Ajax-loader

'pszichoanalízis' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Peter Shaffer - Equus ​/ Amadeus
Martin ​Dysart pszichiáternek különös páciense akad, egy megbomlott idegrendszerű fiatalember. Alan Strang személyében: Alan egy istállóban dolgozott kisegítőként, s egy éjszaka megvakította az ápolására bízott hat lovat. S míg Dysart a fiú tettének rugóit keresve próbálja páciensét visszatéríteni a normális életbe, saját létezésének kudarcával is szembe kell néznie... Antonio Salieri, korának ünnepelt zenésze öregen, elfeledve visszatekint életére s arra a személyre, aki rádöbbentette önnön középszerűségére, s akinek zsenialitását egyedül ő, Salieri ismerte fel. Salieri egyre elszántabb bosszúhadjárata Mozart ellen a darab témája, s annak a legendának kialakulása, amely révén a középszerű zeneszerző mégis halhatatlan lett, vagyis hogy ő, Salieri ölte meg Wolfgang Amadeus Mozartot... Peter Shaffer a mai angol dráma legnépszerűbb alakja. Remek témák, boszorkányos technika, a színi hatások fölényes ismerete teszik, hogy majd minden darabja világsiker. Az Equus és az Amadeus eddigi pályafutásának csúcspontját jelentik. Az előbbi a Pesti Színház, az utóbbi a Vígszínház műsorán szerepel osztatlan érdeklődés mellett.

Bruno Bettelheim - A ​mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek
Az ​elmúlt évtizedekben a "racionalista" beállítottságú pedagógusok és pszichológusok úgy vélték, hogy a mesék ijesztő és kegyetlen motívumai ártalmasak a gyermeki lélek fejlődésére, ezért támadták és akadályozták a mesék eredeti, népi, "hagyományos" fogalmazásban való megjelenését. Bruno Bettelheim gyermekpszichológus a mesék részletes elemzése során bemutatja, hogy a felnőtt ésszel ijesztőnek és kegyetlennek tűnő mesemotívumok milyen módon vesznek részt a gyermek lelki "anyagcseréjében", és hogyan segítenek megoldani a valóban ijesztő konfliktusokat, melyek lélektani megértése és feldolgozása nélkül a gyermek nehezen válhat kiegyensúlyozott, ép lelkű felnőtté.

Nossrat Peseschkian - A ​tudós meg a tevehajcsár
Mitévő ​legyen az, aki a mindennapi élet nyomását elviselhetetlennek, s magát emiatt betegnek érzi? Például keresse fel Nossrat Peseschkiant, aki alaposan kikérdezi panaszairól, majd elmond egy régi keleti történetet, amely a tünetek mögött húzódó konfliktust nemcsak feltárja, hanem modell értékű megoldást is ad rá. Aki pedig nem tud elmenni Peseschkianhoz (és ilyenek sokan vannak), az olvassa el ezt a könyvet. Peseschkian módszere, bár egyedülálló, látszólag igazán egyszerű: "csupán" észre kell venni a személyiség neuralgikus pontjait, ismerni kell néhány ezer mesét, ezek közül ki kell választani azt, amelynek elemeibe beleilleszthető a páciens lelkében zajló konfliktus: ennek révén kell őt rávezetni a gyógyulás útjára, amelyen ezek után - mint a könyvben leírt esetek is tanúsítják - jóformán magától is végigmegy. Már e folyamat leírása is tanulságos és érdekfeszítő volna, még inkább azzá teszik a könyvet az esetleírások, ám a legérdekesebbek mégiscsak a mesék: egy-egy pillanatra érezhetővé válik a régi Kelet atmoszférája, fantáziája, bölcsessége - s a könyvet olvasva magunk is megtanulunk lelkünk mélyére pillantani.

Csáth Géza - Egy ​elmebeteg nő naplója
E ​század elején egy csodálatos fantáziával és íráskészséggel megáldott fiatal nő került a budapesti Moravcsik-féle elmeklinikára. Akkortájt végezte ott éppen klinikai gyakorlatait dr. Brenner József fiatal orvos, Csáth Géza néven országos hírű novellista és zenekritikus. Rendkívül sokoldalú tehetség: zenél és zenét szerez, felfedező értékű zenekritikát ír, ráérez a legújabb festészeti ízlésre, s úttörője a novellaműfajnak. Akármibe fog, mindig és mindenben megelőzi kora gondolkodását, ízlését, műveltségét. Így van ez orvostudományi munkásságával is. A nagy tekintélyű, de konzervatív iskolát képviselő Moravcsik professzor égisze alatt a szakmában még igazán sehol el nem ismert freudi módszereket alkalmazza betege pszichés védelmi mechanizmusainak föltárásában, megismerésébe. A korszak magyar tudományosságát a teljes nyitottság jellemezte az új törekvések iránt. Még a konzervatív Moravcsik és orvosgárdája is eltűrte, sőt segítette kezdő orvosa freudista kísérleteit. Egy zseniális adottságokkal rendelkező elmebeteg, egy zseniális fiatal orvos és lélekbúvár író, valamint egy minden újra fogékony tudományos környezet szerencsés találkozása eredményeképpen született meg Az elmebetegségek pszichikus mechanizmusa. Ez a munka azonban nemcsak tudománytörténeti jelentőségű. A laikus számára is rendkívüli olvasmányélmény. Nemcsak azért, mert A. G. naplóföljegyzései, pszichéje védelmére kialakított szimbólumai szépírói értékűek, hanem azért is, mert Csáth Géza a tudós pontosságával s a finom érzékenységű szépíró beleérző képességével deríti föl A. G. lelkivilágának legtitkosabb zugait.

