már az angol nyelvre tanítja őket mesterük. A békés kutatók és a delfinek idilljét azonban megzavarja az amerikai titkosszolgálat embere. Ezeket a kedves, szelíd állatokat háborús célokra akarják felhasználni. Vajon sikerül-e? A Goncourt-díjas Robert Merle egyik legolvasottabb műve, az Állati elmék az "állatregény" és a politics-fiction ötvözete. A történet gondos zoológiai tanulmányokon alapul ugyan, de a realítás és az álomvilág mezsgyéjén játszódik. Rokon témájú az író Majomábécé című regénye is, mely kiadónknál 1992-ben jelent meg,

H. A. W. Treffz - Sivatag ​és tenger között
„Sziget ​a tenger és a sivatag között" — így nevezik az algériaiak sokatpróbált szülőföldjüket. Valaha a római birodalom ragyogó gyémántja, később a mohamedán kultúra egyik fellegvára volt ez az ország. Az évtizedes francia gyarmati uralom idején azonban elsatnyult ősi kultúrája, s e kultúra hordozói a föld legnyomorultabb, jogfosztott népévé süllyedtek. H. A. W. Treffz, német újságíró az elmúlt években hosszabb időt töltött Algériában. Útiélményeiről beszámoló könyv a német, cseh, és orosz nyelvű kiadás után most a magyar olvasókhoz is eljut. riporter keresztül-kasul bejárja az országot, leírja vonzó tájait, népeinek — berberek, arabok, négerek, zsidók, spanyolok, franciák — életmódját, szokásait. Érzékletes képet fest gazdag műemlékeiről és e műemlékek nyomán felidézi a régi korokat, amikor Algéria a világ kultúrája élén haladt. Szinte magunk előtt látjuk Algírt, „a fehér várost", felhőkarcolóival és nyomornegyedeivel, Sidi bel Abbest, az idegenlégió fészkét, a termékeny Mitzsidát, virágzó kertjeivel és a fehéren izzó sottokat, a sókitermelő munkások poklát. A szerelemre termett uled nail törzs lányai táncolnak a sivatagi tábortűz előtt, és a Felslzabadító Hadsereg; ezredese okos szavai nyomán megelevenedik előttünk a nép legbátrabb fiainak harca. Végigkísérjük a riportert a romantikus Kabilföld nyaktörő szerpentin útjain és a sivatagi törzsek karavánútjain. Meghallgatjuk beszélgetéseit a francia szőlőtermelővel, akinek már a nagyapja is itt ápolta tőkéit, és az örmény kereskedővel, az elkülönített medinában élő zsidókkal, akiknek ősei Jeruzsálem pusztulása után kerültek Észak-Afrikába. Ellátogatunk a XI. században alapított öt sivatagi szent városba, a m'za-bok földjére, ahol a legbigottabb mohamedán szekta éli kilenc század óta változatlan életét, és megismerkedünk a jobb jövőért harcoló szabadságharcosok küzdelmeivel. A könyv kétségtelenül legérdekesebb része az utolsó ötven oldal. Itt Treffz élményszerűen számol be az algériai felszabadító hadsereggel való találkozásáról, amelynek kötelékében rövid ideig maga is harcolt.

Barbara Honigmann - Zohara ​utazása
Tudta ​valaki, hogy vannak arabul beszélő marokkói zsidók? Hinné valaki, hogy van olyan helye a világnak, ahol napjainkban is sötétség van délben, ahol töretlenül él a középkor a mában? Nos, erről a világról ad hírt a boldogtalan, magányos, testi-lelki-szellemi elzártságban élő Zohara története. Már-már vénlányságra kárhoztatott, amikor először sikerül kitörnie, de a szingapuri szélhámos rabbi oldalán csak újabb megaláztatásból, nyomorból, sivárságból áll az élete. Aminek egyvalami mégiscsak értelmet ad: az a hat gyerek, akikért elviselni mindent érdemes. Amikor aztán ezektől a kincsektől fosztja meg az élet Zoharát, másodszor is kitör, visszaszerzi elrabolt javait, hogy attól fogva emelt fővel és egészen megváltozott életszemlélettel tekintsen szét maga körül. Barbara Honigmann regénye a világnak egy olyan szegmensével ismertet meg, amiről eddig sejtelmünk sem volt, s aminek a valóságosságához mindamellett nem fér kétség. Akik eddig szívükbe zárták Chaim Potok és Pearl Abraham regényeit, azok számára Honigmann Zoharája is maradandó élményt fog nyújtani.

