Ajax-loader

'Horthy-korszak' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Ottlik Géza - Iskola ​a határon
Az ​író új regénye egyrészt szabályos diákregény, mulattató, néha tragikumba forduló diákcsínyekkel, ártatlan vagy borsos kamasztréfákkal, ugyanakkor jóval több is ennél: egy társadalom lélektani regénye. A Horthy-korszak leendő katonatisztjeinek neveléséről, a határszéli kadétiskoláról szól a regény, ahová az úrifiúkat küldik, hogy a legérzékenyebb kamaszkorban történő kínzatások és az embertelen fegyelembe való nevelés után legtöbben maguk is nevelőikhez hasonló kínzókká, fegyelmezőkké legyenek. Azaz: egy erkölcstelen társadalom áldozataiból ennek a társadalomban a védelmezői. Ottlik hitelesen és nagy művészettel ábrázolja ezt a testi-lelki terrort, aminek védtelenül ki vannak szolgáltatva ezek a kamaszok, és azt a folyamatot, amely odáig zülleszti őket, hogy ezt a természetellenes világot természetesnek és egyedül lehetségesnek fogadják el. A kadétiskola komor, baljós épülete a huszas évek ellenforradalmi Magyarországának szimbóluma - és a regény ennek a szimbólumnak társadalmi és erkölcsi tartalmát, valóságát mutatja be, ítéletet mondva fölötte.

Püski Levente - A ​Horthy-korszak 1920-1941
A ​Magyarország története sorozat 18. kötete Püski Levente nevéhez fűződik, akinek kutatási területe a politikai intézményrendszer a Horthy-korszakban, a Horthy-korszak elitjei, valamint Magyarország története a 20. században. Mint a téma szakértője a kötet anyagához a legújabb kutatási eredményeket használta fel, gazdag forrásanyagból, eredeti dokumentumok felhasználásával dolgozott. A fejezetekre tagolás jól jelzi a kisebb részegységek határait, könnyíti az értelmezést. A kötet a Horthy-korszak előzményeinek vázolásával kezdődik, amely a történelmi kontextusban való elhelyezéshez elengedhetetlen. Emellett nem kizárólag magyar viszonylatban jeleníti meg az eseményeket, hanem kitekint a világtörténelemre, és a korszakot befolyásoló egyetemes tényezőket is ismerteti. A szöveg remekül mutatja be a korszak legfőbb feladatát, amely nem más, mint helyreállítani az országot politikai, gazdasági és társadalmi szempontból. A kötetben fontos szerepet kap a hatalmi viszonyok és a politikai ideológiák bemutatása is.

Döme Piroska - Asszony ​a viharban
Első ​pillantásra talán hivalkodónak tűnik a cím, de ha az olvasó végigpergeti a könyv lapjait, maga is meggyőződhet róla, hogy nincs ebben semmi hatásvadászat, semmi költői túlzás. A szerző az illegális kommunista mozgalom tagjaként küzdötte végig a Horthy-rendszer utolsó évtizedét, s jórészt személyes élményeit ötvözte regényébe. Rendkívül szuggesztíven és érzékletesen idézi fel az immár történelemmé vált sötét évek harcainak drámai feszültségét. Egy magyar asszonyról van szó ebben a regényben, aki a polgári kapcsolatok nyűgeiből szabadulva bonyolult, nehéz úton eljut a mozgalomhoz, a párthoz, s szerelmét, nyugalmát feláldozva, egészségét és életét sem kímélve harcol a párt, a nép ügyéért. A kommunista asszony története egy kalandregény fordulatosságával bontakozik ki az olvasó előtt, aki a hősnővel együtt járja végig a „magyar poklot" — egészen a Horthy-rendőrség kínzókamrájáig, a koncentrációs táborig —, s vele együtt éli át a felszabadulás boldogságát.

Horthy Miklósné - Napló ​1944-45
Horthy ​Miklósné három vékony, kézzel írt naplókötete évtizedeken keresztül hevert elfelejtve Portugáliában, majd egy dél-angliai garázsban. ,,Holnapután lesz három hete, hogy idehoztak minket." - így kezdődik az első füzet Bajorországban, Szálasi Ferenc hatalomátvétele s a Horthy család Németországba hurcolását követően, 1944. november 6-án. 1945 decemberében ér véget a harmadik kötet. Egészen kivételes szemszögből, a volt kormányzó, Horthy Miklós hitvesének a nézőpontjából követi végig a család hadifogságának, s korai emigrációs időszakának eseményeit: az SS őrizetben töltött hónapokat, az amerikai hadsereg érkezését, s Horthy Miklós vizsgálati fogságát. Semmi kétség, hogy az elmúlt hét évtized egyik legnagyobb forrásértékű, s egyben legérdekesebb olvasmánya lesz a napló. A kötet előszavát Horthy István Sharif, a kormányzó unokája írta. A szöveget korábban sosem látott dokumentumok és fényképek gazdagítják.

Gergely Jenő - Eucharisztikus ​világkongresszus Budapesten / 1938
"Az ​eucharisztia - magyarul oltáriszentség - a katolikus hittan egyik központi fogalma. A görög eredetű >>eukarisztia<< szó jelentése: hálaadás. Innen az elnevezés: >>hálaadó áldozat<<. A magyarban a protestánsok még úrvacsorának is nevezik, arra való tekintettel, hogy az Úr teste az ember lelki eledele." A katolikus egyház e kiemelten tisztelt szentségének megünneplése középkori eredetű, de ma is él és hat. 1988-ban emlékezünk meg államalapító királyunk, I. István király halálának 950. évfordulójáról. Szent István egyben a katolikus egyház egyik legmélyebben tisztelt magyarországi szentje. Ez is magyarázza, hogy 1938-ban Budapesten rendezték meg a 34. eucharisztikus kongresszust, amelyhez szervesen kapcsolódott a Szent István év ünnepségsorozata, a király halálának 900. évfordulója kapcsán. Ennek történetét dolgozta fel e könyv szerzője.