Italo Svevo - La ​coscienza di Zeno
Zeno ​Cosini è un ricco borghese della Trieste a cavallo della prima guerra mondiale. Vive di rendita, non ha qualità, è sostanzialmente un inetto, non riesce a sottrarsi al vizio del fumo né riesce a vivere un ruolo positivo nei confronti di chi gli sta intorno: il padre, la donna amata, la moglie, l’amante. E’ simbolo della crisi dell’uomo che si muove in una società governata da regole certe nella quale, però, si sente inadeguato; è un corpo estraneo rispetto al mondo che lo circonda.

Agatha Christie - A ​vád tanúja
London, ​1920-as évek. Sokkoló gyilkosság szennyezi be egy csinos városi kúria plüsskárpitjait. Az áldozat egy idős asszony, az elképesztően gazdag Emily French. Minden bizonyíték Leonard Vole-ra, a fiatal kalandorra mutat, akit az asszony örökösévé tett, és aki cserébe könyörtelenül elvette az életét. Legalábbis az asszony házvezetőnője ezt állítja a bíróságon. Leonard azonban ragaszkodik ártatlanságához, és biztos benne, hogy felesége igazolja majd az alibijét. A vád tanúja a krimikirálynő tizenkét izgalmas, hátborzongató detektívnovellájának gyűjteménye, amelyben nem mindig a rosszfiúk húzzák a rövidebbet...

Richard Webster - Miben ​tévedett Freud?
Richard ​Webster angol kultúrtörténész könyve bevezetőjében hangsúlyozza, hogy nem "egy újabb vad kirohanást" akar intézni a freudisták ellen. "Végcélom nem az - írja -, hogy megalázzam Freudot, vagy hogy végzetes csapást mérjek akár rá, akár a követőire. Meggyőződéseit és személyiségét szeretném értelmezni és megvilágítani annak érdekében, hogy jobban megértsük tulajdon kultúránkat… -. Ennek ellenére - vagy talán részben épp ennek köszönhetően - a Miben tévedett Freud? minden bizonnyal Freud tudományos pályájának és az általa megteremtett elméletnek az eddigi legátfogóbb és legletaglózóbb kritikája. Mivel az újabb kutatásokon alapuló Freud-kritikai irodalomnak magyarul még csak elenyésző része hozzáférhető, Webster könyve hiánypótló mű lehet, mely lenyűgöző tárgyi tudással, tudományos alapossággal s ugyanakkor közérthetően magyarázza meg mind a pszichoanalitikai elmélet kialakulását - azt, ahogy Freud a szerző szerint tudománytalan módon, gyakran a tényeket meghamisítva és minden fontosabb eszméjét másoktól átvéve dolgozta ki tételeit -, s azt is, hogy a pszichoanalízis - kétségtelen pozitívumai mellett - milyen károkat okozott a tudományfejlődésben és egyes emberek konkrét életében. Webster Freud-kritikája nemcsak alaposságában, a felsorakoztatott orvosi, pszichológiai, tudománytörténeti, pszichológiai és filozófiai érvek sokaságában és sokszínűségében emelkedik ki a Freud életét feltáró és a pszichoanalízist bíráló számtalan könyv közül, hanem abban is, hogy a szerző egy alternatív - neodarwinista - embertudományi elmélet alapjait is felvázolja. Richard Webster 1950-ben született. A Kelet-Angliai Egyetemen tanult angol irodalmat, majd ugyanitt tanított. Első könyve A Brief History of Blasphemy: Liberalism, Censorship and "The Satanic Verses" (Az istenkáromlás rövid története. Liberalizmus, cenzúra és "A sátáni versek") címmel 1990-ben jelent meg. Általunk közreadott nagy Freud-tanulmánya 1995-ben látott napvilágot. A fordítást szakmailag ellenőrizte: Erős Ferenc.