Mouloud Mammeri - Ópium ​és ököl
Majdnem ​teljesen felfedezetlen világ számunkra az arab nyelvű és francia nyelvű ágra oszló jelenkori algériai irodalom. Mouloud Mammerit a francia nyelvű ág egyik legjelentősebb alakjának tartják, ezt a regényét pedig az élő algériai próza egyik legfontosabb alkotásának. A nemzeti felszabadító háború éveinek képét rajzolja meg Mammeri az irodalom közelítő eszközeivel: francia helyőrségeket és erdei partizánfészkeket, a könyörtelenül felhőtlen égbe metsző izzó hegy-éleket, egy franciás műveltségű, kétlelkű arab orvos vívódásait, szerelmeit és magáraeszmélését, egy szikrázó világváros szépségét és közönyét, egy idők homályába vesző hagyományait őrző, méltóságteljesen szegény berber falu tragédiáját.

Bächer Iván - Rötúr
Megreggeliztek, ​narancslekváros kenyeret, sajtot, kávét, közben váltottak pár szót, révedeztek, számolgatták az időt. - Látod, apukám, már harminckét éve van annak, hogy először megérkeztünk Algériába. - Bizony, fiam. És már nyolc éve, hogy másodszor is itt vagyunk. - Én harmadszor. - Igen. - És most, apukám, úgy tűnik, el kell innen mennünk végleg. - Hát igen, fiam - sóhajtott Sprentzl Gyula, és mivel a reggelit már befejezte, rágyújtott egy cigarettára.

Sándor Iván - Drága ​Liv
„Ez ​egy szerelmi történet. De, ha csak az lenne, nem írtam volna meg.” – mondja a szerző legújabb regényéről. Sándor Iván új regényének szereplői a Budapest – Párizs – Algéria háromszögben élik át az elmúlt fél évszázadot és a mát. 1956 regénye? Színházi regény? Mindkettő. Az író kíméletlenül mutatja meg a századvég embereinek sorsában a személyiség otthontalanságát, az érzékenység veszendőségét. A történetmondás feszültsége és az új próza nyelvi ereje együttesen teremti meg a mű jelentoségét.

Abdelhamid Benzine - A ​tábor
S ​ez az élet folyt tovább... Odakinn az orvosok a rákot gyógyították, mindenütt békéről beszéltek. Gagarin az ég felé szállt, Boghariban elszabadult a pokol.... Abdelhamid Benzine "Boghariban elszabadult a pokol... a légiósok ütöttek, egyre csak ütöttek, és senki sem hallotta meg kiáltásaikat. A jajra nem kélt visszhang." Abdelhamid Benzine ezzel a megrázó üzenettel elsőnek töri át a hallgatás falát, és felfedi, milyen kálváriát járnak a foglyul esett algériai katonák azokban a táborokban, ahová a francia kormány zárja őket. Szögesdrótok mögött, Boghari gyötrő magányában várják az algériai Nemzeti Felszabadító Hadsereg katonái, a szerző társai a nyomorban s a reményben, hogy a világ tumást szerezzen a népük ellen folyó háború történetének e szörnyűségekkel, borzalmakkal teli lapjáról. E rémító krónikában, vér és sár közepette, vicsorgó porkolábok, kínzók és hóhérok versengve gyötrik, alázzák meg és gyilkolják áldozataikat gyors vagy lassú halállal. Megáll az ész, ha felfogni próbálja, hogyan lehetnek emberek ily kegyetlenek, hogyan süllyedhetnek ilyen mélyre a vadságban. "Annyit sem értünk a szemükben, mint a kutyák" - írja Benzine. "A kutyáknál is alávalóbbak vagytok" - lihegi korbácsolás közben a légió rabhajcsárja, és ez a mondat mindent megmagyaráz. Az elvetemült zsoldosoknak és gazdáiknak, akik mást nem tudnak, csak gyalázni a szabadságáért felkelt nép méltóságát, akinek abban telik örömük, ha sárba taposnak embereket, Benzine arcába vágja minden becstelenségüket. Hazafiként teszi, aki hazáját szolgálja, s aki tudatában van, hogy tartozik megmondani az igazságot a világnak. De hősként is, aki tudja, hogy bátorsága életébe kerülhet....

Bilibok Zsuzsa - Négy ​gyerek a Szaharában
Lehet-e ​kánikulában eltölteni a karácsonyt? Bármilyen különös, lehet. Ugyanis nemcsak a mesék szárnyán juthat távoli, titokzatosnak tűnő világokba egy gyerek. Olykor egy-egy magyar kisfiú, kislány igazi gépszárnyak segítségével is meglátogathatja a messzi földrészeket, mint e könyvben Peti Afrikát. Peti az algériai tengerpart káprázatos ragyogásában, az oázisok, a sivatag világában szerez ritka élményeket. Kalandjait, tapasztalatait e könyv útján megosztja minden olvasójával.

