Ajax-loader

'Horthy-korszak' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Jankovics Marcell - Trianon
A ​Kárpátok koszorúja a történelmi hazát rajzolja körül. Az átkosban egy tévés főnök arra kért, hogy a _Mondák a magyar történelemből_ című rajzfilmjeimben a középkorias térképeken változtassam meg a hegykoszorú alakját, mert a csehszlovák és román elvtársak meg fognak sértődni. Rajzoljam át a hegyeket? - kérdeztem. Makogta, hogy akkor legalább szűkebb plánokat használjak, hogy ne vegyék észre... Mit is? Hogy hol játszódott a magyar történelem? Hogy a mi határaink természetes határokhoz igazodtak? Maradt minden úgy a filmekben, ahogy kell. Az elszakított országrészeket tőlem nem tudták elszakítani. Igaz, a rendszerváltásig, értsd: a fölszabadulásig Horvátországon és Ausztrián kívül egyikben sem jártam igazán. Nem akartam szomorú lenni. Na, de azóta! Bármelyikbe megyek, otthon érzem magam. Otthon is vagyok mindegyikben. Sokszorosan érintetten. Horvát és magyar gyökerű apai nagyapám miatt, aki életének javát Pozsonyban élte le, felesége, nagyanyám miatt, aki szlováknak született lengyel beütéssel, de nagyapám iránti szerelme magyarrá tette, anyai nagyapám miatt, akiben székely és örmény vér keveredett, és az ő felesége, a másik nagyanyám miatt, aki csallóközi magyar család gyermeke volt. Elszakított országrészeket képviseltek mind a négyen. Az erdélyi és csallóközi ág él és virul, ők tesznek róla, hogy a vérem ne fogyjon el. Azokban a kis hazákban, ahol nincsenek családi gyökereim, Szerbiában, Kárpátalján, Várföldön, ott is élnek magyarok. És ahol magyarok élnek, az mind az én világom kiterjesztése. Felmenőim jó magyarok voltak, vagy jó magyarrá lettek. A horvát ősök, akik a közös hazát védték a török ellen; tiroli osztrák szép-nagybátyám, aki sógorával, szépapámmal együtt harcolt 1848/49-ben a magyar szabadságért és sok évi börtönt is szenvedett érte; lengyel szépapám, 1831-ben Ostrołękánál Bem segédtisztje, aki már magyarországi lakosként ajánlotta föl szolgálatait a hazának; Szamosújvár alapítói. Ők is magyarságra neveltek.

Szenes Sándor - Befejezetlen ​múlt
Mivel ​magyarázható, hogy az egyház mint testület és szervezet, nem fordult szembe kellő időben a modern, tömeggyilkos antiszemitizmussal?

Pölöskei Ferenc - Horthy ​és hatalmi rendszere
Az ​ellenforradalmi rendszer hatalomra kerüléséről, belső viszonyairól, politikai irányzatairól számos forráskiadvány, monográfia és tanulmány látott már napvilágot. A szerző ezért nem a már ismert kutatási eredmények összefoglalását, a kronológiai, történeti események egymásutánjának bemutatását kívánta munkájával elérni, hanem új oldaláról nyúlt az izgalmas kérdéshez. Az ellenforradalmi rendszer kormányzati berendezkedését, a gazdasági, politikai hatalom kiépítését, és megszilárdítását tárja az olvasó elé, bemutatja a törvényhozó és a végrehajtó hatalom egész mechanizmusát, amelynek egyik legfőbb feladata a politikai jogok korlátozása és szabályozása volt. Ezen keresztül képet kapunk a rendszer társadalmi bázisáról, a politikai pártok és irányzatok állásfoglalásairól, elképzeléseiről, az uralkodó osztályok politikai magatartásáról. Izgalmas és újszerű a munka azon része, amely az ellenforradalmi rendszer politikai konszolidációját, Horthy és Bethlen szövetségének kialakulását és elmélyülését, a törvényhozó hatalom ideiglenes jellegének megszűnését tárgyalja. Az Egységes Párt megalakítása, az 1922. évi nemzetgyűlési választások, illetve az első nemzetgyűlés összehívása lezárta az ellenforradalmi rendszer konszolidációjának első szakaszát, utat nyitott a további gazdasági és politikai célok megvalósításához.

Ottlik Géza - Iskola ​a határon
Az ​író új regénye egyrészt szabályos diákregény, mulattató, néha tragikumba forduló diákcsínyekkel, ártatlan vagy borsos kamasztréfákkal, ugyanakkor jóval több is ennél: egy társadalom lélektani regénye. A Horthy-korszak leendő katonatisztjeinek neveléséről, a határszéli kadétiskoláról szól a regény, ahová az úrifiúkat küldik, hogy a legérzékenyebb kamaszkorban történő kínzatások és az embertelen fegyelembe való nevelés után legtöbben maguk is nevelőikhez hasonló kínzókká, fegyelmezőkké legyenek. Azaz: egy erkölcstelen társadalom áldozataiból ennek a társadalomban a védelmezői. Ottlik hitelesen és nagy művészettel ábrázolja ezt a testi-lelki terrort, aminek védtelenül ki vannak szolgáltatva ezek a kamaszok, és azt a folyamatot, amely odáig zülleszti őket, hogy ezt a természetellenes világot természetesnek és egyedül lehetségesnek fogadják el. A kadétiskola komor, baljós épülete a huszas évek ellenforradalmi Magyarországának szimbóluma - és a regény ennek a szimbólumnak társadalmi és erkölcsi tartalmát, valóságát mutatja be, ítéletet mondva fölötte.

Kovács M. Mária - Liberalizmus, ​radikalizmus, antiszemitizmus
Kovács ​M. Mária a Közép-európai Egyetem professzora. Korábban az ELTE, az University of Maryland és az University of Wisconsin-Madison tanára volt. A zsidótörvényekről írott könyve (Liberal Professions, Illiberal Politics) angolul 1994-ben jelent meg az Oxford University Press, 2001-ben pedig magyarul (Liberalizmus, radikalizmus, antiszemitizmus) a Helikon Kiadó kiadásában. 1938-tól 1944-ig a magyar kormányok diszkriminatív törvények egész sorával kívánták korlátozni, majd egészen megszüntetni a zsidók jogát arra, hogy az orvosi, az ügyvédi és a mérnöki szakmában dolgozhassanak. Vajon miért elsősorban e szakmák ellen irányultak az antiszemita intézkedések? Kik és hogyan hajtották végre ezeket? Miként történhetett, hogy az ügyvédi kamara sokáig szabotálta e törvények érvényesülését, miközben az orvosi kamara a zsidótörvények kezdeményezőjeként és könyörtelen végrehajtójaként lépett fel? A könyv a tizenkilencedik századi liberális reformoktól kezdve sorra veszi azokat az eseményeket és folyamatokat, amelyek a magyar szakértelmiség politikai magatartását alakították. Bemutatja az értelmiségi antiszemitizmus és a szervezett fajvédelem megjelenését, a numerus clausus és a zsidótörvények történetét, s végigköveti a zsidó szakértelmiség sorsát a német megszállás és a nyilas hatalomátvétel alatt.