Dr. Alma H. Bond - Ki ​ölte meg Virginia Woolfot?
"Ki ​ölte meg Virginia Woolfot? Miért döntött úgy, hogy eldobja életét, amikor oly sokan képesek voltak átvészelni azokat a nehéz éveket? Ki a felelős azért - ha egyáltalán bárki okolható a történtekért -, hogy az ötvenkilenc éves Virginia Woolf elgyalogolt az Ouse folyóhoz, egy nagy követ tömködött a kabátzsebébe, majd a sodrásba vetette magát? Utolsó éveinek konkrét tényei ma már múltba vesző történetek, és sokan próbálták megmagyarázni halálát, olyanok is, akik vélhetően a legközelebb álltak az írónőhöz (Nigel Nicolson, 1973, Leonard Woolf, 1968). De a sok életrajzi beszámoló, akárcsak Virginia Woolf saját regényei, naplói és levelei leginkább arra szolgálnak, hogy a szavak lavinája alá temessék a valódi történetet. Az én álláspontom az, hogy öngyilkosságának összetett motivációja sokkal titkosabb, mint ahogyan azt képzeltük,…"

Bruno Bettelheim - Az ​elég jó szülő
Ennek ​a könyvnek az a célja, hogy arra bátorítsa a szülőket, igyekezzenek a saját fejükkel végiggondolni a gyereknevelés bizonyos kérdéseit. Remélem, a fenti példák segítenek nekik abban, hogy jó megoldást találjanak a gyermeknevelés során felmerülő bármiféle problémára. Erre irányuló erőfeszítéseik révén válnak majd elég jó szülővé, ami mind önmaguknak, mind gyermekeiknek javára válik. Az elég jó szülő mindig tudatában lesz, hogy gyermeket foganni, kihordani és világra hozni életének legcsodálatosabb eseménye. A születés pedig a gyermek életében a legcsodálatosabb esemény. Minél jobban élvezik mindazt a maguk módján, ami ebből következik - a szülő a gyermeknevelést, a gyermek azt, hogy a szülő neveli -, annál boldogabb lesz az életük. Ha ez a könyv valamelyest hozzájárulhat, hogy ez a lehetséges boldogság valósággá váljék, akkor elmondhatom, hogy elérte a célját. (A szerző)

Jed Rubenfeld - Akar ​beszélni róla?
Lenyűgöző ​hatású történelmi krimi: a főszereplő Sigmund Freud és egy ördögi gyilkos, aki Manhattan leggazdagabb örökösnőjére támad.1909-ben Sigmund Freud New Yorkba érkezett. Ez volt egyetlen amerikai látogatása. Bécsbe való visszatérésekor alig beszélt az utazásról, de az amerikaiakat élete hátralevő részében „civilizálatlan”-nak nevezte. Mi történt a géniusszal az Újvilágban?E még mindig vitatott kérdésről Jed Rubenfeld olyan regényt szőtt, mely a klasszikus detektívtörténet, a történelmi figurák, a shakespeare-i talányok és a lélektani rejtélyek egyvelegeként máris nagy nemzetközi figyelmet kapott.Az Akar beszélni róla? Letehetetlen olvasmány, amely elejétől a végéig izgalmas cselekménnyel, intrikus szereplőkkel és nem utolsósorban gondolatokkal, eszmetörténettel köti le az olvasót. Többrétegű indítékú rejtélyes detektívregény, amely az olvasót Freud és Hamlet újragondolására készteti. Ezt a könyvet az ember csak azért teszi le, hogy tartalmán továbbgondolkozzon.

Sigmund Freud - Esszék
Négy, ​a pszichoanalízis történetében és kultúrtörténeti vonatkozásban is rendkívül érdekes művet tartalmaz kötetünk. A vicc és viszonya a tudattalanhoz egy mindennapi jelenség nyomán bizonyítja az ökonómiai elvet a pszichikus működésben és vizsgálja az elfojtás és más szorongás-elhárító mechanizmus szerepét. A Leonardo da Vinci egy gyermekkori emléke módszertani etűd, de egyben a pszichoanalitikus művészetelmélet kiindulópontja. A Rossz közérzet a kultúrában a freudi emberkép dilemmáit veti fel. A pszichoanalízis foglalata az elmélet végső, legkiforrottabb formájának összefoglalása, Freud utolsó műve. Hermann István Freud az esszéista című előszava a válogatás filozófiai, művelődéstörténeti célkitűzéseit ismerteti, Buda Béla Utószava a tanulmányok helyét és jelentőségét vizsgálja Freud tudományos nézeteinek fejlődésében. Kiadványunk a századfordulón kialakított, sokat vitatott pszichoanalízis-elmélet fejlődésének útját kíséri nyomon. Az értékes gondolatokban gazdag, invenciózus írások Freudot mint az irodalomban, művelődéstörténetben, a művészettörténetben, a történelemben is kimagaslóan képzett, humanista gondolkodót mutatják be.