Shvoy Kálmán - Shvoy ​Kálmán titkos naplója és emlékirata 1918-1945
Shvoy ​Kálmán horthysta altábornagy és politikus titkos, nem a nyilvánosság számára készült naplójának és emlékiratának közreadásával olyan történeti értéket képviselő anyagot nyújtunk át az olvasónak, amelynek forgatása hozzájárulhat az ellenforradalmi korszak történetének árnyaltabb megismeréséhez. A napló és emlékirat szerzője a jelzett időszakban fontos tisztségeket töltött be, közelről ismerte a korszak vezetőit, bizalmukat bírta. Shvoy Kálmán 1881. február 12-én született Budapesten. 1899-ben fejezte be tanulmányait a Ludovika Akadémián. Végigharcolta az első világháborút, 1918 végén érkezett vissza Szegedre. Itt először a Katonatanács vezetője volt, majd 1919 júniusától a forradalom ellen szervezkedő nemzeti hadsereg vezérkari főnöke. Gyorsan emelkedett beosztásaiban. 1922-ben Budapesten a vezérkari főnök szárnysegéde, majd 1923-tól a honvédfőparancsnok vezérkari főnöke lett. 1926-ban nevezték ki tábornokká. 1930-ban a szegedi vegyesdandár parancsnoki tisztét kapja. 1931-ben altábornagyi rangot. 1934 hozta a törést katonai pályafutásában. Az első világháborúban elesett zsidó katonák emlékművének felavatásánál mondott beszéde miatt nyugállományba helyezték. Ekkor kezdett bekapcsolódni a politikai életbe. 1935 januárjában a kormánypárt szegedi szervezetének elnökévé választották, s még ugyanebben az évben országgyűlési képviselővé. 1936-ban lett a kormánypárt Véderő Bizottságának elnöke, a kormánypárt vezetőségének tagja. Mint politikus először Gömbös híve, aztán csak Gömbös halála akadályozza meg, hogy szembeforduljon politikájával. Részt vesz Imrédy miniszterelnök megbuktatásában a kormánypárt szakadását előidéző disszidens csoport tagjaként. Ettől kezdve szembefordul mind a kormánypárttal, mind az egyre inkább előretörő "fajvédő", jobboldali és nyilas irányzatokkal. Az 1939-es választásokon már a Kisgazdapárt jelöltjeként indul, de nem sikerül bejutnia a parlamentbe, s ettől kezdve kiterjedt politikai hajsza indul ellene. A nyilasok "közismert baloldali kapcsolatai" miatt internálják, internáltként éli át a háború utolsó hónapjait. Az események részeseként írja le naplójában a Szegeden szervezkedő ellenforradalmat, a fővezérség létrejöttét, "bennfentesként" jellemzi a konszolidálódó ellenforradalmi rendszer vezető figuráit, a kormánypártot, az azon belüli csoportokat és egymás elleni harcukat, a horthysta rendszer igazságszolgáltatási apparátusát, de vázolja a baloldali erők mozgását, szerveződését is. Érdekesen és találóan jellemzi a korszak vezető alakjait, Horthyt, Gömböst, Darányit, Imrédyt és a többieket, hozzájárul a róluk kialakult történeti kép színesebbé válásához. Mint vérbeli katona, természetesen élénk figyelemmel kíséri a második világháború hadszínterén folytatott küzdelmeket, különösen a keleti front eseményeit. Ezeket rögzíti, sőt térképeken is követi naplójában. Naplója és emlékirata hozzásegíthet bennünket történelmünk e korszakának emberközelibb értékeléséhez - jóllehet figyelembe kell vennünk a szerző szubjektivitását, ahogy minden emlékirat szerzője esetében számolnunk kell ezzel.

Gosztonyi Péter - A ​kormányzó, Horthy Miklós
A ​Svájcban élő kiváló történész munkája hiánypótló és bizonyos értelemben aktuális. Hiánypótló, mivel Horthy Miklós életéről, hazánk sorsában játszott szerepéről gyakorlatilag csak elfogult, torz értékeléseket olvashattunk, ideértve a középiskolai és egyetemi tanagyagot is. Aktuális, mert jelenünk hibáinak és erényeinek gyökereit kereső szemlélődésünk csak 1945-ig hatolt vissza, és a már megcsömörlött közvélemény újabb "céltáblája" századunk első fele lehet, melynek meghatározó személyisége Horthy. Horthy eszmerendszerét a dunai monarchia formálta, másrészt a brit világbirodalomra figyelt. Beállítottsága konzervatív volt, de kormányzása alatt (a háború kitöréséig) az egyén alapvető jogait tiszteletben tartották, a demokratikus ellenzék működését nem gátolják. A legszélesebb néptömegek körében is népszerű volt, tisztelet és bizalom övezte. Személyes uralmi törekvései nem voltak, a politikai radikalizmust (jobb- és baloldalról egyaránt) ellenezte. Hitlerrel csak 1920-as békeszerződések revíziójának szükségességében és az antibolsevizmusban értett egyet. Gosztonyi rámutat Horthy emberi gyengeségeire, politikai hibáira és befolyásolhatóságára is. A könyv fényképmellékletei között néhány, eddig nem publikált felvétel segíti megidézni a kor atmoszféráját és szereplőit.