Szalay Károly - A ​sátánizált Horthy
Szalay ​Károly a Demokrata hasábjain sorozatban közölt irásainak szerkesztett változatát tartalmazza a könyv. Szekér Nóra történész szerkesztésében és jegyzeteivel, korabeli fotókkal. Az utóbbi két évtizedben több figyelemre méltó értekezés jelent meg Horthyról, ám a pártvirgácsoktól tartó média az árnyalásokról nem vett tudomást és nyilván valamiféle hűségnyilatkozatként, a nevetségességig fokozta Horthy sátánizálását. Megtehette, mert a történelmi köztudat 1945 és 1990 között jobbára különbozo irányú hamisitásban alakult ki, s ami a legelképesztőbb, nemcsak a hazai politikai érdekek szerint kellett hamisítania, hanem a kisantant utódállamainak igényei szerint is. Elismerem, tényföltárásom és hangütésem módja olykor pamfletszerű és indulatos, amit a "hivatalos" történetiró nem engedhet meg magának. De éppen e módszerem teszí lehetővé, hogy olyan jelenségekre, összefüggésekre világitsak rá, amelyekre a tudomány alkalmatlan. _Szalay Károly_

Vécsey Aurél - A ​radikális jobboldal és a szélsőjobb története Magyarországon
Az ​Osztrák-Magyar Monarchia összeomlását nemcsak a rendkívül súlyos katonai és gazdasági következmények, hanem a mindaddig szokatlan vagy legalábbis addig nem túlzottan jellemző társadalmi-politikai jelenségek is kísérték: egyre-másra alakultak ugyanis a különböző társadalmi egyesületek, csoportosulások, bár egyenlőre politikamentes célzattal. Társadalmi bázisukat zömmel a kispolgári-hivatalnoki, valamint a katonatiszti rétegek jelentették, amelyek jelentős része egyébként az elcsatolt területekről menekült az anyaországba. Élethelyzetüket különösen megnehezítették vagy egyenesen kilátástalanná tették a forradalmakat, majd a trianoni békediktátumot követő átszervezések, melyek következményeként közel 1,5 millió katona egzisztenciája vált bizonytalanná egyik napról a másikra. Megoldhatatlan belső problémák, a sorozatos külpolitikai kudarcok, valamint az utódállamok ellenállásba alig ütköző területi hódításai aláásták a magyar katona iránti bizalmat. 1918. november második felétől megszerveződött a bal- és jobboldali ellenzék, melyek közül a leghangosabb, legmarkánsabb és legagresszívabb radikális forradalmi csoportok, egyesületek és egyletek a gombamód szaporodó szélsőjobboldali érzelmű szervezetek közül kerültek ki.

Szita Szabolcs - Aki ​egy embert megment...
A ​holokauszt magyarországi történetének egyik különleges eseménysorát, az 1941-42-ben alapított Budapesti Segély és Mentőbizottság, illetve főleg annak egyik vezetője, Kasztner Rezső tevékenységét követi nyomon a szerző legújabb kötetében. Kiterjedt tudományos kutatásai alapján bizonyítani kívánja, hogy az Endlösung idején az emberéletekkel való kereskedés elválaszthatatlan Hitler lovagrendjétől, az SS működésétől, s a nemzetiszocialista érdekek érvényesítésének része volt. Elsőként a hazai cionista mozgalom megerősödését, a bizottság megalakulásának körülményeit és tevékenységének első két évét ismerhetjük meg részletesen. Bemutatásra kerülnek a német megszállás eseményei és következményei, különös tekintettel a Sonderkommando tevékenységére, Eichmannak a zsidó vezetőkkel szemben folytatott kétszínű játékára, az első fogolycsoportok kiszállítására, a hazai és nemzetközi közvélemény reakcióira. Olvashatunk Joel Brandról, a halottak küldöttjéről, megismerhetjük Kurt Becher SS-Standantenführer személyét, aki ridegen számító cinikus karrieristaként óriási hasznot húzott a holokausztból, ám a háború vége már a zsidómentő köpenyében tetszelegve köszöntött rá. A következő fejezetekben részletes ismereteket szerezhetünk az SS és a Mentőbizottság között lefolyt tárgyalásokról, Kasztner Rezsőnek az ebben játszott szerepéről, a Svájcba kiengedett mintavonat történetéről, az SS által és hasznára kényszermunkára fogott magyar zsidókról. Betekintést nyerhetünk a legnagyobb zsákmány, a hazai nagytőkés zsidó családok által fizetett váltságdíjak történetébe, a Bécsben túszként fogva tartott hozzátartozóik, a koncentrációs és munkatáborokba került emberek sorsának alakulásába. Megismerhetjük a háború utolsó hónapjainak a nyilas terrortól a tovább folyó alkudozásokon át a felszabadulásig ívelő tragikus eseményeit, sőt, a történet szereplőinek későbbi sorsát is. A lábjegyzetekkel ellátott, fekete-fehér képekkel és dokumentumok másolataival illusztrált kötetet epilógus és névmutató zárja.