Klaus Polkehn - Úton ​Algériában
Algéria ​hatalmas ország, területének túlnyomó részét a Szahara végtelen homoksivataga teszi ki, ahol csak az oázisokban van élet, ám a hófödte Atlasz-hegység és a Földközi-tenger partja közt elterülő vidék a történelem előtti idők óta otthont nyújtott az embernek. A tenger partján, ott, ahol egykor a rómaiak hadigályái horgonyoztak, ma olajkikötő épül egy több mint 1000 kilométer hosszú olajvezeték végállomásán, ahova a Szahara mélyéből érkezik az ország fekete kincse. A kabil hegyifalvak lakói évszázadokon át vívták kemény harcukat a természettel, de ma már ezen a vidéken is könnyebb az élet. A kanyargós szerpentinutakon kocogó szamarak hátán gázpalackot visznek haza az éjfekete szemű, mindig vidám gyerekek, algériai földgázt, amit az egyre növekvő ipar is hasznosít. A szerző NDK-beli újságíró, Algéria történelmének, kultúrájának és jelenének jó ismerője. Többször járt ott a függetlenség kivívása óta. Megszólaltat többek közt egy felelős politikai vezetőt, egy országos hírű színművészt, beszélget munkásokkal, egyszerű birkapásztorokkal, s leírja a híres dzselfai karnevál, "a kos ünnepe" forgatagát.

Emmanuel Roblés - Villanegyed
A ​felszabadulás után feltárt írónemzedék egyik jeles képviselőjének, Roblésnek a neve nem ismeretlen a magyar olvasó előtt: a Mai francia elbeszélők kötetében megjelent már az Erőd című izgalmas, antifasiszta írása. Kitűnő színdarabját A király nevében címmel 1949-ben adták elő Budapesten. E kötetben legjobb írásait: egyik regényét, kisregényeit és elbeszéléseit adjuk közre, s minden írása más-más színfolt, más hangulat, más táj - más ország. Regénye Algír villanegyedében játszódik, és egy fiatal, öntudatosodó arab fiú küzdelmes, szerelemmel teli életútját festi. Az író azután a sötétség borította, hóviharos Németországon keresztül Korzikába viszi az olvasót, ahol megrázó erővel kelti életre a szenvedélyes szigetlakók szabadságvágyát. Roblés elvezet bennünket a nyirkos Barcelonába is, ahol az igaz szívű embereknek értelmetlenné válik az élet, és csak szenvednek, senyvednek a reménytelenség légkörében. Onnan a távoli Tokióba repülünk az áprilisi emberrel, hogy tanúi legyünk egy költői szépségű, leheletfinomságú szerelem kibontakozásának. Roblés minden egyes írásán átizzik az író mélységes humanizmusa, hite az emberben, meggyőződése egy jobb és szebb emberi életben. Roblés gördülékeny, szép tiszta nyelven, sok költői részlettel veti papírra mondanivalóját. Elbeszéléseit belső feszültség, kitűnő szerkezet, remek ember- és környezetábrázolás jellemzi.

Vladimir Pozner - A ​vesztőhely
Vladimir ​Pozner új kötetében a legmaibb észak-afrikai valóságot mutatja be, mégpedig a szó legszorosabb értelmében: a négy elbeszélés - kettőnek francia, kettőnek pedig algériai a központi figurája - egytől egyig igaz történet, hősei mind élő, sőt többnyire saját nevükön szereplő személyek. Némelyikük esetéről annak idején a francia- és a világsajtó is beszámolt. Ezekben az írásokban éppen az eleven valóság egyszerű, józan, kimért feltárása a lenyűgöző és hiteles. Művészi szépségük központi sugárzó magva a tények, igazságok leverő, de egyúttal felemelő ereje, az író emberszabású embersége.

Bächer Iván - Igazad ​van, Loncikám
2010 ​tavaszán barátaimmal ellátogattunk Algériába. Gyerekkoromban rengeteget hallottam erről az országról és Algír – ahogy otthon mondták: "Alzsír" – városáról. A harmincas évek derekától a hatvanas évek közepéig ott éltek nagyszüleim, anyám ott – az akkor még francia gyarmati Algériában – nevelkedett. Utamról szokásom szerint írásban referáltam, festőművész, fotográfus barátom, Lengyel Zoltán pedig rengeteg fényképet készített. Ezeket adjuk most közre, kiegészítve nagyanyám hatvan-hetven évvel ezelőtt írt leveleinek részleteivel, illetve korabeli algériai fotográfiákkal. (Bächer Iván)

Albert Camus - Summer ​In Algiers
In ​May 2005 Penguin will publish 70 unique titles to celebrate the company's 70th birthday. The titles in the Pocket Penguins series are emblematic of the renowned breadth of quality of the Penguin list and will hark back to Penguin founder Allen Lane's vision of good books for all'. Camus and his writing are intimately bound up with his native Algeria. These three essays evoke different aspects of the place - the title essay The Minotaur and The Return to Tipasa.