Thomas Sakmyster - Admirális ​fehér lovon
„Horthy ​Miklós rendkívül változatos életutat járt be: ifjúkorában még Ferenc József portréját festette meg, és James Joyce-tól vett nyelvórákat. Utóbb Európa egyik leghírhedtebb antiszemitájának tartották. Károly két restaurációs kísérletét is megakadályozta, szovjetellenes keresztes hadjáratot szervezett, párbajozni szeretett volna Tomas Masarykkal. Egyszerre kollaborált és szállt szembe Hitlerrel, meghiúsította Adolf Eichmann terveit, majd Joszif Sztálin jóindulatát kérte a maga és nemzete számára.” Ezekkel a szavakkal ajánlja az olvasók figyelmébe a kiadó a részben magyar származású szerző Horthy-életrajzát.

Benedek István Gábor - Ez ​lett a vesztünk, mind a kettőnk veszte...
A ​kémek története mindenkit érdekel. Izgalom, titok, bátorság, kaland, gyilkosság, zsarolás, hősiesség - ezek azok a szavak amelyek hirtelen eszünkbe jutnak. Könyvtárnyi olvasnivaló gyűlt össze Canarisról, Schellenbergről, Gehlenről, Philbyről, Allen Dullesről s persze a nagy szovjet háborús kémekről, kémfőnökökről, miközben a 40-es évek egyik nemzetközi értelmeben is kiemelkedő alakjáról, Újszászy Istvánról, a VKF-2, majd az Államvédelmi Központ zseniális vezetőjéről legfeljebb elvétve, a sorok között - és akkor is többnyire Karády Katalint, a híres szeretőjét emlegetve- találunk gyér adatokat. Mi az oka e különös feledésnek? Hogy a magyar elhárítás és hírszerzés vezetője, élvezve Horthy, Bethlen István, Kállay Miklós bizalmát, hátat fordított a náci szövetségesnek, és a briteknek dolgozott? Hogy a háború után - persze fogolyként, de azért luxusfogolyként - előbb Moszkvában a szovjeteknek segített, majd idehaza Péter Gábornak az ÁVO megteremtésében? Milyen ember volt a magyar kémfőnök? Valóban az úri világ árulója? Gyáva katona? A történelem játékszere? Vagy egyszerűen csak esendő ember, érző lélek, kiszolgáltatva a sors vak erőinek?

Dr. Bernáth Zoltán - Horthy ​Miklós
Dr. ​Bernáth Zoltán 2006-ban töltötte be 90. életévét. A bírói ítélkezés jóformán minden területén dolgozott. Tanácsvezető bíróként ment nyugdíjba. A II. világháború alatt bejárta Európát - többnyire gyalogmenetben mint katona vagy hadifogoly - Ukrajnától a Párizsi-medencéig. Eddig megjelent nagysikerű könyveiben jogi szemszögből vizsgálja a XX. sz. történéseit, különösen a békediktátumok hatását Magyarországra. "Vallom, hogy Horthy Miklós volt az utolsó lovaguralkodó. Vallom, mert kortársa voltam - legalábbis egy ideig - és mint tanú én is belekerültem abba a kavarodásba, forgószélbe, amelyik a XX. században végigsepert a világon, és Európában annyi tragédiát okozott. Nem véletlen, hogy Horthy Miklóst ez a korszak tette naggyá, és egy idő elteltével a világtörténelemben is jelentős szerepet fognak neki tulajdonítani." - Dr. Bernáth Zoltán

Horthy Miklós - Emlékirataim
Kenderes ​(Szolnok megye, Magyarország), 1868. június 18. az induló és Estoril (Portugália), 1957. február 9. a befejező pontja annak a hosszú, csaknem kilenc évtizedes életpályának, amelynek nyolc évtizedéről maga az számol be, aki megfutotta: vitéz nagybányai Horthy Miklós, volt tengerésztiszt, I. Ferenc József király és császár udvari szárnysegéde, flottaparancsnok altengernagy, a szegedi ellenkormány hadügyminisztere, a nemzeti hadsereg fővezére, Magyarországnak 1920. március 1-jétől 1944. október 16-ig kormányzója és "legfelsőbb hadura", a németek, majd az amerikaiak foglya, végül pedig - haláláig - portugáliai magyar emigráns. Életében - s halála után is sokáig, talán mind a mai napig - jó és rossz szándékú legendák övezték személyét: párthíveinek s ellenfeleinek gyakran indulat táplálta, célzatos ferdítései: túlzások és elhallgatások egy- és másfelől. Számvetéséből - emlékiratából -, amelyet öregen, életének utolsó évtizedében készített, talán tisztábban rajzolódik ki alakja, s mi a hosszú évtizedek biztosabb távolából ma már nem minden együttérzés nélkül tekintjük személyes sorsának bizonyos értelemben nemzetével is rokon tragikumát.

Vígh Károly - Kortársak ​Bajcsy-Zsilinszky Endréről
Harcostársai ​és barátai írják meg ebben a kötetben visszaemlékezéseiket a Horthy-korszak legjelentősebb polgári politikusáról, aki a legnagyobb utat tette meg, amíg az uralkodó osztály, az ellenforradalmi rendszer szolgálatától eljutott a magyar nép igazának képviseletéig, az antifasiszta harc vállalásáig, végül a sopronkőhidai mártírhalálig.

Puskely Mária - Salkaházi ​Sára
1944. ​december 27-én késő este nyilas fegyveresek egy nagyobb csoportot hajtanak az Üllői út felől a Duna irányába. Megállt az élet a félelembe bénult fővárosban. - Fogynak az utcák, rohannak a kiszámított percek. Vad szél cibálja a foglyok sebtében fölkapott kabátját, kendőjét. Az utolsó sorban egy szemüveges, rövid hajú nő menetel. El-elkapja a megtántorodókat, lehajtott fejjel odasúg valamit a mellette zihálva zokogó fiatal lánynak. A mellékutcák sorából egy váratlan kanyarral kiérnek a Duna rakpartjára. A nyilasok ordító parancsokkal egy sorba állítják őket. A segélykérő kiáltások fegyverropogásba fúlnak. Az alacsony termetű nőnek még van annyi ideje, hogy letérdeljen, és széles mozdulattal keresztet vessen, mielőtt leteríti a golyó. Aztán élettelenül ő is a többiek mellé hanyatlik. Ki volt Salkaházi Sára, ez az ízig-vérig XX. századi nő, aki szerzetesként és íróként vértanú haláláig a szegények, elesettek, bajbajutottak sorsának enyhítését élte hivatásaként? A könyv lapjain megrendítő történet bontakozik ki előttünk, melynek főszereplőjét 2006-tól - az egyház hivatalos döntése nyomán - az üdvözültek sorában, boldogként tisztelhetik a magyar katolikusok.