Nemeskürty István - Búcsúpillantás
A ​magyar nemzetgyűlés 1920 februárjában kimondta, hogy a függetlenné vált magyar állam királyság, majd március 1-én Horthy Miklóst választotta meg kormányzónak. A függetlem magyar királyság de facto 1944 október 15-én, a sikertelennek bizonyult "kiugrás" és a nyilas hatalomátvétel napján szűnt meg. Erről a nem egészen negyedszázados korszakról ad képet Nemeskürty. A szerző mindenekelőtt azt kívánja dokumentálni és bizonyítani, hogy az 1920-1944 közötti korszak, az úgynevezett Horthy-korszak éppen nem szolgált rá a korábbi évtizedekben kötelezően, újjabban is gyakorta emlegetett diffamáló jellemzésekre (Horthy-fasizmus stb.) Sőt! Nemeskürty ábrázolásában e negyedszázad az egyik legjelentősebb magyar politikatörténeti korszakká válik, amikor az ellenségtől körülvett, Trianon területének nagyobbik részétől, lakóinak egyharmadától megfosztott, gazdaságilag lehetetlen helyzetbe hozott ország hét év alatt konszolidálni volt képes önmagát, és nemzetközi szintű teljesítményekre volt képes; a kúltúra teljesítményeiről külön is, bőségesen szól Nemeskürty. Ezt a hatalmas teljesítményt beárnyékolja ugyan, de meg nem szüntetheti, hogy az ország - vezetői hibái, de nagyobbrész külső körülmények szorítására - háborút üzent a Hitler-ellenes koalició nagyhatalmainak. Külön is terjedelmesen foglalkozik a legvitatottabb kérdésekkel: a zsidótörvények parlamenti megszavazásával, a bécsi törvények elfogadásával, a világháborúba való belépéssel, Horthy felelősségével, a kiugrás sikertelen okaival stb. A könyv, amely a korszakra vonatkozó irodalom igen jelentős részének legfontosabb szemelvényeit hosszan idézi, minden bizonnyal az egyik legvitatottabb történeti esszék sorába kerül.

Ismeretlen szerző - Páter ​Zadravecz titkos naplója
A ​szegedi szervezkedők egyik első érdemleges ténykedése a Prónay-féle tiszti különítmény felállítása volt. Ezt a különítményt nem kell bemutatnunk az olvasónak: neve fogalommá vált Magyarországon már akkor, amikor a Tisza hullámai sodorták a bácskai partok felé áldozatainak hulláit. Zadravecz és a Prónay-különítmény hamarosan egymásra talált. Prónay, a szadista gyilkos, tetteinek valamiféle feloldozását vélte megtalálni abban, ha tisztjei papi áldásban részesülnek, Zadravecz pedig eszményei gyakorlati megvalósítóit ismerte fel a szennynek, mocsoknak és vérnek e bandájában. Úgy érzete, itt a nagy pillanat: vagy most kerül be a "nagypolitikába", vagy soha. E találkozás jegyében rendezte meg élete nagy jelenetét: a Klauzál téri zászlószentelést. A nép nélküli "kormánynak" és a katonaságát pótló különítményeseinek népszerűsége a szegedi lakosság között a kicsinél is kisebb volt. (Ezt egyébként maga Zadravecz is keserűen állapítja meg írásában.) A férfiak nem akartak Horthy-katonák lenni. Hogy a jeges tartózkodás falát áttörjék, meg kellett teremteni a "nemzetmentő" nimbuszát. El kellett hitetni, hogy a grófok, tábornokok, ügyvédek és katonatisztek "kormánya" nem saját hatalmát, hanem "Magyarországot" akarta visszaszerezni; hogy Horthy bandája egyenes leszármazottja a törökverő Hunyadi dicső seregének. E feladat elvégzésére vállalkozott Zadravecz.

Újpétery Elemér - Végállomás ​Lisszabon
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gosztonyi Péter - A ​kormányzó, Horthy Miklós
A ​Svájcban élő kiváló történész munkája hiánypótló és bizonyos értelemben aktuális. Hiánypótló, mivel Horthy Miklós életéről, hazánk sorsában játszott szerepéről gyakorlatilag csak elfogult, torz értékeléseket olvashattunk, ideértve a középiskolai és egyetemi tanagyagot is. Aktuális, mert jelenünk hibáinak és erényeinek gyökereit kereső szemlélődésünk csak 1945-ig hatolt vissza, és a már megcsömörlött közvélemény újabb "céltáblája" századunk első fele lehet, melynek meghatározó személyisége Horthy. Horthy eszmerendszerét a dunai monarchia formálta, másrészt a brit világbirodalomra figyelt. Beállítottsága konzervatív volt, de kormányzása alatt (a háború kitöréséig) az egyén alapvető jogait tiszteletben tartották, a demokratikus ellenzék működését nem gátolják. A legszélesebb néptömegek körében is népszerű volt, tisztelet és bizalom övezte. Személyes uralmi törekvései nem voltak, a politikai radikalizmust (jobb- és baloldalról egyaránt) ellenezte. Hitlerrel csak 1920-as békeszerződések revíziójának szükségességében és az antibolsevizmusban értett egyet. Gosztonyi rámutat Horthy emberi gyengeségeire, politikai hibáira és befolyásolhatóságára is. A könyv fényképmellékletei között néhány, eddig nem publikált felvétel segíti megidézni a kor atmoszféráját és szereplőit.

Döme Piroska - Asszony ​a viharban
Első ​pillantásra talán hivalkodónak tűnik a cím, de ha az olvasó végigpergeti a könyv lapjait, maga is meggyőződhet róla, hogy nincs ebben semmi hatásvadászat, semmi költői túlzás. A szerző az illegális kommunista mozgalom tagjaként küzdötte végig a Horthy-rendszer utolsó évtizedét, s jórészt személyes élményeit ötvözte regényébe. Rendkívül szuggesztíven és érzékletesen idézi fel az immár történelemmé vált sötét évek harcainak drámai feszültségét. Egy magyar asszonyról van szó ebben a regényben, aki a polgári kapcsolatok nyűgeiből szabadulva bonyolult, nehéz úton eljut a mozgalomhoz, a párthoz, s szerelmét, nyugalmát feláldozva, egészségét és életét sem kímélve harcol a párt, a nép ügyéért. A kommunista asszony története egy kalandregény fordulatosságával bontakozik ki az olvasó előtt, aki a hősnővel együtt járja végig a „magyar poklot" — egészen a Horthy-rendőrség kínzókamrájáig, a koncentrációs táborig —, s vele együtt éli át a felszabadulás boldogságát.