Irvin D. Yalom - Szerelemhóhér ​és más pszichoterápiás történetek
Ebben ​a könyvben tíz pszichoterápia története szerepel. Mind a tíz páciens az élet szokványos helyzeteitől szenvedett: egyedüllét, impotencia, migrén, szexuális túlfűtöttség, elhízás, hipertónia, szomorúság, emésztő szerelem, hangulatváltozások, depresszió. Mégis, a terápia folyamán ezen mindennapi problémák alapjainak kutatása a lét legmélyebb lényegét tartalmazó gyökerekhez vezetett. "Akarom! Akarom!" hallatszik végig ezekben a történetekben. Az egyik páciens halott lányát akarta vissza; egy másik erősködött, hogy - halálra ítélve a nyirokráktól - joga van a gátlástalan szexualitásra; a harmadik örökre fiatal akart maradni, nem tudván lemondani harmincöt évvel fiatalabb barátjáról. A szerző - a Stanford Egyetem orvosprofesszora - szerint a pszichoterápia elsődleges anyaga mindig az ilyen létező, az egyén törekvéseinek és az élet kíméletlen tényeinek könyörtelen disszonanciájából eredő fájdalom, legyen annak eredete tudott vagy tudattalan. A hátterükben pedig ott magasodnak a lét nagy problémái: a hiányzó szabadság sorsunk akaratlagos alakítására, a mindannyiunk és szeretteink számára elkerülhetetlen halál, a magányosság, és végül: életünk világos értelmének hiánya. Bármennyire kegyetlennek tűnjenek is ezek a helyzetek, tartalmazzák a remény és a megváltás magvait. Ez a tíz pszichoterápiás történet remélhetőleg bizonyítja, hogy szembe lehet nézni a lét igazságaival, sőt! - hasznosítani lehet hatalmukat az egyéni változás és gyarapodás szolgálatában. És ennek a folyamatnak első meghatározó lépése - akár a terápiában, akár azon kívül -, hogy az érintett felelősséget vállal saját kellemetlen életéért. A többi lépés?...ez talán kiderül Yalom doktor könyvéből.

Ismeretlen szerző - A ​pszichoanalízis és modern irányzatai
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hermann Imre - Az ​ember ősi ösztönei
Sorozatunk ​legújabb kötete nem régiség, nem furcsaság: sokkal több ennél. Hogy Hermann Imre műve mégis itt lát napvilágot, ez az európai és benne a magyar szellem furcsa "feledékenységének" következménye. E könyv szerzője a pszichoanalízis "Budapest Iskolá"-jának egyik legmarkánsabb alakja. Eredetileg Freud barátjának Ferenczi Sándornak volt a tanítványa, de akárcsak mestere, ő is a klasszikus pszichoanalízis elméleti megújítására törekedett. E művében kifejtett híres megkapaszkodási elmélete - amely sok tekintetben a freudi ösztöntan elmélyítése - irányában párhuzamos Freud sok mai követőjének gondolataival.

Sigmund Freud - Bevezetés ​a pszichoanalízisbe
1932-ben ​jelent meg először magyar fordításban azoknak az előadásoknak a szövege, amelyeket 1916-1917 telén Sigmund Freud orvosoknak és laikus hallgatóknak tartott a pszichoanalízis alapvető kérdéseiről, a pszichoanalitikus kezelésről „a szavak alkalmazásáról a pszichoterápiában", ahogyan ő maga jellemezte módszerét. Három alapkérdést elemez a huszonnyolc fejezet. Az elvétések, az álom és a neurózisok tana körül csoportosítva a pszichoanalitikus teórián és gyakorlaton kívül megismerjük azokat a társadalmi körülményeket és azt a tudományos légkört is, amelyekben a freudizmus kialakult és világszerte ismertté vált. A Bevezetés a pszichoanalízisbe kiadásával egyidejűleg Hermann Imre remek fordítói tevékenységére emlékezünk: ma is jórészt az ő magyar szakkifejezéseit használja a pszichoanalitikus szakirodalom.

Sigmund Freud - Álomfejtés
A ​pszichoanalízis megalapítójának nagy hatású összefoglaló műve a klinikai lélekelemzéshez anyagot adó egyik legfontosabb jelenséget, az álmot vizsgálja, bebizonyítva, hogy az álom nem véletlenszerű és értelem nélküli, hanem a pszichikumnak logikusan értelmezhető, belső törvényei szerint létrejött terméke. A klasszikus műhöz írott utószavában állapítja meg Hermann István: ebben a felfogásban új "nemcsak az, hogy a régimódi babonás álomfejtéssel Freud tökéletesen szakít, és nem is csupán az, hogy az álmok egy részét vágyálomnak tekinti, vagy a vágyak valamiféle torzulása variációjának. Ezeknél sokkal fontosabb, hogy először von bele a pszichopatológia tárgykörébe egy olyan életterületet, amely látszólag a mindennapi élet tárgykörébe tartozik. Ennek az eljárásnak megvannak a maga veszélyei. Az egyik veszélye az, hogy a normális életet is pszichopatologikusnak kezdik sokan tekinteni. De megvannak az előnyei is. Arról van szó, hogy nincsen teljesen külön, teljesen elválasztott pszichológia és pszichopatológia. A pszichopatológiának, vagyis az ideggyógyászatnak és a lélekgyógyászatnak azon kell alapulnia, amit a normális életben a lelki működésekről tapasztalunk. Az álom tehát még nem ideggyógyászati vagy lélekgyógyászati jelenség. De az álom magyarázata, értelmezése feltétlenül hozzájárulhat egy-egy személyiség lelki világának tudatos rekonstrukciójához".