Vécsey Aurél - Magyar ​Tragédia - A Don-kanyar
Szinte ​mindenkinek van olyan felmenője – nagyapa, dédnagyapa –, aki a Don-kanyarban vesztette életét, vagy sebesülten, illetve hosszú szovjet fogság után tért csak haza. Majd' hét évtizede a szülőföldjétől kétezer kilométerre bevetett 2. magyar hadsereg gyakorlatilag megsemmisült, és csak a töredéke tért haza. Az ország XX. századi történelmének egyik legnagyobb tragédiáját általában, mint második mohácsi vészt emlegetik. Pedig 1942 tavaszán a magyar politikai vezetés kényszerhelyzetben ugyan, de még a győzelem reményével küldte a frontra a 2. hadsereget, mégis a Don-kanyarban megvívott harcok a magyar hadtörténelem legszomorúbb fejezetei közé tartoznak. A megfelelő fegyverzet, felszerelés nélkül kiküldött, lehetetlen feladattal megbízott honvédek ezrei szenvedtek, haltak meg és estek fogságba feleslegesen a farkasordító hideg orosz télben, majd a megsemmisítő vereséget követően vonultak vissza rendezetlenül, pánikban és kétségbeesve, az életükért küzdve, parancsnokaik által magukra hagyva. Miközben a Magyar Királyi Honvédség Főparancsnoksága és az ország politikai vezetése szinte semmit sem tett az előre látható katasztrófa elkerülése érdekében. De mit keresett a 2. magyar hadsereg a Szovjetunióban, kétezer kilométerre hazájától, miért bocsátották a magyar katonákat a német hadvezetés rendelkezésére, hányan vesztek oda a Don-kanyarban, melyek voltak a vereség okai? Könyvünkben ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat.

Holdosi József - Glóriás ​/ Dac
Holdosi ​József kisregényeinek színhelye azonos: egy dunántúli falu, a szegénysor világa és a grófi kastély környéke a harmincas-negyvenes években. Innen indul el két - nagyon is ellentétes jellemű - fiatalember hőse, hogy megtalálják a boldogulást, egy más minőségű életformát, mint amit gyermekkorukban éltek. A cigányzenész család legkisebb fia, a tizenhat éves korában némává nyomorított Máté a megaláztatások, a számkivetettség elől menekül ki a faluból. Vándorútra indul, keresi az emberséges, szép életet - sikertelenül, hisz mindenütt csak kudarcok, csalódások érik, mert nem talál közösséget, amelyik tartósan befogadná. S amikor végképp kilátástalannak érzi, fellázad, - ám ez a lázadás csak sietteti tragédiájának végkifejletét. A Dac hősének, a szamaras vízhordó fiának egyetlen apai öröksége a gőg, a mindenkitől különbözőség tudata, amelyhez féktelen hatalomvágy párosul. A hatalom megszerzéséért, majd birtoklásáért az eszközökben nem válogatva, mindent megtesz: sorra elárulja, megalázza a néki alárendelt embereket, de karrierje csúcsán - a gróf titkáraként - család és barátok nélkül végleg magára maradva ő is tragikus véget ér. Holdosi József mindkét regényben a nyers valóságot, az élet realitásait mitikus képsorokkal, az álmok és a legendák világának motívumaival ötvözi, ugyanakkor pszichológiailag hiteles, átütő erejű jellemrajzot ad hőseiről.

Kondor Vilmos - A ​másik szárnysegéd
Wertheimer ​Miklós hadnagy, Horthy kormányzó szárnysegéde alapvetően hétköznapi figura. Három dolog fontos a számára: az egyenruhája, a becsülete és a kocsija. Ám október 15-én egyszerre kerül veszélybe mindhárom: a kormányzó fiát az orra elől rabolják el, majd Magyarország, ha csak pár óra erejéig is, de kilép a háborúból, és a nyilas hatalomátvétel fenyegetése dermesztő valósággá válik. A katasztrófa elkerülhetetlen, ezért a kormányzó és legbelsőbb köre egyszerre két olyan feladattal is megbízza Wertheimer hadnagyot, amelyek egyenként is embert próbálóak: menekítsen ki az országból egy geológust, mielőtt Szálasi és veszett csatlósai elkapnák, és menekítse ki az országból a Szent Koronát. Azt a Szent Koronát, amely eddig soha nem hagyta még el Magyarország területét, azt a Szent Koronát, amely Wertheimer hadnagy számára sokkal többet jelent egy koronázási ékszernél. Pár óra elteltével egy fiatal lánnyal az oldalán hagyja maga mögött Pestet, hogy végrehajtsák a lehetetlen feladatot, miközben hungarista rendvédelmi szervek és náci kommandósok lihegnek a nyakukba. Nem telik el huszonnégy óra, és a szárnysegédnek már nem csak a becsülete, az egyenruhája vagy a kocsija miatt kell aggódnia: még a legártatlanabbnak látszó helyeken és a legbarátságosabb emberek között is csapdába kerül; egyik pillanatról a másikra űzött vaddá válik, hazája pedig ellenséges területté. A nyilasok és németek azonban kitartóak, nem adják fel, ahogyan Wertheimer Miklós sem adja fel. Soha. Még az élete árán sem.