Andorka Rudolf - A ​madridi követségtől Mauthausenig
Egy ​korszakot jellemezni, tükröt tartani a kortársak elé, utólag magyarázatot adni a következő nemzedéknek, ki tagadná, hogy a legnehezebb feladatok közé tartozik. Mégis megkísérelhető, de azt is kockáztatjuk, hogy felemásan sikerül a jellemzés, torzít a tükör, sommás lesz az indoklás. Ez a naplótöredék, amelyet az olvasó most a kezébe vesz, a magyar nép huszadik századi történetének legkritikusabb éveiben íródott. Sajnos, csak töredék. Két füzet maradt meg számunkra, az 1938. november 19-től 1939. december 31-ig és az 1941. november 16-tól 1943. április 17-ig terjedő időszak feljegyzéseivel. A napló, amit egy személy az események frissességében feljegyez a maga emlékezetének, az utódok figyelmeztetésére, szubjektivitástól egyáltalán nem mentes, de kizárja az utólagos szépítések, formálások lehetőségét. A korszak önmaga krónikása, dr. Andorka Rudolf, 1939 májusáig a vezérkari főnöksége 2. (kémelhárítással is foglalkozó) osztályának vezetője, majd Horthy első madridi követe Franco mellett és végül a politikától hivatalosan "visszavonultan" élő nyugalmazott tábornoki követ. 1944. március 19-e után a mauthauseni koncentrációs tábor foglya. Nem érdektelen szemtanú és szemlélő, és bár mindaz, amiről szól; az 1938. őszi kárpátukrán akció, a hitleri Németországtól megcsömörlő, az angolszász hatalmakkal szorosabb kapcsolatot igénylő uralkodó réteg önellentmondásokkal terhes és eleve kudarcra ítélt útkeresései nem ismeretlenek történészeink, sőt, a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasótábor előtt sem, mégis számtalan új momentumot tárnak fel a naplórészletek az eseményekről úgy, hogy közben képet kapunk egy érdekes egyéniségről is.

Shvoy Kálmán - Shvoy ​Kálmán titkos naplója és emlékirata 1918-1945
Shvoy ​Kálmán horthysta altábornagy és politikus titkos, nem a nyilvánosság számára készült naplójának és emlékiratának közreadásával olyan történeti értéket képviselő anyagot nyújtunk át az olvasónak, amelynek forgatása hozzájárulhat az ellenforradalmi korszak történetének árnyaltabb megismeréséhez. A napló és emlékirat szerzője a jelzett időszakban fontos tisztségeket töltött be, közelről ismerte a korszak vezetőit, bizalmukat bírta. Shvoy Kálmán 1881. február 12-én született Budapesten. 1899-ben fejezte be tanulmányait a Ludovika Akadémián. Végigharcolta az első világháborút, 1918 végén érkezett vissza Szegedre. Itt először a Katonatanács vezetője volt, majd 1919 júniusától a forradalom ellen szervezkedő nemzeti hadsereg vezérkari főnöke. Gyorsan emelkedett beosztásaiban. 1922-ben Budapesten a vezérkari főnök szárnysegéde, majd 1923-tól a honvédfőparancsnok vezérkari főnöke lett. 1926-ban nevezték ki tábornokká. 1930-ban a szegedi vegyesdandár parancsnoki tisztét kapja. 1931-ben altábornagyi rangot. 1934 hozta a törést katonai pályafutásában. Az első világháborúban elesett zsidó katonák emlékművének felavatásánál mondott beszéde miatt nyugállományba helyezték. Ekkor kezdett bekapcsolódni a politikai életbe. 1935 januárjában a kormánypárt szegedi szervezetének elnökévé választották, s még ugyanebben az évben országgyűlési képviselővé. 1936-ban lett a kormánypárt Véderő Bizottságának elnöke, a kormánypárt vezetőségének tagja. Mint politikus először Gömbös híve, aztán csak Gömbös halála akadályozza meg, hogy szembeforduljon politikájával. Részt vesz Imrédy miniszterelnök megbuktatásában a kormánypárt szakadását előidéző disszidens csoport tagjaként. Ettől kezdve szembefordul mind a kormánypárttal, mind az egyre inkább előretörő "fajvédő", jobboldali és nyilas irányzatokkal. Az 1939-es választásokon már a Kisgazdapárt jelöltjeként indul, de nem sikerül bejutnia a parlamentbe, s ettől kezdve kiterjedt politikai hajsza indul ellene. A nyilasok "közismert baloldali kapcsolatai" miatt internálják, internáltként éli át a háború utolsó hónapjait. Az események részeseként írja le naplójában a Szegeden szervezkedő ellenforradalmat, a fővezérség létrejöttét, "bennfentesként" jellemzi a konszolidálódó ellenforradalmi rendszer vezető figuráit, a kormánypártot, az azon belüli csoportokat és egymás elleni harcukat, a horthysta rendszer igazságszolgáltatási apparátusát, de vázolja a baloldali erők mozgását, szerveződését is. Érdekesen és találóan jellemzi a korszak vezető alakjait, Horthyt, Gömböst, Darányit, Imrédyt és a többieket, hozzájárul a róluk kialakult történeti kép színesebbé válásához. Mint vérbeli katona, természetesen élénk figyelemmel kíséri a második világháború hadszínterén folytatott küzdelmeket, különösen a keleti front eseményeit. Ezeket rögzíti, sőt térképeken is követi naplójában. Naplója és emlékirata hozzásegíthet bennünket történelmünk e korszakának emberközelibb értékeléséhez - jóllehet figyelembe kell vennünk a szerző szubjektivitását, ahogy minden emlékirat szerzője esetében számolnunk kell ezzel.

S%c3%a1sdi_s%c3%a1ndor_%c3%81rny%c3%a9k
elérhető
0

Sásdi Sándor - Árnyék
A ​harmincas évek végén, valahol Magyarországon kinyitják egy fegyház kapuját. Nevezetes személy távozik, tarisznyára való holmival – egy feleséggyilkos parasztember. Szelíd bizakodással lép ki a „világba”, a korabeli magyar életbe – bízik erős karjában, paraszti mindenhez értésében. Falusi kocsmárosnál, ájtatos, egyben gonosz, öreg szőlősgazdánál, cséplőgépnél, téglaégetők között dolgozik – de mindenünnen tovább kell mennie, mivel előbb-utóbb mindig kiderül félelmet ébresztő múltja. A magyar vidék nyárspolgár ridegsége, álszentsége embertelen előítéletei űzik egyik helyről a másikra, s amikor már minden reménye szertefoszlik, hogy gyökeret verhet, „bocsánatot nyer”, akkor váratlanul révbe érkezik – a régi bűn árnyéka végtére eltűnik, s Derhány György nekivághat a „rendes” emberek életének. Sásdi Sándor regénye mélyre világító ábrázolása Horthy-korszak társadalmának, s főként azoknak a bajjal-gonddal sújtott szegény embereknek, akik az élet legsúlyosabb terheit hordozzák.