Ernest Jones - Sigmund ​Freud élete és munkássága
Nem ​kell freudistának lennünk ahhoz, hogy érdekeljen Sigmund Freud személyisége és annak az elméletnek a kialakulása és elterjedése, amely a marxizmus mellett talán a legnagyobb hatással volt századunk szellemi életére. Érdeklődésünk kielégítéséhez pedig aligha találunk alkalmasabb kalauzt Jones könyvénél, amelyet világszerte a Freudról szóló irodalom alapművének tekintenek. A szerző Freud legbelső munkatársai közé tartozott, de korántsem hagyatkozik csupán a maga emlékeire: könyvét hatalmas dokumentumanyag birtokában írta meg. Freud nézeteit, lelkiállapotait, rokon- és ellenszenveit mindenekelőtt bőségesen idézett leveleiből ismerhetjük meg. Az egyéniség rajza, noha Jones mélységesen tiszteli Freudot, tárgyilagos, tehát a mester gyengéit sem takargatja. Ugyanilyen hitelesen, az egyetlen túlélő megrendültségével, de egyszersmind a tudós ténytiszteletével idézi fel Jones a pszichoanalitikus mozgalom, s ezen belül az ő kezdeményezésére alakult vezető szerv, a "Bizottság" működésének, majd széthullásának történetét. A hazai olvasó külön érdeklődésére tarthat számot e mozgalom jó néhány magyarországi vonatkozása: a szerző ezek bemutatásával sem marad adós. Jones célja azonban nemcsak az volt, hogy megírja a lehető leghitelesebb Freud-életrajzot, hanem egyúttal arra is törekedett, hogy Freud életét és egyéniségét összefüggésbe hozza eszméi fejlődésével. Ennek a törekvésnek a sikere avatja könyvét kimagasló értékűvé a nagy emberek életrajzainak sorában.

Carl Gustav Jung - Emlékek, ​álmok, gondolatok
A ​modern pszichológia egyik igen jelentős, sokat vitatott vezéralakja, Freud tanítványa - ellenlábasa - és művének, részben, folytatója, a svájci Carl Gustav Jung memoárjaiban számos belső - lelki - "emléket", megfejtett-megfejtetlen "álmot", gondolkodásra serkentő "gondolatot", néhány izgalmas esettanulmányt, valamint természeti népek körében szerzett úti élményt hagyott az utókorra. Dr. Buda Béla írja a kötethez csatlakozó, Jung munkásságát a mai lélektan tükrében elemző tanulmányában: "Jung - ez nem kétséges - európai örökségünk része. Hatása a pszichológián, a pszichoterápián túl a művelődéstörténetben, a társadalomfilozófiában, az irodalomelméletben, sőt kiváló szépírók alkotásaiban is lemérhető. Elég, ha a Svájcban letelepedett Kerényi Károly munkásságára utalunk. [...] Visszaemlékezéseinek most megjelenő gyűjteménye plasztikusan mutatja személyiségét. Olyan ember áll az olvasó elé, aki mélyen átélte egyedi sorsát, igyekezett megérteni önnön lényegét és megvalósítani önmagát; a szó legteljesebb értelmében európai volt. Élete - az említett buktatókkal is - példázatos és keresésre sarkalló. Bízunk benne, hogy itt közreadott gondolatai fölkeltik majd az olvasó érdeklődését a szerző többi műve iránt is, s hogy ezek ismeretében maga is tehet néhány lépést előre az objektív önmegismeréshez vezető úton."

Irvin D. Yalom - A ​Schopenhauer-terápia
Julius ​Hertzfeldről, a jó nevű pszichiáterről egy rutinvizsgálaton kiderül, hogy gyors lefolyású bőrrákja van. A férfi rákényszerül, hogy szembenézzen a rideg ténnyel: hamarosan meghal. Ez arra készteti, hogy számvetést készítsen az életéről. Felkeresi egykori, szexfüggő páciensét, Philip Slate-et, akin húsz évvel korábban hiába próbált segíteni. Philip mégis gyógyultnak tekinti magát, felépülését pedig a nagy német filozófus, Arthur Schopenhauer pesszimista tanításainak tulajdonítja. Az érzelmeit kifejezni képtelen, kapcsolatfóbiás férfit Julius meghívja terápiás csoportjába. Csakhogy az idő vészesen fogy. Vajon jut-e még ideje arra, hogy valóban segítsen Philipnek? Sikerül-e megvívniuk egymással a csoport tagjainak szeretetéért és elismeréséért? Talán még nem késő. Gyönyörűen szőtt mese egy pszichoterápiás csoport utolsó évéről, megindító elmélkedés az élet alkonyáról.