Sásdi Sándor - Árnyék
A ​harmincas évek végén, valahol Magyarországon kinyitják egy fegyház kapuját. Nevezetes személy távozik, tarisznyára való holmival – egy feleséggyilkos parasztember. Szelíd bizakodással lép ki a „világba”, a korabeli magyar életbe – bízik erős karjában, paraszti mindenhez értésében. Falusi kocsmárosnál, ájtatos, egyben gonosz, öreg szőlősgazdánál, cséplőgépnél, téglaégetők között dolgozik – de mindenünnen tovább kell mennie, mivel előbb-utóbb mindig kiderül félelmet ébresztő múltja. A magyar vidék nyárspolgár ridegsége, álszentsége embertelen előítéletei űzik egyik helyről a másikra, s amikor már minden reménye szertefoszlik, hogy gyökeret verhet, „bocsánatot nyer”, akkor váratlanul révbe érkezik – a régi bűn árnyéka végtére eltűnik, s Derhány György nekivághat a „rendes” emberek életének. Sásdi Sándor regénye mélyre világító ábrázolása Horthy-korszak társadalmának, s főként azoknak a bajjal-gonddal sújtott szegény embereknek, akik az élet legsúlyosabb terheit hordozzák.

Romsics Ignác - Ellenforradalom ​és konszolidáció
A ​Horty korszak első 10 éve.

Szűts László - A ​kormányzó úr medvéi
Kevesen ​tudják ma már - hiszen Horthy kabinet-irodája az eset megtörténtekor is igyekezett titokban tartani -, hogy a borsodi hegyvidéken a kormányzó úr parancsára a negyvenes évek elején egy kis falut elnyelt az erdő. A lakosságot szélnek eresztették, a parasztportákat munkaszolgálatosokkal földig romboltatták, s még tartott a kitelepítés, amikor a koronauradalom már ültetni kezdte a csemetéket a falu helyén, hogy a kialakuló hatalmas vadászparadicsomban medvéket is tarthassanak, és a kormányzó úr esetleg királyokat is meghívhasson egy-egy nagy vadászatra. E történelmi háttér előtt bontakozik ki Szűts László kisregényében Lestyánné tragédiája, amely végül is a falu tragédiájának szimbólumává válik. Horthy kabinetirodája persze egy mindenre kapható, korrupt ügyvédecskére bízza a falu felszámolását, hogy a főkolomposok, nem is a haszonélvezők, hanem csupán a passziózó urak, élükön Horthy Miklós kormányzó úr őfőméltóságával, a háttérben maradhassanak. Ám egy falut még az "úri bitangság" sem tudott egykönnyen eltüntetni. Vilcsek ügyvéd embereken, életeken, családokon gázol át, hogy megbízói kedvében járjon. Az ő áldozata lesz Lestyánné is, akit szinte megtébolyít a megaláztatás, családjának és falujának elvesztése. És ma is áll még a ház, amelyben az asszony a haláláig, mindvégig kitartott, még akkor is, amikor már a romokat is benőtte a bozót.

Ismeretlen szerző - Páter ​Zadravecz titkos naplója
A ​szegedi szervezkedők egyik első érdemleges ténykedése a Prónay-féle tiszti különítmény felállítása volt. Ezt a különítményt nem kell bemutatnunk az olvasónak: neve fogalommá vált Magyarországon már akkor, amikor a Tisza hullámai sodorták a bácskai partok felé áldozatainak hulláit. Zadravecz és a Prónay-különítmény hamarosan egymásra talált. Prónay, a szadista gyilkos, tetteinek valamiféle feloldozását vélte megtalálni abban, ha tisztjei papi áldásban részesülnek, Zadravecz pedig eszményei gyakorlati megvalósítóit ismerte fel a szennynek, mocsoknak és vérnek e bandájában. Úgy érzete, itt a nagy pillanat: vagy most kerül be a "nagypolitikába", vagy soha. E találkozás jegyében rendezte meg élete nagy jelenetét: a Klauzál téri zászlószentelést. A nép nélküli "kormánynak" és a katonaságát pótló különítményeseinek népszerűsége a szegedi lakosság között a kicsinél is kisebb volt. (Ezt egyébként maga Zadravecz is keserűen állapítja meg írásában.) A férfiak nem akartak Horthy-katonák lenni. Hogy a jeges tartózkodás falát áttörjék, meg kellett teremteni a "nemzetmentő" nimbuszát. El kellett hitetni, hogy a grófok, tábornokok, ügyvédek és katonatisztek "kormánya" nem saját hatalmát, hanem "Magyarországot" akarta visszaszerezni; hogy Horthy bandája egyenes leszármazottja a törökverő Hunyadi dicső seregének. E feladat elvégzésére vállalkozott Zadravecz.

Dr. Hoóz István - Népesedéspolitika ​és népességfejlődés Magyarországon a két világháború között
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Pintér István - A ​Maus-akció
1944 ​nyarán a budai Várban titkos rádióadó fölé hajolnak a kormányzói család tagjai. Kétségbeesetten kutatják az étert, igyekeznek bőrüket és vagyonukat a nagy világégésből megmenteni. A háború pusztításaitól megmenekülhetne az ország is, ha Horthy "kiugrana" a háborúból. Horthy azonban addig habozik, míg a németek kelepcét nem állítanak neki. A kelepce neve: Maus-akció...