Kondor Vilmos - A ​másik szárnysegéd
Wertheimer ​Miklós hadnagy, Horthy kormányzó szárnysegéde alapvetően hétköznapi figura. Három dolog fontos a számára: az egyenruhája, a becsülete és a kocsija. Ám október 15-én egyszerre kerül veszélybe mindhárom: a kormányzó fiát az orra elől rabolják el, majd Magyarország, ha csak pár óra erejéig is, de kilép a háborúból, és a nyilas hatalomátvétel fenyegetése dermesztő valósággá válik. A katasztrófa elkerülhetetlen, ezért a kormányzó és legbelsőbb köre egyszerre két olyan feladattal is megbízza Wertheimer hadnagyot, amelyek egyenként is embert próbálóak: menekítsen ki az országból egy geológust, mielőtt Szálasi és veszett csatlósai elkapnák, és menekítse ki az országból a Szent Koronát. Azt a Szent Koronát, amely eddig soha nem hagyta még el Magyarország területét, azt a Szent Koronát, amely Wertheimer hadnagy számára sokkal többet jelent egy koronázási ékszernél. Pár óra elteltével egy fiatal lánnyal az oldalán hagyja maga mögött Pestet, hogy végrehajtsák a lehetetlen feladatot, miközben hungarista rendvédelmi szervek és náci kommandósok lihegnek a nyakukba. Nem telik el huszonnégy óra, és a szárnysegédnek már nem csak a becsülete, az egyenruhája vagy a kocsija miatt kell aggódnia: még a legártatlanabbnak látszó helyeken és a legbarátságosabb emberek között is csapdába kerül; egyik pillanatról a másikra űzött vaddá válik, hazája pedig ellenséges területté. A nyilasok és németek azonban kitartóak, nem adják fel, ahogyan Wertheimer Miklós sem adja fel. Soha. Még az élete árán sem.

Thassy Jenő - Veszélyes ​vidék
Thassy ​Jenő 1920-ban született, régi magyar földbirtokos családban. Édesapját Dél-Magyarországon, Drávatamásiban levő kúriájában 1919-ben, még a trianoni határ megvonása előtt, szerb katonák megölték. A Horthy-korszak megszilárdította társadalmi keretek között - "gazdálkodás, katonaság álltak nyitva előttem, diplomáciához nem volt elég vagyonunk", emlékszik gyerekkorára - előbb a jezsuitáknál tanult, majd a Ludovikára került. Fiatal tisztként érte a háború; neveltetésénél és alkatánál fogva ekkor barátaival együtt a hagyományos emberiesség táborát választotta, s a nyilasuralom alatt már aktív ellenálló volt, üldözöttek, zsidók és mások életét mentette meg a sajátját kockáztatva. 1946-ban, huszonhat évesen szülőhazájának elhagyására kényszerült - csaknem öt esztendőt töltött Franciaországban, majd az Egyesült Államokban telepedett le, ahol 1952-től a Szabad Európa rádió munkatársa, 1973-tól mindmáig pedig az Amerika Hangja magyar osztályán dolgozik. Több regényt, számos novellát és egy színdarabot írt; első regénye Franciaországban jelent meg, és 1953-ban a Prix des Lectures díjjal tüntették ki; első angol nyelvű regényét 1961-ben adták ki New Yorkban; az a huszonöt éven át formálódó, nagyszabású műve, amelynek önéletrajzi változatát most kezében tartja az Olvasó, magyarul, magyar közönségnek íródott. Lebilincselő korrajz, önéletrajz, memoár és "kalandregény" egy sorsdöntő történelmi korszakból, az 1920-1945 közötti évekből - összegzés és számvetés.

Püski Levente - A ​Horthy-korszak 1920-1941
A ​Magyarország története sorozat 18. kötete Püski Levente nevéhez fűződik, akinek kutatási területe a politikai intézményrendszer a Horthy-korszakban, a Horthy-korszak elitjei, valamint Magyarország története a 20. században. Mint a téma szakértője a kötet anyagához a legújabb kutatási eredményeket használta fel, gazdag forrásanyagból, eredeti dokumentumok felhasználásával dolgozott. A fejezetekre tagolás jól jelzi a kisebb részegységek határait, könnyíti az értelmezést. A kötet a Horthy-korszak előzményeinek vázolásával kezdődik, amely a történelmi kontextusban való elhelyezéshez elengedhetetlen. Emellett nem kizárólag magyar viszonylatban jeleníti meg az eseményeket, hanem kitekint a világtörténelemre, és a korszakot befolyásoló egyetemes tényezőket is ismerteti. A szöveg remekül mutatja be a korszak legfőbb feladatát, amely nem más, mint helyreállítani az országot politikai, gazdasági és társadalmi szempontból. A kötetben fontos szerepet kap a hatalmi viszonyok és a politikai ideológiák bemutatása is.

Kanyó András - Horthy ​és a magyar tragédia
Készült ​valamikor a rendszerváltozás utáni években egy interjúsorozat Horthy Istvánnéval, a második világháborúban repülőbalesetben elhunyt Horthy fiú özvegyével. A ma már nem létező Magyarország című hetilapban jelent meg a sorozat. A szerző - jelen kötet írója -, segítőjével Gosztonyi Péter Svájcban élő magyar történésszel, úgy döntött, a nagy érdeklődésre tekintettel, kötetté bővíti az interjúsorozatot, mely izgalmas beszélgetésekkel, riportokkal, beszámolókkal árnyalja képünket arról a korszakról, amely iránt sok jobboldali politikus annyira igyekszik nosztalgiát kelteni. Kanyó András könyve érdekfeszítő történelmi visszapillantás, amely hozzásegíti az olvasót, hogy maga mondjon ítéletet a Horthy Miklós nevéhez kötődő korszakról, a két világháború közötti Magyarországról, arról az útról, amely az ország romba döntéséhez vezetett.