Mérei Ferenc - "... ​vett füvektől édes illatot"
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Italo Svevo - Zeno ​tudata
Italo ​Svevo (1861–1928) Ettore Schmitz néven született az osztrák–magyar Triesztben. Két ifjúkori könyvének kedvezőtlen fogadtatása után felhagyott az irodalommal, és szinte egy egész életet leélt már köztiszteletben álló jómódú trieszti polgárként, míg – barátja és angoltanára, James Joyce biztatása nyomán – meg nem írta ezt a regényt. A polgári lét lelki szerkezetét latin elmeéllel és közép-európaias humorral fürkésző Zeno tudata, ez a tragikomikus lélekelemző börleszk, melynek fontos motívumai a Freudnak mutatott fityisz ellenére azért a klasszikus pszichoanalízistől sem egészen idegenek, némi francia kerülővel végül is meghozta szerzőjének a sikert. Svevo ma a modern olasz regény megteremtőjének, a 20. századi olasz irodalom máig legnagyobb hatású alakjai egyikének számít. A regény magyar fordítása, mely a hatvanas évekig váratott magára, nagy port vert fel annak idején. Új kiadásban évtizedek óta most jelenik meg először. A fordítást az eredetivel egybevetette és a szöveget gondozta Barna Imre.

Sigmund Freud - Pszichoanalízis
Pszichoanalízis ​I-V. előadás; A lélekelemzés legújabb eredményei. Az álomtan revíziója, A lelki személyiség felbontása, Libidó és ösztönélet; A tabu és az érzelmi rezdülések ambivalenciája

Mérei Ferenc - Lélektani ​napló
Az ​Ünnepi Könyvhét kiadványa ; Az 1961 júliusa és 1962 októbere között keletkezett írások a szerző börtönévei alatt születtek, s arról az elszánt küzdelemről tudósítanak, amelyet Mérei Ferenc a "körülmények hatalmával" vívott saját mentális egészségének, képességeinek megőrzése érdekében. ; Korábbi kísérleti eredményeinek tisztán spekulatív úton történő folytatására vállalkozott. Elsőként az óvodáskorúak csoportjaiban megfigyelt, a sajátos hagyományok kialakulásában egy meghatározott fokozatot jelentő utalást vizsgál. Mint kimutatja, az utalás eleven, konkrét élmény konkrét részlete, amely az egész élményt képviseli, feleleveníti mindazok számra, akik átélték. Az utalás minden esetben egy viszonylag tartós élményközösségben jön létre, megjelenése az együttes élmény bizonyítéka, míg az irodalmi műben az olvasó és a hős közötti élményközösség megteremtésével hangol az együttérzés irányába, a katarzist előkészítve. A második rész tárgya az élménygondolkodás, melynek anyaga az élmény, művelete a rekonstrukció, feladata a tájékozódás, eredménye pedig a felidéző szituálás. Az utalásos mechanizmus és az élménygondolkodás vizsgálata főként a csoportlélektanban, illetve az irodalmi művek (színdarabok, filmek) hatásának elemzésekor lehetne termékeny. A harmadik részben négy éven át tartó, saját álmait elemző önmegfigyelés eredményeit ismerheti meg az olvasó. A szerző szerint az álmok a nappali élménymaradványok hátterén jönnek létre, s bizonyos kompromisszumokat képviselnek a nappali tudat és a tudatalatti törekvések között. Az álmokban felbukkanó személyek megjelenésének gyakoriságát az álmodóhoz fűződő kapcsolat fontossága határozza meg. A negyedik részben a társas, illetve párkapcsolatok személyiségalakító hatásáról elmélkedik a szerző. René Zazzónak, a Párizsi Egyetem Lélektani Intézete tanárának ikervizsgálataiból indul ki. Zazzo ikerpárok fejlődését vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a gyerekeknél biológiai és pszichológiai szinten olyan differenciáló jelenségek alakultak ki, melyek a páreffektusnak tulajdoníthatók. E jelenségek között vannak pozitívak és negatívak. Ez utóbbiak közül a szerző az okokat kutatva különös részletességgel foglalkozik a beszédanomáliákkal mint a társas elszigetelődés tüneteivel, majd a társkapcsolatok alakulásának néhány sajátos folyamatát vizsgálja. Mindeközben arra is szentel figyelmet, hogy kritikát mondjon Zazzo könyvéről (Az ikrek, a pár és a személy), továbbá bemutassa annak szellemi hátterét, a Wallon-iskolát. A kötet témája és élvezetes stílusa miatt - nemcsak szakembereknek, hanem a lélektanban járatos szélesebb olvasóközösségnek is ajánlható.