Grunwalsky Ferenc - Hernádi Gyula - Vörös ​rekviem
Hern&aacute;di ​Gyula kisreg&eacute;nye, a Grunwalsky Ferenccel k&ouml;z&ouml;sen &iacute;rt filmforgat&oacute;k&ouml;nyv, a Sallai Imre &eacute;s F&uuml;rst S&aacute;ndor stat&aacute;ri&aacute;lis t&aacute;rgyal&aacute;s&aacute;val &eacute;s jogtalan el&iacute;t&eacute;l&eacute;s&eacute;vel kapcsolatos korabeli p&aacute;rtdokumentumok, a filmrendező eddigi p&aacute;ly&aacute;j&aacute;t &aacute;ttekintő, alkot&oacute;i t&ouml;rekv&eacute;seit megvil&aacute;g&iacute;t&oacute; magn&oacute;besz&eacute;lget&eacute;s - ezt tartalmazza a V&ouml;r&ouml;s rekviem c&iacute;mű nagy sikerű filmalkot&aacute;s sz&uuml;let&eacute;s&eacute;nek fontosabb &aacute;llom&aacute;sait v&eacute;gigk&iacute;s&eacute;rő &eacute;rt&eacute;kes &eacute;s izgalmas k&ouml;tet. T&ouml;rt&eacute;nelem, sz&eacute;pirodalom &eacute;s filmműv&eacute;szet megeleven&iacute;tő h&aacute;rmas t&uuml;kr&eacute;ben l&eacute;p el&eacute;nk a kommunista m&aacute;rt&iacute;r-hős, Sallai Imre alakja: a b&aacute;tor, igazs&aacute;gszerető, &quot;romantikusnak&quot; tartott kisfi&uacute;, a t&ouml;rhetetlen jellemű, fegyelmezett forradalm&aacute;r, a hal&aacute;lt is felemelt fővel v&aacute;llal&oacute; igaz ember. Az &iacute;r&oacute; &eacute;s a rendező &quot;az &aacute;ltal&aacute;nost kerest&eacute;k az egyesben, a m&aacute;t - a tegnapban&quot;, m&eacute;rt&eacute;ket, p&eacute;ld&aacute;t, eszmei tanuls&aacute;got. Hiteles t&ouml;rt&eacute;nelmi atmoszf&eacute;r&aacute;t teremtve felt&aacute;rt&aacute;k a hős &eacute;let&eacute;nek legrejtettebb lelki mozgat&oacute;rug&oacute;it, a Horthy-fasizmus elnyom&oacute; hatalmi g&eacute;pezet&eacute;nek első mechanizmus&aacute;t &eacute;s az embertelen rendszer megd&ouml;nt&eacute;s&eacute;re s egy &uacute;j, emberibb vil&aacute;g l&eacute;trehoz&aacute;s&aacute;ra t&ouml;rekvő kommunist&aacute;k harc&aacute;nak &eacute;rtelm&eacute;t &eacute;s nagyszerűs&eacute;g&eacute;t.

Hollós Ervin - Harminckét ​nevem volt
1944. ​július 27-én a csendőrnyomozókkal való tűzharcban elesett barátaimról Ságvári Endre. E nap történetét tartalmazza ez az írás. Nem rólam, barátaimról, elvtársaimról szól e történet. A szereplők fital fiúk, lányok, az Országos Ifjúsági Bizottság és a VII. kerületi ifjúmunkáscsoport tagjai. Olyan fiatalok, akik szerették volna az életüket szebbé, jobbá tenni, és szerették azt a harcot, amelyet ezért folytattak. E harc éleltük értelmét jelentette. Szeretném, ha mások is megismernék e történetet. E nap egy nemzedék harcának elválaszthatatlan mozzanata, és minden, ami e napot megelőzte. Ügyünk erejét a forradalmi nemzedék egysége, összeforrottsága biztosítja, s ehhez jobban kell ismernünk egymást. E történet szereplőinek egy része átélte a viharokat, és ma is a küzdők táborában van. Egy részük akkor halt meg, amikor a legfájdalmasabb meghalni - a győzelem előtt. De életünket, harcuknak és haláluknak értelme volt, mert segítettek elűzni a sötétséget, amely már-már mindent beborított.

Covers_278598
elérhető
0

Fülöp János - Március
Az ​egymásratalálás története ez a regény - 1942 március tizenötötdike tízezres tömegtüntetésének és egy bimbózó szerelemnek a históriája. - Vesszen Hitler - kiáltották tízezer torokból a Dunaparton, Horthy rezidenciájával éppen szemben. - Le a háborúval! - kiáltották a magyar történelem legigazságtalanabb háborújának kilencedik hónapjában. Ezen a márciusi tömegdemonstráción egymásra lel a maroknyi, föld alá szorított kommunista párt és az egész halandó hazát féltő magyarság. És a tüntetés lázas pillanatainak sodrában találja meg a fiú aki részt vett e tüntetés előkészítésében, a lányt, akivel megszeretik egymást. Huszonnégy óra története ez a regény, de ez az egy nap érzékelteti az egész nehéz, zavaros, politikai kérdésekkel terhes időszakot. A nemzet és a regényhős számára feledhetetlen nap ez. És az író módot talál rá, hogy megszerettesse velünk ezeket a nagy eszmékért lelkesedő, tisztaérzésű fiatalokat. Hangulatteremtő erejével a történet személyes részesévé avatja az olvasót, a ugyanakkor említésre méltó korrajzot is ad.

Szenes Sándor - Befejezetlen ​múlt
Mivel ​magyarázható, hogy az egyház mint testület és szervezet, nem fordult szembe kellő időben a modern, tömeggyilkos antiszemitizmussal?