Gergely Jenő - Eucharisztikus ​világkongresszus Budapesten / 1938
"Az ​eucharisztia - magyarul oltáriszentség - a katolikus hittan egyik központi fogalma. A görög eredetű >>eukarisztia<< szó jelentése: hálaadás. Innen az elnevezés: >>hálaadó áldozat<<. A magyarban a protestánsok még úrvacsorának is nevezik, arra való tekintettel, hogy az Úr teste az ember lelki eledele." A katolikus egyház e kiemelten tisztelt szentségének megünneplése középkori eredetű, de ma is él és hat. 1988-ban emlékezünk meg államalapító királyunk, I. István király halálának 950. évfordulójáról. Szent István egyben a katolikus egyház egyik legmélyebben tisztelt magyarországi szentje. Ez is magyarázza, hogy 1938-ban Budapesten rendezték meg a 34. eucharisztikus kongresszust, amelyhez szervesen kapcsolódott a Szent István év ünnepségsorozata, a király halálának 900. évfordulója kapcsán. Ennek történetét dolgozta fel e könyv szerzője.

Holdosi József - Glóriás ​/ Dac
Holdosi ​József kisregényeinek színhelye azonos: egy dunántúli falu, a szegénysor világa és a grófi kastély környéke a harmincas-negyvenes években. Innen indul el két - nagyon is ellentétes jellemű - fiatalember hőse, hogy megtalálják a boldogulást, egy más minőségű életformát, mint amit gyermekkorukban éltek. A cigányzenész család legkisebb fia, a tizenhat éves korában némává nyomorított Máté a megaláztatások, a számkivetettség elől menekül ki a faluból. Vándorútra indul, keresi az emberséges, szép életet - sikertelenül, hisz mindenütt csak kudarcok, csalódások érik, mert nem talál közösséget, amelyik tartósan befogadná. S amikor végképp kilátástalannak érzi, fellázad, - ám ez a lázadás csak sietteti tragédiájának végkifejletét. A Dac hősének, a szamaras vízhordó fiának egyetlen apai öröksége a gőg, a mindenkitől különbözőség tudata, amelyhez féktelen hatalomvágy párosul. A hatalom megszerzéséért, majd birtoklásáért az eszközökben nem válogatva, mindent megtesz: sorra elárulja, megalázza a néki alárendelt embereket, de karrierje csúcsán - a gróf titkáraként - család és barátok nélkül végleg magára maradva ő is tragikus véget ér. Holdosi József mindkét regényben a nyers valóságot, az élet realitásait mitikus képsorokkal, az álmok és a legendák világának motívumaival ötvözi, ugyanakkor pszichológiailag hiteles, átütő erejű jellemrajzot ad hőseiről.

Romsics Ignác - Ellenforradalom ​és konszolidáció
A ​Horty korszak első 10 éve.

Pintér István - A ​Maus-akció
1944 ​nyarán a budai Várban titkos rádióadó fölé hajolnak a kormányzói család tagjai. Kétségbeesetten kutatják az étert, igyekeznek bőrüket és vagyonukat a nagy világégésből megmenteni. A háború pusztításaitól megmenekülhetne az ország is, ha Horthy "kiugrana" a háborúból. Horthy azonban addig habozik, míg a németek kelepcét nem állítanak neki. A kelepce neve: Maus-akció...

Grunwalsky Ferenc - Hernádi Gyula - Vörös ​rekviem
Hern&aacute;di ​Gyula kisreg&eacute;nye, a Grunwalsky Ferenccel k&ouml;z&ouml;sen &iacute;rt filmforgat&oacute;k&ouml;nyv, a Sallai Imre &eacute;s F&uuml;rst S&aacute;ndor stat&aacute;ri&aacute;lis t&aacute;rgyal&aacute;s&aacute;val &eacute;s jogtalan el&iacute;t&eacute;l&eacute;s&eacute;vel kapcsolatos korabeli p&aacute;rtdokumentumok, a filmrendező eddigi p&aacute;ly&aacute;j&aacute;t &aacute;ttekintő, alkot&oacute;i t&ouml;rekv&eacute;seit megvil&aacute;g&iacute;t&oacute; magn&oacute;besz&eacute;lget&eacute;s - ezt tartalmazza a V&ouml;r&ouml;s rekviem c&iacute;mű nagy sikerű filmalkot&aacute;s sz&uuml;let&eacute;s&eacute;nek fontosabb &aacute;llom&aacute;sait v&eacute;gigk&iacute;s&eacute;rő &eacute;rt&eacute;kes &eacute;s izgalmas k&ouml;tet. T&ouml;rt&eacute;nelem, sz&eacute;pirodalom &eacute;s filmműv&eacute;szet megeleven&iacute;tő h&aacute;rmas t&uuml;kr&eacute;ben l&eacute;p el&eacute;nk a kommunista m&aacute;rt&iacute;r-hős, Sallai Imre alakja: a b&aacute;tor, igazs&aacute;gszerető, &quot;romantikusnak&quot; tartott kisfi&uacute;, a t&ouml;rhetetlen jellemű, fegyelmezett forradalm&aacute;r, a hal&aacute;lt is felemelt fővel v&aacute;llal&oacute; igaz ember. Az &iacute;r&oacute; &eacute;s a rendező &quot;az &aacute;ltal&aacute;nost kerest&eacute;k az egyesben, a m&aacute;t - a tegnapban&quot;, m&eacute;rt&eacute;ket, p&eacute;ld&aacute;t, eszmei tanuls&aacute;got. Hiteles t&ouml;rt&eacute;nelmi atmoszf&eacute;r&aacute;t teremtve felt&aacute;rt&aacute;k a hős &eacute;let&eacute;nek legrejtettebb lelki mozgat&oacute;rug&oacute;it, a Horthy-fasizmus elnyom&oacute; hatalmi g&eacute;pezet&eacute;nek első mechanizmus&aacute;t &eacute;s az embertelen rendszer megd&ouml;nt&eacute;s&eacute;re s egy &uacute;j, emberibb vil&aacute;g l&eacute;trehoz&aacute;s&aacute;ra t&ouml;rekvő kommunist&aacute;k harc&aacute;nak &eacute;rtelm&eacute;t &eacute;s nagyszerűs&eacute;g&eacute;t.