Bálint Alice - A ​gyermekszoba pszichológiája
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hans-Martin Lohmann - A ​huszadik század Ödipusza
Amikor ​Sigmund Freud 1900-ban megjelentette az Álomfejtést, forradalmian új irányba terelte kortársai önismeretét. A hirtelen népszerűvé vált tanok azonban nehezen kerültek be a tudomány hierarchiájába, a pszichoanalízis egyetemi-akadémiai elismertetéséért, Freudnak egész életében küzdenie kellett. Lohmann a könyv hosszabb, életrajzi részében a fiatalkori naplókon és leveleken keresztül mutatja be a freudi eszmerendszer kialakulását a klinikai tapasztalatszerzéstől az analízis módszertanának fokozatos kidolgozásáig, - benne Eros szerepének felismerését - és az emigrációs évek kevésbé ismert tényeivel zárja le az életrajzot. Szerzőnk, a német Psyche című szaklap szerkesztője, bőséges hivatkozásokkal és közérthető forráskritikával ismerteti a freudi életmű feloldatlan ellentmondásait és mai napig vitatott tételeit. Érdekes olvasmány mindazoknak, akik tudni szeretnék, vajon - miért vonakodott Freud az orvosi hivatás gyakorlásától, - mennyire tudta a természettudományos mércét és az irodalmi szövegértelmezést összegyeztetni, - és miért hozta összefüggésbe a nőket a sötét kontinenssel? Lohmann lényeglátó magyarázatai, például Ödipusz és Mózes alakváltozatai felmutatják az életműben fellelhető életrajzi elemek jelentőségét.

Sigmund Freud - A ​szexualitásról
Ismerjük ​vagy nem ismerjük, elismerjük vagy sem Sigmund Freudot - nélküle és pszichoanalitikus iskolája nélkül a lélektan nem fejlődött volna olyanná, amilyennek ma tapasztaljuk. Számtalan gyakorlati esetből, megfigyelésből levont általános következtetéseit rögzíti ez a kis kötet, amely három "értekezést" (tanulmányt) tartalmaz a legizgalmasabb tárgykör, a szexualitás témájában. Az első A nemiség tévútjai címet viseli. Ebben mai szemmel is kivételesen tárgyilagos modorban fejti ki a kérdés természetes vagy kóros vetületét - mennyiben változat, mennyiben betegség. Második és harmadik értekezése a gyermeki és a serdülőkori szexualitást elemzi. Sok, ma már közkeletűvé vált fogalom kap itt először világos értelmezést (szorongás, elfojtás, szublimáció stb.) A könyvben csupán egy kis szeletét látjuk Freud világának, ahogyan azt 1905-ben megfogalmazta. 1915-ben már a magyar olvasó is hozzáférhetett, dr. Ferenczi Sándor közérthető, gördülékeny fordításának köszönhetően, aki nem csupán kiválóan ismerte a freudi életművet, hanem közvetlen munkatársa is volt a professzornak.

Irvin D. Yalom - Robert L. Brent - Szólok ​a rendőrnek
„Összejátszottunk ​a tartós hallgatásban.” A magyar szívsebész felidézi barátjának, a pszichiáter dr. Yalomnak háborús múltja gyötrelmeit. Brent úgy élte túl a vészkorszakot, hogy kereszténynek hazudta magát. Hallgatással és vezekléssel töltött hosszú évtizedek után, egy veszedelmes esemény azonban felszínre tépi a régmúlt emlékeit. A két orvos együtt próbálja meg értelmezni a szörnyűséges múlt törmelékeit, amelyek ott kísértenek Brent álmaiban. Miközben a novellában Yalom legfontosabb témái sorakoznak fel – az emlékek, a félelem, a szeretet, a gyógyulás –, az író vet egy pillantást a tulajdon életére is. „Az álmaimban… szinte mindegyikben két dolog bukkan fel: a holokauszt vagy a műtő. Vagy az egyik, vagy a másik, és a kettő néha összeolvad. És valahogy ezek az álmok, akármilyen szörnyűek, brutálisak, véresek, lehetővé teszik, hogy a másnapot viszonylag tiszta lappal kezdjem. Mindegyik afféle biztonsági szelep. Mint az örvény, ami előbb feldobja, aztán eltörli a sötét emlékeket.”

Sigmund Freud - Az ​álomról
Abban ​a korszakban, melyet "tudományelőttinek" nevezhetünk, az emberek nem jöttek zavarba, ha arról volt szó, hogy az álmot megmagyarázzák. Ha felébredés után visszaemlékeztek reá, magasabb, isteni vagy ördögi hatalmak kegyes vagy ellenséges megnyilatkozását látták benne. A természettudományos gondolkodásmód felvirágzásával ez az egész értelemdús mitológia pszichológiává alakult át, s ma a művelt emberiségnek csak igen elenyésző kisebbsége kétkedik abban, hogy az álom az álmodónak saját lelki alkotása. Ám a mitológiai feltevés elejtése óta az álom új magyarázatot követel. Keletkezésének feltételei, az éber állapot lelki világához való viszonya, függése azoktól az ingerektől, melyek az alvási állapot közben tolulnak az észrevevés felé, tartalmának sok az éber gondolkodást megbotránkoztató sajátossága, a benne elképzelt képek s a hozzájuk fűződő indulatok közti aránytalanság, végül az álom illanékonysága, az a mód, amellyel azt a gondolkodás, mint tőle idegent félretolja, emlékét megcsonkítja vagy kioltja: mindezek a problémák és még sok más is századok óta várnak a megoldásra, ami azonban mindmáig nem sikerült kielégítő módon.