Mesterházi Lajos - Pár ​lépés a határ
1920 ​nyarán két kommunista fogoly megszökik az ellenforradalom hírhedt börtönéből, a váci fogházból. A menekülők a cseh határ felé igyekeznek, amely Váchoz valóban csak "pár lépés" volna, ha nem állná éppen erre útjukat a kézrekerítésükre mozgósított horthysta rendőrség és csendőrség valamennyi éber kopója. Kénytelenek megváltoztatni eredeti tervüket, s egy hosszabb, váratlan veszélyeket tartogató utat választanak. Mesterházi Lajos megtörtént eset alapján írta meg regényét, melynek lélegzetelállító fordulatait ugyan az élet teremtette, de az író öntötte formába, tette nemcsak izgalmas olvasmánnyá, hanem irodalmi élménnyé, korrajzfestő, jellemábrázoló erejével.

Bárczy János - Egy ​m. kir. százados bizalmas feljegyzései
„Augusztus ​22. Végére jártam a dolgoknak. Gyűlölöm a bizonytalan, zavaros ügyeket. Előző napi feljegyzésem semmis. Visszavonom. Az augusztus 21-i keltezésű lapoldal nincs. Nem létezik. Elhatározásom végleges, azon nem változtathatok később sem. Fellebbezésnek nincs helye. Stílusgyakorlat. Irodalmi próbálkozás. Műkedvelés. Ez sem árt olykor. Ennek minősítem át az inkriminált oldalon található zagyvaságot. A lapot ugyanis kitépni, áthúzással olvashatatlanná tenni - tilos. És szabálytalan. A hitelesített, számozott oldalakat tartalmazó szolgálati célra felfektetett katonai naplók, előjegyzések, hivatali kimutatások, táblázatok, jelentések: okmányfontosságúak! Átminősítés. Ez a helyes kifejezés. Ezennel átminősítem irodalmi próbálkozássá. A katona - annak bizonyságául, hogy nincs olyan civil foglalkozás, mesterség, amelyhez, ha kell, ne értene - megmutathatja olykor, úri passzióból, oroszlánkörmeit a művészetek s az irodalom terén is. Nem is ez az első próbálkozásom. A hadapródiskolában, önképzőköri versenyfeladatként, emlékezetem szerint, már bizonyítottam ebbéli képességeimet. Egyéb képességeim mellett természetesen. Szent László királyunk forrásfakasztó bárdjáról írtam egy igen lelkes, hazafias érzelmektől átfűtött dolgozatot. Rózsa százados úr, önképzőkörünk elnöke, biztató és ígéretes szárnybontogatásnak minősítette munkámat.”

Reviczky Ádám - Vesztes ​háborúk - megnyert csaták
Reviczky ​Ádám az apjának, az immár legendává nemesült Reviczky Imre ezredesnek állít emléket e kötetben, amikor élettörténetével nem mindennapi tetteinek krónikájával ismerteti meg az olvasót. Reviczky Imre rövid, alig hatvan évre szabott élete azért válhatott regényessé és erkölcsi példázattá, mert egy adott történeti helyzetben, az emberiség és az embertelenség határmezsgyéjén - katonai karrierje sőt élete kockáztatásával - az emberiség határvidékén maradt partizánként, és így nyerte meg a maga egyszemélyes csatáit, ezrek életét mentve meg a biztos pusztulástól. Munkaszolgálatosok, politikai üldözöttek, nemzetiségek vallanak e könyvben Reviczky tetteiről. Az életrajz és memoár fontos adalékokat szolgáltat a két világháború s a Horthy-korszak közszelleméről, politikájáról, a tisztikar saját, külön világáról is.

Szinai Miklós - Ki ​lesz a kormányzó?
1920. ​február 17-én este elhurcolták és a megyeri Duna-parton meggyilkolták Somogyi Bélát, a Népszava szerkesztőjét és Bacsó Bélát, a lap munkatársát. A fehérterror ekkor már több mint fél éve szedte áldozatait. A Dunántúl után, ahogy Horthy Miklós csapatai megszállták az országot, a rémuralom kiterjedt a Duna-Tisza közére és Budapestre. De egy vezető politikus meggyilkolása az ország fővárosában (Somogyi ekkor már öt hónapja irányította a Népszavát) a terror új dimenziót tárta fel. Egyben tragikus erővel demonstrálta a különítmények tevékenységének egyik, eddig is megnyilvánuló jellegét: a szegényparasztok, a zsidók és kommunisták mellett a szociáldemokrata párt fokozott üldözését. Miután a nemzetgyűlési választások során a szociáldemokrata képviselőket vidéken letartóztatták, gyűléseiket a karhatalom szétverte, a szociáldemokrata párt 1920. január 15-én elhagyta a Huszár-kormányt és visszalépett a választásoktól. 1920 januárjában közel száz szociáldemokrata funkcionáriust tartóztattak le Budapesten. 1920. január 19-én Cservenka Miklóst, a MÁV gépgyár főbizalmiját, a Népszava panaszirodájának vezetőjét hurcolták el (és később meggyilkolták a különítményesek). Még ugyanebben a hónapban, 1920. január 27-én a karhatalom letartóztatta Szakasits Árpádot, a Népszava titkárát. Somogyi és Bacsó meggyilkolása a fehérterror - egyik - csúcspontját jelezte. Maga az időpont is kiemelte a gyilkosságot a terrorcselekmények sorából. Egy nappal előtte ült össze az első nemzetgyűlés és négy nappal a gyilkosság előtt, február 13-án nyújtotta át Párizsban az Apponyi Albert vezette magyar békedelegáció a válaszát a rendkívül súlyos békefeltételekre. Előtte ezekben a napokban kezdtek tárgyalásokat magyar politikusok az angol Munkáspárt és a francia szocialisták képviselőivel. Mikor 1919. novemberében, a Clerk-tárgyalások végén a nyugati hatalmak elismerték a gyenge és fiatal ellenforradalmi rendszert, az elismerés egyik feltétele volt a szociáldemokrata párt részvétele a kormányban és a nemzetgyűlési választásokon. Hogyan kísérelhették meg Apponyiakban az angol és a francia szocialistákat a magyar ügynek megnyerni, ha azóta a magyar szociáldemokraták nemcsak a kormányt hagyták el, a terror hatása alatt nemcsak a választásoktól léptek vissza, de most meggyilkolták a párt egyik vezetőjét is? A magyar békedelegáció amúgy is gyenge tárgyalási pozícióját a terror és ennek betetőzése súlyosan megrendítette. Felvetődik a kérdés: kinek volt érdeke az adott pillanatban a gyilkosság? A budapesti rendőrség, amely nem állt Horthy fővezérségének a kontrollja alatt, napok alatt kiderítette: a gyilkosok valamennyien az Ostenburg-különítmény tisztjei voltak. A nyomozás folytatása azonban kikerült a rendőrség kezéből, a fővezérség vette át. Természetesen már akkor felmerült a kérdés: ki állt a gyilkosok mögött, ki volt a gyilkosság értelmi szerzője? Cui prodest? (Kinek az érdeke?)