Hollós Ervin - Harminckét ​nevem volt
1944. ​július 27-én a csendőrnyomozókkal való tűzharcban elesett barátaimról Ságvári Endre. E nap történetét tartalmazza ez az írás. Nem rólam, barátaimról, elvtársaimról szól e történet. A szereplők fital fiúk, lányok, az Országos Ifjúsági Bizottság és a VII. kerületi ifjúmunkáscsoport tagjai. Olyan fiatalok, akik szerették volna az életüket szebbé, jobbá tenni, és szerették azt a harcot, amelyet ezért folytattak. E harc éleltük értelmét jelentette. Szeretném, ha mások is megismernék e történetet. E nap egy nemzedék harcának elválaszthatatlan mozzanata, és minden, ami e napot megelőzte. Ügyünk erejét a forradalmi nemzedék egysége, összeforrottsága biztosítja, s ehhez jobban kell ismernünk egymást. E történet szereplőinek egy része átélte a viharokat, és ma is a küzdők táborában van. Egy részük akkor halt meg, amikor a legfájdalmasabb meghalni - a győzelem előtt. De életünket, harcuknak és haláluknak értelme volt, mert segítettek elűzni a sötétséget, amely már-már mindent beborított.

Covers_278598
elérhető
1

Fülöp János - Március
Az ​egymásratalálás története ez a regény - 1942 március tizenötötdike tízezres tömegtüntetésének és egy bimbózó szerelemnek a históriája. - Vesszen Hitler - kiáltották tízezer torokból a Dunaparton, Horthy rezidenciájával éppen szemben. - Le a háborúval! - kiáltották a magyar történelem legigazságtalanabb háborújának kilencedik hónapjában. Ezen a márciusi tömegdemonstráción egymásra lel a maroknyi, föld alá szorított kommunista párt és az egész halandó hazát féltő magyarság. És a tüntetés lázas pillanatainak sodrában találja meg a fiú aki részt vett e tüntetés előkészítésében, a lányt, akivel megszeretik egymást. Huszonnégy óra története ez a regény, de ez az egy nap érzékelteti az egész nehéz, zavaros, politikai kérdésekkel terhes időszakot. A nemzet és a regényhős számára feledhetetlen nap ez. És az író módot talál rá, hogy megszerettesse velünk ezeket a nagy eszmékért lelkesedő, tisztaérzésű fiatalokat. Hangulatteremtő erejével a történet személyes részesévé avatja az olvasót, a ugyanakkor említésre méltó korrajzot is ad.

Reviczky Ádám - Vesztes ​háborúk - megnyert csaták
Reviczky ​Ádám az apjának, az immár legendává nemesült Reviczky Imre ezredesnek állít emléket e kötetben, amikor élettörténetével nem mindennapi tetteinek krónikájával ismerteti meg az olvasót. Reviczky Imre rövid, alig hatvan évre szabott élete azért válhatott regényessé és erkölcsi példázattá, mert egy adott történeti helyzetben, az emberiség és az embertelenség határmezsgyéjén - katonai karrierje sőt élete kockáztatásával - az emberiség határvidékén maradt partizánként, és így nyerte meg a maga egyszemélyes csatáit, ezrek életét mentve meg a biztos pusztulástól. Munkaszolgálatosok, politikai üldözöttek, nemzetiségek vallanak e könyvben Reviczky tetteiről. Az életrajz és memoár fontos adalékokat szolgáltat a két világháború s a Horthy-korszak közszelleméről, politikájáról, a tisztikar saját, külön világáról is.

Bóka László - Alázatosan ​jelentem
Életem ​negyvennyolc évéből öt évet és kilenc hónapot töltöttem kaszárnyákban és hadifogoly-táborokban, fegyverben vagy lefegyverzetten - írta Bóka László a könyvéről. - E súlyos évek tapasztalataiból született meg az "Alázatosan jelentem", a magyar királyi honvédség regénye. Szánandó, nevetséges, ostoba, gyűlöletes és derék hősei, életük komikus és tragikus fordulatai, egy társadalmi rendszer és egy életforma csődjén keresztül mondják el, hogy a múlttal nincs alku, le kell mindenestől számolni vele. A regény hőse, egy hivatásos tiszt, a Horthy-féle hadsereg tisztikarának legkülönbjei közé tartozik, műveltebb és becsületesebb az átlagnál, mégis menthetetlenül elzüllik, mert nem tud kitörni életformájából, a történelem gyilkos fordulatai sem ébreszik rá arra, hogy aljas célok vak eszköze. A regény koncepciója, mely hőseit a harmincas évek laktanyaéletétől a fogolytáborig forgatja meg a magyar történelemben, azt szeretné ábrázolni, hogy szorulnak a tiszt urak a felszabadulás felé vezető folyamatban egyre inkább az események központjából a perifériára, s hogy lépnek helyükbe a legénység sorából azok, akik - Ady szavával - "magvak a jövőre". A regény stílusa írója számára is meglepetés: kiderült, hogy hősei legtöbbjéről csak a komikus ábrázolás, a szatíra eszközeivel lehet írni, mert jellegzetes életstílusuk, beszédmodoruk, gesztusaik puszta felidézése is nevetséges.

Szinai Miklós - Ki ​lesz a kormányzó?
1920. ​február 17-én este elhurcolták és a megyeri Duna-parton meggyilkolták Somogyi Bélát, a Népszava szerkesztőjét és Bacsó Bélát, a lap munkatársát. A fehérterror ekkor már több mint fél éve szedte áldozatait. A Dunántúl után, ahogy Horthy Miklós csapatai megszállták az országot, a rémuralom kiterjedt a Duna-Tisza közére és Budapestre. De egy vezető politikus meggyilkolása az ország fővárosában (Somogyi ekkor már öt hónapja irányította a Népszavát) a terror új dimenziót tárta fel. Egyben tragikus erővel demonstrálta a különítmények tevékenységének egyik, eddig is megnyilvánuló jellegét: a szegényparasztok, a zsidók és kommunisták mellett a szociáldemokrata párt fokozott üldözését. Miután a nemzetgyűlési választások során a szociáldemokrata képviselőket vidéken letartóztatták, gyűléseiket a karhatalom szétverte, a szociáldemokrata párt 1920. január 15-én elhagyta a Huszár-kormányt és visszalépett a választásoktól. 1920 januárjában közel száz szociáldemokrata funkcionáriust tartóztattak le Budapesten. 1920. január 19-én Cservenka Miklóst, a MÁV gépgyár főbizalmiját, a Népszava panaszirodájának vezetőjét hurcolták el (és később meggyilkolták a különítményesek). Még ugyanebben a hónapban, 1920. január 27-én a karhatalom letartóztatta Szakasits Árpádot, a Népszava titkárát. Somogyi és Bacsó meggyilkolása a fehérterror - egyik - csúcspontját jelezte. Maga az időpont is kiemelte a gyilkosságot a terrorcselekmények sorából. Egy nappal előtte ült össze az első nemzetgyűlés és négy nappal a gyilkosság előtt, február 13-án nyújtotta át Párizsban az Apponyi Albert vezette magyar békedelegáció a válaszát a rendkívül súlyos békefeltételekre. Előtte ezekben a napokban kezdtek tárgyalásokat magyar politikusok az angol Munkáspárt és a francia szocialisták képviselőivel. Mikor 1919. novemberében, a Clerk-tárgyalások végén a nyugati hatalmak elismerték a gyenge és fiatal ellenforradalmi rendszert, az elismerés egyik feltétele volt a szociáldemokrata párt részvétele a kormányban és a nemzetgyűlési választásokon. Hogyan kísérelhették meg Apponyiakban az angol és a francia szocialistákat a magyar ügynek megnyerni, ha azóta a magyar szociáldemokraták nemcsak a kormányt hagyták el, a terror hatása alatt nemcsak a választásoktól léptek vissza, de most meggyilkolták a párt egyik vezetőjét is? A magyar békedelegáció amúgy is gyenge tárgyalási pozícióját a terror és ennek betetőzése súlyosan megrendítette. Felvetődik a kérdés: kinek volt érdeke az adott pillanatban a gyilkosság? A budapesti rendőrség, amely nem állt Horthy fővezérségének a kontrollja alatt, napok alatt kiderítette: a gyilkosok valamennyien az Ostenburg-különítmény tisztjei voltak. A nyomozás folytatása azonban kikerült a rendőrség kezéből, a fővezérség vette át. Természetesen már akkor felmerült a kérdés: ki állt a gyilkosok mögött, ki volt a gyilkosság értelmi szerzője? Cui prodest? (Kinek az érdeke?)