Joann Sfar - A ​rabbi macskája 1. - A bár micva
Az ​algériai zsidó közösség világát megidéző képregény egy letűnt korszakot kelt életre – azt az időt, amikor a zsidók és az arabok még békésen éltek egymás mellett. Joann Sfar szerethető, mélyen emberi figurákkal és nem utolsósorban egy rendkívüli és felejthetetlen macskával ajándékozza meg az olvasókat. A rabbi macskája Franciaország egyik legnépszerűbb fiatal képregényírójának kimagasló munkája. Egy rabbi, a lánya és beszélő macskájuk maró gúnnyal, ám szeretettel megírt különleges történetét meséli el. A történet az 1930-as években játszódik Algériában. A rabbi és gyönyörű lányának, Zlabyának a macskája megeszi a család papagáját, és ettől megtanul beszélni. A mester legnagyobb megdöbbenésére a macska rögtön hazudozni kezd – az első hazugsága, hogy nem ette meg a papagájt! A rabbi megfogadja, hogy a Tóra szellemében neveli majd a macskát, de a macska a kabbalát akarja tanulmányozni, és szeretné, ha neki is lenne Bar Mitzvója… A rabbi mestere viszont azt állítja, hogy egy macska nem lehet zsidó, de a macska – mint mindig – most is mindent jobban tud.

Salgó László - De ​Gaulle diplomáciája
- ​Who is that guy? - Ki lehet ez a fickó? 1940 júniusában, London utcáin, ilyen kérdésekkel fordultak a feltűnően magas, jellegzetes járású francia tábornok után. Amikor a BBC hullámhosszán a harc folytatására szólítja a Werhmacht által megszállt Franciaországot - még hazájában is úgyszólván teljesen ismeretlen Charles de Gaulle. Hogyan került neve hamarosan az antifasiszta koalíció nagyjai, Churchill, Roosevelt, Sztálin mellé? Miért, milyen személyi képességek birtokában lett a tábornok három évtized alatt - sok egyéb mellett - korunk kimagasló diplomatája? Olyan, akinek személyéről szóló legellentmondásosabb értékelések csak Talleyrand jellemzésével vethetők össze. Salgó László mint a Magyar Rádió és Televízió tudósítója több mint egy évtizeden át újságíróként - Indokínában, Közel-Keleten, Afrikában és végül Franciaországban - figyelhette, hogyan lett a francia gyarmatbirodalom oszthatatlanságáért küzdő de Gaulle-ból "dekolonizátor", mi valósult meg a tábornoki diplomácia alfáját és omegáját képező francia nagyság, a grandeur helyreállításának tervéből. Könyvében keresi a választ, hogy kirajzolódjék a történelmi igazságot legjobban megközelítő tábornoki összkép. És ami nem kevésbé érdekes, milyen örökség maradt a de Gaulle-i diplomácia folytatóira. A mai Franciaországra.

Assia Djebar - L' ​Amour, La Fantasia
L'Amour, ​la fantasia Nous glissons du passé lointain au passé proche, de la troisième personne à la première ; extraordinaire évocation du père, instituteur de français, de la mère, des cousines, des femmes cloîtrées vives et dont le cri et l'amour nous poursuivent. Assia Djebar, sans conteste la plus grande romancière du Maghreb, nous donne ici son oeuvre la plus aboutie. De l'odeur d'amour, de viol plus que de séduction, de l'émotion de la prise d'Alger, il y a cent cinquante ans, à l'arrachement d'il y a vingt ans, c'est comme si la voix d'une femme appelée Algérie venait nous crier ce qui échappe aux historiens, aux analystes, aux commentateurs, aux politiques, bref aux hommes. [...] Un beau livre comme celui-ci, entre la France et l'Algérie, écrit dans un français somptueux, tel qu'il brûle et rayonne entre nos mains, et, malgré le crime, le sang, tous les déchets de l'imposture, c'est du pain partagé.

Yasmina Khadra - The ​Sirens of Baghdad
The ​third novel in Yasmina Khadra's bestselling trilogy about Islamic fundamentalism has the most compelling backdrop of any of his novels: Iraq in the wake of the American invasion. A young Iraqi student, unable to attend college because of the war, sees American soldiers leave a trail of humiliation and grief in his small village. Bent on revenge, he flees to the chaotic streets of Baghdad where insurgents soon realize they can make use of his anger. Eventually he is groomed for a secret terrorist mission meant to dwarf the attacks of September 11th, only to find himself struggling with moral qualms. The Sirens of Baghdad is a powerful look at the effects of violence on ordinary people, showing what can turn a decent human being into a weapon, and how the good in human nature can resist.