Ungváry Krisztián - A ​Horthy-rendszer és antiszemitizmusának mérlege
A ​Horthy-rendszer és antiszemitizmusának mérlege leírása Ungváry Krisztián a XX. század talán legvitatottabb történeti időszakát értékeli. A korszakban meghatározó szerepet játszott a zsidóság és a róluk alkotott ellenségkép, és ez a helyzet majdnem minden egyéb társadalmi kérdést is befolyásolt. Az ellenségkép azért tudott hatékonnyá válni, mert a megkésett magyar társadalomfejlődés következtében a zsidók a modernizáció első számú hordozójának számítottak. Magyarországon a modernizáció, illetve annak félelmetesként érzékelt kísérőjelenségei jobb- és baloldalon egyaránt radikálisan antiliberális válaszokhoz vezettek. Az 1919-es kommunista kísérlet sokkot okozó élménye után a jobboldali válaszok közül azok tudtak igazán érvényesülni, amelyek mondanivalójukat antiszemita köntösbe öltöztették. Az antiszemitizmus tekintetében Horthy Miklós és rendszere kétarcú: a rendszer jóval radikálisabban volt antiszemita, mint elsőszámú vezetője. 1944-ig a kormányzó a közhangulattal is szembeszállva mérséklő politikát folytatott. A német megszállást követően viszont hozzájárult a parlament többsége által már régóta követelt antiszemita intézkedések végrehajtásához, beleértve a deportálást is, holott ennek következményeivel már régóta viszonylag pontosan tisztában volt. A terjedelmében is jelentős mű valódi áttekintést és fontos, sokszor megrendítő felismeréseket kínál az olvasónak. Ungváry Krisztián 1969-ben született Budapesten. Fő kutatási területe az első és második világháború hadtörténete; a XX. század politikatörténete; a szélsőjobb, valamint az állambiztonság szervezetei. Az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársa és a _Jahrbuch für Historische Kommunismusforschung_ (Berlin) szerkesztőbizottsága tudományos tanácsának tagja. 2015-ben szerezte meg az MTA doktora fokozatot _A Horthy-rendszer mérlege_ című, 2012-ben könyvként publikált disszertációjával, melyet Akadémiai Díjjal is kitüntettek. Ennek a munkának javított és átdolgozott kiadását tartja kezében az olvasó.

Vonyó József - Jobboldali ​radikálisok Magyarországon
A ​szélsőjobboldali eszmék – melyek képviselői a 20. század első felében Európa-szerte mozgalmakat, pártokat szerveztek, s több országban hosszabb-rövidebb ideig a hatalmat is birtokolták – Magyarország korabeli életében is jelentős szerepet játszottak. Ezek emléke, ideológiai és politikai hatásai ma is hatnak a magyar társadalom egyes rétegeire. Nemcsak képviselőik, hanem más – sokszor egymással ellentétes – politikai irányzatok prominensei, sőt, esetenként hivatásos kutatók is az indokoltnál egységesebbnek képzelik az irányzatot, figyelmen kívül hagyva az egyes elemek közötti különbségeket. Sommás, egyetlen jelzővel érzékeltetett ítéletükkel nem csekély eltéréseket mutató szerveződéseket mosnak össze. Nem is beszélve azok eltérő, gyakran egymásnak ellentmondó értékeléséről. A kötetünkben közölt tanulmányok – a jobboldali radikalizmus és az azt kifejező más fogalmak értelmezéséből kiindulva – e problémakör néhány elemének tisztázásához kívánnak hozzájárulni. Többek között ahhoz, miben tértek el Gömbös és környezetének nézetei a náluk is radikálisabb politikusokétól. Ha voltak náluk radikálisabb elemek, kivonhatók-e ők ebből a körből? Másolta-e Gömbös Mussolinit és Hitlert, ahogy azt ma is sokan vallják? Egy rövid írás abba enged betekintést, hogy egy megye (Zala) sajátos gazdasági-társadalmi viszonyai miként eredményezték a szélsőjobboldali mozgalmak országos átlagot meghaladó politikai sikereit. Vonyó József (1945) címzetes egyetemi tanár, több mint két évtizede kutatja a magyarországi szélsőjobboldali mozgalmak történetét, különös tekintettel Gömbös Gyula politikai pályájára, s az általa vezetett mozgalmakra, pártokra. E témakörben született legfontosabb munkái: Gömbös pártja. A Nemzeti Egység Pártja Országos Központjának dokumentumai (1932–1939). Összeállította, szerkesztette: Vonyó József (Pécs, 1998); Gömbös Gyula és a jobboldali radikalizmus. Tanulmányok (Pécs, 2001); Gömbös Gyula: Válogatott politikai beszédek és írások. Szerk. és utószó: Vonyó József (Budapest, 2004)

Kollekciók