Ungváry Krisztián - A ​Horthy-rendszer és antiszemitizmusának mérlege
A ​Horthy-rendszer és antiszemitizmusának mérlege leírása Ungváry Krisztián a XX. század talán legvitatottabb történeti időszakát értékeli. A korszakban meghatározó szerepet játszott a zsidóság és a róluk alkotott ellenségkép, és ez a helyzet majdnem minden egyéb társadalmi kérdést is befolyásolt. Az ellenségkép azért tudott hatékonnyá válni, mert a megkésett magyar társadalomfejlődés következtében a zsidók a modernizáció első számú hordozójának számítottak. Magyarországon a modernizáció, illetve annak félelmetesként érzékelt kísérőjelenségei jobb- és baloldalon egyaránt radikálisan antiliberális válaszokhoz vezettek. Az 1919-es kommunista kísérlet sokkot okozó élménye után a jobboldali válaszok közül azok tudtak igazán érvényesülni, amelyek mondanivalójukat antiszemita köntösbe öltöztették. Az antiszemitizmus tekintetében Horthy Miklós és rendszere kétarcú: a rendszer jóval radikálisabban volt antiszemita, mint elsőszámú vezetője. 1944-ig a kormányzó a közhangulattal is szembeszállva mérséklő politikát folytatott. A német megszállást követően viszont hozzájárult a parlament többsége által már régóta követelt antiszemita intézkedések végrehajtásához, beleértve a deportálást is, holott ennek következményeivel már régóta viszonylag pontosan tisztában volt. A terjedelmében is jelentős mű valódi áttekintést és fontos, sokszor megrendítő felismeréseket kínál az olvasónak. Ungváry Krisztián 1969-ben született Budapesten. Fő kutatási területe az első és második világháború hadtörténete; a XX. század politikatörténete; a szélsőjobb, valamint az állambiztonság szervezetei. Az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársa és a _Jahrbuch für Historische Kommunismusforschung_ (Berlin) szerkesztőbizottsága tudományos tanácsának tagja. 2015-ben szerezte meg az MTA doktora fokozatot _A Horthy-rendszer mérlege_ című, 2012-ben könyvként publikált disszertációjával, melyet Akadémiai Díjjal is kitüntettek. Ennek a munkának javított és átdolgozott kiadását tartja kezében az olvasó.

Vonyó József - Jobboldali ​radikálisok Magyarországon
A ​szélsőjobboldali eszmék – melyek képviselői a 20. század első felében Európa-szerte mozgalmakat, pártokat szerveztek, s több országban hosszabb-rövidebb ideig a hatalmat is birtokolták – Magyarország korabeli életében is jelentős szerepet játszottak. Ezek emléke, ideológiai és politikai hatásai ma is hatnak a magyar társadalom egyes rétegeire. Nemcsak képviselőik, hanem más – sokszor egymással ellentétes – politikai irányzatok prominensei, sőt, esetenként hivatásos kutatók is az indokoltnál egységesebbnek képzelik az irányzatot, figyelmen kívül hagyva az egyes elemek közötti különbségeket. Sommás, egyetlen jelzővel érzékeltetett ítéletükkel nem csekély eltéréseket mutató szerveződéseket mosnak össze. Nem is beszélve azok eltérő, gyakran egymásnak ellentmondó értékeléséről. A kötetünkben közölt tanulmányok – a jobboldali radikalizmus és az azt kifejező más fogalmak értelmezéséből kiindulva – e problémakör néhány elemének tisztázásához kívánnak hozzájárulni. Többek között ahhoz, miben tértek el Gömbös és környezetének nézetei a náluk is radikálisabb politikusokétól. Ha voltak náluk radikálisabb elemek, kivonhatók-e ők ebből a körből? Másolta-e Gömbös Mussolinit és Hitlert, ahogy azt ma is sokan vallják? Egy rövid írás abba enged betekintést, hogy egy megye (Zala) sajátos gazdasági-társadalmi viszonyai miként eredményezték a szélsőjobboldali mozgalmak országos átlagot meghaladó politikai sikereit. Vonyó József (1945) címzetes egyetemi tanár, több mint két évtizede kutatja a magyarországi szélsőjobboldali mozgalmak történetét, különös tekintettel Gömbös Gyula politikai pályájára, s az általa vezetett mozgalmakra, pártokra. E témakörben született legfontosabb munkái: Gömbös pártja. A Nemzeti Egység Pártja Országos Központjának dokumentumai (1932–1939). Összeállította, szerkesztette: Vonyó József (Pécs, 1998); Gömbös Gyula és a jobboldali radikalizmus. Tanulmányok (Pécs, 2001); Gömbös Gyula: Válogatott politikai beszédek és írások. Szerk. és utószó: Vonyó József (Budapest, 2004)

Kollekciók