Ferenczi Sándor - Lélekgyógyászat
"A ​szerelem tudományos pszichológiája még ma is megíratlan" -állapította meg 1901-ben Ferenczi Sándor, a neves magyar orvos, pszichoanalitikus, egy időben Freud közeli munkatársa. Kötetünk azokból a korai írásaiból közöl válogatást, amelyek e hiány pótlásának igényével születtek, illetve olyan lelki jelenségekről szólnak, mint a neurózisok, a homoszexualitás stb. Különösek érdekesek az orvos Freud-elemzései. Ferenczi gondolatai ma is tanulságosak, írásainak szövege rendkívül izgalmas:orvosi tapasztalatait mint szépíró osztja meg az olvasóval.

Bernhard Borge - Az ​éjszakai ember
A ​magyar olvasónak Bernard Borge ezzel a kötettel mutatkozik be, pedig Norvégiában és világszerte immár 1941 óta ismert és elismert költő és esszéíró. Kiruccanásai a krimi területére sem afféle önmagát meghazudtoló irodalom-melléki kalandozások, hiszen Borge - Freud híveként - a pszichoanalízis eszközeivel boncolgatja fiktív eseteit, őt elsősorban az ember érdekli, az irodalmilag-lélektanilag ábrázolható ember - legyen akár gyilkos, akár áldozat. Idézet a könyvből: "Megbabonázva bámultam az ablak melletti árnyékot. Mi lehet az? Egy ember vagy csak a függöny redői? Szedd össze magad! Ébren vagy, Bernhard Borge! Az Álom véget ért! Szedd össze magad! Nem képzelődtem. Az ablaknál valóban állt valaki. Kivált a többi árny közül, néhány lépést tett előre. Ökölbe szorított kézzel, lábam az ágy táblájának feszítve feküdtem. A szívem rettenetesen vert. Azt hittem, megpattan. - Ki vagy? Felelj, az ördögbe is! Ki vagy?"...

Ferenczi Sándor - A ​pszichoanalízis rövid ismertetése
A ​kis kötet jó összefoglalását adja annak, amit a klasszikus pszichoanalízis addig elért - s egyben mintegy lezárása egy korszaknak, amelyet a pszichoanalízis budapesti iskolája fénykorának neveznek. Mint nagyközönségnek szánt írásban, a szerző a szakma általánosan elfogadott alapelveit emelte ki, nem kaptak hangsúlyt azok az újításai sem, amelyek már a pszichoanalízis további fejlődése irányába mutatnak. Így tehát velős, kitűnő összegzését jelenti a korai 30-as évek analízis-felfogásának, mint olyan alapnak, amelyre azután - a lélektani, kórlélektani kutatások fejlődésével - szilárdan épülhettek rá a további eredmények.

Erdélyi Ildikó - A ​lélek színháza
Hová ​utazik Köd és Homály? Miért színesedik ki a prágai villamos a pszichodráma folyamán? Ki a Lény a Csigaházban, aki lejár titokban a lányhoz? Erre és sok más kérdésre is választ kapunk abból a 47 történetből, amelyek önismereti, terápiás helyzetekből származnak, s hol dramatizálva, hol dialógus formájában olvashatók. Az önismereti munka résztvevői problémákkal jelentkeznek be az egyéni vagy csoportos folyamatba, s a problémák konkretizálása mentén alakulnak történeteik, amelyek mindig pszichológiai rejtvényt rejtenek magukban, s amelyhez a kulcs a mesélő múltjában található anélkül, hogy ő maga tudna róla. A lélektani munkában, ahogyan ez egy valódi thrillerben is történik, rejtvényfejtést végzünk, s a személy saját múltját családtörténeti keretben tárjuk fel, s nemegyszer nemzedékeken átívelő traumaörökségeket igyekszünk hatástalanítani. A könyv megszólítja az olvasót, és azt közvetíti, hogy a lélek színháza a mintha térben zajlik, a kétszemélyes terápiában a résztvevők kapcsolati terében, a pszichodrámában pedig a játéktérben, ahol a problémahozó a saját története főszereplőjévé válik, csoporttársai pedig élete egyéb szereplőit jelenítik meg, játsszák el számára. A rendező kísérő és alkotótárs a folyamatban. Az olvasó a könyv történeteihez saját tapasztalati múltjából, képzeleti életéből, álmaiból társíthat anyagot, s ekképpen követheti a történetek hőseinek lelki munkáját, sőt, akár a drámák végén bekövetkező katarzisban is osztozhat velük. Az egyetemi tanár szerző, akinek Álomkönyve Nyírő-díjat nyert, pszichoanalitikusként és pszichodráma-pszichoterapeutaként saját gyakorlatából merített anyagának átiratait adja közre olvasmányos, ugyanakkor tudományos formában, hogy betekintést engedjen a terápiás-, illetve az önismereti munka folyamatába.

Kollekciók